Délmagyarország, 1966. december (56. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-09 / 290. szám
Téli szünet: december 22-től A tanév rendjéről szóló miniszteri utasítás értelmében az általános és a középiskolában, valamint a dolgozók iskoláiban december 22-től január 7-ig tart a téli szünet. A szünet utáni első tanítási nap 1967. január 9-e, hétfő. A szülőket ezen a napon értesítik — az ellenőrző könyv útján — arról, hogy a tanulók az oktatási év első felében melyik tárgyból, milyen osztályzatot értek el. A téli szünet alatt is messzemenően gondoskodnak az iskolákban a napközis tanulókról, akiknek jól fűtött termeket biztosítanak, megszervezik felügyeletüket, ellátásukat ugyanúgy, mint a tanítási napokon. (MTI) fl huszonötöde olajkút Az Alföldi Kőolajfúrási üzem kimagasló eredményt ért el a kongresszusi versenyben. Éves tervét december elején teljesítette. Csaknem egy hónappal a határidő előtt 180 ezer méter kutatófúrást mélyítettek és év végéig a szocialista brigádok kezdeményezésére még 7 200 méter kutatófúrást hajtanak végre terven felül. Egy mélyszerkezetű földtani árok feltárása közben az eddigi legnagyobb alföldi mélységet érték el, a 3 400 méter túlhaladásával. A gödi medence területéi Algyőn befejezték a 25. olajkúlt mélyítését, rövidesen átadják termelésre a Nagyalföldi Kőolajtermelő Vállalatnak. Disznóvágás ideje. A havazással, a szalonnafagyasztó hidegen megkezdődött a disznóölés idénye. A kereskedelem gondoskodott a legfontosabb alapanyagokról, ízesítő fűszerekről. Folyamatos a rizsellátás. Az igényeknek megfelelően vásárolható fűszer paprika. Bőven van bors és 17 millió méter bél került a boltokba. Böllérkés, konyhakés, nagyfazék, zsírosbödön nagy mennyiségben került forgalomba, s elegendőnek ígérkezik a hurkatöltő is. A belkereskedelmi kölcsönző vállalat a nagyobb vidéki városokban mintegy kétszáz hurkatöltőt, ugyanannyi húsdarálót, perzselőgépet biztosít. Türelmes újszegediek Választók és tanácstagok beszélgetése — A Mező Imre iskolában mindig sokan szoktak összejönni. Olyan családiasak itt a megbeszélések — így tájékoztatnak előzetesen az iskola igazgatói irodájában gyülekezők, Varga István, Szigeti János, dr. Száva Lajos, Rezsek Margit és a házigazda Borsos László, valamennyien tanácstagok. Bent a VIII. osztály tantermében már 30—40 nő és férfi együtt van, s később nagy figyelemmel hallgatják az I. kerület családi ház és társasház építési terveit, amelyek megvalósítására 1970-ig kerül sor. Az építési és az ehhez szükséges közművesítési program ismertetése után valóban közvetlen hangulatú beszélgetés kezdődik. Több gondoskodás kellene... Újszászi András az Alsókikötő soron lakik, azt kifogásolja, hogy a Vakok Intézetétől a hídfeljáróig gazdátlan az út, nem gondozza senki s gyenge a közvilágítás is. Bartucz József, a Odessza lakótelep lakóbizottságának elnöke fogalmazza meg először, hogy az újszegediek türelmesek. Belátják, nem lehet minden problémát egyszerre megoldani, de azért több gondoskodásra lenne szükségük. Az eső, az első hó megjelenésével több út járhatatlanná válik, szembetűnnek a tengelytörő kátyúk. Mint a Csanádi Utcában is, vagy a Vedres utcában, ahol az autóbuszmegállónál féllábszárig érő sár van. A Székely soron miért nincs közvilágítás, miért kellett tíz napot várni a KUKA-szeméttartók kiürítésére a Vedres, a Csanádi és a Népkert utcában? Aztán azt is elmondja, amire büszkék az újszegediek: a modern ABC áruházban minden megvásárolható. Sőt, a lakóbizottság újszerű társadalmi feladatra vállalkozott. Az önkiszolgáló rendszerű árudában nagyon sok