Délmagyarország, 1967. augusztus (57. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-04 / 182. szám
Savanyú a tej Ebben a nagy kánikulában jobb lenne valami üdítő témával kezdeni heti postánk ismertetését, de éppen a nagy melegre való tekintettel fontos szóvá tenni, hogy több szegedi élelmiszerüzletben savanyú tejet szolgálnak ki a vásárlóknak. Erről ír például B. A. olvasónk is, aki a 98-as József Attila sugárúti árudában kétszer egymás után savanyú tejet kapott a palackban. Meggyesi Lászlóné, Bajcsy-Zsilinszky utca 28. szám alatt lakó olvasónk 4 hónapos kislányának különösképpen szüksége lenne friss tejre. De napnap után hiába keresi, a „jegyes" tej is megsavanyodik. Ismereteink szerint a tejüzem visszaváltja az üzletektől a napközben megsavanyodott tejet, és bármely időben frissen pótolja. Sajnos, a boltok ezzel a lehetőséggel csak ritkán élnek, sőt előfordul, hogy az előző napról megmaradt tejet beleöntik az újonnan kapottba, s így a friss tej is azonnal megsavanyodik. Ezen a tarthatatlan helyzeten mihamarabb változtatni kell, s ezért az élelmiszer kiskereskedelmi vállalat hathatós intézkedésére van szükség. A köszönet hangján Az öregek napközi otthonából kaptuk J. H. monogrammal a következő kedves hangú levelet: „A II. kerületi Móra Ferenc klub tagjai nevében ezúton fejezem ki köszönetünket klubunk vezetőjének, Gémes Istvánnénak és munkatársának, Farkas Ferencnének odaadó munkájukért, szeretetükért, amivel az öregek iránt viseltetnek és kérjük őket, hogy továbbra is ez vezesse őket mindig a »kis« öregek iránt.” még egyszer a „lezárt Tiszáról" A szombaton és vasárnap megrendezett motorcsónakverseny jegyárusítása miatt vasárnap megjelent cikkünk óta is több panasz érkezett szerkesztőségünkbe. Sényei Róbert tanár például a következőket írja: „Július 29-én, szombaton délután az újszegedi strandra igyekeztem. A pénztárban megváltottam a 3 forintos belépőjegyet, de a bejáratnál a jegyellenőr nem engedett be. Érdeklődésemre a kapura kifüggesztett plakátra mutatott, mely szerint a 131/1966. sz. határozat alapján a fürdőjegy mellé minden strandolónak 4 forintos motorcsónakverseny belépőjegyet is kell váltani. Nem váltottam, hanem visszakérve a strandjegy árát, hazamentem. Úgy tudom, hogy Magyarországon törvény és nem határozat van arról, hogy tilos az árukapcsolás, márpedig szerintem a strandolok rákényszerítése a motorcsónak-verseny belépőjegyének megvásárlására egyenlő az árukapcsolással.” Nagy Tibor Budapestről küldött levelezőlapot: „Köszönöm a szerkesztőségnek, hogy nem maradtak közömbösek ezzel a tömegeket inzultáló motorcsónak versennyel szemben. Tanulságként a rendezőségnek meg kell szívlelni a lap figyelmeztetését, mellyel sokezren egyetértünk. És még valamit: a közönségszervezés ilyen brutális formája nem jó, mert kiváltja az emberek bosszúságát. A közreműködőkről szólva — tisztelet a kivételnek — nagyon rossz vélemény alakult ki. Sajnálom, hogy az egyébként szép szombati vasárnapot, amit Szegeden töltöttem, ilyen nem éppen vendégmarasztaló bosszúságok tarkították." Feleletre váró kérdés „Huszonegy éves szakmunkás fiam Orosházán lépett állásba — írja Kónya Zsigmond Kiskundorozsmáról, a Felszabadulás utca 1. szám alól. — Mivel vidéki munkahelyen dolgozik, szándéka volt kiváltani a munkás-menettérti vasúti jegy váltására jogosító igazolványt A kiskundorozsmai állomás főnöksége a nagykorú fiam és feleségem személyi igazolványa mellé kívánja azt, hogy én is adjam le személyi igazolványomat Igen ám, de abban az áll, hogy tulajdonosa köteles megőrizni, állandóan magánál tartani és a hatósági közegek felhívására felmutatni. Mivel én is vidéki munkahelyen dolgozom, nincs módomban, hogy az állomásfőnökséget hivatalos munkaidejükben