Délmagyarország, 1958. október (14. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-24 / 251. szám

A kulturált kereskedelem kérdéseiről tárgyaltak a Csongrád megyei kereskedelem kiváló dolgozói és újítói Kevés újítást nyújtanak be Szegeden Szegeden a KPDSZ nagytermében a megye és Szeged kereskedelmének kiváló dolgozói és újítói jöttek össze. Deák Ferenc elvtárs, a Csongrád megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetője tartott beszámolót. Elmondta, hogy a kereskedelem egyik legnagyobb feladata a választék bővítése, ugyanakkor a kulturáltabb kereskedelem meghonosítása, az új formák bevezetése. A feladatok végrehajtásában nagy szerepe van az újításoknak. A kereskedelmi dolgozók kevés kivétellel nem igyekeznek újítani, fejleszteni a kereskedelmet. Elmondta, hogy országosan 1200—1300 újítást ad be a kereskedelem. Csongrád megyében 1958 első fél évében pedig mindössze 45 újítási javaslatot adtak be a kereskedők. A 45 újításból 20-at vezettek be. Beszámolójában beszélt arról, hogy a Szovjetunióban, a népi demokratikus országokban már régen meghonosodott a kereskedelem automatizálása, modern formája. A tapasztalatok bizonyítják, hogy a vásárlók szeretik az új formát. Szeretnek zavartalanul válogatni, keresgélni az áruk között. A Hódmezővásárhelyi Mérleggyár készített egy automatát. Ez cigaretta árusítására alkalmas. Most mutatják be a szakembereknek, s ha bevált, szériában gyártja az ipar. Különösen nagy lehetőség van az újításokra a vendéglátóiparban. Mégis innen érkezik be a legkevesebb újítás. A legújabb rendelet szerint az újítási előadóknak vizsgát kell tenniök. Ez a szakmai továbbképzés talán jobb munkára ösztönzi majd az újítási előadókat, s rajtuk keresztül a kereskedelmi dolgozókat. Schmidt Iván, a kereskedelmi osztály előadója hozzászólásában elmondta, hogy érthetetlen az a passzivitás, mellyel a kereskedelmi dolgozók viseltetnek az újítással szemben. Például Békés megyében háromszor annyi újítás van, mint Csongrád megyében. A felszólalók elmondták, hogy az új kereskedelmi formákat ismerni kell, ezért feltétlen szükség van tapasz- Kókai József elvtárs, a falajcserére. Adjon a szak- KPDSZ területi bizottságaszervezet lehetőséget arra, nak elnöke nyújtotta át a hogy Budapestre, vagy azok »Kiváló dolgozó« jelvényein a vidéki városokba tudjanak utazni, ahol jól bevált az új kereskedelmi forma. Bírálták a jelenlevők a szaklapokat, az Újítók Lapja, a Kirakat keveset foglalkozik kereskedelmi újításokkal. Pedig példát mutathatnának egy-egy jó újítással, így lehetőség nyílnék arra, hogy a jól bevált újításokat élket a jól dolgozó újítóknak. Pados József, a Makói Kiskereskedelmi Vállalat, Vincze József, a Szegedi Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat és IJanka György, a Szentesi Kiskereskedelmi Vállalat dolgozói kapták meg a kitüntetést. Értékes tárgyjutalmat karszágszerte alkalmazni tudják, tak ezenkívül a jól dolgozó Az újító értekezlet után újítási felelősök. Meghalt Eiben István Kossuth-díjas filmoperatőr Minden moziba járó néző ismeri Eiben István érdemes művész, Kossuth-díjas filmoperatőr nevét. Eiben István csütörtökre virradó éjjel két órakor a Kútvölgyi úti kórházban rövid betegeskedés után, 56 éves korában meghalt. Településegészségügyi és mezőgazdasági munkaegészségügyi ankét Szegeden