Délmagyarország, 1950. június (7. évfolyam, 125-149. szám)
1950-06-28 / 147. szám
f 4 Elméleti tanács adá te* A klerikális reakció elleni harc kérdései Pártunk Központi Vezetősége május 31—június 1-i ülésén foglalkozott a klerikális reakció kérdésével és megállapította, hogy a klerikális reakció aknamunkájának az a nagymérvű fokozódása, ami az utóbbi időben tapasztalható, összefügg: a) az osztályharc élesedésével az országban, b) az imperialista háborús uszítók fokozódó agresszivitásával. Figyelembe kell venni, hogy a szocializmus építésének sikerei mind nagyobb és nagyobb dühöt váltanak ki a belső és külső ellenségnél, — a volt uralkodó osztályok maradványainál, a kulákságnál és természetesen a klerikális reakciónál. A klerikális reakció ádáz ellensége mindennek, ami haladó, fejlődő. Ez adódik abból, hogy gyűlöli a dolgozó népet, gyűlöli a nép államát és igyekszik meggátolni a további fejlődést. A katolikus egyház mindinkább az imperializmust kiszolgáló nemzetközi szervvé lesz, az imperializmus felhasználja és szembeállítja a béke, a szocializmus táborával. A világméretekben folyó küzdelemben a nagy Szovjetunió-vezette hatalmas béketábor és az agresszív, a harmadik világháborút előkészítő nemzetközi reakció között a magyar klerikális reakció is az imperializmus oldalán áll. Ezt bizonyítja a Mindszentyféle összeesküvés, a Standardszabotázs, amelyben pap is részt vett, a kémkedés az imperialisták számára, a háborúra való uszítás. A magyar katolikus főpapok és rendfőnökök nem esküdtek fel a Magyar Népköztársaságra, de Horthynak valamennyien hűséget forgattak, kiszolgálták a fasiszta háborút, segítettek a dolgozók tízezreit elpusztítani a véres imperialista háborúban. Odáig elmentek, hogy a nép leggyűlöltebb ellenségeiből, a csendőrökből babok lettek. Állandó szervezett agitációt folytattak némi demokratikus államrendünk ellen. Nem a magyar nép kormányának intézkedéseit és a nép érdekeit segítették, hanem az amerikai reakció és a Vatikán népellenes, háborúra uszító politikájának szócsövévé váltak. Ezek a főpapok, akiknek óriási földbirtokaik, sőt bankjaik voltak a múltban, a régi rend utolsó nyílt, szervezett erejét jelentik. Világossá vált, hogy a szétzúzott magyar reakció saját erőivel még egyszer nyeregbe nem juthat, most minden számítása az, hogy a nyugati imperialisták szörnyű, véres, veszteséges háború után visszaültetik őket a magyar nép nyakára. Az utóbbi hónapok során mind több és több dolgozónak nyilt ki a szeme és döbbent rá, hogy a klerikális reakció annak a hősies munkának az eredményét veszélyezte, melyet 5 esztendő alatt végeztünk. Világossá vált dolgozó népünk előtt, hogy népi demokratánk sikeres harca után, amelynek eredményeként felszámolta a nyilt, szervezetű ellenséget, az elhaló ellenség uj, változott formában, burkolt, álcázott módon, ha még élesebben támad szocializmust építő népünkre. Világos, hogy a Nagy Ferenci kisgazdapárt, a Sulyok-, a Pfeiffer-, a Barankovics-féle és egyéb reakciós tömörülés szétverése után az amerikai imperializmus zsoldjában álló klerikális reakció jelenti az imperializmus 5-ik hadoszlopát. Világos az is dolgozó népünk előtt, hogy a runkásáruló jobboldali szociáldemokraták, a kulákság és a klerikális reakció között a nép elleni gyűlölködésben és aknamunkában, az új háború kirobbantására való spekulálásban, a norma és bércsalásért folyó agittációban nincs különbség. Ezek mind a megvert tőkés rendszer maradványai, könyörtelen ellenségei dolgozó népünknek. A magyar nép nagy, bölcs Pártunk útmutatásával hatalmas eredményeket ért el az eltelt öt év alatt. Ezek az eredmények meggyőzték még a kételkedőket is, hogy a kommunisták ügye az az egész dolgozó nép ügye. Bebizonyosodott a kézzelfogható eredmények láttán, hogy amit a Párt tesz, az mind a magyar nép javára van. Ebből következik, hogy a mi világnézetünk, amelynek alapján megoldottuk a nehéz problémákat és rávezettük