Délmagyarország, 1959. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-31 / 26. szám

Megkárosítj­­a a társadalmi tulajdont a szőregi ktsz-ben Társadalmi tulajdon ha­nyag kezelése bűntette miatt indult eljárás Chilkó Antal, a szőregi ktsz villanyszere­lő-részlege vezetője ellen. A részlegben még a múlt esz­tendő harmadik negyedében tartott leltárnál több, mint 26 ezer forintos hiány ugrott ki, de akkor nem tettek fel­jelentést Chilkó ellen, mert azt ígérte, hogy visszafizeti a hiányt. A vizsgálatnál kiderült, hogy a leltárhiány onnan adódott, hogy bizonylat nél­kül hordták ki a háziraktár­ból az anyagokat, s csak a hónap végén írták be vissza­emlékezésből. Többször elő­fordult, hogy a villanysze­relő-részleg ajtajának kul­csát beadták a szomszédos fodrászüzletbe azzal, hogy amelyik alkalmazott hama­rabb ér a boltba, annak ad­ják oda. A beosztottak közt kézről kézre járt a kulcs, s ilyen módon következtetni lehet, hogy az fogta az anya­gokat, aki érte. Chilkó pél­dául elnézte azt is, hogy vadonatúj huzalokat hasz­náltak fel szállítandó anya­gok kötözésére, majd utána a több méteres huzalokat el­hajították. A járási rendőr­kapitányság Chilkó ügyét hamarosan átadja az igaz­ságügyi szerveknek. Rádióműsor Szombat KOSSUTH-RADIO 4,35 Rákóczi-induló. 4,30 Hí­rek, időjárásjelentés. 4,40—7,59 Vidáman, frissen. Közben 5,30 Hírek időjárásj­elentés 6,00 Fa­lurádió. 6 30 Orvosi tanácsok. 1,51 Időjelzés. 7,00 Hírek, idő­­járásjelentés. 7,10 ÚJ könyvek. 7,25 Színházak műsora. 7,45 Naptár. 7,59 Időjelzés. 8,00 Mű­sorismertetés. 8,08 Technikai szünet. 8,10 Lányok asszonyok. 8,25 Népi muzsika. 9,00 Úttörő híradó. 9,25 Lapozgatás az énekeskönyvben. 9,40 Mesemon­dó kistarisznya. 10,00 Hírek, lapszemle, időjárásjelentés. 10 óra 10 Gyári sziréna. 10,30 Hat­vani diákjai. Részletek Kemény Egon daljátékából. 11.00 Fe­hérvirágos tavasz. Nguyen Ngok vietnami író elbeszélése. 1120 Kamarazene. 12,00 Déli harang­szó. Hírek, időjárásjelentés. 12 óra 10 Magyar nóták, csár­dások. 12,45 Mi újság a köny­vesboltokban? 13,00 Nagyezsda Obuhova és Andrej Ivanov ope­­raáriákat énekel. 13,40 Válaszo­lunk hallgatóinknak. 13,50 Tánc­zene. 14,20 Az elveszett er­szény. 14,42 Arab fiatalok mu­zsikálnak. 15,00 Hirdetőoszlop. 1510 Időszerű nemzetközi kér­dések. 15,25 Zengjen dalunk! 15,39 Időjelzés. 16,00 Hírek. 16 óra 05 Időjárásjelentés. 16,07 Műsorismertetés. 16.10 Élőszóval, muzsikával. 17,59 Időjelzés. 18,00 Hírek, időjárásjelentés. 18 0» A héten történt. 18,15 Szív küldi szívnek. 18,40 Szórakoztató zene. 19.30 Szilvesztert műsorainkból. Közben: 20,00—20,10 Hírek, idő­­járásjelentés. 21.59 Időjelzés. 22 óra Hírek, időjárásjelentés. 22 óra 15 Sporthíradó. 23,30 Tán­coljunk! Hanglemezek. Közben 24 00—0,10 Hírek, időjárásjelen­tés. 0,30 Himnusz. PETŐFI-RADIO 8,00—8,00 Reggeli zene 6,20 Színházak és tárlatok műsora. 6,50 Torna. 8—8,10 Hírek, idő­járásjelentés. 14,00 Hírek, idő­járás- és vízállásjelentés. 14,20 operakalauz. 15,20 Bélyeggyűj­tők öt perce. 15,25 A Lengyel Rádió esztrádzenekara játszik, vezényel: Radion. 16,00 Színes népi muzsika. 16,30 Zenekari hangverseny. 17,30 Miről mesél a pekingi Nyári Palota már­ványhajója. 17,50 Sándor Judit (ének) hangversenye a stúdió­ban. 18,15 Magyar könyvek kül­földön. 18,25 Turán László zon­gorázik. 