Délmagyarország, 1966. december (56. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-02 / 284. szám

Az MSZMP IX. kongresszusáról jelentjük (■ Folytatás a 3. oldalról.) Leonidasz Sztringosz: Békés megoldást Vietnamban! Leonidasz. Sztringosz, a Görög Kommunista Párt Po­litikai Bizottságának tagja tolmácsolta pártja Központi Bizottságának forradalmi üd­vözletét. Méltatta hazánk szerepét a szocialista tábor erejének fokozásáért és a világbéke megőrzéséért foly­tatott harcban, majd kije­lentette: A görög nép a világ ös­­­szes békeszerető és haladó erőivel együtt küzd a viet­nami problémának a Dél-vi­etnami Nemzeti Felszabadí­tási Front és a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának javaslatain alapuló békés megoldásáért. Végül síkraszállt a munkás­pártok akcióegységéért, a kommunista és munkáspár­tok nemzetközi értekezleté­nek összehívásáért Kristin E. Andersson: Fontos számunkra a népek rokonszenve Kristin FI. Andersson, az Izlandi Szocialista E­gység­párt Központi Bizottságának tagja átadta pártja üdvözle­tét, majd így folytatta fel­szólalását: " Izland messze van az önök országától, s ezért, kü­lönösen figyelemreméltó, hogy őseink ezer év előtti hőstetteit irodalmunk nagy hőskölteményében, az edda­­dalokban megénekelték, és emlékét a mai napig meg­őrizték. Jól ismerjük az önök szabadsághősét, Kos­suth Lajost s Petőfi Sándor lángoló költeményeivel a mi szabadságharcosainkat is lel­kesítették. — Nehéz helyzetben levő, megszállt országban dolgozó, kis párt vagyunk. Nagyon fontos számunkra a szocia­lista népek rokonszenve, ar­ra törekszünk, hogy mind­egyikekkel megőr­izzük test­véri kapcsolatainkat. Dr. Vladimir Bakarics: Az amerikaia­k vietnami agressziója a világbékét fenyegeti Dr. Vladimír Bakarics, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizott­sága Elnökségének tagja, a Horvát Kommunisták Szö­vetsége Központi Bizottságá­nak elnöke, a Jugoszlávia és hazánk közötti együttműkö­dés fejlődéséről beszélt Vietnam népének harcáról szólva kijelentette: Mi is úgy véljük, hogy az amerikaiak vietnami agres­­­sziója s a Délkelet-Ázsiában kialakult­ helyzet az egész világ békéjét, az emberiség jövőjét veszélyezteti. Egyetértünk az önök érté­kelésével — mondotta —, hogy ha a Kínai Kommu­nista Párt helyesebben fog­ná fel a világ e részében történő események törvény­­szerűségeit, és a szocialista erők feladatait, ez óriási mértékben megkönnyítené a háború befejezéséért folyta­tott küzdelmet. 4 DECEMBER 2, PÉNTEK Pak Szon Csei: Határozott antiimperialista politikát Pak Szon Csei, a Koreai Munkapárt Polikai Bizottsá­gának tagja tolmácsolta pártja testvéri üdvözletét, és örömének adott kifejezést, hogy a magyar nép egyre na­gyobb sikereket ér el a szo­cializmus építésében. Ezután a nemzetközi helyzetről szól­va hangsúlyozta, hogy az im­perialisták, elsősorban az amerikaiak, agresszív csele­kedetei az utóbbi időben mind nyíltabbá válnak. Az amerikai imperialisták fel­lépnek a szocialista országok ellen. Igyekeznek elnyomni a nemzeti felszabadító moz­galmakat, s ez 1054. évi genfi egyezmények durva megsér­tésével tovább szélesítik ag­resszív háborújukat Viet­namban. A jelenleg kialakult hely­zet megköveteli, hogy az egész világ antiimperialista erői egységbe tömörüljenek és még nagyobb erővel har­coljanak az imperializmus, különösen az amerikai impe­rializmus ellen. Valamennyi kommunista és munkáspárt­nak még keményebb és még következetesebb álláspontot, kell elfoglalnia az amerikai imperialistákkal szemben. 