Délmagyarország, 1958. október (14. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-17 / 245. szám
Közös egyetértéssel A Szegedi Szalámigyárban elhangzott a javaslat: »A megyei jogú városi tanácsba tanácstagként jelöljük Pusztai Józsefnét, mert tudjuk, hogy a dolgozók érdekeit jól képviseli«. Aztán a gyár dolgozói közös egyetértéssel pecsételték meg jelölésüket. A tanácstagjelölt. Pusztai Józsefné nagyon otthonos a munkások között. A sorsukat élte, hiszen maga is hosszú esztendőkön át munkásként dolgozott. A felszabadulást követő években különböző állami és pártfunkciókat töltött be, s most a szegedi városi párt-,végrehajtóbizottság másodtitkáraként tevékenykedik. A munkásmozgalomban 1936 óta vesz részt és odaadóan munkálkodik a dolgozó emberek javáért, a szocialista építés előrehaladásáért. Tegnap, csütörtökön a 46-os körzet választói is egységesen csatlakoztak ahhoz, hogy Pusztai Józsefnét tanácstagnak jelöljék. Enver Hodzsa kitüntetése Tirana (TASZSZ) Az Albán Népköztársaság nemzetgyűlésének elnöksége Enver Hodzsát, az Albán Munkapárt Központi Bizottságának első titkárát ötvenedik születésnapja alkalmából a Szocialista Munka Hőse címmel tüntette ki a népnek, a hazának és a pártnak tett kimagasló szolgálataiért. Holnap kezdődik Budapesten magyar városok béketalálkozója Szegedről négyen vesznek részt a fontos tanácskozáson Holnap, szombaton kezdődik és két napig tart Budapesten 32 vidéki város és 22 budapesti kerület békeaktivistáinak részvételével a magyar városok béketalálkozója. A magyar békeharcosok küldöttei, képviselői ülnek össze tanácskozásra, hogy kicseréljék munkájuk tapasztalatait és a további teendők jó végrehajtásának útját megjelöljék. A szegedi békeharcosokat négyen képviselik a magyar városok béketalálkozóján: Oltvai Ferenc városi levéltárvezető, Tarnai Károly, az Autóközlekedési Igazgatóság dolgozója, Keszléri Erzsébet, a hattyastelepi iskola pedagógusa és Sas Ferenc, a Nemzeti Bank dolgozója. A sok ezer szegedi békeharcos képviselői ma, pénteken utaznak el a fővárosba. A szegedi békemozgalom szép és gazdag eredményekre tekinthet vissza. A város kerületeiben közel 200 békebizottság tevékenykedik. A városi békebizottság a többi között szoros, baráti kapcsolatot tart fönn a budapesti Vörös Csillag Traktorgyár békebizottságával, s annak tagjai a közelmúltban Szegedre látogattak, tapasztalatokat cseréltek városunk békebizottságával. A szegedi békeharcosok képviselői a budapesti tanácskozáson szeretnék ismertetni a városban folyó békemunkát. Sokoldalú ez és hozzátartozik az is, hogy idén ősszel a város különböző pontjain békebeszélgetéseket, kisgyűléseket tartottak, ahol a külpolitika időszerű kérdéseiről is tájékoztatót adtak. A szegedi békebizottság tagjai ellátogattak a Textilművekbe, jártak a Füvészkertben és másutt is. Terveik között a többi között a népek barátsága elmélyítésének segítségéért a közeljövőben megrendezendő román est is szerepel. Ellátogatnak majd a Ruhagyárba és az egyetem kutatóintézeteibe. Tovább erősítik a kapcsolatokat a fővárosi nagyüzemek békebizottságaival. A magyar városi béketalálkozón résztvevő négy szegedi békeaktivista hazatérve, beszámol a tapasztalatokról, s azokat hasznosítják majd Szeged békemozgalmában. Jelölőgyűlések ma ga, október 17-én az alábbi helyen lesznek jelölőgyűr. II. kerület: 15-ös körzet, Pedagógiai