Délmagyarország, 1955. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-12 / 137. szám

OELMHGTf­RORSZÁlG2 Emberek a földgömb körül félvény ember. Többnyire már mind kinőttek az emberpalánták számá­ra méretezett iskolapadokból, amelyekben most komótosan, vagy öregesen elhelyez­kednek. Körülöttük van egy tucatnyi gye­rek is; szűk egy kicsit a tiszta tanterem a Petőfi telepi 1.-hü, általános iskolákban. Gyűlés van ugyanis — békebeszélgetés. S lám alig múlik el 7 óra, mind többen lesznek. Már hatvanan is vannak talán! Az újonnan jöttek alig telepednek le, körülnéznek a teremben, mert bár minden szabályosan a helyén van itt — az asztal, a szekrény, a padok, s a cserepes virágok a kis fali polcocskákon, s a terem mégis más, mint a megszokott. A táblán, a tér­képtartón, s oldalt is körben a falakon le­­pedőnyi térképek függnek. Afrika, a két Amerika, Európa és Ázsia együtt, Ausztrá­lia, és középen a padok előtti kis asztalon egy új, csillogó földgömb áll. Akárha egy földrajzórán lennénk! Toldi István, az iskola Kossuth-díjas igazgatója röviden felvázolja az utóbbi he­tek politikai eseményeit. Április közepén: Bandung. Értekezletre ültek össze az ázsiai és afrikai népek képviselői. — Nagy szó ez, igen nagy szó. Ilyen ta­nácskozás először történt a világtörténe­lemben — mondja Toldi. És most már kiderül, minek itt a sok térkép. Kiss József, az iskola béke­felelőse és földrajztanára már ott áll a tér­kép előtt és a mutatópálca körülfutja Ázsiát, majd a másik térképen Afrikát. Az­után a földgömbön mutatja meg, hogy a szárazföldből micsoda hatalmas területet foglal el a két világrész. Óriási távolságok képén fut végig a pálca néhány másodperc alatt — s közben mintha mágnes vonzaná, mindig visszatér egy pontra. —­ Ez itt Ma­gyarország. — A másik jelentős politikai esemény, amely már minket is közvetlenül érdekel — folytatja Toldi !—, az osztrák államszer­ződés megkötése. A következő pillanatban repülés újra innen Szegedről, a Petőfi, telepi iskolából át a Dunántúlon s itt van Ausztria, Bécs. Toldi felvázolja a második világháború után kialakult osztrák helyzetet s a végel­­érni alig akaró huza­vonát a szerződés körül. A következő állomás: Párizs. A pári­zsi szerződés ratifikációjáról van szó. S azután a béketábor válasza: Varsó. A varsói egyezményt aláíró államok területét mutatják meg a térképen. Az első: a Szovjetunió. Kiss tanár végighúzza pálcáját a rop­pant birodalom térképén, a Balti-tenger­től a Csendes-óceánig. « Tízezer kilométer hosszú. — Szzzz! —* az eddig csendes hallgató­­ság felmorajlik. — És milyen szélesz — Éppen fele TM »álaszol Kiss, s öt­ezer kilométer. — Mutasd csak, milyen államok vet­tek még részt! — mondja Toldi, és Kiss ta­nár körülkeríti az óriási területet. A térkép pedig már szinte el is tű­­­nik. Mintha országokon repülnénk át, népek életét, nemzetek gazdaságát ta­nulmányoznánk közvetlen közelről Az ed­dig sem távolsághoz, sem arányokhoz nem kötött fogalmak most tartalmat, arányt, formát kapnak, s erejüket szétsugározzák minden hallgatóba. Amikor Kiss tanár ke­resztülfekteti Európán a mutatópálcát, hogy: ami ettől nyugatra van, az a támadó tömb, ami ettől keletre, az a béke blokkja — szinte kitör a taps. Pedig ez nem is olyan gyűlés, ahol tapsolni szokás, de csak feszíti az ember mellét, hogy nem vagyunk mi valami erőtlen gyülekezet. S alig fejezi be Toldi, megindulnak a kérdések, i­­őleg Ausztria, meg Jugoszlávia iránt érdeklődnek. Toldi magyaráz, s persze sokat magyaráz a térkép is. Auszt­ria helye Európában, Jugoszlávia helyzete a béketábor országai között, a Szovjetunió­val tárgyalásokat kezdő Svédország jelen­tősége, s a világ erőviszonyainak földrajzi tényezői, — mind világosabbak, konkrétab­bak a térkép és a földgömb segítségével. Nagyszerű, eredményes módszer az ilyen beszélgetés. Új kísérlet, amilyen nem volt még Szegeden, és talán másutt sem, s amely a békeagitációnak új, rejtett forrá­sait tárja fel. Lassan végefelé is jár a beszélgetés, amikor Jenei Sándor bácsi, az ősz apóka is feláll: — Mivel itt a béke hívei jöttek össze, akik harcolni is hajlandók azért, ami ide­hozta őket, azt szeretném, ha Toldi elvtárs elmondaná, mit csináljunk mi most? Hogy harcoljunk? Toldi, a kedves fiatal igazgató, ezt a tanácsot adja Jenei bácsinak: — Mondják el mindenkinek, amit itt hallottak, meséljék el, amit itt láttak, hadd tudják meg minél többen, mekkora a mi erőnk. Az öreg leül, s lassan bólogat. Törő­­­dött arcán kicsit kisimulnak a ráncok, s öreg kék szemében egy csöpp mosoly is megcsillan. És erre, ki tudja milyen mélyről, gyer­mekkorom lassan mohosodó lágy birodal­mából egy alak lép elő: Atlasz, a görög mi­tológia alakja. Atlaszt mindig úgy láttam, omló hajjal és dús szakállal, homloka csontboltján az idő, és a gondok mély re­­dőivel, amint robosztus vállán tartja a dél­körökkel szeldelt földgolyót. Körülötte csillagok árja, s naprendszerek süvöltenek az ür szédítő forgatagában, csak ő áll ren­dületlen, soha nem könnyülő terhével, ten­ger szemének tükre mögött soha el nem mondható gondolatokkal. De most Atlasz nem így lép elő. Gond nincs az arcán, s bölcs, mély mosolya egy vers ütemét idézi; a­ Tartotta & s íróija! Nélküle zuhantak volna, akik úgy lefogták. S 8, míg a súlyos földhöz ért füle, kihallgatta a történelem titkát. Hogy rajta áll, mi lesz a nagy golyó sorsa, amit a vállára vetettek, hisz nincs más, aki tartsa, — tudja Jól: becsapták, amíg a törvényről fecsegtek. Ölébe kapja most a földet Atlasz, mit Télián kínnal tudott tartani, s csillagrögökön őrzik majd hatalmas drága birtokként roppant karjai. TíM­intha az öreg Jenei állna a mitotó­­irj­­pia erőművésze helyén. Nem egye­dül. Ott állnak mind a hatvanon, akik itt ültek. — s hányan még! Százan, ezren, mil­­liószám, övék a föld, az ő vállukon nyugo­dott évezredeken át — rajtuk áll, s joguk van ölbekapni, és az évezredes bölcsesség­gel megszabni, mi történjék drága birto­kukon, , f "Fejér Dénes Grotewohl miniszterelnök nyilatkozata a bonni kormányhoz intézett szovjet jegyzékről Berlin (MTI). Otto Grote­wohl miniszterelnök sajtónyi­latkozatban ismertette a Német Demokratikus Köztársaság kor­mányának álláspontját a Német Szövetségi Köztársaság kor­mányához intézett szovjet jegy­zékkel kapcsolatban. „A Német Demokratikus Köz­társaság kormánya — mondot­ta a miniszterelnök — ame­lyet a Szovjetunió nagykövete tájékoztatott a Bonnak