Délmagyarország, 1954. február (10. évfolyam, 27-50. szám)
1954-02-14 / 38. szám
VASÄRNAP, 1954. FEBRUAR 14. Szerdán délután rendkívüli ülést tart a Városi Tanács Szeged Város Tanácsa 17-én, szerdán délután 4 órakor a tanácsháza nagytermében rendkívüli ülést tart. A rendkívüli ülésen Komócsin Mihály elvtárs tart előadást, ismerteti a jelenlévő tanácstagokkal, vendégekkel a tanács 1953. évi zárszámadását, illetve az 1954-es év költségvetését. A tanácsülésen Komócsin elvtárs részleteiben ismerteti majd azt, hogy az elmúlt esztendőben egyes alkotásokra hány forintot fordított a tanács és ugyancsak beszél arról is, hogy ebben az esztendőben melyek azok a feladatok, amelyeket végre kell hajtaniok. 100 éves a Szeged-Rendező pályaudvar Az emberek megemlékeznek egymás születése napjáról, névnapjáról, de sokszor megfeledkeznek egy-egy üzemnek, intézménynek, létesítménynek születéséről. Pedig ezek a létesítmények sok mindenről beszélnek... 100 évvel ezelőtt, 1854 február 14-én született a Szeged-Rendező pályaudvar. Szeged népe egy részének már a régi időkben is a száraz és vízi járművekkel való szállítás, fuvarozás rendszeres foglakozást jelentett. Az egész ország területén társzekerekkel jártak végig különböző árucikkekért: bort, posztót és egyéb más árut fuvaroztak. Ugyanígy a katonai szállítások ezekben az időkben szintén társzekerekkel történtek és a katonai beszállítások terhét a lakosság viselte. Ha valaki Szegedről Pestre akart menni, az új hatökrös szekérrel — amelyikre csak 16 mázsát raktak fel — 10 nap időt vett igénybe. Jelentős előrehaladás volt a gőzhajózásnak 1845 évben történt rendszeresítése. Az első gőzhajó 1833- ban próbautat tett a Tiszán. A gőzhajónak a neve »Duna« volt, amely 1833 szeptember 3-án érkezett Szegedre. Ezen csodás látványt — amint az akkori újságok írták — »a rácok hallgatva bámulták és feleségeik keresztet hánytak magukra, a magyarok ellenben lármázva örültek és ki gyalog, ki lóháton, kocsikon versenyezve futottak, kísérték a hajó útját mintegy sohanem látott tüneménynek az útját«. Az első gőzhajó 1833-ban megérkezett ugyan a Tiszán Szegedre, de ezután hosszú évek teltek amíg tárgyalások kezdődtek: rendszeresíteni kellene gőzhajó járatokat. Ilyen előzmények után vetődött fel a kereskedelmet és a forgalmat érintő kérdések során az első vasútépítés tervezete már 1840-ben. Ezzel egy időben báró Sima Gyögy és báró Vécsi Miklós a saját érdekeikben egyes községek területein keresztül vízi csatornák építését tervezték, természetesen az érintett községek lakosságának a földjén. A vállalkozáshoz azonban az érdekelt községek parasztsága semmi támogatást nem adott — ugyanezen a területen keresztül irányuló első vasút megépítésének tervezetét viszont támogatta. A vasút építésének kérdése 1853-ban — 13 évvel későbben !—— került komolyabb mértékben tárgyalásokra. Ekkor már a vasút építésének ügyét az állam vette a kezébe, így került sor az »állomásház«, a mai rendező pályaudvar építésére, amelynek befejezése előtt a sürgős gabonaszállítások miatt a teherforgalom 100 évvel ezelőtt 1854 február hó 14-én a mai Szeged-Rendező pályaudvar helyén megindult és ugyanezen hó végén a vonal megnyitása is megtörtént. Az »állomásház« megnyitásának szükségességéről így ír az 1854 február 17-i Osztrák Magyar monarchia által kiadott és osztrák címerrel ellátott Budapesti Hírlap, melynek szerkesztőségi irodája Pesten a Kunewalder-házban volt. »A Szegeden lerakott gabonakészleteknek vaspálya útján tovább szállítását még a császári és királyi állam vaspályának Félegyházáról Szegedre való rendes megnyitása előtt lehetségessé kell tenni, azon intézkedés történt, hogy a szegedi állomáshelyén gabonaszállítmányokat tovább szállítás végett már most fel lehet adni éspedig folyó év április végéig mérsékelt vitelbér