Délmagyarország, 1967. július (57. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-20 / 169. szám

Mozog a város Minden lényeges előkészület megtörtént Szegeden a fesztivál megnyitására. Voltaképpen a fesztivál már kezde­tét is vette. Megnyílt az ipari vásár és kiállítás, mely az eddigiek közül a legtartalmasabb. Sokszínűségével, gaz­dagságával túlnő az ilyen jellegű Budapest-kerületi és vi­déki­ városi rendezvényeken. Ebben a „műfajban” orszá­gosan egyedülálló, mert más kategória a Budapesti Nem­zetközi Ipari Vásár. Különböző természetű rendezvények fogadják az érdeklődőket. Megkezdi munkáját a TIT Sze­gedi Nyári Szabad­egyeteme, megnyílnak a kiállítások, je­lentős sportvetélkedők szórakoztatják az érdeklődőket Vi­szont befejezte az idegtépő napokat az a néhány ezer egye­temre jelentkező, akik drukkolva, idegesen rótták az ut­cákat, s most várják: vagy sikerült, vagy nem. A nagy attrakció, a játékok nyitása 22-én este törté­nik. Az érdeklődés oldaláról ítélve az idei műsor jónak mondható. Egyetlen bizonyíték, hogy több mint 75 ezer jegyet elvittek már a nyitás előtt. Különösen Mojszejevék iránt nyilvánult meg országosan is nagy érdeklődés. A szo­kottnál nagyobb az utcák forgalma, a strandokon sok a más honi égtájak felől jöttek száma. Az idegen nyelv már nem „újság” a szegedi ember számára, természetesnek veszi, hogy városa „divatba” jött. Nemigen lehet panasz az üzletekben levő áruválasztékra sem; minden megtalálha­tó, ami szem-szájnak ingere, csak pénz kell hozzá. Erre azt mondhatná az újságolvasó város fia: „Na nézd csak, ezek úgy írnak, mintha Szegeden már beütött volna a kommunizmus”. S ebben a megjegyzésben volna is némi igaza, már ami az írást illeti. De a külszínt tekintve va­lóban kivirágzott a város a nyári hónapokra, a szokottnál is jobban. Kevésbé érdekli a pihenésért, szórakozásért és műél­vezetért ide érkezőt, hogy milyen nagy munka, erőfeszítés, fejtörő gondolat és idegeskedés húzódik meg mind amö­­gött, ami a látogatók szeme elé tárul. Az ide érkező in­kább kritikus szemmel vizsgálódik, hogy mi az, ami tény­leg szép, színvonalas és mi ez, ami kevésbé sikeres, mert ilyesmi is előfordul. Nem a mögötte levő gondot, bajt, problémát vizsgálja, hanem a már bemutatott kiállítást, vásárt, színdarabot nézi és arról alkot véleményt. Követ­kezésképpen a városról ítélkezik ilyenkor. De vajon érdekli-e ez a probléma a „bennszülött sze­­gedi embert?” Van olyanfajta vélemény, hogy kevésbé ér­dekli. Megnézi, hogy „mi van” és be van fejezve részéről. Mások meg azt állítják, hogy nemcsak megnézi, hogy „mi van” hanem örül is annak, őszintén örül. Elhangzik az is, hogy itt-ott hézag támad a nagy mutogatás és a sze­gedi ember gondolkozása mögött. Nehéz az ilyesfajta di­lemmát eldönteni néhány vélemény alapján, de azért ér­demes odafigyelni is. Az ipari kiállításon részt vevő cégek vezetői örülnek a kiállításnak, mert számukra ez reklám, az eladási lehe­tőségek nem is mellékes tényezőit figyelembe véve — igen hasznos akció. Lehetséges, hogy az effektív termelést vég­ző munkásember még nem azzal a szemmel nézi, hogy ez közgazdaságilag igen jó a vállalat számára, tehát önmaga számára is. Valószínű úgy gondolkozik, hogy szép-szép, de hát megéri-e amennyibe kerül? De ha megértik az új gazdasági