Délmagyarország, 1941. június (17. évfolyam, 124-146. szám)
1941-06-24 / 141. szám
Vasárnap felavatták Gifibis Gyula síremlékét Budapest, június 23. A Kerepesi temetőben vasárnap avatták fel Gömbös Gyula síremlékét, amelyet Vastagh György szobrászművész készített Az emlékmű egy messze kémlelő ősmagyar lovast ábrázol. A síremlékavatáson megjelent Bárdossy László miniszterelnök vezetésével a kormány valamennyi tagja, a Gömbös-kormány volt miniszterei, Szendy Károly polgármester, Jány Gusztáv gyalogsági tábornok, a honvédség parancsnokának vezetésével a tábornoki kar tagjai, a Budapesten tartózkodó külföldi diplomaták, felsőházi tagok és képviselők s a volt miniszterelnök barátai. A síremléket Raffay Sándor titkos tanácsos, evangélikus püspök avatta fel, aki emlékbeszédet mondott Gömbös Gyuláról Nemzetgyalázási és kormányzósértési bűnügyek a szegedi törvényszék ötöstanácsa előtt (A Délmagyarország munkatársától) Nemzetgyalázási és kormányzósértési bűnügyeket tárgyalt hétfőn a szegedi törvényszék ötöstanácsa dr Novák Jenő tanácselnök vezetésével. December 27-én Eberhardt József német anyanyelvű csátaljai napszámos több társával együtt az egyik vendéglőben mulatott. Zárórakor nem akarta elhagyni a vendéglőt, mire a kocsmáros rendőröket hivatott. A rendőrök karon fogták az ittas napszámost, akit később a rendőrségre kisértek. Útközben Eberhardt a következő kijelentést tette: —. Várjanak csak, majd meglátják 3 hónap múlva mit kapnak azok, akik magyarosítva vannak!... A kijelentés miatt nemzetgyalázás címén indiait Éberhardt ellen eljárás. Ügyét hétfőn tárgyalta az ötös tanács. A napszámos ittasságával védekezett A törvényszék jogerősen tizenötnapi fogházbüntetéssel sújtotta. Nemzetgyalázással vádoltan került az ötöstanács elé Bodrogi Sándorné. Bodroginé április 23-án használt súlyos kifejezést a magyar nemzettel szemben. Az ötöstanács nyolcnapi fogházbüntetésre ítélte. Korobán Péter kétegyházi román anyanyelvű napszámos kormányzósértéssel vádoltan állott a bíróság előtt. Az elmúlt év novemberében a kormányzó ellen használt súlyos kifejezéseket. A törvényszék háromhónapi fogházra ítélte. Ötven pengő pénzbüntetésre ítélte a törvényszék Domonkos Gábor pusztafödvári napszámost kormányzósértés miatt, mert februárban súlyos kifejezéseket használt az egyik csorvási kocsmában. C$il építő ház elő! ellopta a mgerengókat Vrthmero (olvajlás ) tőrszektrrel (A Délmagyarország munkatársától) Az ügyészségi fogházból állította hétfőn a fogházőr dr Molnár István törvényszéki bíró elé Luczó József többszörösen büntetett előéletű napszámost. Luczó az elmúlt napokban a Kossuth Lajos-sugárúton egy bérház építésénél dolgozott mint kisegítő. Egy héttel ezelőtt abbahagyta a munkát, a bérkocsistandra ment, ahol egy társzekeret fogadott. A fuvarosnak meghagyta, hogy fél óra múlva álljon a Kossuth Lajos-sugárút 19. számú ház elé, ahonnan több vasgerendát kell elszállítania. A fuvaros meg is jelent az épülő ház előtt, ahol már Luczó több társával együtt várta. Ezután a járdán és a kocsiúton elhelyezett több vasoszlop közül Luczó két darabot kiválasztott és míg a munkások a ház építésénél dolgoztak, addig a vasgerendákat társaival együtt a kocsira rakta. A vakmerő szállításnak több tanúja volt. Többen megkérdezték, hova szállítja a vasgerendákat, mire a büntetett előéletű napszámos kitérő választ adott és a kocsival elhajtatott. A rendőrség több napig kereste a rovolimultu napszámost, míg szombaton az egyik vendéglőben elfogták. Luczó edres az ügyészség lopás miatt adott ki vádiratot A törvényszék a megrögzött bűnözőt büntetett előéletére való tekintettel hathónap börtönbüntetéssel sújtotta. Megtisztult magyarok írta Tonelli Sándor Egy