Délmagyarország, 1958. október (14. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-29 / 255. szám

Szerda, 1958. október 29. A Francia Kommunista Párt minden választási körzetben állít jelöltet Párizs (MTI). Hétfőtől, ok*­tóber 27-től kezdve egy hé­ ten át jelentkezhetnek a no*­vember 23-i képviselőválasz­tásokon induló jelöltek a francia megyék prefektúráin. Az első napon mind Pá­­rizsban, mind pedig vidé­ken nagy számban jelent­keztek a jelöltek. Ennek alapján a­­ Paris Journal­ című lap azt jó­solta, hogy négy-ötezer je­lölt indul majd a válasz­tási harcban a 465 mandá­tumért. Az első napon nyújtotta be jelöltségét Maurice Thore*, a Francia Kommunista Párt főtitkára is. A Francia Kommunista Párt képviselőjelöltjeit ked­den este a párizsi téli cir­kuszban rendezendő nagy­gyűlésen mutatják be a francia főváros dolgozóinak. A Francia Kommunista Párt az országnak mind a 465 választókerületében je­löltet állít, mindenütt kibontja zászlaját, síkraszáll a Kommunista Párt programjáért. Az új degaulleista csopor­tosulás az­­ unió az új köz­társaságért­, nyilvánosságra hozta, hogy 250 választóke­rületben bocsátja a válasz­tási küzdelembe jelöltjeit. A jobboldali függetlenek ugyan­csak 250 kerületben indul­nak. Hivatalosan egyetlen »de­gaulleista­ párt sem indul a választáson, de Gaulle tábornok egyébként hiva­talosan közölte, hogy egyetlen pártot, egyetlen jelöltet sem támogat, senki sem hivatkozhat rá. Ez azonban — mondják Párizs­ban — egyáltalán nem aka­dályoz meg legalább egy fél­tucatnyi pártot, hogy ne buz­­gólkodjék választási kampá­nyában de Gauelle tábornok első számú támogatójának szerepében. A jobboldali és a polgári pártok jelöltjei máris meg­kezdték kampányukat. A hi­vatalos választási kampány kezdete november 3. A jobb­oldali és polgári pártok je­löltjei, akik között ismét igen sok nagybirtokos, gyá­ros, vállalkozó, ügyvéd van — nem kímélik a pénzt a választási kampányban. A Francia Kommunista Párt e téren is nehéz helyzetben van, d­e a párt mögött felsorakoz­nak a francia dolgozók, akik az áldozatvállalás ra­gyogó példáit adva máris 170 millió frankot gyűj­töttek össze a párt válasz­tási propagandájának költ­ségeire. E költségek tetemesek, hi­szen egyedül a 465 kommu­nista képviselő jelölése 46 és félmillió frank­ kiadással jár, mivel a választási rendelet szerint egy-egy jelöltnek a jelentkezésekor százezer frank kauciót kell letétbe helyeznie. De Gaulle valójában­­ eltélet nélküli megadást követel az algáriaiaktól New York: Az afrikai or­szágok képviselőinek hétfői értekezletén Mohamed Jazid, Szabad Algéria tájékoztatási minisztere kijelentette: kor­mánya hajlandó tárgyalni a békéről a francia kormán­y­­nyal. Hozzáfűzte, hogy de Gaulle nem igazi béketár­­gyalásokat ajánlott, hanem inkább feltétel nélküli meg­adást követelt. Jazid kifejtette: kormánya kívánatosnak tartja, hogy tárgyalások révén oldják meg a négy éve tartó algé­riai viszályt. Hangoztatta, hogy de Gaulle ajánlata csupán a megoldás módjá­nak elrendezésére ad lehető­séget. Ezért a­­ francia kor­mányfő valójában visszauta­sította a tárgyalásokat. Mi azonban de Gaulle nemleges magatartása ellenére nem csapjuk be az ajtót*. Jazid ezután kijelentette: kormánya két feltétellel haj­landó tárgyalóasztalhoz ülni. 1. A tűzszünetet az átfogó politikai rendezés keretében megtárgyalni. 