mellett. Ez a vitelbér-engedmény a gabonakereskedőkre vonatkozott. A gabonaküldemények zöme Ausztria felé irányult. A Félegyháza—Szeged vonal 1854. március 4-én, a Szeged—Temesvár vonal 1857. április 15-én, a Szeged—Hódmezővásárhely vonal pedig 1870 november 16-án nyílt meg. Később megépült a Szeged-Rókus állomás, amelynek kibővítéséhez 1900-ban kezdtek hozzá. Szeged-állomás újjáépítését — az eddig kezdetleges építkezés helyett — egy későbbi időpontra halasztották. Jellemző ekkor a közúti állapotokra, hogy a közlekedés, a távoleső pályaházhoz vezető utakon a feneketlen sávban — az egész terület ingoványos, lápos terület volt — végtelen nehézségekkel járt. A Szeged—Temesvár vasútvonal megépítésénél a Tisza áthidalása volt komoly akadály. Ugyanis a Tiszának és a Marosnak szabályozásáról is kellett gondoskodni. 1837- ben épült fel a vashíd, amelyet vasúti közlekedésre állítottak be. A vasúti közlekedés első évének 10 hónapjára terjedő forgalmából Szegedre érkezett személyvonatokkal 4570 utas és 214 ezer mázsa teheráru, ugyanakkor Szegedről elutazott 5.539 utas és elszállítottak 15 lovat, 6 kutyát, és 520.826 q teherárut. A mai forgalmunk a száz évvel ezelőtt épült Szeged-Rendező pályaudvaron — de a többi szegedi állomásainkon is — sokszorosan megnövekedett. A kocsirendezők a Szeged-Rendező pályaudvaron a téli havazás, a nyári esőzés, a megfagyott vágányok dacára is lelkesen osztják, sorozzák szét vonatainkat, hogy az ipari és mezőgazdasági áruk a legrövidebb időn belül és biztosan eljussanak rendeltetési helyükre. Hogy a felszabadulás után mennyire megváltozott a vasutasok élete, ismerjük meg egy-két régi vasutas dolgozó életét. A 80 éves Groszner Ágoston nyugdíjas főkocsivizsgáló hattyastelepi lakos, 1896-ban kezdte a vasutas szolgálatot. Különböző viszontagságok mellett akkor, mint a «mesteremberek» egyike — a kevesek közül, akik a vasúton végezték munkájukat — az ország egész területét áthelyezések útján bejárta, majd pedig a szegedi műhelyben mint bádogos dolgozott. Ő volt az első, aki az akkori személykocsikat, persze kismértékben gázvilágításra szerelte át, amelyekért — habár nagy jelentőségű volt — még dicséretet sem kapott. Szeged-Rendezőnek még az ő idejében is, 1907-ben és 1908-ban mindössze hét vágánya volt és a fűtőház a hetedik vágány mellett terült el egy épülettel és egy fordítóval. Ebben az időben még Szeged-Rendező pályaudvaron a gyorsvonat is megállt, mert innen személyforgalom is volt. Groszner bácsi, mint iparos, általában jól keresett, de ugyanakkor a kocsirendezők, a váltókezelők, fűtők, vonatkísérők, 15 forintot kaptak összesen havonta, amely még saját fenntartásukra sem volt elég, nemhogy családot tarthattak volna el. Abban az időben családja körében — pedig 14 gyermeke volt — alig tudott tartózkodni, mert küldték az ország minden területére dolgozni. Gyermekei megbecsült dolgozói népi demokráciánknak: tanítók, igazgató-tanítók és más egyéb alkalmazásban dolgozók. Az ugyancsak 80 éves Bitte István bácsi is a Hattyastelepen lakik. Mint kimosó, majd begyújtó és szénszerelő kezdte a vasúti szolgálatot. Nagyon nehéz körülmények között kosarakkal hordták föl a mozdonyra a szenet. Fizetése 26 forint volt havonta, ugyanakkor 12 gyermekét kellett eltartania és felnevelni ebből a fizetésből. Feleségének napszámba kellett járnia sok gyermek mellett. Paprikát hasított, kora hajnaltól késő éjtszakáig dolgozott kint a földeken. A legkisebb gyermekeket karján cipelte a munkahelyére, — kitéve az idő viszontagságának — amíg ő kevés napszámbérért dolgozott. A többiek odahaza magukra hagyatva voltak. Ha a nyomorúságos helyzetükön való könnyítés érdekében szót emeltek, több bért követeltek legtöbbször elutasítás volt a válasz. Ő is és felesége is megrokkantak. Azonban megelégedéssel látja