18 45 A zenéről és a zenélésről. 19,00 Hírek, időjá­­rásjelentés. 19,05 Verbunkosok. 19,30 Falurádió. 19,50 Jó éjsza­kát gyerekek. 19,55 Goldmark: Sába királynője. Az Állami Ope­raház előadásának hangfelvéte­le. Az I. felvonás után: 21,00 —21.05 Hírek. 23,00 Műsorzárás. 5 Szombat, 1950. Január 31. FÉL ESZTENDŐ MUZSIKÁVAL SZÓFIÁBAN Félévi bulgáriai vendég­­szereplés után csütörtökön este érkezett haza Szegedre a Dankó Pista­ cigány zene­kar. Sok-sok élménnyel gaz­dagodva tértek vissza­­, amint azt tegnap szerkesz­tőségünkben a zenekar ked­velt prímása, Lakatos Géza elmesélte. A szófiai közön­ség nagy szeretettel vette körül mindannyiójukat: ifj. Lakatos Gézát, az édesapja nyomdokaiba lépő tehetsé­ges, fiatal prímást, aki több alkalommal maga vezette a zenekart, valamint Hosszú Zoltán cimbalmost, Kecskés István csellóst, Nagy Gyula brácsást és Viráigh Zoltán cimbalmost. (Sajnos Nagy Gyula nem jöhetett haza, mert szívtrombózissal fel­tétlen kórházi ápolásra szo­rul Szófiában). Elgondolkodva válogatott kérdésünkre Lakatos Géza a számtalan kedves emlék kö­zött, s végülis saját szavai helyett előhúzott néhány pecsétes írást. — Ezek többet beszélnek nálam — mondotta, és való­ban számtalan sikerük ta­nú­jelei e különféle hivatalos helyekről kapott elismeré­sek.Az egyiket a Balkánturist állami vállalat küldte eluta­zásuk előtt nekik, Gavrilov igazgató aláírásával. »Szív­ből köszönetet mondunk kol­lektívájuknak a magas szín­vonalú munkáért, amelyet hat hónapon át a szófiai ma­gyar étteremben végeztek« — mondja a levél a többi között és egyben nagy meg­elégedésüknek adnak kifeje­zést benne. Ugyanilyen elis­merésről tanúskodik a Ma­gyar Népköztársaság nagy­­követségének kereskedelmi tanácsosa is, aki levelében azt írta, hogy a zenekar munkájával a legnagyobb mértékben meg voltak elé­gedve és mind a magyar, mind a bolgár vendégek tel­jes elismerését érdemelték ki. Köszönetét fejezte ki le­velében a szófiai magyar művelődési intézet is, Juhász Péter igazgató aláírásával. »Bulgáriai tartózkodásuk alatt — hangzik a levél — hazafias feladatnak tekin­tették a magyar népzene és a magyar cigányzene nép­szerűsítését. Szabad idejük­ben több hangversenyen vettek részt és néhány üze­met is felkerestek, hogy a munkások között is népsze­rűsítsék — társadalmi mun­kában — a magyar népze­nét«, így szólnak a levelek, de mégis kíváncsiak lennénk a zenekar legnagyobb élményei­re. — Egyik kiemelkedő él­ményünk az volt — mesélte Lakatos Géza —, amikor Münnich Ferenc elvtárs, a Minisztertanács elnöke fel­kereste a szófiai magyar ét­termet bulgáriai tartózkodá­sa alkalmával. Melegen meg­szorította a kezünket és úgy köszönte meg a muzsikálást. De valóban nagyon szívből is játszottunk kedves vendé­günknek ... Aztán az is nagyon jóleső volt, ahogyan az üzemekben fogadtak ben­nünket. Voltunk például egy nagy szófiai textilgyárban. A kultúrterem, amely való­ságos színházteremnek is be­illett, megtelt az üzem dol­gozóival. Egy teljes órahos­­szat játszottunk, és utána olyan meleg szeretettel vet­tek körül bennünket, hogy sohasem felejtjük el. Töb­ben még a címünket is fel­jegyezték. Amint Lakatos Géza el­mondotta, a bolgár dolgozók mindenütt nagy szeretettel, barátsággal fogadták őket. A magyar éttermen kívül összesen harminc helyen lép­tek fel. Nyitószámuk min­denütt ez a Dankó-nóta volt: »Még azt mondják, nincs Szegeden boszorkány...