2. A tárgyalásokat nem Párizsban — ahogy de Gaulle javasolta —, hanem semle­ges területen kell megren­dezni. Paszternakot kizárták a Szovjet Írók Szövetségéből Moszkva (TASZSZ): A Szovjet Írók Szövetsége ve­zetőségének, az OSZSZSZK írószövetség­ szervező bizott­ságának és az írószövetség moszkvai tagoaata vezetősé­gének október 27-i együttes ülésén határozatot hoztak. E szerint kizárják Paszter­­vakot a Szovjet Írók Szö­vetségének tagjai sorából. A Lityeraturnaja truzetu keddi számában közölt ha­tározat hangsúlyozza, hogy Pasztervak tevékenysége ös­­­zzeegyeztethetellen a szovjet író hivatásával, s az orosz irodalom hagyományai, a nép, a béke és a szocializ­­mus ellen irányul. Paszter­nák, aki valamikor a »tiszta művészet« hangoztatásával kezdte, oda jutott, hogy a burzsoá propaganda eszköze, a hidegháborút szervező kö­rök spekulációjának előnyös tárgya lett. A határozat hangsúlyozza, hogy a Szovjet Írók Szövet­sége éveken át segíteni igye­kezett Paszternáknak, hogy tévedéseit felismerje, a el­kerülje az erkölcsi hanyat­lást, de Passternak minden kapcsolatot megszakított or­szágával és népével, nevét és tevékenységét a reakció­nak adta, hogy azt politikai eszközként felhasználják. A becsületes emberek mind Svédországban, mind más országokban nyíltan hangoz­tatják azt a véleményüket, hogy a Nobel-díjat kizárólag politikai okokból ítélték oda Paszternáknak. A Passternak tevékenysé­gének megvitatásában rész­­vevők valamennyien elítél­ték Passternak áruló maga­tartását, el­utasították azo­kat az ellenséges kísérlete­ket, hogy ezt a belföldi emigránst szovjet írónak mi­nősí­tsék. Megválasztották az új pápát Vatikánvárosban kedden hivatalosan be­jelentették, hogy Angelo Giuseppe b­on*­calii velencei pátriárkát vá­lasztották pápává. Az új pá­pa 76 éves. Közvetlenül megválasztása után a XXIII. János nevet vette fel. A ka­tolikus egyháznak 1334 óta nem volt János nevű pápája. Megnyílt az angol parlament ülésszaka London (TASZSZ). Ked­den megkezdődött az angol parlament új ülésszaka, ame­lyet a hagyományoknak meg­felelően 1I. Erzsébet királynő nyitott meg, felolvasva a kormány által részére elké­szített beszédet. A beszéd a jövő évi kormányprogram kivonata, s általánosságban megfogalmazott ígéreteket tartalmaz. 2 A lengyel párt­os kormányküldöttség látogatást tett egy moszkvai gyárban Moszkva (TASZSZ): Go­­mulka, valamint a lengyel küldöttség tagjai hétfőn lá­togatást tettek a moszkvai Krasznij Proletary Szer­számgépgyárban. Megtekintették a műhelye­ket, s népes gyűlésen talál­koztak a gyár munkásaival. W. Gomulka nagy beszédet mondott. Foglalkozott a mai nemzetközi helyzettel, a szo­cialista táborhoz tartozó né­pek barátságával és a béke megvédéséért vívott harccal. A Szovjetunióban tartóz­kodó lengyel kormánykül­döttség kedden reggel Wla­­dyslaw Gomulka vezetésével Moszkvából Tbiliszibe re­pült. A­ tudomány területén a legfontosabb feladat a dialektikus materializmus elméletének meghonosítása A Magyar Tudományos Akadémia közgyűlésének keddi ülését, amelyen részt vett Kállai Gyula állammi­­niszter, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Ligeti Lajos, az Akadémia alelnö­­ke nyitotta meg, majd Rusz­­nyák István, az Akadémia elnöke terjesztette elő­­ az el­nökség beszámolóját. Rusznyák István elöljáró­ban hangsúlyozta a tudósok felelősségét és feladatát a békeharcban, részletesen fog­lalkozott az Akadémia ideo­lógiai és politikai megerősí­tésének kérdéseivel. Az elnökség beszámolója a továbbiakban elsősorban a