Délmagyarország, 1940. március (16. évfolyam, 49-72. szám)
1940-03-15 / 61. szám
Emlékezés 1848. márciusának nagy napjaira A magyar sajtószabadság kivívásának emlékei a pöstyéni múzeumban Pöstyén, március. A negyvenlyukas események egyik legnevezetesebb emléke fűződik a Pilvax-kávéházhoz. Abban az időben, amikor Magyarország újjáalakulásának folyamata megindult, Ieslen már évtizedek óta nem volt országgyűlés, holott a nemzet szellemi és gazdasági életének középpontja itt találkozott A fiatalság szükségét érezte annak, hogy naponként megbeszélje mindazokat a politikai és irodalmi kérdéseket, amelyek a kiválóbb elméket izgatták és így választotta magának "találkozási helyül azt a kávéházat, amely a negyvenes évek kezdetén a benne végbemenő mozgalmak, viták és tanácskozások révén már olyan híressé vált, hogy a sajtóban és a köztudatban egyaránt mint igen fontos intézmény és jelentős politikai tényező szerepelt. Petőfi a középpontja az itt folyó életnek és körülötte csoportosuló fiatal írók, küllők és jurátusok alkották azt a nevezetes társaságot, amelynek az 1818. március 15. előkészülésében örökké felejthetetlen szerep jutott. ír Valamennyi kávéház között ennek a legnagyobb nevezetessége Hírneve megvolt azelőtt is, mielőtt Petőfiék tanyát vertek benne, irodalmi híre azonban csak 1812-ben kezdődik, amikor Lisznyai Kálmán és Dobsa Lajos az első írói asztalt megalakította. Il a fiatal jurátusok Pestre érkeztek, első útjük a Pilvaxba vezetett, itt találkozhatott ismerőseivel, itt veszthette el a pénzét, itt kötötte az ismeretségeket, és innen vihette legszebb emlékeit magával pátriájába. A falakon Bezerédj, Deák, Eötvös, Fáy, Kossuth, Klauzár, Széchenyi, Wesselényi arcképei függtek, de a magyar szellem hóditó ereje itt már meg is állott; a pincérek németek voltak és a kiszolgálás is németül történt, ezen pedig nem lehetett segiteni. A kávéház rendes látogatói voltak: Petőfi, Lisznyai, Dobsa, Degré, Tompa, Berczy, Fákh, Lanka, Pálffy, Emődy, Berecz, akikhez 1845-ben Jókai csatlakozott. Rendkívüli jelentősége volt tehát a Pilvaxnak és tudták ezt nemcsak Bécsben, de Pesten is a hivatalos tényezők. A kerekasztal körül állandóan hangos viták folytak politikáról és irodalomról, a jurátushad pedig az Írók mögött helyeselt vagy cáfolt, aszerinte milyen volt a vita eredménye. 1818 március 5-én megjött a Kossuth fölirati javaslatáról szóló valósitás, amely viharos jeleneteket eredményezett. A fiatalság hatalmas lelkesedéssel beszélt a reformmozgalmakról és mindegyre éltették Kossuthot. A fiatalságnak már nem volt elég az esti összejövetel sem, elhatározták, hogy ezentúl délután is összejönnek. Petőfi feleségének, Szendrey Júliának is nagyon tetszett az akkori pesti élet, de amikor Tompával megismerkedett, panaszolta, hogy férje többet van a Pilvaxban, mint otthon. Erről azonban Petőfit nem lehetett leszoktatni. A Pilvax ugyanaz volt neki, mint a szónokoknak a fórum vagy a követeknek a diéta. Első pesti tartózkodása alkalmával már úgy megkedvelte, hogy amikor Szeberényinek 1848 július 21-én ír, a választ a Pilvaxba kéri címezlelni. 1947 február 23-án pedig Aranynak ír hasonlóképen: »Lakásom Hatvani-utca... azonban ha írsz, tán mégis ■ inkább a Pilvax-kávéházba címezd; ott könnyebben hozzájutok, minthogy itthon nagy néha szoktam lenni. , Amikor a Pilvax-Társaság és az Ellenzéki Kör tagjai a pozsonyi országgyűlés tétova ,,magatartását tapasztalták, elhatározták, hogy a párisi reformbankettek mintájára, lakomával egybekötött népgyülést szerveznek Rákoson, a nemzet kívánságait pontokba foglalják és igy kényszerítik majd az országgyűlést a szakaiba jogok kivívására. Az ellenzéki kör Irányi Dánielt bízta meg azzal, hogy Kossuth-tal történő személyes megbeszélés alapján állapítsa meg