Délmagyarország, 1949. július (6. évfolyam, 150-176. szám)
1949-07-31 / 176. szám
2 Egy forinttal olcsóbb augusztus elsejétől a szabad kenyér A kormány határozata alapján augusztus 1 -től a kenyérellátás új rendjét léptetik életbe. A határozat értelmében jegyre kilónkint egyforintos ár. Itén az eddiginél jobb minőségű , félbarna kenyeret hoznak forgalomba. A 200 forintos szabadkenyér árát egy forinttal csökkentik és az eddigi félbarna kenyér helyett sokkal jobb minőségű félfehér kenyeret fognak árusítani. Vadonból vádló... Ma 23 éve, Rákosi elvtárs ' a vádlottak padjáról elmondta történelmi jelentőségű vádbeszédét Huszonhárom esztendővel ezelőtt, 1926 július 31-én a magyar nép nagy tanítója és bölcs vezére, Rákosi elvtárs a Horthy-fasiszták törvényszéke előtt felszólalt az utolsó szó jogán. A Rákosi elvtárs ellen megindított első per végéhez érkezett. A tárgyalás során Rákosi Mátyás, Vas Zoltán, Márián Kató és a földnek mind vádlottból vádlókká lettek. Rákosi elvtárs nem védte magát, hanem leleplezte a vérbatóságot, vádolta a Norbyfasisztákat, a kapitalizmust, az imi>crializmust. Beszéde tanítás volt vádlott-társai és az egész elnyomott magyar proletáriátus számára. Kíméletlen, vas logikával zúzta össze Horthyék mondva csinált vádjait, provokációit. Bátran vágta oda a bíróság, az ügyész szemébe: »A mai rendszer néhány ezer kizsákmányoltnak a diktatúráját jelenti a dolgozó népmilliók felett.« De nemcsak megmutatta ezzel a feudál-kapitalizmus igazi arcát, hanem irányt is mutatóit. »Ha ezzel szemben az államügyééz a Szovjetoroszország proletariátusának diktatúrááját nézi, meg kell állapítania, hogy ez a diktatúra az iszazi demokráciát, a dolgozók demokráciáját valósította meg« — mondotta és hirdette Lenin és a Bolsevik Pán nagy művének igazságát, felsőbbrendűségét. Rákosi elvtárs, épugy, mint az illegalitásban, a törvényszéken is, ország-világ előtt ismertette a Kommunisták Magyarországi Pártja programját és ezzel kitűzte a harci feladatokat a magyar munkásosztály elé. Az ügyész vádbeszédében a vádlottak szigorú megbüntetését követelte, hogy »ez az ijesztő példa visszatartsa a jövendő kommunista mozgalmát.« De Rákosi elvtárs erre is megadta a választ. »Nem tudja az államügyész úr, hogy még sohasem sikerült egy szabadságmozgalmat büntető rendszabályokkal elnyomni és nem tapasztalta, hogy éppen, mi, kommunisták, nem ijedünk meg a büntetésektől?* —, majd így folytatta: »Az egész világ kommunistái halálmegvetéssel néznek az akasztófákra és a börtönökre és ebben az önzetlenségükben világitó példái a munkásosztálynak. Nincs közöttünk egy sem, aki a Rommániát a Pártért nem volna kész bitó alá menni.« Azt is elmondta a bíróság előtt, hogy ez a per »semmitmondó kicsinység« a magyar nép életbevágó nagy peréhez képest. Ismertette azt a harcot, amelyet a magyar proletáriátus folytat a külföldi rabló imperialisták ellen, a nemzeti önrendelkezés jogáért. »Ha megköveznek, ha tízszer statáriátis bíróság elé állítanak — mondotta —, akkor is vallom, hogy 1849 óta Magyarország minden uralkodó rendszere a lepnemzetietlenebb és leghitványabb külpolitikát folytatja. Befelé elnyomta a nemzetiségieket, de elnyomta a magyar dolgozó népet. Feladta az országot és kiszolgáltatta idegen érdekeknek.