Délmagyarország, 1940. március (16. évfolyam, 49-72. szám)

1940-03-15 / 61. szám

Emlékezés 1848. márciusának nagy napjaira A magyar sajtószabadság kivívásának emlékei a pöstyéni múzeumban Pöstyén, március. A negyvenlyuk­as esemé­nyek egyik legnevezetesebb emléke fűződik a Pilvax-kávéházhoz. Abban az időben, amikor Ma­gyarország újjáalakulásának folyamata megin­dult,­ I­eslen már évtizedek óta nem volt ország­­gyűlés, holott a nemzet szellemi és gazdasági életének középpontja itt találkozott A fiatalság szükségét érezte annak, hogy naponként megbe­szélje mindazokat a politikai és irodalmi kérdé­seket, amelyek a kiválóbb elméket izgatták és így választotta magának "találkozási helyül azt a kávéházat, amely a negyvenes évek kezdetén a benne végbemenő mozgalmak, viták és tanács­kozások révén már olyan híressé vált, hogy a sajtóban és a köztudatban egyaránt mint igen fontos intézmény és jelentős politikai tényező szerepelt. Petőfi a középpontja az itt folyó életnek és körülötte csoportosuló fiatal írók, kül­lők és jurátusok alkották azt a nevezetes társa­ságot, amelynek az 1818. március 15. előkészülé­sében örökké felejthetetlen szerep jutott. ír Valamennyi kávéház között ennek a legna­gyobb nevezetessége Hírneve megvolt azelőtt is, mielőtt Petőfiék tanyát vertek benne, irodalmi híre azonban csak 1812-ben kezdődik, amikor Lisznyai Kálmán és Dobsa Lajos az első írói asztalt megalakította. Il a fiatal jurátusok Pestre érkeztek, első útjük a Pilvaxba vezetett, itt találkozhatott ismerőseivel, itt veszthette el a pénzét, itt kötötte az ismeretségeket, és innen vihette legszebb emlékeit magával pátriájába. A falakon Bezerédj, Deák, Eötvös, Fáy, Kossuth, Klau­zá­r, Széchenyi, Wesselényi arcképei függtek, de a magyar szellem hóditó ereje itt már meg is állott; a pincérek németek voltak és a kiszolgá­lás is németül történt, ezen pedig nem lehe­tett segiteni. A kávéház rendes látogatói voltak: Pe­tőfi, Lisznyai, Dobsa, Degré, Tompa, Berczy, Fákh, Lanka, Pálffy, Em­ődy, Berecz, akikhez­­ 1845-ben Jókai csatlakozott. Rendkívüli jelentő­­sége volt tehát a Pilvaxnak és tudták ezt nem­csak Bécsben, de Pesten is a hivatalos tényezők. A kerekasztal körül állandóan hangos viták foly­tak politikáról és irodalomról, a jurátushad pe­dig az Írók mögött helyeselt vagy cáfolt, aszerint­e milyen volt a vita eredménye. 1818 március 5-én megjött a Kossuth fölirati javaslatáról szóló va­­lósitás, amely viharos jeleneteket eredménye­zett. A fiatalság hatalmas lelkesedéssel beszélt a reformmozgalmakról és mindegyre éltették Kos­suthot. A fiatalságnak már nem volt elég az esti összejövetel sem, elhatározták, hogy­ ezentúl dél­után is összejönnek. Petőfi feleségének, Szendrey Júliának is nagyon tetszett az akkori pesti élet, de amikor Tompával megismerkedett, panaszolta, hogy fér­je többet van a Pilvaxban, mint otthon. Erről azonban Petőfit nem lehetett leszoktatni. A Pilvax ugyanaz volt neki, mint a szónokoknak a fórum vagy a követeknek a diéta. Első pesti tar­tózkodása alkalmával már úgy megkedvelte, hogy­ amikor Szeberényinek 1848 július 21-én ír, a választ a Pilvaxba kéri címezlelni. 1947 feb­ruár 23-án pedig Aranynak ír hasonlóképen: »La­kásom Hatvani-utca... azonban ha írsz, tán mégis ■ inkább a Pilvax-kávéházba címezd; ott könnyeb­ben hozzájutok, minthogy itthon nagy néha szok­tam lenni. , Amikor a Pilvax-Társaság és az Ellenzéki Kör tagjai a pozsonyi országgyűlés tétova ,,ma­­­gatartását tapasztalták, elhatározták, hogy a pá­risi reformbankettek mintájára, lakomával egy­bekötött népgyülést szerveznek Rákoson, a nem­zet kívánságait pontokba foglalják és igy kény­szerítik majd az országgyűlést a szakaiba jogok kivívására. Az ellenzéki kör Irányi Dánielt bízta meg azzal, hogy Kossuth-tal történő szemé­lyes megbeszélés alapján állapítsa meg