Délmagyarország, 1967. január (57. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-08 / 7. szám

Dobi István a kisbéri Virágzó termelői szö­vetkezetben A hét utolsó napján Ko­márom megye két közös gazdasága — a kisbéri Vi­rágzó és a szári Aranykalász Termelőszövetkezet — meg­nyitotta közös gazdaságaink 1966. évi eredményeit, gaz­dálkodási tapasztalatait ös­­­szegező zárszámadási köz­gyűlések sorát. A kisbéri Virágzó Terme­lőszövetkezet közgyűlésén, amelyen megjelent Dobi Ist­ván, a Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke, Morvai Béla elnök ismertette a múlt évi számvetést. El­mondotta, hogy 1965-höz ké­pest tavaly 20 százalékkal emelkedett a tagok egyéni jövedelme. A rendszeresen dolgozó kisbéri gazdák kö­zösből származó részesedése (MTI) átlagosan megközelítette a 30 000 forintot. Az Elnöki Tanács elnöke a közgyűlésen elhangzott fel­szólalásában gratulált a szö­vetkezet tagságának a jó eredményekhez. Hangsúlyoz­ta, hogy a termelőszövetke­zeti szövetségek megalakulá­sa, s a tervezett intézkedé­sek még nagyobb önállósá­got adnak a termelőszövet­kezetek vezetőinek, ugyan­akkor nagyobb felelősséget is rónak rájuk. A munká­juk ilyen körülmények kö­zött — mutatott rá Dobi István — csak úgy lesz ered­ményes, ha az eddigihez ké­pest nagyobb mértékben tá­maszkodnak a tagok szak­értelmére és szorgalmára. Készül az új tsz-törvény tervezete Az MSZMP IX. kongres­­­szusának javaslatára ez év áprilisára összehívják a ter­melőszövetkezetek első orszá­gos kongresszusát. Egy hó­nappal ezelőtt megalakult a termelőszövetkezeti kong­resszus előkészítő bizottsága, amelynek titkára, dr. Nagy Sándor egyebek között meg­állapította: — Ismeretes, hogy a ter­melőszövetkezetek működé­sét, szervezetét és gazdálko­dását szabályozó 1959. évi 7. számú törvényerejű rendelet kereteit a szövetkezetek ki­nőtték. A készülő új jogsza­bály abból az alaptételből indul ki, hogy a termelőszö­vetkezet az önkéntesen tár­sult dolgozó parasztok átfo­gó szervezete, amely szövet­kezeti jelleggel, nagyüzemi keretekben önálló, vállalat­­szerű gazdálkodást folytat.­­ A rendezés fő irányel­ve az, hogy a tagsági vi­szonyban az eddiginél job­ban kifejezésre jussanak majd a tulajdonosi és a dol­gozói vonások és a tagsági jogok gyakorlása általában a kötelezettségek teljesítésétől függjön. A háztáji föld használatára — a mostani­tól eltérően — nem a csalá­dok, hanem a termelőszövet­kezet tagjai személyükben lesznek jogosultak. Helytörténelmi szabadegyetem Szegeden A TIT Csongrád megyei szervezetének történelmi szakosztálya, a Szeged vá­rosi tanács vb művelődés­­ügyi osztálya és a Hazafias Népfront városi bizottsága A régi Szeged címmel január 13-ától Helytörténelmi sza­badegyetemet indít. A szabadegyetem 6 elő­adásból áll. Tematikája a város történetének legfonto­sabb szakaszait foglalja ma­gában. Az előadások általá­ban kéthetenként, pénteki napokon kerülnek sorra a Hazafias Népfront városi bi­zottságának előadótermében, 6 órai kezdettel. Az előadás­­sorozatra 14 forintért bérlet váltható a TIT városi bizott­ságánál (Kárász utca 11. sz. I. em.), valamint a helyszí­nen (Vörösmarty utca 7.). Egyes előadásokra szóló be­lépőjegy ára 3 forint. Az első előadást Szeged ki­alakulása és a város közép­kora címmel