kül­dött jegyzékről, teljes mérték­ben támogatja a szovjet kor­mány lépését. Kormányunk megelégedéssel’ vette tudomá­sul, hogy Nyugat-Németország valamennyi politikai pártja és egész közvéleménye a Szovjet­unió és Nyugat-Németország kapcsolatainak rendezésére tett szovjet javaslat elfogadása mellett szállott síkra. A Német Demokratikus Köztársaság kor­mánya abból indul ki, hogy a Szovjetunió és a Német Szö­vetségi Köztársaság diplomá­ciai, gazdasági és kulturális kapcsolatainak megteremtése nemcsak a nemzetközi feszült­ségnek az európai béke bizto­sítása szempontjából oly nagy­­fontosságú további csökkenté­sét mozdítja elő, hanem a né­met egymás közti megegyezését is, amely nélkül lehetetlen az egységes, szabad, demokratikus Németország megteremtése". A Duna-bizottság ülése A Duna-bizottság — munka­­csoportjainak kétnapos tárgya­lásai után — szombaton teljes ülést tartott. Az ülés meghall­gatta azoknak a munkacsopor­toknak a jelentését, amelyek a Duna-bizottság titkársága és apparátusa 1955. évi munkater­­vének eddigi végrehajtásáról szóló beszámolóval, továbbá a növény és állategészségügyi felügyelet kérdésében a bizott­ság tagállamaitól összegyűjtött anyagokkal kapcsolatos beszá­molóval foglalkoztak. A teljes ülés a jelentések megvitatása után mindkét beszámolót egy­hangúlag elfogadta. Az ülés ezután áttért a har­madik napirendi pont tárgya­lására, amelynek során az egyes delegációk adnak tájé­koztatást arról, hogyan hajtják végre saját Duna-szakaszaikon a Duna-bizottság nyolcadik­­ ülésszakán a vám- és egészség­­ügyi ellenőrzés egységesil­­',é­e vonatkozóan elfogadott ajánlá­sokat. Tanügyi kiállítást rendez a Járási Oktatási Osztály Hazánk felszabadulásának 10. évfordulója alkalmából fo­lyó hó 19-én a járás valamen­­­nyi iskolájának részvételével a kiskundorozsznai általános is­kolában tanügyi kiállítást ren­dez a Szegedi Járási Tanács ok­tatási osztálya. A kiállítás az alsó és felső tagozat, valamint a részben osz­tott iskolák és óvodák oktató­­nevelő munkájának megkön­­­nyítése céljából készített szem­léltető eszközöket mutatja be. A kiállítást rendező bizott­­ság a beküldött szemléltető esz­közöket megbírálja és azok ké­­szítőit jutalomban is részesíti. A­ legjobb munka készítője 5000 forint pénzjutalomban részesül. A kiállítással kapcsolatos ün­nepséget kultúrműsor, majd tánc követi. MINTEGY 700 LEVELEZŐ­LAPOT adtak el a békebizott­ságok megyénkben, melyet a helsinki Béke-Világtalálkozó alkalmából bocsátottak ki. Ez­zel széleskörű levelezési moz­galmat akarnak megindítani a magyar munkások, dolgozó pa­rasztok, értelmiségiek a külföl­di­ békeharcosok között. A SZOVJET állami földrajz­tudományi könyvkiadó kiadta a „Jugoszlávia természetrajza“ című könyvet. A könyvet Jugo­szlávia földrajza és természet­rajza iránt érdeklődő olvasók­nak és szakembereknek szán­ ták, . , . Vasárnap, 1955. június 12. A pártvezetés és az ipari termelés megjavítása megköveteli: szilárdan a Központi Vezetőség márciusi Határozatában megjelölt úton kell haladni A Szegedi Városi Pártbizottság kibővített ülése A Szegedi Városi Pártbi­zottság kibővített ülésen tár­gyalta meg, milyen eredmé­nyek és fogyatékosságok mu­tatkoznak Szegeden