Szegedi Néplap, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-15 / 62. szám

Kiosztották az 1957. évi Kossuth-díjakat • Szegedi tudós a kitüntetettek között Marcim 15. alkalmából csütörtökön délután az Országitól kupolatermében ünnepélyesen át­adták az 1957. évi Kossuth-díjakat. Ezúttal tizedszer került sor az 1848—4­9-es forradalom és szabadságharc centenáris évfordulója alkal­mából alapított kitüntetés kiosztására. A Kossuth-díjak­at Dobi István, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának elnöke nyújtotta át. Megjelent az ünnepségen Kádár János, a for­radalmi munkás-paraszt kormány elnöke, a MSZMP Központi Bizottságának elnöke, dr. Milnnich Ferenc, a kormány első elnökhe­lyettese, Kállai Gyula művelődésügyi minisz­ter, Kiss Károly, Hónai Sándor, az Ország­gyűlés elnöke, az MSZMP intéző bizottságának tagjai, Horváth Imre külügyminiszter, Révész Géza altábornagy, honvédelmi miniszter, Kossa István pénzügyminiszter, Dögei Imre földmű­velésügyi miniszter, dr. Doleschall Frigyes egészségügyi miniszter, valamint a politikai, gazdasági és kulturális élet sok vezető szemé­lyisége. A kitüntetések átnyújtásakor Dobi István mondott beszédet,­­a Minisztertanács határozatát Német Gyula Kossuth-díjas akadémikus ismertette. A kitüntetések átadása után a párt és a kor­­mány vezetői, a kormány tagjai hosszasan el­beszélgettek az új Kossuth-díjasokkal A kormány a tudományok, találmányok, újítások, a ter­melőmunka módszerének alapvető tökéletesítése terén elért eredményeiért az Kossuth­-díj I. fokoza­tával és a vele járó 50 ezer forintos pénzjuta­lommal tü­nteti ki: Marton Gézát, a Magyar Tudományos Akadémia leve­lező tagját, egyetemi tanárt (Eötvös Loránd Tudomány­­egyetem) a polgári jogi fele­lősségi rendszer önálló, mély elméleti alapokon nyugvó tel­jes kidolgozásáért; Zimmermann Ágoston aka­démikust, az összehasonlító anatómia területén kifejtett munkásságáért, a Kossuth­-díj II. fokoza­tával és a vele járó 35 ezer forintos pénzjuta­lommal tünteti ki; Ballenegger Róbert nyug. egyetemi tanárt, több mint 5 évtized óta kifejtett mező­gazdasági tudományos mun­kásságáért; Bartha Istvánt, a Magyar Tudományos Akadémia leve­lező tagját, egyetemi tanárt (Budapesti Műszaki Egye­tem), 1956-ban megjelent »•Rádiókészülékek és erősí­tők« című könyvéért; Barta Józsefet, a műszaki tudományok doktorát, kuta­tó mérnököt (Építéstudomá­nyi Intézet) az elméleti mű­szaki mechanika, elsősorban a rugalmasságtan területén végzett tudományos munkás­ságáért; Dudich Endrét, a Magyar Tudományos Akadémia leve­lező tagját, egyetemi tanárt (Eötvös Loránd Tudomány­­egyetem) több évtizedes zo­ológiai tudományos és nevelő munkájáért; Egyed Lászlót, a föld- és ásványtani tudományok dok­torát, egyetemi tanárt (Eöt­vös Loránd Tudományegye­tem)­­Geofizikai alapismere­tek« című tankönyvjellegű művéért, valamint a­­ Föld fizikája­ című könyvéért; Fejes-Tóth Lászlót, a ma­tematikai tudományok dok­torát, egyetemi tanárt (Veszp­rémi Vegyipari Egyetem) geometriai szélsőérté­i fel­adatok, elhelyezési és fedési problémák terén elért tudo­mányos eredményeiért; Fülep Lajost, a Magyar Tudományos Akadémia leve­lező tagját, egyetemi tanárt (Eötvös Loránd Tudomány­­egyetem) kiváló