Délmagyarország, 1966. december (56. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-03 / 285. szám
Jubilál a nehéz ügy Pontosan egy évvel ezelőtt írtunk Marton József és Braun Ervin „nehéz ügyéről” — a szalámigyártás egyik eljárását átformáló találmányuk kifizetése körül támadt bonyodalomról. Akkor szóvá tettük, hogy a bevált, a régi eljárásnál évente sok millió forinttal több hasznot hozó találmány régóta üzemel, de a feltalálóknak mégsem fizetik ki az őket megillető díjat. Vajon most egy év múlva mi a helyzet az ügyben? Talán a feltalálók már megkapták az őket megillető összegeket? Á, dehogy. Marton József, a szegedi szalámigyár dolgozója és feltaláló társának jogutódjai (Braun Ervin időközben már meghalt) csak biztatást kaptak az 1964 március 1 óta teljes kapacitással, jól működő szalámiérlelő berendezésért. Mi is történt 365 nap alatt, hol akadt el a találmány után járó díj? Erre csak megközelítő pontossággal válaszolhatunk: a felsőbb hivatal nem határozott, az 1961 március 1-én 14R921 lajstromszám alatt bejegyzett találmány kifizetési okmánya a Húsipari Trösszt és az Élelmezésügyi Minisztérium bűvkörében forog. Mert mire lehetne másra gondolni, hiszen a feltalálók képviselői és a Húsiipari Tröszt számos megállapodás után 1966. július 25-én véglegesnek látszót írtak alá. Ebben Marton József és Braun Ervin jogutódjai lemondtak a találmány népgazdasági hasznosítása alapján történő kifizetésről és beleegyeztek az eszmei díjszabásba, annak ellenére, hogy így sokkal kisebb összegre számíthatnak. Ez a megállapodás tehát létrejött. Marton József sűrű érdeklődésére azonban megint csak türelemre intő levelek és telefonválaszok érkeztek Budapestről. Közölték, hogy az Élelmezésügyi Minisztérium valamelyik illetékese előtt fekszik az ügy. Ebben viszont nem kételkedhetünk, mert az ügy — ezek alapján egészen biztos — csak fekszik, de érdemben alig intéződik Kissé keserű szájízzel kérdezzük egy év után, mire vár a két illetékes szerv, mikor fizeti ki a feltalálóknak az őket jogosan megillető találmányi díjat? Matkó István |lllllllllll!llll!ll!lllllllllllll|llllillllllllllllllllllilll!ltltHllt Mint a Rudé Právo pénteki számában közli, a Pozsony környékén november 24-én szerencsétlenül járt repülőgép roncsai közül eddig 81 személy maradványait emelték ki. Harminckét áldozat személyazonosságát a helyszínen sikerült megállapítani. A többi áldozat személyazonosságát a pozsonyi Komensky Egyetem törvényszéki orvostani tanszékének professzorai próbálják tisztázni. Az áldozatok között van két nagy európai művész: Vaclav Jiracek csehszlovák karmester és Katja Popova énekesnő, a Bolgár Népköztársaság népművésze. A Rudé Právo pénteki száma mindkettőjük nekrológját közli. (MTI) Expedíció jégtáblán Az úszó jégtábla, amelyen Északi-sark—1 i szovjet tudományos állomás működik, áthaladt az északi szélesség 89 fokán és mindössze 83 kilométer választja el az Északi-sarktól. Az állomás alatt a jég két és fél évvel ezelőtt indult meg a Vrangel-sziget térségében és nehéz 2000 kilométeres utat tett meg. Az állomás egy nagy jégtáblán kezdte meg működését, de az ismételt jégtörések következtében a tábor a jégtáblának egy töredékére került és széles repedés választja el a nagy jégtáblától. A kávéház már régen a múlté, de a