Délmagyarország, 1941. június (17. évfolyam, 124-146. szám)

1941-06-24 / 141. szám

Vasárnap felavatták Gifibis Gy­ula síremlékét Budapest, június 23. A Kerepesi temetőben vasárnap avatták fel Gömbös Gyula síremlé­két, amelyet Vastagh György szobrászművész készített Az emlékmű egy messze kémlelő ős­magyar lovast ábrázol. A síremlékavatáson megjelent Bár­dos­sy László miniszterelnök ve­zetésével a kormány valamennyi tagja, a Göm­bös-kormány volt miniszterei, Szendy Károly polgármester, Jány Gusztáv gyalogsági tábor­nok, a honvédség parancsnokának vezetésével a tábornoki kar tagjai, a Budapesten tartóz­kodó külföldi diplomaták, felsőházi tagok és képviselők s a volt miniszterelnök barátai. A síremléket Raffay Sándor titkos tanácsos, evangélikus püspök avatta fel, aki emlékbe­­szédet mondott Gömbös Gyuláról N­­emzetgyalázási és kormányzósértési bűnügyek a szegedi törvényszék ötös­­tanácsa előtt (A Délmagyarország munkatársától) Nemzet­­gyalázási és kormányzósértési bűnügyeket tár­gyalt hétfőn a szegedi törvényszék ötöstanácsa dr Novák Jenő tanácselnök vezetésével. December 27-én Eberhardt József német anyan­yelvű csátaljai napszámos több társával együtt az egyik vendéglőben mulatott. Zárórakor nem akarta elhagyni a vendéglőt, mire a kocsmá­­ros rendőröket hivatott. A rendőrök karon fogták az ittas napszámost, akit később a rendőrségre kisértek. Útközben Eberhardt a következő kije­lentést tette: —. Várjanak csak, majd meglátják 3 hónap múlva mit kapnak azok, akik magyarosítva van­nak!... A kijelentés miatt nemzetgyalázás címén in­diait Éberhardt ellen eljárás. Ügyét hétfőn tár­gyalta az ötös tanács. A napszámos ittasságával védekezett A törvényszék jogerősen tizenötnapi fogházbüntetéssel sújtotta. Nemzetgyalázással vádoltan került az ötösta­nács elé Bodrogi Sándorné. Bodroginé április 23-án használt súlyos kifejezést a magyar nem­zettel szemben. Az ötöstanács nyolcnapi fogház­büntetésre ítélte. K­o­r­o­b­á­n Péter kétegyházi román anyanyel­vű napszámos kormányzósértéssel vádoltan állott a bíróság előtt. Az elmúlt év novemberében a kormányzó ellen használt súlyos kifejezéseket. A törvényszék háromhónapi fogházra ítélte. Ötven pengő pénzbüntetésre ítélte a törvény­szék Domonkos Gábor pusztafödvári napszá­most kormányzósértés miatt, mert februárban sú­lyos kifejezéseket használt az egyik csorvási kocsmában. C$il építő ház elő! ellopta a mgeren­gókat Vrthmero (olvajlás ) tőrszektrrel (A Délmagyarország munkatársától) Az ügyész­ségi fogházból állította hétfőn a fogházőr dr Molnár István törvényszéki bíró elé L­u­c­z­ó József többszörösen büntetett előéletű napszámost. Luczó az elmúlt napokban a Kossuth Lajos-su­­gárúton egy bérház építésénél dolgozott mint ki­segítő. Egy héttel ezelőtt abbahagyta a munkát, a b­érkocsistandra ment, ahol egy társzekeret foga­dott. A fuvarosnak meghagyta, hogy fél óra múl­va álljon a Kossuth Lajos-sugárút 19. számú ház elé, ahonnan több vasgerendát kell elszállítania. A fuvaros meg is jelent az épülő ház előtt, ahol már Luczó több társával együtt várta. Ezután a járdán és a kocsiúton elhelyezett több vasoszlop közül Luczó két darabot kiválasztott és míg a munkások a ház építésénél dolgoztak, addig a vas­gerendákat társaival együtt a kocsira rakta. A vakmerő szállításnak több tanúja volt. Többen megkérdezték, hova szállítja a vasgerendákat, mi­re a büntetett előéletű napszámos kitérő választ adott és a kocsival elhajtatott. A rendőrség több napig kereste a rovolimultu napszámost, míg szombaton az egyik vendéglőben elfogták. Luczó edres az ügyészség lopás miatt adott k­i vádiratot A törvényszék a megrögzött bűnözőt büntetett előéletére való tekintettel hat­­hónap­ börtön­büntetéssel sújtotta. Megtisztult magyarok­ írta Tonelli