« Ezután leleplezte a nemzetiségek elnyomását és hirdette, hogy »csak a szomszédos orsigok forradalmi munkásaimk együttműködésével, ezen országok imperialistáival szemben való harccal, a Kommunista Párt vezetésével« válhat valóra Magyarország felszabadítása minden imperialista befolyás alól. A munkásság Magyarországon és a világ minden részén harcolt Rákosi elvtárs kiszabadításáért. Magyarországon az uralkodó osztály lába alatt megingott a talaj. A nagy gazdasági válság jelei már mutatkoztak. Az imperialisták egyik vereséget szenvedték a másik után. A Szovjetunió egyre jobban erősödött. És ekkor Rákosi elvtárs az ellenforradalom törvényszéke előtt vágta oda: »Magyarország dolgozó népe forradalmi szellemű« és ez »« forradalmi szellem napról napra erősödik«... valóságos forradalmi népmozgalom van keletkezőben. Ennek a népmozgalomnak vezetése a Kommunista Pártra vár. Ez a Kommunista Párt történelmi hivatása.« »Az a dolgozó nép, melynek forradalmi múltja van... amely a demokrácia alfájáért, az általános választójogért annyit áldozott hiába, amelyet a jobboldali Szociáldemokrata Párt oly rutai elárult, mint ezt a dolgozó népet, az tisztában van azzal, hogy a Kommunista Pártnak hivatása van Magyarországon.« Rákosi elvi ácstól ezek után a szavak után megvonták a szót. Az osztálybíróság, a magyar és nemzetközi munkásosztály hatalmas tiltakozása következtében nem merte halálra ítélni. És a per, amiről Rákosi elvtárs az utolsó szó jogán beszélt, immár végleg eldőlt, a Szovjetunió dicsőséges hadseregének harcai és felszabadítása nyomán. Végre" széttörtek a dolgozó nép bilincsei és a rothadt feudál kapitalista társadalom megsemmisült. A pert a dolgozó parasztsággal szövetséges magyamunkásosztály, a Kommumista Párt és Rákosi elvtárs nyerte meg, akinek vezetésével haladunk megingathatatlanul előre a szocialista társadalom megvalósítása felé. A múlt évben Fougeron francia művész egy plakátot készített. Nagyon jó plakát volt ez, strájkra hívta fel a munkásokat, de még érezhető volt kivitelén a formalizmust nyomasztó hatása. A munkások lelkesen ragasztották a falakra és az egyik ragasztót agyonlőtte egy rendőr. Ennek a hős munkásnak emlékére Fougeron új plakátot festett. Érezte azonban hogy méltatlan lenne emlékéhez, ha mást fejezne ki, mint őszinte emberi érzést. Erről az esetről számol be Hermann Tedoeivin szovjet művészettörténész a realizmus és a formalizmusról szóló cikkében. A realizmus és formalizmus vitája ■ nálunk is időszerű, amikor a magyar kid tűm megnidódása nairendre került. A szovjet művészettörténész cikke utat mutat a magyar művészeknek is és éppen ezért tanulságos számunkra. A művész célja — mondja —, hogy megjavítsa az embert. A művész Sztálin szerint a lélek mérnöke. A művésznek tudnia kell, milyen jövőt épít alkotásaival. Mert azok a művészek is tudják ezt, tudják, hogy mit akarnak, akiket dollárért vásárolnak meg és akik festői kapcsolatot teremtenek az ananászlé és a trópusi romantika között. A mi művészeinknek ezerszer inkább tudatosan kell építeniök a szocialista társadalmat Koraink!! művészetének, ha valóban művészet akar lenni, egyetlen útja van: a realizmus. Ha ettől eltér, elmarad az élettől, az emberiséget mozgató nagy kérdésektől. A formalista művész elszakad népe gondolataitól, érzéseitől, a formalizmus veszedelem, amely ellen legjobb gyógyszer, ha a művész érdeklődéssel fordul a nép felé. Realizmus, vagy formalizmus ! Ez nem ízlés dolga, nem esztétikai probléma, hanem szigorúan életszemléletünk lényege és tartalma. A szovjet művészet célja, hogy életszükséglet legyen, hogy arról beszéljen, ami fontos. A szovjet művészet