Délmagyarország, 1934. január (10. évfolyam, 1-24. szám)

1934-01-19 / 14. szám

4. A tábla is két és félévi fegyházra ítélte a járásbíróság kasszafútóját (A Délmagyarország munkatársától.­) Szeptember 21-én délután, a bírói kong­resszus idején — mint még emlékezetes — a járásbíróság elnöki irodáját kirabol­ták. A tettes felf­eszítette a Wertheim­­szekrényt, amelyben tekintélyes összegű pénzt sejtett, azonban csak 290 pengőt, három ezüstórát és egy ezüst Mária hú­szast talált benne. A tettes megszökött, de a helyszínen hagyott szerszámok útba­igazították a rendőrséget. Kiderült, hogy a tettes Ábrahám Ferenc 36 éves paprika­­kikészítő, aki, amíg eljutott a kasszafutá­­sig, igen viharos pályát futott meg. Va­lamikor a szegedi törvényszéken dijnokos­­kodott, majd detektív lett Miskolcon, de el kellett hagynia állását. Nemrég reak­­tiválását kérte és amikor a kasszafutást elkövette, kérvénye a belügyminisztérium­ban feküdt. Az állami szolgálatból való ki­lépése után rossz napok következtek. Ke­resete nem volt, feleségét, gyermekét nem tudta eltartani, ezért őket hazaküldte apó­sához, ő pedig Dorozsmára költözött fi­véréhez. A törvényszéki tárgyaláson Ábrahám Ferenc részletes beismerő vallomást tett. Előadta, hogy a paprika nem bizonyult jó üzletnek, naponta 20—50 fillért kere­sett és ebből tengődött. A betörést azért követte el, mert tisztességes munkából nem tudott megélni, — mondotta. Csa­ládja időnként segítette, de ez a segít­ség később már neki is, családjának is terhére volt, így érlelődött meg benne a kasszafurás gondolata: A zsákmán­­nyal hazament Dorozsmára, onnan az­után tovább szökött Budapestre, ahol el­fogták. Az elsőfokú bíróság bűnösnek mondotta ki ifj. Ábrahám Ferencet és két és fél­esztendei fegyházra ítélte. Az ítélet ellen az ügyész is, az elitért is fellebbezést je­lentett be, így került az ügy csütörtökön az ítélőtábla Koncics-tanácsa elé. A tábla a perbeszédek után az elsőfokú ítéletet teljes egészében helybenhagyta. Felgyújtotta gazdája házát a tanyai cselédlány (A Délmagyarország munkatársától.) A múlt év október 22-én veszedelmes tűz pusztított Magyarbánhegyesen a Fazeka­s-tanyán. A csendőrök a nyomozás során gyújtogatásra tanakodtak és letartóztatták Fazekas Bálint fatalkorú cselédleányát. A fiatal leány hóna­pok óta szolgált Fazekaséknál, akik keményen álltak a kissé hanyag leánnyal. 22-én Faze­­kasné megdorgálta a leányt, aki erre bosszút forralt. Este, amikor már mindenki lefeküdt, kiosont az udvarra és gyufával meggyújtott egy szalmakazlat. A felcsapó lángokat a szomszédok vették elő­ször észre. Felriasztották Fazekasékat, akik ezután a szomszédokkal együtt oltáshoz láttak. A tűz körül bámészkodó leányt beszalajtották a házba vödörért. A leány ezt az alkalmat arra használta fel, hogy gazdái ágyait gyufával szin­tén meggyújtotta. A Fazekas-tanyán most már két helyen pusztított a veszedelmes tűz. Nagy­­nehezen sikerült csak a tüzet eloltani. A fiatalkorú leányt csütörtökön vonta fele­lősségre a törvényszék Haberma­n-tanácsa. A leány harcias modorban válaszolhatott az elnök kérdéseire, tagadta a gyújtogatást A bí­róság több tanút hallgatott