Délmagyarország, 1967. július (57. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-29 / 177. szám

Salieri és Fürst Ma 35 éve, 1932. július 29-én statáriális tárgyaláson ha­lálra ítélték, majd kivégezték Sallai Imrét és Fürst Sán­dort, a Kommunisták Magyarországi Pártja két vezetőjét. „A kommunista szervez­kedésben azért vettem részt, mert teljes meggyőződéssel a háború ellen voltam” — így felelt Sallai Imre a vé­res kezű, annyi igaz hazafit halálba küldő Törekynek, amikor a statáriális bíróság megkezdte a formális ki­hallgatást. Mert jogi forma­ság volt csupán ott, abban a Markó utcai teremben ak­kor minden: bíró és ügyész, vád és védelem — az ítélet hónapokkal előbb készen állt A történelem eddig ta­lán legsúlyosabb gazdasági világválságának közepén, a fasizmus németországi hata­lomra jutásának előestéjén, a Horthy-rendszer bizonyí­tani akart­­a­ külföld előtt igazolni hatalma erejét, az éhező, annyi szenvedéstől gyötört magyar munkások­nak és parasztoknak pedig kérlelhet etlenséget: vigyáz­zon mindenki, mert könyör­telen a leszámolás. Az ürügy maga is ördögi volt: egy nemzetközi kalandor felrob­bantotta a biatorbágyi via­duktot, s nyomban meghir­dették a statáriumot, amely­nek előre megtervezett célja a kommunista mozgalom, a gazdasági és a politikai el­nyomás ellen mind erőtelje­sebben, határozottabban fel­lépő munkások és parasz­tok elhallgattatása volt. Az illegális párt helyiségében, Budapesten, egy Thék End­re utcai házban fogták el Sallai Imrét és Fürst Sán­dort, s kegyetlen kínzás, barbár vallatás után állí­tották mindkettőjüket a Tö­­reky-tanács elé. Sallai Imre akkor 35 éves volt, Fürst Sándor hat esz­tendővel fiatalabb. Sallai a tanácsköztársaság idején fe­lelős tisztséget viselt, Fürst Sándor az 1919 utáni hazai mozgalom neveltje. Életút­juk a forradalmi harcban találkozott. Együtt küzdöt­tek, együtt szervezték a pár­tot — Sallai 1931-től a KMP titkárságát vezette —, együtt hirdették: nincs már messze egy jobb világ. — Sallai Im­re a siralomházból küldött üzenetében így beszélt: „A helyemre százan és ezren lépnek. Az eszme, amelyért éltem és dolgoztam, győzni fog... Közeleg egy szebb és jobb korszak, és az a mi harcaink eredménye is lesz.” A rögtönítélő bíróság csak egyféle ítéletet hozhatott: halált. De még be sem vo­nultak a terembe a bírák, amikor megmozdult a világ jobbik fele: táviratok ára­data özönlött Budapestre. Tiltakoztak angol és francia munkások, világhírű jogá­szok, gondolkodók, tiltako­zott Thomas Mann, Romain Rolland ... mindhiába. A Horthy-fasizmus nem ismert kíméletet, amikor meg akar­ta félemlíteni a dolgozó tö­megeket Hősként élt, hősként állt a bírák előtt, hősként halt meg Sallai és Fürst S eljött a kor, amelyért fiatal életü­ket adták, a legtöbbet amit ember osztályáért, társaiért, népéért feláldozhat; itt az új világ, s népünk most tiszteleg a mártírok emléké­nek. Emlékezik és nem fe­lejt­ érte, mai életéért vál­lalta a halált a ma 35 éve Sallai és Fürst Lantos László Eltemették Hassák Lajost Pénteken a Farkasréti te­metőben mély részvéttel kí­sérték utolsó útjára Kassák Lajos Kossuth-díjas költőt, írót és festőt Ott volt a búcsúzók sorában Aczél György, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottságának titkára. Mol­nár János művelődésügyi miniszterhelyettes, Darvas József, az írószövetség elnö­ke. A Magyar Írók Szövetsé­ge nevében Garai Gábor, a szövetség titkára mondott búcsúbeszédet. Ezután Latinovits Zoltán olvasta