Heti erdélyi országjárás után megint itt ülök a kolozsvári kávéház terraszán, szemben Mátyás király szobrával és rendezgetem az írásaimat. Sok név van a noteszemben feljegyezve, mert nem a városokat jártam, hanem az olyan kicsiny községeket, falvakat, amelyeket még a vonatról sem lehet felfedezni, mert bent fekszenek a Maros, Nyárád és a két Küküllő völgyében s csak kocsival, vagy gyalogszerrel lehet megközelíteni őket. Álltam a Nyárád és a Kisküküllő vízválasztóján, ahonnét csodaszép kilátás esik az idén zöldelő mezőkre, apró falvacskákra s a távoli hegyekre. Megértettem azt a marosvásárhelyi barátomat, aki azt mondta, ha sok pénze volna, ide szeretne villát építeni magának, hogy ebben a békésen szép környezetben töltse öregségének napjait. De odaát a Kisküküllő túlsó oldalán, alig puskalövésnyire attól a helytől, ahol állottam, vonni a hegyoldalon az újonnan megvont magyar-román határ. Úgy van ez a határ megvonva, hogy a kettősbirtokosok éjszaka a román részről a hordót kényelmesen leguríthatják a magyar oldalra. Idejövet Székely vaja községben megnéztem a katolikus templomot. Megmondom, mások hívták rá a figyelmemet. Árpádkori építmény, történelmet lehel, nem úgy, mint a neobizáncii stílusban épített görögkeleti templomok, melyekkel két évtized alatt a román kormány teleszórta egész Erdélyt. Senki se higgje azonban, hogy ezeket a templomokat a román hívők költségén építették. Még ott is, ahol a jegyzőn, csendőrökön és egy-két odavetődött regátbeli tisztviselőn kívül nem volt híve a román egyháznak, megépítették a templomot a község és a más felekezethez tartozók számlájára. Egyszerűen kivetették rájuk, hogy mit tartoznak önkéntes adomány címén az építésre felajánlani. Nos, ehhez a székelyvajai templomhoz valamikor a múlt században egy világi célokra szolgáló toldaléképületet ragasztottak. Mikor a katolikus egyházközség nehéz helyzetbe jutást, — mert a románok hivatalból gondoskodtak róla, hogy a kisebbségi egyházak nehéz helyzetbe jussanak —, a román hatóság adóhátralék címén árverést hirdetett a templom toldalék épületére. A terv az volt, hogy a román egyháznak juttassák az építményt és így betörjenek a katolikus paróchia területére. Eljött az árverés és a toldalék épületet meglepetésszerűen megvette a református egyházközség. A nemzeti veszedelem láttára a reformátusok mentek a katolikusok segítségére. Az épület magyar maradt i és magyar szövetkezeti boltot helyeztek el benne .A román időkben nem volt szabad mondani, hogy ez a szövetkezeti bolt magyar bolt, de mindenki tudta, hogy az. A bolt ma is megvan, mint az erdélyi magyar szolidaritásnak egyik meghatóan szép példája. Itt Maros-Tordának ebben a részében nagyon össze vannak keverve a felekezetek. Az egyik falu katolikus, a másik református, a harmadik unitárius; a Küsmód völgyében van Bözöd községe, ahol tizonöt család még tartja a szombatosok hitét. Úgy hangzik ennek a völgynek és községnek a neve, mintha a Halotti beszéd-, vagy a tatrárjárás korabeli magyarság nyelve szólna bele a mi korunkba. A környező völgyekben vannak falvak, ahol keverednek a felekezetek és alig százötven-kétszáz főből álló parányi egyházközségek küzködnek templomuk fenntartásáért A vidék színmagyar, helyesebben székely. Valamikor ez a felekezeti megosztottság szétforgácsolta az erőket s a magyarság megosztottsága miatt nem volt képes olyan erőkifejtésre, mint a szászok, akik a tizenhatodik század derekán kötelezően mondották ki, hogy minden szász tartozik tagja lenni az evangélikus szász nemzeti egyháznak. Buszon fél esztendő ttk&ogiäöp megtanította a magsorokat, hogy mindenekelőtt és mindenekfelett magyarok legyenek. Bodor községnek két temploma van: kálvinista és