ki, majd a tárgya­lást a bizonyítás kiegészítése miatt elnapolta. ­I külvárosi postaszolgálat (A Délmagyarország munkatársától.) A Délmagyarország hasábjain lá­tott nemrégiben napvilágot az a közérdekű panasz, hogy a Ti­sza Lajos­ körúton kívül elhelyezett posta­­le­vélgyűjtő szekrényekből naponta csak egyizben szedik ki a leveleket. A külvárosi lakosság pa­nasza szerint ez a rendszer azért kedvezőtlen, mert a sürgős leveleket be kell hozniuk a bel­­­városi levélszekrényekbe, vagy a főpostára. Budapesten és a többi városokban még másnap ki­kézbesítik a külvárosi levélszekrényekből ki­szedett leveleket, de Budapesten túl már csak egynapos késéssel érkeznek meg a külvárosi levelek. A belvárosi levélszekrényekből ezzel szemben délelőtt is kiszedik a leveleket és az ebéd utáni vonattal már elküldik azokat. A szegedi kereskedelmi és iparkamara át­iratot küldött a szegedi postaigazgatósághoz, amelyben azt kérte, hogy a külvárosi levél­szekrényeket is napjában kétszer üríttesse ki a postahivatal. A postaigazgatóság válasza szerint az állami üzemeknél előírt ,rigóra ta­karékossági intézkedések miatt volt kénytelen a külvárosi levélszekrényeket napjában csak egyszer kiüríteni. A kamara átiratában jelzett méltányossági okokra való tekintettel azonban a szegedi postaigazgtóság megfigyel­tette a kül­város levélforgalmát és ezek után feliratot in­tézett a posta vezérigazgatóságához, hogy a külvárosban is úgy gyűjthesse a leveleket, ahogy az a belvárosban történik. A külvárosi levélgyűjtéssel kapcsolatban dr. Szerelemhegyi Béla postatanácsos, a levéljárati ügyosztály vezetője a következőket mondotta a Délmagyarország munkatársának: * — A levélgyűjtő postaautó rezsi­je meglehe­tősen nagy. A város aránytalanul nagy kiterje­dése folytán rendkívül megnövelné a kiadáso­kat, ha a külvárosi levélszekrényekből is na­ponta kétszer gyűjtenénk össz­e a leveleket. A levélforgalom­­ azonban megfigyelésünk szerin­t csökken és néhány fontosabb levéltől eltekint­ve, a külvárosi levelek nem sürgősebb termé­szetűek. A külvárosi levelek nagy része úgyne­vezett rokoni jellegű, ezért nem fontos érdek — mondotta —, hogy ezeket a leveleket már a másnapi postával kikézbesítsék. A postaigaz­gatóság mindenképen azon van, hogy a közön­­­ség érdekeit a legjobban szolgálja. Példa erre, hogy az utóbbi időben a város több részében állítottunk fel levélgyűjtő szekrényeket. A múlt napokban az egyik Kálvária-út melletti telep­ről jött fel a postaigazgatósághoz egy tanár és azt kérte, hogy a telepen szereljünk fel levél­­szekrényt. A késést jogosnak találtuk, a tanár még ki sem ért telepi lakáséra, máris fel volt szerelve a levélgyűjtő szekrény. A Somogyi­­telepiek kérték most újabban, hogy egy har­madik levélsze­krényt állítsunk fel a telepen. Megvizsgáltuk a körülményeket és elhatároz­tuk, hogy az útkereszteződésnél felállítjuk a levélszekrényt, mert a másik levélszekrény on­nan nagy távolságra van. A csongrádi sugárúti levélszekrény elhelyezését is többen kifogásol­ták és ezért dr. Guta Elemér postafőigazgató a helyszínen nézte meg, hogy alapos-e a pa­nasz. Ha indokolt kérelem érkezik hozzánk a