Délmagyarország, 1932. augusztus (8. évfolyam, 175-198. szám)

1932-08-09 / 181. szám

INGVÁSÁR BOROS MIKSA cégnél Széchenyi-Iar IS. n leh<rc«oMblá* Vakmerő lopás a budapest — szegedi gyorsvonaton (A Délmagyarország munkatársától.) Hétfőn reggel megjelent a szegedi rendőrség központi ügyeletén báró Rechlin-M­eldigg Oszwald bu­dapesti lakos és bejelentette, hogy a budapest —szegedi gyorson ellopták egyik értékes bő­röndjét. A báró a féltizes gyorssal érkezett vasárnap Szegedre és a kiszálláskor vette ész­re, hogy egyik bőröndje eltűnt. A bőrönd­ben ruhaneműek és aranyékszerek voltak kö­rülbelül ezerpengő értékben. A báró elpana­­szolta a rendőrségen, hogy a koffer Félegyháza után még meg volt A tolvaj akkor lophatta el, amikor­­ egy percre kiment a folyosóra. A vonat Félegyházától csak Kisteleken áll meg, ott azonban a tolvaj nem szállt le, hanem valószínüleg bejött Szegedre. A rendőrség a báró panasza alapján megindította a nyomo­zást Halálos aratóünnepély Délmagyarország munka­á­ Sálól.) Teg­nap este halálos végű aratóünnepély játszódott le Tömörkény községben. Aratok gyűl­t­k össze mulatozásra. Közöttük volt Kolormán József 23 éves aratómunkás is, aki magával vitte meny­asszonyát is. Éjfél felé a legények kötözködni kezdtek Kotormánnal, az egyik legény tánc közben megsértette Kolom­án menyasszonyát, mire a vőlegény arcaid­ ölte a serlegelőt. Általá­nos verekedés kezdődött meg erre, a vereke­désben részt vett az egész báli közönség. Kotor­­mánt és a menyasszonyát az ittas legények ki­hurcolták az udvarra, ott több késszúrást el­­­eltek rajtuk, majd a szó szoros értelmében halálra taposták m’ndket.’Ojtik't. A légimek elmenekültek. A csendörség keresi a gyilko­­sokat. Weekend tréningruha mih'iec r­.for»4fb*& P 12— Magyar VarlonyaArahAs. KArtNji oaaa i 37 V11JL«. Fűszerraktár — az alkalmazott lakásán Nagy­szabású lopási ügyben nyomoz a rendőrség (A Délmagyarország munkatársától.) Hoff­mann János fűszer- és gyarmatárunagykeres­­kedő hétfőn délelőtt feljelentést tett a rendőr­ségen három alkalmazottja ellen, akik — az eddigiek szerint — évek óta fosztogatták a cég raktárát. Azonnal detektívek mentek ki az alkalmazottak lakására és az egyik helyen valóságos kis raktárt találtak az ellopott árak­ból. Az ágy alól, a szekrényekből drága fűszer­áruk, gyarmatáruk kerültek elő sokszáz pengő értékben. A három alkalmazottat a detektívek a rend­őrségre vitték és megkezdték kihallgatásukat Az az alkalmazott, akinél a raktárt megtalál­ták, azonnal beismerte a lopásokat és azzal védekezett, hogy azokon kívül, amiket nála találtak, mást nem lopott és azelőtt sem káro­sította meg gazdáját A gyanúsítottak kihallgatása hétfőn egész napon át tartott A kár összegét m­ég­ nq sikerült pontosan megállapítani. A cégnél érdekes körülmények­ között fedez­­ték fel a nagyarányú lopásokat Hónapokkal ezelőtt a főcinkos elmondta Hoffmann János­­nak, hogy van egy haragosa, aki őt fel fogja jelenteni azon az alapon, hogy ő lopkodja a cég raktárát. Kijelentette, hogy ez a fel­jelen­tés hosszú műve lesz és ne adjanak rá semmit. Egyébként ő bármikor hajlandó házkutatásnak alávetni magát Hoffmann János névt­­­kkal későbben meg is kapta a névtelen­ levelet, de az alkalmazott tovább is a cég szolgálatában maradt. Nemrégiben újabb névtelen levés érke­­zett és ez a levél már konkrétumokat is tar­­talmazott. Hoffmann értesítette a rendőrséget, a detektívek figyelni kezdték az alkalmazóba­­kát és így derült ki a dolog. A rendőrség folytatja a nyomozást, hogy teljesen tisztázza az ügy minden részletét Nem kerül pénzé­be a DÉLMAGYARORSZÁG, mert elköltött pénzének 5 ° C-át vissz­­szatéríti a Kiadóhivatal, ßa taka­­rékossági szervezetének üzletei­ben szerzi be szükségleteit. Beszélgetés a bíróval Taschler József járásbíró sok mindenen kívül ar­ról is nevezetes volt, hogy szívesen elbís­élgetett a tanyai