Délmagyarország, 1959. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-04 / 29. szám

Hétezer rákszűrővizsgálatot végeztek Szegeden Nem emelkedik a megbetegedések száma A statisztikák az egész vi­lágon úgy tartják nyilván a rákot, mint az egyik legtöbb áldozatot szedő betegséget. A halálozás sorrendjében még mindig a második he­lyen áll, nem »degradáló­dott« lejjebb sokadiknak, ép­pen ezért tekintjük ma is népbetegségnek. A különféle szívbetegségek visznek csak el több embert az élők sorából — s utána ott áll rögtön a rák a maga különféle megnyilvá­nulásaival. Hogy megtudjuk, Szegeden milyen »minőség­ben« és mértékben képvi­selteti magát e veszedelmes népbetegség, felkerestük a Szegedi Onkológiai Gondozó vezető főorvosát, dr. Gergely Györgyöt. A felismerés alapja a gyógyításnak Szegeden az SZTK-köz­­pontban működő onkológiai gondozó mindössze néhány éves múltra tekint vissza. Pontosabban: 1957-ben léte­sült, mondhatni a jelenlegi körülményei között csak ideiglenes jelleggel, mert az 1960-ban elkészülő rendelő­intézeti bővüléssel önálló, új helyiségbe költözik majd. Most ugyanis hármas társ­bérletben él: ugyanabban a helyiségben van az EKG és az urológiai szakrendelés, valamint hetenként kétszer a táppénzesek felülvizsgá­lata is. Az onkológiai gondozó fel­adata, hogy a rák különféle megnyilvánulásában szenve­dőket ne csak »feltérképez­ze«, hanem gyógyítsa is. Jóllehet a rák háromfélekép­pen nyilvánul meg, jó, ke­vésbé jó és rosszindulatú formában —, a korán fel­ismert rák azonban mindig gyógyítható, viszonylag könnyen és gyorsan. Sok jó szolgálat Az üzemekben és a ta­nácsadói intézetekben rend­szeresen megismétlődő szű­rések mind a nők, mind pe­dig a férfiak esetében sok jó szolgálatot tettek már. A szakorvos idejében felismer­te a rák tüneteit, majd ezt megerősítette az úgynevezett kolposzkóp-készülék, amely tizenhatszoros nagyításban tárja fel a legparányibb el­változásokat is az illető test területén, illetve a citroló­­giai vizsgálat, amely speciá­lis eljárással kimutatja a rákos sejteket. Szegeden körülbelül ötszáz rákos megbetegedésben szen­vedőt tart nyilván az onko­lógiai gondozó, és közel hét­ezer szűrővizsgálatot végez­tek már. Jelen körülménye­ink között, sajnos nem köte­­­lező még a rákszűrő-vizsgálat — ennek sok előfeltételét kell még biztosítani­a, de­­ időnként mégis tanácsos, hi­­­­szen mind a test felülete,­­ mind pedig a belső, a neme­sebb szervek egyaránt ki vannak téve olyan külső té­­­­nyezők okozta ártalmaknak,­­ amelyek előidézői lehetnek rákkeltő folyamatnak. A dohányzás rákot okoz-e ? A rák keletkezésének okai még nem tisztázódtak, sok tulajdonsága azonban már ismert, így például a gége- és tüdőrák keletkezésének okát az orvosok nagy része a dohányzás káros voltában látja, mások viszont egyéb tényezőkkel magyarázzák. — Nem több a rákos megbetegedés ma sem, mint a korábbi években — mon­dotta kérdésünkre dr. Ger­gely György főorvos. — Többnek csak azért tűnik, mert a felvilágosult ember a betegség jelentke­zésével idejekorán fordul orvoshoz, vagy a rákszűré­sek alkalmával kerül fel­színre a megbetegedés, il­letve ma már a jobb, a tökéletesebb diagnózissal. Előbb-utóbb az ember győzedelmeskedik . A kutatás és a gyógyító­­­­ munka területén egyaránt­­­ világszerte döngetik a ka­­­­put, s a rák előbb-utóbb [r minden megnyilvánulásában is gyógyítható lesz. Ma még nmem tudni, hogy a kémiai, ■ [vagy a hormonális, avagy­­ az antibiotikumos