Sándor Egy Heti erdélyi országjárás után megint itt ülök a kolozsvári kávéház terraszán, szem­ben Mátyás király szobrával és rendezgetem az írásaimat. Sok név van a noteszemben fel­jegyezve, mert nem a városokat jártam, ha­nem az olyan kicsiny községeket, falvakat, amelyeket még a vonatról sem lehet felfedezni, mert bent fekszenek a Maros, Nyárád és a két Küküllő völgyében s csak kocsival, vagy gyalogszerrel lehet megközelíteni őket. Álltam a Nyárád és a Kisküküllő vízválasztóján, ahonnét csodaszép kilátás esik az idén zöldelő mezőkre, apró falvacskákra s a távoli hegyek­re. Megértettem azt a marosvásárhelyi bará­tomat, aki azt mondta, ha sok pénze volna, ide szeretne villát építeni magának, hogy eb­ben a békésen szép környezetben töltse öreg­ségének napjait. De odaát a Kisküküllő túlsó oldalán, alig puskalövésnyire attól a helytől, ahol állottam, vonni a hegyoldalon az újon­nan megvont magyar-román határ. Úgy van ez a határ megvonva, hogy a kettősbirtokosok éjszaka a román részről a hordót kényelmesen leguríthatják a magyar­ oldalra. Idejövet Székely vaja községben megnéztem a katolikus templomot. Megmondom, mások hívták rá a figyelmemet. Árpádkori építmény, történelmet lehel, nem úgy, mint a neobizáncii stílusban épített görögkeleti templomok, me­lyekkel két évtized alatt a román kormány te­leszórta egész Erdélyt. Senki se higgje azon­ban, hogy ezeket a templomokat a román hí­vők költségén építették. Még ott is, ahol a jegyzőn, csendőrökön és egy-két odavetődött regátbeli tisztviselőn kívül nem volt híve a ro­mán egyháznak, megépítették a templomot a község és a más felekezethez tartozók számlá­jára. Egyszerűen kivetették rájuk, hogy mit tartoznak önkéntes adomány címén az építésre felajánlani. Nos, ehhez a székelyvajai templomhoz vala­mikor a múlt században egy világi célokra szolgáló toldaléképületet ragasztottak. Mikor a katolikus egyházközség nehéz helyzetbe jutást, — mert a románok hivatalból gondoskodtak róla, hogy a kisebbségi egyházak nehéz hely­zetbe jussanak —, a román hatóság adóhátra­lék címén árverést hirdetett a templom tolda­lék­ épületére. A terv­ az volt, hogy a román egyháznak juttassák az építményt és így be­törjenek a katolikus paróchia területére. Eljött az árverés és a toldalék­ épületet meglepetés­szerűen megvette a református egyházközség. A nemzeti veszedelem láttára a reformátusok mentek­ a katolikusok segítségére. Az épület magyar maradt i és magyar szövetkezeti boltot helyeztek el benne­ .A román időkben nem volt szabad mondani, hogy ez a szövetkezeti bolt magyar bolt, de mindenki tudta, hogy az. A bolt ma is megvan, mint az erdélyi magyar szolidaritásnak egyik meghatóan szép példája. Itt Maros-Tordának ebben a részében na­gyon össze vannak keverve a felekezetek. Az egyik falu katolikus, a másik református, a harmadik unitárius; a Kü­smód völgyében van Bözöd községe, ahol tizonöt család még tartja a szombatosok hitét. Úgy hangzik ennek a völgynek és községnek a neve, minth­a a Ha­lotti beszéd-, vagy a tatrárjárás­ korabeli ma­gyarság nyelve szólna bele a mi korunkba. A környező völgyekben vann­ak falvak, ahol ke­verednek a felekezetek és alig százötven-két­száz főből álló parányi egyházközségek küz­­ködnek templomuk fenntartásáért A vidék színmagyar, helyesebben székely. Valamikor ez a felekezeti megosztottság szétforgácsolta az erőket s a magyarság megosztottsága miatt nem volt képes olyan erőkifejtésre, mint a szászok, akik a tizenhatodik század derekán kötelezően mondották ki, hogy minden szász tartozik tagja lenni az evangélikus szász nem­zeti egyháznak. Buszon f­él esztendő ttk&ogiäöp megtanította a mags­­orokat, hogy mindenek­­előtt és mindenekfelett magyarok legyenek. Bodor községnek két temploma van: kálvinista és