társadalomtudományokkal, a biológiai és a műszaki tudo­mányokkal foglalkozott. Rusznyák István rámuta­tott: A társadalomtudomá­nyok legfőbb feladataira az MSZMP művelődési politiká­jának irányelvei is nyoma­tékosan utaltak. E területen legfontosabb feladat a dialektikus ma­terializmus elméletének meghonosítása az egyes tu­dományágakban, illetőleg az ilyen irányú munka erélyes folytatása. Kétségtelen, hogy a társa­dalomtudomány művelői az elmúlt esztendőben jelentős eredményt értek el, de hogy előrejussunk, a hibákról is kell beszélni.­A hibák között, amelyeket a múltban a tár­sadalomtudományok terén elkövettünk, nagy szerepet játszott a dogmatizmussal szoros összefüggésben a marxizmus—leninizmus vul­garizáló tárgyalása, a való­ban kutató jellegű alkotó társadalomtudományi munka elhanyagolása. Olyan szemlélet terjedt el, amely a társadalomtudo­mányok feladatát elsősor­ban a mindennapi politi­kai felada­tok társadalom­­tudományi illusztrálásában látta. Ennek folyományaképpen a tudományos munkát gyakran felcserélték a közvetlen agi­­téeles, propagandamunká­val. Az ilyen törekvések helytelenségének felismerése azonban társadalmi kutató­­ink viszonylag széles köré­ben az ellenkező véglethez maradványait leküzdjük és vezetett: a társadalomtudó- kialakítsuk a helyes viszonyt mányi kutatómunka és az agitációs propaganda-tevé­kenység éles szembeállításá­ra és veszedelmes revizio­nista nézetek hirdetésére. Kutatóink jelentős része olyan témák kiválasztására és feldolgozására törekedett, melyek távol állatuk népi demokratikus fejlődésünk legégetőbb kérdéseitől: tévesen fogta fel a szo­cializmus építésében nyúj­tandó társadalomtudomá­nyi segítség jellegét, sok esetben a múlt kérdé­sei felé fordult, távolmaradt az ideológiai küzdelemtől, nem egy esetben teljesen ha­mis nézetek foglya lett, a tudomány ál­lahos felada­tait illetően. Fejlődésünk mai szaka­szán különösen jelentős,, hogy e szemléletet, illetőleg a társadalomtudományi ku­tatómunka, az ideológiai-po­litikai nevelőmunka és az agitációs propagandatevé­kenység között. A társadalomtudományok művelői előtt világossá kell tennünk a társadalom­­tudományi munka kiemel­kedő szerepét az ideoló­giai küzdelem megalapozá­sában. A társadalomtudományi munkának e küzdelem szer­ves részévé kell válnia. Népgazdasági fejlődésünk szempontjából alapvető je­lentőségű a műszaki tudo­mányok fejlesztése. A mű­szaki alapkutatások színvo­nala, mérete, ha a jelenlegi állapotban maradna, fékjévé válhat technikai fejlődé­sünknek — mondotta töb­bek között Rusznyák István. A KISZ üdvözlete a 40 éves­­ lenini Komszomolhoz A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága üdvözlő levelét küldte a 40 éves lenini Kom­­szomolnak. »Nem az udvariasság, hanem a testvér, a barát ér­zése­i mondatják velünk, hogy a Ti Ünnepnapotok a mi ünnepünk is. A mi ünnepünk is, mert a Komszomol 40 éve a példa és örökön lobogó fáklyájának fényével vilá­gította meg az utat a magyar ifjúság legjobbjai előtt. Szeretnénk még nagyon sokszor köszönteni Benne­teket a kommunizmus építésében elért sikereitek alkal­mából. Szeretnénk még sokszor együtt ünnepelni Vele­tek, barátainkkal, elvtársainkkal. Tiszta szívvel kívánunk Nektek a 40. évforduló alkalmából sok sikert, jó egész­séget és alkotó, boldog életet« — hangzik többek között a levél A nyertséffrészesedés nem munkabér A nyereségrészesedés nem tekinthető munkabérnek — közölte a Munkaügyi Mi­nisztérium. — Ez