Főiskola, délután 5 óra; 32-es körzet, Gutenberg utcai leányiskola, délután 5 óra; 37-es és 43-as körzet, Madách utcai iskola, délután 5 óra; 64-es körzet, Bérkert utcai iskola, délután 6 óra; 26-os körzet, szakszervezeti székház, délután 5 óra. II. kerület: 58-as körzet, béketelepi iskola, délután 5 óra; 44-es körzet, petőfitelepi II. pártház, délután 5 óra; 38-as körzet, Gázgyár, délután 5 óra; 22-es körzet, Csongrádi sugárúti iskola, délután 5 óra; 20-as körzet, Csongrádi sugárúti iskola, délután 5 óra; 11-es körzet, Szilléri sugárúti óvoda, délután 5 óra. III. kerület: 49-es körzet, hattyastelepi iskola, délután 6 óra; Katona utcai óvoda, délután 5 óra. Ma az imperialisták aligha merészelnek háborút kirobbantani a szocialista tábor országai ellen — mondotta Hruscsov krasznodári beszédében Moszkva (TASZSZ). Október 15-én Krasznodárban ünnepi gyűlésen nyújtoták át a krasznodári terület dolgozóinak a szovjet kormány kitüntetését, a Lenin rendet. A gyűlésen Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és az SZKP Központi Bizottságának első titkára mondott beszédet. — Ma olyan a helyzet — mondotta —, hogy az imperialisták aligha merészelnek háborút kirobbantani a szocialista tábor országai ellen. Minden józan gondolkodású és egészséges ítélőképességű ember tudja, hogy a kapitalista rendszer bukásával végződne minden olyan kísérlet, amely újabb háborút akarna indítani a szocialista országok ellen. A világ dolgozói szemében mérhetetlenül megnőtt a Szovjetunió és a többi szocialista ország tekintélye — jelentette ki a továbbiakban Hruscsov. A szovjet gazdasági élet idei sikereiről szólva Hruscsov a többi között elmondotta, hogy 1953 hasonló időszakához viszonyítva a gabonafélékből 1487 millió paddal, vagyis 86 százalékkal, cukorrépából 17 millió 762 ezer tonnával, vagyis 156 százalékkal, burgonyából 2 006 000 tonnával, vagyis 76 százalékkal, húsból (élősúlyban) 1 475 000 tonnával, vagyis 62 százalékkal, tejből 9 480 000 tonnával, vagyis 100 százalékkal több került az állami raktárakba. Az ipari vállalatok 223 000 tonnával, vagyis 73 százalékkal több vajat, 112 000 tonnával, vagyis 62 százalékkal több gyapjút termeltek, mint 1953-ban. Országunk most az SZKP XXI. kongresszusára készül. A népgazdaság fejlesztését célzó hétéves terv gazdasági életünk újabb erős fellendülését és ezen az alapon a nép életszínvonalának további emelkedését irányozza elő — mondotta beszéde befejezéséül Hruscsov. Péntek, 1958. október 11, Ma indul az Orvostudományi Egyetem kultúregyüttese csehszlovákiai vendégszereplésére, s holnap már bemutatkoznak a cseh és szlovák közönség előtt. Kedden, október 14-én tartott főpróbájukon megjelent Vass János, az Állami Férfikórus vezetője, aki műsorukat művészi szempontból megfelelőnek találta. Tervükben ötszöri fellépés szerepel. Fellépnek Bratislaván, Skalicán, Szanyicán, Érsekújváron és Komáromban. Külföldi útjukról valószínűleg október 27-én érkeznek haza. Itisipawst {előliek. A Partizán utca környéki lakók jól ismerik Nyerges bácsit, azaz hivatalosan szólva Nyerges Ferenc női szabó kisiparost. S éppen azért, mert jól ismerik, határozták el, hogy négyéves tanácstagi munkája után ismét őt jelölik tanácstagnak. A Petőfi Sándor sugárúti MOHOSZ termében megtartott jelölőgyűlésen a javaslattevő néhány szava után felzúgott a taps és többen is jelentkeztek, hogy