Délmagyarország, 1967. augusztus (57. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-10 / 187. szám

Műszakonként SDO pár cipő A szegedi cipőgyárban kéthetes karbantartás után működni kezdtek a gépek. A TMK-sak izgatottan lestek, megfelel-e a saját készítésű új munkaszalag, amelyet a régi, elavult helyett szerel­tek fel. Az eltelt egy hét elég volt a bizonyításra: az új továbbító munkaszalag jól bevált Műszakonként 900 pár cipőt gyártanak se­gítségével — biztonságos, nyugodt tempóban. Az új berendezés ráadá­sul csökkentettei a sérülés­ből származó selejtet is. Az új szalagon jelenleg export női cipőket készítenek. De jó hír a hazai vásárlóknak is, hogy a második félévben az eddiginél több divatos lakkcipő kerül innen az üz­letekbe. Az úgynevezett lakk-velúr kombinációból 2 ezer, a tiszta lakkbőrből ké­szült női modellekből pedig ezer párat adnak át hama­rosan a kereskedelemnek . Javítóvizsgák A fővárosi és vidéki isko­lákban a következő hetek­ben — általában augusztus közepén — megkezdik a tanév végén egy vagy két tárgyból bukott tanulók fel­készítését a javítóvizsgák­ra. A korrepetálás az iskola által megjelölt napokon tör­ténik. A javítóvizsgákra or­szágszerte augusztus utolsó napjaiban kerül sor. Az üzemi balesetek fő oka: Rgygisiecasé!!, a szabályok kiűzése $*a*‘ A Legfőbb Ügyészség két iparágban, a textil és vegyi­iparban megvizsgálta: be­tartják-e az üzemek a mun­kavédelemre vonatkozó rend­szabályokat, érvényesül-e a törvényesség a jogszabályok végrehajtásánál, s az esetle­ges elmulasztások esetén felelősségre vonják-e a vétkeseket. A vizsgálatban — amely az 1966 júliusa és 1967 feb­ruárja között bekövetkezett balesetekre terjedt ki — a főváros, valamint hét megye főügyészségei, s az általuk kijelölt járási, kerületi ügyészségek vettek részt és bevonták a szakszervezeti munkavédelmi felügyelőket is. Csaknem 30 ezer dolgo­zót foglalkoztató 13 vegy­ipari és mintegy 70 ezer dolgozót foglalkoztató 43 textilipari üzemben folytat­tak vizsgálatot. A vizsgálat időszakában a három na­pon túl gyógyuló üzemi bal­esetek ezer munkásra jutó száma a vegyiparban 24,1, a textiliparban 19,1 volt A legtöbb üzemi balesetet a figyelmetlenség, a munka­­védelmi előírások mellőzése okozta. A vállalatok többsé­ge eleget tett a munkavédel­mi oktatási kötelezettségnek. Az oktatás azonban sok­szor formális volt. A vállalatok az üzemi bal­esetekért több esetben­­ ak­kor is a dolgozót tették fe­lelőssé, amikor az véletlen volt. Sokszor nem vonták felelősségre a művezetőt, üzemvezetőt, például olyan esetekben, amikor üzemi zsúfoltság, vagy valamilyen műszaki hiba miatt követke­zett be a baleset. A Legfőbb Ügyészség a vizsgálat anyagát át­adta az illetékes főhatóságoknak, minisztériumoknak és a szakszervezeteknek. A vegy­iparban a felmérés alapján máris hatékony intézkedése­ket tettek. (MTI) Autóposta Zöld autóbusz nappal a Széchenyi téren, zöld autó­busz este az Aradi Vérta­núk terén. Ajtaja tárva­­nyitva, kalauz nincs, és ha felszáll rá valaki, nem kérik tőle a menetjegyet Egy au­tóbuszban berendezett kis postahivatal, két