viszonyokat, egészen biztos osztoznak a vezetők örömében. Mert szinte biztosra vehető, hogy a piaci kon­­kurrencia lehetőségeit alapul véve és az egészséges áru­reklámozás szükségességét is a következő évben (években) a kiállítani kívánó cégek száma megsokszorozódik. Azért folytatnak majd közelharcot, hogy a szűk kiállítási terü­letre áruikkal beverekedjék magukat, mert ez a kiállítás nem provinciális, hanem egy kicsit táj, illetve országos jel­legű is. Rangot adóvá fejlődött és a reklám szempontjá­ból fontos eleme lesz a táj iparpolitikájának. Örül a színész, aki felléphet a sok ezres nézősereg nyilvánossága előtt, mert ez nemcsak szakmai rangot ad, hanem egy kicsit a művészi önvizsgálódást is magával hoz­za. Mire képes, mit nyújt egy-egy ilyen rendkívüli pro­dukcióban? S ha jó előadást lát a tribün, akkor örül az a hat-hétezer ember, hogy hozzájutott ehhez a nem min­dennapi műélvezethez. Szívesen veszik a kereskedők is ezt a fesztivált, hiszen ez nemcsak személyes jövedelem -­többletet hoz számukra, de egészségesebbé és nagyvona­lúbbá teszi évről évre munkájukat, szakmai tevékenységü­ket. Hasonlóképpen lehetne szólni a vendéglátóiparról is és a különböző szolgáltató tevékenységet kifejtő vállala­tokról, mert itt sem közömbös, hogy bevételi forrásaiknak ez a jelentős időszaka mit hoz. Aki egy kicsit is ad valamit lakhelyére, mindegy, hogy milyen társadalmi osztályban és rétegben él, függetlenül attól, hogy mit dolgozik, és hogy van-e köze, vagy nincs a fesztiválhoz, mégiscsak úgy néz körül a városban, hogy valamire való dolgok történnek itt Szegeden, az én váro­somban. Ez az általános vélemény. És nem az, hogy körül­pillant a jámbor városfia és hazaballag. Annál is inkább így van ez, mert szinte mindenhez hozzájuthat, ami ebben az időben megmozgatja, megélénkíti a várost Mindent megnézhet, amihez kedve van. Semminek nincsen olyan magas ára, ami megfizethetetlen. Más kérdés az érdeklődés. Ebben nagyon nagy különb­ségek tapasztalhatók, amit megjegyzések és hangulati ele­mek vizsgálata nélkül is tudunk. Nem mindenkit érde­kel a sportrendezvény, mint ahogyan a játékok sem, vagy az ipari kiállítás stb. De éppen az a jó ebben, hogy a kü­lönböző érdeklődésű tömegekre, rétegekre tekintettel ren­dezik meg, évről évre kicsit jobban, okosabban, színvona­lasabban ezt a fesztivált. Hamis úton jár az, aki a külön­böző érdeklődésű rétegeket, csoportokat, embereket úgy kezeli, hogy nem is érdeklődnek itt különösebben. Ezt nem szabad elfogadni, mert nem igaz és azon a furcsa álláspon­ton áll ez a megjegyzés, hogy mindenkinek egyformán kell minden iránt érdeklődnie. Ez az emberek sablonizá­­lásának valamiféle primitív kifejtése. Más kérdés az, hogy itt-ott valamiféle „hézagot” em­legetnek és közben azt értik ezen, hogy a sok jövő-menő embert ki tudjuk-e elégíteni az itteniek ellátásának csök­kentése, vagy rosszabbodása nélkül. Beszéljünk csak erről, mert hiszen a jassznyelven kifejezett „hézag” erre vo­natkozik. S mindjárt feleljünk is: kielégítenénk az igénye­ket akkor is, ha tízszer ennyien jönnének a városba (bár jönnének). Ugyanis van miből fedezni a jelentkező igénye­ket, amelyek a másik oldalon viszont itthagyják a fedeze­tet is busásan. Az a baj, hogy ez utóbbi félmondatról meg­feledkezik a „hézagot” kereső ember. S ezeket a ferde né­zeteket nevezzük is szimpla rosszmájúskodásnak, vagy tá­jékozatlanságnak, persze harag nélkül. Csak komoly dön­téseknél nem szabad figyelembe venni a „hézagosokat”. D. A. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA 57. évfolyam, 169. szám Ara: 50 fillér Csütörtök, 1967. július 20. Nagygyűlés a genfi egyezmény évfordulóján A magyar nép szüntelenül tanú­jelét adja a vietnami néppel vállalt szolidaritásnak A genfi egyezmények megkötésének 13. évforduló­ja alkalmából szerdán dél­után a csepeli Sportcsarnok­ban nagygyűlést rendezett a Hazafias Népfront budapes­ti bizottsága, a Szakszerve­zetek Budapesti Tanácsa és a Magyar Szocialista Mun­káspárt budapesti bizottsá­ga, Blaha Béla, a Szakszer­vezetek Országos Tanácsá­nak elnöke nyitotta meg a nagygyűlést, majd Katona Imre, a budapesti pártbi­zottság titkára mondott be­szédet. — Tizenhárom éve, hogy a szabadságért és a demok­ráciáért küzdő indokínai né­pek fegyveres győzelme tár­gyaló­asztalhoz kényszerítet­te a francia gyarmatosító­kat, s aláírták a vietnami béke megteremtését célzó genfi egyezményeket — mondotta elöljáróban, majd így folytatta: — A Vietnami Demokra­tikus Köztársaság sokat szenvedett népe hozzálátott a gyarmati múlt örökségé­nek felszámolásához, ám röviddel a genfi értekezlet után az Amerikai Egyesült Államok kormánya — sem­mi­be véve a nép önrendel­kezési jogát — Ngo Dinh Diem személyében saját bábját ültette a dél-vietna­mi nép nyakára. Minden eszközzel támogatta a fa­siszta jellegű katonai dikta­túrát, az embertelen feudá­lis viszonyok konzerválását. — Miután az USA báb­­kormány-politikája kudar­cot vallott, saját csapatait vetette be. — Az egész magyar nép csodálattal adózik a vietna­mi nép bátorságának és hő­siességének. Szilárdan his­­­szük, hogy akármilyen újabb gaztetteket követné­nek is el az agresszorok, a vietnami népet nem törhe­tik meg. Ezután a nagygyűlés részt­vevőinek lelkes ünneplése közben Hoang­ Loung, a Vi­etnami Demokratikus Köz­társaság magyarországi nagykövete tolmácsolta a hős vietnami nép forró, testvéri üdvözletét a de­monstráció résztvevőinek, egész népünknek, majd ar­ról beszélt, hogy az ameri­kai imperialisták lábbal ti­porják az 1954-es genfi egyezményeket és a nemzet­közi jogot. Nagy tapssal fogadott sza­vai után Sík Endre, az Or­szágos Béketanács elnöke lépett a mikrofonhoz. El­mondotta, hogy — nem vé­letlenül — éppen az Egye­sült Államokból utazott a legnagyobb létszámú kül­döttség Stockholmba, a Vi­etnam-konferenciára. Sza­vaikból az élő lelkiismeret önvallomásai, megrendítő egyéni tragédiák, az Egye­sült Államok roppant er­kölcsi és politikai válsága rajzolódott ki. Kivétel nél­kül valamennyien az ameri­kai társadalom legszélesebb rétegeinek nevében szerették volna jóvátenni azokat a szörnyű bűnöket, amelyet kormányuk Vietnamban el­követ­ő konferencia mun­káját összegező stockholmi felhívás méltán került ko­runk legfontosabb béke­ki­áltványainak sorába. A stockholmi konferencia felhívásával egyidejűleg ál­­landó bizottságot állított fel a további erőfeszítések koordinálására. Nem kétsé­ges, hogy e bizottságra az előttünk levő időszakban múlhatatlanul szükség van, hiszen a „stockholmi szel­lem” érvényesítésével arat­hat csak győzelmet, újabb