lopás történt egy időben, s ez elkedvetlenítette a bolt vezetőit, alkalmazottait. Többen önkéntes ellenőrző munkát szerveztek, segítettek a tolvajok leleplezésében, megnevelésében. S azóta lényegesen kevesebb a kár a társadalmi tulajdonban. A kongresszus arra ösztönöz... Hlaváts László Pillich Kálmán utcai lakos így kezdi szavait: — Két éve voltam utoljára ilyen megbeszélésen. Most azért vagyok itt, hogy megköszönjem a tanácstagjaink gyors intézkedését, mert kérésünkre bevezették az utcánkba a magasnyomású vizet, a gázt, s megjavították az utat, az átjárókat. — Sok olyan dolog hangzott el a pártkongresszuson, ami arra ösztönöz, közösen és többet beszéljünk gondjainkról is. Nos, mi valóban türelmes emberek vagyunk, hiszen évek óta nem lehet sár nélkül járni a boltba a Népkert utcai új épületből, sőt már téglákat raktak az aszfaltra, hogy gyalogosan közlekedni lehessen. — Érdekes megfigyelésem van már évek óta. Ki tudná megfejteni, miért tűnnek el egyszerre az utcaseprők, ha megjelenik az első hó. Csak nem olyankor tartanak termelési értekezletet? Miért nem vállalta a fuvaros? Nagy Pál Kendergyár utcai lakos szintén az utak állapotát kifogásolja. — Most egy éve hízót vettem a piacon, ötször is, pedig csak egyet vágtam. Azért, mert az első négy eladó visszamondta az alkut, mikor megtudta, hogy a sertést a Kendergyár utcába kellene fuvarozni. Horváth István Kertész u. 22. szám alatti lakos azt teszi szóvá, hogy a kéményseprődíjat beszedik ugyan, de a kéményseprő a tájukra se megy. — Azt gondoltam már, ez a legjobb szakma, én is jelentkezem, hiszen még az idén nem láttunk kéményseprőt. Molnár Andor Vadrózsa u. 1. szám alatti lakos bírálja az újszegedi kendergyárat, amely nem takaríttatja a járdát. Ha a háztulajdonos szabálysértést követ el a hótakarítás elmulasztásával, a közületeket is bírságolják meg hasonló hanyagságért. Czompa Miklós Gyapjas Pál utca 1. szám alatti lakos arra hívja fel a figyelmet, hogy az amúgy is' nagy forgalmat lebonyolító Tisza-hídon szerezzenek érvényt az egyirányú gyalogosközlekedési előírásoknak! Gajda Ferenc helyteleníti, hogy a Csanádi utca 10. számú ház udvarán — ahol ő is lakik — nincs hely a házbeli gyerekeknek, mert a garázsbérlő autószervizre használja az udvart. Sokszor, mint a gyerekek... Csíki Pál, aki az Alsókikötő sor 2. szám alatt lakik, így beszél: — Sokra értékeljük tanácstagjaink munkáját, mert ami itt elhangzik, annak mindig van foganatja. Most is azért ilyen sok a felszólalás. — Az ABC-áruház fiatal alkalmazottainak felelősségteljes munkáját említi, s azokat bírálja, akik ezeket az udvarias és jól képzett kereskedelmi tanulókat indokolatlanul gyakran szekírozzák. Szemesi Sándor a Kendergyár utca 7. szám alatt lakik. — Először vagyok ilyen összejövetelen, s mondhatom, nagyon tanulságos számomra. Négy gyerekem van, elképzelhetik, mennyit hallgatok tőlük, most ez kellene, majd meg az. Bizony, sokszor azzal zárjuk le a családi vitát, hogy nincs, nincs rá pénz. Mi itt hasonlóak vagyunk a gyerekekhez, mert sokszor nem vesszük figyelembe, ha kérünk, panaszkodunk, hogy milyenek a lehetőségeink. Arra gondolok, ezekben az itt elhangzott problémákban saját magunk is sokat tehetünk. Szervezzünk még több társadalmi munkát! A beszélgetés későre húzódik, de abban minden megjelent egyetért, hogy a lakosság és a tanács, a választók és a választottak között egészséges és hasznos kapcsolat alakult ki az utóbbi időben. Ezt kell még tovább erősíteni. K. J. KÉPERNYŐ AHOL A KÖVESÚT VÉGET ÉR... őszinte szándékkal, igaz emberséggel és a hűségre törekedve vállalkoztak a