és öröm tölti el, hogy azok a vasutasok, akik ma ugyanazon a pályaudvaron és fűtőháznál végzik a munkájukat, tiszta, szép egyenruhában járnak a szolgálatra s haza családjaikhoz, így is van. Az 1904-es nagy vasutas sztrájk, a vasutasok nyomorúságos helyzetének ideje a múltra. A 100 éves Szeged-Rendezőn lelkes, szocializmust építő munka folyik. Ma már naponta ezernél több utas halad át az állomáson és a napi teheráru forgalom átlag 8.900 mázsa. Új gépek sokasága könnyíti a munkát és az új élet napról napra szebb, boldogabb, családi életet biztosít, amit kívánunk a jubiláló pályaudvar dolgozóinak. Szilád Sándor 3 dElmagyarorszbg Szovjet tudósok kitüntetése Moszkva (TASZSZ). Február 12- én a Kreml Szverdlov-termében K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke átnyújtotta a Szovjetunió Tudományos Akadémiája egyes akadémikusainak, levelező tagjainak és más tudományos munkatársainak a Szovjetunió rendjeleit. K. J. Vorosilov melegen üdvözölte a kitüntetetteket. Mint mondotta üdvözli a szovjet tudósokat a magas kitüntetések alkalmából és az egész szovjet néppel együtt büszke az élenjáró szocialista tudományra és annak fáradhatatlan és dicső művelőire. A. M. Tyerpigorjev akadémikusnak 80. születésnapja alkalmából K. I. Szkrjabin akadémikusnak 75. születésnapja alkalmából. I. P. Bargyin akadémikusnak 70. születésnapja alkalmából. I. I. Csernyajev akadémikusnak 60. születésnapja alkalmából a Lenin Rendet, a Szovjetunió legmagasabb érdemrendjét nyújtotta át. A. A. Lebegyev akadémikus 60. születésnapja alkalmából a tudomány terén szerzett érdemeiért kapta a Lenin Rendet. Hosszú, érdemes szolgálatáért és kiváló munkájáért nyerte el a Lenin rendet. A. N. Nyeszmejanov, A. P. Alekszandrov, G. F. Alekszandrov, P. Sz. Alekszandrov, A. I. Alihanov, N. N. Andrejev, B. A. Arbuzov, I. P. Bargyin, A. G. Betyehtyin, N. N. Bogoljubov, A. A. Bocsvar, K. M. Bikov, J. Sz. Varga, B. A. Vegyenszkij, A. P. Vinogradov, V. V. Vinogradov, I. M. Vinogradov, G. A. Gamburcev, I. P. Geraszimov, M. I. Vubinyin, B. A. Kazanszkij, I. K. Kikovn, I. V. Kirpicsov, A. N. Kolmogorov, V. N. Kondratyev, D. Sz. Korzsinszkij, M. P. Kosztyenko, G. M. Krzsizsanovszkij, A. L. Kurszanov, I. V. Kurcsatov, M. A. Lavrentyev, G. Sz. Landszberg, M. A. Leontovics, T. D. Liszenko, M. B. Mityin, M. A. Mihejev, A. I. Nyekraszov, V. Sz. Nyemcsinov, Sz. P. Obnorszkij, A. I. Oparin, K. V. Osztrovityanov, A. V. Palladin, A. M. Pankratova, I. G. Petrovszkij, N. N. Szemjonov, D. V. Szkobelin, K. I. Szkrjabin, Sz.L. Szoboljev, N. M. Sztrahov, Sz. G. Sztrumilin, V. N. Szukacsev, I. J. Tamm, I. V. Tyurin, G. G Urazov, Sz. A. Hrisztyanovics, N. V. Cicin, N. Sz. Satszkij, A. V. Subnyikov, V. V. Sulejkin, D. I. Scserbakov, V. A. Engelgard és B. N. Jurjev akadémikus. A Munka Vörös Zászló Rendjével tüntették ki: L. A. Arcimovics, V. N. Bjelov, M. V. Keldis, I. N. Nazarov, M. N. Tyihomirov akadémikusokat. A Szovjetunió érdemrendjeivel kitüntették a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának számos levelező tagját és az akadémia más tudományos munkatársait is. A kitüntetettek nevében A. N. Nyeszmejanov, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának elnöke mondott köszönetet, majd A. I. Oparin, A. V. Palladin, A. M. Pankratova és mások szólaltak fel. A minisztertanács határozata a minisztériumok és állami hivatalok munkarendéről A minisztertanács legutóbbi ülésén határozatot hozott a minisztériumok és állami hivatalok munkarendjéről. A határozat fő célja a dolgozó emberről való fokozott gondoskodás. Ennek érdekében a minisztertanács megszabta a hivatalok munkaidejét, megtiltotta a dolgozók munkaidőn túli igénybevételét. A határozat végrehajtása gátat vet a minisztériumok és hivatalok vezetői és dolgozói jelentős részénél szokássá vált késő