művészet­­történeti és művészetelméleti tudományos munkásságáért; Gillemot L­ászlót, a Magyar Tudományos Akadémia le­velező tagját, egyetemi ta­nárt (Budapesti Műszaki Egyetem) a hazai nyersanya­gokból történő titángyártás módszerének elvi kidolgozá­sáért és félüzemi megvalósí­tásáért; dr. S­aynal Imre akadé­mikust, egyetemi tanárt (Bu­­dapesti Orvostudományi Egyetem) a neuro-endokin rendszer betegségeinek terén végzett jelentős kutatásaival elért eredményeiért; Kolbus Károlyt, a mezőgaz­dasági tudományok doktorát, egyetemi tanárt (Agrártudo­mányi Egyetem) a gödöllői ikeruoros kuk­or­ica termesztés módszerének kidolgozásáért, a keszthelyi trágy ékezetessel, a fűmagtermesztéssel elért kísérleti és gyakorlati ered­ményeiért, valamint oktató­nevelő munkájáért; Mándi Andor gépészmér­nököt (Ganz Villamossági Gyár) a villamosgépek elmé­lete és szerkesztése terén el­ért eredményeiért; Murányi Jánost, a Magyar Tudományos Akadémia le­velező tagját, a száraz viszo­­nyok között is biztosan termő takarmány­cirok-félék meg­honosításáért és elszaporítá­­sáért, a különféle búzafaj­ták használati értékének megállapításáért és szakiro­dalmi tevékenységéért; Szabó Zoltánt, a Magyar Tudományos Akadémia leve­lező tagját, egyetemi tanárt (Szegedi Tudományegyetem) új négylépcsős reakcióme­chanizmus kidolgozásáért, a reakciókinetika, a homogén katalízis és gyökstabilizáció területén végzett eredményes elméleti kutatásaiért, vala­mint új reakciókinetikai is­kola megteremtéséért; Vankó Richard gépészmér­nököt, tervezőintézeti osztály­­vezetőt (Bányászati Tervező Intézet) a bányagép-tervezés terén elért kiváló eredmé­nyeiért; G­na ér­ig Béla főmérnököt és Thoma József mérnököt (Mélyépítési Tervező Válla­lat) eredeti utófeszítési rend­szer kidolgozásáért és ilyen rendszerű feszített vasbeton, híd, födém, és tartályszer­­kezetek gazdaságos megvaló­sításáért, valamint korszerű gazdaságos mélyépítési szer­kezetek terveinek készítésé­­ért (a díj egyenlő arányban megosztva); a Kossuth-díj III. fokoza­tával és a vele járó 20 ezer forintos pénzjuta­lommal tüntették ki: Cholnoky Tibort, az útépí­­tőipari és közlekedési mű­szaki egyetem rektorát, ered­ményes oktató-nevelő és egyetemszervező munkájáért; Dubniczky Mihály olvasz­tárt (Csepeli Vas- és Fémmű­vek acélműve) az előirány­zott tervek jelentős túltelje­sítéséért, az előirányzott programszerű­ség biztosításá­ért és több kiváló olvasztár betanításáért; dr. Gömöri Pált, a Magyar Tudományos Akadémia le­velező tagját (Budapesti Or­vostudományi Egyetem) a víz- és sóanyagcsere kórtaná­nak területén végzett kuta­tásaival elért eredményeiért; Horváth Sándor csapatve­zető vájárt (Közép-dunántúli Szénbányászati Tröszt) ki­váló termelési eredményei­ért, valamint az anyagtaka­rékosság terén elért eredmé­nyeiért; Kertészt Istvánt, az EMAG kovácsát, az export-kombájn gyártása terén végzett kiváló munkájáért, anyag- és ener­giatakarékosságot biztosító újításaiért; Kovács László vájárt (Nóg­rádi Szénbányászati Tröszt, Zagyva üzem) Jó munkaszer­vezéssel elért kiváló terme­lési eredményeiért, valamint a fiatal bányászok oktatásá­ban elért eredményeiért; Mike István termelőszövet­kezeti elnököt (Környe, Dó­zsa