gyógyke­zelés — esetleg mindhárom együttvéve — lesz-e a megváltó. Az azonban min­denképpen biztos, hogy az ember lesz majd a győztes ezzel a népbetegséggel szemben is. NAPJAINK. Önkiválasztás ¥ 8ten bizony, szép kis üzletet csináltak a Széche­­­é­nyi téren abból a kis sufniból, amin annyit gú­nyolódtunk korábban — először, mert lett; azután, mert volt, s később, mert megint más akart lenni. De azok­­nak volt igazuk, akik minden csipkelődés ellenére olyan szépre, fényesre, megkapóra varázsolták ezt az üzletet, így mindjárt más ránézni is. Gyönyörű berendezés, nagy tükrök, pazar kirakat, szép cipők. Ide már akár az an­golok Erzsébet királynőjét is be lehet engedni vásárolni a szabadtéri játékok idején. Még egy külön szerencsét is hozott ez a bolt a ma­gyar vevőknek. A cégtábla azt hirdeti, hogy»önkiválasz­tó cipőbolt«. Körülbelül annyit tesz ez a jelző, hogy min­denki önmaga választhatja majd ki ebben az üzletben azt a cipőt, amelyet éppen meg szeretne venni. Csak be­megy a boltba, rámutat, felpróbálja, kifizeti és elviheti. Ha azt vesszük, hogy a többi cipőboltban az eladók választják ki a vevőnek a lábbelit, ez igen nagyszerű dolog. Végre egy bolt, ahol a pénzéért mindenki vá­laszthat. A tárgyilagos nyugati tudósítók bizonyára meg­írják majd, hogy nem olyan fekete az ördög, lám, azért csak megvan, itt is annak az igyekezetnek a szikrája, hogy az emberek egyéniséggé fejlődjenek. Ha egyebet nem is, s máshol nem is, de cipőt Szegeden feltétlenül ízlésük szerint vásárolhatnak — egy szem boltban! (si) A svájci nők és a szavazás 1. Svájc valószínűleg az egyetlen európai ország, ahol­­[ csak a férfiaknak van szavazati joguk — leg­­­­alábbis ami a politikai kérdésekben való állásfoglalást i illeti. Az 1874 óta érvényben lévő svájci alkotmány ren­­­­delkezik így, előírva, hogy választó, illetve választható is csak 21 évet betöltött férfi lehet. '­ A svájci nőket hosszú éveken át nem nyugtalanítot­t[­ta az alkotmánynak ez az előírása. Megnyugtatta őket az­­ a körülmény, hogy otthon úgyis ők mondják ki a végső I' szót s ez lényegében nem kevesebb, mint az egyenlőség [UNK] [ tényének közvetett módon való elismerése, a Teltek-múltak az esztendők, két világháború is lezaj­­­­­lott közben, de a svájci nők változatlanul szavazati jog­­ nélkül maradtak, annak ellenére, hogy — éppen úgy,­­­ mint más országban — számuk egyre növekszik az ipar­o[­ban, a kereskedelemben, sőt a tudományos munkaterü­­­ü­leteken is. A kötelességekkel jogok is járnak — hallat­«[­ozott egyre gyakrabban a soraik közt s országos akciót indí­tottak annak érdekében, hogy az alkotmány most már számukra is tegye lehetővé a szavazást, a politikai vá­lasztást és a választhatóságot. Akciójuk sikeresnek ígér­kezett, mert a férfiak közül sokan — valószínűleg az ér­dekeltek, a férjek és a férj-jelöltek, feltehetően presszió hatása alatt — vallották, hogy szavazati jog kell a nők­nek Különösen akkor voltak biztatóak e követelés meg­valósításának lehetőségei, amikor a svájci kormány nép­szavazást rendelt el e kérdésben s a szavazati joggal ren­delkező férfiakra bízta annak eldöntését, hogy részesül­jenek-e a nők az igényelt jogokban, vagy sem. A szavazás során azután kitűnt, hogy nem az an­gol férfiak a legkonzervatívabbak e kontinensen — mint hírlik — hanem a svájciak. Egyszóval a szavazás végső eredménye nemleges volt s a svájci nők — legalábbis egyelőre — ismét kirekeszttettek a szavazati joggal ren­delkező