esti, sőt éjszakai munkának. Ezzel fokozott mértékben biztosítja a minisztériumok és állami hivatalok dolgozóinak szabadidejét, növeli a művelődéshez és szórakozáshoz rendelkezésükre álló időt és lehetővé teszi, hogy családjukkal, gyermekeikkel az eddiginél jóval többet foglalkozhassanak. A minisztertanács határozata szerint a minisztériumokban, országos jellegű hivatalokban, továbbá a fővárosi és megyei tanácsok végrehajtó bizottságainak osztályaink a hivatali idő — félórás ebédszünettel— 1954 március 1-től általában 8.30-tól 17 óráig, szombaton 11 óráig tart. A munkarend és a munkaidő betartása a hivatalok vezetőire és dolgozóira egyaránt kötelező. Azoknál a szerveknél, ahol a munka jellege miatt az esti órákban is dolgozni kell, a dolgozók szabadidejének biztosítására, a munkaidőn túl végzett munka tartamától függően szabadnapot, illetve szabadidőt kell biztosítani. Ilyen kivételes esetekben sem lehet a dolgozókat hetenként 3-nál több ízben munkaidőn túl foglalkoztatni. A munkaidő kezdete előtt és befejezése után hivatalos ügyben a hivatalban tartózkodni nem szabad. Kivételes esetekben is csak a miniszter, vagy helyettese, illetőleg a hivatal vezetője adhat erre külön engedélyt. A minisztériumok és hivatalok dolgozói a szombati munkaidő befejezésétől hétfő reggeli munkakezdésig hivatali munkára nem kötelezhetők. Állami oktatás szombaton kizárólag 14.30-tól 18.30-ig tartható, vasárnapra oktatást szervezni nem szabad. A minisztériumokban és hivatalokban — ahol ez szükséges — a munkaidő befejeztétől a következő napi munka megkezdéséig ügyeleti szolgálatot kell szervezni. Az ügyeleti szolgálatot ellátó dolgozónak — az ügyeleti idő tartamától függően — a következő munkanapon szabadnapot, illetve szabadidőt kell biztosítani. A határozatot úgy kell végrehajtani, hogy a hivatali munkában zavar, fennakadás ne legyen. A határozat végrehajtásának biztosítására lényegesen meg kell javítani a minisztériumok és hivatalok munkamódszerét. A jelenleg fennálló túlzott központosítást fel kell számolni, a hatásköröket és ezzel együtt a munkát az eddiginél jobban kell megosztani a vezetők és dolgozók közt. A vezetők a feladatok megoldásába munkatársaikat fokozottabb mértékben vonják be és biztosítsák számukra az eddiginél szélesebb hatáskört és felelősséget. Növelni kell az alsóbb fokú vezetés szakmai színvonalát, önállóságát és felelősségét. Lényegesen csökkenteni kell az értekezletek számát, meg kell javítani azok előkészítését. A minisztertanács kötelezi a határozat végrehajtásáért felelős minisztereket és hivatalvezetőket, hogy a munkarend betartásában maguk járjanak elől jó példával, s személyesen is ellenőrizzék a határozat végrehajtását. Azokat, akik a határozatot nem hajtják végre, fegyelmileg (súlyosabb esetben büntetőjogilag is) szigorúan felelősségre kell vonni. A határozat rendelkezéseinek a járási, városi (kerületi) és községi tanácsok apparátusában való végrehajtásáról — tekintettel ezek feladatainak eltérő jellegére — külön történik intézkedés. A minisztertanács felkérte a Szakszervezetek Országos Tanácsát, hogy a szakszervezeteken keresztül segítse és ellenőrizze a határozat végrehajtását. A szakszervezetek segítségével, a nyilvános bírálat fegyverével is harcot kell indítani azok ellen, akik a munkanapot nem használják ki megfelelően, vagy rossz munkamódszerükkel a határozat végrehajtását bármi módon akadályozzák. A minisztertanács határozata az energiagazdálkodás új rendszeréről A minisztertanács legutóbbi ülésén nagyjelentőségű határozatot hozott a villamosenergia termelésének és felhasználásának szabályozásáról.A határozat értelmében az Országos Tervhivatal — egy-egy tervidőszakra, valamint napszakonként is előírja a vállalatok és üzemek által felhasználható villamosenergia mennyiségét, az