Délmagyarország, 1966. november (56. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-25 / 278. szám
Lenin Lengyelországban Iól tűnnek Vlagyimir Iljics Lenin alakját filmre vinni nem hétköznapi vállalkozás, mert kimondottan olyan alkotókat követel, akik nemcsak legjobb tudásukat, szakmai tehetségüket és képességüket tudják beletenni ebbe a munkába, hanem valami pluszt is: magas fokú elhivatottságot, a kommunista eszmeiség iránti feltétlen odaadást. így került Lenin portréja ismét avatott kezekbe, Szergej Jutkevicshez, a 60 éves kitűnő szovjet rendezőhöz, aki már három évtizede közvetlen művészi kapcsolatban áll a Lenin-témával. A puskás ember és a Történetek Leninről című filmjei után jutott el ismét a proletariátus nagy vezéralakjához, mely mű ezúttal komoly nemzetközi elismerést is jelentett számára: az idei cannesi fesztivál legjobb rendezői díját nyerte el. Pedig a hároméves előkészületek után megszületett film útja a mozivászonig nem volt zökkenőmentes. Eredetileg kollégája, Valentyin Nyevzaron fogott a munkához, de közbejött tragikus halála miatt Jutkevics vette át a forgatást. Aztán ő is súlyosan megbetegedett: 60. születésnapján a stáb egy varsói kórházban látogatta meg súlyosan sérült rendezőjét, aki ugyanekkor kapta meg kimagasló érdemeiért a Lenin-rendet. A Lenin Lengyelországban nagy szeretettel, féltő gonddal elkészített poézis. Poézis Leninről, az emberről. Jutkevics így vall róla: „Lenint olyannak mutatjuk, amilyennek eddig még senki sem mutatta. Szituációkban, melyeknek megvan a valódisága, olyanokban, melyek a valószínűséggel határosak. Látjuk Lenint a hegyekben, a fennsíkon, pásztorok és favágók között, az akkori moziban, a templomban, a fényképésznél vagy kerékpáron. Látjuk csizmajavítás, egy karéj mézeskenyér evése, fából faragott figurák festése közben. Azt a Lenint látjuk, aki ugyanakkor forradalmár volt. Zseniális szellemét ábrázoljuk, azt az embert, aki képes előre látni a történelem menetét”. Az idő, hely és maga a történet, ami konkréten lejátszódik, tulajdonképpen csak ürügy. Az első világháború kitörésének napjaiban Lenin egy kis lengyel városka, Poronin osztrák börtönébe kerül azzal a nevetséges váddal, hogy állítólag az orosz cárnak kémkedett. Ekkor már két esztendeje élt Lengyelországban feleségével, anyósával és a hozzájuk szegődött „fogadott kislányával”, Ulkával. A börtön ajtaja bezárul, a filmvászon kiszélesedik. Az írók, Jevgenyij Gabrilovics és Szergej Jutkevics egyes szám első személyben mondatják el Leninnel mindazokat a gondolatokat, melyek a néhány napos rabság alatt foglalkoztatták. És kitárul előttünk Leninről egy olyan kép, ami talán soha nem gondolható közelségbe hozza ennek a hatalmas embernek egyszerűségét, emberi arcát, emigráns hétköznapjait. A néző, aki jobbára csak írásaiból ismeri őt, aligha képzelheti el, hogy ugyanaz a kérlelhetetlen gyűlölet, mely cikkeiből, könyveiből sugárzik az elnyomó osztályok ellen, máskor szelíd, jóságos tekintetté simul, hogy ugyanaz a Lenin írta dörgedelmes sorait Kautsky és az orosz narodnyikok ellen, aki most valahol a Krakkó melletti hegyekben pásztorokkal beszélget, vándorol a fennsíkon, hallgatja a patakcsobogást és az eljövendő szocialista művészet hivatásáról gondolkodik a templom ikonjai között. Olyan embert látunk, akinek az egyedi jelenségekről úgy van véleménye, hogy azonnal általánosít velük. A film végére ezek a képek szimbólikussá teljesednek, s noha sok mindent nem láttunk, nem hallottunk, mégis úgy tűnik, kerek egészet kaptunk egy emberről, a forradalom nagyszerű alakjáról. Nikolényi