Termelőszövetkezet) az általa vezetett termelőszö­vetkezet kiemelkedő terme­­lési eredményeiért, valamint a termelőszövetkezeti moz­galomban végzett jó munká­jáért; Nagy Endre kutatóintézeti osztályvezetőt (Vasipari Ku­tató Intézet) a »Permalloy« és egyéb híradástechnikai, valamint villamosipari anya­gok gyártási módszerének ki­­­­dolgozásáért és gyakorlati ■J­ megvalósításáért; Potznrr Frigyes tengerész­kapitányt (a magyar Duna­­tengerhajózás) több évtizedes tengerhajó-parancsnoki be­osztásban végzett kiváló munkájáért; Szemere Gyulát, a Fejér megyei tanács végrehajtó bi­zottsága művelődésügyi osz­tályának csoportvezetőjét, a nyelvtan és helyesírás taní­tás megjavítása terén vég­zett eredményes munkássá­gáért, tankönyvírói tevékeny­ségéért; Tangl Haraldot, a mező­­gazdasági tudományok dok­torát, kutatóintézeti osztály­­vezetőt (Állattenyésztési Ku­tató Intézet) a mezőgazdaság fejlesztése érdekében végzett kimagasló munkásságéért; Vajta László osztályvezető főmérnököt (Kőolajipari Tröszt) a kőolajfeldolgozó­ipar, különösképpen a hazai bitumengyártás megvalósítá­sa terén végzett eredményes szervező, tervező és kutató munkásságáért; dr. Went Istvánt, a Magyar Tudományos Akadémia leve­lező tagját, egyetemi tanárt (Debreceni Orvostudományi Egyetem) a hormonális ellen­reguláció területén végzett kutatások eredményeiért; Bors János gyáregységve­zetőt és Marót! Lajos főtech­nológust­ (Győri Magyar Va­gon- és Gépgyár) (a díj egyen­lő arányban megosztva); Kapuvári Jenő gyáregység­vezetőt, Rátz Sándor szer­kesztésvezetőt, Pécsi Sándor gyáregységvezető helyettest (Győri Magyar Vagon- és Gépgyár) (a díj egyenlő arányban megosztva) a Die­sel forgattyústengely sajtoló eljárással történő kidolgozá­sáért, valamint számos jelen­tős technológiai feladat kö­zös kidolgozásáért; Horváth István fonodave­zetőt, Rigler János főműve­zetőt (Pápai Textilgyár) a pamuttisztítógépek tekercs­képző berendezése automa­tikus váltószerkezetének megtervezéséért és alkalma­zásáért. A kormány a művészet és irodalom terén kifejtett mun­kásságáért a Kossuth-díj nagydíjá­val és a vele járó 55 000 forintos pénzjutalommal tünteti ki: Kodály Zoltán zenetudóst, akadémikust, egész életművé­ért. A Kossuth-díj I. fokoza­tával és a vele járó 50 ezer forintos pénzjuta­lommal tünteti ki: Isoltai Jenő írót, sokoldalú, műfajokban is változatos életművéért; Medgyessy Ferenc szob­rászművészt az 1956-ban rendezett gyűjteményes kiál­lításon bemutatott életművé­ért; Németh László írót, eddigi irodalmi munkásságáért, kü­lönösen »»Égető Eszter­ című regényéért és »»Galilei­ című drámájáért. A Kossuth-díj II. fokoza­tával és a vele járó 35 ezer forint pénzjuta­lommal tünteti ki; Ádám Jenő zeneszerzőt, a Zeneművészeti Főiskola tan­székvezetőjét, közel 40 éves zeneszerzői, karmesteri, pe­dagógiai munkásságának el­ismeréséül és a zenei isme­retterjesztés terén végzett kiváló munkásságáért; Dávid Gyula zeneszerzőt, sikeres zenekari és kamara­zene­műveiért; Fodor József költőt, több évtizedes irodalmi munkás­ságáért; Gertler Viktor filmrende­zőt, a »»Gázolás« és a »»Dol­lárpapa­ c. filmek rendezé­séért; Maleczky Oszkár opera­énekest, az Állami Operaház­ban végzett több évtizedes munkásságáért, a