népünket a nagyszerű élet, a felemelkedés útjára, helyes és kipróbált, az élet tapasztalataiból merített és a leghaladottabb tudományokkal alátámasztott világnézet.i nem rejtjük véka alá világnézetünket, hanem bátran, nyíltan hangoztatjuk mindenféle reakciós, burzevá világnézettel, így a klerikális világnézettel szemben is. Mert mi semmi mást nem mondunk, csak azt, amit cselekszünk. Olyannak látjuk a világot, amilyen a valóságban, nem ködösítjük el, hanem arra törekszünk, hogy ne csak magyarázzuk a világot, hanem meg is változtassuk. Megváltoztassuk dolgozó népünk javára a minden rendű és rangú ellenség elleni következetes harcban. A mi világnézetünk harcos marxista-leninista világnézet, ami nem elvont fogalmak dogmája, hanem állandóan és szakadatlanul fejlődő valóságos eleven élő tudomány. De ezt tudják a dolgozók milliós tömegei is, jól megértik s jól alkalmazzák ezt a tudományt, mert ez a tudomány elősegíti a felmerülő problémák megoldását, könnyebbé, érthetőbbé és világosabbá teszi napi munkájukat. ’A klerikális reakció tehát nem tud hatni ezekre a hatalmas tömegekre, de annál inkább igyekszik kiterejszteni befolyását azokra, akik nem szabadultak meg a tőkés időkből örökölt szokásoktól, hagyományoktól, előítéletektől, babonáktól, akik nem igyekeztek megérteni, vizsgálgatni az újat, fejlődőt, az erősödőt, hanem maradiságukon nem tudták túltenni magukét. Ebből következik, hogy a mi feladatunk állandó, felvilágosító, nevelő munka. Nyilván senki sem gondol arra, hogy nevelés nélkül meg tudjuk győzni ezeket az embereket világnézetünk és politikánk helyességéről. Jó nevelő munkával ezek az emberek rájönnek arra, hogy sokkal gyorsabb tempóban javul sorsuk, ha lendületesen és olyan hősiesen veszik ki részüket a termelő és építő munkából, mint a kiváló munkások, a sztahánovisták, mert népgazdaságunk fejlődése és erősödése a dolgozók jólétének alapja. Amikor népi demokráciánk a klerikális reakció elleni önvédelmi politikát folytat, nem mást csinál, mint védi eredményeinket, biztosítja fejlődésünket, erősíti a béketábort, építi a szocializmust. Ebben az önvédelmi harcban különbséget kell tennünk a klerikális reakció és a néphez hű alsó papok között, akik tettekkel bizonyították, hogy a nép mellett vannak. Az ilyen alsó papok, akik segítik dolgozó népünk munkáját, nem vonhatók egy kalap alá a papi reakcióval. Dolgozó népünk jól tudja, hogy a magyarság legjobbjai, Petőfi, Arany, Ady, József Attila is dolgozó népünk felszabadulásának egyik legnagyobb akadályát, a papi reakcióban látták. A magyar népi demokrácia a legjobb történelmi tradíciónk szellemében cselekszik, amikor bátran és elszántan veszi fel a harcot a régi rend e megmaradt utóhadával, a klerikális reakcióval. Strack János, Magyar úttörő a Fekete-tenger partján Nagy kitüntetés számomra, hogy külföldre mehetek táborozni. Édesapám sem, de én sem gondoltam, hogy valaha tengerparton tölthetem a nyári szünidőt, mert a múltban a szegény ember számára csak álom lehetett a tengerparti nyaralás, hiszen ott a nagy urak töltötték el léhűtő napjaikat. Népi demokráciánk a többi baráti demokratikus országokkal együtt lehetővé tette, hogy a munkások és gyermekeik kényelmes és egészséges pihenésben részesüljenek a jól végzett munka után s felfrissülve új erővel induljanak el az új eredmények felé. Nekünk, úttörőknek legfontosabb feladatunk a tanulás, mert mi tanulással építjük hazánkat és tudjuk: a tudás fegyver minden dolgozó számára. Nem is tudom elmondani, milyen örömet okozott, amikor vezető pajtásom bejelentette: külföldre mehetek táborozni. És még azt is hozzátette, hogy nemcsak számomra kitüntetés ez a nyaralás, hanem az egész csapat számára, mert Szegedről mindössze csak ketten megyünk külföldre. Valóban nagy kitüntetés ez számomra is, mert a Feketetenger partján a többi pajtásommal együtt én képviselem majd a magyar úttörőket és igyekszem ezt az időt úgy