István A fáraó Több ezres statisztériát mozgató tömegjelenetek, a Karakum-sivatagban emberfeletti munkával folytatott felvételek, gyönyörű színek, tökéletes miliő — a lengyel filmművészet legdrágább alkotása került vidéki és budapesti filmszínházakban egy időben a közönség elé. A fáraó jó film. Kissé cinikus megfogalmazásban: a drágaság ellenére jó film. (Amikor a nyugati filmművészet idáig legtöbb pénzt rabló vállalkozása, a Tízparancsolat, mint a legtöbb szuperfilm, nem váltja be a reményeket, az utóbbi években hatalmas fejlődést elért lengyel filmgyártás nagy történelmi tablóit szívesen szemlélik a nézők.) Jerzy Kawalerowicz, ez az eredeti tehetségű művész, többek között az Árnyék és a Metei Johanna rendezője, úgy alkotta meg filmjét, hogy abban a művészettörténészek sem találhatnak kivetnivalót. Legfeljebb azok, akik a regény és a film közötti különbségek kutatásában túllépnek a jól komponált felvételeken, korhű díszlet- és kosztümfelfogáson. Boleslav Prus regénye azt a tragédiát ábrázolja amely a koránál előbbre lépő hős és a kor jelképe ellenfelek közötti összecsapás során bekövetkezik. Nála a fiatal Ramszesz rátermettsége ellenére hull el. Kawalerowicz, vitatható módon, azzal ad újat, hogy realistán, sokszor naturalistán bemutatva, az élő embert állítja középpontba, a fiatalembert, akinek útjába nemcsak a főpapok állnak, hanem emberi gyengeségei is. Herhor főpap (Piotr Pawlowski) szinte ugyanolyan erővel tudja saját igazát bizonyítani, mint Ramszesz (Jerzy Zelnik) legfeljebb még inkább demagóg és kevésbé válogatós az eszközökben. A film belekeveredik három szerelmi történetbe, állami és személyi intrikákba. Ilyen körülmények között határozottan zavaró volt, hogy a szegedi bemutatón csupán két vágás közti sötétség jelezte az egyik kulcsjelenetet: a napfogyatkozást V. M. A Kiskundorozsimai Gépjavító Állomás felvételre keres jól képzett lakatosokat, hegesztőket és esztergályosokat Fizetés órabér besorolás szerint. Jelentkezés az igazgatónál; 8—13-ig. x. K A Délmagyarország Áramszolgáltató Vállalat központi épülete körül járdagondozási munkákra munkaerőt keres, átlagos napi 1 órai elfoglaltsággal. Jelentkezni: Klauzál tér 9. Munkaügyi vozálv. X. 3 Egy nyelven beszélünk Bizony én gyakran emlegetem a harmincas éveket A régi köztisztasági vállalatnál de sok diplomás embernek — tanárnak, orvosnak, mérnökinek — húztam nyelet a lapátjába! S azok még szerencsések voltak, hogy egyáltalán kaptak itt munkát Ma a fiatal munkatársak egyike-másika meg egyre csak a keresetet hajtogatja Pedig nekik nem a véletlen, hanem karjuk erején, ügyességükön múlik a keresetük alakulása. Igaz, ők nem tudnak összehasonlítást tenni a múlttal. Zalahegyi István most 59 éves. Bognár a városgazdálkodási vállalat karbantartó részlegének műhelyében. Immár negyvenkettedik éve. A felszabadulás óta párttag, azelőtt az ifjúmunkások között, majd a munkásotthonban tevékenykedett. Mellette ül a fiatal Kávási István gépkocsiszerelő, aki öt éve dolgozik a vállalatnál, s tavaly lett párttag. S a harmadik résztvevő, Kormos József gépkocsivezető 42 éves, tíz éve került ebbe a kollektívába, 1950-ben lépett a pártba. Hármójukat kérdezgetjük Rózsa István párttitkárral arról, hogy milyennek látják az üremben a kommunisták együttműködését Egyetértés a munkában Kávász István válaszol: — Mikor ide kerültem, akkor még jóformán csupa öreg szakmunkás dolgozott a műhelyben. Aztán még jött több fiatal, meg közben felszabadultak az itt képzett ipari tanulók. Rá voltunk szorulva a tapasztaltabbakra, hiszen nálunk a legtöbb munka univerzális