magyarokkal, akik akárhányszor tanácsk­é­­réssel is hozzája fordultak. — Ez a mi emberünk, mondták rá, szörnyű s*ü­­völt a szegény. Tapasztalván aztán másban is a jóindulatát, nem csupán az ítélet szerényebb mértékében, fel­keresték máskor is. Mert jellemző, hogy akármi­lyen szigorú legyen a büntetés, a bíróra sohasem haragszik a magyar, azon nem áll bosszul. Vala­hogy úgy érzi, hogy annak az a kötelessége, hát miért kellene rá neheztelni? A rendőr az más. Az feljelentő volt, beleavatkozott az idegenek dolgába, pedig kinek mi köze hozzá, ha két atyafi nagy szeretettel fejbe veri egymást? Elég abból annyi, hogy ül egyszer Taschler a hivatalában nagyon el van mélyedve, mert szo­katlan esemény történt: valaki megfellebbezte az Ítéletet, kibékülni sehogy sem akarván. Már most tessék itt kotlani az Ítélettel, mennyi felesleges irka-firka, mikor elvan szép volna más fog­lalkozásban gyönyörködni! Akkor óvatosan nyílik az ajtó, egyszerű em­ber következik be rajta, nem is igen jön előre, hamar megáll. — Adjon az Isten jónapot, mondja. — Adjon... int a kezével Taschler és tovább birkózik a tollszárral. — Begyüttem, folytatja a vendég, mert hogy éppen dolgom lett a városban, aztán mondom, nézzük meg a bíró urat... — Ugy helyes az! — bök­ oda Taschler és ha­mar bejegyez egy alkalmas paragrafus. A magyar tárgalja a kalapját, nézi a csizmája orrát. — Túl volnánk az aratáson, sehogy se fize­tett, már­mint hogy részibe, ne gondolja a te­kintetes bíró úr, hogy a magam Töldjin! Taschler éppen pipára gyújt, hát föltekint. — Nonó! — veszi tudomásul a vagyoni helyzet terep­rajzát. Csak ne volna itt az ítélet­szerkesztés, e cég­ben el lehetne disk­­­álni, de hát rossz időben ér­kezett az atyafi. Azt azért nem zavarja semmi, nyújtja a pana­szát. — A kenyér megvolna télire, de hol marad a gúnya? A gyerekeknek kis­ csizma kéne, az olaj­­országban pedig épp most jó kubikmunki kínál­kozik. — Föl kell vállalni, mondja két mondat kö­­ zötti pihenőben Taschler. — A bíró úr is ezt javallja? A bíró úr akkor elhatározta, hogy nem zavar­tatja magát, hanem barátságosan elintézi a ven­déget­— Hogy javal­lom-e? De még mennyire! A ma­gyar ember a világ legjobb kubikusa a ha munka­­alkalom kínálkozik a számára, azt nem szabad elszalasztani Mennyi a család? — Két fiú, egy lány. — ha lássa, mit habozik? — Hát menjek? — Tatám, ha magának vélnék, «em szaporít», nem a szót, hanem ebben a szent min­utómba« indulnék és meg se állanék Olajországig. — Mert hogy nagyon jó lesz a kereset... — Az hát! Kell a pénz, helye­ma van, sebesen siessen. — A biró úr is mondja... — Mondom ezerszer, még ma üljön vonatra. — Hát akkor megteszem. De semmi harag! — Már hogy haragudnék? Békessége* «Aber v*­gyok én, a légynek se vétek. Panomáznak, a vendég elmegy, Taschler Jóski megint az írására hajol, egy hét múlva pedig szörnyen keresik a rendőrök a tanyán Török Tök­háj Istvánt, mivel a királyi ügyészség nehezmé­nyezi, hogy nem jelentkezett a jogerős főtesztn­­­­dejének leülésére . Nincs semmi baj, magyarázza az asszony, » tekintetes biró ur engedte el OUjországba. A hét szentségre is megesküdött, hogy nem le* he­­Wie harag, ő maga mondta személyesen, hát m l­jenek kendtek is ham. Testvérgyilkosság (A Délmagyarország munka­ársatól.) János­halmán, a külső tanyák között szombaton este testvérgyilkosság történt Kiss Bálint és Kis­ > Ferenc fiatal gazdalegények együtt dől pos­ta­k atyjuk földjén. Valimi miatt összevesz«, mire az idősebbik arcul ütötte öccsét A két legény összeverekedett, majd az idősebbik * futamodott. Az öccse üldözőbe vette és­­ iss** akarta adni a kapott üveget Az idősebbik azután futtában megásott és maga elé til­totta védekezésképen vasvilláját A fiatalabb testvér nem vette észre a feléje meredő villát és beleszaladt. A villa egyik ága 1 legény szivét szúrta keresztül és azonnali bfl* 1­1 iást okozott. *

Next