a párt­vezetésben és az ipari terv­teljesítésben. A Párt-végre­hajtó Bizottság beszámolóját Vereska András elvtárs má­sodtitkár ismertette. Mind­járt a bevezetőben rámuta­tott arra: A Párt-végrehajtó Bizottság a Központi Veze­tőség márciusi határozata után legfontosabb feladatá­nak tartotta a határozat el­terjesztését, alapos megis­mertetését, az üzemek, tan­intézetek és a mezőgazdaság dolgozóival. Szükséges volt ez annál is inkább, mert Szeged­en is erősen éreztet­te hatását a jobboldali po­litika, amely elsősorban a nehézipar szerepének lebe­csülésében jelentkezett. Érezhető volt az is, hogy a jobboldali politika hívei kezdték lebecsülni a párt vezető szerepét és nem egy esetben gúnyosan nyilat­koztak a Szovjetunióról, no­ha minden becsületes ember tudja Szegeden is, hogy sza­badságunkat, függetlensé­günket a dicső Szovjet Had­sereg hozta el számunkra. Azokon a párttaggyűlése­ken, ahol a Központi Veze­tőség határozatát ismertet­tük, a párttagok 90—95 szá­zaléka megjelent, ami arra mutat, hogy elvtársaink többsége mélységesen el­ítélte és elítéli a jobboldali elhajlást, az opportunizmust, és ezt nemcsak felszólalá­saikkal, hanem a termelő munkában elért sikereikkel is alátámasztották. Az ér­telmiség egy részénél és a kispolgárság körében még mindig tapasztalható bizony­talanság a Központi Vezető­ség határozata után, ami ar­ra figyelmeztet, hogy e réte­gek között javítani kell a politikai felvilágosítási­. Párttagjaink és az egyszerű dolgozók többsége azonban szilárdan követi pártunkat a szocializmus felépítésében. Megmutatkozik ez abban, hogy a máriusi határozat óta erősebb lett a pártvezetés, javult a pártfegyelem és ál­talában bizakodóbb a dol­gozók hangulata, lendülete­sebben halad a munka. Sze­ged üzemei is csatlakoztak a 20 budapesti üzem felhívá­sához, s e csatlakozás ered­ményeként mintegy 60 mil­lió forint terven felüli fel­ajánlást tettek. Javulás észlelhető a mun­­kafegy­elet gem is, noha az eredmények­­ mellett még mindig vannak súlyos fo­gyatékosságok. A munkás-paraszt szö­vetség is erősödött Szegeden és a szegedi járásban, — mutatja ezt az is, hogy har­minc üzem patronálja a kör­nyékbeli tsz-eket és gépállo­másokat — mégis nagyon sok a tennivaló e tekintetben. Vannak még mindig, akik nem értik, miért kell a mun­kás-paraszt szövetségen be­lül feltétlenül biztosítani a munkásosztály vezető sze­repét. Megállapította a beszá­moló, hogy napjainkban sem folyik még kemény és bátor harc az osztályellenség ellen. Ez részben abból fakad, hogy némely üzemben a pártszer­vezet vezetői elméletileg képzel­jenek, nem látják, hogy a szocializmus építése mindjobban az élesedő osztályharc közepette megy végbe és le­hetetlen az ellenséges ele­mek állandó leleplezése nél­kül biztosan előrehaladnunk. Felháborítóak az olyan ese­tek, ami az Ecsetgyárban, a Ruházati Boltban történt: ezeken a helyeken aláírásokat gyűjtöttek egy volt gyáros, illetve egy horthysta őr­nagy védelmében. Mindeb­ben az a súlyos és mélysége­sen elítélendő, hogy a párt­szervezetek szeme láttára tör­téntek, sőt még sokkal sú­­­­lyosabb, hogy a pártszervezet vezetői is segédkezet nyúj­t lottak az ellenséges elemek által szervezett és elindított