elmondják, miért tartják helyesnek Nyerges Ferenc tanácstagi jelölését. Elmondták, hogy Nyerges Ferenc bár pártonkívüli, de kommunista módon végzi munkáját, feladatait. Négyéves tanácstagsága alatt nem volt egyetlen panasz sem, amely elsikkadt volna Nyerges bácsi jegyzeteiben. Nemcsak választói, de kollégái is megbecsülik: nemrégiben választották meg a KIOSZ mestervizsga bizottságának elnökéül (3.) A legnagyobb élmény a Kreml és ott is a Lenin—Sztálin-mauzóleum megtekintése volt. Végignéztük az őrségváltást. Az őrségváltás pompás katonai akció. A régi hagyományoknak megfelelően, fegyelmezett, szép szál szovjet katonák tökéletes begyakorlottsággal végzik el ezt a szép látványosságot. Mellettünk angol és német turisták álltak. „Wunderbar, Bravó”-kiáltás innen is, onnan is, olyan egyszerre lépdelnek, fordulnak és mozognak az őrszemek. Az egyik elvtárs, aki ért angolul, fordítja, hogy egy hosszú, vöröshajú angol arról beszél, hogy Londonban a királyi palotánál is esemény az őrségváltás, de ez a moszkvai impozánsabb, mégis egyszerűbb, és érdekesebb. A téren egyébként mindig rengeteg az ember. A sor legalább 1500—2000 méter hosszú, s kettesével sorakoznak az emberek. Az ország különböző részéből jöttek, hogy láthassák nagy tanítójukat és államférfiaikat. Bennünket, külföldieket, egy másik csoporttal együtt (angolokkal) külön engedtek be, így nem kellett sokat várakoznunk. Az angolok szorgalmasan filmeztek és fényképeztek. A bejáratnál három lépcsőn mentünk le és befordultunk a terembe, ahol Lenin és Sztálin elvtársak nyugszanak. Lélegzetelfojtó csend volt. Az őrszemek a ravataloknál mozdulatlanul álltak. Nagy volt a meghatottság. Valaki a hátam mögött felzokogott. Az én szememből is kibuggyant a könny, mintha a legközvetlenebb hozzátartozóm ravatalánál állanék. Hiszen most látom azt a két államférfit, bölcs tudóst, akiknek a szíve ugyan már nem dobog, szólni, beszélni nem tudnak, de amíg ezt tették, átformálták a világot, megalapozták a szocializmust és megmutatták a helyes utat, melyen biztosan és bátran haladhatunk a kommunizmus felé. A mauzóleumból kijövet végigsétáltunk a Kreml kőkerítése mellett, melynek tövében több kommunista vezető hamvai porlanak. Ott Ciffe sejthetetleni napok s«* Oyvla Étijegyzetei a Szovjetunióból nyugszik a magyar Landler Jenő is, neve márványlapba Vésve. Utána a Lenin Múzeumban megtekintettük Lenin elvtárs egész életének, munkásságának bizonyítékait, szüleinek, testvéreinek, harcos kommunista társainak fényképeit, valamint a Nagy Októberi Szocialista Forradalom kibontakozását és befejezését. Láttunk egy filmet, amely 1918-tól 1922-ig bemutatta Lenin elvtárs munkáját, hallottuk hangját, ahogyan beszélt az orosz proletárokhoz, az orosz katonákhoz, amikor harcba indultak, hogy leszámoljanak a cárral és a tőkésekkel. Ott láttuk Lenin elvtárs mellett a magyar Kun Bélát, Szamuely Tibort, akik Lenin elvtárs vezetésével harcoltak a forradalom győzelméért. Láttuk azt a szeretetet, amelyet az orosz munkások, parasztok, katonák Lenin elvtárs iránt tanúsítottak. Moszkvától mintegy 30 kilométerre fekszik Gorkij község. Megtekintettük itt azt a parkot és épületet, ahol Lenin elvtárs utolsó éveit töltötte és ahol, sajnos, a halála is bekövetkezett. Megérkezésünkkor azon az úton haladtunk, amelyen Lenin elvtárs annak idején feleségével, Krupszkajával a lakásukba