dokumentumfilm alkotói arra, hogy felvessék a tanyai élet problémáit, s ezenfelül állást is foglaljanak, segítsenek a megoldásban. Meleg hangú vallomással kezdődik a film, munkában, gondban megöregedett asszonyok és férfiak vallják, hogy sohasem hagynák ott a tanyát, sohasem mennének el onnan. A tanyai emberek szorgalmát, igyekezetét, sokszor naív hitét bizonyítják az ügyesen és jellemző környezetben megszólaltatott pap szavai is. A móricgáti parasztemberek azonban hiába szeretik szőkébb hazájukat, hiába akarják építeni, szépíteni, egy 1948-ban kelt rendelet az itt lakó emberek igényét figyelmen kívül hagyva, egy távolabbi helyen jelölte ki az új tanyaközpont helyét. Az értelmetlen intézkedést 18 éve érintetlenül hagyták, s megváltoztatása már nem várhat tovább. Erről a kérdésről beszélnek a film szereplői, egyszerű parasztemberek, a tsz-elnök, a tanácselnök, az italbolt vezetője, s a narrátor. Ez utóbbi csak kiegészített és lezárta a vitát — a rendező dicséretére legyen mondva. dór rendező és Neumann László operatőr elsősorban egy pillanatra sem feledkeztek meg a tv-műfaj követelményeiről, az egyszerre lírai és drámai hangvételű filmjük szakavatott kezekre, őszinte segíteni akarásra, tökéletes problémameglátásra vall. Farkas István idős asszony könyököl az ablak párkányára, figyeli az utca hullámzó forgalmát. Hancúrozó gyerekek, kacagó fiatalok, lányok, legények haladnak el az ablak előtt. Mindegyikre van valami borsos megjegyzése: az összebújva sétáló szerelmesekre, vagy még inkább az iskolából hazatérő gyerekekre. Most is éppen édesanyjával hozza „összefüggésbe” azt a göndörbarna kiskamaszt, aki pont az ő ablaka alatt szólítja hangosan osztálytársát. A szidalmazásokra persze felfigyel egy középkorú ember, megáll az ablak előtt és így szól: „Kedves Az alkotók — Kígyós Sán- mama! Maga is volt Díjkiosztó énekkari hangverseny Szegeden A felszabadulás óta eltelt húsz év alatt a kórusmozgalom Szegeden is jelentős változásokon ment keresztül. Míg az első esztendőket jobbára tömegesítés jellemezte, utóbb — művelődési politikánk módosulásával — inkább csak kettős feladatra szorítkozik: a kórustagok folyamatos ismerkedése a muzsikával, illetve zenei ismeretterjesztés, ízlésnevelés. A próbák, melyek a tudatformálás műhelyei, társadalmi és művelődési igények kielégítői is. Ezekkel a szavakkal nyújtotta át a tavaszi országos kórusminősítési versenyeken — Keszthelyen, Csongrádon és Szegeden — kitűnően szerepelt szegedi és Csongrád megyei énekkarok díjait Radnóti Tamás, az m. j. városi tanács művelődésügyi osztályának csoportvezetője szerda este a szegedi egyetem Dugonics téri aulájában rendezett ünnepélyes díjkiosztó hangversenyen. A diplomával aranykoszorút nyert Szegedi Tanárképző Főiskola női karának díját Kardos Pál, a Zeneművészeti Szakiskola vegyeskarának aranykoszorúját Póczelnyi Mária, a Szakszervezetek Szegedi Általános Munkáskórusának arany fokozatát dr. Mihálka György, a Szegedi MÁV „Hazánk” férfikarának arany- és diplomával ezüstkoszorút nyert vegyes karának díjait Erdős János, a Szegedi Szövetkezeti Bizottság vegyes karának hasonlóan diplomás ezüstkoszorúját Várady Zoltán, a Szegedi DÁV vegyeskarának ezüstkoszorúját Jurka József (kórustag), a makói József Attila Művelődési Ház vegyeskarának bronzkoszorúját Pélt Pál , az együttesek karmesterei vették át. Az ugyancsak bronzkoszorút nyert csongrádi és szentesi szövetkezeti kórusok díjait korábban kiosztották. A minősítési fokozatok átadása után koncertet rendeztek, ahol négy szegedi karnak a szövetkezeti, a vasutas, a szakszervezeti és a