jut alom­­jellegű juttatás, ezért az át­­lagkereset kiszámításánál, a társadalombiztosítási szolgál­tatások és járulékok megál­lapításánál nem lehet figye­lembe venni. A részesedés felosztásával kapcsolatos viták eldöntése nem minden esetben tarto­zik az egyeztető bizottság, il­letve a bíróság hatáskörébe, csak akkor, ha az összeget nem a szabályzatnak megfe­lelően fizették ki. Hatáskö­rükön kívül esik annak meg­ítélése is, hogy a Vállalat ré­szesül­jön-e nyereségrészese­désben, vagy sem, és az üze­mi tanács a nyereségből mekkora részt fordítson köz­vetlen szétosztásra. A Szovjetunió és az Egyesült Államok gazdasági versenye Az amerikai burzsoá közgazdászok egy csoportja -A Szovjetunió és az Egyesült Államok gazdasági fejlődésé­nek összehasonlítása­ ellen jelentést adott ki. A Szovt­­jetunió Állami Tervbizottságának közgazdasági tudomá­­nyos kutatóintézete alapos elemzés alá veszi a jelentést, adatok és tények bőséges felhasználásával bizonyítja, hogy a kapitalizmus gazdasági pozícióinak gyengülése és a szo­cializmus gazdasági erejének növekedése magában a ka­pitalista és a szocialista rendszer természetében gyöke­rezik. Ebből a tanulmányból közöljük ez alábbi részleteket, melyek világosan mutatják, hogy a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom óta milyen eredményt ért el a szov­jet nép. ..Korlátozott” beismerés A tények nyomására kény­telenek voltak megállapítani, hogy a Szovjetunió ipari termelésének üteme kétsze­rese az amerikaiaknak. Azt hinné az ember, hogy en­nek alapján be kell ismerni: teljesen reális a Szovjetunió törekvése, hogy az egy la­kosra számított termelés szintjében megelőzi az Egye­sült Államokat. A burásod közgazdászok azonban tud­ják, hogy ennek nyomában azt is be kellene ismerniük, hogy évről-évre közeledik az idő, amikor véget ér, az Egye­sült Államok ipari fölénye. Ilyen nyilatkozatot azonban nem akarnak tenni. Mindazok, akik figyelem­mel kísérik a szovjetunió, valamint a vezető kapitalista országok gazdasági fejlődé­sének ütemét, világosan lát­­­ják, hogy a Szovjetunió a ka­­pitalista Világgal folytatott versenyben évről-évre egyre közelebb jut fő gazdasági feladatának megoldásához. Nincs messze már az idő,­­­­amikor a Szovjetunió az egy lakosra számított termelés­ben nemcsak utoléri, hanem meg is előzi Amerikát. Ezért nem véletlen, hogy a jelen­lét szerzői kénytelenek vol­tak beismerni:­­a Szovjet­unió ipari fejlődésének üte­me nem szolgáltat alapot ar­ra, hogy önteltek legyünk*. Éívről-évre szélesedik azon áruk köre, amelyekben a Szovjetunió nemcsak a fej­lődés ütemét, hanem az évi abszolút növekedést tekintve is megelőzi az Egyesült Ál­lamokat. A legutóbbi hét esztendő során a Szovjet­unió az acél-, a nyersvas-, a széntermelés, a gyapjúszö­vet- és a cipőgyártás terén nemcsak az évi átlagos üte­met, hanem a termelés ab­szolút növekedését tekintve is megelőzte az Egyesült Ál­lamokat. Az 1953-tól 1957-ig terjedő időszakban a Szov­jetunió olajtermelésének évi átlagos abszolút növekedése 11,4 millió tonna volt, szem­ben az Egyesült Államok 8,8 millió tonnájával. A Szovjetunió már most meg­előzi az Egyesült Államokat az egy lakosra számított sok termékfajta gyártásában. Ide tartozik a mangánérc, a nikkel, a króm, az azbeszt, a cukorrépa, a búza, az árpa, a rizs, a burgonya, a len, a sertés és juhállomány stb. A legközelebbi esztendőkben utoléri az Egyesült Államo­kat az egy lakosra számított