eltölteni, hogy nemcsak a magam, de a közösség számára hasznos legyen. Szeretnék nagyon sokat tanulni a külföldi úton, hogy hazatérve, minél több tapasztalattal gazdagítsam csapatomat, melynek jó, eredményes munkája után érdemeltem ezt a megtiszteltetést. Köszönöm a Pártnak és forrón szeretett Rákosi pajtásnak, hogy lehetővé tette számomra ezt a kitüntetést. Ígérem, hogy továbbra is jó tanulásommal leszek hasznos tagja Népköztársaságunknak és minden erőmmel azon leszek, hogy megvalósuljon a mi boldog, szép jövőnk: a szocialista Magyarország. Előre! Bóka József Villó. tanuló. f SZERDA, 1950. JCNIUS 28. A magyar-német műszaki, tudományos és együttműködési egyezmény szövege A Magyar Népköztársaság kormánya és Német Demokratikus Köztársaság ideiglenes kormánya attól a kívánságtól eltelve, hogy a műszaki, a tudományos és a gazdasági együttműködés minden területén megerősítse a két állam baráti kapcsolatait és elősegítse a fépgazdaság gyors ütemű fejlődését, a következő megállapodást kötő t. e: I. SZAKASZ. A Magyar Népköztársaság kormánya és a Német Demokratikus Népköztársaság kormánya, a műszaki-tudományos együttműködés, a műszaki tapasztalatok kicserélése útján, valamint a technika és a tudomány korszerű eredményeinek felhasználása terén kölcsönös segítséget nyújtanak egymásnak. II. SZAKASZ: A szerződő felek széleskörű együttműködés valósítanak meg különösen eljárások, tervek, konstrukciós megoldások, technológiai módszerek átadásával, valamint műszaki tudományos dokumentációs anyag kidolgozásával és kicserélésével. Az együttműködés kiterjed a műszaki és tudományos kérdésekben adandó konzultációra, a termelőberendezések felszerelésének és üzembehelyezésének elősegítésére, valamint a tapasztalatok kicserélése és kölcsönös segítségre, a szakoktatás, a tudományos és technikai kutatás, valamint az üzemszervezés területén.. Az együttműködés körébe tartozik a szakemberek kölcsönös kicserélése, betanítása, illetve eljárások e sajátítása céljából. III. SZAKASZ. Az első szakaszban említett együttműködés megvalósítására szolgáló intézmények kidolgozására és a két kormányhoz előterjesztendő megfelelő javaslatok előkészítésére magyar-német műszaki-tudományos együtműködési bizottság alakul, amelyben mindkét kormány 5—5 tagot jelöl ki. A bizottság részletes szabályzatot dolgoz ki, amely a két kormány jóváhagyása után lép életbe. A bizottság üléseit évente legalább kétszer felváltva a Magyar Népköztársaság, illeve a Német Demokratikus Köztársaság területén tartja. IV. SZAKASZ Ezen egyezmény aláírásának napján lép életbe és öt évig marad érvényben. Ha a szerződő felek közül egyik sem jelenti be az egyezmény érvényességének hatálytalanítására vonatkozó kívánságát, egy évvel az öt év lejárta előtt, úgy az egyezmény további öt évig érvényben marad. Készült 1950. június 24-én, Budapesten két eredeti — magyar és német nyelvű — egyenlő érvényű példányban. A Magyar Népköztársaság kormánya nevében: VAS ZOLTÁN sk. A Német Demokratikus Köztársaság ideiglenes kormánya nevében: B. LEUSCHNER sk. Megjelent a Pártmunkás legújabb száma A Pártmunkás első cikként közli Rákosi Mátyás elvtárs beszédét, melyet a DISz alakuló kongresszusán mondott. „A megyei és a nagybudapesti kerületi pártértekezletekről“ címen Gergely Istvánná írt cikket, mely értékelését adja a megyei és kerületi pártértekezleteknek és megjelöli a pártértekezletek utáni feladatokat. Szurdi István elvtárs Pártbizottságaink munkáját ismerteti, a tanácsok munkájával kapcsolatban és különösen felhívja arra a figyelmet, hogy a tanácsok megalakítása egyben harc az ellenséggel. „Jó politikai munkával küzdjünk minden szem gabonán“ címmel Nyers Rezső elvtárs írt cikket. A cikk felhívja a figyelmet a fokozott felvilágosító munka jelentőségére, és arra, hogy a népfront bizottságokat be kell vonni az aratás és cséplési munkák irányításába, ellenőrzésébe. Horváth János elvtárs ,,A területi pártszervezet és vasútpolitikai osztály“ címen írt cikket a vasútpolitikai osztály feladatairól. Tisztázza a vasúti pártszervezetek és a vasút politikai osztály viszonyát s a politikai tisztek feladatait. Putnoki László elvtárs a szerencsi járási bizottság titkára az aktíva szerepéről ír, a járási bizottság munkájában. Ezenkívül még sok érdekes útmutató cikk van a Pártmunkás legújabb számában. 