a további teendőket. Irányi Pozsonyba utazott és kifejtette: Kossuth előtt a pesti ifjúság elégedetlenségét az­ ellenzék erélytelen magatartása miatt. Kossuth meghallgatta Irányit és így válaszol: — Mint önök, én sem vagyok megéléséire a dolgok lassú folyásával. Legutóbb az ellenzék tagjait egybehívtam. Ajánlatot tettem nekik, mely egy­ kicsit túlment a parlamenti szokásokon; csak hét vagy nyolc merte segítségét megígérni. Irányi erre megkérdezte: vajjon nem volna-e célszerű, ha a reformok életbeléptetésére az or­szágban nagyszabású mozgalmat kezdenének, amire Kossuth helyeslésig bólintott: — Bizony ez nagyon üdvös volna. Próbálják m­eg, hátha ezáltal nyomást gyakorolhatnának a csökönyös mágnásokra. Irinyi Pestre visszatérve a beszélgetés­­ értel­mében referált az ifjúság vezetőinek és indítvá­­nyozta ear nemzeti kérvény szerkesztését Afar- I­eins 12-én este Ikányi, Petőfi, Jókai, Vasvári és Bulyovszky megszövegezték a 12 pontot. Éjjel ért véget a bizottság munkája Március 11-én­ délután két órakor megtartották végre a tervezett népgyűlést az Ellenzéki Körben Az elnöki emelvényen Klauzál, Nyári Pál, Ké­nyes, Irányi, Petőfi, Jókai, Egressy, Vasvári, Oroszhegyi, Vachot,­ Vörösmarty, Garay, Berczei stb. foglalt helyet, irányi volt a vezérszónok. Vá­zolta a politikai helyzetet és a főváros közönsé­gének hangulatára utalt, amely imm­ár­ odáig emelkedett, hogy a kör elodázhatat­lann­ak tartja a nemzet kívánságait magában foglaló petíciót elfogadás végét az országgyűléshez föl­terjeszteni. Fölolvasta a petíciót a 12 ponttal, amelyet ri­­valgó éljenzés között elfogadtak. Az ifjúság vezetői a gyűlés u­tán összegyűl­tek a Pilvaxban, hogy megbeszéljék a további teendőket. Estefelé a nagy lármát félbeszakította egy Koplanszky nevű fiatalember hangja: — Uraim! Most jöttem hajóval Pozsonyból. A pozsonyi ifjúság küldöttje vagyok. Nagy hírt hozok. Bécsben tegnap kiütött a forradalom. — Cselekedjünk, uraim! Ne tétovázzunk tovább és fegy­verkezik. Pár percre a legnagyobb csönd Allott lfc*, de azután kitört az orkánszent zúgás a jurátusok között.­­ A pillanat nagy­szerűségének hatása töltött el mindenkit, ekkor Petőfi hangja zendült föl: — Cselekedjünk, uraim! Ne tétovázunk tovább polgártársak! — Úgy van cselekedjünk! — volt erre a vá­lasz. »Petőfi Sándor — írja egy krónikás — mellén összefont karokkal állt az emelvényen. Nyakig­­gom­bolt egyszerű fekete attila simult hajlékony termetére. Beesett, halvány arcát pirosra festi az izgalom, szemeiben szokatlan láng gyűlt ki. Egész valójában csodálatos, megdöbbentő vonás ömlött el. Olyan volt e percben, mint a közeledő forradalom démona«. Ezután megbeszélték a március 15-iki munka­programot. Amikor mindent elvégeztek, Petőfi egy papír­lapra mutatva, tudatta, hogy­ neki is van vala­mije, amivel hatást ér el. Többen kérték, hogy mutassa, de nem engedett. »Szikra Ferenc jurátus véletlenül m­eglátja a költemény első sorát, amely így indult: — Rajta magyar, most vagy­ soha! Előbb talpra kell állítani a magyart csak aztán rajta! — szólt közbe a jurátus, akinek ál­lítólagos tanácsára megváltoztatta Petőfi az első sort és igy született meg a »Talpra magyar!« kezdéssel a Nemzeti Dal első sora. Másnap, március 1ö-én reggel az ifjúság ve­zetői az előre megbeszélt terv szerint összegyűl­tek a Pilvaxban. Esős, havasesős idő volt. De a vezérek pontosan megjelenn­ek a kávéházban, ün­nepe volt ez a nap kávéháznak. Az utca mindin­kább élénkült és az emberek csoportokba verőd­ve a Pilvax felé húzódtak, kíváncsian várták az eseményeket. Reggel 8 óra tájban telve volt a kávéház. Mindenki beszélt, vitatkozott és ebben az általános zajban­ alig lehetett a távolabb ápő vezérek eszemcseréjét hallani. A lárma azonnal megszűnt, amint Jókait megpillantották, aki egy asztalra állva, rövid és lelkes beszéd kíséretében