járt. Az épület a forradalom előtt Moszkva kormányzójáé volt. Régen, még a francia—orosz háborút megelőzően, tehát 1812 előtt építették. Láttuk azt a padot, amelyen Lenin elvtárs feleségével és barátaival pihenni szokott. Nagyon sokan keresték fel a környék lakosai közül és ő mindig szeretettel fogadta, tanácsokkal látta el őket. Szerénységére jellemző, hogy a nyaraló két épülete közül a kisebbet választotta lakhelyül — az orvosok javaslatának ellenére is —, mondván, helytelen lenne, hogy ő ilyen nagy épületben lakjon akkor, amikor a szovjet népnek még sok nélkülözéssel kell megküzdenie. Megtekintettük azt a hatalmas, terebélyes fát, amely alatt a nagy Lenin üldögélt Sztálin elvtárssal is. Ez a fa 800 éves, ugyanannyi idős, mint Moszkva. Lenin az ebédlőjében a környék gyermekei és felnőttei részére gyakran filmeket vetített. A gyermekeket nagyon szerette. A gyermekek is ragaszkodtak hozzá, tisztelték, szerették. Betegsége mélységes bánatot okozott nemcsak a szovjet népnek, de a világ munkásságának is. Láttuk azt a tolókocsit, amit 1923-ban az angol munkások küldtek Lenin elvtárs részére, és láttuk a világ minden tájáról érkezett leveleket, amelyekben egyszerű emberek kérték az orvosokat, hogy mentsék meg Lenint. Mély benyomásokkal távoztunk Gorkijból, úgy éreztük, mintha a valóságban tettünk volna látogatást nála. « A Moszkvában töltött idő alatt egyébként sokat beszélgettünk utitársaimmal együtt munkásokkal, kolhozparasztokkal, katonákkal, pedagógusokkal és különféle állami alkalmazottakkal. Meglepett, hogy foglalkozásra való tekintet nélkül igen jól tájékozódtak a nemzetközi helyzet politikai kérdéseiről. Ezekben a napokban a tajvani kérdés volt a külpolitika előterében. A szovjet emberek egyöntetűen és határozottan kijelentették, hogy a Kínai Népköztársasággal és a kínai néppel a szocializmus építésében és az imperialisták ellen folytatott közös küzdelemben kialakult testvéri és elvtársi barátság alapján, készek fegyvert ragadni a függetlenségük és szabadságuk megvédéséért. Megerősödött bennünk e napokban is a proletár internacionalizmus, mert láttuk és tudtuk, hogy nem vagyunk egyedül. Szabadságunk, népi hatalmunk megvédésében mindig támaszkodhatunk a szovjet nép, az egyszerű emberek segítőkészségére. Vége Állami életünk demokratizmusáról V. Államhatalmi a tanácsok és az országgyűlés, szintén igen jelentős szerepet töltenek be állami életünk demokratizmusának tökéletesítése szempontjából. Lehetetlen akárcsak vázlatosan is egy cikk keretében felvázolni azt az áldozatos és sikeres munkát, melyet e szerveink a párt irányításával a dolgozó tömegek érdekében eddig végeztek. Szükségtelen is azonban ezt megtenni, hiszen e munka eredményét nap mint nap mindenki érezheti és tapasztalhatja egyéni életében és az ország fejlődésében. Az elért eredmények természetesen nem adhatnak okot az önelégültségre. Javítanivaló bőven akad államhatalmi szerveink munkájában is. Első helyen álljon a dolgozók küldöttei, a tanácstagok és a képviselők aktivitásának fokozása. Nem szabad, hogy akár csak egy tanácstag vagy képviselő is úgy vélte: eleget tesz kötelességének, ha részt vesz a tanácsüléseken, az országgyűlés ülésszakain és időnként teljesíti beszámolási kötelezettségét. A tanácstagok és a képviselők tevékenységi köre ennél sokkal szélesebb kell hogy legyen. Mindenekelőtt nem szabad, hogy