a milliók vezetője lett. Ez legjobban a honvédő háború alatt bizonyosodott be, amikor a szovjet művészek a hősiességet dicsőítő képeket festettek, amikor plakátokkal hívták harcra a népek és a háború rettenetes évei bebizonyították, mekkora szüksége van a népnek realista művészekre. Befejezésül elmeséli a szovjet művészettörténész azt a vitát, amelyet Csehszlovákiában egy angol lánnyal, a cambridgei egyetem egyik hallgatónőjével folytatott. A vita végén az angol lány avval érvelt: »Felesleges önnel a realizmus elsőségéről vitatkozni. A lényeg: ön azt állítja, az ember mások számára él, én pedig azt, hogy csak saját maga számára.« A szovjet esztéta nem folytatta ezek után a vitát Tóttá, hogy a formalizmus annak a társadalomnak velejárója, amelyben, a legszélesebb individualizmus és a durva önzés uralkodik. MIÉRT LETT REALISTA FOUGERON FESTŐT PETŐFI ÖRÖKÉBE Ki IRTA : BARAB 4S TIBOR Száz esztendeje, hogy a segesvári Sárpatak hidjáról utoljára figyelte a szabadság és zsarnokság ezerszer megénekelt csatáját, száz esztendeje, hogy az Ispán-kút füzesei alatt sírjába hanyatlott a költő. A népképzelet nem nyugodott bele végzetébe. A válni nem tudó szeretet képzelgései nem támaszthatták fel a holtat de ébrentartja őt a forradalmi szellem, a páratlan költői lángész élő hagyatéka, lázadó, nemes, nagy szivének minden verssorában doboló érvelése. Petőfi él, inkább, mint vanhal Nemcsak a magyar nép, a szocializmus magyar otthonát építők, hanem a világ minden haladó népe, élén a szabadság első bajnokával, a Szovjetunióval Petőfi Sándorra emlékezik ma. Emlékeznünk és emlékeztetnünk kell reá nemcsak azért mert "költői műve a legmaradandóbb művészi és politikai forradalom, a világirodalom legnagyobbjai mellett álló költői lángész hagyatéka, hanem azért is, mert élete és költészete ma is eleven forradalmi erőt sugárzó. Szavai a mára mutatnak," élete példa minden korás nemzet fiának, hogy és mikép kell a szabadságért harcolni, inni, élni és halni. Hasztalan akarta az ellenforradalom Petőfi politikai szerepét meghamisítani. Tetőt! neracat hírnöke és énekese volt, hanem irányítója és szervezője is a márciusi forradalomnak. Ő volt az, aki a radikális ifjúság soraiból elsőnek látta Európa, elkerülhetetlen átalakulását a monarchiák végét, megjósolta a régi lehányatását és megjelölte a kiharcolandó politikai célt, a köztársaságot, mégpedig a nép köztársaságát. Ő egyszerre akarta népét a császárt és a rendi elnyomástól megszabadítani. Minden költő és író számára legfőbb lecke az ő műve, az ő élete. petőfi azáltal forrott össze a nép és szabadság ügyével, mert 5 nem a nemesség nép felé hajló fia volt hanem maga a nép. Ezért törekedett tudatosan a korszellem megértésére és kifejezésére. Jól látta: a forradalom előtti magyar világ és Európa meghasonlott, önmagával, hogy az emberiség feszeng a középkor kényszerzubbonyában és a népek, a szégyen és szorultság állapotában tengődnek. Ezért vallotta Petőfi hogy a költészet nem nagy úri szalon, igazi művész csak az lehet, aki a népjogokért küzd és alkot. Petőfi hű fia akart lenni korának és e szenvedélyes törekvésében érte el a múlhatatlant is. A szabadságról, az egyenlő régről már előtte is énekeltek magyarok, de senki ekkora költői erővel, senki ennyire a népforradalmár hangján, ő nem csak acélt látni, de gallóit is. A forradalomnak történetén érlelődött plebejus politikus öntudatával és izzó szenvedő ívével vetette magát a nép