szakértelmet követel. Az idősebbek először begombolkoztak, azt mondták, csináljuk, ahogy tudjuk. Ha nem sikerült valami, akkor meg pirongattak bennünket. — Persze, ma már nincs ilyesmi — sail közbe a párttitkár. — S ehhez is az volt szükséges, hogy először a fiatalok legyenek tisztában ennek a magatartásnak az okaival. A múltban félteni kellett a szakma fortélyait, mert ez a kenyérféltést jelentette. A másik oldalon levőknek meg be kellett látniuk, hogy a fiatalok tudása sem lebecsülhető. Éppen Kávási elvtárs példája is bizonyította. Tavaly jutalomüdülésre ment Pozsonyba. Ott önszorgalomból megfigyelte, hogyan teszik használhatóvá a csehszlovák gyármányú szemétszállító gépkocsikat. Itthon ezzel a módszerrel újították fel a már használhatatlannak ítélt járműveket. Tehát a munkafeladatok végzésében létrejött az egyetértés. Hogyan tükröződik ez a pártonkívüliek politikai meggyőzésében ? A kommunisták kezdeményezései Kormos József ezt mondja: — Tavaly ilyenkor a téli szemétszállítás előkészítése éppen a rossz állapotban levő munkaeszközök miatt nagy probléma volt. Összejöttek a legjobb szakmunkás kommunisták, öregek, középkorúak, fiatalok s meg beszél-„Pártszervezeteinkben nyílt, őszinte a léckor. Ez lehetővé teszi a kérdések megvitatását és az őszinte, elvtársi bírálat alkalmazását." (A Seged városi pártértekezlet beszámolójából.) ték, kinek-kinek a feladatát. Így sikerült. A pártszervezetben sem divat már az elvont politizálás. A taggyűléseken is arról folyik a legtöbb szó, hogyan tegyük szervezettebbé a munkát, eredményesebbé a vállalat gazdálkodását S ezeken a megbeszéléseken a kommunisták kezdeményezései az egész kollektíva szándékát fejezik ki. Vannak viták, ellenérvek s aztán megállapodunk a teendőkben. — S a közvetlenül érzékelhető társadalmi kérdésekben? Megint Zalahegyi István kapcsolódik be: — A KISZ-tagokkal külön is szoktunk beszélgetni, s ez a kölcsönös tisztelet hangján történik. Hiszen megértjük, hogy ők a mostani lehetőségek ismeretében gyorsabban akarnak érvényesülni. Hamarabb kellene nekik a családalapításhoz szükséges lakás, a jobb kereset Természetesen mi helyeseljük ezeket a vágyakat mert ugyanez a párt politikája is. De a türelmetlenségről lebeszéljük a fiatalokat A komolyan gondolkozók meg is értik, hogy a célok elérésének feltételeit közös munkával teremthetjük meg. Az csak csalódást okozhat, ha olyan változásokat egyik évről a másikra akarnak elérni, amelyekhez hosszú idő kell. Például nekem évtizedek kellettek hozzá. Felidézzük-e a múltat ? — Ezek szerint mégsem lehet kialakítani a normális viszonyt anélkül, hogy ne idéznénk fel a múltat? — Mi csak elmondásból ismerjük azt a nélkülözést — szól közbe a fiatal Kávási István. — Adott esetben helyénvaló is a felemlegetése, de olykor hamisan cseng, ha mai hibák késleltetik az előrejutást, s ezt is a múlttal próbálják megmagyarázni. — Az csak jó, ha az emberek a tárgyilagosságra törekszenek. — Kormos József a negyvenévesek véleményét próbálja megfogalmazni. — Mi megkóstoltuk azt is, ami volt, végigcsináltuk ezt a 21 évet és még legalább ennyit el is szeretnénk tölteni aktív munkával. Az az igazság, hogy különböző korúak között mindig voltak felfogásbeli nézeteltérések. Ebben a társadalomban azonban nem lehet más célja öregeknek és fiataloknak, hiszen ami történik, mind valamennyiünk érdeke. Én úgy látom, hogy a mi dolgozóink között kialakult egészséges összhang is ezen a felismerésen alapul. — Talán az a legkomolyabb feladatunk — mondja Kávási István —, hogy mindazt, amit a pártszervezetben megbeszélünk és