olyan termékek előállítása terén, mint a vasérc, a szén, a cement, a gyapjúszövet, a hús és a tej. Am­ivel egyet kell érteni Az új társadalmi rendszer győzelme szempontjából Vég­ső fokon a munkatermelé­kenység a legfontosabb. Az amerikai jelentés szerzői el­ismerik, hogy a Szovjetunió a munkatermelékenység nö­vekedésének ütemét tekintve felülmúlja az Egyesült Álla­mokat, hogy »a szovjet ipar­ban a munkatermelékenység gyors növekedésének lehető­ségei még mindig nagyok«, s hogy a »szovjet iparban a m­­unk a termelékenység növe­kedésének üteme aligha csökken az Egyesült Álla­mok színvonalára...« Ezzel lehetetlen egyet nem érteni. A Szovjetunió Köz­ponti Statisztikai Hivatalá­nak adatai szerint az ipari munkatermelékenység növe­kedésének évi átlagos üteme a Szovjetunióban 0­—A szá­zalék, ezzel szemben az Egyesült Államokban a bur­­zsoá közgazdászok számítá­sai szerint 1,8—1 százalék. Ez a fejlődés azonban nemcsak a szovjet ipart jel­lemzi. Az utóbbi évek folya­mán óriási eredmények szü­lettek a szovjet mezőgazda­ságban is. A népgazdaság ezen ága előtt megnyitó gaz­dag lehetőségek biztosítot­ták, hogy a Szovjetunió ki­tűzze és eredményesen meg­oldja a nagy állami fontos­ságú feladatot: a legköze­lebbi években az egy lakosra számított hús-, vaj- és tej­termelésben utol kell érni az Egyesült Államokat. A tények ismételten bizo­nyítják, hogy a Szovjetunió fő gazdasági feladatát, min­d az iparban, mind pedig a mezőgazdaságban eredmé­nyesen megoldja. Az amerikai jelentés szer­zői sokat buzgólkodnak an­nak érdekében, hogy az ol­vasóval elhitessék: az ame­rikai polgárok jólétével nem lehet versenyre kelni, s hogy »lehetetlen megmonda­ni, mikor érkezik el az az idő, amikor a Szovjetunió­ban az életszínvonal megkö­zelíti az Egyesült Államok életszínvonalát«. Könnyű meggyőződni, hogy ezek a kísérletek durván megmásít­ják a valóságot. Amiről hallgat a jelentés Természetesen helytelen lenne tagadni, hogy az ame­rikai munkások többsége ma jobban él, mint az 1929— 1933-as világgazdasági vál­ság idején. Ez több okkal magyarázható, köztük az amerikai imperializmus ex­panziójával, az élénk hadi­termeléssel, de egyáltalán nem a kizsákmányolás meg­szűnésével, mint ahogy a je­lentés szerzői állítják. Azon­ban még ezen körülmények között is az amerikai mun­kásosztály kizsákmányolásá­nak foka évről-évre növek­szik, életszínvonala pedig egyáltalán nem olyan, mint ahogy ezt a jelentés szerző­i megpróbálják bemutatni. A burzsoá közgazdászok a Szovjetunió és az­ Egyesült Államok lakosságának élet­színvonalát összehasonlítva elkerülik azt a kérdést, hogy a munkanélküliség a Szov­jetunióban megszűnt, Ame­­rikában pedig krónikussá vált. Az amerikai statisztika adatai szerint az Egyesült Államokban a teljes munka­nélküliek száma jelenleg meghaladja a 6 milliót. A jelentés egyáltalán nem beszél a közművelődésről, az orvosi ellátásról, a tömeg­sport fejlődéséről, az üdü­lésről. Pedig a Szovjetunió­ban mindez olyan széles és szilárd alapokon nyugszik és az eredmények oly na­gyok, hogy a Szovjetunió ezen a téren bármelyik, még a legfejletteb kapitalista or­szággal is felveheti a ver­senyt. A reális tények nyomására a jelentés szerzői beismerik, hogy a Szovjetunióban az életszínvonal emelése serén 1950-től 1955-ig elért sikerek igen jelentősek, s hogy »a jövőben a szovjet lakosság életszínvonalának további ja­vulása várható«. S ez a beismerés minden­nél többet mond.

Next