Délmagyarország, 1967. augusztus (57. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-13 / 190. szám

A­lig néhány hét telt csak­ el a KISZ VII. kongresszusa óta, d­e az ifjúsági szövetség alap­szervezeteiben mindenütt megkezdődött a kongresszus határozatainak és akcióprog­ramjának valóra váltása. Mai összeállításunk ehhez a munkához igyekszik segítsé­get nyújtani. Egyrészt azzal, hogy ismerteti a megyei KISZ-bizottság javaslatát az alapszervezeti akcióprogra­mok átdolgozására, s egy üzem példáján be is mutatja, ho­gyan lehet ezt minél körül­tekintőbben végrehajtani; másrészt, a kongresszuson oly nagy súlyt kapott sza­badidő-kérdéshez szól hozzá, amikor a szegedi ,,ifjú­sági park” működésé­nek eredményeit és hibáit tárja fel A Csongrád­­ megyei KISZ- bizottság — mint már ko­rábban hírt adtunk róla — legutóbbi ülésén határoza­tot hozott, melyben javasol­ta a KISZ-szervezeteknek, hogy az ifjúsági szövetség VII. kongresszusának akció­­programja és határozata alapján egészítsék ki sa­ját akcióprogramjukat. A javaslat szerint a KISZ VII. kongresszusa anyagá­nak feldolgozásával foglal­kozó taggyűléseken az alap­szervezetek vezetői ismerte­tik a fiatalokkal a kong­resszus határozatát, akció­­programját és a módosított szervezeti szabályzatot. A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 50. évfor­dulójának ünnepségsoroza­tához a KISZ elsősorban a ,,Kongresszusi útlevéllel'’ mozgalom keretében járul hozzá. Az alapszervezetek először megrendezik a „Ki mit tud a Szovjetunióról?” vetélkedőket, majd a leg­jobbak továbbjutnak a vá­rosi döntőbe. A „Kongres­­­szusi útlevéllel” mozgalom megyei legjobbjai 1967 ok­tóberében műsoros esten ta­lálkoznak a Szegedi Nem­zeti Színházban, ahol ki­sorsolják a Szovjetunióba való társasutazás részvételi jegyeit. A KISZ-szervezetek ter­melést segítő tevékenysége keretében — az éves mun­kaversenyen belül — a KISZ-alapszervezetek, il­letve bizottságok a szak­szervezeti bizottságokkal közösen értékelik a jubi­leumi verseny eredményeit, együttesen biztosítják erköl­csi és anyagi elismerését is. A szegedi KISZ-istákra megtisztelő feladatként há­rul, hogy felkészüljenek az alföldi földgáz- és kőolaj­program végrehajtásának elősegítésére. A segítség módja: részvétel az útépíté­A KISZ-szervezetek ak­cióprogramjának átdolgozá­sa figyelmes munkát, ala­posságot, s nem kevesebb sekben. a kőolajipari dol­gozók lakásainak felépíté­sében, a munkaerő-ellátás és utánpótlás, valamint­ a kőolajipari szakmunkás­­képzés szervezésében, biz­tosításában. Az alapszervezeti akció­­programokban feltétlenül helyet kell kapniuk a gaz­daságirányítási rendszer re­formjával kapcsolatos kér­déseknek is. Ezeket az üze­mek gazdasági, párt- és szakszervezeti vezetésével együttműködve beszélik majd meg a fiatalok. Már az idei akcióprog­ramban teret kap a szófiai Világifjúsági Találkozóra való felkészülés is, baráti találkozók, előadások, film­vetítések, klubestek kereté­ben. Javaslat az akcióprogramokhoz Készülődés Októberre politikai érzéket kíván meg. Különösen fontos, hogy fi­gyelembe vegyék a KISZ kongreszusának akcióprog­ramját és a „Kongresszusi útlevéllel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójára" mozgalom követelményeit azokban a nagyüzemekben, ahol a KISZ ifjúmunkások százait sorakoztathatja fel a mun­kára. Ilyen üzem például a Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat, s ezért kerestük fel KISZ-bizottságának tit­ká­rát, Palotai Jenőnél, hogy mintegy tapasztalatcsere­ként is mondja el, miként dolgozzák át az újabb kö­vetelményekhez igazítva, az akcióprogramot.­­ A módosítás tulajdon­képpen az év elején elké­szített munkaterv kibővíté­sét jelentette. Nálunk a há­rom gyáregységben 12 alap­szervezet működik. A mun­katervünk bővítésével kap­csolatban először a termelé­si vállalások változásait em­lítem meg. Itt a kongres­­­szus akcióprogramja nyo­mán a vállalat ifjúsági bri­gádjai néhány százalékkal emelték a tervüket, és ered­ményeik értékelésének idő­pontját az­ évfordulóra va­ló tekintettel ez év végé­ről októberre helyeztük át. Azonkívül az­ áprilisban megindult Covema üzem­egységet ifjúsági üzemrés­­­szé szándékozunk alakítani, ahol a kiváló KISZ-tagok­­ból szocialista címért küz­dő brigádokat szervezünk. — A kulturális munká­ban is van néhány új ter­vünk. Először is a vetélke­dő, melyet az ifjúsági és szocialista brigádok részvé­telével rendezünk meg „Ki tud többet a Szovjetunió­ról?” címmel. Újságunkban, a Vörös Csövében ötfordu­lós rejtvénypályázatot in­dítunk szovjet tájakról, vá­rosokról, emberekről. Ugyancsak a Vörös Csövé­ben hirdettünk meg egy másik pályázatot, melyben 40—50 soros, Szovjetunió­ról szóló írások vehetnek részt. Érdeklődésre számí­tunk, mert tőlünk nagyon sokan jártak már az­ Exp­ressz által szervezett tár­sasutazásokon a Szovjet­unióban. Két irodalmi szín­padunk van, amelyek szin­tén új műsorral készülnek a Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom 50. évfordu­lójának megünneplésére. Fotópál­yázatot és gyermek­­rajz-kiállítást is belevettünk kibővített munkatervünk­be. Ezek ugyancsak a Szov­jetunióval kapcsolatosak. — A harmadik terület a sport. A sportprogram szin­tén igen népszerű a fiata­lok körében. Asztalitenisz-, labdarúgó- és kézilabda­­bajnokságokat rendezünk, melyeken a három gyáregy­ség, a kenderfonó, a juta­­gyár és az újszegedi szövő­gyár fiataljai mérik össze az erejüket és az ügyessé­güket. — Nem mondom, hogy könnyű lesz a munkaterv betartása — mondja Palo­tai Jenőné —, de azért re­mélem, sikerül. A szegedi „ifjúsági park“ — Tessék belépőjegyet venni! — Csak egy korsó sört iszom, aztán megyek to­vább — mondja a vendég. — Mindegy. Ma itt ren­dezvény van, és a belépő­jegy 11 forint. — Nem gondolja, hogy 10 forint, kicsit sok egy korsó sörért? — mondja a ven­dég. — Megkapja a pénzéért az ellenszolgáltatást. Műso­runk van. Ma például Far­kas Edit énekel, és egy jó ifjúsági zenekar játszik. — Dehát én nem akarok táncolni — mondja a ven­dég. — És nem akarom hallgatni ezt a zenét. Csak sört innék, és itt szándé­koztam vacsorázni. Az újszegedi Vigadó étte­remben a nyári hónapokban a KISZ városi bizottsága szombaton és vasárnap tea­­délutánokat rendez. A belé­pőjegy 6 forint. A zenét va­sárnap 4-től 