elhatározunk, megértessük, elfogadtassuk a pártonkívüliekkel is. Ha valamennyien, akik a vállalatnál dolgozunk, meggyőződésből cselekszünk, s tudjuk, hogy a jobb munka az egész kollektíva előnyeit szolgálja, akkor járunk jó úton. Nem könnyű ez, nap mint nap meg kell magyaráznunk felvetődő kérdéseket hiszen tőlünk várják a feleletet a legkülönbözőbb intézkedésekre. Ezért szükséges, hogy mi, kommunisták, mindenről tudjunk, a párt célkitűzéseiről egységes véleményt alkossunk. Kondorosi János Pályázat ifjúsági klubok számára Az ifjúsági klubok részére a közelmúltban országos pályázatot hirdettek a KISZ Központi Bizottságának kezdeményezésére, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére érjék el a „Kiváló Ifjúsági klub” címet. A cím mellé igen értékes díjakat is kitűztek. Abból a célból, hogy az ifjúsági klubok Szegeden és Csongrád megyében is minél inkább elősegítsék a népművelési irányelvek és a KISZ-akcióprogram megvalósítását, a fiatalok szabad idejének hasznos eltöltését, a KISZ Csongrád megyei bizottsága, az SZMT, a megyei, valamint a városi tanács vb művelődésügyi osztálya, a Népművelési Tanácsadó, a MÉK és a KISZÖV pályázati felhívást adott ki. Jelenkezni a járási és a városi KISZ-bizottságokon lehet november 30-ig. Azok a klubok, amelyek eleget téve a pályázat feltételeinek az értékeléskor a legjobbnak bizonyultak, díjazásban részesülnek. Két első helyezett 5 ezer, három második helyezett 3 ezer 500, négy harmadik helyezett 2 ezer forint jutalmat kap. Az első és második helyezettek továbbjutnak az országos pályázatra. Segítü úttörők Az ország egyik legnagyobb tömegszervezete az úttörő-mozgalom. Hazánkban csaknem 1 millió 200 ezer a kék- és vörösnyakkendősök száma. Egy év alatt kevés híján 600 ezer általános iskolás vett részt az őrsök Ki mit tud?-jain. A rajbemutatókon több mint 300 ezer ifjú műkedvelő, vers- és prózamondó, nótafa, bábos, népi táncos stb. adott ízelítőt tehetségéből. A szakkörök összejövetelein több mint húszezren vesznek részt, s 31 304 gyerek tett egy év alatt szakpróbát A gyerekeik ezenkívül több mint tízmillió órás társadalmi munkával kamatoztatták segítőkészségüket Tizenkét hónap alatt csaknem egy és negyed millió facsemetét ültettek el és mintegy 118 ezer hold területen tisztították a réteket és legelőket, összegyűjtöttek 17 millió kilogramm vas- és fémhulladékot, 5 millió kilogramm papírt, több mint 3 millió kilogramm rongyot és 250 ezer kilogramm gyógynövényt Befejeződött az idegenforgalmi kollokvium Csütörtökön befejeződött a 3. idegenforgalmi kollokvium, amelyen több mint 30 előadáson elemezték az idegenforgalmi szakoktatás helyzetét és ismertették a nemzetközi szakemberek figyelmét is felkeltő új tudományág, az idegenforgalmi földrajz tudományos eredményeit. A plenáris ülésen külföldi vendégeink előadásokat tartottak a hazájukban rendszeresített idegenforgalmi szakoktatási módszerekről. NEGYVENEZER JÁTÉKMACRÓ - DÖRDÜLŐ ZSÁMOLYOK —• GYERMEK VIDÍTÓ SZOBA-CSÚSZDA — * ALIG-BAB SZINHAZ*1 ALIG ÉVESEKNEK — GITÁR ÉSSZÍNES TÉVÉ Liliput ajánlatai Zöld, sárga, kék drapériák a falakon, s köztük valóságos gyermekparadicsom. Akik a valódi mesevilágot létrehozták: a szegedi NÍVÓ Faipari és Játékkészítő Ktsz tervezői és dolgozói. Akik pedig az új játéktermésre kíváncsian ide jönnek: a kül- és belkereskedelem képviselői, külföldi cégtulajdonosok, üzletkötők. A most megnyílt kiállítási kínálat. Figyelemkeltés az utóbbi évek, s elsősorban persze 1966 legújabb, legérdekesebb játékai, gyermekbútorai iránt. Mindenféle üvegszemű mackók, méteresek és araszosak, panofixből