Délmagyarország, 1967. július (57. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-27 / 175. szám
Űj filmek Nincs üres hely a MAFILM-stúdiók „órarendjében": a nyár csúcsforgalmat hozott a műtermek. Első filmjét készíti elő Sándor Pál rendező, aki Bohóc a falon címmel három fiatal nyári vakációjának kalandjait örökíti meg. a Sodrásban és a Zöldár alkotója, Gaál István Keresztelő című forgatókönyvét filmesíti meg. „Szerzői” filmet készít Sára Sándor, ő az írója, rendezője és operatőre a Feldobott kő című produkciónak. Mai témájú Máriássy Félix Kötelék című, készülő filmdrámája. Hernádi Gyula írta Az ötödik parancsolat című filmet, rendezője Rényi Tamás. Rostipari szimpózium Szegeden A Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesület lenkenderipari szakosztályának és Csongrád megyei csoportjának rendezésében tegnap délelőtt megkezdődött Szegeden a rostipari szimpózium. A Tisza Szálló tükörtermében kiváló hazai és külföldi szakemberek gyűltek össze: az ipar számos bolgár, belga, lengyel, olasz és NDK-beli szaktekintélye is részt vesz a háromnapos tanácskozáson. Elöljáróban dr. Tömörkény László Kossuth-díjas főmérnök vázolta Szegednek a rostiparban betöltött szerepét, majd dr. Bátyai Jenő, az MTESZ műszaki titkára üdvözölte a megjelenteket Lehr Ferenc könnyűipari miniszterhelyettes mondott ezután megnyitó beszédet Kifejezte meggyőződését, hogy a szimpózium létrejötte, a nagy tapasztalattal rendelkező szakemberek részvétele, a referátumok és hozzászólások sora a rostipar további fejlődéséhez nyújt segítséget Különösen nagy jelentősége van ennek most, az új gazdasági rendszerre való felkészülés időszakában. A miniszterhelyettes elmondta, hogy az utóbbi hat évben nagyot fejlődött a rostipar termelése, majd részletesen elemezte jelenlegi helyzetét és távlatait. Délután megkezdődtek a szakmai előadások, korreferátumok, amelyek holnap is folytatódnak. Pénteken délelőtt a szimpózium résztvevői üzemlátogatáson vesznek részt; megtekintik a Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat szegedi üzemét. Nemzetközi kemping A Magyar Camping és Caravaning Club augusztus 7 és 13-a között Szentendrén valamint Leányfalun rendezi meg I. nemzetközi kempingtalálkozóját. A Szentendre papszigeti kempingbe 600—800 felnőttet, a leányfalui táborba pedig 400 fiatalt várnak, a külföldi társklubok tagjai közül eddig csehszlovákok, franciák, hollandok, lengyelek, osztrákok és románok jelentették be részvételüket. A táborozók megismerkedhetnek Budapest, Szentendre, Visegrád nevezetességeivel, hajókirándulásokon vehetnek részt a Duna-kanyarban. — Kérek négy köbméter fövenyt — szólt be a FÓ KA-telepen a pénztárablakon egy asszony. — Fövenyt, jó asszony, nem adhatok, mi azt nem árusítunk, csak marosi homokot — mondta Zombori Pál telepvezető. — Neeem? Ide küldtek pedig az I. kerületi tanács 117-es szobájából. — Hát akkor jól elküldték, mert ott tudhatnák, hogy évekkel ezelőtt csak néhány napig foglalkoztunk a fövennyel, aztán felmondtuk. Menjen a vízügyi igazgatósághoz, hátha ott kap rá utalványt — tanácsolta a telepvezető. — Menjek Pontius Pilátusig? Így megjárkáltatni az embert! Újszegedről a tanácshoz, onnan ide, a város végére, a fövenyt