unitárius. Mindkét egyházközség nagyon szegény. A két felekezet hívei felváltva javít­ják egymás templomát. Egyik esztendőben az egyiket, másik esztendőben a másikat, ők megtanulták, hogy miként kell magyarnak lenn­i. Jártam Erdőszent­györgyön, ahol éppen az idén száz esztendeje temették­­ el Rhédey Clau­dia grófnőt, Württemberg Sándor herceg fele­ségét, Mary angol anyakirályné nagyanyját Lefotografáltam az emléktáblát, amely szerint a kis templomot 1933-ban restaurálták a ki­rályné költségén. Ez a templom is Árpádkori, a falán néhány esztendeje egy freskót fedez­tek fel, amely egy szakállas papi alakot ábrá­zol. Szakértők szerint ez a freskó a tizenötödik századból való. ötven lépésnyire ettől a kis kálvinista templomtól emelkedik a nagy és hi­valkodó román templom Ezt is néhány esztén i­deje közköltségen építették. A hívői mind ma­gyar nyelvűek, de román nyelven tartják ne­kik az istentiszteletet Ez a románosítás útja Hallottam eseteket az elmúlt két nehéz év­tized történetéből. Személy szerint neveztek meg alispánt és vármegyei főjegyzőt, akik már a régi magyar időben is megyei tisztvi­selő voltak, de a románok kitették őket, mert nem tették le a hűségesküt s erre elmentek fűszerkereskedőnek. Ma ismét megyéjük élén állanak. Megismerkedtem táblabíróval, aki a román uralom idején nem jött ki Magyaror­szágra, hanem őrizte az ősi földet; igazán vis­­­szament az anyaföldhöz, kisgazda lett huszonöt holdas földjén, maga szántott, vetett és aratott és maga hozta be szekéren eladni­­ a termését a városba. A magyar pártnak tagja volt, szű­kös jövedelméből magyar célokra áldozott, mert tudatára ébredt, hog­y a felülről jövő nyomás, az oláh szaporaság és szász gazdag­ság mellett csak így, a teljes nemzeti összefo­gással lehet a magyarság fennmaradását biz­tosítani. Megismerkedtem egészen egyszerű kisemberekkel, akikben a legnagyobb elnyomás idején rendületlenül élt a jobb jövőnek, a vál­tozásnak a hite, a hit, amely oly erős volt ben­nük, hogy sziklákat mozgatott. Találkoztál» kisiparossal, aki olyan szobrászi munkákat ké­­szít, hogy bátran beillenének bármelyik nagy­városi műkereskedés kirakatába. Két daruma­dár szobrát viszem magammal haza emlékbe. Véletlenül találkoztam olyan szolgabíróval, aki innét, a mi vidékünkről került Erdély egyik járási székhelyére. Lassan, megfontol­tan mondta el, négy hónapos erdélyi tapaszta­latait és vázolta a programot, amit a főbíróján­­al együtt a nyári hónapokra kidolgozott Ti­zenhét magyart tanító működik a járás terüle­tén, államiak és három felekezethez tartozók vegyesen. Ezeket egy hétre behívják a járás székhelyére és átveszik velük az őszi IS* téli népművelési tanfolyamok anyagát Mindegyik tanító megtanul egy előadást a lehető legtöké­letesebben s az így megtanult előadásokkal fel­váltva járják be ősztől kezdve egymás közsé­geit A költségeket a közigazgatás fedezi. Fel kell emelni a magyarságnak ezt a tehetséges tör­sét szörnyű elhagyatottságából és a tiszta tudás fegyverét kell adni a kezébe. . Egyetlen szempontjuk van ezeknek az előadásoknak: semmi olyan nem lehet bennük, ami elválaszt hanem csak ami egyesít. És mondja nekem az én fiatal szolgabíró barátom, hogy másként látja most a világot az erdélyi hegyek közül, mint látta egy esztendővel ezelőtt Békés megye gazdag, televényföldjéről. Itt tanulta meg, hogy magyarnak lenni szép, de magyarnak lenni nagyon, de nagyon nehéz. És az ódon kastély hivatali szobájában, me­lyet az elvonuló románok teljesen kiürítettek, csendes szavakban súlyos igazságok hangzanak .L Oh igen, odahaza könnyű volt frázisokat eregetni, könnyű vert mellett döngetni, de ne­ttó­ volt itt az elnyomás éviben magyarnak lenni. Ezt tanulják meg az otthonvalók. Itt Erdélybe* úgy tisztult mag­a mse*

Next