Délmagyarország, 1959. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-06 / 31. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! MAGYAR SZOCIALISTA XV. évfolyam, 31. szám Ara: 50 fillér Péntek, 1959. február 6. rrm Itta: Szegedi üzemek segítsége a terme 5­­szövetkezeteknek A területi egyeztető bizottság tevékenységéről wtvtttttttvttvtvvttttttttttttwzvvtvtttwttt Uili A Szovjetunió Kommunista Pártja XXI. kongresszusa megmutatta a marxizmus*—leninizmus eszméinek páratlan alkotó erejét — mondotta tegnap N. Sz. Hruscsov elvtárs kongresszusi záróbeszédében A kongresszus csütörtök délelőtti ülése Erős Kozlov­­nak, az SZKP Központi Bizottsága elnökségi tagjának el­nökletével nyílt meg. Az első felszólaló Pjotr Seleszt, a kievi területi párt­­bizottság titkára volt. A következő szónok — Jevgenyij Koluscsinszkij, az omszki (Nyugat-Szibéria) területi pártbizottság titkára töb­bek között a terület mezőgazdasági fejlesztésének táv­latairól beszélt. Konsztantyin Osztrovityanov akadémikus felszólalásá­ban elemezte a kommunista társadalom általánosan ki­­ bontakozó építése időszakának több olyan elméleti prob­lémáját, amelyet Nyikita Hruscsov beszámolója felvetett. Szem­jon Boriszov, a Jakut területi pártbizottság első titkára közölte, hogy Jakutin dolgozói elhatározták: 1965-re a gyémánttermelést 1958-hoz képest nem 14-szer­esére növe­lik, mint ahogy a hétéves terv ellenőrző számai előirányoz­zák, hanem húszszorosára. Mark Mityin akadémikus, a Politikai Tudományos Is­mereteket Terjesztő Országos Társaság vezetőségének el­nöke volt a következő felszólaló, majd Nyikita Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára és a Szovjet­unió Minisztertanácsának elnöke mondott záróbeszédet. A Szovjetunió fejlődésének új­ történelmi szakasza N. Sz. Hruscsov elvtárs, az SZKP Központi Bizottságá­nak első titkára kongresszu­si zárószavában rámutatott, hogy a kongresszus munkája ékesszólóan bizonyította a párt tökéletes összeforrottsá­­gát és egységét, a pártszer­vezetek és az összes kommu­nisták nagyfokú aktivitását. A Szovjetunió Kommunis­ta Pártja XXI. kongres­­­szusának — mondotta Hruscsov elvtárs — teljes joggal adták a »kommu­nizmus építőinek kong­resszusa« nevet, mert ez a kongresszus jelzi, hogy hazánk fejlődésének új történelmi szakaszába — a kommunista társadalom álta­lánosan kibontakozó építésé­nek időszakába lép. A kong­resszus megmutatta a mar­xizmus—leninizmus eszméi­Hruscsov a továbbiakban megjegyezte, hogy a 72 kül­földi kommunista és mun­káspárt kongresszusi kül­döttségeinek felszólalása és a tes­t­vérpártoknak a kong­resszushoz intézett üdvözlő üzenetei megindító módon tolmácsolták azt a nagy bi­zalmat és őszinte rokonszen­­vet, amelyet a szocialista or­szágok dolgozói és a hatal­mas dolgozó tömegek, a béke, a demokrácia, és a ha­ladás hívei világszerte táp­lálnak az SZKP és a Szov­jetunió iránt. nők páratlan alkotó erejét, eleven, elszakíthatatlan kap­csolatát a kommunizmus ra­­g­ogó épületén dolgozó nép­tömegek gyakorlatával. Hruscsov bejelentette, hogy a párt Központi Bizottsága és a Szovjetunió Miniszter­­tanácsa figyelembe veszi azokat az óhajokat, és ja­vaslatokat, amelyeket a kongresszusi felszólalások tartalmaztak. Az állami terv­bizottságot, a köztársasági és más helyi szerveket meg kell bízni annak a tömérdek gya­korlati javaslatnak a figyel­mes tanulmányozásával, amelyek a dolgozóktól ér­keztek az ellenőrző számok megvitatása során. E szer­veknek intézkedniük kell, hogy a javaslatok a gyakor­latban is megvalósuljanak. A testvérpártok üdvözle­tei, képviselőik találkozói kongresszusunk küldöttei­vel, Moszkva dolgozóival nagyszerűen megmutatták a nemzetközi kommunista mozgalomnak a marxiz­mus—leninizmuson alapuló egységét, erejét és össze­­forrottságát. Az SZKP Központi Bizott­ságának első titkára szívből jövő köszönetet mondott a testvérpártoknak az üdvözlé­sekért. Pártunk és a szovjet nép — mondotta Hruscsov — nemzetközi kötelességének tartja, hogy állandóan erő­­sítse a világ dolgozóihoz és a demokratikus erőkhöz fűző­dő barátsága és a proletár szolidaritás szálait, erősítse