Délmagyarország, 1967. július (57. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-19 / 168. szám

I Ipari Vásár és Kiállítás­­ eg A­zt mondják a hivatalosak, azt a látogatók, hogy az idei szegedi vásár felülmúl minden eddigit. Nincs okunk kételkedni benne, mert talán még ez a séta — ami­re most, ezen az oldalon invitáljuk az olvasót — is min­denkit meggyőzhet róla. Az első, ami szembetűnik, a ki­állítás megjelenésének színvonala: szebbek a pavilonok, jobb a tálalás. Azután az is kiderül, hogy a „tálalni való­’ tartalma is kitűnő: fejlett ipar seregszemléje a vásár. A nehézipartól a kézművesekig mindenki java munkáját hozta el. S nem utolsósorban az tűnik fel még minden­kinek, hogy a szegedi kiállítók mellett Csongrád, Bács- Kiskun és Békés megye ipara is szép számmal jelentke­zett. Tehát egyre inkább dél-alföldi jellegű a vásár, s egy kis túlzással: már nemzetközi is. A jugoszlávok kollek­tív kiállítása, a 16 szabadkai cég felvonulása mindenkép­pen nyereség. Nézzünk szét tehát egy kicsit! Praktikus játék Lehet-e a vastapsnál na­gyobb dicséret egy produk­ció sikerére? Itt a szegedi vásárban, s természetesen minden hasonló rendezvé­nyen a legnagyobb dicséret, a vastaps, a vásárlókészség A Bútorértékesítő Vállalat sok ilyenfajta elismerést ka­pott azokra az új berende­zésekre, amelyek 1968 bú­toraiként, prototípus jeligé­vel jöttek Szegedre. A 400 négyzetméteres új csarnok­ban, amely az ipari vásár legnagyobb kiállítási terüle­te — s az egyik legimpozán­sabb is —, egymásnak ad­ják a kiállított szobák kép­zeletbeli kilincsét az új meg új látogatók. Fiatal házasok, anyák, s anyósok beszélik meg a látottakat, nagy ér­deklődés tükröződik a sze­mekben. Nemhiába került az elő­térbe például a Nagykani­zsai Bútorgyár készítette szobaberendezés — a ké­pünkön látható kitűnő gar­nitúrának valóban az élen a helye a hazai bútorterve­zésben és gyártásban. Most a Budapesti Nemzetközi Vá­sár után itt is learatja a maga babérait: sokan nyúl­tak volna már a zsebükbe, hogy megvegyék, ha eladó, illetve eladható lenne. De ezek az érdeklődők már meg­jegyezték maguknak a gyár , s talán a tervező, Mózer László nevét is, s bizonyára keresni fogják a bútorüzle­tekben az ilyen termékeket. Persze vannak, akik nem várnak, keresnek tovább, megtalálták a lakásukba il­lőt. A Szeged lakberendezési áruházban több olyan üzle­tet bonyolítottak le a héten, ami lényegében a vásárban köttetett. Lehetőség nyílt az előjegyzésre, ezzel is éltek a látogatók. A komplett be­rendezések mellett számos egyedi darab is tetszést ara­tott Általában az a tapasz­talat, hogy ülő és fekvő bú­torok ügyes kombinálása, mint afféle praktiku« „já­ték”, tetszik a közönségnek is. A Neptun—4 és társai Sok ezer és nagyon sok­fajta cikkből válogatta ki­­állítási anyagát az Orszá­gos Gumiipari Vállalat. Az ipar számára oly fontos , tömlők, hevederek, abron­csok mellett nagy teret kap­tak pavilonjában a márkás kempingcikkek, szellemes vízi újdonságok is. Ilyen például a felfújható gumi-motorcsónakcsalád tagja, a Neptun—4, ame­lyet jövőre már nálunk is megvásárolhatnak a vízi száguldás szerelmesei. S aki nem a száguldás, hanem a fürdés híve, az is talál ked­vére valót, a­z kimondani ugyan furcsa, de így igaz! — fölfújható vízmedencét. A gumimedencét 1800-tól 40 ezer literes nagyságig szá­mos változatban gyártják. A kiállításon bemutatott min­tát úgy megkedvelte a kö­zönség, hogy akár a római Trevi-kútba, pénzt is dobál­tak bele, ami „olaszul” a visszatérés vágyát fejezi ki. S lehetne még sorolni az érdekességeket, az ágybetét­nek­ is megfelelő gumimat­ractól a Lizy matrac-kagy­­lófotelig. Az utóbbi elmés újdonságot egy-két mozdu­lattal matracból fotellé le­het varázsolni, ha a tulaj­donosnak épp üldögélni szottyanna kedve. Az OGV közbejöttével történt egy érdekes üzlet­kötés is a vásáron: hollan­diai vezérképviselőjüknek, aki ez alkalommal Szegedre látogatott, megtettszett a szegedi fémfeldolgozó mo­torkerékpár-utánfutója, s próbarendelésképpen 600 darabot le is kötött belőle. Hozzátartozik a történethez, hogy az üzletember­­ erede­tileg szegedi papucsot akart vásárolni. Ez a sztori egy kicsit a vásár új vonásairól is árul­kodik. Hét végére Pihenés, kikapcsolódás, üdülés — ezeket a gondola­tokat kelti a szegedi vásár hétvégi házainak külön kis „utcája”. A nádgazdaság a könnyű, a ládagyár a nej­hez ,.műfajt” képviseli, a TÜZÉP lengyel házacskája pedig a kettő szerencsés át­menetét.