Délmagyarország, 1966. december (56. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-09 / 290. szám

Téli szünet: december 22-től A tanév rendjéről szóló miniszteri utasítás értelmé­ben az általános és a közép­iskolában, valamint a dol­gozók iskoláiban december 22-től január 7-ig tart a téli szünet. A szünet utáni első tanítási nap 1967. január 9-e, hétfő. A szülőket ezen a na­pon értesítik — az ellenőr­ző könyv útján — arról, hogy a tanulók az oktatási év első felében melyik tárgyból, mi­lyen osztályzatot értek el. A téli szünet alatt is mes­­­szemenően gondoskodnak az iskolákban a napközis tanu­lókról, akiknek jól fűtött ter­meket biztosítanak, megszer­vezik felügyeletüket, ellátá­sukat ugyanúgy, mint a ta­nítási napokon. (MTI) fl huszonötöde olajkút Az Alföldi Kőolajfúrási üzem kimagasló eredményt ért el a kongresszusi ver­senyben. Éves tervét decem­ber elején teljesítette. Csak­nem egy hónappal a határ­idő előtt 180 ezer méter ku­tatófúrást mélyítettek és év végéig a szocialista brigá­dok kezdeményezésére még 7 200 méter kutatófúrást haj­tanak végre terven felül. Egy mélyszerkezetű földtani árok feltárása közben az eddigi legnagyobb alföldi m­­élységet érték el, a 3 400 méter túl­­haladásával. A­­ gödi me­dence területéi­ Algyőn be­fejezték a 25. olajkúlt mé­lyítését, rövidesen átadják termelésre a Nagyalföldi Kő­­olajtermelő Vállalatnak. Disznó­vágás ideje. A havazással, a szalonna­fagyasztó hidegen megkezdő­dött a disznóölés idénye. A kereskedelem gondoskodott a legfontosabb alapanyagok­ról, ízesítő fűszerekről. Folyamatos a rizsellátás. Az igényeknek megfelelően vásárolható fűszer paprika. Bőven van bors és 17 millió méter bél került a boltokba. Böllérkés, konyhakés, nagy­fazék, zsírosbödön nagy mennyiségben került forga­lomba, s elegendőnek ígér­kezik a hurkatöltő is. A bel­kereskedelmi kölcsönző vál­lalat a nagyobb vidéki váro­sokban mintegy kétszáz hur­katöltőt, ugyanannyi húsda­rálót, perzselőgépet biztosít. Türelmes újszegediek Választók és tanácstagok beszélgetése — A Mező Imre iskolában mindig sokan szoktak össze­jönni. Olyan családiasak itt a megbeszélések — így tájé­koztatnak előzetesen az isko­la igazgatói irodájában gyü­lekezők, Varga István, Szi­geti János, dr. Száva Lajos, Rezsek Margit és a házigaz­da Borsos László, valamen­­­nyien tanácstagok. Bent a VIII. osztály tan­termében már 30—40 nő és férfi együtt van, s később nagy figyelemmel hallgatják az I. kerület családi­ ház és társasház építési terveit, amelyek megvalósítására 1970-ig kerül sor. Az építési és az ehhez szükséges köz­művesítési program ismer­tetése után valóban közvet­len hangulatú beszélgetés kezdődik. Több gondoskodás kellene... Újszászi András az Alsó­kikötő soron lakik, azt kifo­gásolja, hogy a Vakok Inté­zetétől a hídfeljáróig gazdát­lan az út, nem gondozza sen­ki s gyenge a közvilágítás is. Bartucz József, a Odessza lakótelep lakóbizottságának elnöke fogalmazza meg elő­ször, hogy az újszegediek tü­relmesek. Belátják, nem le­het minden problémát egy­szerre megoldani, de azért több gondoskodásra lenne szükségük. Az eső, az első hó megjelenésével több út jár­hatatlanná válik, szembetűn­nek a tengelytörő kátyúk. Mint a Csanádi Utcában is, vagy a Vedres utcában, ahol az autóbuszmegállónál fél­lábszárig érő sár van. A Szé­kely soron miért nincs köz­­világítás, miért kellett tíz napot várni a KUKA-sze­­méttartók kiürítésére a Ved­res, a Csanádi és a Népkert utcában? Aztán azt is el­mondja, amire büszkék az újszegediek: a modern ABC áruházban minden megvá­sárolható. Sőt, a lakóbizott­ság újszerű társadalmi fel­adatra vállalkozott. Az önki­­szolgáló rendszerű árudában