Az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének szegedi egészségtudományi szakcsoportja és Szeged megyei jogú város tanácsának egészségügyi osztálya holnap, szombaton délelőtt 11 órai kezdettel az egyetem Béke-épületének előadótermében településegészségügyi és mezőgazdasági munkaegészségügyi ankétot rendez. Elnöki megnyitót dr. Kanyó Béla professzor, a Szegedi Orvostudományi Egyetem Közegészségtani Intézetének vezetője mond, és egyben beszámol a lublini mezőgazdasági munkaegészségügyi intézet munkásságáról. Előadásához Bordás Sándor budapesti professzor szól hozzá. Ezután dr. Ocsovszki László ismerteti a Csongrád megyei Közegészségügyi és Járványügyi Állomásnak a mezőgazdasági dolgozók egészségügyére vonatkozó munkaközösségi vizsgálatait, majd dr. Heller András »Munkaszervezés a munkaegészségügy szolgálatábancímű előadását tartja meg, ezt követően pedig dr. Papp- Juhász István a szegedi települési és városrendezési vizsgálatokról beszél. Az ankét részvevői délután meglátogatják Hódmezővásárhelyen a Csongrád megyei Közegészségügyi és Járványügyi Állomás mezőgazdasági munkaegészségügyi laboratóriumát, vasárnap pedig a Délalföldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetet, az egyetemi füvészkertet és Fehértón az Országos Természetvédelmi Tanács épületében berendezett járványtani és biológiai laboratóriumot tekintik meg. Olcsó palackozott borokat hoznak forgalomba Az Élelmezésügyi Minisztérium a hazai pincegazdaságok — elsősorban a budafoki — számára palackozó berendezéseket rendelt Franciaországból és Csehszlovákiából. Az új berendezések munkába állítása lehetővé teszi, hogy az eddiginél több palackozott bor kerüljön forgalomba. A jövő év folyamán több olcsóbb borfajtát is palackoznak. Lengyel küldöttségek látogatásai A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZBAN Tegnap délelőtt a Szegedi Nemzeti Színházba látogatott Jerzy Macierakowsky, a varsói Operettszínház igazgatója, Josef Slotwynski főrendező, Mieczyslaw Drobner, a krakkói opera- és operettszínház igazgatója, Jan Moszczenski, a magyarországi lengyel követség első titkára és kultúrattaséja. Délelőtt megtekintették Gounod Faust című operájának főpróbáját. Este a Juvenáliát nézték meg. A vendégek kíséretében jött Viski András az operett zeneszerzője is. A vendégek a Juvenála szegedi előadására azért voltak kiváncsiak, mert az operettet Lengyelországban is be akarják mutatni. CSONGRÁD megye szövetkezeteiben Háromtagú lengyel szövetkezeti küldöttség tanulmányozta a MÉSZÖV vendégeként a megye földművesszövetkezeti mozgalmát. Meglátogatták a szegedi keltetőüzemet, tanulmányozták a szövetkezetek tartósító munkáját, ismerkedtek a makói hagymatermelés problémáival, valamint látogatást tettek a makói szövetkezeti tagozatú közgazdasági technikumban, ahol a szövetkezeti oktatás kérdései iránt érdeklődtek. Másfélmillió forint megtakarítás az AKIG vállalatainál Az ellenforradalom előtt a KPM szegedi Autóközlekedési Igazgatóságához tartozó teher- és személyfuvarozási vállalatok nyereségesek voltak. Az ellenforradalom okozta súlyos károk veszteségessé tették ezeket a vállalatokat, amelyhez hozzájárult az is, hogy a benzin árát az európai árakhoz viszonyítva rendezték, ugyanakkor felemelték a dolgozók fizetéseit, viszont a fuvar- és személyszállító díjak a régiek maradtak. A rend helyreállítása, a