­ A nádgazdaság vi­­kendházai közül egyébként néhány már áll Mártélyon­­, de hamarosan másutt is találhatunk majd belőlük, hiszen itt is akadt már ve­vőjük a tetszés szerinti mé­retben, kivitelben vásárol­ható házikóknak. Persze a képünkön látha­tó víkendházat­, s a láda­­gyár erdei fa­házait is buz­gón látogatják. Utóbbinál a csinos „útbaigazító” kislány­ról is érdeklődik a vendég­könyv egyik Anonymusa, Ej­nye, ejnye! A séta végére értünk, éppen itt, a víkendházak táján van egy büfé, jó lenne meginni egy korsó sört. De nincs. Nincs a másik büfében sem. Jöjjünk holnap? Dehát mi­ért nem gondoskodtak arról, hogy mindig legyen! A koronás ötvös A jelző úgy igaz, ahogy fel a Deák Ferenc utcában, írtuk. A korona valóban Az antik és modern stílusú hozzátartozik Bartha La- ötvösremekek, az ékkövek jós ötvös nevéhez; ő, az csillogásában sokan elgyó­­ipar kiváló mestere készített, nyörködnek ennél a pari­­te a Nemzeti Múzeum re­ Ionnál. A hírneves mester szőre a magyar királyi kő- kiállításáról így bízvást el­­von a művészi és hű mást- mondhatjuk: egyik ékszere saját­ a szegedi ipari vásárnak. A régi és nemes művé­szetnek ez a Budapesten élő-dolgozó reprezentánsa most a szegedi kiállításon is bemutatja legszebb mun­káit, abban a pavilonban, amelyet a nevesebb Csong­­rád megyei, szegedi kis­iparosok részére állítottak A maci Mint a felvétel bizonyítja­ a pici­ és a maci szemmel láthatóan jól megértik egy­mást A Csongrád megyei szövetkezetek pavilonjában látta meg ezt a termetes dörmögőt a kis Molnár Ilon­ka, azután már nem is ér­dekelte más, csak a Nívó Faipari és Játékkészítő Ktsz mesebirodalma kisebbfajta gyermekparadicsomot va­lóságos Lillputot rendeztek be a szövetkezetiek a pavi­­lonsarokbani A szabadkaiak A Kamaraszínházban most a szabadkai jugoszláv kiállítók lépnek színre. A színpadot magát öt nagy ju­­goszláv élelmiszeripari vál­lalat díszletei és készletei foglalják el. Itt lép fel reg­geltől estig a közönség előtt a Pionír csokoládé- és cu­korkagyár ,,édes­ gárdája”, s itt „debütál” a Suboticanka italgyár sok alkoholos és üdítő itala is. A November 29. nevet viselő szabadkai húsipari vállalat sokféle konzervet hozott el, köz­­tük a kakaslevest is, a Fi­­delinka tésztagyár pedig egy érdekes triót szerepel­tet; a Trivit elnevezésű, há­romféle — A, B és E — vi­tamint tartalmazó búzacsí­ra-készítményt. Szeged testvérvárosának vállalatai legrangosabb ter­mékeiket küldték el a sze­gedi „turnéra”. A plasztik szandáltól a mutatós őzből kabátig, az elegáns cipőtől a lágyan omló bundáig na­gyon széles a skála. Kabá­tok, ruhák, az őszi-téli kol­lekció vonul fel itt, hogy az érdeklődést, s főként a szebbik nem figyelmét új­ra meg újra kiérdemelje. Irta és összeállította: SIMAI MIHÁLY és FEHÉR KALMAN Fényképezte: SOMOGYI KAROLYN ® Szerda, 1967. július 19. DÉL-M­AGYARORSZÁG & Eligazító I. KÉPCSARNOK. Föld­szint: textilipar, neon. I. emelet: kötöttáru, konfekció. Orion. II. emelet: üveg és porcelán. II. kamaraszínház. Munkásvédelmi kiállítás, ju­goszláv kiállítók, vásáriroda. III. ÉPÍTŐIPARI TECHNI­KUM. Földszint: illatszer. I. emelet: gázkészülék, óra, ékszer, finommechanika, mérleg, kerékpár, vasipar, fémtömegcikk, háztartási gép, hangszer, bútor, fale­mez. II. emelet: bútor, ív, művelődési ház. Szőrme, cipő, textil, házi­ipar, kézműipar, nyomda. PAVILONOK: 1. bútor, 2. majolika, 3. gumiáru, 1. élelmiszer, paprika, szalámi, konzerv, 5. szövetkezeti kis­ipar, 6. kábelipar, 7. ipar­cikk, ajándék, 8. ruházat, 9. tanácsi ipar, ecset, és sep­rű, hangszer, fémtömegcikk, nyomdaipar, textil- és kö­töttáru, ruházat, 10. vasto­­r,jegcikíc, 11. magánkisipar, 12. lengyel hétvégi ház, 13. csónakok, 14. faáru, 15. kis­­garázs, 16. hétvégi házak nádból, 17. sátrak, 18. fa­házak.

Next