múltból még maradtak itt kávéházi alakok. Kár volna nem megírni őket. Lám, velem szemben is ez a . . . Nenit akartam volna mondani, de bizonyára megsértődne érte. Legyen hát, idős hölgy, nem bánom. Illetlenség hallgatózni, de olyan hangosan beszél, hogy akkor is hallom minden szavát, ha befogom a fülem. — ... Hát a P. — egy közismert szobrász nevét mondja —, az aztán a nagyszerű művész! Két évvel ezelőtt ismerkedtem meg vele, azóta már többször is voltam a műtermében meg a lakásán. Most, a nyolcvanadik születésnapjára leszaladtam a piacra, vettem egy hihetetlenül szép rózsacsokrot. Csengetek, maga a mester nyit ajtót. Mondom neki: drága P. úr, adja a teremtő, hogy még sokáig egészségben éljen és sok-sok csodálatos alkotással örvendeztesse meg a nemzetet. S azzal megcsókoltam az arcát jobbról is, balról is. Nagyon kedves volt! Megajándékozott Egy kisleánykát ábrázol a szobor, de milyen kifejező! Csupa báj! S képzeld, mit mondanak az ismerőseim? Hogy én szerelmes vagyok a F-ia. Nahát! Közben idejött hozzám a pincér, míg fizetek, nem kell xlahallgatni Már indulnék, de ezt még kivárom: — ... Mentem a Dorottya utcában — meséli most asztaltársának, aki látszatra nem sokban különbözik tőle —, s egyszercsak elém állt a rendőr, s azt, mondjuk nem lehet tovább menni. Már miért ne lehetne, amikor nekem erre van dolgom? Nem szabad, mert most jön a sahné a Nemzeti Galériából. Na és aztán, tőlem jöhet, attól én mehetek. De nem engedett. Hát csak ott ácsorogtam s eszembe jutott amikor az én drága jó megboldogult urammal Bécsben jártam. Ferenc József előtt bezzeg nem zárták le az utakat! Nyitott hintóban kocsikázott a feleségével, s melletük csak a hadsegéd ütt, egy snájdig, fess fiú. És a császár integetett, köszöntötte a járókelőket, akik megéljenezték. Neki nem volt mitől tartania ... — És a fiának, Ferenc Ferdinándnak? A hölgy megbotránkozva néz barátnőjére, s csak ennyit mond: — Ja, az egészen más volt, akkor már nem élt szegény jó uram. FEHÉR KÁLMÁN Az egészen más volt... Egy kis lottó nyereménystatisztika Amióta 1957 márciusában Fortuna istenasszonya hosszú útjára indította a lottó szerencsekereket, a hetenként ismétlődő számhúzások izgalma a tárgynyeremény sorsolásokkal tetéződik. Kilenc hosszú esztendő alatt nemrégiben rendezték meg az ötszázadik számhúzást és az évek során a megnyert hasznos tárgyaik özöne könnyíti meg a szerencsés lottózók mindennapi életét. A LottóigazgaÚjság rendelkezésünkre bocsátott adatai szerint az első ötszáz heti számhúzásra majdnem kétmilliárd-ötszázmillió szelvénnyel vettek részt a játékban. Ugyanezen idő alatt hárommilliárd 731 millió 357 ezer forint ütötte a szerencsés nyertesek markát. Lássunk néhány adatot a tárgynyeremény sorsolásokról, melyben a kezdettől szeptember 1-ig megtartott sorsolások szerepelnek. A lottón nyert öröklakások, családi házak, üdülőlakások száma 448 darab, valósággal egy kisebb szegedi — bátran kimondhatjuk: boldog — utcát lehetne összerakni belőle. Ha pedig vidéken országút mellett emelték, volna milyen boldog, kedves, napsugaras település lehetett volna belőle. Az ország útjain 270 lottón nyert Renault, Moszkvics, Skoda, Warszawa, Volga, Wartburg szalad. A ráérő statisztikusok kiszámították, ha valamennyit egy parkolóhelyen helyeznék el, bizony