sikereket a békemozgalom. A nagygyűlés Blaha Béla zárszavával ért véget. (MTI) Ünnepélyesen megnyitónak a magyar-finn barátsági hetet A Magyar Néphadsereg központi klubjának színház­­termében tartották szerdán este a magyar—finn barát­sági hét megnyitó ünnepsé­gét. Az elnökségben ott volt Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak elnöke, az országgyűlés elnöke — aki egyben fővéd­nöke a barátsági hétnek —, továbbá Bugár Jánosné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkárhelyet­tese, Szilágyi Béla külügy­miniszterhelyettes, dr. Ortu­­tay Gyula akadémikus, a TIT elnöke, a magyar—finn kulturális vegyesbizottság magyar albizottságának el­nöke, Darvas József, a Ma­gyar Írók Szövetségének el­nöke és Tömpe István, a Magyar Rádió és Televízió elnöke. Ugyancsak az elnök­ségben foglalt helyet Érdem Olavi Raustila, a Finn Köz­társaság budapesti nagykö­vete, Heikki Hosala, finn közoktatásügyi államtitkár, a vendégcsoport vezetője. Részt vett az ünnepi meg­nyitón politikai, kulturális életünk számos ismert sze­mélyisége. Bugár Jánosné üdvözölte az ünnepség résztvevőit, majd Ortutay Gyula, az ün­nepség szónoka lépett a mik­rofonhoz. Bevezetőül a ma­gyar és a finn nép sok év­százados történelmi és ro­konsági kapcsolatairól be­szélt. Rámutatott: — A két nép kapcsolatai különösen az el­múlt húsz, méginkább a legutóbbi tíz esztendőben terebélyesedtek. A mögöt­tünk levő évtized népeink történetében azért is nagy­­jelentőségű, mert mindin­kább kiteljesedő kapcsola­tok magukban hordják a két rokon nép jövendő, még gazdagabb, még terméke­nyebb együttműködésének lehetőségeit, és egyben mél­tó és szép példázat Európa népei számára is. — Bebizonyosodott az el­múlt tíz esztendőben az is — hangsúlyozta —, hogy két olyan nép, amely egy­mástól eltérő társadalmi rendszerben él, egyetérthet közös, nagy nemzetközi fel­adatokban, hiszen a magyar és a finn nép egyaránt a világbékéért küzdő nemze­tek első sorában áll. Ezután Heikki Hossa szólt az ünnepség résztvevőihez. Utalt arra, hogy az együtt­működés formáját egyfelől meghatározza az 1959-ben felújított kulturális egyez­mény, ugyanakkor fontos fóruma a két ország kap­csolatainak a Magyar—Finn Barátsági Társaság, amely intézmények 1950 óta fejti ki sokrétű te­­pán-bután vékenységét. (MTI) Nyers Rezső látogatása a tiszai vízlépcső építkezésén Szerdán Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság titkára Dégen Imré­nek, az Országos Vízügyi Fő­igazgatóság főigazgatójának társaságában a szolnoki sportrepülőtérre érkezett, ahol Fodor Mihály, a Szol­nok megyei Tanács V. B. el­nöke, Váczi Sándor, a Szol­nok megyei pártbizottság titkára és Hegedűs Lajos, a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóságok vezetője fo­­­gadta. Ezután Nyers Rezsőt a megyei pártbizottságon tá­jékoztatták a második tiszai vízlépcső építkezéseiről, aho­vá a beszélgetés után indul­tak. Útközben Tiszasüly köz­ségben megtekintették az elektromos szivattyútelepet Kiskörén, a második tiszai vízlépcső építkezéseinek színhelyén Heves megye ve­zetői fogadták Nyers Rezsőt és kíséretét. Az építkezés ve­zetői, a szakemberek a hely­színi bejárás során elmond­ták, mit jelent majd az óri­ásmű megépülte a tájon.