levélszekrények szaporítására nézve, a kérelmet azonnal teljesítjük. Ki­jelentette még Szerelemhegyi postatanácsos, hogy a külvárosi levélgyűjtésre vonatkozó kí­ván­sá­ga pártolólag ter­jeszti fel a szegedi posta­igazgatóság a vezérigazgatósághoz. Ponyva, zaák, Kisteui­uk kárpitotkellékek legolcsóbb Árban Varga Mihályitól, Aradi u. 4. D­C­U M­A­G­Y­A­R­O­R­S­Z­Á­G 1954 január 19. Háziasszonyok! A­ LTfTÁS rOETKER-SÜTŐPORT Kérje filszeresétel a Dr. Oetker-féle INGYEN vény­könyvet, ha ott nem volna, úgy közvetlenül a gyártól: Budapest, VII. ker., Conti­acca 25. szám. kérjen és vegyen. Éjszakai támadás: leszakították a fülét (A Délmagyarország munkatársától) Csü­törtök hajnalban a közkórházból jelentették a rendőrségnek, hogy beszállítottak oda egy bor­zalmasan megcsonkított, vérző férfit. Az ille­tőnek hiányzik a bal füle, valószínüleg valaki leszakította. A megindult nyomozás megálla­pította, hogy a férfi Varga Sándor 47 éves Sándor­ ucca 42. szám alatt lakó napszámos, aki szerdán este több korcsmában megfordult. Hajnal felé bevetődött az egyik Mars­ téri ven­déglőbe. Zárórakor a többi vendéggel együtt ő is hazafelé indult A vendéglő ajtajában valaki nekirontott és egy erős mozdulattal leszakítot­ta a bal fülét. A tettes azután elmenekült. Ki­hallgatták Varga Sándort, aki nem tudta meg­mondani, hogy ki támadta meg. Ittas is volt, sötétben nem is látott jól és így nem tudta megmondani, hogy ki volt a támadó. Valószí­nű, hogy valamelyik régi haragosa állott rajta kegyetlen bosszút. Varga Sándort ellátás után hazaszállították lakására. Állapota súlyos, de nem életveszé­lyes. A rendőrség keresi a támadót. Dr. László Jenőt sikkasztásért egyhónapi fogházra ítélták (A Délmagyarország munkatársától.) Dr. László Jenő ügyvéd csütörtökön sikkasztás miatt dr. Ráday László járásbíró elé került. Az ügyvédet rendőr vezette elő a tárgyalásra, tekintettel arra, hogy a legutóbbi tárgyaláson nem jelent meg. Dr. László a sikkasztást ügy­védi minőségében követte el. Volt kliense, Csi­kós József gazdálkodó jelentette fel 164 pen­gő elsikkasztása miatt Csikós és felesége ingat­lant vásárolt Vágó Jenőné szegedi lakostól. Az ingatlanvételár utolsó részletét, 164 pengőt át­­­adták dr. Lászlónak, hogy azt adja át Vágó­­nénak. A pénz átadása még 1931-ben megtör­tént, azonban 1932. tavaszán Csikósék fizetési meghagyást kaptak a bíróságtól. Vágóné a vé­telár hátralékos részletét peresítette, mert dr. Lászlótól nem kapta meg az összeget. Csikósék felszólították ekkor dr. Lászlót, hogy rendezze az ügyet, de László nem intézkedett, mire fel­jelentették. A csütörtöki tárgyaláson dr. László Jenő az­zal védekezett, hogy levélben felszólította Vá­­gónét a pénz átvételére. Ennek igazolására be­csatolta a levél feladóvevényét. A bíróság több tanút hallgatott ki, így Vágó Jenőné és dr. Szögi Gézát, akik terhelően vallottak. A bíró­ság bűnösnek mondotta ki az ügyvédet és sik­kasztás vétsége miatt 1 hónapi fogházra ítélte. Dr. László Jenő az ítélet ellen fellebbezést je­lentett be. Gallér, kézelő­­ dufflábhé vegytisztító és festő üzletében végeztease-Tisza I Lajos körút 39. Ipartelepi Hr. Jósika n. 22

Next