dr. Bálint Ala­jos c. egyetemi docens, me­gyei múzeumigazgató tartja, majd a további sorrend a következő: Február 10-én A törökkori Szeged (Tóth Béla író, tu­dományos munkatárs); feb­ruár 24-én Máglyák a Bo­szorkány-szigeten, Szeged a XVIII. században (Oltvai Fe­renc levéltári igazgató); már­cius 10-én Szeged az 1848— 49-es szabadságharcban (Má­­riaföldy Márton, a TIT Tör­ténelmi Szakosztályának el­nöke); március 31-én Szeged a forradalmakban — 1917— 1919. (Dr. Csongor Győző muzeológus); április 14-én Szeged a fehérterror idején (Dr. Serfőző Lajos egyetemi docens, a történettudomá­nyok kandidátusa). Ilyen jellegű szabadegyete­mi előadássorozat Szegeden eddig egyedülálló. Érthető, hogy széles érdeklődésre tarthat számot. Kívánatos, hogy a szakembereken, taná­rokon, történészeken kívül a történelemszakos főiskolai és egyetemi hallgatók és a kö­zépiskolák felsőbb osztályai­nak tanulói közül is többen részt vegyenek az előadáso­kon, hiszen a helytörténet anyaga részt kap az érettségi tételek némelyikében is. Ter­mészetesen munkakörétől és szakmájától függetlenül az előadásokon a Szeged törté­nete iránti minden érdeklő­dőt szívesen lát a szabad­­egyetem rendező bizottsága. A hó ellen Péntek hajnaltól ijesztget­te Szegedet a nagy hóesés, amely átmenetileg problé­mákat is okozott: lelassult a közlekedés, s a „felesleges” gépjárművek szinte eltűntek a forgalomból, csak azok közlekedtek, amelyeknek na­gyon muszáj volt. A hirte­len beköszöntött tél ereje azonban tegnapra megtört a hóeltakarító gépeken, ame­lyekkel a városgazdálkodási vállalat és a vízügyi igaz­gatóság segítségével dolgoz­tak pénteken egész éjjel, hogy a közlekedés zavarta­lanságát biztosítsák. A villa­moskocsikra szerelt hóekék is szabad utat biztosítottak a pályákon, s a járatokon — ha késésekkel is — folyama­tos volt a forgalom. A városi tanács kérésére munkába álltak a helyőrség katonái is, és nekik is kö­szönhető, hogy a Tisza-híd, a Széchenyi tér és a Belvá­ros forgalmasabb útjai és az útkereszteződések szabaddá váltak. A jelentések szerint az országban Szegeden és környékén esett a legtöbb hó. Szerencsére a szombat éjszakai enyhüléssel megin­dult az olvadás is. Eltakarí­tani való azért akad még: több villamosmegállóban nagy hótorlaszok akadályoz­zák az utasok le- és felszál­lását, s ez balesetveszélyt is rejt magában. A Meteorológiai Intézet előrejelzése szerint hamaro­san kissé hidegebbre for­dul az idő. Vasárnap estig erősen felhős, hideg idő vár­ható, sokfelé ismétlődnek a havazások, erős, helyenként viharos, északias szélre, hó­fúvásokra is számítanunk kell. A KPM Közúti Főigazga­tóságának szombat esti je­lentése szerint a Dunántúl nyugati és délnyugati ré­szén még sok a hóakadály. A KPM Autóközlekedési Vezérigazgatóság ügyeleté­nek tájékoztatása szerint a távolsági járatok forgalmát mindenütt sikerült fenntar­tani, de szombaton a mátrai hegyi járatokat nem bírták közlekedtetni. Szélesvásznú mozi Rókuson Szeged-Rókuson, a Kos­suth Lajos sugárút 53. szám alatt már jóval 5 óra előtt benépesedett a mozi­terem­hez vezető szűk folyosó. Jóllehet a szombat-vasárnap már hagyományosan forgal­mas a Nyugdíjas Szakmakö­zi Művelődési Otthonban, de ezúttal érthető a foko­zott érdeklődés. Gedeon Ilona pénztáros már csak néhány