kétszer is megtöltené a főváros legszebb terét, a Vörösmarty teret. Számítsuk még hozzá a lottón nyert oldalkocsis és szóló motorkerékpárokat, bízvást állíthatjuk, hogy a lottó nem kis mértékben járult hozzá az ország személygépkocsi- és motorparkjának növekedéséhez. A második műszak gépeiről szólva érdemes lenne megvizsgálni, hogy a lottón nyert mosógépek mekkora Patyolat üzem kapacitásának felelnének meg. Ha pedig a lottón nyert hűtőszekrényeket vizsgálnánk, biztosan be lehetne hűteni két KÖZÉRT üzlet teljes árukészletét a polcokkal együtt. A kultúra és művészet áldásait viszi a nyertesek otthonai a lottón nyert tv- és rádiókészülék. Az elmúlt kilenc esztendő alatt 8500 darab tv-készülék talált szerencsés gazdára. Ez olyan nagy mennyiség, hogy elérné Európa legmagasabb hegycsúcsát , ha valaki egymásra rakná. Jó lenne megvizsgálni még a lottón kisorsolt külföldi utasok hosszát. Moszkva, Varsó, Prága, Berlin, Helsinki, Koppenhága, London, Párizs, Róma, Athén szépségeit csodálhatták meg a szerencsés lottózók Európában. És Európán kívül? Megtekinthették Tokiót és az olimpiát, eljuthttak Kubába, s gyönyörködhettek Egyiptom több ezer éves kultúrájában és művészetében. Ha a rengeteg megtett kilométert egymás mögé illesztenénk, a lottóutasok eljuthattak volna naprendszerünk legtávolabbi pontjára is. Ezt azonban már csak kibernetikus számológéppel lehetne teljes biztonsággal nyomon követni. SZ. I. Szeged varázsa iiiiiiiHinntiiiiiiiKiiiiiiiiiiiiniiiiitiuiiuiiiiiHiiiiiiiii Régen, amikor még a falusi csodák világában éltem és még a legmagasabb szalmakazal tetejéről nézve is csak árván gunnvasztó tanyákat ölelt körül a szűk horizont, Szeged volt álmaim városa. Amikor még a létező összes folyók legnagyobbikának a sehova sem mozduló, pocsolyásvizű, békalencsés Szárazért tudtam, a Tiszát szerettem volna látni. ..Majd elviszlek egyszer — mondta anyám — csak erősödjél meg a gyalogláshoz.” Attól kezdve állandóan lázban égtem, a várható élmény nagysága nem hagyott nyugton. Tiszta időben, amikor olyan volt a levegő, mint a lemosott ablaküveg, kiálltam a búzaföld közeliére és Szeged irányába meresztgettem a szemem. Úgy tűnt, hogy homályosan látom a város tornyait, de az is lehet, hogy ezt az erős vágyakozás okozta. Hiába A mindössze huszonegynéhány kilométer távolságban tündöklő tornyokat gyerekfejjel sohasem bámulhatttam meg közelről. A szomszédunk ugyan felbiztatott egyszer, hogy elvisz a vásárba kocsipásztornak, de becsapott.. A felfokozott izgalomtól egész éjjel alig aludtam, s hajnalban, mire indulni kellett volna, Lajos bácsi átjött bejelenteni: itthon kell maradnunk, mert a Rémusz nem bír felkelni az istállóban. Ez a csapás szinte megsemmisített. Vagy tizenöt esztendő múltán, 1945 júliusában jutottam el végre álmaim városába. Pusztán szegénységi, illetve ebből eredően érzelmi alapon már lassa voltam a kommunista pártnak olvastam is jó rakásnyi könyvet, de Szegedről még mindig csak annyit tudtam egy sokfelé őgyelgő malackupecről, hogy nincs annál szebb város az Alföld kerekségén. Bizonyosra vettem, hogy igazat beszél, azért, amikor a mi pártszervezetünk is megmozgatta a népet a szegedi kommunista nagygyűlésre, azonnal jelentkeztem. Felpántlikázott kocsikon, nótás-vidáman jöttünk vagy kétszázan a tápéi réten