konszolidáció nyomán 1957-ben, a tervek teljesítése eredményeként rentábilisak lettek az AKIG vállalatai. Ebben az esztendőben széleskörű takarékossági mozgalom indult a négy autóközlekedési vállalatnál, ugyanakkor a szállítási forgalom is növekedett. A harmadik negyedévet valamennyi vállalat veszteség nélkül zárta és helyenként már a’tekintélyes nyereség is mutatkozott. A vállalatok takarékossági felajánlása a harmadik negyedévben 541 ezer forint volt, a teljesítésük több mint másfélmillió forint lett. Ugyanebben az időszakban a teher- és személyforgalom egymillió 600 ezer forint értékkel emelkedett. Péntek, 1958. október 24. I JELÖLTJEINK 1936 óta, pontosan 22 éve dolgozik egy helyen a Szegedi Kenderfonógyár gombolyítójában Ördög Péterné, akit tanácstagnak jelöltek Móravárosban. Munkatársai szeretik, megbecsülik, keze alól mindig kifogástalan, jó munka kerül ki. És otthon? Otthon pedig féltő gonddal, szeretettel veszi körül, ápolja beteg férjét, s a sok gond mellett még arra is jut ideje, hogy technikumba járó fiát, — aki szintén a gyárban dolgozik — kikérdezze hogyan halad tanulmányaival. Ennyi elfoglaltság után hogy lesz ideje a választók ügyes-bajos dolgainak elintézésére? kérdezheti aki nem ismeri Ördög Péternét. De akik ismerik és már nem először választják és jelölik tanácstagnak, jól tudják: ha a közösségről, a választók igazságról van szó, mindig szakit magának időt és szivvel-lélekkel fáradhatatlanul kilinccsel, harcol az igazságért. Az idősebb felsővárosi lakosoknak nem kell külön bemutatni Lacsán Mihályt, a Szegedi Cipőgyár személyzeti vezetőjét. Régi cipőgyári munkás, itt lakott a Hóbbárt basa utca környékén évtizedekig. Sűrűn bekopogtatott 1933-tól 1944-ig a munkáslakásokba, vitte a reményt keltő szót, táplálta a bizalmat a munkásokban és családjaikban, hogy eljön még a felszabadulás. Elsősorban az üzemben, ahol dolgozott szervezte a munkásokat, de segítette a Zsurkó Cipőgyár sztrájkolóit, harcolt a Déma cipőgyár dolgozóinak keresetéért. A nehéz időkben bátor harcosa volt a munkásügynek és az maradt élete további során is. Ezért, mondották ki egyhangúan a József Attila sugárúti Leánynevelő Intézetben tartott jelölőgyűlésen, hogy őt jelölik tanácstagnak. ÖRDÖGH PÉTERNÉ JacsAn MIHÁLY Régi újsághírek vallomása De beszéljenek az újságcikkek. 1933. szeptember 19-i számból a következők olvashatók: »Az adóhivatal megállapítása szerint jelenleg 1787 üres lakás van Szegeden és ezek után nem lehet kivetni a házadót. A múlt évi állapotokhoz képest 287-tel növekedett az üres lakások száma, tavaly szeptemberben ugyanis 1500 üres lakást tartott nyilván az adóhivatal.« Nem hisszük, hogy akadna olyan dolgozó, aki e pár sor elolvasása után arra gondolna, hogy lám, abban az időben milyen jó volt a helyzet, hiszen ezrével voltak üres lakások. Ha mégis akadna néhány ilyen ember, az ő számukra álljon itt a Telt ház a városi szükséglakásokban« című másik cikkecske. »A városnak három kehelyen vannak szükséglakásai: a Cserepessoron, Újszegeden, és a Csillag téren. A népjóléti ügyosztály vezetői most bejelentették, hogy minden egyes szükséglakás tele van lakóval, ha tehát valahol kilakoltatnak egy családot, azt már nem helyezhetik el. Dr. Vitéz Szabó Géza népjóléti tanácsnok ezért elrendelte a szükséglakások revízióját. Megvizsgálják minden lakó személyi