jegyet tud adni az Aranyemberre, aztán kímé­letlenül felkerül a tábla. Minden jegy elkelt. Pedig az igazi megnyitót csak 7 órára hirdették. — Ez csak amolyan pró­bavetítés — újságolta né­hány perccel az új széles­vásznú mozi premierje előtt Bíró Erzsébet, az otthon igazgatója. — Lényegiben most debütált filmszínhá­zunk, melyben eddig csu­pán keskenyfilmeket vetít­hettünk, mától kezdve vi­szont normál- és széles­­vásznúakat egyaránt A Szakszervezetek megyei Ta­nácsa — Nagy Lászlóné és Szolnoki Ottó segítőkész munkája —, valamint a Csongrád megyei Moziüze­mi Vállalat nagyszerű ös­­­szefogásaként teremthettünk itt, ha teremméretre nem is nagyobb, de mindenesetre korszerű igényeket kielégítő filmszínházat. Százezer fo­rintot, illetve — teljesen in­gyen — két vetítőgépet kaptunk tőlük, melyeket Németh József, Tilink­ó Ist­ván és Bárkányi József ál­lított be... — Na és persze másfél ezer óra társadalmi munkát a megyei tanács építőipari vállalata villanyszerelő rész­legének Bem szocialista bri­gádjától, Ábrahám Illéstől, Kasuba Andrástól, Kapitány Antaltól és Halász József­től, akik Ladányi Lajos, valamint Ambrózy Gyula vezetésével a technikai munkát végezték el, körül­belül 1500 forint értékben — kapcsolódik beszélgetésünk­höz Hegykői György, a mű­velődési otthon egy évtize­de mellékállású mozigépé­sze. És ezzel — úgy tűnik — mindenkit felsoroltunk, akik tevékeny részt vállaltak a munkában. Még csak an­­­nyit: a kétszáznegyvennyolc férőhelyes teremben deko­ratív függönyök, hosszú szőnyeg került, és — pil­lanatnyilag, szükségmegol­dásból — két vászonpótló lepedő, ami színes vetítés­kor szerencsére nem lát­szik. A budapesti Film­technikai Vállalattól au­gusztusban megrendelt új filmvászon azonban már úton van, a hónap végére valószínűleg ideér. Ettől függetlenül változatlanul folynak az előadások: szom­baton és vasárnap 5, illetve 7 órai kezdettel. L N. Az új szélesvásznú mozi pénztára előtt, tegnap este (Somogyiné felvétele) Klinikákon belül A környék már aludni lát­szik, amikor a klinikák ab­lakaiból kiáradó fények még gyöngysorként díszítik a Ti­­sza-partot. Nagyvárosi fé­nyek. Ahányszor arra járok, mindig gyönyörködöm ben­nük. Messzi vidékekről Első hallásra talán hihe­tetlenül hangzik, hogy a szegedi klinikákon évenként több mint 32 ezer embert gyógyítanak meg. És hogy hányféle betegség változik egészséggé, hányféle fájda­lom örömmé, hányféle gond boldogsággá, azt ugyan ki tudná megmondani? Szeged és Csongrád me­gye gyógyintézeteiben — a kórházakban és a klinikákon — 3750 betegágy található, tízezer lakosra 86 jut belő­lük. Tízzel több, mint az or­szágos átlag, ez olvasható a Statisztikai Hivatal megyei igazgatóságának évkönyvé­ben. Ami igaz is, meg egy kicsit torzít is. A szegedi klinikákon a 3750-ből 1250 ágy van, de ez nem mind a szegedieké. Messzi vidékek­ről az itteni gyermekklini­kára hozzák például a kora­szülött csecsemőket; az en­dokrin betegek — többnyire a pajzsmirigyükkel van baj — az I-es számú belgyógyá­szati klinikát keresik fel az egész országból. És még sok más olyan betegség létezik, amelyre Szegeden tudják a legjobb gyógyírt! A Szegedi Orvostudományi Egyetem klinikái nemcsak a város, sőt még csak nem is egyedül a környék lakóié. Az ország négy városában mű­ködnek