magyar operák népszerűsítése terén elért kiváló eredményeiért; Szabó Lőrinc költő-műfor­dítót egész élete Irodalmi munkásságáért; Tímár József színművészt éveik óta sorozatosan nyúj­tott kiváló drámai színészi működéséért, legutóbb Gor­kij: »»Éjjeli menedékhely­­egyik szerepének alakításá­ért. A Kossuth-díj III. foko­zatával és a vele járó 20 ezer forintos pénzjuta­lommal tünteti ki: Borsos Miklós szobrász­­művészt, az­ éremművészet területén kifejtett magas­színvonalú művészi munkás­ságáért; Kiss Manyi színművésznőt Gorkij »»Éjjeli menedékhely- Násztya, Móricz Zsigmond »► Sári bíró- Verani, Bartha Lajos »»Szerelem- Szalayné szerepének, valamint a »Kör­hinta­ című film egyik sze­repének alakításáért; Lakatos Gabriella szóló­táncost, az operaházi balett­repertoár több szólószerepé­­ne­k (különösen Bartóki »Csodálatos mandarin«-ja nő­alakjának) kiváló alakításá­ért; Marton Endre rendező­, Garcia Lorca: »Bernarda há­za­ és Sartre: »Főbelövendők klubja- rendezéséért; Molnár Antal zenetudóst, a Zeneművészeti Főiskola ta­nárát, több évtizedes zene­kritikusi és zenetudományi munkásságáért, Bartók és Kodály művészetének, az új magyar zene elismertetése ér­dekében folytatott tevékeny­ségéért; Somló István színművészt, Shaw:­­Pygmalion- Higgins professzor és Sartre: Főbelö­vendők klubja Jules Palolin főszerkesztő szerepének ala­kításáért; Sulyok Mária színművész­­nőt, Csehov »Sirály« Arkagyí­­na és Molnár Ferenc­ »Olym­pia« Plata-Ettingenné szere­pének alakításáért; Szentiványi Lajos festőmű­vészt, a »Hídépítők­ c. fest­ményéért; Tiszay Magda operaénekes­nőt, operaműsorunk nagy alt­szerepeinek kiváló alakításá­ért és az oratóriumkultúra terén végzett munkásságáért. A Szovjetunió új magyarországi nagykövete átadta megbízólevelét Dobi István, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának el­nöke csütörtökön, március 14-én fogadta Jevgenyij Iva­­novics Gromov rendkívüli és meghatalmazott nagyköve­tét, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége új magyarországi nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. A megbízólevél átadásánál jelen volt Nagy Dániel, az E­lnöki Tanács elnökhelyet­­tese, Horváth Imre külügy­miniszter, Kristóf István, az Elnöki Tanács titkára és Csatorday Károly, a Kül­ügyminisztérium protokol­osztályának vezetője. A lotó nyerőszámai A számsorsjáték második húzását március 14-én, csütör­tökön este tartották meg. Az egyes osztályokban több mint ötszázezer forintot osztanak szét a nyertesek között. Telitalálatot azok értek el, akik szelvényükön a kö­vetkező számokat húzták át: 1, 49, 64, 67, 71. Az eredményt — a találatok­ számát és a nyeremé­nyek összegét — a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság pénteken délután közli. Dissü­nnepség ere Operaházban március 15. ünnepe alkalmából (Folytatás a 2. oldalról) feladatokat megvalósítani anélkül, hogy nagyon komoly lépéseket ne tettünk volna a szocialista átalakulás felé, ugyanúgy nem lehet megállni „félúton” visszafelé sem. Aki a proletárdiktatúrát felszá­molja, az eddigi elért vív­mányait is felszámolja, s ez­zel még a polgári demokrá­ciát sem tudja megvédeni és a fasizmusnak adja át az or­szágot. Az elmúlt 12 év vívmányait megvédeni, hibáit kijavítani, eredményeit továbbfejleszteni csak egy módon lehetséges: az ellenforradalom leverésé­vel és megsemmisítésével, a népi demokrácia megvédésé­vel és megerősítésével.