felkeressem. De azt sem értem, mi szükség lenne erre? Tekintettel arra, hogy hasonló esetről még nem hallottam, szeretnék tájékoztatást kapni arról, hogy hány éves korig tartozik a szülő gyámkodni gyermeke felett? Meg arról is, hogy hajlandó lenne-e bennünket fogadni a dorozsmai állomásfőnökség, ha egyszer munkaidő után „kalákában” vonulna ki családunk felmutatni a személyi igazolványokat, hogy fiam az őt megillető munkásjegy váltására jogosító igazolványt megkaphassa?” Tábla kellene Szabados Lajosné, Széchényi tér 7. szám alatt lakó olvasónk vette észre a következőt: „A Kossuth Lajos sugárút és a Lenin körút sarkán nincs jelzőtábla, mely a Jugoszláviából érkező gépkocsiknak jelezné a Budapestre vivő utat. Tavaly és idén is sokszor láttam idegen rendszámú kocsikat, amint felszaladtak egészen a József Attila sugárútig és ott érdeklődtek meg, hogy merre visz az út Pestre. Bízom abban, hogy az illetékesek pótolják a mulasztást és elhelyezik a szükséges jelzőtáblát.” Záptojások „Harmadik esetben történik, hogy tojást vásárolunk, s valamennyit el kell dobálnunk, mivel záp — írja Tipity János, Népkert sor 10. szám alatt lakó olvasónk. — Kétszer a Széchenyi téri 8-as árudából, július 13-án az újszegedi, Gyapjas Pál utcai üzletből kaptunk teljesen romlott, büdös tojásokat. Nem tudom, mikor fogy már el ez a romlott készlet? Nem gondolom, hogy a kereskedelem ilyen árut vesz át a termelőktől, s főleg hogy hajlandó lenne fizetni érte. S nekünk mégis meg kell adni az árát?” Embermagasságú gaz Takács József, Petőfi Sándor sugárút 29. szám alatt lakó olvasónk hívja fel a figyelmet a következőkre: „A Petőfi Sándor sugárúti villamospálya melletti részt embermagasságú gaz ékteleníti. Tavaly ilyen tájban lekaszálták, de az idén elseBene Antal, Zákány utca 10/a. Mint lapunk augusztus 3-i számában olvashatta, mi is szóvátettük, hogy nem működik a megadott időpontokban a Dóm téri zené-ledkeztek róla. A Dugonics tértől a Moszkvai körútig a jobboldali sáv gondozott, de a villamos mellett nem. Ezen az útvonalon igen nagy idegenforgalom bonyolódik le és szégyeljük, hogy ilyen csúf környezetben utaznak a város vendégei.” Kőóra: Reméljük az illetékesek rövidesen intézkednek. Vicsai Zoltán Dobogó utca 27.: A kétkilós finomfehérkenyér választéknövelést szolgál, a sütőipar nem képes csupán ilyet gyártani, de ennek nem is volna értelme. Kovács László, Újszeged: Mint ismeretes, a város belső nyugati iparkörzetében már épül az AKÖV új telephelye. Amíg azt birtokba nem tudják venni, kénytelenek gépjárműveik egy részét a Marx téren parkírozni. Az, hogy a kocsik piszkosak, összefügg a telephely hiányával, hiszen csak ott lesz mosásukhoz, tisztításukhoz megfelelő berendezés. Nagy Éva: Valóban kellemetlen lehetett tapasztalata, de mint írta is, bőven kárpótolhatta a kellemes tiszai strandolás. Nacsa Imre, Hódmezővásárhely, Cserei utca 4/a.: Az ügyet közelebbről nem ismerjük, de úgy gondoljuk, hogy a balesetből származó 80 ezer forintos anyagi kár megtérítése, valamint a kirótt 8 hónapi felfüggesztett börtönbüntetés arányban áll az elkövetett cselekménnyel. Szerkesztői üzenetek Zászlók találkozása A szegedi munkásmozgalom ereklyéinek kiállítása a Somogyi-könyvtárban Hírt adtunk arról, hogy Párizsból hazakerült a szegedi festőmunkások zászlaja, amelyet — a szóbeli közlésből vett korábbi 1900-as születéssel szemben, a ráírt keltezés szerint — 1913. április 20-án avattak fel a város szervezett munkásai. Ez a helyi munkásmozgalom legrégibb ereklyéje: lobogó, amely alatt harcol május elsejében, majd a két forradalom lázas-lelkes napjaiban felvonultak a szegedi dolgozók. 