a további teendőket. Irányi Pozsonyba utazott és kifejtette: Kossuth előtt a pesti ifjúság elégedetlenségét az ellenzék erélytelen magatartása miatt. Kossuth meghallgatta Irányit és így válaszol: — Mint önök, én sem vagyok megéléséire a dolgok lassú folyásával. Legutóbb az ellenzék tagjait egybehívtam. Ajánlatot tettem nekik, mely egy kicsit túlment a parlamenti szokásokon; csak hét vagy nyolc merte segítségét megígérni. Irányi erre megkérdezte: vajjon nem volna-e célszerű, ha a reformok életbeléptetésére az országban nagyszabású mozgalmat kezdenének, amire Kossuth helyeslésig bólintott: — Bizony ez nagyon üdvös volna. Próbálják meg, hátha ezáltal nyomást gyakorolhatnának a csökönyös mágnásokra. Irinyi Pestre visszatérve a beszélgetés értelmében referált az ifjúság vezetőinek és indítványozta ear nemzeti kérvény szerkesztését Afar- Ieins 12-én este Ikányi, Petőfi, Jókai, Vasvári és Bulyovszky megszövegezték a 12 pontot. Éjjel ért véget a bizottság munkája Március 11-én délután két órakor megtartották végre a tervezett népgyűlést az Ellenzéki Körben Az elnöki emelvényen Klauzál, Nyári Pál, Kényes, Irányi, Petőfi, Jókai, Egressy, Vasvári, Oroszhegyi, Vachot, Vörösmarty, Garay, Berczei stb. foglalt helyet, irányi volt a vezérszónok. Vázolta a politikai helyzetet és a főváros közönségének hangulatára utalt, amely immár odáig emelkedett, hogy a kör elodázhatatlannak tartja a nemzet kívánságait magában foglaló petíciót elfogadás végét az országgyűléshez fölterjeszteni. Fölolvasta a petíciót a 12 ponttal, amelyet rivalgó éljenzés között elfogadtak. Az ifjúság vezetői a gyűlés után összegyűltek a Pilvaxban, hogy megbeszéljék a további teendőket. Estefelé a nagy lármát félbeszakította egy Koplanszky nevű fiatalember hangja: — Uraim! Most jöttem hajóval Pozsonyból. A pozsonyi ifjúság küldöttje vagyok. Nagy hírt hozok. Bécsben tegnap kiütött a forradalom. — Cselekedjünk, uraim! Ne tétovázzunk tovább és fegyverkezik. Pár percre a legnagyobb csönd Allott lfc*, de azután kitört az orkánszent zúgás a jurátusok között. A pillanat nagyszerűségének hatása töltött el mindenkit, ekkor Petőfi hangja zendült föl: — Cselekedjünk, uraim! Ne tétovázunk tovább polgártársak! — Úgy van cselekedjünk! — volt erre a válasz. »Petőfi Sándor — írja egy krónikás — mellén összefont karokkal állt az emelvényen. Nyakiggombolt egyszerű fekete attila simult hajlékony termetére. Beesett, halvány arcát pirosra festi az izgalom, szemeiben szokatlan láng gyűlt ki. Egész valójában csodálatos, megdöbbentő vonás ömlött el. Olyan volt e percben, mint a közeledő forradalom démona«. Ezután megbeszélték a március 15-iki munkaprogramot. Amikor mindent elvégeztek, Petőfi egy papírlapra mutatva, tudatta, hogy neki is van valamije, amivel hatást ér el. Többen kérték, hogy mutassa, de nem engedett. »Szikra Ferenc jurátus véletlenül meglátja a költemény első sorát, amely így indult: — Rajta magyar, most vagy soha! Előbb talpra kell állítani a magyart csak aztán rajta! — szólt közbe a jurátus, akinek állítólagos tanácsára megváltoztatta Petőfi az első sort és igy született meg a »Talpra magyar!« kezdéssel a Nemzeti Dal első sora. Másnap, március 1ö-én reggel az ifjúság vezetői az előre megbeszélt terv szerint összegyűltek a Pilvaxban. Esős, havasesős idő volt. De a vezérek pontosan megjelennek a kávéházban, ünnepe volt ez a nap kávéháznak. Az utca mindinkább élénkült és az emberek csoportokba verődve a Pilvax felé húzódtak, kíváncsian várták az eseményeket. Reggel 8 óra tájban telve volt a kávéház. Mindenki beszélt, vitatkozott és ebben az általános zajban alig lehetett a távolabb ápő vezérek eszemcseréjét hallani. A lárma azonnal megszűnt, amint Jókait megpillantották, aki egy asztalra állva, rövid és lelkes beszéd