nagyon sok lopás történt egy időben, s ez elkedvetlenítette a bolt vezetőit, alkalmazotta­it. Többen önkéntes ellenőr­ző munkát szerveztek, segí­tettek a tolvajok leleplezésé­ben, megnevelésében. S azóta lényegesen kevesebb a kár a társadalmi tulajdonban. A kongresszus arra ösztönöz... Hlaváts László Pillich Kál­mán utcai lakos így kezdi szavait: — Két éve voltam utol­jára ilyen megbeszélésen. Most azért vagyok itt, hogy megköszönjem a tanácstag­jaink gyors intézkedését, mert kérésünkre bevezették az utcánkba a magasnyomá­sú vizet, a gázt, s megjaví­tották az utat, az átjárókat. — Sok olyan dolog hang­zott el a pártkongresszuson, ami arra ösztönöz, közösen és többet beszéljünk gond­jainkról is. Nos, mi valóban türelmes emberek vagyunk, hiszen évek óta nem lehet sár nélkül járni a boltba a Népkert utcai új épületből, sőt már téglákat raktak az aszfaltra, hogy gyalogosan közlekedni lehessen. — Érdekes megfigyelésem van már évek óta. Ki tudná megfejteni, miért tűnnek el egyszerre az utcaseprők, ha megjelenik az első hó. Csak nem olyankor tartanak ter­melési értekezletet? Miért nem vállalta a fuvaros? Nagy Pál Kendergyár ut­cai lakos szintén az utak ál­lapotát kifogásolja. — Most egy éve hízót vet­tem a piacon, ötször is, pe­dig csak egyet vágtam. Azért, mert az első négy el­adó visszamondta az alkut, mikor megtudta, hogy a ser­tést a Kendergyár utcába kellene fuvarozni. Horváth István Kertész u. 22. szám alatti lakos azt teszi szóvá, hogy a kéményseprő­­díjat beszedik ugyan, de a kéményseprő a tájukra se megy. — Azt gondoltam már, ez a legjobb szakma, én is je­lentkezem, hiszen még az idén nem láttunk kémény­seprőt. Molnár Andor Vadrózsa u. 1. szám alatti lakos bírálja az újszegedi kendergyárat, amely nem takaríttatja a jár­dát.­­ Ha a háztulajdonos sza­bálysértést követ el a hóta­karítás elmulasztásával, a­ közületeket is bírságolják meg hasonló hanyagságért. Czompa Miklós Gyapjas Pál utca 1. szám alatti lakos arra hívja fel a figyelmet, hogy az amúgy is' nagy for­galmat lebonyolító Tisza-hí­­don szerezzenek érvényt­ az egyirányú gyalogosközlekedé­si előírásoknak! Gajda Ferenc helyteleníti, hogy a Csanádi utca 10. számú ház udvarán — ahol ő is lakik — nincs hely a házbeli gyerekeknek, mert a garázsbérlő autószervizre használja az udvart. Sokszor, mint a gyerekek... Csíki Pál, aki az Alsóki­kötő sor 2. szám alatt lakik, így beszél: — Sokra értékeljük ta­nácstagjaink munkáját, mert ami itt elhangzik, annak mindig van foganatja. Most is azért ilyen sok a felszó­lalás. — Az ABC-áruház fiatal alkalmazottainak fele­lősségteljes munkáját említi, s azokat bírálja, akik eze­ket az udvarias és jól kép­zett kereskedelmi tanulókat indokolatlanul gyakran sze­kírozzák. Szemesi Sándor a Kender­gyár utca 7. szám alatt la­kik. — Először vagyok ilyen összejövetelen, s mondha­tom, nagyon tanulságos szá­momra. Négy gyerekem van, elképzelhetik, mennyit hall­gatok tőlük, most ez kelle­ne, majd meg az. Bizony, sokszor azzal zárjuk le a csa­ládi vitát, hogy nincs, nincs rá pénz. Mi itt hasonlóak vagyunk a gyerekekhez, mert sokszor nem vesszük figyelembe, ha kérünk, pa­naszkodunk, hogy milyenek a lehetőségeink. Arra gon­dolok, ezekben az itt el­hangzott problémákban sa­ját magunk is sokat tehe­tünk. Szervezzünk még több társadalmi munkát! A beszélgetés későre hú­zódik, de abban minden megjelent egyetért, hogy a lakosság és a tanács, a vá­lasztók és a választottak kö­zött egészséges és hasznos kapcsolat alakult ki az utób­bi időben. Ezt kell még to­vább erősíteni. K. J. K­ÉPERNYŐ AHOL A KÖVESÚT VÉGET ÉR... őszinte szándékkal, igaz emberséggel és a hűségre törekedve vállalkoztak a do­kumentumfilm