1919. június 16-án, a Berlini körúti Munkásotthonban végrehajtott francia katonai razzia során vette magához a megszálló csapatok hadnagya, Henri Guerrand. Most, majd ötven év múltán, az ő fiától, Roger H. Guerrand tanártól, Vermeil sur Seine polgármester helyettesétől jutott vissza, Szegedre. Ebből az alkalomból kiállították a zászlót a rá vonatkozó dokumentumokkal együtt a Somogyi-könyvtár folyosóján. S egyidejűleg kiállításra került a szegedi munkásmozgalom másik megmaradt relikviája, az építőmunkások 1938-ban készült vörös zászlaja is. Ezt munkások őrizték meg a fasizmus és a német megszállás nehéz ideje alatt is. Sokáig az Építők Házában tartották, most azonban ez is a város közgyűjteményébe került megőrzésre, és azért, hogy minél többen láthassák. A kis munkásmozgalmi kiállítás csak hétfőig lesz látható, mert utána a festőmunkások zászlajáról másolat készül, melyet — a kívánság szerint — Roger H. Guerrand-nak visz vissza a hónap végén Horváth Ferenc, aki az eredetit magával hozta Párizsból. A hatszázezred ül Tegnap délután a röszkei határátkelőhelyen a határőrség, a vám- és pénzügyőrség szolgálatban levő tagjai szinte hangosan számolták az országba lépő utasokat. Este az újszegedi kemping vendégei voltak, s ma reggel továbbutaztak Budapestre. Azzal mentek el, hogy jövőre nemcsak átutazó vendégei lesznek Szegednek. (Enyedi Zoltán felvi „Ennyien még nem vártak ránk” — mondták a francia fiúk a vendéglátók gyűrűjében Két francia fiú — Vajon ki lesz az idén a 600 ezredik vendég? — ötlött fel a kérdés, amikor egy szürke Citroennek adott szabad utat a sorompó. Két napégette 18—19 éves fiú ugrott ki a kocsiból, félmez‘lesen, mezítlábasán. Romain Jacques Louis Montpellier-i és Vincent Ives Francois Marseille-i lakos együttesen volt a szerencsés 600 ezredik, aki Jugoszlávia felől átlépte az országhatárt. Mint turisták „átszaladtak” Olaszországon, Görögországon, Törökországon, Jugoszlávián. Magyarország nem szerepelt a programjukban, mert úgy tudták, hogy nem kapnak vízumot. Jugoszláviában honfitársaik biztatták őket, hogy csak nyugodtan jöjjenek: vízumukat fél óra alatt kézhez kapták. Ajándékok — Mindenre számítottunk, csak erre nem — mondta a fiatalabb, mosolygós képű Louis —, miután Gács György, a Szeged városi tanács idegenforgalmi hivatalának vezetője anyanyelvükön üdvözölte őket és átnyújtotta hivatala ajándékait: herendi porcelán dísztárgyakat, rajtuk a tanácsháza és a Dóm emblémájával; hímzett asztalterítőt, egy pár szegedi piros papucsot, francia nyelvű városismertetőket, s természetesen egy üveg vendégmarasztaló kecskeméti barackpálinkát és a pincegazdaság borai közül egy üveg kadarkát és rizlinget. Végül 20 szál piros rózsából kötött csokrot vett át a szíves vendéglátás jeléül Francois, aki egyre szabadkozott turistaöltözékük miatt, mivel a rekkenő hőségben nem számítottak ilyen kedves fogadtatásra. „jövőre visszajövünk“ Nem babonásak, de hozzátették: kocsijuk rendszáma 3158 CA 13. Negyven nap kánikula róság, hanem a fülledt és rendkívül tartós hőség jellemezte. Az ország keleti és déli vidékein szórványosan mértek 35 fokot is, de Budapesten a keddi 34 fokos maximum volt az idei csúcs, csupán július 5—10 között. Az ideihez hasonló tartós valamint 17-én és 18-án sze hőséget legutoljára 1963-ban. Üdült meg kissé. Ezt a 40 s előtte az 50-es évek elején napot nem a különleges sor- észleltek a meteorológusok. Az évszázados meteorológiai feljegyzések tanúsága szerint eléggé ritka az olyan hosszú kánikulai hőségidőszak, amilyen az idei. Csütörtökig egyfolytában negyven napig tartott a hőség, s A jövő szezonra jegyek már januártól Az elmúlt héten mozgalmas, drukkos napok jártak a szabadtéri játékok szervezési osztályán: hallgatták az időjárásjelentést, ijesztgették az esőfelhőket. Az izgalom oka kellemes volt: eddig több mint 80 ezer jegy