svájci állampolgárok soraiból. Nem tudni, hogy milyen volt az arány az »igen« és a »nem« szavazatok között — bár ez is lényeges — azon­ban a svájci nők nem estek kétségbe. Elhatározták, hogy tovább folytatják harcukat a szavazati jogért, mert ha dolgozni van joguk — s ez egyre inkább kötelességük is — akkor, úgymond, legyen joguk kifejezni álláspontju­kat — szavazás formájában — az őket érintő politikai kérdésekben is. (­ nyi) I I I Kérdésünkre megtudtuk még az onkológiai gondozó vezető főorvosától, hogy a harmincöt éven felüli nők­nek és férfiaknak ajánlatos évente legalább egyszer rákszűrő-vizsgálaton részt venni, később viszont fél­évenként. A vizsgálat pénzbe nem kerül, viszont megéri a fá­radságot a biztos tudat, hogy az embert egészséges­nek találják a vizsgálatok, illetve, ha rákos megnyil­vánulást fedeznek fel a test bármely területén, az gyorsan gyógyítható, mert iből és többek között közli ,­Chrus Eaton amerikai nagy­­mitőkés beszámolóját szovjet­­­­unióbeli látogatásáról. Szerda, 1959. február I. A­z Országház téren délután 3-kor nagy kommunista gyűlés volt, melyen tiltakoztak a Vörös Újság szerkesztőségében tartott házkutatás ellen. Itt Somló De­zső beszélt; a tömeg utána a Vörös Újság szerkesztősége elé vonult, s ott Kun Béla szólt a felvonulókhoz. Fegy­vert követelt az ellenforradalom ellen a proletariátus ke­zébe. Dietz Károly, a főváros rendőrkapitánya is elismerte, hogy a házkutatás során­­ számos szabálytalanság történt.*­ Vass János vallásügyi miniszter nyilatkozatot tett közzé az állam és az egyház szétválasztásáról és a főpap­ság ellenforradalmáról. Ez utóbbinak egyik jele, hogy a a székesfehérvári megyegyűlés ellenforradalmi demonstrá­cióján Prohászka Ottokár püspök is a kormány ellen sza­vazott. A kormány felfüggesztette Köves Emil székesfehér­vári kormánybiztos-főispánt, továbbá az alispánt és me­gyei főügyészt is. Direktórium vette át a megye vezeté­sét. A megyében is, országszerte is tiltakozó gyűlések, határozatok foglaltak állást a fehérmegyei grófok ellen­­forradalmával szemben. Németországban újabb fegyveres összetűzésekre ke­rült sor: Brémában, Hamburgban, Ruhr-vidéken, Düssel­dorfban a kommunisták erejét nem sikerült megtörnie a kormánynak. Újszegedből a Novi Segedin lett. A szerb hatóságok Újszegedet önálló szerb községnek deklarálták. Megala­kították az új községi tanácsot, amely letette az esküt az újvidéki szerb kormányra. Délután 5-kor véglegesen lezárták a hidat. idejében vették észre. Sidi Ferenc Jövőre m­nden szrár felsőt atási intézménynek lesz szó óp­­laboratómuma Megjelent a Nemzetközi Szemle februári száma Az elmúlt évben izotóp­laboratóriumot kapott az Agrártudományi Egyetem és az Állatorvosi Főiskola. Az idén megkezdték az előké­születeket, hogy a többi ag­rár felsőoktatási intézmény, főiskolák és akadémiák is berendezkedhessenek a rá­dióizotópos kutatásra. "* A Nemzetközi Szemle feb­ruári száma közli A. Jefinov cikkét: a két rendszer bé­kés gazdasági versenyének döntő szakaszáról. Közre­adja a Kínai Kommunista­­ Párt határozatát a népi­­­ kommunák néhány kérdése­Az országos atomenergia wwwwj’jwuvwjvwwvwwwvwwuwuvwwwizottság jelentős anyagi tá­mogatásban részesíti az ag­rár felsőoktatási intézmé­nyeket a laboratóriumok be­rendezésénél. Az oktatási kar tagjai és a legjobb végzős növendékek önálló kutatásokat folytat­nak és minden agráregyete­met, főiskolát és akadémiát végzett fiatal szakembert megtanítn­ak a műszerek