keresztül. A Marx téren gyülekezett, hullámzott az egész környék sok tízezres tömege, onnan meg a Széchenyi tér árnyas platánjai alá vonultunk Beneszóval, végeláthatatlan színes sorokban. Engem úgy kellett előrelökni, mert minduntalan megakadt a lábam, hogy bámulhassam a cifra palotákat, a számomra is kitáruló egész meseszerű világot. S amikor a városháza balkonjáról Gobbi Hilda gyújtóerővel elszavalta Ady A hadak útján című versét (korábban soha nem hallottam) biztos voltam benne, hogy Szeged sokkal többet nyújtott számomra, mint amennyit álmodni mertem felőle. „Itt van a nép, trónt ülni fog most, ezer évig férge a rögnek” — zengték-zúgták fölöttem a hangszórók tölcsérei, s úgy éreztem, ez a gyönyörű város ébresztette fel egészen a bensőm mélyén szunnyadó igazságot is, s ezzel a forradalomhoz kötött végérvényesen. E tündöklő napnak már elmúlt 21 esztendeje. Szeged varázsa azonban nemhogy elmúlt volna, hanem tovább nőtt a szememben, pedig már nyolc ország sok városával volt alkalmam összehasonlítani. Külföldet járva láttam magasabb házakat, több luxusautót, baktattam zord hegyek csapásain, lubickoltam tengerek sós vizében, elvezettek automatizált gyárakba és középkori kastélyok termeibe, de egy hét múlva mindenhonnan hazakivánkoztam ide a bolondos Tisza partjára. Naivitás ez, vagy kicsinyes lokálpatriotizmus? Lehet. De olvastam, hogy jól érezte itt magát mindig mindenki. Mikszáth Kálmán 1878-ban, szegedi újságíróskodásának első napján azt írta a Szegedi Naplóba: ,.. . . nem úgy érővel lettem ide annektálva: a saját vágyam és a rokonszenv hazám az egyik legnagyobb városa iránt, hozott ide.” Igaz, ez még az árvíz előtti, régi karakterű Szegednek szólt, de a mai város is bizonyosan meleg vallomásra késztetné az írót. Egy német például a nyáron fél napra tervezett szegedi látogatását azért hosszabbította meg egész hétre, mert mint mondta, s nagyon sokan hangoztatják : „ennek a városnak különös vonzása van”. De mi ez a vonzás? Miért ragaszkodom például én annyi év után is ehhez a városhoz, hiszen ha úgy vesszük, már rá is unhattam volna. Nem itt ringatták a bölcsőmet, a szüleim, testvéreim, rokonaim távol vannak, tehát tulajdonképpen én is azok közé tartozom, akikre a tőzsgyökeres szegediek azt mondják: „Ezt is úgy hozta a szél valahonnan”. Az először annyira megigézett gangos paloták megzsugorodtak már a szememben, sőt, a Tiszát is lekisebbítette valahogy a hozzászokás. Akárhányszor végigbaktatok a parti korzón, olyan keskeny vizecskének látom, mintha a Szárazér lenne. Százával húzzák fel az új lakóépületeket, és hiába tudom, hogy egy-két évvel ezelőtt még apró, töpörtyűháziak szégyenkeztek a helyükön, már az újat veszem természetesnek. Én, aki valamikor a falusi élet liliputi méreteit fogtam fel normálisnak, most már néha alacsonynak találom a szalámigyár 40 méter magas toronyszárítóját is. Hiába, a legnagyszerűbb valóság is mindig a türelmetlen fantázia mögött kullog. Hosszúra nyúlt központjaink zöme elvtársak, kollégák körében múlik el, aztán gyári kommunistákkal találkozom, fonónők panaszait jegyezgetem, értekezleten üldögélek, újságcikket diktálok, más világnézetükkel vitatkozom, feketét szürcsölök és igyekszem eligazodni a világ kószált dolgaiban. Ezt valósszínűleg másutt is megtehetném, hiszen