unitárius. Mindkét egyházközség nagyon szegény. A két felekezet hívei felváltva javítják egymás templomát. Egyik esztendőben az egyiket, másik esztendőben a másikat, ők megtanulták, hogy miként kell magyarnak lenni. Jártam Erdőszentgyörgyön, ahol éppen az idén száz esztendeje temették el Rhédey Claudia grófnőt, Württemberg Sándor herceg feleségét, Mary angol anyakirályné nagyanyját Lefotografáltam az emléktáblát, amely szerint a kis templomot 1933-ban restaurálták a királyné költségén. Ez a templom is Árpádkori, a falán néhány esztendeje egy freskót fedeztek fel, amely egy szakállas papi alakot ábrázol. Szakértők szerint ez a freskó a tizenötödik századból való. ötven lépésnyire ettől a kis kálvinista templomtól emelkedik a nagy és hivalkodó román templom Ezt is néhány esztén ideje közköltségen építették. A hívői mind magyar nyelvűek, de román nyelven tartják nekik az istentiszteletet Ez a románosítás útja Hallottam eseteket az elmúlt két nehéz évtized történetéből. Személy szerint neveztek meg alispánt és vármegyei főjegyzőt, akik már a régi magyar időben is megyei tisztviselő voltak, de a románok kitették őket, mert nem tették le a hűségesküt s erre elmentek fűszerkereskedőnek. Ma ismét megyéjük élén állanak. Megismerkedtem táblabíróval, aki a román uralom idején nem jött ki Magyarországra, hanem őrizte az ősi földet; igazán visszament az anyaföldhöz, kisgazda lett huszonöt holdas földjén, maga szántott, vetett és aratott és maga hozta be szekéren eladni a termését a városba. A magyar pártnak tagja volt, szűkös jövedelméből magyar célokra áldozott, mert tudatára ébredt, hogy a felülről jövő nyomás, az oláh szaporaság és szász gazdagság mellett csak így, a teljes nemzeti összefogással lehet a magyarság fennmaradását biztosítani. Megismerkedtem egészen egyszerű kisemberekkel, akikben a legnagyobb elnyomás idején rendületlenül élt a jobb jövőnek, a változásnak a hite, a hit, amely oly erős volt bennük, hogy sziklákat mozgatott. Találkoztál» kisiparossal, aki olyan szobrászi munkákat készít, hogy bátran beillenének bármelyik nagyvárosi műkereskedés kirakatába. Két darumadár szobrát viszem magammal haza emlékbe. Véletlenül találkoztam olyan szolgabíróval, aki innét, a mi vidékünkről került Erdély egyik járási székhelyére. Lassan, megfontoltan mondta el, négy hónapos erdélyi tapasztalatait és vázolta a programot, amit a főbírójánal együtt a nyári hónapokra kidolgozott Tizenhét magyart tanító működik a járás területén, államiak és három felekezethez tartozók vegyesen. Ezeket egy hétre behívják a járás székhelyére és átveszik velük az őszi IS* téli népművelési tanfolyamok anyagát Mindegyik tanító megtanul egy előadást a lehető legtökéletesebben s az így megtanult előadásokkal felváltva járják be ősztől kezdve egymás községeit A költségeket a közigazgatás fedezi. Fel kell emelni a magyarságnak ezt a tehetséges törsét szörnyű elhagyatottságából és a tiszta tudás fegyverét kell adni a kezébe. . Egyetlen szempontjuk van ezeknek az előadásoknak: semmi olyan nem lehet bennük, ami elválaszt hanem csak ami egyesít. És mondja nekem az én fiatal szolgabíró barátom, hogy másként látja most a világot az erdélyi hegyek közül, mint látta egy esztendővel ezelőtt Békés megye gazdag, televényföldjéről. Itt tanulta meg, hogy magyarnak lenni szép, de magyarnak lenni nagyon, de nagyon nehéz. És az ódon kastély hivatali szobájában, melyet az elvonuló románok teljesen kiürítettek, csendes szavakban súlyos igazságok hangzanak .L Oh igen, odahaza könnyű volt frázisokat eregetni, könnyű vert mellett döngetni, de nettó volt itt az elnyomás éviben magyarnak lenni. Ezt tanulják meg az otthonvalók. Itt Erdélybe* úgy tisztult maga mse*