8-ig a Fortuna zenekar szolgáltatja, egyéb­ként a két „aranydiplomás’’ Kristály együttes. Ételt, italt a vendéglátóipar dol­gozói szolgálnak fel, rende­zőket a megyei KISZ-bi­­zottság ad. A Kristály hat tagú beat­zenekar. Talán a legismer­tebb és legnépszerűbb Sze­geden. Cs. Gábor: Ők játszanak a legjobban Szegeden. Fő erényük, hogy saját szerze­ményeket is hallunk tőlük, és amit nagyzenekaroktól vesznek át, azt igényesen ad­ják elő. Zeneértő ember­nek tartom magam. A Kris­tálynál mindig jól szórako­zom. Persze van itt épp elég zavaró körülmény is. Zs. Sándor: Nyolc éve ta­nulok hegedülni. Szeretem, és ismerem a komoly zenét és a beat-et is. A Kristá­­lyék nagyon jól adják az utóbbit. Ezért járok a Viga­dóba majdnem minden este. Viszont ha azt mondanám, hogy hibátlanul érzem ma­gam, hazudnék. De erről nem a zenekar tehet A fiatalok véleménye alapján zene tekintetében a Vigadó megfelel mindazok­nak a követelményeknek, amelyeknek egy nagyváros egyetlen nyári ifjúsági szó­rakozóhelyének meg kell felelnie. A „nagyváros, egyetlen és az ifjúsági” fogalmak sok mindenre köteleznek. Fő­ként, ha figyelembe vesszük a Minisztertanács ifjúsággal kapcsolatos határozatát, s a júliusi KISZ-kongresszus akcióprogramját, amelyek nagy súllyal szólnak a fia­talok kulturált szórakozásá­ról. A Vigadó teadélutánjai azonban csak szükségmegol­dásnak tűnnek. Bár megle­het, hogy az adott körülmé­nyek közt ez a legjobb! — Te miért húztad le a cipődet? — Nézz le a földre! Ez a vörös salak rövidesen tönk­retenné. Inkább mezítláb táncolok. A lábamat meg­moshatom. — Mit gondolsz, locsolják a salakot? — Hát számít az vala­mit? Egy óra alatt felszá­­rad, így aztán ilyenkor már úgy érezzük, hogy száz éve nem locsoltak. A mellmagasságig szálló salakporban mindenről megfeledkezetten táncolnak a fiatalok. Van, aki nem sajnálja a ruháját és a ci­pőjét, van aki talán épp ezért öltözött ócska ingbe, ki­fakult vászonnadrágba, strandpapucsba. A zene leáll. A zenekar egyik tagja mikrofonba mondja, hogy a pódiumot körülvevő korláttól menje­nek távolabb, mert akadá­lyozzák a pincéreket. A kis zenerajongó tömeg tétován és kedvetlenül engedelmes­kedik, de alig várja, hogy néhány perc múlva, amikor a zenekar nekilendül, újra visszamehessen. Zámbó István a Vigadó vezetője: — Ha a problémákról be­szélünk, akkor én két do­logra térnék ki. Mindenek­előtt elmondhatom, hogy a fiatalokkal meg vagyok elé­gedve. A zene jó, a rend megfelelő, verekedés nincs. Viszont az egyik bajunkat már biztosan észrevette. A Vigadó kertvendéglő, nem ilyen nagy tömeg számára készült. A táncosok rendel­kezésére álló beton 4x5 mé­teres, ezen legfeljebb húsz pár fér el. Mi mindennap megtisztítjuk a betont a sa­laktól, és locsolunk. De ez a mintegy 200 pár körülötte is táncol, felveri a port, rá­hordja a betonra és ... Néz­zen oda! Mindenki derékig mocskos. Hát csoda, hogy így öltözködnek! A betont talán jövőre megnagyobbít­juk. De nem lehetett volna megnagyobbítani már az idén? Az együttműködéshez az is hozzátartozik, hogy mindkét fél — a KISZ és a vendéglátó is — szem előtt tartsa a közös érdeke­ket. Hiszen a Vigadó