­­ Ami pedig a nemzeti kommunizmus gondolatát il­leti, ehhez csak egy megjegy­zésünk van. E gondolat ősét, a nemzeti szocializmus elmé­letét és rendszerét, az élet már régen a történelem sze­métdombjára vetette. Semmi kétség, hogy ugyanez a sora jut osztályrészül az ugyan­azokat a célokat és törekvé­seket szolgáló „nemzeti kom­munizmus” jelszavának is. — Kedves Elvtársak! Már­cius 15-ről nem lehet meg­emlékezni anélkül, hogy né­hány szót ne szólnánk a ma­gyar értelmiségről, elsősor­ban a magyar írókről és a fiatal értelmiségről, a főisko­lásokról. Már csak azért is meg kell róluk emlékezni, mert kiemelkedő szerepük volt az 1848-as forradalom­ban, és sajnos jelentős részük volt az 1956-os ellenforrada­lomban is. Szégyenkezve kell kimondani: a magyar értel­miség, az írók, az újságírók és az egyetemi hallgatók, egy része ezzel hűtlenné vált 1848 hőseihez és eszméihez. Akad­tak gyászmagyarok, akik var­­jútollaikat pávatollak­kal akarták ékesíteni. Akadtak magyar írók, akik Petőfi őszinte, igaz hazafiságával rútul visszaéltek, s azt meg­hamisítva, az ellenforrada­lom szolgálatába próbálták állítani. Petőfinél a nemzeti gondolat szervesen összeforrt a magyar forradalom ügyével, s az európai haladás gondolatával. »Égbe a népet és pokoliba az arisztokráciát« — mondotta, s ugyanakkor, amikor elmondja csendes, hitva’’1' *t: »Tied vagyok, tied hazám, e szív, e lélek­, elzengte mennydörgő ditirambuszát is: »Ott es­sem el én a harc mezején­ a hősökkel együtt, »kik érted haltak, szent világszabad­ság« Petőfi nemzeti érzése egy­ben a népek testvériségének érzése, a világszabadság pró­fétai szószólójának hazafi­­sága, éppen ezért az igazi ha­­zafiság volt. A mai, úgyne­vezett »forradalmároknál«, akik az ellenforradalom szó­szólóivá és szövetségeseivé süllyedtek, a »nemzeti­ gon­dolat szervesen összeforrt az ellenforradalom­ ügyével és a nemzetközi imperializmus előtti behódolá­ssal. Ez a »»nemzeti« érzés nem hazafi­­ság, hanem a szocialista ha­zát hitványul eláruló naci­onalizmus és sovinizmus. Mi­csoda szégyen egyes íróinkra, hogy még ma sem tudják, vagy nem akarják megérteni azt, amit Petőfi több mint száz évvel ezelőtt teljesen tisztán és világosan látott. Petőfi még a polgári forrada­lom gondolatát sem tudta elválasztani a Világszabad­ság ügyétől, s most akadnak olyan gyfiszmarxisták, akik a szocializmus ügyét akarják elválasztani a prolrtár nem­­zetköziség gondolatától. Ideje lenne már egyes íróinknak is megtanulni, hogy Petőfit, a legnagyobb forradalmár ma­gyar költőt soha sem lehet a nép ügye, a haladás, a népek békéje és felemelkedése el­len felhasználni. Petőfi éle­tében és halálában egy volt és mindörökre az is marad: a nép és a nemzetközi haladás szószólója és harcosa. —­ A magyar ifjúság meg­tévesztett részének — külö­nösen az egyetemisták és fő­iskolások között — ugyan­csak van oka a magábaszál­­lásra ezen a napon és van jó­vátenni valója. Egyik írónk azt mondotta: az 1848-as márciusi ifjúság után tá­madt a hazának egy 1956-os októberi