vagy plüssből készült, fekete-fehér vagy barna bundát viselő „dörmögők”. Idén 40 ezer készül ezekből a játszópajtásnak való bocsokból a szövetkezeti műhelyekben. S néhány fehér elefántbébi is ott álldogál velük együtt, ők még csak ennyien vannak, várják a rendeléseket „Delfin” feliratú szárnyas hajók is ajánlkoznak; lapátkereküket ugyanaz a „bonyolult” gumiszerkezet hajtja, ami a csúzliból kiröpíti a kavicsot. Csak kissé másképp. Ez az első Delfin-pár, de unokáik bizonnyal rajzanak majd a szegedi Tiszán és más vizeken. Kétféle bútortípus mutatkozik be a kiállításon. Az óvodai bútorok, amelyeket tehát használhatnak is a gyerekek, s mindenféle játékbútorok, amelyekben a legkisebbek aprócska játékai, babái élhetik a maguk mesebeli életét. Az előbbiek éppen az utóbbiakból alakultak ki: az óvónénik ugyanis kérték a játékkészítőket, „növesszék meg” a liliputi gyártmányokat. A mostaniakból már külön játszósarkot állíthatnak össze az óvodákban. Van itt ,,konyha” is, „szoba” is; a két komplett garnitúra Budapesten már megvette a kiállítást látogatók szívét, s vevőket is toborzott Eddig száz gyermekbútor-készletet rendeltek tőlük. Nem csoda, a bútorok szépek, praktikusak, sőt kényelmesek is; a heverőt és a szobai kisszékeket habszivaccsal tették puhává. S mi minden látható még ebben a játékbirodalomban! A színes televízió kapcsolói diavetítő-alkatrészeket működtetnek, a játékgitárok pedig nemcsak a megszólalásig, utána is hasonlítanak az igazira. De van kerekes játéktartó ládika is, pettyes, mint a katicabogár. Számos külföldi ország apróságai játszanak vele évek óta, most már nálunk is elkészültek a „ha akarom sámli, ha akarom kiskocsi”, vagyis a kerekes zsámoly prototípusai. S a nagy választékból hadd emeljük még ki az úgynevezett szobacsúszdát: az óvodák részére készült csúszóalkalmatosság remek gyerekiidító lehet télen. Színek és formák harmóniája, s a babák „lakáskérdésének” jó megoldása a kétemeletes játékház és a víkendházacska. Kedves apró bútorocskák szép számmal sorjáznak az asztalokon; egy részük svéd megrendelésre készült, van olyan típus is köztük, mint például a fűszerszekrény, amelyet az északiak speciális kívánságára gyártanak. Angol gyerekek játszanak már idén is a Csongrádon készült színes babaszékekkel, ezekből jövőre is nagy tételt szállítanak a szigetországba. A játékokon kívül több praktikus használati tárgy is helyet kapott a kiállításon. Külön érdekesség az „alig-bábszínház”, ez szintén az óvodákat és óvodásokat érdekelheti főként, a méreteikhez szabott színházfal mögött jól produkálhatják magukat a kicsiny bábjátékosok. Csillag István, Dóba György, Halmi Imre, Halmi Gyula, Nagy Lajos, Paréj József, Sáfrány György és Váradi Ferenc, a ktsz konstruktőrei játékos ötletekből ötletes játékokat teremtettek. S velük együtt dicséret illeti a szövetkezet több mint háromszáz dolgozóját is, akik, mint a kiállítás táblázatai, grafikonjai is mutatják, évről évre nagyobb feladatoknak tesznek eleget, s egyre több termékük szerepel a nemzetközi játékpiacon is. S. M. ÉM Villanyszerelőipari Vállalat Budapest, VII. híd u. 23. felvesz segédmunkásokat és villanyszerelőket budapesti, pestkörnyéki és vidéki munkahelyekre. Bérezés: megemelt teljesítménybér. Kereset korlátozás nélkül, ehhez 15% idénypótlék. Egyéb járandóságok: saját lakóhelyen kívüli foglalkoztatás esetén — a jogosultságtól függően - különélési pótlék, természetbeni szállás vagy szállásdUtérítés, étkezési hozzájárulás, munkaruha Jelentkezés: Budapest, in Síp u. 23. sz. troporta.) Péntek, 1966. november 25. DÉL-MAGYARORSZÁG S