3. C Aguilera: A reakció offenzívájával szemben Julio Camacho Aguilera, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának tag­ja pártja nevében üdvözöl­­te a kongresszust, majd szólt az Egyesült Államok vietna­mi agressziójáról. Annak a meggyőződésének adott han­got, hogy a kubai nép bizo­nyos abban: a vietnami har­cosok kiűzik hazájuk földjé­ről és légiteréből „ gyűlölt betolakodókat.­ Hangsúlyozta, Kuba úgy véli, hogy Viet­nam megsegítés­e olyan előd kérdés, amellyel haladékta­lanul foglalkozniuk kell a világ kommunista pártjainak és forradalmi mozgalmainak. Ezután a kubai forradalom eredményeiről szólt, ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, a latin-amerikai tömegek eismerték az imperialista­­ellenes harc szükségességét, és forradalmi tevékenységet, fejtenek ki a reakció hétfő offenzívájáv­al szemben. FronCis*ek Waniolka: Az együttműködés további elmélyítéséért Franci­szek Waniolka, a Lengyel Egyesült Munkás­párt Politikai Bizottságának tagja üdvözölte pártunk IX. kongresszusát és a hagyomá­nyos lengyel—magyar barát­ságról szólt, majd így foly­tatta : — Országaink határo­zottan síkraszállnak együtt­működésünk további elmélyí­téséért. Bizonyítja ezt az 1966—1970-es évekre megkö­tött új kereskedelmi megál­lapodás, amely mintegy­­ 54 százalékos forgalomnöveke­dést­ irányoz elő. A nemzet­közi helyzet, időszerű kérdé­seit elemezve rámutatott ama a világbékét seltette+Ő veszélyre, amelyet az ame­rikai imperialisták szélesedő vietnam­­i agressziója jelent. Egyre világosabbá válik — mondotta —, hogy a vietna­mi konfliktus megoldásának egyetlen útja a genfi egyez­ményekhez való visszatérés, a Vietnami Demokratikus Köztársaság és a Dél-vietna­mi Nemzeti Felszabadítási Front jogos követeléseinek elismerése. A szocialista or­szágok teljes mértékben szolidárisak a vietnami nép felszabadító harcával, meg­adják és a jövőben is meg fogják adni neki a szükséges politikai és anyagi segítsé­get. Segítségünk eredményes­ségét sajnos, gyengíti az a tény, hogy a szocialista tá­bor nem egységesen cselek­szik: a Kínai Kommunista Párt vezetőinek hibájából nem sikerült koordinálni a szocialista országok tevé­kenységét Vietnam védelmé­ben. 3eon Kill: Az európai bi Jean Kill, a Luxemburgi Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára tol­mácsolta a luxemburgi kom­munisták forró testvéri üd­vözletét Luxemburg területre és népességre nézve kicsi, 1z erősen iparosított ország, munkásosztálya fejlett A parlamentben ötvenhat man­dátumból 5 a miénk — foly­tatta. — Rendkívül aggaszt bennünket, hogy a bonni ke fenntartása szövetségi köztársaságban újjáéled a német militariz­­mus. Ezért tartjuk oly jelentős­nek azokat a nemzetközi problémákat, melyektől a háború és béke kérdése­­ügg. Feltétel nélkül csatlako­zunk ahhoz a javaslathoz, amely a kommunista és munkáspártok új nemzetkö­zi konferenciájának össze­­­hívását célozza. D. Molomzsamc: Időszerű