klinikák: Budapes­ten, Pécsett, Debrecenben és Szegeden. Nyilvánvaló, hogy hatósugaruk kiterjedt. A sze­gedié a Dél-Alföld, Csong­rád mellett Békés és Bács- Kiskun megye nagy része is. Az ambu'ane’án A többihez képest a sze­gedi orvosegyetem klinikáin található a legkevesebb be­tegágy. Nem mintha ez len­ne a legkisebb egyetem a vidékiek közül. Sőt, ama­zoknak nincsen sem gyógy­szerész karuk, sem fogorvosi fakultásuk. Ide jár a leg­több hallgató. És ez az egye­tem vállalt egyedül SZTK szakrendelést is. A szegedi járás községeiből ide járnak a betegek kezelésre, a klini­kák képezik a járás rendelő­­intézetét. A statisztikai év­könyv ezzel kapcsolatban szintén tud adatot; mivel a termelőszövetkezeti paraszt­ságra is kiterjesztettük a társadalombiztosítást, a me­gye lakosságának 98 száza­léka részesül ingyenes orvosi és kedvezményes gyógyszer­­ellátásban. Nyilvánvaló, hogy a kórházak oroszlánrészt vállalnak a betegek ellátásá­ban, gyógyításában, s itt Í Szegeden még az orvostan­hallgatók képzéséből is ki­veszik részüket. A klinikák ambulanciái felveszik az új betegeket, el­látják a baleseti rendelést és utókezelésben részesítik a gyógyultakat, összesen mint­egy 390 ezer járóbeteggel foglalkoznak évente. Ez a szám önmagában érvel, fe­leslegessé teszi, hogy részle­tezzem, milyen megfeszített munkát takar. Ha tudta volna • •• Rövid levél fekszik előt­tem, azt írják le benne, hogy mi történt egy decemberi es­tén a II-es számú belgyó­gyászati klinika ambulanciá­ján. Már csak tanulságkép­pen is érdemes közreadni tartalmát! a mentők beteget hoztak a körzeti orvos be­utalójával, a klinika szol­gálatban levő orvosai ter­mészetesen megvizsgálták, a szükséges orvosi kezelést megadták, de mivel azt ál­lapították meg, hogy sürgős belgyógyászati gyógykezelés­re nincs szükség, ezért a fel­vételi kérést elutasították. Lett erre haddelhadd! A be­teg hozzátartozója, többek füle hallatára, kijelentette, hogyha az orvosok borrava­lót kaptak volna, bizonyára nyomban felveszik. Vajon elragadtatja-e ma­gát, ha tudja, hogy a II-es számú belgyógyászati klini­kán mindössze 80 ágy van, s ezért nagyon meg kell fon­tolniuk, kit mikor vesznek fel? És ha azt is tudja, hogy a klinika hetenként három napon úgynevezett mentő­ügyeleti szolgálatot teljesít, amikor lehetetlen előre ki­számítani, mennyi beteget kell felvenniük, s azonnal ágyhoz juttatniuk? Ilyen, könnyűnek éppen nem nevezhető körülmények között mégis teljesen ki­használták 1966-ban a ren­delkezésre álló ágyakat, a 80 ágyon mindig feküdt beteg. E klinikán körülbelül 28—30 ezer volt az ápolási napok száma. Ha egy orvos meg nem engedhető módon netalán pénzt, anyagi előnyöket kö­vetel gyógyulást kereső be­tegétől, akkor közönséges zsaroló, aki meg sem ér­demli az orvos nevét Fel kell jelenteni, hogy megkap­ja méltó büntetését. De az említett orvosokat ok nélkül, alaptalanul rágalmazta meg a beteg hozzátartozója, s ezt még idegessége sem menti. Nincs joga senkinek sem tisztességes embereket befe­ketíteni! Gyógyítói, magas színvonalon A tavalyi évre 380 ezer ápolási napot terveztek a sze­gedi klinikák, s 402 ezerrel végeztek. A maximális szá­mot úgy kaphatjuk meg, ha az 1250 ágy számát szoroz­zuk 365-tel, az év napjainak számával. Az eredmény 456 