a tanácsüléseken, illetve az országgyűlés ülésszakain való részvételük formálissá váljék. A szocialista demokrácia megkívánja, hogy államhatalmi szerveink vitatkozó és ne fejbólintgató testületek legyenek. Ehhez viszont aktív, a közügyek iránt felelősségérzetet ismerő küldöttekre van szükség. A tanácstagoknak és a képviselőknek természetesen nemcsak az üléseken, hanem az ülésszakok között is dolgozniok kell. Egyrészt a tanácsok, illetve az országgyűlés különböző állandó bizottságaiban, másrészt választókörzetükben, választóik körében. Különösen fontos ez utóbbi (s talán itt akad a legtöbb javítanivaló), hisz az a küldött, aki nem tart rendszeres kapcsolatot választóival, nem ismerkedik meg a dolgozók ügyes-bajos dolgaival, nem hallgatja meg véleményüket, javaslataikat, nem tájékoztatja, neveli választóit, nem nevezheti magát a szó igazi értelmében a dolgozók képviselőjének. A demokratizmus rétével kapcsolatban — a tanácstagok és a képviselők tevékenységének minden irányú fokozása mellett — még egy fontos problémát kell az államhatalmi szervek vonatkozásában megemlíteni: a legszélesebb dolgozó tömegek közvetlen bevonásának problémáját a közéleti tevékenységbe, az államhatalom gyakorlásába és az államigazgatás munkájába. E lenini követelményt egyesek csak jelszóként szeretik hangoztatni, s nem nagyon tesznek lépéseket megvalósulása érdekében. A népfrontmozgalomnál már érintettük ezt a kérdést. Nem lehet azonban e feladatot csupán a népfrontszervekre kiróni. Az államhatalmi szerveknek is — elsősorban a tanácsoknak — sok közvetlen lehetősége van a dolgozók közéleti tevékenységének kibontakoztatására. Ilyen lehetőségek: a tanácstagi jelölő- és beszámológyűlések, a tanácsülések, a tanácstagok, valamint az állandó bizottságok mellett a dolgozók köréből megszervezhető aktívahálózatok és így tovább. A tömegek aktivizálása persze a legszorosabban összefügg a dolgozók tudatának átalakulásával. A dolgozók szocialista tudatának kialakítása pedig nem megy egyik napról a másikra. Nehéz és fáradságos nevelőmunkát igényel ez. Érdemes ezzel kapcsolatban felidézni Lenin gondolatait, amelyeket A szovjethatalom soron levő feladatai című írásában fejtett ki: »Az állam,mely évszázadokon át a nép elnyomásának és kifosztásának szerve volt, örökül hagyta ránk a tömegek óriási gyűlöletét és bizalmatlanságát mindennel szemben, ami állami. Ennek leküzdése nagyon nehéz feladat, s csak a szovjethatalom képes rá, de attól is huzamos időt és rendkívüli állhatatosságot követel... Feltétlenül bizonyos időbe telik, amíg a tömegek, melyek a földesurak és a burzsoázia megdöntése után először érzik magukat szabadoknak, megértik — nem könyvekből, hanem saját tapasztalataik, szovjettapasztalataik alapján — megértik és megérzik, hogy a termelés és a termékelosztás mindenre kiterjedő államnyilvántartása és ellenőrzése nélkül a dolgozók hatalma, a dolgozók szabadsága nem maradhat fenn, a kapitalizmus jármába való visszatérés elkerülhetetlen. S emellett feltétlenül huzamosabb időre van szükség ahhoz is, hogy a tömegek kulturális színvonala olyan fokra emelkedjék, ami mindinkább képessé teszi őket e tevékenység ellátására. Bármennyire vadságos is azonban ez a munka, vállalnunk kell, nem szabad visszariadni a nehézségektől, mert a szocialista demokráciának ezt a magasabbrendű követelményét feltétlenül el kell érnünk.