alkotói arra, hogy felvessék a tanyai élet problémáit, s ezenfelül ál­lást is foglaljanak, segítse­nek a megoldásban. Meleg hangú vallomással kezdődik a film, munkában, gondban megöregedett asszonyok és férfiak vallják, hogy soha­sem hagynák ott a tanyát, sohasem mennének el on­nan. A tanyai emberek szor­galmát, igyekezetét, sokszor naív hitét bizonyítják az ügyesen és jellemző környe­zetben megszólaltatott pap szavai is. A móricgáti parasztembe­rek azonban hiába szeretik szőkébb hazájukat, hiába akarják építeni, szépíteni, egy 1948-ban kelt rendelet az itt lakó emberek igényét figyelmen kívül hagyva, egy távolabbi helyen jelölte ki az új tanyaközpont helyét. Az értelmetlen intézkedést 18 éve érintetlenül hagyták, s megváltoztatása már nem várhat tovább. Erről a kér­désről beszélnek a film sze­replői, egyszerű parasztem­berek, a tsz-elnök, a tanács­elnök, az italbolt vezetője, s a narrátor. Ez utóbbi csak kiegészített és lezárta a vi­tát — a rendező dicséretére legyen mondva. dór rendező és Neumann László operatőr elsősorban­­ egy pillanatra sem feled­keztek meg a tv-műfaj kö­vetelményeiről, az egyszerre lírai és drámai hangvételű filmjük szakavatott kezekre, őszinte segíteni akarásra, tö­kéletes problémameglátásra vall. Farkas István i­dős asszony kö­nyököl az ablak pár­kányára, figyeli az utca hullámzó for­galmát. Hancúrozó gyerekek, kacagó fia­talok, lányok, legé­nyek haladnak el az ablak előtt. Mind­egyikre van valami borsos megjegyzése: az összebújva sétáló szerelmesekre, vagy még inkább az isko­lából hazatérő gye­rekekre. Most is ép­pen édesanyjával hozza „összefüggés­be” azt a göndörbar­na kis­kamaszt, aki pont az ő ablaka alatt szólítja hango­san osztálytársát. A szidalmazásokra per­sze felfigyel egy kö­zépkorú ember, meg­áll az ablak előtt és így szól: „Kedves Az alkotók — Kígyós Sán- mama! Maga is volt Díjkiosztó énekkari hangverseny Szegeden A felszabadulás óta el­telt húsz év alatt a kórus­­mozgalom Szegeden is jelen­tős változásokon ment ke­resztül. Míg az első esztendő­ket jobbára tömegesítés jelle­mezte, utóbb — művelődési politikánk módosulásával — inkább csak kettős feladatra szorítkozik: a kórustagok fo­lyamatos ismerkedése a mu­zsikával, illetve zenei isme­retterjesztés, ízlésnevelés. A próbák, melyek a tudatfor­málás műhelyei, társadalmi és művelődési igények kielé­gítői is. Ezekkel a szavakkal nyúj­totta át a tavaszi országos kórusminősítési versenyeken — Keszthelyen, Csongrádon és Szegeden — kitűnően sze­repelt szegedi és Csongrád megyei énekkarok díjait Rad­nóti Tamás, az m. j. városi tanács művelődésügyi osztá­lyának csoportvezetője szerda este a szegedi egyetem Dugo­nics téri aulájában rendezett ünnepélyes díjkiosztó hang­versenyen. A diplomával aranykoszorút nyert Szegedi Tanárképző Főiskola női ka­rának díját Kardos Pál, a Zeneművészeti Szakiskola vegyeskarának aranykoszo­rúját Póczelnyi Mária, a Szakszervezetek Szegedi Ál­talános Munkáskórusának arany fokozatát dr. Mihálka György, a Szegedi MÁV „Ha­zánk” férfikarának arany- és diplomával ezüstkoszorút nyert vegyes karának díjait Erdős János, a Szegedi Szö­vetkezeti Bizottság vegyes karának hasonlóan diplomás ezüstkoszorúját Várady Zol­tán, a Szegedi DÁV vegyes­­karának ezüstkoszorúját Jur­­ka József (kórustag), a ma­kói József Attila Művelődési Ház vegyeskarának bronz­­koszorúját Pélt Pál ,­ az együttesek karmesterei vet­ték át. Az ugyancsak bronz­koszorút nyert csongrádi és szentesi szövetkezeti kórusok díjait korábban kiosztották. A minősítési fokozatok­ át­adása után koncertet rendez­tek, ahol négy szegedi karnak a szövetkezeti, a vasutas, a szakszervezeti és a főiskolai