előre meghatározott „fogyasztási menetrend“ alapján, amelyet a minisztertanács hagy jóvá. Az Országos Tervhivatal által minisztériumonként elosztott villamosenergia mennyiség gazdaságos felhasználásáért elsősorban a vállalatok igazgatói felelősek. A vállalatok igazgatóinak és dolgozóinak nem szabad egy percre sem szem elől téveszteni, hogy a rendelkezésükre álló energia mennyiség túllépése zavarokat okozhat az egész népgazdaság áramellátásában. Ezért a dolgozóknak fontos érdekük a rendelkezések lelkiismeretes, pontos betartása. A minisztertanács határozata véget vet annak a helytelen állapotnak, hogy az energiával takarékosan gazdálkodó üzemek a kényszerű korlátozások következtében együtt károsodjanak a pazarlókkal. A határozat értelmében az előírt normát túllépő vállalatnál — egyéb büntető rendszabályok mellett — fokozott áramkorlátozást is alkalmaznak. Intézkedik a határozat a takarékos gazdálkodás, valamint az energiaellátást javító különböző intézkedések, újítások jutalmazásáról. A határozat előírja, hogy az erőművek munkáját meg kell javítani, elsősorban a karbantartási munkálatok maradéktalan végrehajtása, illetve meggyorsítása útján. Rendelkezik arról is, hogy a nagyobb, saját erőteleppel bíró vállalatoknak részt kell venni az országos energiaellátásban . A minisztertanács határozata felhívja a lakosságot is a villamos energiával való fokozott takarékosságra. Ennek megvalósítása, a tervszerű energiagazdálkodás eredményessége, a vezetők nagy felelősségét és — a megfelelő műszaki ellenőrzés mellett — széleskörű társadalmi ellenőrzést, az egész lakosság hatékony közreműködését kívánja meg. Ezért a minisztertanács felkéri a szakszervezeteket, a DISZ-t és a többi tömegszervezeteinket, a dolgozók széleskörű mozgósításával, felvilágosító munkájukkal segítsenek a határozat maradéktalan végrehajtásában. A határozat február 15-én lép életbe. Szép eredmények a kongresszusi versenyben a MÁV Felépítmény Vasanyagjavító Vállalatnál A MÁV Felépítmény Vasanyagjavító Vállalat dolgozói együttesen harcolnak a III. kongresszus tiszteletére tett vállalásuk teljesítéséért. A műszaki vezetők a termelés zökkenőmentességéről gondoskodnak. Ennek érdekében egy anyagbeszerző brigádot alakítottak, amelynek élére Fodor Lajos elvtársat állították. Ez a brigád el is utazott Budapestre és vasanyagot hozott. A kongresszusi munkaversenyben így tehát nincs akadály. Olyan dolgozók törnek az élre, akik ismeretlenek volt eddig az élenjárók között. Az esztergályos-műhelyben Kisspéter József január havi 130 százalékos átlagteljesítményét február első tíz napjában 190 százalékra növelte. Franz Jenő, Parragi István, Szenesi Béla és Muhar István 100 százalékos minőségi munkát veznek és 30 százalékkal haladták túl előző eredményüket. A pályamesteri hajtókaszerelő műhelyben Varga István és Bartók Mihály alkotások értek el kimagasló eredményt. Varga István 40 százalékkal, Bartók Mihály pedig 10 százalékkal teljesítette túl előző eredményét. Külön dicséretet érdemelnek az anyag,mozgatással foglalkozó csoport dolgozói, akik 109 százalékra teljesítették dekád-tervüket. A batidai és az óföldeáki gépállomásokon dolgozó brigádok a mezőgazdasági gépek helyreállíásával szépen haladnak. A két gépállomáson közel 10 erőgép kijavításához nyújtottak elvtársi segítséget. Az óföldeáki brigád Rengai Béla, Bruckler László és Garami Sándor, a batidai gépállomáson pedig Kottán János, Fekete Sándor és Paksi elvtárs végez jó munkát. Katona Lajos A MÁV vezérigazgatósága közli, hogy az időjárás javulása következtében a február 3-án egyes vonalakon átmenetileg megszüntetett járatok forgalomba helyezését kedden, február 16-án reggeltől megkezdi. Február 23-a után már valamennyi vonat közlekedni fog. Részletes tájékoztatást az állomások és 35 utazási irodák adnak,