­ A kiskörei tájékozódás után tanyahajón érkezett vissza Szolnokra a Központi Bi­zottság titkára, s az esti órákban búcsúzott el Szol­nok megye vezetőitől. (MTI) líjszeged áttért a földgázra A Bécsi körúton folytatják a munkát Tegnap óta Újszeged va­lamennyi gázfogyasztója földgázt használ. A Szeged környéki olajkutak úgyne­vezett kísérőgázának fel­használása népgazdasági ér­dek, de érdeke a város la­kóinak is. A Szegedi Gáz­mű 1970-ig az egész város­ban áttér földgáz szolgál­tatásra. Újszegedet azért válasz­tották elsőnek, mert jól el­határolható. Az áttérés elő­készületeit tulajdonképpen tavaly megkezdték a híd fe­lé vezető gerincvezeték meg­építésével. Az idén április­tól kezdve először felülvizs­gálták az Újszegeden hasz­nálatos gázkészülékeket, és 43 olyan berendezést díjtala­nul ki is cseréltek, melyeket nem lehet átalakítani. Az­után új gázmérő-órákat sze­reltek a nem megfelelők he­lyére, majd nyomáspróbának vetették alá a házakban levő gázvezetékeket. A munka folytatásakép­pen július első napjaiban a fűtőberendezéseket, a víz­melegítőket és a tűzhelyek sütőit leplombálták, a víz­melegítők és a sütők égőit előzőleg ki is cserélték. Jú­lius 17-én, hétfőn egy nap alatt átszerelték valamen­­­nyi tűzhely fúvókáját és az égő rózsák fedőjét. Ehhez a munkához segítséget kaptak a békéscsabai, a vásárhelyi és a kecskeméti gázműtől, s részt vettek benne a gépipa­ri technikum harmadéves növendékei is, úgyhogy vég­eredményben 162 fős stáb dolgozott, tíz műszaki irá­nyításával. Csupán hétfő reggeltől kedd reggelig nem kaptak gázt az újszegedi fogyasztók, ami a gázművek dolgozói­nak jól szervezett munkáját dicséri. Feltétlenül említés­re méltó az is, hogy minden egyes műveletről igen ud­varias hangú nyomtatvá­nyokon értesítették a fo­gyasztókat. A vendéglők és konyhái pro­­gázt használtak két napig Hétfőn este kezdték meg a földgáz átvezetését Újsze­gedre. A három kulcsfon­tosságú helyen, a gázművek­nél, a szegedi hídfőnél, ts az újszegedi nyomásszabá­lyozónál rádiós katonák biztosították az összekötte­tést. Újszegeden 7 fáklyát gyújtottak az utcán, a ve­zetékekben­­ maradt városi gáz elhasználására. Kedden reggel már csak azért je­lentek meg a szerelők a la­kásokban, hogy a plombá­kat eltávolítsák, tegnap, szerdán a vendéglők, intéz­mények konyhái is földgáz­zal főzhettek már. Csupán a fűtőberendezések átállítása maradt hátra, de ezt is el­végzik a fűtési idény kezde­tére. Szegeden jelenleg mint­egy 13 ezer gázfogyasztó van, ebből Újszegeden 1500. Ennyi fogyasztót egyszerre csak Hamburgban állítottak át földgázra Európában, a hatvanas évek elején. Újsze­geden most már a 3400 ka­­lóriás városi gáz helyett 10 ezer kalóriás földgázt hasz­nálnak, melynek ára ezer kalóriánként csupán 20 fil­lér. A családok tehát csak­nem fele akkora gázszámlá­val számolhatnak ezentúl, mint eddig. A fűtési gáz ára változatlan. Az újszegedi földgáz a vezetékek átépítése nélkül teszi lehetővé, hogy a ko­rábbinál háromszor annyi fogyasztót kapcsoljanak be a hálózatba, s a szövőgyár is áttérhessen használatára. A gáznyomás ezentúl egyen­letesen jó lesz. Az áttérés mitegy 3 millió forintba ke­rült. Amint Galambosi Ist­ván, a Szegedi Gázművek főmérnöke elmondotta, az idén őszig a Bécsi körút és környékének házaiban még mintegy 500 lakást kapcsol­nak be a földgázszolgálta­tásba.

Next