énekkarok mutatták be leg­jobb számaikat Szólót éne­kelt Joó Csilla és Kosfcóczi Lajos, zongorán kísért Delley József és Joó Ede. Becsületbeli kötelesség gyerek. Gondolom, hasonló eset önnel is történt már. Minek ez az akadékosko­dás?” Az idős as­­­szonynak arcába fu­tott a vér: — Majd mindjárt megmondom én ki­­gyelmednek, ki a maga mamája! Még­­hogy pártját fogja ezeknek a kölyök­­fajzatoknak! A férfi még pró­bálkozik, de amikor látja, hogy minden hiába, megemeli a kalapját és tovább­megy. — Úgy, úgy, csak menjen isten hírével — hajol utána a matróna és befejezé­sül még mond vala­mit, de ezt már alig lehet hallani. Másnap az idős hölgy bevásárolt, és teli kosárral, lassú, fáradt léptekkel ha­ladt haza. Az útke­reszteződésnél körül­tekintés nélkül akart áthaladni. Nagy csi­korgással fékezett előtte egy autó. Majdnem baleset tör­tént. Látva ezt egy iskolából hazatérő kisfiú, odafutott az asszonyhoz, egyik ke­zével a karját fogta meg, másikkal a ko­sarát vette át. Az asszony rábízta ma­gát a kisfiú segítsé­gére, de amikor la­kása ajtajához értek, végig mustrálta a gyereket, zsebébe nyúlt, és kivett egy forintost. — Fogjad, ez a tiéd! Tudd meg, nem szoktam senkinek adósa maradni. De a fiú nem nyúlt érte, állva maradt. — Néni, kérem, nekünk, úttörőknek, becsületbeli köteles­ségünk segíteni az idősebbeknek... És mielőtt még va­lamit is válaszolha­tott volna az as­­­szony, a kisfiú úttö­rősapkájához emelte kezét, köszönt és el­szaladt. Kővári János Közérdekű kérdés az albérleti díjak szabályozása A bérlő és albérlő közötti vitában a bíróság dönt Az utóbbi hetekben több olvasónk fordult levélben szerkesztőségünkhöz azzal a kéréssel, hogy adjunk tájé­koztatást a fennálló rendel­kezések alapján az albérleti díjakról. Az iránt is érdek­lődtek, hogy meg nem en­gedett albérleti díjak korri­gálása, leszállítása miatt él­hetnek-e keresettel a bírósá­gon. Sokakat érintő közér­dekű kérdés ez. Példa rá, hogy lapunk december 7-i számában lepleztük le Al­bérlet „nagyüzemi” módon című cikkünkben Megyelka •Indúhé Szeged? Bajcsy-Zsi­­lir­szky utca 23. szám alatti lakost, akinél néhány év alatt annyi albérlő megfor­dult, hogy önmaga sem tud­ja megszámolni. Bizalmuk­kal, helyzetükkel alaposan vissza is élt, amiért büntető­­eljárást indítottak ellene. A Megyerkáné által meg­szabott 500—600 forintos ha­vi bérleti díjat sokallották is szorult helyzetű albérlői, akik a magas összeg módo­sítását kérhették volna, ha bírósághoz fordulnak. Ezt mindegyikük „elmulasztot­ta”. Tették ezt azért, mert tartottak attól, hogy akkor felmond nekik a lakás bér­lője. A polgári peres ügyek között ugyanis ilyen esetek szerepelnek mind az állami tulajdonban, mind pedig a személyi tul­adonban levő, tanácsi rendelkezés alatt álló lakás bérlője, sőt sza­badr­endelkezésű háztulajdo­nos, illetve albérlője eseté­ben. A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 3/1960. (I. 10.) számú rende­lete szól az albérleti díjak­ról. Ez a rendelet megjelent a Magyar Közlöny 1960. ja­nuár 10-i számában. Abból emeljük ki most a fonto­sabb részeket. A társadalmi tulajdonban, illetve a személyi tulajdon­ban levő, tanácsi rendelke­zés alatt álló lakás bérlője vagy tulajdonosa albérleti díj címén csak a következő­ket számíthatja fel: az al­bérlő kizárólagos használa­tában álló helyiség területé­nek minden négyzetmétere után a lakás teljes alapterü­letének egy négyzetméterére eső lakbérhányadnak leg­feljebb az ötszörösét; bú­tor, ágynemű és a lakóhe­lyiségben levő egyéb beren­dezési tárgyak használatá­ért személyenként legfeljebb havi 100 forintot; a bérlő által nyújtott egyéb szolgál­tatásokért (fűtés stb.) pedig­ a