fel Déry Tibor bú­csúztatóját, majd Bálint Endre festőművész vett bú­csút a művészbarátok nevé­ben, s Nemes Nagy Ágnes tolmácsolta a tanítványt költő generáció utolsó üdvöz­letét. Mozart Requiem-jének hangjai mellett emelték ko­csira a koporsót, s indult meg a gyászoló tömeg utol­só útjára kísérve Kassák Lajost. A sírnál a „Munka­kör”, a Kassák köré tömö­rült művészi érdeklődésű fiatal munkások csoportjá­nak egykori tagjai nevében mondott búcsúztatót Kiss Sándorné. A felhantolt sírt elborí­tották a kegyelet és a meg­emlékezés virágai, köztük a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságá­nak, a Művelődésügyi Mi­nisztériumnak és a külön­böző művész szövetségeknek koszorúi (MTI) Ottfelejtett kátyúk A közlekedés biztonságát zavarja a rossz úttest, de különösen veszélyesek a ká­tyúk. A főközlekedési út­vonal ú aszfaltozott Petőfi Sándor sugárúton, az Ady tér előtti villamosmegálló­nál, közvetlenül az utcake­reszteződésben hetek óta tá­tong egy kátyú, amelyet he­venyészve borítottak öklöm­­nyi beton- és kődarabokkal. Motorkerékpárosok jobb, ha ezt elkerülik, aki viszont nem tudja, hogy itt mi le­selkedik rá, könnyen meg­járhatja. E kátyú miatt veszélyben vannak a gyalogjárók is, mert az elhúzó teher- és személygépkocsik kerekei a beton- és kőtörmeléket sza­naszét vágják. Ugyanilyen kátyú veszélyeztet a Felső- Tiszaparton a 4-es számú ház előtt, szintén hetek óta. A Lenin körúton a villa­­mosbérleti pénztár előtt pe­dig legalább két év óta ásí­­tozik az utcatesten egy há­romszögletű hasadék, amit a motorkerékpáron közlekedők csak akkor vesznek észre, amikor már beleszaladnak. Volt, aki ott már el is vá­gódott. Apró rendellenessé­gek ezek, amelyek nélkül biztonságosabb lenne a köz­lekedés. U F. Új útszakasz az M­­ 7-esen Elkészült az M—7-es autó­út Martonvásár—­Kápolnás­­nyék közötti — 12 kilomé­ter hosszú — szakasza, s ez­zel egyidejűleg kialakítot­ták az autóút kápolnásnyéki csomópontját és az M 7-es és 7-es számú főutat össze­kötő útszakaszt. A csomó­­pontot, illetve az utat pén­teken adták át a forgalom­nak. A KPM közúti főigazgató­sága felhívja a gépjármű­vezetők figyelmét, hogy az összekötő utat nagyforgalmú vasútvonal keresztezi, a gép­kocsivezetőknek tehát szá­­m­olniuk kell azzal, hogy a sorompót gyakran találják zárva.A 7-es számú főútvonal Kapos­násn­yék—Székesfe­hérvár közötti szakaszának tehermentesítésére a gépjár­művek igénybe vehetik a Velencei-tó északi partján, Pákozdon át vezető utat is. (MTI) Vasárnap nyit a nyári tárlat A városi tanács művelő­­désü­gyi osztálya, a Magyar Képzőművészek Szövetségé­nek dél-magyarországi terü­leti szervezete, a Móra Fe­renc Múzeum és a Kiállí­tási Intézmények rendezé­sében július 30-án, vasárnap déli 12 órakor nyílik a VIII. Szegedi Nyári Tárlat a Horváth Mihály utcai kép­tárban. Megnyitó beszédet mond Somogyi József Kos­­suth-díjas szobrászművész, a Magyar Képzőművészek Szövetségének elnöke. Claudius: Bessenyei Ferenc Egyik este Bánk bán a gyulai várban, máskor Clau­dius, Hamlet gyilkos mosto­hája a Dóm téri színpadon. Egyénisége, karaktere nem tűri a középszerű figurát, tehetsége, „sú­lyos”, hősi szerepekre pre­­stítizm­álja, s tágas nagy szabadtéri pódiumra, ahol mindez elemi erővel érvé­nyesülhet. Szabadtéri alakí­tásainak sora is ezt bizo­nyítja: Szegeden Budai Nagy Antal, a Tragédia sze­repsora, most a Hamlet egyik főszerepe. Pesten a Margitszigeten a Szentiván­­éji álom, Gyulán a Bánk bán. — Nem félek a