a hatalmas szocialista tá­bort, fáradhatatlanul har­coljon a népek békéjéért. Hruscsov hangsúlyozta: a kongresszus munkájá­ban a pártnak, az egész szovjet népnek az az el­tökélt szándéka fejeződik ki, hogy valóra váltja a kommunista építés tervét. Ezután a mai nemzetközi helyzet néhány kérdését érintve, Hruscsov a követke­zőket mondotta: — Világszerte nagy válto­zások történtek. Egyes orszá­gok a szocialista világrend­­szerhez, mások az imperia­lista világrendszerhez tartoz­nak. Vannak azonban olyan országok is, amelyek nem szocialisták, de nem sorol­hatjuk őket az imperialista rendszer országaihoz sem. Ezek az országok felszaba­dító harcban kivívták a nem­zeti függetlenségüket, s a kapitalista fejlődési sza­kasz elkerülésével saját út­jukon akarnak járni, hogy lerázva a gyarmati igát, más alapon kezdjék meg társa­dalmuk építését Ezeknek az országoknak sok képviselője hangoztatja, hogy ők szocializmust akar­nak építeni. Igaz, hogy ne­hezen ejtik ki a »kommu­nizmus« szót, s nem mindig világos, mit jelent az ő el­képzelésükben a szocializ­mus. Kétségtelen azonban, hogy ezek a személyiségek jó­­indulatúak a szocialista országok iránt, nem ellen­feleket látnak bennük, nem úgy tekintik a szo­cialista országokat, mint amelyek szemben állnak azon törekvésükkel, hogy imperialisták és gyarma­ti elnyomás nélkül épít­sék fel új életüket. Ezért a szocialista országok jó, ba­ráti viszonyt teremtettek az ilyen államokkal, közöttük normális gazdasági kapcso­latok fejlődnek. Együtt szállunk síkra a békéért és a népek biz­tonságáért, az atom- és a hidrogénfegyver eltiltásá­ért, együtt harcolunk az imperialisták gyarmatosító politikája ellen. — A jelenlegi erőviszo­nyok elemzéséből adódik az Kifejeződik az az óhaja, hogy mindent megtesz a bé­ke fenntartásáért, a külön­böző társadalmi rendszerű országok békés együttélésé­ért. Ez kongresszusunk leg­fontosabb jellemző vonása — hangsúlyozta Hruscsov. Még a hidegháború híveinek is meg kellene látniuk, ha tárgyilagosan értékelnék az eseményeket, hogy az a terv, amelyet kong­resszusunk elfogad, békés együttélésre, a világbéke megszilárdítására irányul. az egyik legfontosabb kö­vetkeztetés — mutatott rá Hruscsov —, hogy a gyar­mati és félgyarmati orszá­gok többsége már nem az imperializmus tartaléka és hátországa, holott nemrég még az volt. Ezenkívül figyelembe kell vennünk, hogy a kapitalista országok dolgozói — a mun­kásosztály, a dolgozó pa­rasztság és jórészt az értel­miség is — minden erővel igyekeznek megőrizni a bé­két, s életkörülményeik megjavítására törekednek. Helyeslik a szocialista or­szágok békeszerető politiká­ját. A kapitalista országok­ban a kommunista pártokon kívül vannak szocialista és munkáspártok is, s a mun­kások és parasztok egy ré­sze ezeket követi. S bár e pártok politikai és ideológiai nézetei eltérnek a marxista—leninista pár­tok nézeteitől, e pártok tagjainak többsége a béke híve. Ezekben a kérdésekben te­hát találkozhatnak erőfeszí­téseink. Következésképpen az imperialistáknak nem lehet támaszuk a kapita­lista országok dolgozó tö­megeiben, hiszen e tömegek létérdeke a béke megőrzése és megszi­lárdítása. A szovjet hétéves terv a bék­e megőrzésének egyik fontos eszköze Hruscsov hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió követke­zetesen és állhatatosan bé­keszerető külpolitikát foly­tatott és folytat ezután is. A hétéves terv végrehajtásá­nak oroszlánrésze lesz ko­runk legfontosabb problé­májának, az egyetemes bé­ke megőrzésének megoldásá­ban. Békés versenyt akarunk a kapitalista országokkal mondotta­k. A termelőerők fejlesztésében, az ország gaz­dasági potenciáljának fej­lesztésében, a nép anyagi és kulturális jólétének fokozá­sában akarunk versenyezni. Azt akarjuk, hogy a ver­senyben mindegyik rend­szer megmutassa gazdasági és szellemi erőit. Véleményünk szerint az a haladó társadalmi rendszer, azé a rendszeré a jövő, amely az anyagi javakkól Hruscsov foglalkozott Eisenhower amerikai elnök, Nixon alelnök, Dulles kül­ügyminiszter és mások leg­utóbbi beszédeivel, s meg­állapította, hogy e beszédek valamiféle