idegeskedni, téma után szaladozni, az élet ezernyi változása miatt hevülni Szegeden kívül is lehet ma Magyarországon. Mégis fejbe kólint még a gondolata is annak, hogy esetleg ellódíthat innen a sorsom. A halál lehetősége különösen meg tud ijeszteni. Hosszú életet kívánok magamnak, nem a nyugodt öregség ígérete miatt, hanem mert sokáig szeretném látni ennek a kedves városnak feltűnően szépülő arcát. Vajon milyen lesz — mondjuk — húsét esztendő múlva? Nemrég hallgattam egy előadást Szeged jövőjéről. A hűvösen tárgyilagos mondatokból kibontakozott az okosan megtervezett tarjáni lakótelep, a jelenleginek kétszeresére felnövekvő Odessza városrész, a kétmilliárd forintból teljesen befejezett gumiipari kombinát, az északi Tisza-híd a nagykörút folytatásaként és mindaz, ami ma még csak beszédtéma, de belátható időn belül valósággá alakul majd. S ráadásul itt van az olaj, amely felajzotta a város apraját-nagyját. Amikor a megyei pártértekezleten Apró Antal elvtárs beszélt róla, mélységes csend lett a zsúfolt teremben. Több milliárd forintos beruházás! Szinte szédültem tőle. Csak logikailag sejtettem, mi rejtik e hatalmas összeg mögött, képet alkotni hiába akartam róla. A bejelentés pillanatában a reális, egészen közeli valóság utolérte a futós képzeletet. Szegednek alighanem ez most a varázsa. Ez a szüntelen mozgalmasság és izgalom. Minden naplemente hoz valamit, ami reggel még hiányzott, s a másnap reggelek is újabb változásról biztosítják a munkába igyekvőket. Itt élni jó, itt érdemes sokat dolgozni, itt lehet merész terveket készíteni. Itt az álmok nem okoznak csalódást. F. NAGY ISTVÁN Bőséges gombatermés Másfél évvel ezelőtt alakult meg a Szeged és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet kebelében a gombatermesztők szakcsoportja. A 16 tagú kis közösségi pincében 401 négyzetméteren létesített gombatenyésztelepeket. S már az első termelési szezon is kimagasló sikert hozott a vállalkozás. Egy-egy négyzetméterről 5—6 kilogramm termést szüreteltek. Felbuzdulva a tavalyi sikereken, a közösség most még jobb termést akar elérni. A fehér sampionból a múlt hét utolsó napjaiban kezdték meg a szállítást a szegedi üzletekbe, s a bőséges szüret április közepéig eltart majd. Tervszerű szakmunkásképzés Tápén A tápéi Tisza táj Tsz-t évek óta példaként emlegetik a mezőgazdasági szakmunkástanulók képzésében. Jelenleg nyolc ösztöndíjasuk tanul szakiskolában, három közép- illetve felsőfokú technikumban, egy pedig agráregyetemen. Tanulmányaik befejezése után a gazdaságban dolgoznak. Ezenkívül téli tanfolyamokon idén 13 gazda szerez öntözési képesítést, kettő pedig raktárnoki szakismeretet. A Tiszatáj Tsz-ben több éves program szabja meg, hogy 1970-ig hány és milyen szakemberre lesz szükségük. A távlati terv szerint a növénytermesztés és állattenyésztés különböző területein mintegy 60-—70 szakembert foglalkoztat majd a gazdaság. A terv megjelöli, hogy mennyi fiatalt és hány felnőttet kell megnyerni a tanulásnak. Kossuth Rádió 4.30 Hírek. 4.32 Hajnaltól ívesenig . .. 5.no Hírek. 5.3fl Resceli krónika. 5.na Falurádió, a.ixi Hírek. fi.30 Hírek. 7.na Recseli krónika II. 7.15 .Körzeti időjárás. 7.30 üi könyvek. R.na Hírek. 8.1.3 Műsorismertetés. R.2n Lányok, asszonyok, fi.40 Mezei csokor, a.oa Orvosi tanácsok. o.ft5 pperarészletek. 