a közös tanácskozás Demcsigijn Molomzsamc, a Mongol Népi Forradalmi Párt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára beszámolt arról, hogy a mongol nép az idén júniusban tartott XV. párt­­kongresszus határozatainak megvalósításán munkálko­dik, s ez a tevékenysége összekapcsolódik a mongol népgazdaság negyedik ötéves tervének teljesítésével. A nemzetközi helyzetet elemezve hangsúlyozta: " A mongol nép, a szo­cialista országok népeivel és az egész haladó emberiség­gel együtt, elítéli az Egye­sült Államok vietnami ag­resszióját . Pártunk szerint a ki­alakult helyzetben mind szükségesebbé válik, hogy a világ kommunista és mun­káspártjai újabb tanácsko­zásra üljenek össze. David Bowman: Anglia és az európai biztonság David Bowman, Nagy- Britannia Kommunista Párt­ja Központi Bizottsága vég­rehajtó bizottságának tagja pártjának meleg, testvéri üdvözletét tolmácsolta, majd elmondta, hogy Angliában az európai biztonság prob­lémája egyre fontosabb, egyre élesebb politikai kér­dés. KONGRESSZUSI JEGYZETEK A PESTIEK ÉS A KÜLDÖTTEK: Mondják, ho*y W4 fiú — megtréfálni akarván a kíváncsi pestieket — megállt a Rákóczi úton ás öt percig tartósan az eget kémlelte. Per­cek alatt kétszázan vették körül, s noha semmi sem volt az égen, egyesek már látni vélték a holdrakétát. Hát hogyne vonzana nagy tömeget, amikor a Ifi Ikarus-autóbusz — motorosrendőr vezetésével — reggelente, vagy ebéd után elindul a Szabadság szállóból, a küldöttek szálláshelyéről a MEMOSZ-székház felé. Az egyik nap a Lövölde téri kanyar­nál az utat biztosító rendőrnek a hevesiek kocsijából kiki­áltott egy leány — a szolgálatos rendőr húga volt ez a kül­dött. A forgalom megtorpant a sarkokon, s a mosolygós, ba­rátságosan integető pestiek így köszöntik naponta a a vidék küldötteit. EGY TÁVIRAT ÉS EGY CSOMAG: Már éppen indulni akartunk, amikor a hotelportás utánunk hozta a napi postát, közte egy táviratot: a vásárhelyi Vörös Csillag Tsz jelentet­te a delegációnak, hogy november 30 helyett már 27-re tel­jesítették a kongresszusi vállalást. Már a mélyszántást is elvégezték mind az 17H2 holdon. A csomagban pedig a sze­gedi Vasút­forgalmi Technikum KISZ-szervezetének „Ifjú Vasutas" címü újságja. Az ügyesen szerkesztett lap címol­dalán a fiatalok a küldötteket köszöntik. S végül egy idézet a belső oldalról: „Ezen az úton tovább­ haladni — ez a pár­­tonkivüli tömegek véleménye is.” TOVÁBB a LENINI TIT­ON! Ez az egyetlen felírás ol­vasható a hatalmas kongresszusi teremben, s az elnökség mögött embléma Lenin-ről és a IX-es szám. ünnepélyes a légkör, de külsőségeiben szolid a terem díszítése, híven a párt munkastílusához. Nincsennek gépies tapsorkánok, de a felcsattanó tapsokból szinte „Olvasni” lehet. Háromszor állt fel a kongresszus: Először amikor a Szovjetunió Kom­munista Pártja küldöttségét, másodszor, amikor a hős viet­nami nép képviselőjét köszöntötte. Harmadszor pedig, ami­kor Kádár elvtárs befejezte a Központi Bizottság beszámoló­jának ismertetését. Mindháromszor forró, elvtársias tapsvihar zúgott tartó­san végig a nagytermen... A PADBAN EGY MAGÁNYOS EMBER: Az elnök szü­netet rendelt el, a terem percek alatt kiürült, csak a karzat első hosszú sorában egy magányos ember, s