Délmagyarország, 1967. július (57. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-19 / 168. szám
I Ipari Vásár és Kiállítás eg Azt mondják a hivatalosak, azt a látogatók, hogy az idei szegedi vásár felülmúl minden eddigit. Nincs okunk kételkedni benne, mert talán még ez a séta — amire most, ezen az oldalon invitáljuk az olvasót — is mindenkit meggyőzhet róla. Az első, ami szembetűnik, a kiállítás megjelenésének színvonala: szebbek a pavilonok, jobb a tálalás. Azután az is kiderül, hogy a „tálalni való’ tartalma is kitűnő: fejlett ipar seregszemléje a vásár. A nehézipartól a kézművesekig mindenki java munkáját hozta el. S nem utolsósorban az tűnik fel még mindenkinek, hogy a szegedi kiállítók mellett Csongrád, Bács- Kiskun és Békés megye ipara is szép számmal jelentkezett. Tehát egyre inkább dél-alföldi jellegű a vásár, s egy kis túlzással: már nemzetközi is. A jugoszlávok kollektív kiállítása, a 16 szabadkai cég felvonulása mindenképpen nyereség. Nézzünk szét tehát egy kicsit! Praktikus játék Lehet-e a vastapsnál nagyobb dicséret egy produkció sikerére? Itt a szegedi vásárban, s természetesen minden hasonló rendezvényen a legnagyobb dicséret, a vastaps, a vásárlókészség A Bútorértékesítő Vállalat sok ilyenfajta elismerést kapott azokra az új berendezésekre, amelyek 1968 bútoraiként, prototípus jeligével jöttek Szegedre. A 400 négyzetméteres új csarnokban, amely az ipari vásár legnagyobb kiállítási területe — s az egyik legimpozánsabb is —, egymásnak adják a kiállított szobák képzeletbeli kilincsét az új meg új látogatók. Fiatal házasok, anyák, s anyósok beszélik meg a látottakat, nagy érdeklődés tükröződik a szemekben. Nemhiába került az előtérbe például a Nagykanizsai Bútorgyár készítette szobaberendezés — a képünkön látható kitűnő garnitúrának valóban az élen a helye a hazai bútortervezésben és gyártásban. Most a Budapesti Nemzetközi Vásár után itt is learatja a maga babérait: sokan nyúltak volna már a zsebükbe, hogy megvegyék, ha eladó, illetve eladható lenne. De ezek az érdeklődők már megjegyezték maguknak a gyár , s talán a tervező, Mózer László nevét is, s bizonyára keresni fogják a bútorüzletekben az ilyen termékeket. Persze vannak, akik nem várnak, keresnek tovább, megtalálták a lakásukba illőt. A Szeged lakberendezési áruházban több olyan üzletet bonyolítottak le a héten, ami lényegében a vásárban köttetett. Lehetőség nyílt az előjegyzésre, ezzel is éltek a látogatók. A komplett berendezések mellett számos egyedi darab is tetszést aratott Általában az a tapasztalat, hogy ülő és fekvő bútorok ügyes kombinálása, mint afféle praktiku« „játék”, tetszik a közönségnek is. A Neptun—4 és társai Sok ezer és nagyon sokfajta cikkből válogatta kiállítási anyagát az Országos Gumiipari Vállalat. Az ipar számára oly fontos , tömlők, hevederek, abroncsok mellett nagy teret kaptak pavilonjában a márkás kempingcikkek, szellemes vízi újdonságok is. Ilyen például a felfújható gumi-motorcsónakcsalád tagja, a Neptun—4, amelyet jövőre már nálunk is megvásárolhatnak a vízi száguldás szerelmesei. S aki nem a száguldás, hanem a fürdés híve, az is talál kedvére valót, az kimondani ugyan furcsa, de így igaz! — fölfújható vízmedencét. A gumimedencét 1800-tól 40 ezer literes nagyságig számos változatban gyártják. A kiállításon bemutatott mintát úgy megkedvelte a közönség, hogy akár a római Trevi-kútba, pénzt is dobáltak bele, ami „olaszul” a visszatérés vágyát fejezi ki. S lehetne még sorolni az érdekességeket, az ágybetétnek is megfelelő gumimatractól a Lizy matrac-kagylófotelig. Az utóbbi elmés újdonságot egy-két mozdulattal matracból fotellé lehet varázsolni, ha a tulajdonosnak épp üldögélni szottyanna kedve. Az OGV közbejöttével történt egy érdekes üzletkötés is a vásáron: hollandiai vezérképviselőjüknek, aki ez alkalommal Szegedre látogatott, megtettszett a szegedi fémfeldolgozó motorkerékpár-utánfutója, s próbarendelésképpen 600 darabot le is kötött belőle. Hozzátartozik a történethez, hogy az üzletember eredetileg szegedi