10 00 Hírek, lo.io Az ember élete:látók. Szerelem, Harc, emlékezés. 11.12 A Magyar Rádió és Televízió énekkara énekel. 11.57 Hallgatóink figyelmébe! 13 op Hírek. 12.15 Bécsi vér. Részletek Johann Strauss önére*1 öböl 13.00 A budapesti színházak műsora. 13.03 Két vendég a JaDán Kávéházból: József Attila és Nagy La RÁDIÓMŰSOR los. 13.28 Fény?s Szabolcs filmdalaiból. 13.45 Néhány perc tudomány 13.50 Hirdetőoszlop. 14.05 Muzsikáló házak. A genovai Paganini-ház. 14. <0 Mi történt a béten a nagyvilágban? 14.45 A KISZ Központi Művészegyüttese néni zenekara játszik. 15.01 Hírek. 15.15 Csak fiataloknak» Komját hv O.vörcv tánczeneműsora. 1R.00 Hétvége. Közben: 17.00—17.05 Hírek. 17.44 Arturo Toscanini vezényei, 18. ik» Esti krónika. Hangképek, tudósítások a IX pártkongresszusról. 20.05 Vladimír Horowitz Élszí-műveket zongorázik. 30.2* Reményi Sándor énekel. Bige József furulyázik. *1.34 A jósnő a rekord meg a távirat. Karel CíinFir humoreszkjei. 21.05 Ma*jg in Hungary! A Rádió tánczenei bemutató hangversenye a Televízió 1-es stúdióiból. Kb. S?.J# Hírek. Kb. 22.25 Sporthíradó. 22.40—8.25 Táncos link! Közbéh: 24.00— o in Hírek. Időjárásjelentés. Petőfi RartW 4.30—7.58 Azonos a RoSAirtie Rádió műsorával. Közben: R 20 — 11.30 Torna lil no A hét könnyű- és tánczenei műsorából. 11.50 Magánvélemény — köz* ügyekben. 12.00 Zenekari muzsika. 12.55 Orvosi tanácsok. 13.0# Sziktetés a a^óráiból. Részletek Mozart operáiéból. 13.47 Vízállásjelentés. 14 op Hírek. 14 o# Muzsikáló kép‘»lapok. Üdvözlet Székesfehérvárról. 14.3« Eine Francesontól hegedül. 15.25 Közvetítés a Szegedi Nemzeti Színházból. A Bollár-nev. Nyomozás három régben 17.42 Kónnyíl fúvósminka. 18 no Hírek. 13.1# Kíváncsiak klubja. Az Ifjúsárt Rádió műsora. 10 0n Jancsó Adrienne és Bolla Tibor énekel, Balokh Elemér limbalmozik. 10.25 TrhigétUa Aulisban. Részletek Gluck operájából 10.37 T4 éjszakát. Gyerekek! 20.07 Tovább. Thúry Zoltán elbeszéld* rádióra alkalmazta: Panp Zoltán. 20.25 Chrldi nyár. 10**. A Francia vonóstrió hangversenye. Közben: 21.14—11.20 Csak tiszta forrásból. Riport. *1.17 A marxista esztétika műhelyei. 27.3* Kiirer Pál: TV szimfónia. 23.00- 23.15 Hírek. Időjárás. TELEVÍZIÓMŰSOR Magyar televízió T«.4l Tudósítás a ..Zöld pokol"-ból. r.r. Balogh János »k*démikus tudósítása. 17.05 Húszéves a ..Pajtás". 17.45 Hírek. 17.50 Az ember felfedezése. !.r. Benedek Isiván előadása. 15.2# A tv jelenti. Aktuális riport* műsor. 10.05 ..Képzőbűvészit*. Rodolfó bűvésziskolája. VT. 10.1S Esti mese. io.36 Tv-híradó. Az MSZMP TX. kongresszusáról jelentjük. 2000 Princ. a katona. Tv film. T—TI. rész: begénybúcsú. (14 éven felülieknek!! 21 05 Made in Hungaryt A Rádió tánczenei bemitató-hangversenye a televízió 1-es stúdiójából. 2200 Tv-híradó. TI. kiadás. Aa M5VZMP IX. kongresszuséról jelentjük. Jugoszláv televízió »4« Tskola-tv. 14 50 Sckola-ry. 17.10 Hírek. 17.15 Bábfilm. n 35 Hol van, mi tehet. 17.50 Riportmíiw.r. 18.18 A dal az élet. 18H Műsorismertetés, is..» Tv-újdonságok. 18.45 Szóban, képekben, lfl. 18 Onéra részi.tv k. lfl 4A Hirdetések. lfl 54 Jó éjszakát. tv»r^» kék 20.00 Tv-híradó. 20.30 Filmszatíra. 21.00 Szórakoztató műsor. VT. 22.00 Tánczene. 22.15 Bonanza. Sorozatfilm. 23.08 Tv-híradó. Szombat, 1968. december 1. OIL-MAtYAHOHSZÁ* 7