bemutatta, a 12 pontot. — Testvéreim! — kezdte Jókai. — A pillanm, amelyet élünk, komolyabb teendőkre szólít föl bennünket. Európa minden népe halad és boldo­gul, haladnunk és boldogulnunk kell nekünk is, Legyen béke, szabadság, egyetértés. Követeljük jogainkat, amelyeket tőlünk elvontak és kíván­juk, hogy legyenek azok közösek mindenkivel. Ezután fölolvasta a 12 pontot és beszédét így fejezte be: — És ezen jogokat követelni tartozik a nem­zet, bízva önerejében és az igaz ügy Istenében. Petőfi következett, de várnia kellett, amig az éljenzés lecsillapodjék. Asztalra emelték* Elszo­rulta a Talpra magyar. 1 Harangok zúgásánál, trombiták harsonázásainál erősebb szava volt e költeménynek. Napok alatt szét­vitte az ország minden zugába­n tavaszi szél. Az­ utolsó strófák elhangzása után valóságos tombolás tört ki a kávéháziján. Az eskü szavai leir­hatatlan hatást leltek, az ifjúság Felőlit vállaira emelte és foly­tonos éljenzések között körül hordozta a kávé­háziján. Vasvári kiadta a jelszót: - Menjünk az egyetemre, menjünk a nyom­­­dába! Petőfi ugyanis kijelentette, hogy ki kell nyo­matni a 12 pontot. Egy hang a tömegből figyel­meztette: - Előbb Budára kell vinni a cenzorhoz! Petőfi viszakiáltotta: — Cenzorhoz nem megyünk! Nem ismerjük el többé. Föl a nyomdába! A Kossuth Lajos­ utcában állott Landerer és Herkenast nyomdája. A havaseső újra megeredt és egész után verte a tömeget, amely a nyomda előtt állt és várta a fejleményeket. Petőfi, Vas­vári, Irányi a nyomdába, ment és Petőfi az ott­ lévő Landererhez ezekkel a szavakkal fordult: — Azért jöttünk, hogy a két kéziratot ki­nyomtassuk. Länderer átvette a kéziratokat és miután nem találta rajta a cenzor engedélyét, visszaadta. — Lehetetlen — mondta. — Nincs rajta a cenzor engedély­e. A visszautasítás azonban puszta formalitásból történt, mert nyomban odasúgta Irányinak: — Foglaljanak le egy sajtógépet! Amire Irányi jelképesen a legnagyobb gépet ezekkel a szavakkal lefoglalta: — E sajtót a nép nevében ezennel lefoglaljuk és követeljük a­ kéziratok kinyomtatását. — Az erőszaknak nem állhatok ellent — volt Z­anderer válasza és a következő pillanatban a darabokra vágott kéziratokat tíz munkás, tiz lel­kesült ember szedni kezdte, hogy a szabadsajtó első termékét a népnek bemutathassák Irányi ro­hant az­ első példánnyal a nép köze és fölmutat­ta a tizenkét pontot. _1 .Március 1.Vike délelőtt félt­izenkettő mondotta — nagy időszak a magyarok történe­tében, Íme: Itt van a sajtószabadságnak első pél­dánya, a nép hatalmának első mű­ve. Akármi szabadsága fog is lenni a magyarnak, azon di­csőség mindig megmarad, hogy a legnevezeteseb­bet: a­ sajtószabadságot magunk vi­tuk ki! Alig fejezte be Irányi beszédét, megjelent a nyomda ajtajában Petőfi s ő is magasan lobog­tatta a fölszabadított sajtó legújabb termékét, a Nemzeti Dalt. A néptömeg hullani kisállta a verset s nem törődve esővel, csípős széllel és a szorongással, kibocsátott ernyők mellek­, ki­­gyűlt arccal várta Petőfi szavalatai. Az első strófa után nem bírt uralkodni magán s esküre emelt kezekkel mondota a költő­­ alán. A magyarok Istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! A déli h­arangszó ünneplés zúgásába vegyül­tek el az­­ eskü szavai. A program nagyobbik ré­sze ekkor már véget ért. Mivel a nyomda mun­kásai ebédre mentek, a példányok kiosztására csak délután kerülhetett a sor, amit a Nemzeti Múzeum kertjében hajtottak végre. Délután óriá­si néptömeg jelent me­g. A gyűlést Vasvári Pál nyitotta meg; a tömeg a Talpra magyar«-t kí­vánta hallani és Petőfit akarta látni. A köz­ KORDA !LlsŐRaenda ugeissabásátf ____________________________________ * RUHA - KALAP URIDIVAT OLTOMY TAVASZI J^töt-Tö Intézeti ruhák Tiroli* ét sportnadrágok Bőrkabát — Esőköpeny , I NAGY VÁLASZTÉK I Széc­henyi* fél« 15. gr.

Next