a térdére fek­tetve elmélyülten javítgatott szorgalmasan valamiféle kéz­iratot. A magányos férfi­­ Németh László volt. S aztán ismét benépesült a karzat. Kodály Zoltánt, Il­­­lyés Gyulát, Veres Pétert, Darvas Józsefet, Pátzay Pált, E­rdei Ferencet és másokat láttam ott. A szünetben Somogyi József szobrászművésszel futottam össze. A lépcsőn János­­sy Lajos, kiváló atomfizikusunk vitatkozott valakivel, a bü­fében kitűnő színművészünket, Keres Emilt fogták körül, s gratuláltak szép felszólalásához. A karzat középrészében a párt legidősebb harcosai ha­joltak össze : Szerrmi Boriska, Hunya István, Vas-Witteg Miklós... Vajon a hősi küzdelem milyen szép emlékét ele­venítették fel? az Érzelmek rezdülése. ca*fc f?v tudom je««­­mezni a kongresszus légkörének hangulatváltozásait. Figye­lem, derültség, majd — amikor a vietnami küldött beszél — szinte tapintható felháborodás az imperializmus ellen, majd ismét figyelem a beszámolóban érintett témák iránt. A nő­­delegátusok általános helyeslése hullámzik át a termen, amikor a beszámoló azt a javaslatot említi, miszerint a jö­vőben az egy gyerekes magányos férfi is kaphasson családi­­pótlékot. Aztán felfakad a derűs­ rosszallás, amikor Kádár elvtárs — bizonyos személyeknek címezve — azt fejtegeti, hogy sokan „nem bírják” meg a kritikát, s valahogy így fo­galmaz: „Még mindig elég sok olyan elvtársunk van, aki a kritikát megköszöni ugyan —, de nem felejti el... ” Szinte érezni a kongresszusi teremben azt a szellemi­társadalmi pezsgést, az alkotó gondolatok nagy gazdagságát, ami pártunk munkájának eredménye. Hiszen ezekben a na­pokban itt­ szinte „sűrítve” lehet érzékelni, hogy a pártnak a társadalmi-gazdasági-kulturális élet minden problémájá­nak megoldására határozott elképzelése van, ami a magyar társadalom gondjainak-problémáinak alapos ismeretéről ta­núskodik. LÉPTEN-NYOMON ISMERŐSÖK. Az ország vezető tisztség­viselőinek is találkozója ez. A karzaton velünk szemben a hazaérkezett magyar diplomaták ülnek. A föld­szinten helyezkednek el a szavazati jogú küldöttek. De a szü­netben, a folyosókon felbomlik a rend. Lépten-nyomon is­merősök ölelik meg egymást. S nem számít, hogy az egyik tábornoki nadrágot visel, a másik csak egyszerű pantallót. Ma itt, holnap talán ott kell szolgálni a nép ügyét. A moz­galom talán még a rokoni szálaknál is erősebben fűz össze bennünket. Pártiskolai kapcsolatok, régi közös mozgalmi emlékek kapnak erőre egy-egy ilyen ritka találkozáson. Saj­nos, sokszor a név már kikopott az emlékezetből, csak a mosolygós szem, s az arc ismerős, noha erre az arcra a leg­utóbbi találkozó óta újabb vonásokat vésett az élet. De a szemek derűsen, fiatalosan csillognak ... HÁROM NEMZEDÉK: Igen, a pártnak legalább három generációja találkozik itt. De lehet, hogy még több is. Attól függ, mi szerint csoportosítjuk a küldötteket. Veteránonként — a múlt rendszer nehéz harcainak emlékeivel? Derékhad­ként — akik a veteránokkal együtt a felszabadulástól kez­dődően „végigcsinálták” a forradalmat? A legifjabb nemze­dékként — akik a mozgalom jövőjét alkotják? A nemzedékek nemes fémként ötvöződnek a pártban. Nem is a kor a lényeges. Idős Komócsin Mihály elvtárs már 72 éves, de olyan derűs, fiatalos, mozgékony, ma