szabadtér­től, biztosan érzem a di­menziókat. A tér csupán intenzívebb átélést kíván. — Mit játszana itt szíve­sen? — Olyan szerepet, ami hozzám hasonló. De a sza­badtérre kerülő darabokra hasznos válogatás kellene. Nem minden alkalmas­ a tér­re. Aztán Bánk bánról me­sél, amit már több száz­szor játszott. S hallatlanul izgatja, mert szerinte a sze­rep többeknek megoldhatat­lannak tűnik. — Siker ebben a szerep­ben nemigen van — mond­ja friss alakítását boncolgat­va. Mikor kétkedve hallga­tom, így folytatja: — Min­denki Tiborccal, Peturral kárpótolja magát. Régen izgat ez a szerepproblema­tika. Most könyvet írok róla és szerepelemzéssel próbá­lom nyomon követni az egyes szituációk megoldha­tóságát. — Mikorra készül el ezzel a­ munkával? — Hamarosan, most dol­gozom rajta, míg frissek az élmények. Bessenyei Ferenc a jövő évadtól kezdve a Nemzeti Színház tagja lesz. — Milyen érdekes feladat várja szezonkezdéssel? — Ott folytatom, ahol abbahagytam. Hasznos él­ményekben gazdag tapaszta­latokat gyűjtöttem, ezzel kívánom hasznossá tenni munkám. Amiről már tu­dok: a Fáklyalángban kap­tam meg Kossuth szerepét. Izgalmas feladat lesz, hisz éppen a múlt évadban ját­szottam Német László Áru­lóját, Görgeyt. — És a többi szerep? — Egyelőre — mosolyog a művész — titok. Aztán magára kanyarítja palástját, színpadra siet. Mozdulatában a jövő hősei­nek lendülete, hangjában az elkövetkező szerepek tragé­diája és vidámsága rezonál; a leírt, s megálmodott hő­sök ígérete. Jakab Ágnes Ma kez­dnek a szegedi ifjúsági napok A Kommunista Ifjúsági Szövetség Szeged városi bi­zottsága ma és holnap ren­dezi meg az I. szegedi ifjú­sági napokat, melyre az­­ Expressz Ifjúsági és Diák i Utazási Iroda szervezésé­­­­ben mintegy­­ négyezer fiatal érkezik az ország minden részéből. ■ A különvonatok és külön­­autóbuszok ma délelőtt ér­keznek meg. Az Expressz a nagyállomáson és a városi KISZ-bizottságon állandó ügyeletet tart. Az ifjúsági napok szombati programjának egyik fénypontja a nyári karnevál. Résztvevői % 5-től kezdve gyülekeznek a Párizsi kör­úton — a Kossuth Lajos su­­gárúttól a József Attila su­gárút felé —, s menetük egy óra múlva indul el. Útvona­la: Kossuth Lajos sugárút— Széchényi tér—városi ta­­nácsháza—Kállai Ödön ut­ca—híd—Vedres utca—Csa­nádi utca—Odesszai körút— Nép­kertsor. A karneválra előzetesen 44 produkciót jelentettek be. A menetet, szokás szerint, a kendergyáriak hirdetőko­csija nyitja, majd az MHS motorosai következnek a KISZ zászlójával és a Kos­suth Zsuzsa Ápolónőképző lányai folytatják a sort. A több mint negyven produk­ciót előre elmondani kár volna, meg kell nézni felvo­nulásukat! Lehet, hogy a kéziszerszámgyáriak Hófe­hérkéje, a szőrmések állat­cirkusza vagy a gumigyár KISZ-eseinek kempingje, de az is lehet, hogy a nyomda fiataljainak nyomdahibái, a pincegazdaság szüreti mu­latsága, vagy az ecsetgyáriak szélmalma tetszik majd jobban. A KISZ-bizottság szokás szerint díjakat ajánlott fel a leg­szebb, a legtökéletesebb és a legaktuálisabb mon­danivalót tartalmazó kar­neváli képek készítőinek, s közülük egy ismét elnye­ri a vándorserleget, mely a jövő nyári karneválig ma­rad birtokában. A Virág cukrászda te­raszán beszélgettünk Aj­­tay Andor Kossuth-díjas érdemes művésszel, a sza­badtéri előadások Hamlet­­jének Poloniusával. Ajtay Andor régi ismerőse a sze­gedi közönségnek, 1929-ben Tamay Ernő igazgatása alatt került a szegedi szín­házhoz és 1933-ban szerző­dött a budapesti Vígszín­házhoz. Azóta az ország és­­ a fővárosi közönség ünne­pelt művésze. — Nem, tudok betelni a Dóm téri színpad gyönyö­rűségével és a hatalmas né­zőtér monumentalitásával!... — kezdi mindjárt beszél­getésünk elején.