mosolygós postáskisasszonnyal és egy fiúval, aki a leveleket és a táviratokat hordja a városi taposta épületébe. Rózsaligeti Béla, az autó­­posta vezetője: — A mi autóbuszunkról nem elég csak ennyit mon­dani A Budapesti Postaigaz­gatósághoz tartozunk, egyet­lenegy van ilyen az egész országban. Mindig azokat a városokat, és a városokban ma azokat a helyeket keres­sük fel, ahol nagy rendezvé­nyek, kiállítások vannak, így minden nyáron a sza­badtéri játékok idejére Sze­gedre érkezünk. — Nézzen csak ide! — szól ,az egyik postáskisas­­­szony. — Alkalmi bélyeg­zőkkel bélyegzőnk, különle­ges bélyegeink vannak nagy festők nagy festményeiről. És a kutyasorozat, azonkí­vül ritka folklór-képaslapok is kaphatók nálunk. — Itt, Szegeden több ezer bélyeggyűjtő van — mondja Rózsaligeti Béla. — Akad­nak, akik figyelő szemmel kísérik a kocsi mozgását, és­­reggelente, meg azokban az órákban, amikor úgy gon­dolják, hogy új árut kap­tunk, jönnek vásárolni. Az egyéb rendezvényeken és a játéknapokon kiemelkedő forgalmat bonyolítunk le. — Sokan azt hiszik ró­lunk — mondja Rózsaligeti Béla nevetve —, hogy így kocsival elvisszük a levele­ket oda, ahová címezték, egészen a házhoz. — Eddig a zöld autóbusz —■ mondja dr. Varga József főelőadó, aki a beszélgetés közben érkezett —, benn állhatott előadásnapokon es­ténként a nézőtér mellett, szemben a büfékkel. Nyolc év után idén, amikor a bü­féket is elhelyezték onnan, a városi tanács határozata értelmében az autópotlónak is el kellett távoznia az Aradi Vértanúk terére, ahol már sokkal kevesebben ke­resik fel. Érdemes meggondolni a Magyar Posta 100. évében, hogy vajon valóban egyfor­ma elbírálás illeti-e meg a gőzölgő kolbászokat, virsli­ket, jégbehűtött söröket — és az autópostát, mely an­­­nyi kedves, alkalmilag fel­adott képeslapot, táviratot indít el, ha szem előtt van. Csaplár Vilmos Kényelmesen vásárolhat OTF-re a CSMY. Iparcikk Kisker. V. szegedi bútor, villamossági, jármű­ és hangszer szakarád­óiban, ahol OTP. hitellevél ügyinté­zését az áruda helyben végzi! Vásárlásaival keresse fel szegedi ssakárudá­inkat K. & 85 314 Hentesáruk, zöldségfélék, borok A városellátó szövetkezet tervei Augusztus elsejével fogott munkába a legfiatal­abb szövetkezet Szegeden, mint jelentettük. Pár hete szüle­tett, s a szokottnál valami­vel jobban örültünk ennek, mert az új gazdaságirányí­tás szelleme, kezdeményezé­se, serkentő ereje hívta élet­re. Mint a neve is sejteti, elsősorban a szegedieknek kedves: a városellátó szövet­kezetről van szó. Három termelőszövetkezet, a szegedi Felszabadulás, a tápéi Tiszatáj és a balástyai Móra Ferenc Tsz-ek, továb­bá a pincegazdaság helyi üzeme, a szegedi körzeti földművesszövetkezet fogott össze és alakított közös igaz­gatóságot, hogy a városi la­kosságot közvetlenül a ter­melő egységek lássák el friss zöldségfélékkel, gyü­mölccsel, hússal, állati ter­mékekkel. A cél tehát üdvös és sokra hivatott. Persze a felcseperedés gondokkal kezdődik. A vá­rosellátó szövetkezet egye­lőre csak a Szent István té­ri pavilonban árusít zöldsé­get, gyümölcsöt és