aláírásgyűjtéshez. A tag- és tagjelöltfelvételi munkát értékelve Vereska elvtárs a következőket tárta a pártbizottság elé: Szegeden 25 üzemi alapszervezetben egy esztendő óta nem vettek fel tagjelöltet, ami arra mu­tat, hogy ott a kommunisták nem törődnek a pártonkívüli dolgozók nevelésével, kö­zömbös számukra a párt sza­kadatlan erősítése. Nem ki­elégítő a tag- és a tagjelölti felvételnél a szociális össze­tétel sem. Gyenge eredmény az, hogy az első negyedévben felvett 94 tagjelölt között csak 50 volt a munkásszár­­mazású. A továbbiakban ar­ra kell törekedni, hogy ja­vítsuk a munkások és általá­ban a kétkezi dolgozók szám­arányát a tagjelöltek sorai­ban. Elítélte a beszámoló, hogy a pártcsoportok általában minden üzemben gyengén dolgoznak, nincsenek rend­szeres üléseik, habár ebben a városi pártbizottság is hi­bát követett el, mert két éve nem tárgyalta meg alaposan a pártcsoportok tevékenysé­gét. Az alapszervezet veze­tői nem ellenőrzik sok eset­ben, hogy tanulnak-e a pártcsoportvezetők, isme­rik-e a párt határozatait, a mindennapi politikai fel­adatokat, az üzem tervtel­jesítésének mutatóit. Ennél­fogva a pártcsoportvezetők nem ellenőrzik, hogy a szta­hanovisták átadják-e mun­kamódszereiket, példát mu­tatnak-e nap mint nap a többi dolgozó előtt, minőség­re dolgoznak-e, vagy selejtet gyártanak. Ebből az a tanul­ság, hogy a pártcsoportok munkáját jobban ki kell használni. Minden alapja megvan ennek, mert a kom­munisták lelkesen fogadták és teljesen egyetértettek és ma is egyetértenek a Köz­ponti Vezetőség márciusi ha­tározatával. Péter János elv­társ, a Ruhagyár párttitkára felszólalásában szintén a pártcsoportok gyenge mun­káját tárta a pártbizottsági ülés elé és önkritikusan be­ismerte: a párthatározatok a Ruhagyárban sem jutottak el a dolgozókig, csak legfel­jebb a pártcsoportvezetőkig. De ezek az elvtársak már nem ismertették a határoza­tokat a hozzájuk beosztott kommunistákkal. Végül azt hangoztatta Péter János elv­társ, hogy a pártszervezet munkája csak akkor javul­hat meg, ha a jövőben job­ban támaszkodnak a párt­csoportokra. (Megjegyezzük: Péter elvtárs felszólalásában az volt a hiba, hogy egy szót sem szólt arról, hogyan, milyen módon akarják meg­javítani a pártcsoportok munkáját.) Leggyengébb az agitáció és a propaganda­­munka Szegeden állapította meg a beszámoló. Nem folyik kí­méletlen harc az üzemekben meghúzódó ellenség ellen, akik különböző módszerek­kel törekszenek a norma­­lazításra is. Népnevelőink sok esetben nem veszik fel ellenük a harcot, elhallgat­ják az ellenséges demagó­giát, sőt még az is előfordul, hogy együtt sopánkodnak a régi rendszert visszasírók­­kal. Ennek oka, hogy rossz a népnevelők minőségi össze­tétele. A párt- és a gazdasá­gi vezetők lebecsülik a nép­nevelők munkáját, általában az elméletileg felkészületlen elvtársakat küldik agitálni a terv­teljesítés, az önköltség­­csökkentés, a takarékosság megvalósításáért. Ennek az állapotnál, a legrövidebb időn belül véget kell vetni úgy, hogy a leg­ h-bb, leghar­­cosabb népnevei 11. mellett vezető pártfunkcionáriuso­­­­kat, jó gazdasági vezetőket, technikusokat stb. kell népi nevelőmunkával megbízni. Olyanokat, akik semmilyen