főiskolai énekkarok mutatták be legjobb számaikat Szólót énekelt Joó Csilla és Kosfcóczi Lajos, zongorán kísért Delley József és Joó Ede. Becsületbeli kötelesség gyerek. Gondolom, hasonló eset önnel is történt már. Minek ez az akadékoskodás?” Az idős asszonynak arcába futott a vér: — Majd mindjárt megmondom én kigyelmednek, ki a maga mamája! Méghogy pártját fogja ezeknek a kölyökfajzatoknak! A férfi még próbálkozik, de amikor látja, hogy minden hiába, megemeli a kalapját és továbbmegy. — Úgy, úgy, csak menjen isten hírével — hajol utána a matróna és befejezésül még mond valamit, de ezt már alig lehet hallani. Másnap az idős hölgy bevásárolt, és teli kosárral, lassú, fáradt léptekkel haladt haza. Az útkereszteződésnél körültekintés nélkül akart áthaladni. Nagy csikorgással fékezett előtte egy autó. Majdnem baleset történt. Látva ezt egy iskolából hazatérő kisfiú, odafutott az asszonyhoz, egyik kezével a karját fogta meg, másikkal a kosarát vette át. Az asszony rábízta magát a kisfiú segítségére, de amikor lakása ajtajához értek, végig mustrálta a gyereket, zsebébe nyúlt, és kivett egy forintost. — Fogjad, ez a tiéd! Tudd meg, nem szoktam senkinek adósa maradni. De a fiú nem nyúlt érte, állva maradt. — Néni, kérem, nekünk, úttörőknek, becsületbeli kötelességünk segíteni az idősebbeknek... És mielőtt még valamit is válaszolhatott volna az asszony, a kisfiú úttörősapkájához emelte kezét, köszönt és elszaladt. Kővári János Közérdekű kérdés az albérleti díjak szabályozása A bérlő és albérlő közötti vitában a bíróság dönt Az utóbbi hetekben több olvasónk fordult levélben szerkesztőségünkhöz azzal a kéréssel, hogy adjunk tájékoztatást a fennálló rendelkezések alapján az albérleti díjakról. Az iránt is érdeklődtek, hogy meg nem engedett albérleti díjak korrigálása, leszállítása miatt élhetnek-e keresettel a bíróságon. Sokakat érintő közérdekű kérdés ez. Példa rá, hogy lapunk december 7-i számában lepleztük le Albérlet „nagyüzemi” módon című cikkünkben Megyelka •Indúhé Szeged? Bajcsy-Zsilirszky utca 23. szám alatti lakost, akinél néhány év alatt annyi albérlő megfordult, hogy önmaga sem tudja megszámolni. Bizalmukkal, helyzetükkel alaposan vissza is élt, amiért büntetőeljárást indítottak ellene. A Megyerkáné által megszabott 500—600 forintos havi bérleti díjat sokallották is szorult helyzetű albérlői, akik a magas összeg módosítását kérhették volna, ha bírósághoz fordulnak. Ezt mindegyikük „elmulasztotta”. Tették ezt azért, mert tartottak attól, hogy akkor felmond nekik a lakás bérlője. A polgári peres ügyek között ugyanis ilyen esetek szerepelnek mind az állami tulajdonban, mind pedig a személyi tuladonban levő, tanácsi rendelkezés alatt álló lakás bérlője, sőt szabadrendelkezésű háztulajdonos, illetve albérlője esetében. A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 3/1960. (I. 10.) számú rendelete szól az albérleti díjakról. Ez a rendelet megjelent a Magyar Közlöny 1960. január 10-i számában. Abból emeljük ki most a fontosabb részeket. A társadalmi tulajdonban, illetve a személyi tulajdonban levő, tanácsi rendelkezés alatt álló lakás bérlője vagy tulajdonosa albérleti díj címén csak a következőket számíthatja fel: az albérlő kizárólagos használatában álló helyiség területének minden négyzetmétere után a lakás teljes alapterületének egy négyzetméterére eső lakbérhányadnak legfeljebb az ötszörösét; bútor, ágynemű és a lakóhelyiségben levő egyéb berendezési tárgyak használatáért személyenként legfeljebb havi 100 forintot; a bérlő által nyújtott egyéb szolgáltatásokért (fűtés stb.) pedig a