pedig ott eszi a fene a közúti híd mellett, az ingyen strandon — méltatlankodott az asszony. Jogos felháborodásában még olyanokat is mondott, amit nem bír el a nyomdafesték. Mindennek fültanúja voltam. A FÖKA-telep telefonján felhívtam az I. kerületi tanács építési és közlekedési csoportját, gyanítva, hogy ez a hivatal foglalja magába a 117-es szobát. A sejtés igaznak bizonyult, majd érdeklődtem, hogy hol kaphatnék két kocsi fövenyt. A Tisza lerakodásának az a természetes kincse ugyanis udvarok, kertek kitűnő töltőanyaga, sőt termőtalajnak is nagyszerű. — Forduljon a FÖKA-telephez — így egy kedves női hang a vonal túlsó végén. — Éppen ott vagyok, szemben ül velem a telepvezető — mondtam. — Hát akkor nem tudom ... harapta el zavartan a mondat végét az előbb oly magabiztos útbaigazító. A fövenynek tehát nincs hivatala — állapítottam meg. A Tisza árterületéről hordhatja boldog, boldogtalan, méghozzá Ingyen, pedig köbméterenként 4 forintot lehet kérni érte. Zombori Pál úgy tájékoztatott, hogy évekkel ezelőtt mindenféle hatóság, közte az I. kerületi tanács képviseletével kijelölték, hogy az árterület melyik szakaszáról hordható a föveny. Postán befizették a pénzt, az I. kerületi tanács építési és közlekedési csoportján kapott egy jegyet a vásárló, s aztán rakodhatott. Csakhogy ugyanazzal a cetlivel egész évben hordhatta a fövenyt a boldog vásárló, mert azt a helyszínen senki nem vette el, nem érvénytelenítette. Arra ugyanis már nem volt ember. — Hát ezért mondtuk fel ezt a boltot — világosított fel a telepvezető. Vigyék, hordják a fövenyt ingyen, ha abban nem lát fantáziát az I. kerületi tanács. — Én pedig jó pénzt látok a híd melletti magas parton. Becsülöm vagy 50 ezer köbméterre az ott levő fövenyt, amit ha elhordanak is, jövőre meg sem látszik, mert ismét odarakja hordalékát a Tisza. Ne kössünk ketten üzletet? Én szedem a 4 forintot ötvenezerszer és kilyukasztom a megváltott jegyeket is. A bevételt aztán kétfelé dobnánk, s jövőre újra kezdhetnénk. — Alig hiszem az újrakezdést — tartózkodott az üzlettől a telepvezető —, mert akkorra hűvösre dugnának mindkettőnket, jóllehet előbb dicséretet kapnánk a fantáziánkért. — S akinek nincs fantáziája ebben a fövenyügyben, az mit érdemel? — Tessék megkérdezni László Ivánt, az I. kerületi tanács építési és közlekedési csoportjának vezetőjét —■ tanácsolta Zombori Pál, aki a nagy Üzletben nem mert velem társulni. Megkérdeztem. A fövenyre tényleg nincsen emberük. A fövenynek csak nincs hivatala. Kár. Sokan fognak még emiatt kilincselni és mérgelődni, akiket még ezek után is kiküldettek a FÓKA-telepre fövenyért. Vagy olyan nehéz lenne ezt a közhasznú, egyszerű ügyet a helyére tenni? L, F. GYORSPOSTA © GYORSPOSTA GYORSPOSTA © GYORSPOSTA Ház, aládúcolva Sándor Mátyás, Szeged, Juhász Gyula u. 5/b. szám alatti olvasónk panaszlevelet küldött szerkesztőségünknek, melyben egyebek között ezt írja: „Több évtizede lakom ebben a házban, amelynek gazdája az ingatlankezelő vállalat A mennyezet le akart szakadni, mire kijöttek és aládúcolták. Annyi már a gerenda, hogy bukdácsolunk benne. Az ajtók, az ablakok, a padozat mindenütt rossz. A tetőt ugyan megcsinálták, de ha esik az eső, zuhany nélkül nem tudunk bemenni a lakásba. A tetőt javították, de ahol a téli tüzelőt tárolnánk, ott nem csináltak semmit.’’ Olvasónk panaszával kapcsolatban Endrődi Jenő, a II. kerületi házkezelőség helyettes vezetője elmondotta, hogy a Juhász Gyula 5/b. számú ház, mint veszélyes épület, lebontásra kerül. Felújítására nincs mód, mert drágább lenne, mint amennyit a ház ér. Csak a nagyobb rongálódásokat javítják ki, hogy bizonyos ideig még lakhatóvá tegyék. Mellékutca, mint főút Petőfitelepről, a Dalos utcából húsz olvasónk aláírásával kaptunk panaszlevelet. A többi között ezt írják: „örvendetes, hogy Szeged környékén egymás után állítják le a fúrótornyokat, hogy felszínre hozzák a népgazdaságig oly fontos olajat. Örömünk azonban ürömmel vegyül, mert a nehéz vontatógépek Petőfi telep határában járnak, szállítják a fúrótornyok alkatrészeit, gépeket, csöveket A legtöbbet a Dalos utcai lakók szenvednek emiatt: a makadám utat már teljesen tönkretették a vontatók. Kátyúk, gödrök keletkeztek, s ha eső van, a gépek a gyalogjárdára, a házak falára csapják fel a sáros vizet, latyakot.” Nemes József, a II. kerületi tanács építési és közlekedési csoportjának vezetője a panasszal kapcsolatban elmondotta, hogy a szállítógépek útvonalát nem tudják másfelé terelni. A II. kerületi tanács a kátyúkat, mélyedéseket igyekszik folyamatosba kijavíttatni kohósalakkal. Protekció nélkül „Olvastam a Júliusban osztják szét címmel megjelent cikket a Dél-Magyarország 1967. június 10-i számában — írja szerkesztőségünkhöz küldött levelében Rokk Imréné, Szeged, Béke utca 4. szám alatt lakó olvasók. — Engem az érdekelne, hogy ezeket a lakásokat kik kaphatják, és kell-e hozzá valamilyen protekció, összeköttetés? Jó lenne, ha a lakáselosztásban a bizottság nem a vállalatokat és azok létszámát venné tekintetbe, hanem a dolgozók igényjogosultságát. Mészáros Tibor, a kerületi tanácsok lakás- és helyiséggazdálkodási osztályának főelőadója elmondotta, hogy egyáltalán nem fedi titok a lakások elosztását. Szövetkezeti lakást mindenki kaphat, aki lakásra igényjogosult, állandó munkahelye van, s családjának havi jövedelme eléri a 3 ezer forintot, melynek alapján OTP-kölcsönt igényelhet. A protekció nem érvényesülhet, hiszen a lakások elosztását a lakásügyi társadalmi bizottság véleményezi, majd azt ellenőrzi a tanácstagokból álló lakásügyi állandó bizottság. Egy újabb miniszteri rendelet értelmében a vállalatok egyáltalán nem kapnak a szövetkezeti lakásokból, csak a magán igényjogosultak. Ami pedig a lakáscseréket illeti: azok a soktagú családok, melyek eddig állami házban levő főbérleti lakásban laktak, de az szűknek bizonyult számukra, elcserélhetik lakásukat nagyobb szövetkezetire. Negyvennégyen... Ismerjük a történetet a hősről, aki semmi hősiességet, érdemrendre érdemest nem talál a tettében. „Hát ottmaradtam azon a magaslaton, hogy is hagyhattam volna magára a komámat, tehetetlenül, sebesülten”. Nem tettem semmi különöset — mondja. A nagy tettek, nemes cselekedetek jórésze ilyen. Emberi, egyszerű indítékú. Ez jut eszembe most is, amikor hírét hallom: a Szegedi Textilművekből negyvennégyen mentek el egy telefonüzenetre, mentek a klinikára, hogy a vércseréhez saját vérükből adjanak