Délmagyarország, 1928. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1928-02-04 / 28. szám

1928 február 4. A bőrárak emelkedése dacára az Alföldi Cipő Áruház (Klauzál tér) női lack cipő 20 Iős férfi barna magas 22 F-lől míg a készlet tart. 447 Fozbrrom: Szimni TbaháRFH -------------------- nagy raktára miatt leszállította éralt: IV. V. 96 . Jött egy levél, amely Ortheris egy kellemetlen kalandjáról számolt be: Mielőtt a puskák megjöttek, Ortheris a Teremtő által beléoltott ösztönök és az általános unalom hatása alatt megfeledkezett Lord Kitchener tilalmáról és megpróbálta az egyik falubeli leányzó elcsábítását. Nagyon pórul járt szegény, miként az egész szakasznak elpanaszolta. Az elcsábításra kijelölt leányzó csúnyán elverte és összekarmolta, az apa kikergette a házból, az anya pedig ugyancsak helybenhagyta. Nem respektálták benne sem Don Juant, sem a király uniformisát. Mit csinálhatott volna, szegény Orther is? Csak nem üthet vissza egy asszonyt? Főleg ha az illető nemcsak asszony, de furia is... Kevésbbé nyílt jellem elhallgatta volna a gyászos esetet, de ő elmondta fűnek-fának, sőt azóta egyébről sem beszél, csak a naiv csodálkozás hangján panaszkodik: — Törődöm is én a vén banyával, —imondja. — Egy-két pofon ide vagy oda, nem sokat számit nálam. Csak az a csirke bosszant rettenetesen. Hogy 6rpitozott! Pedig nem akartam vele semmi rosszat. S eszembe jutott volna, ha nem kezd ki velem? Nem vagyok laza fiú, aki nőkkel erőszakoskodik. Nem vagyok rászorulva, jönnek hozzám maguktól is! (Vidám röfögés a szakaszban.) Esküszöm, hogy szaladt utánam. A végén meg neki állt feljebb, így megy ez, apuskám, minden este. Unom tear a történetet, de nem akarja abbahagyni. De a legfurcsább a dologban az, hogy amióta így elpüfölték, megszerettem a fiút. Olyan, mint valami borzeb, minél csúfabb, annál kedvesebb... Zsebében a fia leveleivel, Mr. Britling bejárta az essexi tájat gyalog és automobilon, miközben figyelgette, hogyan nyer a békés vidék napról-napra katonásabb színezetet. Dolgoztak már a katonák mindenfelé. Derekasan. Mr. Britling nem volt hajlandó a magáévá tenni Hugh kritikáját. Az ifjúság nagyon szigorú és türelmetlen a tökéletlen dolgokkal szemben, nem tudja még, hogy az emberi természet mennyire irtózik minden keményebb erőfeszítéstől. Mr. Britling meg volt elégedve az újonnan születő hadsereggel és büszke volt rá mindenképen. örömmel nézegette a falvakban a khakiruhás fiatal újoncokat, a kipányvázott lovakat, az ágyukat és muníciós vonatokat. Akárhová tévedt az ember, mindenütt gyakorlatozó katonákkal találkozott. Naponta mentek a csapatok Flandriába, később Gallipoliba, mégsem csökkent otthon a számuk, öröm volt nézni a pályaudvarokon és állomásokon a berakásra vagy átrakásra váró hadianyagok tömegét. Kátrányos ponyvával bevont tehervonatok futottak be,folyton a Liverpool-streeti állomásra. Éjjel még lehetett félni a vereségtől, de nappal új bizalom fogta el az embert a nagy sürgés-forgás és készülődés láttára. Biztos a győzelem, csak így dolgozzunk tovább! De sem a tavasz, sem a nyár nem hozta meg a várt győzelmet. A nagy májusi offenzíva abbamaradt, miután Ypres és Soissons közt a támadások egész sora balul végződött. A németek tudományos alapossággal kiépítették a védővonalaikat és annyi gépfegyvert állítottak fel, hogy minden támadásnál súlyos vérveszteséget okoztak az ellenségnek. Az angol hadügyminisztérium addig alig törődött valamit a gépfegyverekkel, most annál többet töprengett miattuk. De az angolok figyelme elsősorban a Dardanellák felé irányult. A Dardanellák ostroma hagyományos álma volt minden angol hazafinak, öreg emberek még a gyermekkorukból emlékeztek hasonló tervekre. Most itt volt az