« Érdekességként tapasztalták vendégszereplé­sük alkalmával azt is, hogy a bolgárok sok magyar mű­dalt ismernek és azokat bol­gár szöveggel éneklik. Szám­talanszor énekelték bolgárul például a »Csak egy kis­­lány«-t, az »Erika, hajlik a búzakalász«, a­­ Szép a ró­zsám, nincs hibája, az »Esik eső hegyen völgyön« meg »Az a szép, az szép« kezdetű dalokat. Szép volt, kellemes volt, de mégis a legjobb itthon. Pedig Lakatos Géza zsebében ott a szerződés, csak alá kellene írniuk egy háromhónapos tö­rökországi vendégszereplésre, aztán meghívás Kairóba. De egyelőre mégis inkább Szegeden maradnak, váro­suk közönségének muzsikál­nak. Jó lenne, ha a zenekar — amelynek tagjai különbö­ző vendéglőkben dolgoznak — együtt maradhatnának itt­hon is. Mint a város egyik reprezentáns cigányzenekara biztosan kedvelt lenne a szegedi és az ideérkező ide­gen közönség előtt. A bulgáriai útjáról haza­érkezett Dankó Pista-zene­­kar egyébként ma, szomba­ton este az újságíróbálon a Hungáriában lép fel először hazatérte óta. Ők kísérik majd Katona Andrást is, aki egy elfelejtett és nemrégiben előkerült Dankó-csárdást énekel a bál közönségének. A Kertimag- és Gyógy­­növénytermelő Gazdaság kiszombori üzemegységé­nél férfi és női munka­erők részére a folyó évi idénymunkára szerződés köthető a kübekházi — Szemeré­­di-tanya — telepén feb­ruár hó 15-ig. (30) Smith, a Greenhouse védelmére szánt kapcsolótáb­lához rohant, bekapcsolta az őrtornyok mikrofonjait, és a suttogó hangra állította át őket. Most már bárhová megy is az a lány vagy férfi, aki az előbb suttogott, a mikro­fonok hangfogócsápjai utána nyúlnak, aztán megmozdul­nak a géppuskacsövek és egyenesen a szívét veszik célba. Csak meg kell nyomni a kapcsolót... Smith valósággal élvezte ezt az egyszerű módszert. A lövések megdördültek... — Fuss, Mi-Ha-Lo! — kiáltott a lány. — Ugye, mondtam, hogy veszélyben vagyunk! Tovább cuppogott az iszap. Ketten futottak, vagy talán többen is, majd meglassították lépteiket. A gép­puskák elhallgattak. A menekülők valószínűleg túljutot­tak a szórási zónán, s egy mély hang így szólt: — Nincs semmi baj, Parima, ez csak felderítés volt! Smith felmordult: — Megszöktek a disznók! Na, várjatok csak! ... Greenhouse főintegrátora ettől az estétől kezdve szakadatlanul működött De az őrtornyok kereső mikro­fonjai és a géppuskák némák voltak. XII. fejezet A »FELSŐBBRENDŰ EMBER- VALLOMÁSA Scseglov mérnök nyitott szemmel feküdt. Gondolatai ébrentartották. Több mint két hete már annak, hogy ebbe a kom­fortos börtönbe került, és Wagner professzorral megis­merkedett, de jottányit sem jutott közelebb céljához. Az integrátor vázlatát még mindig nem sikerült megszerez­nie. Fogalma sem volt tehát, hogyan erősítik fel az agy elektromágneses rezgéseit? Harwood látszólag egészen megfeledkezett Scseglov­­ról Wagner professzor sem zavarta. Egy idő óta csak Peterson untatta kitartó jóindulatával. Jack mindunta­lan a humanizmus örökérvényű törvényeire hivatkozott, s eléggé átlátszó módon sürgette, hogy fürkésszék ki Wagner titkát. Scseglov kerülte az efféle beszélgetéseket. De végül is kijött a sodrából. — Idehallgasson, én már unom a fecsegését. Magá­nak azt a parancsot adták, hogy kémkedjék, tegye