körülményeit és azoknak, akiknek munkájuk, keresetük van, kitelepítik a szükséglakásokból. Nem azért üres tehát Szegeden 1787 lakás, mert nincs aki lakjék bennük, hanem azért, mert a magas lakbéreket nem bírták fizetni a dolgozók. És aki elmaradt a lakbérrel, azt irgalmatlanul kilakoltatták, mehetett az inségszállásra — még jó, ha annak kapuját is be nem zárták előtte. Egy másik újságcikk 1933. július 12-én: „A nyomor fokozódására lehet következtetni abból is, hogy a népkonyhák forgalma korántsem csökkent a nyári hónapokban, mint ahogyan várták. A télen, amikor elkészítették a népkonyhák költségvetését, arra számítottak, hogy a nyári hónapokban a népkonyhákat legfeljebb 2500 ínséges veszi igénybe. Ezzel szemben a népi konyhák ma is 3280 személy számára főznek ebédet. Úgy gondoljuk, ehhez nem kell kommentárt fűzni. Annyit azonban megjegyzünk: Nem ártana, ha a mindennel elégedetlenek és a rosszindulatú kritizálók megszámolnák Szegeden a jelenleg viségkonyhára járókat. Ilyen embereket bajosan találnak, mert ma már minden családnak megvan a maga egy vagy két keresője. A Délmagyarország hasábjain 1933. július 18-án a következőket olvashatták a szegediek: »Az IBUSZ olyan akciót készít elő, amelynek az a célja, hogy a vidéki városok és Budapest között rendszeres, úgynevezett vásárvonatokat vezet be. A vásári vonatok ötven százalékos kedvezményt adnának az utasoknak, de ezenfelül az utasok még az ötven százalékos kedvezményt is visszakapnák azoknál a fővárosi cégeknél, amelyeknél bevásárlásaikat eszközölnék. Az IBUSZ- nak ez a vakmerő terve a vergődő vidéki kereskedőkre és iparosokra nézve úgyszólván megsemmisítő hatással volna. Az ötven százalékos vasúti kedvezményeket eddig csak kivételes alkalmakkor adta meg a MÁV, de mindannyiszor károsan éreztette ez a körülmény hatását a vidéki üzletekben és az ipari műhelyekben. Ehhez csak annyit: Horthyék »boldogságos« világában késhegyig menő harc folyt a kisiparosok között egy-egy kuncsaft megszerzéséért, viszont napjainkban Szegeden is alig lehet kivárni a ruhaféléket a szövetkezetektől és a magánkisiparosoktól. De hogy mégis lecsillapítsák némileg a morgó kisiparosokat — a Horthy-rendszer nagy dicsőségére —, velük javíttatták ki az integakció során összegyűjtött rissz-rossz ruhaféléket. Aki kételkednék, az olvassa el a következő sorokat a Délmagyarország 1933. szeptember 14-i számából: »A társadalmi ruhagyűjtés már hat hét óta van folyamatban és ezen idő alatt összesen 1200 ruhadarab gyűlt össze, köztük legtöbb a kabát és a nadrág, de adományoztak fehérneműt és cipőt is. Százötven embert lehet majd felöltöztetni az adományokból. A gyűjtési akciót még két hétig folytatják és október 1- én már hozzá is fognak az adományozott ruhafélék kijavításához. Ezzel a munkával több héten át legalább ötven kisiparost foglalkoztatnak azok közül, akik kereset nélkül állnak. Orvosolgatták volna a társadalmi bajokat, de nem volt semmi eredménye. Sziszifuszi munka volt ez, hiszen a rendszer maga volt az oka mindennek, amelyben néhány tízezer kizsákmányoló bitorolta a hatalmat. A következő cikk 1933. szeptember 19-én az egyetemi hallgatók életéről szól. Olvassuk csak: »Az egyetemre beiratkozó fiatalemberek súlyos anyagi gondokkal küzdenek. Gyakran megtörténik, hogy a diáknak félbe kell szakítania a tanulmányait. Sok diákgondnak, nyomorúságnak az oka az is, hogy a közalkalmazottak az utóbbi időben egyre rendetlenebbül kapják meg egyre-másra redukált fizetésüket és így a diák a legjobb akarata mellett , sem teljesítheti pontosan, terminushoz kötött fizetési kötelezettségeit az egyetemen. Állást, tanítványt szintén egyre nehezebben kaphat az egyetemi hallgató, hiszen állás nélkül vergődik a diplomás fiatalemberek egész tömege.