óvatosságra inte­nek, a kétely magvait hin­tegetik, visszatérnek a régi harcias szóhasználathoz, az olyasféle kijelentéshez, ami­lyeneket Dulles úr a január 27-i sajtóértekezleten enge­dett meg magának. Dulles minden alap nélkül azt ál­lította, ho­gy a Szovjetunió folytatni akarja a »hideg­háborút«, s amikor az Egye­sült Államokkal való nor­mális kereskedelem fejlesz­tését javasolja, valójában arra gondol, hogy önmagá­nak és a nemzetközi kom­munizmusnak még kedve­zőbb feltételeket teremtsen a tőkés országok ellen vívott »hidegháborúhoz«. Ilyen módon — mondotta Hruscsov — az Egyesült Államok bizonyos körei meg akarják szüntetni or­szágaink viszonyának bi­zonyos felmelegedését, amely pedig a legutóbbi idő­ben különösen A. I. Miko­­jan amerikai jó fogadtatásá­val kapcsolatban már meg­kezdődött. Az amerikai katonai veze­tők és államférfiak gyakran hangoztatják, hogy az Egye­sült Államok adottságai ka­tonai szempontból kedvezőb­bek a Szovjetunió körülmé­nyeinél, mert az Egyesült Államok Európában és Ázsiában a haditámaszpon­tok egész hálózatával ren­delkezik, s e támaszponto­kat felhasználja arra, hogy csapást mérjen országunkra. A Szovjetuniónak viszont — szerintük — még kevés in­terkontinentális rakétája van. Így hát a háború — véle­ményük szerint— az Egye­sült Államokra nem is olyan veszélyes. McElroy, az Egye­sült Államok hadügyminisz­tere például a napokban ki­jelentette, hogy az Egyesült Államok a Szovjetunió ha­tárai közelében lévő szövet­ségeseinek területéről kiin­dulva folytatna hadművele­teket, a Szovjetunió viszont csak a saját területéről ki­lőhető rakétában bizakodhat­nék. Feltételezhetjük — jegyez­te meg Hruscsov —, hogy az angolok, a franciák, a németek, a törökök, a gö­rögök, az olaszok és a töb­bi ország népei, amelyek­nek területén amerikai ha­többet ad a népnek, amely a szellemi fejlődés korlátlan lehetőségeit biztosítja a nép számára. A döntőbírák legyenek a népek, ők döntsék el, me­lyik rendszer jobb. Bizonyosak vagyunk, hogy a népek helyesen választa­nak, s a választást úgy ej­tik meg, hogy nem rob­bantanak ki háborút az ál­lamok között, nem vetnek be hidrogén- és atombombákat ditámaszpontok vannak, fontolóra vették, mivel ke­csegteti őket ez az ame­rikai elképzelés. Az amerikai államférfiak készek szövetségeseiket fel­áldozni, szűk érdekeik ked­véért, mit sem törődnek az emberiség sorsával. Kufár magatartás ez, az emberkereskedők politiká­ja, akik a meggazdagodá­sért nemcsak barátaikat, de még saját édesatyjukat is eladnák. Mondanom sem kell, hogy ez a politika idegen a mi népünktől, szovjet államunk­tól, idegen a munkásosztály­tól, a marxizmus—leniniz­mus híveitől. Mi következe­tesen harcolunk a háborús veszély elhárításáért, az atom- és hidrogénfegyver el­tiltásáért és a velük folyta­tott kísérletek megszünteté­séért, s azért, hogy az Egye­sült Államokkal, Angliával, Franciaországgal és a többi nyugati országgal minden életfontosságú kérdésben kölcsönösen elfogadható megegyezést kössünk. Harcolunk az egész világ békéjéért, mert mi nemze­tiségétől, bőre színétől, vagy vallásától függetle­nül nagyra becsüljük az embert. Véleményünk szerint bűnös dolog lenne egyes emberek, egyes népek boldogtalansá­gára és szenvedésére építeni mások jólétét. A Szovjetunió a világ bármely részén képes csapást mérni az agresszorokra Úgy vélem, itt az ideje, hogy az amerikai katonai szakértők ne építsenek többé arra az illúzióra, hogy há­ború esetén az Egyesült Ál­lamok területe sértetlen ma­rad. Ez már régóta nem fe­lel meg a valóságnak, csu­pán az amerikai tábornokok vágyálma. A valóságban a Szovjet­uniónak megvannak az eszközei, hogy a földke­rekség bármely pontján csapást mérjen az agres­­­szorokra. Mi nem a levegőbe beszé­lünk, amikor azt mondjuk, hogy megszerveztük az in­terkontinentális ballisztikus lövedékek sorozatgyártását. Nem is azért mondjuk ezt* (Folytatás a 2. oldalon.) A bizalom és a rokonszenv spontán tolmácsolása A gyarmati és félgyarmati országok többsége már nem az imperializmus hátországa Amerikai vezető politikusok ismét hidegháborús jelszavakat hangoztatnak

Next