ezer, nem eszményi, legfel­jebb eszmei, mivel a bete­gekkel nem lehet „meleg váltást” csinálni. Az ágya­kat rendbe kell hozni, gyak­ran fertőtleníteni is szüksé­ges. Egy-egy betegre átlago­san 14 nap ápolási idő ju­tott. A szegedi klinikákon —­ akárcsak a kórházakban — igen magas színvonalú gyó­gyító munkát végeznek. Száz ágyat, vagy mondjuk inkább úgy, száz beteget 95 dolgozó lát el. Ennyien segítik elő a gyógyulást, ápolnak, biztosít­ják a gazdasági és a tecni­­kai feltételeket A klinikai dolgozók 18 százaléka orvos, 33 százaléka úgynevezett egészségügyi középkáder, többségében ápolónővér, a többi kisegítő, adminisztra­tív, gazdasági és műszaki be­osztásban szolgálja a bete­geket. Azt se feledjük, hogy a klinikák az egyetemhez tar­toznak, annak szerves része mindegyik. A gyógyítás, a betegellátás mellett oktatják és nevelik az orvosegyetem 1600 hallgatóját, valamint tu­dományos és kutatómunkát is végeznek, s nem állapíta­nak meg soha sorrendet, hogy melyik a fontosabb kö­zülük. Tevékenységük nem egymás ellenében, hanem egymásra hat, kölcsönösen kiegészít, elmélyít. Gond is akad Nagyvárosi fények? Való­ban. A klinikák ablakainak gyöngysora azonban ennél többet jelent. Azt is, ami a falakon belül történik! Fá­radság, áldozatkészség kell ahhoz, hogy a tudományos eredmények a gyakorlatban is kamatozzanak, hogy az új eljárások betegek százainak adják vissza egészségét. Nem problémák nélküli ez az élet. Olykor meg kell küzdeni az emberi kicsinyességgel, r­~ nem értéssel, olykor tök állhatatosságra, nagyobb kö­vetkezetességre lenne szük­ség ahhoz, hogy minden ne­hézségen úrrá legyenek: ők is emberek. De az bizonyos, hogy a szegedi klinikák min­den gondjukkal s problémá­jukkal együtt is a modern orvostudomány, a gyógyítás és az orvosképzés kitűnő in­tézményei, érdemesek arra, hogy megbecsüljük őket. Fehér Kálmán A Napocska... így nevezik az ibolyántúli sugarakat kibocsátó új szov­jet izzólámpát, amelynek gyártását Moldoviában a Szvetotyehnyika (világítás­­technika) egyesülés üzemé­ben nemrég megkezdték. Ezt az izzólámpát különleges üvegből készítik. A Napocs­ka széles körű felhasználás­ra kerül a távoli északon, ahol télen kevés a napsugár, továbbá a melegházakban, az állattenyésztő telepeken és egyéb olyan helyiségekben, ahová nem jut be a napsu­gár. A Szovjetunióban gyártott izzólámpák harmadrésze a Szvetotyehnyika egyesülés üzemeiből kerül ki. Az egye­sülés termékei külföldön is jól ismertek, a S­zvetotyeh­­nyikának 50 külföldi ország­ban vannak kereskedelmi partnerei. Rózsa Sándor — a Bajadérban szolgáljon, beug­rása — legendás névrokonának méltó utódjaként — igen messziről, a szolnoki szín­házból történt anélkül, hogy sze­repét eddig egyál­talán játszotta volna. A mind­össze 22 éves szí­esztendeje Szege­den járt gimnázi­umba — még in­kább hálás nyers­anyag, de nagy ígéret, aki operett­vonalon — első­sorban jó megje­lenése és szép hangja miatt — komoly sikerre számíthat. F­i­gyelemre méltó sí­­nész — néhány Péntek este a kerrel. Dicséretéül Bajadérban Rózsa Sándor személyé­ben „új fiú” je­lent meg, aki ez­úttal csak ritkán vonta össze szem­öldökét, még ke­vésbé akarta lo­vát ugratni, csu­pán Lahore her­cegét formálta színpadra — fi­ Vasárnap, 1967. január 8. délmagyarorszA* 5

Next