kíséretében bemutatta, a 12 pontot. — Testvéreim! — kezdte Jókai. — A pillanm, amelyet élünk, komolyabb teendőkre szólít föl bennünket. Európa minden népe halad és boldogul, haladnunk és boldogulnunk kell nekünk is, Legyen béke, szabadság, egyetértés. Követeljük jogainkat, amelyeket tőlünk elvontak és kívánjuk, hogy legyenek azok közösek mindenkivel. Ezután fölolvasta a 12 pontot és beszédét így fejezte be: — És ezen jogokat követelni tartozik a nemzet, bízva önerejében és az igaz ügy Istenében. Petőfi következett, de várnia kellett, amig az éljenzés lecsillapodjék. Asztalra emelték* Elszorulta a Talpra magyar. 1 Harangok zúgásánál, trombiták harsonázásainál erősebb szava volt e költeménynek. Napok alatt szétvitte az ország minden zugában tavaszi szél. Az utolsó strófák elhangzása után valóságos tombolás tört ki a kávéháziján. Az eskü szavai leirhatatlan hatást leltek, az ifjúság Felőlit vállaira emelte és folytonos éljenzések között körül hordozta a kávéháziján. Vasvári kiadta a jelszót: - Menjünk az egyetemre, menjünk a nyomdába! Petőfi ugyanis kijelentette, hogy ki kell nyomatni a 12 pontot. Egy hang a tömegből figyelmeztette: - Előbb Budára kell vinni a cenzorhoz! Petőfi viszakiáltotta: — Cenzorhoz nem megyünk! Nem ismerjük el többé. Föl a nyomdába! A Kossuth Lajos utcában állott Landerer és Herkenast nyomdája. A havaseső újra megeredt és egész után verte a tömeget, amely a nyomda előtt állt és várta a fejleményeket. Petőfi, Vasvári, Irányi a nyomdába, ment és Petőfi az ott lévő Landererhez ezekkel a szavakkal fordult: — Azért jöttünk, hogy a két kéziratot kinyomtassuk. Länderer átvette a kéziratokat és miután nem találta rajta a cenzor engedélyét, visszaadta. — Lehetetlen — mondta. — Nincs rajta a cenzor engedélye. A visszautasítás azonban puszta formalitásból történt, mert nyomban odasúgta Irányinak: — Foglaljanak le egy sajtógépet! Amire Irányi jelképesen a legnagyobb gépet ezekkel a szavakkal lefoglalta: — E sajtót a nép nevében ezennel lefoglaljuk és követeljük a kéziratok kinyomtatását. — Az erőszaknak nem állhatok ellent — volt Zanderer válasza és a következő pillanatban a darabokra vágott kéziratokat tíz munkás, tiz lelkesült ember szedni kezdte, hogy a szabadsajtó első termékét a népnek bemutathassák Irányi rohant az első példánnyal a nép köze és fölmutatta a tizenkét pontot. _1 .Március 1.Vike délelőtt féltizenkettő mondotta — nagy időszak a magyarok történetében, Íme: Itt van a sajtószabadságnak első példánya, a nép hatalmának első műve. Akármi szabadsága fog is lenni a magyarnak, azon dicsőség mindig megmarad, hogy a legnevezetesebbet: a sajtószabadságot magunk vituk ki! Alig fejezte be Irányi beszédét, megjelent a nyomda ajtajában Petőfi s ő is magasan lobogtatta a fölszabadított sajtó legújabb termékét, a Nemzeti Dalt. A néptömeg hullani kisállta a verset s nem törődve esővel, csípős széllel és a szorongással, kibocsátott ernyők mellek, kigyűlt arccal várta Petőfi szavalatai. Az első strófa után nem bírt uralkodni magán s esküre emelt kezekkel mondota a költő alán. A magyarok Istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! A déli harangszó ünneplés zúgásába vegyültek el az eskü szavai. A program nagyobbik része ekkor már véget ért. Mivel a nyomda munkásai ebédre mentek, a példányok kiosztására csak délután kerülhetett a sor, amit a Nemzeti Múzeum kertjében hajtottak végre. Délután óriási néptömeg jelent meg. A gyűlést Vasvári Pál nyitotta meg; a tömeg a Talpra magyar«-t kívánta hallani és Petőfit akarta látni. A köz KORDA !LlsŐRaenda ugeissabásátf ____________________________________ * RUHA - KALAP URIDIVAT OLTOMY TAVASZI J^töt-Tö Intézeti ruhák Tiroli* ét sportnadrágok Bőrkabát — Esőköpeny , I NAGY VÁLASZTÉK I Széchenyi* fél« 15. gr.