papucsot akart vásárolni. Ez a sztori egy kicsit a vásár új vonásairól is árulkodik. Hét végére Pihenés, kikapcsolódás, üdülés — ezeket a gondolatokat kelti a szegedi vásár hétvégi házainak külön kis „utcája”. A nádgazdaság a könnyű, a ládagyár a nejhez ,.műfajt” képviseli, a TÜZÉP lengyel házacskája pedig a kettő szerencsés átmenetét. A nádgazdaság vikendházai közül egyébként néhány már áll Mártélyon, de hamarosan másutt is találhatunk majd belőlük, hiszen itt is akadt már vevőjük a tetszés szerinti méretben, kivitelben vásárolható házikóknak. Persze a képünkön látható víkendházat, s a ládagyár erdei faházait is buzgón látogatják. Utóbbinál a csinos „útbaigazító” kislányról is érdeklődik a vendégkönyv egyik Anonymusa, Ejnye, ejnye! A séta végére értünk, éppen itt, a víkendházak táján van egy büfé, jó lenne meginni egy korsó sört. De nincs. Nincs a másik büfében sem. Jöjjünk holnap? Dehát miért nem gondoskodtak arról, hogy mindig legyen! A koronás ötvös A jelző úgy igaz, ahogy fel a Deák Ferenc utcában, írtuk. A korona valóban Az antik és modern stílusú hozzátartozik Bartha La- ötvösremekek, az ékkövek jós ötvös nevéhez; ő, az csillogásában sokan elgyóipar kiváló mestere készített, nyörködnek ennél a parite a Nemzeti Múzeum re Ionnál. A hírneves mester szőre a magyar királyi kő- kiállításáról így bízvást elvon a művészi és hű mást- mondhatjuk: egyik ékszere saját a szegedi ipari vásárnak. A régi és nemes művészetnek ez a Budapesten élő-dolgozó reprezentánsa most a szegedi kiállításon is bemutatja legszebb munkáit, abban a pavilonban, amelyet a nevesebb Csongrád megyei, szegedi kisiparosok részére állítottak A maci Mint a felvétel bizonyítja a pici és a maci szemmel láthatóan jól megértik egymást A Csongrád megyei szövetkezetek pavilonjában látta meg ezt a termetes dörmögőt a kis Molnár Ilonka, azután már nem is érdekelte más, csak a Nívó Faipari és Játékkészítő Ktsz mesebirodalma kisebbfajta gyermekparadicsomot valóságos Lillputot rendeztek be a szövetkezetiek a pavilonsarokbani A szabadkaiak A Kamaraszínházban most a szabadkai jugoszláv kiállítók lépnek színre. A színpadot magát öt nagy jugoszláv élelmiszeripari vállalat díszletei és készletei foglalják el. Itt lép fel reggeltől estig a közönség előtt a Pionír csokoládé- és cukorkagyár ,,édes gárdája”, s itt „debütál” a Suboticanka italgyár sok alkoholos és üdítő itala is. A November 29. nevet viselő szabadkai húsipari vállalat sokféle konzervet hozott el, köztük a kakaslevest is, a Fidelinka tésztagyár pedig egy érdekes triót szerepeltet; a Trivit elnevezésű, háromféle — A, B és E — vitamint tartalmazó búzacsíra-készítményt. Szeged testvérvárosának vállalatai legrangosabb termékeiket küldték el a szegedi „turnéra”. A plasztik szandáltól a mutatós őzből kabátig, az elegáns cipőtől a lágyan omló bundáig nagyon széles a skála. Kabátok, ruhák, az őszi-téli kollekció vonul fel itt, hogy az érdeklődést, s főként a szebbik nem figyelmét újra meg újra kiérdemelje. Irta és összeállította: SIMAI MIHÁLY és FEHÉR KALMAN Fényképezte: SOMOGYI KAROLYN ® Szerda, 1967. július 19. DÉL-MAGYARORSZÁG & Eligazító I. KÉPCSARNOK. Földszint: textilipar, neon. I. emelet: kötöttáru, konfekció. Orion. II. emelet: üveg és porcelán. II. kamaraszínház. Munkásvédelmi kiállítás, jugoszláv kiállítók, vásáriroda. III. ÉPÍTŐIPARI TECHNIKUM. Földszint: illatszer. I. emelet: gázkészülék, óra, ékszer, finommechanika, mérleg, kerékpár, vasipar, fémtömegcikk, háztartási gép, hangszer, bútor, falemez. II. emelet: bútor, ív, művelődési ház. Szőrme, cipő, textil, háziipar, kézműipar, nyomda. PAVILONOK: 1. bútor, 2. majolika, 3. gumiáru, 1. élelmiszer, paprika, szalámi, konzerv, 5. szövetkezeti kisipar, 6. kábelipar, 7. iparcikk, ajándék, 8. ruházat, 9. tanácsi ipar, ecset, és seprű, hangszer, fémtömegcikk, nyomdaipar, textil- és kötöttáru, ruházat, 10. vastor,jegcikíc, 11. magánkisipar, 12. lengyel hétvégi ház, 13. csónakok, 14. faáru, 15. kisgarázs, 16. hétvégi házak nádból, 17. sátrak, 18. faházak.