hát a dolgát! De ne ilyen unalmasan, kérem! Az aljasság­nak is vannak határai. Peterson elvörösödve felgurott: — Én nem vagyok aljas! Ezerszer becsületesebb va­gyok magánál... — lesújtó tekintetet vetett Scseglovra, majd kárörvendő hangsúllyal hozzátette: — ... Csekloff elvtárs! Amikor Scseglov ezt a nevet, igazi nevét meghal­lotta, nem lepődött meg, hanem még biztosabbra vette, hogy Harwood kémjével van dolga. — Észnél legyen, Jack!... Még szerencse, hogy az integrátor áll, s Wagner nem hallgathatja ki a beszélgeté­sünket. Ha az öreg megtudja, hogy én nem Vogel va­gyok, Harwood nem fog többé megbízni magában. Peterson a fejét fogta, a laboratórium túlsó sarkába szaladt és gyűlölettel nézett Scseglovra: — Maga egy közönséges gazember! Kettős kém!... Vogel, Csekloff, és ki tudja hány neve van még! Emlék­szik arra az időre, amikor az egyik észak-norvégiai fjor­­don hős szovjet tisztnek adta ki magát... Maga reme­kül színészkedik ... Most már átlátok a szitán!... Ha­ akarnám, meg is ölhetném magát. De másképp fogok­­ bosszút állni! Becsületes embert faragok magából. És dühösen kiszaladt a szobából. Scseglov értetlenül­­ nézett utána:' megőrült ez az ember, vagy mi történt­­ vele?... És hogy kerül ide Norvégia? Miért ez az «■ijesztő­«­­ fenyegetés? ! A mérnök igyekezett visszaemlékezni arra az időre, amikor még a szovjet hadsereg tisztje volt... De a nor­­­­vég hadjárat csak rossz emlékeket hagyott benne: a­ Szovjetunió szövetségesei ott mutatták meg először el­­­lenszenves arcukat. Mindent elkövettek, hogy a »nehéz­­­ vízgyárak« közelében meggátolják a szovjet hadsereg előrenyomulását, és szándékosan meghamisították az ada­­­­tokat.­­ Scseglovnak egyik szövetséges katonával sem volt­ személyes ellentéte Norvégiában. Dehát akkor honnan is­­­­meri őt Peterson? ! Sorra felidézte azokat az angolokat és amerikaiakat,­­ akikkel a második világháborúban találkozott. S a ka­­­tonák hosszú sorában nemsokára felvillant egy arc,­­ amely kissé hasonlított Petersonhoz. Valószínűleg vélet­­­­lenül találkoztak... Újabb provokációról van tehát szó.. De mi lehet a céljuk?­­ Ez a gondolat egész nap nem ment ki Scseglov fe­jéből, folyton a Harwood-ügynök viselkedésének okát kereste.­­ Míg egyszeresük megszólalt a házitelefon. »■Aha, már türelmetlen!« — gondolta Scseglov. Leemelte a kagylót és így szólt: — Hallom, Jack! — Én nem Jack vagyok, hanem Wagner. Otto Wag­­­­ner, tisztelt... Csekloff elvtárs!... Azonnal jöjjön át­ hozzám! — Igen... jól van... — dadogta Scseglov és a kagy­­­­lót a készülékre dobta; úgy látszik, Peterson árulásai miatt minden kiderült. Tovább már fölösleges is szí­­nészkednie.­­ Elszántan benyitott hát Wagner dolgozószobájába, s­­ már a küszöbön megkérdezte: — ön hallgatózott? : — Igen. — Az öreg gúnyosan és szemrehányóan bó­lintott. — Üljön le, kérem, mert ez a beszélgetés sokáig fog tartani.