tejet. Ha­marosan hasonló elárusító helyet nyitnak a Marx té­ren. Mison Nándor, a szö­vetkezet ügyvezető igazga­tója azonban szép tervekről számolt be. Idén hozzákez­denek­­ a Széchenyi téren egy impozáns — és főleg jó minőségű árukkal szolgá­ló — üzlet kialakításához, ahol házi készítésű hentes­árut, tájjellegű borokat, pri­mőr zöldségféléket, gyümöl­csöt és tejterméket árusíta­nak majd. A több mint fél­milliós költséggel átalakí­tandó üzletben főtt virsli­vel és kolbásszal, valamint presszó kávéval is kedves­kednek a vásárlóközönség­nek. A városellátó szövetkezet az első lépéseket már meg­tette a szegedi piac gazda­gítására. Még amolyan „pi­ackutató” időszakban tarta­nak, feltérképezik városunk területét: hol hagyott fehér foltot a kereskedelem? Ennyivel tartozunk A szegedi ifjúsági la­kóház-építkezés első szülöttei az Odesszai körúton már csaknem elkészültek. Két házba meg is kapták a kul­csokat a tulajdonosok, a másik kettő is közel van a készhez. Úgy hír­lik, mind a négyen kő­tábla hirdeti majd, hogy a KISZ lakásépí­tési akciójának kereté­ben készültek. Nagyon helyes, hadd lássa min­denki, aki arra jár, mi­re képes a társadalmi összefogás. Valamikor más háza­kat is táblákkal jelöl­tek Szegeden. Több ré­gebbi épületen is olvas­ható egykori építőmes­terek neve, s az épít­kezés évszáma. Felsza­badulás utáni példa is van ilyesmire: a Marx téri árkádos ház falára tett táblán még az épí­tőbrigádokat is felsorol­ták. Úgy látszik, azóta szerényebbek lettünk, s még az utcanévtáblákat is elfelejtjük olykor he­­­lyükre tenni. Pedig nincs semmi szégyen­­keznivalónk, mi is épí­tünk úgy, min­t eleink. Sőt! Nem kerülne sokba a hagyományt felelevení­teni, s ezentúl minden újonnan épült ház falán elhelyezni az emlékez­tető táblát arról, hogy ki építette, melyik vál­lalat emelte a falakat, s mikor. Mivel pedig a lakóházak, középületek tervezése építőművészi feladat, a tervező is megérdemli, hogy neve helyet kapjon rajta. Ennyivel tartozunk önmagunknak, s utóda­inknak is. F. K. „Hálóhúzás“ az éjszakában Lapunk rendőrségi hírei­ben is többször szerepelnek közveszélyes munkakerülők, akiknek dologtalan, henye életmódja előbb-utóbb bűn­­cselekményekhez vezet. Ugyanígy találkozunk ,,erős” fiatalemberekkel, akik mo­lesztálják a békés járóke­lőket, felboríthatják a házak elé kitett KÚKA tartályo­kat, rongálják a társadalom értékeit, a parkokban fel­állított padokat stb. Az ilyen elemektől óvni kell a társadalmat, s ezért tartott egy este ismét széleskörű el­lenőrzést a Szeged városi és járási rendőrkapitányság. Miből él? Először a Móra Ferenc parkot fésülték át. A béké­sen sétálók dehogy is vet­ték zaklatásnak a rendőr­ség ellenőrzését. Többen mondtak ilyeneket: „De jó, hogy ezt teszik, máskor is kerítsenek sort ilyesmire, hogy a huligánkodók be­húzzák a nyakukat”. Éjjeli szórakozóhelyek is­mert figurája G. László 24 éves, szegedi lakos. Mint ki­derült róla, tavaly június óta sehol nem vállalt mun­kát, s abból tartotta fenn magát — ez majd kiderül —, amit a barátai adtak össze. Eddig mindig kicsú­szott az ellenőrzés