alkalmazására. Magyar-szovjet pelagoui napok­at rendeznek Az MSZBT kezdeményezé­sére a Művelődésügyi Minisz­térium, a fővárosi tanács ok­tatási osztálya, a Pedagógus Szakszervezet, a népfront, a Béketanács, a TIT és a pe­dagógiai tudományos intéz­mények együttműködésével megrendezik a magyar— szovjet pedagógusnapokat. Március 6-án és 7-én orszá­gos konferenciát tartanak, pedagógiai szemléletünk ala­kulásai és a szovjet nevelés­­tudomány címmel kétszáz vidéki és kétszáz budapesti pedagógus részvételével. A bevezető előadást Szarka Jó­zsef, a Pedagógiai Tudomá­nyos Intézet munkatársa mondja. A magyar—szovjet pedagógusnapokra szovjet szakembereket is meghív­nak, ezenkívül szovjet peda­gógus turisták látogatását is várják. »»v-* ****•• 11**»** *■< Az olvasó kérdés­ e az il­etékesek felelnek Az Autóközlekedési Vál­lalat megszüntette a Sző­­regre, reggel és este a fél­óránként közlekedő jára­tot. Ehelyett óránként két kocsit indítottak. Ez csak néhány napig tartott, ugyanis időközben az egyik kocsi lemorzsolódott. Az is a legtöbb esetben kis autó­busz, így aztán teljes a bi­zonytalanság, különösen szerdán és szombaton: va­jon eljutunk-e időben mun­kahelyünkre? Például ja­nuár 7-én, szerdán 6 óra 50 perckor csak egy kocsi jött ki, így az állatorvosi megállótól nem tudta fel­szedni az utasokat. A munkahelyen késés esetén nem lehet hivatkozni a közlekedési vállalat pontat­­lanságaira. A megyei autóbuszközle­kedési vállalat — Deszk, Kübekházára jár — miért tudja elszállítani az utaso­kat? S a kocsijaik sem túl­zsúfoltak. Kérésünkre vá­laszt szeretnénk kapni és szeretnénk, ha a reggeli és a délutáni órákban vissza­állítanák a félórás járato­kat és azok pontosan köz­lekednének. Kalmár Lajos főhadnagy Levélírónk kérését to­vábbítottuk a Szegedi Köz­lekedési Vállalathoz. Peták József elvtárs, a vállalat igazgatója a következő vá­laszt adta: — Vállalatunk jelenleg hat vonalon látja el az autóbuszforgalmat, s mind­össze öt autóbusz áll ren­delkezésünkre. Ha figye­lembe vesszük a nagy for­galmat, a kocsik javítását, karbantartását és műszaki állapotát, akkor könnyen megfejthetjük, hogy ez a kocsipark a jelenlegi for­galmat csak igen nehezen tudja ellátni. Ezért fordul elő, hogy olyan vonalakra, mint a Szőregre közlekedő ötös, sok esetben csak ke­vesebb befogadóképességű Ikarusz 30-as típusú kocsit tudunk küldeni, jóllehet az Ikarusz 60-as is kicsinek bizonyulna. A regib­eli és a délutáni cs­cpforgalmi időben az eddigi b***minc neroes közlekedési fe­lvett 60 nereeoké­n felnőt­tünk két kocsit. Ezt a kényszerintézkedést a már említett kocsihiány tette szükségessé. Sok esetben előfordul, hogy elromlik a kocsi, ezért a következő órában már csak egy kocsi tud közlekedni Szőregre, így az utazóközönség nem számít erre a járatra és az állandóan közlekedő — Szőregről minden óra 50. percében induló — járatot vette igénybe, így a sűrítő­­járat majdnem üres, míg az állandóan közlekedő ko­csiról lemaradnak az uta­sok. Január 7-én reggel csak azért egy kocsi ment, mert mindössze öt kocsi volt csak üzemképes. Vállala­tunk felvette a kapcsolatot a MÁVAUT és a Csongrád A Tiszatáj Irodalmi Szín­pad legutóbbi, félresikerült előadása után, hétfőn sok­kal színvonalasabb — bár ezúttal sem hibátlan — est­tel lépett a szegedi közönség elé. »A tűz csiholói« címmel a Nyugat íróinak estjén ve­hettünk részt, s Ady Endre, Móricz Zsigmond, Nagy La­jos, Tóth Árpád, Kosztolá­nyi Dezső, Babits Mihály művészi