­­ — De hogyan hallgathatott ki bennünket? Reggel tíz óra előtt?! ! — Most is elmúlt már este tíz óra! — Wagner elő­ször az órájára, majd az integrátor megvilágított skálá­­­­jára mutatott: — a főintegrátor az utóbbi időben szü­­­net nélkül működik, a maguk készülékeit pedig egysze­­­­rűen kikapcsoltam. De nem bánom, hogy résen voltam,­­ mert sok érdekes dolgot tudtam meg... Nos, tehát maga szovjet kém, ugye, és a titkaimat akarja kikutatni? Csend lett. Wagner a zavar és az aggodalom vonásait kereste Scseglov arcán. De a mérnök uralkodott magán. — Professzor úr, azt hiszem itt lenne az ideje, hogy­­ megkezdjük a beszélgetést — mondta Scseglov, amikor­ a csend már kínossá vált. — Én mindent megmagyará­zok önnek: nem vagyok kém, de a titkait kierőszako­lom. Ha­ nem öntől, akkor Harwoodtól. Vagy önállóan jö­­­­vök rá. Mert ennek a találmánynak az emberiséget, s­ nem a gyilkosokat kell szolgálnia. (Folyt. köv.)*, 18—35 év közötti 150 cm­nél magasabb. Szegeden lakó dolgozókat FELVESZÜNK kalauznak Jelentkezés munkakönyvvel február hó 2. és 3-án de. 8—12 óra között a Sze­gedi Közlekedési Vállalat telephelyén, Külső-Pulcz utca 2. Szappan bérfőzés mindennap Szegeden Fel­­sőtiszapart 32/b, volt mészégetőnél 8-tól 4 óráig, Margit utca 19. szám: 7- től 2-ig, Rákóczi u. 33. az­ egisz nap. Cserepes sor, volt téglagyárnál: 7-től 3-ig Mindazok, kik felejthetet­len Jó férjem temetésén megjelentek, köszörű- és virágadományukkal fájdal­mamat enyhíteni igyekez­tek, a Szegedi Rev. Köt. dolgozói la, ezúton fogad­ják hálás köszönetül­­ket. özv. pálinkó Józsefné TőétvégL EQÜM3 a színhá­zból A Szegedi Nemzeti Színház vasárnap este mutatta be Musszorg­­szkij Szorocsinci vásár című vígoperáját. A további előadások irán­ti érdeklődés máris túl­nőtt Szeged határain. A Magyar Rádió és Tele­vízió értesítette a szín­ház igazgatóságát, hogy február 9—10—11-én rádiófelvételt készít az operáról, s a felvétel után hamarosan műsor­ra tűzi a Szorocsinci vá­sárt. • Meghívást kapott az Állami Operaháztól Moldován Stefánia, a Szegedi Nemzeti­­ Szín­ház énekese két febru­ári vendégszereplésre. Az egyik meghívás a Fidelio címszerepére szól. • A Kecskeméti Katona József Színházban feb­ruár 13-án mutatják be Schillernek a múlt évadban Szegeden is si­kerrel játszott Stuart Mária című szomorújá­tékát. A szegedi színház ehhez az előadáshoz ba­ráti segítséget nyújt a kecskemétieknek: kéré­sükre kölcsön adják a kitűnő és gyönyörű jel­mezeket. Ezzel a segít­séggel a kecskeméti színház igen nagy ki­adásoktól szabadul meg. • Két neves vendége lesz a szovjet—magyar barátsági hét idején a Szegedi Nemzeti Szín­háznak. Szegedre láto­gatnak Borisz Puzin és Tatjana Kalisztratova operaénekesek. Itt tar­tózkodásuk idején ven­dégszerepelnek is, még­pedig az Anyegin, a Carmen és a Traviata című operákban. Új helyiségbe költözött a Járási JST A szegedi járási TST a Sztálin sétány 7. sz. alatt levő Ifjúsági Házban kapott helyet. Ezentúl itt működ­nek a járási szövetségek, a megyei szövetségek azon­ban, amelyek eddig a já­rási tanács épületében tar­tották hivatalos óráikat, to­vábbra is megmaradtak ed­digi helyiségükben. Húsdaráló, örök vaku, hurkatömö 1*8 c­en/é*«* a Belkereskedelmi Köl­csönző Vállalatnál, Mik­száth Kálmán u. 12. Tervezői gyakorlattal ren­delkező építészmérniMst és kifogástalanul rajzoló építésztechni­ust felveszünk. „Azonnali be­lépés” Jeligére Takarék­tár u. Hirdetőbe. Kitűnő minőségű színszappanra cserélünk háztartási zsi­radékokat. Szabadsajtó u. 72. szám. Szappanfőző KTSZ Mindazon Jó barátoknak, ismerősöknek, kik szere­tett Jó férjem temetésén fájdalmunkat virágado­­mányukkal enyhítették, ez­úton mondok köszönetet. özv. Császár Imréné és kislánya

Next