tényleges költségeket. Az albérleti díj kiszámítá­sánál a lakbérpótlékot figye­lembe venni nem lehet. A társadalmi tulajdonban, il­letve a személyi tulajdonban levő, tanácsi rendelkezés alatt álló lakás albérleti dí­ja Szegeden sem haladhatta meg a havi 150 forintot. Ez magában foglalja a közösen használt mellékhelyiségek és az azokban levő felszerelési tárgyak használatának díját is, és független az albérlet­be adott helyiségben lakók számától. Az ágynemű hasz­nálatának díja viszont az ágynemű mosásának költsé­gét foglalja magába. Ha a bérlő bútorozatlan helyiséget (család, házaspár) részére ad albérletbe, akkor a fentebb már ismertetett és meghatározott 150 forint dí­jat 50 százalékkal növelheti. A lakás teljes alapterüle­tének egy négyzetméterére eső lakbérhányad ötszörösét csak komfortos lakásban le­vő és lakószobának minő­sülő helyiségre létesített al­bérleti jogviszony keretében szabad felszámítani. Egyéb esetekben az albérleti szer­ződésben csak ennél alacso­nyabb összeg köthető ki. Ha a helyiséget több albérlő használja közösen, a haszná­latért fizetendő díj az egyes albérlőket egyenlő arányban érinti. Bútor, ágynemű és a lakóhelyiségben levő egyéb berendezési tárgyak haszná­latáért csak annyi személy után szabad legfeljebb havi 100—100 forintot felszámíta­ni, ahány személy lakik az albérletbe adott helyiségben, feltéve, hogy a bérlő a he­lyiségben lakó minden sze­mély számára biztosítja a fekvőhelyet, a szekrény és az ágynemű kizárólagos használatának lehetőségét Ha ágyneműt a bérlő nem biztosít, bútorhasználatért személyenként legfeljebb ha­vi 75 forintot számíthat csak fel. Bérlő az albérlőjével közösen használt mellékhe­lyiségek takarításáért nem kérhet külön díjat. Az al­bérlő az általa is igénybe vett közüzemi szolgáltatáso­kért (villany, gáz, termálvíz stb.) viszont tényleges fo­gyasztásának mértéke sze­rint a hatóságilag megálla­pított díjat köteles megfi­zetni. A fogyasztás mérésé­nek módjára a felek megál­lapodása az irányadó. A bérlő és az albérlő között az albérleti dí­j tekintetében fel­merülő viták eldöntése a bíróság hatáskörében tart.­Mint már hangsúlyoztuk, ilyen ügyek előfordultak a bíróság gyakorlatában. Jog­erős bírói ítélet maras­ztal­­t el például T. Ferenc s fe­lesége újszegedi lakosú ház­tulajdonosokat ü. Sándor és felesége albérlőkkel szem­ben. Személyi tula­l­ában levő, szabadrendelk­ezésű házban voltak albérlők olyan lakásban, amelye teljesen ők bútoroztak be Beköltö­zéskor havi 500 forintban állapodtak meg. Ebben sze­repelt a villany használati díja is. D. Sándor és felesé­ge üres szobát és hozzá tar­tozó kamrát vettek albérlet­be Tehát a hivatkozott ren­delet szerint a Szegeden is előírt havi 150 forint maxi­mális helyiséghasználati dí­jat is csak akkor számíthat­ták volna fel nekik, ha komfortos lakást bérelnek. Az általuk használt helyiség viszont nem minősült kom­fortosnak. Tehát amennyi­ben ez tanácsi rendelkezésű lakás lenne, 150 forintot le­hetne nekik felszámolni az üres helyiségért. A bíróság — figyelembe véve azt is, hogy szabad rendelkezésű in­gatlanról van szó — feltű­nően aránytalannak tartotta D. Sándorék esetében a havi 500 forintos albérleti díjat, s azt havi 300 forintra mér­sékelte. Ilyen és ehhez hasonló panaszokat tehát igenis le­het orvosolni, s abból az al­bérlőnek semmi hátránya nem származhat. A Csongrád megyei Ven­déglátó Vállalat KISZ-szer­­vezete december 10-én, szombaton a Liget vendég­­lő­ben 19 órai kezdettel ,,télapó balat” rendez Közreműködik: A Ritmus tánczenekar. Belépőd!!: 1 Ft. Csongrád megyei Ven­déglátó Vállalat KISZ-szer­­vezete. s. 430 Péntek, 196«. december *. DÉL-MAGYAROKSZA € 5

Next