körülmények között nem tűr­­ik az ellenség hazudozásait, rágalmas, és könyörtelenül leleplezik az ilyen elemeket. A többi között ezzel az in­tézkedéssel is hozzá kell já­rulni ahhoz, hogy az üze­meikben számontartsák az osztályidegeneket és megta­lálják a módját az eltávolí­tásuknak. Bite Vince elv­társ, a MÁV Igazgatóság osz­tályvezető helyettese ezzel kapcsolatban elmondotta hozzászólásában: az ellenség eltávolítása azért megy olyan nehezen némely helyen, mert egyes pártvezetőségi tagok és népnevelők kedvetlenül, len­dület nélkül végzik munká­jukat, nem tanulnak és nem látják, miért kell a kártevő­ket leleplezni és az igazgató által eltávolíttatni a becsüle­tes dolgozók közül. Amikor arról van szó, hogy egy-egy ilyen kártevőt ki kell sep­­rőzni az üzemből, akkor né­ha még a párttitkár sem tud érveket felhozni ellene és az ellenség, aki minden hájjal meg van kenve, fellebbez, sokszor hetekig nem dolgo­zik, amíg az ügyét tárgyal­ják és mégis megkapja utó­lag a teljes munkabérét. Ezért, — javasolta Bite elv­társ — azokat a párt- és gazdasági vezetőket, akik nem állják meg a helyüket, megfelelőkkel ki kell cserél­ni. Végül elhatározta a Szege­di Pártbizottság ülése, hogy meg kell szüntetni a párt- és a gazdasági vezetők kö­zött lévő pártszerűtlen vi­szonyt, ami némely üzem­ben megnyilvánul. Sokkal hatékonyabbá kell tenni a termelés pártellenőrzését. A párttitkár elvtársak ne csak általánosságban számoltassák be az igazgatókat, hanem maguk is ismerjék meg a termelés összes mutatóit, hogy mindennap hatékonyan­ tudják ellenőrizni, hogyan teljesíti tervét az üzem. Mindent el kell követni, hogy a sztahanovisták se­gítsék a többi dolgozókat, —• az Újszegedi Kender sztaha­novistáihoz hasonlóan —, mert nem megengedhető az a jelenség, hogy a darab­bérben dolgozók tíz százalé­ka még mindig nem teljesíti a normát. A szegedi üze­mek vállalták, hogy decem­ber 23-ig teljesítik éves ter­vüket. De hogy ez a vállalás valóban megvalósuljon, ah­hoz minden üzemi pártbi­zottsági alapszervezet járul­jon hozzá azzal, hogy konk­rétan lefektetik munkater­veikben, milyen módon se­gítik, ellenőrzik a termelést.­ Ladányi Benedek elvtárs, a végrehajtó bizottság első tit­kára felszólalásában felhívta a figyelmet arra, hogy a ter­melés pártellenőrzésének nem szabad csupán az igaz­gatók beszámolójára korlá­tozódnia, hanem a szocializ­mus építésének szakaszában a pártmár­ka minden for­májának és fajtájának vég­ső fokon a termelési tervek teljesítését, a termelékenység növelését, az önköltség csök­kentését, az anyagtakarékos­ságot, a minőség javítását kell eredményeznie. Megállapította a végrehaj­tó bizottság beszámolója, és a hozzászólók is hangsúlyoz­ták, hogy gyenge az iskolai pártszervezetek ellenőrzése és emiatt romlott a szociális összetétel a magasabb isko­lákra való felvételnél. Ez­zel kapcsolatban Ladányi elvtárs javasolta a pártbi­zottságnak, hogy vizsgálja felül a különböző iskolák munkáját annak érdekében, hogy a munkás- és paraszt­­fiatalok százalék­aránya év­ről évre, de különösen a ta­valyihoz képest növekedjék a felvételeknél. Ezt a javas­latot tö­bb hozzászólás után a kibővített pártbizottsági ülés egyhangúan elfogadta,

Next