« A felszabadulás előtt a szegedi egyetemeken is legfeljebb a közalkalmazottak gyerekei képezték az »alsó néposztályt«. Munkás és dolgozó paraszt egyetemi hallgatókról akkor szó sem lehetett. De még azok a szülők is a taníttatás gondjával küszködtek, akik rendszeresen megkapták havi fixüket. Ezért került annyi egyetemi hallgató az utcára. Nem jártunk utána, hogy jelenleg hány szegedi egyetemi hallgatónak kellett megszakítania tanulmányait azért, mert nem tud fizetni, de enélkül is nyugodt lelkiismerettel mondjuk, hogy nincsenek ilyenek. Enyhén szólva nem volt rózsás a dolgozó parasztok helyzete sem. Erről tanúskodik Savanya István esete is, amelyről a Délmagyarország 1933 szeptember 20-i számában így ír: „Savanya István tanyája augusztus 4-én éjjel kigyulladt és porig égett. Kiderült, hogy Savanya volt a gyújtogató, ő volt az, aki azon az éjszakán hosszas töprengés után lángra lobbantotta az épületet. A rendőrségen elmondotta, hogy elkeseredettségében szánta rá magát a gyújtogatásra: sok volt az adó- és a földhátralék. Egy kölcsön kamatai is nyomták. A pénzt azonban nem tudta előteremteni és úgy határozott, hogy felgyújtja a házát.« Talán mondani sem kell, hogy jelenleg nem ilyen kilátástalan a dolgozó parasztok helyzete. A munkásosztály állama segíti őket gazdaságuk fejlesztésében, de ezenkívül biztos jövőként nyitva áll előttük a termelőszövetkezet kapuja. Csak néhány jellegzetes példát ragadtunk ki a múltból, de úgy hisszük, ez is elég annak bizonyítására, hogy a szocializmust építő népi demokratikus rendszernek kellett eljönnie a munkásosztály hatalmának kellett győznie ahhoz, hogy a magyar dolgozó nép valóban felemelkedjék. N. L M ennyi rosszat elmondtak 14 év óta a szocializmust építő népi demokráciáról a reakciósok, az ellenforradalmárok. 1156 őszén is azzal kezdték a munkásosztály hatalma elleni támadást, hogy gyalázták a jelent, a dolgozó tömegek bizalmába akartak férkőzni, hogy aztán éppen a félrevezetettek vállára felmászva, újra elfoglalják hatalmi pozícióikat. Egy időre — elsősorban a múltat kevésbé, vagy egyáltalán nem ismerő fiatalok közül — sajnos, többeket megtévesztett, megzavart a burzsoá nacionalista demagógia, s csak a Magyar Szocialista Munkáspárt szívós, őszinte és fáradhatatlan nevelőmunkájának köszönhető, hogy ma már a munkájukból élő emberek túlnyomó többsége őszinte híve, sőt tevékeny harcosa a szocializmus ügyének. Akik még ma sem hiszik el, hogy az ellenforradalom milyen szomorú sorsot szánt a magyar népnek, azoknak — csak felvillantásképpen — idézünk a Délmagyarország 1933. július— szeptemberi számaiból. Azért emlékeztetünk éppen erre az időre, mert a dicsőséges Tanácsköztársaságot vérbe fojtó ellenforradalom még 1333-ban, tehát a hatalomra jutása után 14 évvel is csak nyomorúságot tudott nyújtani a „nemzetfenntartó elem”-eknek. Ezzel szemben a munkásosztály hatalma tizennégy esztendő alatt valósággal új országot teremtett.