tényleges költségeket. Az albérleti díj kiszámításánál a lakbérpótlékot figyelembe venni nem lehet. A társadalmi tulajdonban, illetve a személyi tulajdonban levő, tanácsi rendelkezés alatt álló lakás albérleti díja Szegeden sem haladhatta meg a havi 150 forintot. Ez magában foglalja a közösen használt mellékhelyiségek és az azokban levő felszerelési tárgyak használatának díját is, és független az albérletbe adott helyiségben lakók számától. Az ágynemű használatának díja viszont az ágynemű mosásának költségét foglalja magába. Ha a bérlő bútorozatlan helyiséget (család, házaspár) részére ad albérletbe, akkor a fentebb már ismertetett és meghatározott 150 forint díjat 50 százalékkal növelheti. A lakás teljes alapterületének egy négyzetméterére eső lakbérhányad ötszörösét csak komfortos lakásban levő és lakószobának minősülő helyiségre létesített albérleti jogviszony keretében szabad felszámítani. Egyéb esetekben az albérleti szerződésben csak ennél alacsonyabb összeg köthető ki. Ha a helyiséget több albérlő használja közösen, a használatért fizetendő díj az egyes albérlőket egyenlő arányban érinti. Bútor, ágynemű és a lakóhelyiségben levő egyéb berendezési tárgyak használatáért csak annyi személy után szabad legfeljebb havi 100—100 forintot felszámítani, ahány személy lakik az albérletbe adott helyiségben, feltéve, hogy a bérlő a helyiségben lakó minden személy számára biztosítja a fekvőhelyet, a szekrény és az ágynemű kizárólagos használatának lehetőségét Ha ágyneműt a bérlő nem biztosít, bútorhasználatért személyenként legfeljebb havi 75 forintot számíthat csak fel. Bérlő az albérlőjével közösen használt mellékhelyiségek takarításáért nem kérhet külön díjat. Az albérlő az általa is igénybe vett közüzemi szolgáltatásokért (villany, gáz, termálvíz stb.) viszont tényleges fogyasztásának mértéke szerint a hatóságilag megállapított díjat köteles megfizetni. A fogyasztás mérésének módjára a felek megállapodása az irányadó. A bérlő és az albérlő között az albérleti díj tekintetében felmerülő viták eldöntése a bíróság hatáskörében tart.Mint már hangsúlyoztuk, ilyen ügyek előfordultak a bíróság gyakorlatában. Jogerős bírói ítélet marasztalt el például T. Ferenc s felesége újszegedi lakosú háztulajdonosokat ü. Sándor és felesége albérlőkkel szemben. Személyi tulalában levő, szabadrendelkezésű házban voltak albérlők olyan lakásban, amelye teljesen ők bútoroztak be Beköltözéskor havi 500 forintban állapodtak meg. Ebben szerepelt a villany használati díja is. D. Sándor és felesége üres szobát és hozzá tartozó kamrát vettek albérletbe Tehát a hivatkozott rendelet szerint a Szegeden is előírt havi 150 forint maximális helyiséghasználati díjat is csak akkor számíthatták volna fel nekik, ha komfortos lakást bérelnek. Az általuk használt helyiség viszont nem minősült komfortosnak. Tehát amennyiben ez tanácsi rendelkezésű lakás lenne, 150 forintot lehetne nekik felszámolni az üres helyiségért. A bíróság — figyelembe véve azt is, hogy szabad rendelkezésű ingatlanról van szó — feltűnően aránytalannak tartotta D. Sándorék esetében a havi 500 forintos albérleti díjat, s azt havi 300 forintra mérsékelte. Ilyen és ehhez hasonló panaszokat tehát igenis lehet orvosolni, s abból az albérlőnek semmi hátránya nem származhat. A Csongrád megyei Vendéglátó Vállalat KISZ-szervezete december 10-én, szombaton a Liget vendéglőben 19 órai kezdettel ,,télapó balat” rendez Közreműködik: A Ritmus tánczenekar. Belépőd!!: 1 Ft. Csongrád megyei Vendéglátó Vállalat KISZ-szervezete. s. 430 Péntek, 196«. december *. DÉL-MAGYAROKSZA € 5