soraiban gyönyör­ködhettünk. Az estet külö­nösen élménnyé avatta He­gedűs Géza írónak, a Szín­művészeti Főiskola tanárá­nak rendkívül élvezetes, tar­talmas és tömörségében is sokat mondó bevezető elő­adása. Hasonlóképpen él­ményt jelentett a bemutatott művek legtöbbjének tolmá­csolása, amelyekben azon­ban már bizonyos egyenet­lenségeket is tapasztaltunk. Különösen megkapó volt Jancsó Adrienne fővárosi előadóművésznő sokszínű, sajátos egyéniségű, a versek hangulatát és mondanivaló­ját pontosan visszatükröző előadásmódja, amellyel lát­hatóan nemcsak megragadta hallgatóságát, hanem új gon­dolatokat is ébresztett a költeményekkel. A Szegedi Nemzeti Színház tagjai kö­zül Miklós Klára, Kormos Lajos és Kovács János mű­ködött közre. Leginkább Kormos Lajos sallangtalan előadóstílusa tetszett, amel­­­lyel sikerrel juttatta érvény­re a költői szándékot. Bár nem minden esetben helyes, ha az előadóművészt színé­szi képességei ragadták el, ennek ellenére kitűnően ér­vényesült színészi készsége Nagy Lajos novellájának be­mutatásánál. Miklós Klára főként szép szövegmondásá­val, Kovács János pedig ter­mészetességével tűnt ki. Egyik-másik vers értelmezé­sével ugyan, k­ülönösen Ko­vácsnál, nem minden eset­ben értünk egyet a megyei Gépkocsi Vállalat­tal: segítsék ki őket. Sajnos, ott közölték, hogy a jelen­legi gépkocsiparkkal nem tudnak más vállalat segít­ségére sietni. Megállapodást kötöttünk, hogy amennyi­ben járataikon férőhely van, úgy a jelentkező uta­sokat elszállítják. Vállala­tunk több ízben kérte a városi tanács építési és közlekedési osztályát — mint felügyeleti hatóságot — bővítsék autóparkunkat. Sajnos, a mai napig nem történt ez meg, így a je­lenleg forgalmi zavarokat nem tudjuk megszüntetni. Csak akkor oldjuk meg for­galmi problémáinkat, ha autóbuszokat kapun­­, ez pedig nem rajtunk múlik. Az est egyes részletei em­lékezetesek maradnak, de egészében véve mégsem fe­lelt meg annak, amit az összefoglaló cím alapján jo­gosan várhattunk volna. A Nyugat íróinak vitathatatla­nul legkiemelkedőbb alakja, Ady Endre nemcsak arány­talanul háttérbe szorult, ha­nem ráadásul többségében azokat a fiatalkori verseit hallottuk, amelyekben, ha érződik is a későbbi költő­óriás, de semmiképpen sem emelik fölé a kor divatos, néhol szentimentális költé­szetének. Az igazi Ady így elsikkadt azon az esten, amelynek pedig nemcsak cí­méül, hanem programjául is kellett volna viselnie nagy­szerű költeményének sorát. Adyval kapcsolatosan mu­tatkozott a legszembetű­nőbbnek e rendezői hiba, de végeredményében az egész esten végigvonult és megint­­csak igen vegyes érzelmek­kel, sőt csalódással kellett felkelni székünkről. Múlha­tatlan kötelessége lett volna pedig a Tiszatáj Irodalmi Színpad vezetőinek, hogy e kínálkozó alkalmat megra­gadva bemutassák: a költé­szet, az irodalom legjobbjait miként vitte minden idők­ben magával a kor leghala­dóbb gondolata. E forradal­­miság csak szerény vendég­ként tűnt fel itt-ott az est folyamán, amely így nem a valódi képét mutatta iro­dalmunknak e jelentős tá­boráról. Felvetődik a kérdés, nem lenne-e helyes, ha a Tiszatáj Irodalmi Színpad rendező­sége számot vetne lehetősé­geivel és a további estjeit úgy rendezné meg, hogy azok később körültekintés­sel, előt’észilletekkel szolgál­hassák e színpad célját és végre kielégítsék a közön­ség, legfőkénnen a mai, új közönség igényeit. (lőkös) Vegyes érzéseket váltott ki a Tiszatáj Irodalmi Színpad Nyugat írói estje

Next