­Rátérve a Hamlet előadá­sára, elmondja, hogy Polo­­nius az első Shakespeare­­szerepe. — Már túl voltunk a da­rab 130. előadásán, amikor a Hamlet több szerepét más színészek vették át Így ju­tottam én is Polonius szere­péhez Bizony hatvan éven felül nehéz volt már megta­nulni Arany János jambu­­sait. Még az ötvenedik elő­adás után is nagy drukkban voltam. Ezután beszélgettünk a régi szegedi emlékekről. Visszaemlékezik még első szerepére a Hercegkisas­­­szonyban, majd a többi nagy szerepeket soroljuk fel. A Vigadóban este 8-kor bállal zárul a karnevál, de addigra már a Dóm téren megkezdődik a Hamlet-elő­­adás, melynek nézőterén csak fiatalok foglalnak he­lyet Az I. szegedi ifjúsági na­pok programja vasárnap is sokat ígér. Délelőtt a város­sal ismerkednek a résztve­vők, majd fél 10-kor ifjúsági nagy­gyűlésen vesznek részt, melyen Ribánszki Róbert, a KISZ Központi Bizottsá­gának titkára mond beszé­det Délután 3-kor az újsze­gedi szabadtéri színpadon slágerparádé lesz, melyben neves együttesek és éneke­sek lépnek fel. Az ország minden részéből idesereglő fiatalok vasárnap este indul­nak el hazafelé. a Búcsúkeringő, Az arany­szőrű bárány, a Noszty fiú, Viktória, Császár és komé­diás, Csodabár, Haláltánc, Tanner John, Kérők, Hara­miák, Denevér, Taifun, Mág­nás Miska, Pusztai szél és még sok sok parádés szerep.­­ No és azután jött a nagy kiugrás: Hunyadi Sán­dor Feketeszárú cseresznyé­je... Ez nem is annyira „kiug­rás” volt, mint inkább el­ugrás. Ez a szerep sikere után kapta meg akkor a fia­tal Ajtay Andor a buda­pesti Vígszínház szerződé­sét. No, de hagyjuk a múltat. Nagyon boldog vagyok, hogy ismét Szegeden lehe­tek, ahol az emberek olyan nagyon kedvesek. — És még valami — folytatja. — Napok óta ke­resem azt a régi partnernő­met, akit egy egzotikus té­májú darabban Nakinak­­nak neveztek és a Bodor Pista nevű magyar huszár akkor halálosan szerelmes volt bele. Azóta talán már találkoz­tak. Jenő István Őszibarackok, borok Ma, szombaton délben 12 órakor nyitja kapuját Sze­geden, a Horváth Mihály utcai új kiállító pavilonban az V. Országos Őszibarack- és Borkiállítás. A mostani kiállítás gazdag anyagával sokrétű ismeretterjesztő tö­rekvéseivel felülmúlja elő­deit. Első alkalommal kül­földi kiállítók is bemutat­koznak itt. Különböző jugo­szláv gazdaságok, vállalatok, vajdasági borokat, pezsgő­ket és többfajta tengermel­­léki őszibarackot hoztak. Ma délután 3 órakor dr. Bognár Sándor egyetemi tanár tart előadást „Az őszi­barack integrális növényvé­delme” címmel. Ezt köve­tően 4 órakor dr. Gyúró Ferenc egyetemi tanár „Az őszibarack-termesztés hely­zete a nagyvilág mezőgaz­daságában” címmel ad át­­tekintést. Lengyel bútorkiállítás Nagy érdeklődés kísérte a lengyel állami bútorgyártás leg­szebb darabjaiból összeállított kiállítás megnyitását tegnap délben, a Vasútforgalmi Techni­kum tornatermében. A kiállí­tást dr. Csikós Ferenc, a Sze­ged m. J. városi tanács vb tit­kára nyitotta meg. Tizenhárom lakószoba bútorban gyönyör­ködhet a közönség. A bemuta­tott garnitúrák zömét a lengyel állami bútoripar sorozatban jö­vőre kezdi gyártani. Képünkön a közönség körében is nagy sikert aratott Stupsk nevű mo­dern tervezésű garnitúra lát­ható. (Soraogyine felvételed Szombat, 1967. július 39. Mi-MAGYAROSI ÁG 5

Next