1 Vándorzászlóval tüntetik ki a Női Szabóipari Szövetkezet legjobb dolgozóit (Tudósítónktól). Szocialista gazdasági rendszerünk eredményességének egyik fő pillére a munkaverseny, termelékenységünk fokozása legfontosabb feladataink közé tartozik. Ennek elérése a dolgozók egyéni felelősségén alapul. Üzemünk a Női Szabóipari Szövetkezet dolgozói mindezzel tisztában vannak és igyekeznek újításokkal, kipróbált módszerekkel könnyíteni a munkameneten és fokozni termelékenységüket. Nálunk is, mint valamennyi üzemben, megindult a munkaverseny és csoportokat alakítottunk. Az üzemben három csoport dolgozik. A Rákosi, a Petőfi és a Béke csoport. Rövidesen kiértékeljük a csoportok munkáját és az egyéni teljesítményt is a csoportokon belül. A dolgozók kívánságára minőségi versenyt is indítunk. Tagságunk megígérte, hogy ez a verseny nem kampányszerű mozgalom lesz, hanem állandó, folyamatosan fejlődő és emelkedő termelési grafikon vonalát fogja mutatni. A győztes csoport és az egyéni verseny győztesének vándorzászlót készítünk és munkája elismeréséül a vándorzászlót adjuk át a csoportnak, illetve az egyéni versenyben legjobb eredményt elért tagtársunknak. Vándorzászlóval ismerjük el a minőségi munkában kitűnt dolgozók jó munkáját is. Bacsó Lajos* Gazdag magyar anyaggal jelent meg az Ogonyok egyik legutóbbi száma Az Ogonyok című, remek kiállítású szovjet képes folyóirat június 11-iki száma gyönyörű képekben és szövegben — majdnem egész terjedelmében — a magyarországi eseményekről számol be. A folyóirat első oldalán Rákosi Mátyásnak, a Magyar Dolgozók Párja főtitkárának arcképét találjuk. A folyóirat fedőlapján a Gellért-hegyi Szabadság-szobor sokszínű képét látjuk, a hátsó fedőlap a mezőhegyesi állami gazdaság aratógépes aratását mutatta be. A lap „A mai Magyarország“ címmel képes riportban ad ismertetést Magyarország életéről. Megelevenedik az egyik ünnepi felvonulás egy részlete, asszonyok és leányok felvonuló csoportja, amely magasra emeli a táblát, hogy messzire világító betűkkel hirdesse: ,,örök hála Sztálinnak“. A folyóirat bemutatja a hála-szobrot, az épülő Sztálin-hidat, a magyar ipari munkások sztahánovista munkáját, a szovjet sztahánovisták munkamódszerátadását. Az egyik képen régi, kedves ismerősünket fedezzük fel, Pányin mozdonyvezetőt. Bőséges képanyag ismerteti a szövetkezeti útra lépett magyar parasztság új életét. A folyóirat megjegyzi, hoszv a magyar traktorista nők a szovjet nők példáján fellelkesedve, nagyszerűen megállják helyüket a mezőgazdasági munkában is. A lap megismerteti az olvasót a magyar művészet új törekvéseivel és bemutatja az egyenjogúvá lett és az ország vezetésében is résztvevő magyar nőket. Szemléltető kép muta!ja be a magyar élelmiszerbőséget is. Egy képcsoport az épülő Magyarországot ismerteti, a nyír-, egyházi dohánygyár építését és a Ganz új szerelőcsarnokát. A folyóirat „A demokrácia és szocializmus útján“ címmel ismerteti a magyar népi demokráciának a felszabadulás óta megtett útját. Tardos Tibor „Sztahánovisták című képes cikke a magyar Sztahánov-mozgalommal foglalkozik. Dobozi Imre a magyar földreformról és a szövetkezeti mozgalom fejlődéséről ír. Rusznyák István professzor, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke cikke a felszabadult magyar tudománnyal foglalkozik. A művészeti rovatban Somogyi László számol be a magyar zenei életről. A beszámolókat mai magyar írók és költők egy-egy műve egészíti ki. A folyóirat Leonid Martinov fordításában fiatal magyar írók verseit közli.