ifjúsága is. Nos, ne­künk éppen ezzel az októberi ifjúsággal , a magyar ifjú­ság megzavart és megtévedt részével van vitázni valónk. Amit tettek, bármilyen okból cselekedtek, akarva-akarat­­lanul az ellenforradalmat se­gítették elő. Az októberi if­júságnak ki kell gyógyulnia az ellenforradalmi eszmei fertőzésből, éppen ezért az »októberi szellemet­ nem élesztenie, hanem mint szé­gyenfoltot kell letörölnie» ma­gáról, s minél előbb újra március ifjúságává kell vál­nia. Segíteni fogja ebben a magyar ifjúságot a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövet­ség, amely pár nap múlva, a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulóján bontja ki zászlaját. (Taps.) — Kedves elvtársak! A mai március 15-i ünnep­einket nem­sokára két másik ünnep követi. E hó 21-én ünnepeljük a ma­gyar proletariátus nagy törté­nelmi vívmányának, a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 33. s rá néhány héttel, április ó-én hazánk felszabadulásának 12. évfordulóját. Mintha szimbo­likus jelentősége volna annak, hogy március 15-e és április 6-e között ott van az első magyar proletárdiktatúra születésének ünnepe. Kétségtelen, hogy már­cius 15-től április 4-ig az ét március 21-én keresztül vezet, s március 21-­ e két dátumot nem elválasztja, hanem összeköti. A proletárdiktatúra, a kommu­nizmus nagy eszméje így veszi át, valósítja meg, a fejleszti to­vább 1848—49 forradalmi örök­ségét: Kossuth, Petőfi és Tán­csics forradalmi hagyatékát. Éljen 1848—1849 dicső for­radalmi emléke! Éljen 1848—1849 forradalmi örököse, a szocialista Magyaror­szág! Éljen szocialista építőmunkánk vezetője, a Magyar Szocialista Munkáspárt! Éljen a szocialista országok és minden békeszerető nép im­­perialistaellenes harci szövetsége" A díszünnepség második részében művész,­ műsor kö­vetkezett. Elsőnek Kodály—• Petőfi: Nemzeti dalát adta elő a honvéd művészegyüttes férfikara Vas Lajos vezény­letével, majd Major Ta­más kétszeres Kossuth-dí­jas kiváló művész sza­valta el Petőfi Sándor: Egy gondolat bánt engemet és József Attila: Hazám című költeményét. Sándor Judit, az Állami Operaház magán­­énekesnője Bartók feldolgo­zásában székely népdalokat énekelt, majd Baecher Mi­hály, a múlt évi Liszt Ferenc zongoraverseny magyar győz­tese tolmácsolta Liszt­ Esz­­dur zongoraversenyét. Az Ál­lami Operaház zenekarát Fe­­rencsic János Kossuth-díjas kiváló művész vezényelte. Színpadra lépett a szovjet hadsereg Vörös Zászló Ér­demrenddel kitüntetett mű­vészegyüttese, amely Borisz Alekszandrov, az SZSZK népművésze vezényletével Kodály Zoltán: Háry János című daljátékámak toborzóját és az Elindultam szép hazám­ból című népdalt adta elő. Az Állami Operaház balett­kara Kenessey Jenő Kossuth­­díjas érdemes művész Bihari nótája című balettjének to­­borzójával szerepelt, a szerző vezényletével. Végül Szabó­ Petőfi: Föltámadott a tenger című kantátájának egy rész­letét adta elő az Állami Ope­­rr uhák zenekara és a Buda­pesti Kórus. Szólót Rosier Endre, Kossut­h-díjas kiváló művész énekelt. Yves Montand hazautazott Yves Montand, a világhírű francia dalénekes feleségével, Simone Signoret neves film­­színésznővel és zenekarával együtt, csütörtökön reggel hazautazott Párizsba.

Next