nagybeteg társuknak. Nem volt szükség különösebb verbuválásra; előbb a délelőttösök, utána a délutáni műszakosok közül jelentkeztek az áldozatos barátok. S nemcsak a szövödeiek, a közvetlen munkatársak siettek a beteg lakatos, Páling Lajos segítségére, hanem a többiek is. Volt olyan dolgozó is, aki áttelefonált feleségének a fonodába: „Erről és erről van szó, éppen a te vércsoportod...” És nem hiába telefonált. Negyvennégyen álltak ki a társukra törő halál ellen azon a napon. Kiálltak arra a bizonyos magaslatra, s természetesnek tartják ezt a gesztust, hogyan is hagyhatták volna magára a jóbarátot. A nagy tettek, nemes cselekedetek jórésze ilyen ilyen nagyon emberi és ilyen egyszerű. S. M. Meghalt Füst Milán Hosszú szenvedés után, életének 60. évében, meghalt Füst Milán költő, író és esztéta. Irodalmi munkásságának kezdete egybeesik a Nyugat című folyóirat századelejei Indulásával. Füst Milán első verset, amelyekkel nagy feltűnést keltett, ekkor jelentek meg. Tehetségének eredetiségét, sajátos vonásait már ezek az első versek is magukon hordozták. Munkái a klasszikus hangvétel és a modern életérzés különös keverékei; a költő fájdalomba, keserűségbe, magányba menekül a kínzó külvilág elől. A sajátos Füst Milán-i magatartás ezekből a jegyekből formálódott ki és erősödött meg a Tanácsköztársaság leverése utáni két, háború közti időszakban és a felszabadulás után. Magatartásának alapjai ezekben az évtizedekben sem változtak lényegesen. Bizonyos azonban, hogy egyre erősödött benne a humanista eszmények és értékek tisztelete, a rossz, a hazug, a hamis elleni fellépése, lázadása. Szám szerint nem túlságosan gazdag irodalmi munkássága magas művészi színvonala miatt jelentős. Ő egyik megteremtője a magyar szabadversnek, s olyan munkái, mint például A feleségem története című regénye —• amelyet jellemzően az író műgondjára, hét esztendeig írt, nemzetközi sikert aratott Esztétikájának alapelveit Látomás és indulat a művészetben című hatalmas könyvében foglalta össze. írói munkásságának kezdetén néhány drámát is írt — Boldogtalanok, IV. Henrik király — ezeket azonban négy évtizedig nem adták elő. Bemutatójukra most, az elmúlt években került sor, s különösen nagy sikert aratott — Gábor Miklóssal a címszerepben — a IV. Henrik király. Az elhunytat a Magyar Írók Szövetsége saját halottjának tekinti. Temetéséről később intézkedik. Kalauzok a kocsi mellett A múltkoriban ismerősöknél megkérdeztek egy kisfiút: mi szeretnél lenni, öcsi? Villamoskalauz —vágta rá. A felnőttek elnézően mosolyogtak: kicsi még, majd később meggondolja. Mi az oka annak, hogy ez a gyermekkorban még vonzó, izgalmas szakma a felnőttek körében olyan népszerűtlen? Két „szem" tanuló Ami igaz, igaz: nem éppen könnyű napi 8—10 órát végigállni nyári hőségben, vagy télen, dideregve. Ügyelni mindenre: a pontos indításra, a rendre, az utasok épségére, s mindezt jegyváltás és bérletellenőrzés közben. A fárasztó munka ellenértéke: nagyon kevés szabadidő és aránylag alacsony fizetés. Pálinkó József, a közlekedési vállalat forgalmi osztályvezetője elmondta, hogy Szegeden, a különböző villamosvonalakon összesen 78 kalauz dolgozik. Húsz feltétlenül kellene még, de jelenleg csak két tanulójuk