ellenségeire. Esztendőkkel a márciusi forradalom előtt: a királyokra. Amikor elérkezett a tettek ideje: a késlekedőikre, •i habozókra, a táblabiró politika utódaira. Amikor JeMasich feltűzte a lázadás zászlaját, a tétlenkedőket vette célba. Később, mikor olasz földön magyarok is ontották a forradalmárok vérét, ő kiáltotta a kormány arcába: hozzátok vissza katonáinkat, mert a vér, amelyet kiontanak. Abel vére is tudta, hogyan kell hazafinak lenni és miként kell a szabadság nemzetközi ügyét megoltalmazni. Ő hazafi volt, de nem seszinü világpolgár. Patrióta és internacionalista volt, miként mi, mert tudta — amit most, tragikus halála évfordulóján ismét és újra át kell éreznünk, — hogy a szabadság ügye egy és oszthatatlan. Petőfi nemcsak a tizenkét pont megvalósításáról álma dőlt, hanem a teljes egyenlőség kivívásáról is. Ezért találjuk őt 1818-49. társadalmi politikai harcaiban a baloldal élén, ezért kerül nem egyszer éles ellentétbe az udvar átvedlett híveivel. Tettekre ösztönözte az első független magyar minisztériumot is. Érmei megalakulásakor írta naplójába: »Most hát oszoljunk szét ifj» barátaim, de nem, a forradalomnak nincs vége, ez csak az első felvonás volt... a viszontlálásra.« Amikor maradiság és kishitűség szétszórja a márciusi ifjakat, Vasvári és Jókai pesszimisztikusan ítélik meg a helyzetet. Csak Petőfiből nem hal ki a remény és a szabadszállási követválasztáson jelölteti magát. Amikor a rágalmakat vnló helyi és országos reakció, élén a népámító pappal ellene vezeti szülőföldje népét, Petőfi nyílt levelében nem a népet, hanem ámilóit, félrevezetőit támadja. Befejező mondata: »Dicsértessék a nép neve, most és mindörökké!« Ha komoritják is Petőfit a szabadság ügyére mért csapások, meg nem törik. Amikor Tellasich megindul seregével, ő az, aki sérelmeit feledve, fegyverbe szólítja a nemzetet »Amely nemzet nem gyáva — irta ekkor — annak nem lehet elvesznie, amely nemzet küzdött a szabad“áét, annak nem szabad elvesznie’« Petőfi fénye világítson ki napjainkba is. Rákosi elvtár* mondotta: «A népi demokrácia nemcsak örököse, de továbbfolytatása és befejezése mindannak, amit 48 hősei, Kossuth, Petőfi, Táncsics célul tűztek ki De csak akkor teljesíthetjük be a szocializmus maggar művét, ha ébren tartjuk és nagyra növeljük népünkben, fiatalságunkban Petőfi erényeit. Legyünk oly’ következetes forradalmárok, a népet oly odaadással szerelők és oltamazók, mint Petőfi. Legyünk a szabadság belső erőségeivel szemben ugyanolyan éberek és következetesek, mint ő. Halálának századik évfordulója 1* erősítse népi demokráciánkban az igazi hazafiasságot és az áldozatkész nemzetköziséget. Erősitsük minden nap, minden órájában a nép anyagi, erkölcs szellemi és fegyveres hatalmát és annak biztosítékát: a Pártot Érezzük át, hogy száz esztendő múltán végre ismét a haladás, szabadság táborában állunk. Előttünk a nagy szovjet nép halad és felettünk, a béke tábora felett a szocialista «z»badság és emberség. Petőfi v*lágszabadságának vörös lobogója A zsarnokság és szabadság diá»történelmi küzdelme folytatódik. Békét akar a dolgon emberiség, háborút az osztály kiváltságokat védő imperializmus. Egy vértanusággal mégssem telt élet és kötészet kitüli felénk és «feléjük« forradalmi szavát: «Békét, békét a világnak, De ne zsarnok kénytőf, Békét csupán a szabadság Felszentelt kezétől. Majd ha igy fesz a világot ,' Általános béke, , Vessük akkor fegyverünket 1 Tenger fenekére«. _______