kelt már el, tízezerrel több, mint tavaly összesen — nem szedttek volna tömegesen visszaváltani Pedig a nézőtéri férőhelyek száma az elmúlt évhez képest körülbelül ezerrel csökkent, így egy-egy előadásra csak 5796 belépőt tudunk eladni — büszkélkedett Tóth István, a szervezési osztály vezetője, majd így folytatta: — A cigánybáróval nincs gondunk, hetekkel ezelőtt minden jegyet elvittek, s jól halad a Don Carlos ügye is. A premierre még ezer jegyünk van, s a többi előadásra sem sokkal több. Tóth István harmadik esztendeje dolgozik a szervezési osztályon, tavaly nevezték ki vezetőnek. Elmondta még: a fesztivál idején közvetlen munkatársai révén 600 megbízottat irányít az egész ország területén, Szegeden 110-et .Már előre tekintenek, megindult a szervezés 1968-ra. A program elkészült, novemberben jegyeket kapnak a nyomdától, s januárban már árusítják- Arcok a Cigánybáróból Császárnő: Fónay Márta Valósággal megszálltuk fényképezőgépekkel, miegymással a Royal szálló emeleti társalgóját, hogy a térre igyekvő Fónay Mártával tíz percre beszélgessünk. Aztán a tíz percből másfél óra lett, a sietős kérdésekből kellemes beszélgetés, amit a művésznő jól ismert mosolyával és humorával fűszerezett. A Cigánybáró plakátján hiába keresnénk a nevét, sőt „szerepe” is hiányzik a hosszúra nőtt listáról. De mivel a darab így is tartogat már meglepetést — „idegen” zenét, táncokat —, a derűt, humort szerető közönségnek ilyen meglepetés Fónay Márta fellépése is. — Fogalmam sincs, hogy kerültem bele a produkcióba. Szóltak, hogy játsszam el a császárnét, így aztán Mária Terézia leszek, aki rendbe rakja, eligazítja a „konfliktusokat”. Ezen a színpadon csupán egy szerep előzte meg derűsen mozgékony császárnőjét: a Csínom Palkóban játszott. — És Szegeden mikor kezdett — mert itt indult a karrier útján. — Hogy mikor? Ez talán nem is fontos — nevet ránk hamiskásan. — Szóval, valamikor, nem is olyan régen a Liliomfi Mariskáját játszottam, meg Rozikát Gárdonyi A bor című darabjában, a többire nem is emlékszem már. Nagyon szeretem ezt a várost, de mint néző is csak egyszer voltam itt azóta... Egyénisége titkát keresem rajta. Nem, nem a komika „kötelező” alkatát vizsgálgatom, hanem a belülről jövő közvetlen derűt, emberségének lényegét, ami játéka, mozdulatai és mondandói közé raktározódott. Azóta, amióta odaállt édesapja elé, hogy ő pedig színésznő lesz, vagy semmi, s amióta Vácról naponta bevonatozott a főiskolára meg vissza — az éjjeli statisztálások után holtfáradtan — a megdolgozott, s megérdemelt sikerek is segítették művészi és emberi kiegyensúlyozottságát. Alighanem neki és műfaja képviselőinek van a leghálásabb közönsége. A Hinten járó szerelem után nem ment végig anélkül az utcán, hogy meg ne szólították, a nevetést meg ne köszönték volna neki vadidegen emberek. — A nevetés a legcsodálatosabb ajándék. Én létfontosságú dolognak tartom. Nemcsak a testét fejleszti az embernek — köztudott, hogy gyerekeknek a kacagás ,,egészségfejlesztő” —, hanem a lelkét is. Az utóbbi években műtét miatt sok ideje kiesett a színházból, de az utolsó évadban már a futó darabok mindegyikében szerepelt. — Többek közt a Nagymama, Macska a garázsban, Marica grófnő című darabokban játszottam. Nemrég fejeztem be egy Csehov filmnovella sorozatot, s ugyancsak nemrég érkeztem meg egy csehszlovákiai és jugoszláviai turnéról. Mindenütt nagy szeretettel fogadtak. Azt hiszem, Budapestre hazatérve ezt majd Szegedről is elmondhatja Fónay Márta. .T. A. Villanyszerelés Erőátvitel és világítási berendezések szerelése, érintésvédelmi javítások ill. szabványosítások kivitelezése. Egyetértés MGTSz Villanyszerelő segédüzem. Szőreg, Petőfi u. 51. Telefon 17. Fentek, 1367. augusztus 1. DÉL-MAGYARORSZÁG 5