is minde­nütt az első. A Csongrád megyei küldöttség legfiatalabbja Hingl József algyői olajmérnök viszont csak 28 éves. De a kommunista mozgalom szempontjából mindketten fiatalok) mert a forradalmi eszmében, a kommunizmusban hisznek, mert a kommunizmus a fiatalság, a jövő! A kongresszusi teremben majdnem egymás mellett is ülnek. Az egyik: a múlt és a jelen. A másik: a jelen és a jövő! EGYEDÜLÁLLÓ DEDIkAC’IÖ: „öcsém — mondja Ve­res Péter — nekem már ez a néhány lépcső is sok". S nyom­ban vita is kerekedik: a „kínai vonalról”, aztán a realista művészetről, s más kérdésekről. „Mert igaz, a külsőm ilyen konzervatív — hogy úgy mondjam: anakronisztikus — jegyzi meg a kitűnő író, egyszerű, csizmás öltözetére célozva, — de a gondolkodásom nem ilyen maradi. A korszerűség­ről vallott nézeteimet a publicisztikában nem is rejtem vé­ka alá. „Aztán előkerült egy könyv s már írja is a dedikációt. ..Párkányi Istvánnak, az MSZMP IX. kongresszusán. Veres Péter:" Mert a kommunisták kongresszusára a párt meghívott néhányat azok közül a pártonkívüli barátaink közül is, akik a Hazafias Népfrontban tevékenykednek a kommunistákkal együtt a nép ügyéért, a szocialista Magyarországért... HUMOR ÉS DERŰ. Ez sem hiányzik erről a kongres­­­szusról. A szünetben szóba kerülnek azok a gondolatok, amelyeket Kádár elvtárs a szocialista hazafiságról kifej­tett „Tudja mit irt iskolai dolgozatában ötödikes kisfiam arról, hogy kit tart igaz hazafinak? — má­si­k­ egyik ismert magasrangú állami vezetőnk — Mészöly Kálmánt! S a ma­ga módján igaza van, hiszen azt hallja Szepesitől egy-egy válogatott meccsről: „Vigyed Kálmán, mutasd meg mit tud az a magyar szív..." Aztán a tanácskozás egy rövid időszakában a Csongrád megyeiek kerültek előtérbe. Akkor éppen Apró Antal elvtárs elnökölt, akiről köztudott, hogy megyénkben, megadta a szót a fábiáni tsz-elnöknek, s bejelentette, hogy szólásra követ­kezik a debreceni egyetem rektora , aki viszont vásárhe­lyi származású. Előtte Németh Károly elvtárs, a budapesti pártbizottság első titkára beszélt, ő is hosszú ideig megyénk pártbizottságának első titkára volt... Ezért kicsit megyén­k­­bell... Erre az időszakra mondta megyénk egyik delegátusát „Ez a kongresszus tényleg a m­i kongresszusunk." A MUNKA ÉS EREDMÉNYEI. A gondok is őszintén hangot kaptak minden felszólalásban, de markánsan mégis az eredmények domináltak. A százhalombattai igazgató mondotta el, hogy a legutóbbi kongresszus idején még ku­koricát szedtek ott, ahol ma hatalmas kőolajipari kombinát áll. Akkor a beruházás a 100 milliót sem érte még el, most meghaladja a kétmilliárdot, s végső befejezésként 8 milli­­árdot használnak majd fel. A szocialista dinamizmus nagy­szerű alkotására! S a kazincbarcikai tanácselnök? Alig öt­ezer lakosú három kis község helyén, alig egy évtized múl­tán ,10 ezres város emelkedett. És mintha a szocializmus „korát” jellemezné e város átlagéletkora is: a 29 esztendő! Nem dicsekvés — de jogos büszkeség. Nem légvárak építése — hanem megalapozott előrelátás a jövőt illetően. A nagymúltú magyar kommunista mozgalom IX. kongres­­­szusán érezni a történelmet... RÁCZ LAJOS fMTI Fere — Papp fehj Teres Péter és Z. Nagy Ferenc « kongresszus»»

Next