van. Régebben, míg többen jelentkeztek, oktatótanfolyamokat indítottak az új kalauzok kiképzésére. Három napig elméletben és 8 —9 napig gyakorlatban sajátították el a tudnivalókat. Most a két tanuló kalauznak ilyen tanfolyamot nem szerveztek, hanem a legjobbak kíséretében kiküldik őket egy-egy vonalra. A szabályzati utasításokat szabad idejükben tanulják — ki-ki szorgalma szerint. Egy hét eltelte után vizsgázniuk kell. Mint az ápolónő? Szalai Istvánné második napja gyakorol a dorozsmai vonalon, ötszázan váltottak jegyet nála, s alaposan próbára tették éberségét is. De még az az ügyes utas sem tudta ,,átrázni”, aki húsz fillért akart adni forint helyett. — Miért jelentkezett kalauznak? — kérdeztem. — Valamikor ápolónő szerettem volna lenni, de körülményeim nem engedték meg, hogy ezt a tervemet valóra váltsam. Szegedre nemrég kerültem, a gondot okozott az elhelyezkedés. Megláttam a hirdetést, hogy kalauzokat vesznek fel, jelentkeztem és tetszik a dolog. Ebben a szakmában is emberekkel kell bánni, sok megértéssel és türelemmel. Éppen ezért, ha megfelelek, nem keresek más munkát. — Megfelel-e? — Oktatója, Fulai Jánosné ügyesnek, szorgalmasnak tartja. Bizonyára sikeresen vizsgázik. Artista és fegyőr A vállalatnak van olyan dolgozója, aki 10—20 éve kalauz, de vándormadarak is akadnak közöttük. Kérdésemre, hogy miért állnak odébb közülük olyan sokan és gyakran. Nagy Ilona válaszolt. Ő 14 év óta járja a várost és munkájával mindenki elégedett. Mindenhonnan jönnek ide emberek — mondja. A kalauzok között van hajdani artista és fegyőr is. Ez még nem lenne baj, de annál inkább baj az, hogy sokan csak átmeneti megoldásnak tartják ezt a munkát. Nem tetszik nekik, hogy korán kell kelni és éjszaka feküdni. Szórakozni szeretnének a fiatalok, erre bizony csak kéthetenként van módjuk. Az utasok idegesen, érvénytelen vagy szabálytalan bérlettel utaznak, bliccelnek — főleg a fiatalok, nem tartják be a le- és felszállás rendjét, s néha durván védik jogaikat. Bár a kalauzoknak szabályzat írja elő az udvariasságot és türelmes bánásmódot, olykor nem lehet elkerülni a parázs vitákat. Vérmérséklet kérdése, mit tesz a kalauz. „Álljon arrébb!“ Németh Pálné mindig nyugodt, a 18 éves Torán István, aki idén öltötte fel a kalauzok egyenruháját, néhányszor már összekapott az utasokkal. — Legutóbb töbször figyelmeztettem valakit, ne álljon a középső ajtóhoz, mert nem látom, mindenki leszállt-e már. Rám se hederített, s kénytelen voltam erélyesebben rászólni. Mondanom sem kell, panaszt tett, s én alapos fejmosást kaptam, így fest az érem másik oldala. Mi utasok sem vagyunk angyalok. Gyakran csak elvárjuk az udvarias bánásmódot, de magunkra nem tartjuk kötelezőnek ugyanezt. Pedig a kalauzt nemcsak oktatói, munkatársai tanítják, hanem az utazóközönség is. Halmai Zsuzsa !•< ÉRDEMES MEGTEKINTENI AZ ÁLLAMI CIPŐIPAR és a BELKERESKEDELEM elpőkiállítását Július 29-ig (szombatig) a Tisza Áruházban Az Állami Cipőipar és a Belkereskedelem bemutatja az 1968. évi női-, férfi- és gyermekcipő modelleket. A kiállításra önt is szeretettel meghívjuk. TISZA ÁRUHÁZ SZEGED, LENIN körút 47, Nyitva reggel 8-tól este 7-ig. X. S. 84694 Csütörtök, 1967. július 27. YÍL-MAGYARORSZÁG §