alól, most azonban fenakadt a „hálón”, s közveszélyes munkakerülés miatt eljárás indul ellene. Csend a ligetben A járókelők olykor arról tesznek bejelentést, hogy az újszegedi ligetben áthalad­va padokon ülő suhancok durva megjegyzéseket tesz­nek az am­a elhaladókra. Most mintha megneszelték volna, hogy az ilyesmiből baj lesz, sehol nem találkoz­tak renitenskedőkkel. Az el­lenőrzést vezető parancsnok elé mindössze két állampol­gárt vezettek. Kínos perce­ket éltek át, otthon hagyták személyi igazolványukat, s nem tudták magukat igazol­ni. Az embernek pedig ezt a legszükségesebb okmányát mindig magával kell hor­dania, hogy hasonló körül­mények közé ne kerüljön. Ismét a Gizi Többszörösen büntetett személyt ismertek fel a rendőrök B. Istvánná 20 éves szegedi lakosban, akit szintén az éjszaka vetett ki magából. — Mit akarnak tőlem, nem tudnak semmi balhém­ról, nem csináltam rosszat! Mutatja a hivatalos pa­pírt, amellyel szabadulása után a börtönből lebocsáj­­tották. Munkahelyt azonban nem tud igazolni. Kiderül, hogy a konzervgyárban dol­gozott június végétől, de a munkát önkényesen ott­hagyta. Budapestről 1964- ben tiltották ki, s ezt meg­szegte az első napon. Sze­geden pénzt és ékszert lo­pott, s a rendőrök előtt is­mertté vált nagyszabású tol­­vajlása egy házibulin is. — Ha most megúszom — mondta kihallgatásakor —, akkor végképp eltűnök Sze­gedről. Látják, hogy terhes vagyok, kedden lesz az es­küvőm — A múltkor is ezzel a mesével hozakodott elő, ta­láljon ki újabbat — mondta a kihallgatást vezető nyomo­zótiszt. B. Istvánnéról messziről lett a keresztneve. Jobb ke­zének utjain ugyanis rá van tetoválva: „Gizi”. Va­lamelyik „művész” vőlegé­nye produkálta ezt a remek­művet. — Csak nem ez a szakál­las M. Ferenc budapesti la­kos, akivel együtt ámítottuk elő? — kérdezték tőle? — Á, ezt a fiút csak paj­tásnak tekintem, jó isme­rős, még korábban Pesten ismertem meg. Most vélet­lenül összetalálkoztam vele a szórakozóhelyen — pró­bált alibit igazolni a fiatal­emberrel, akinek a „priu­szán” már 6 hónapi szabad­ságvesztés szerepel. Gizi a megtévesztésig meg tudja játszani a tisztességes, jó házból való lányt, s aki nem­ ismeri, azon mód be­ugrik neki. Szülei zavaros családi­ élete juttatta erre az életmódra. A különvált szü­lők egyike sem gondoskodott róla, s már 16 éves korában nyakába szedhette a várost, ismerkedhetett, akivel akart. Nemrég kedvezménnyel sza­badult a börtönből, de ha így foytatja, rendőrségi fel­ügyelet alá helyezés vár rá. A közbiztonság jó Más érdekes Gizin és a fiúján kívül, akit még majd alaposan megnéznek, nem volt ezen az éjszakán. Más­nap M. Ferencnek borotvál­koznia kell, meg kell sza­badulnia szakádétól, mert a személyi igazolványban a fényképen borotvált arccal szerepel. Tiltakozik, hogy ő lenne a vőlegénye B. Ist­­vánnénak, aki még el sem vált az első férjétől. Az éj­szakai adminisztráció kihall­gatásukkal véget is ért. A közrendről és a közbiz­tonságról elmondhatjuk: jó. A város legkiesőbb pontjain sem találkoztak rendellenes­séggel. A mostani eredmé­­nyen meglátszik az előbbi ellenőrzések