alkalom! Mihelyt Törökország beállt a központi hatalmak szövetségébe, a brit tengeralattjárók azonnal feltűntek a Márvány-tengerben. Februárban már megkezdték a Dardanellák rendszeres ostromát. De az első hetekben néhányszor meg kellett szakítani az ostromot és közben a szorosok védői jól felszerelték magukat. A Gallipoli-félsziget két pontján Anglia és szövetségesei lassanként rengeteg katonát szállítottak partra és ezzel a véres, hosszadalmas ostrom komolyabb fázisába lépett. Ezalatt az oroszok, akik Prsemysl elfoglalásával sikereik tetőpontjára jutottak, kénytelenek voltak visszavonulni. A németek visszafoglalták Lemberget, bevették Varsót és előretörtek Brest-Litowsk felé. Az oroszok tehetetlenül hátráltak, a németek szeptember közepén már Vilnában voltak, Rigát és Szentpétervárt fenyegették. Mr. Britling gyötrődve, türelmetlenkedve követte a térképen a front eseményeit, de nem vesztette el a hitét a végleges győzelemben. Hisz még nyár van és az ország hemzseg a katonáktól. Az aratás pompásnak ígérkezik. A nagy fügefa a Dover House sarkában még sohasem termett olyan bőségesen, mint akkor... De még a zamatos fügék megérése előtt, június elején váratlanul megjelent Teddy a Dower Houseban, hogy búcsúzzék, mielőtt kimegy a frontra. Be volt osztva egy különítménybe, amely az elesetteket fogja pótolni valahol. Maga sem tudta, hová küldik. Az essexi csapatok derekasan harcoltak mindenfelé és nagyon sok embert vesztettek már. Britlingné a nagy cédrusfa alatt terített ozsonnára a gyepen. Mr. Britling bőbeszédűsége elapadt, nem tudta, mit mondjon zavarában. Mindenesetre olyan hangon diskurált, mintha Teddy elutazása nem volna jelentékeny dolog. Megint feltámadt benne az a bántó érzés, hogy ő felelős Teddy sorsáért. Teddy már nem volt olyan lelkes, mint a bevonulása előtti napokban. Bátor nyugalommal viselkedett, de nem volt nagyon élénk. Most már tudta, mi vár rá. Most már tudta, hogy a háború nem játék és életének legkomolyabb, legsúlyosabb élménye előtt áll. Most már nem tréfálkoztak Letty nyugdíjáról és kerültek minden témát robbanó anyagokkal vagy fojtógázakkal kapcsolatban. Britlingék elkísérték a fiatal párt a kertkapuig. — Sok szerencsét! — kiáltott Mr. Britling búcsúzóul. Teddy bágyadtan integetett a kezével. Mr. Britling sokáig nézett utánuk, míg el nem tűntek az utón a saját házikójuk felé, ahol négyszemközt akartak egymástól elbúcsúzni. — Nem szeretem, hogy kimegy, — dünnyögött Mr. Britling. — Remélem, nem lesz semmi baja. Milyen komoly ma ez a Teddy... hm, hm... egy nemes római nem gondolkodnék így, de én örülök, hogy Hugh nem kerülhet sorra. Még ha a lehető legfiatalabb korban akarják kiküldeni, akkor is várniuk kell egy évig és három hónapig... addig vége lesz az egésznek régen... (Folyt, köv.) 18ss * KÖZPONTI TEJCSARNOK RÉSZVÉNYTÁRSASÁG összes fiókjaiban a legjobb minőségben vajas kifli, zsemlye, Kalács, barkesz, telér* 40 U1L ... télfehér és soroksárbozsKenyér kapható DF.LMAGYAROK SZAG 9 Felelős szerkesztő: PÁSZTOR JÓZSEF. Nyomatott a kiadótulajdonos Délmagyarország Hírlap- és Nyomdavállalat Rt. könyvnyomdájában, Szeged. Tudja-e már, hogy mi a R02LH.N? B legkltOnőbb zsebára! Fontos! Elegáns! Olcsó! BeszerezSelő részletazetésre is kizárólag TKsfXZ1 /R írta Ti ¥raOorán «» ftksTOrésznÉt PIMAJifQBigGr szeged,SzéchenyitérO Hrilliáns és arany ércszerek, evőeszítés és dísztárgyait futányas árban 6 &avi részletfizetésre ! 311 A szegesi találSkozó helye Budapest legelsőrendű, 10. modern családi szállója az IstvánMiráv-száH@ila VI., Podmaniczky ucca S. Mérsékelt árak, figyelmes kiszolgálás, modern berendezés, központi fűtés, meleg vízszolgáltatás, lift. Napi teljes pensió 8 pengőtől, A nyugati pályaudvar közelében.