nyoma, s akik­nek „vaj van a fején”, szá­míthat rá, hogy egy követ­kező hálóhúzáson felakad. A Somogyi Könyvtár új kiadványai Vannak olyan könyvek, amelyeket az olvasó csak ritkán kap kézbe. Szerény külsejű és szerény példány­­számú munkák ezek, néme­lyikük néha többet érde­melne. A Somogyi Könyv­tár háromszáz példányban megjelenő kiadványai is ilye­nek. A Péter László szer­kesztette sorozat darabjai azonban csak külsőre igény­telenek: a nemrég megjelent két kis füzet tartalmát te­kintve nyugodtan mondhat­juk, hogy hézagpótló mun­kák. Az első Hevesi Józsefé, aki két éve tanítóképző in­tézetek népművelési szakkö­rei számára írta könyvét a legfontosabb könyvtárosi tudnivalókról. A kiadó által elfogadott, de gazdasági okok miatt meg nem jelent kéziratot közli most válto­zatlan formában a mindös­­­sze harmincöt oldalas köny­vecskében. Ennek értéke ép­pen az a tömörség, amelyre a szerző a helyszűke miatt rá volt szorítva, s a gazdag és értékes bibliográfia, amely a kezdő könyvtárosokat vagy érdeklődő pedagóguso­kat a szerző szándéka sze­rint útba igazíthatja. A Könyvtárosi alapismere­tek című kiadvány az Írás, könyv, könyvtártudomány című fejezet elméleti jellegű útbaigazításaitól az olvasó­szolgálat gyakorlati kérdései­ig lényegre­­törően foglalja össze a könyvtárral kapcso­latos legfontosabb tudniva­lókat. A másik kis füzet,­ amelynek szerzője Péter László, még fontosabb hiá­nyokat pótol. Alú járt már a Szovjet­unióban, minden bizonnyal észrevette a mindenhol meg­található könyvárusok pol­cain azokat a jól illusztrált munkákat, amelyek egy-egy város történelmi, irodalmi emlékeinek pontos helyét, leírását tartalmazzák. Péter László könyve Szeged iro­dalmi emlékhelyeit foglalja össze a város ismerőjének gondosságával és a kutató szerénységével. Több mint nyolcvan címszót tartalmaz a háromszáz példányban megjelent kiadvány. Ady Endrétől Vörösmarty Mi­­hályig a magyar írásművé­szetnek szinte minden nagy­ja fémjelzi nevével a mu­tatót. Az irodalmi emlékhe­lyek címszavai mellett pon­tos magyarázat mutatja az illető ház, szobor vagy em­lékoszlop jelentőségét, egy­ben azt is: milyen gazdag ez a város. Csak felfedezőik kellenek. Ismét érdekes anyagokkal jelent meg a Somogyi könyv­tári híradó harmadik ne­gyedévi száma. „Vezércikke” a könyvtárat felülvizsgáló bizottság eredményeit, javas­latait tartalmazza. Sáráné Lukátsy Sarolta a gyermek­­könyvtár forgalmának ala­kulásáról, B. Bartha Hona a Fővárosi Szabó Ervin Könyv­tár munkatársa pedig ennek a könyvtárnak egy napjáról számol be. Az országban szétszórtan működő könyv­­tárosképző szaktanfolyamok­ról, a képzés-lehetőségekről Hevesi József írt elemző­­felmérő cikket. Gondolatok a helyismereti feltárásról címmel Gyuris György tu­dósítja a szakmabeli érdek­lődőket. A szegedi örökség rovat­ban Oltvai Ferenc ír az 1537-es szovjet Sarló és Ka­lapács című újság szegedi könyvtári sorsáról. Bakos Lászlóné A francia cenzúra Szegeden 1917-ben címmel írt tájékoztatót. -----------------------------------------------■ Csütörtök, 1967. augusztus 10. O^L-MAGYARORSZAG 5

Next