bebi­zonyította, hogy szükség van a fiatalok nyári szórakozó­helyére, a szegedi „ifjúsági parkra”. Csaplár Vilmos A Kristály-együttes Salgótarjánban, ahol az „aranydiplomát’’ nyerték A vendéglátás etikája Hibakereső úton az ÁKF felügyelőjével Egy este vendége voltam Furka Hajósnak, az Állami Kereskedelmi Felügyelőség Csongrád megyei felügyelő­jének. Hibakeresésre indul­tunk. Először két féldeci ko­nyakra hívott meg a Hungá­­­­ria zónázóba. Az asztalu­­n­­­­kon otthagyták az előző­­ vendég mosatlan tányérjait. Húsz percen át két felszol­­­­gálót is ötször-hatszor szó­­lintgattunk a rendeléssel. Hordták a sört, a távozók fizettek, a hosszan várako­zók türelmetlenkedtek. Hu­szonöt­ perc múltán elébünk került két fél konyak, amely­ből szemlátomást hiányzott.. Az utánmérés is ezt igazolta­­ a söntésben, ahol a hiteles , bádog űrmérték nem is volt a kéznél, feldobták egy polc­­ sarkába. A két fél konyak­ból bő két cent ital hiány­zott. Ha lehajtjuk, két forint I 24 fillérrel károsodunk. „Sovány“ hal a tálban A nagyobb forgalom nem lehet oka a szűk mérésnek. A következő percekben ilyen kifogást nem fogadhat­tunk el a Hungária Étterem kert helyiségében sem, ahol két halászlét rendeltünk, s előitalként ugyancsak két féldeci konyakot. — A zónázóból biztosan átdrótozták jövetelünket — mondta a felügyelő —, mi­közben a felszolgáló tálcára rakta a rendelést a pult mögötti, konyhai utánmé­­réshez. A konyakot ilyen pontosan kellene mérni min­denütt és mindig — olvas­tam le a mércéről a 9.9-et. Hanem a halászlével becsa­pódtunk volna. Egy-egy adagban az előírt 18—19 de­ka hús helyett mindössze 13 dekát mért az adagoló Bö­­röcz János szakács. — A 17 forintos halból készült étel egy-egy adagjá­ban hány deka húsnak kel­lene lenni? — kérdezte a felügyelő. — Tizenkét dekának — válaszolta lakonikusan. __ ?­ Én sajnáltam volna a jó illatú halászlét visszaönteni, de aztán beláttam: csak 7 forint 86 fillérrel adtak vol­na kevesebbet az előírt adagnál. Ezt igazolta az iro­dában a kalkuláció is.­ ­ Sírással oldott higénia A híd melletti birkacsár­­dában az asztalunk abrosza olyan volt, mintha sárba, porba taposták volna. A ha­mutálban tetejezve állt a hulladék, de mindez nem za­varta a felszolgálót. Elénk rakta a birkapörköltet, az uborkasalátát, a kenyeret és —s a változatosság kedvéért — két fél kecskeméti ba­rackot. Az utóbbit 13 szá­zalékos súlycsonkítással kap­tuk, az ételből, a salátából, a kenyérből nem hibádzott semmi. — Többet kellene forgo­lódnia a vendégek között — jegyezte meg a felügyelő az üzletvezető-helyettes as­­­szonynak. — No de ilyen piszkos köpenyben, ami most rajta van, nem is tanácsos a vendégek közé menni. Szabadkozott és sírással próbált mentegetőzni az üz­letvezető-helyettes, hogy annyi hibával kiszolgálható még a kecskeméti barack. A higiéniai követelmények csorbulásáért pedig a Patyo­latot okolta. A tapasztalat viszont az, hogy ezt a birka­csárdát sűrűbben kell ellen­őrizni, mégpedig a KÖJÁL- nak és az I. kerületi tanács közegészségügyi felügyelőjé­nek is. Árkalkuláció nélkül A Kossuth Halászati Tsa halászcsárdájában az ital­lal, halászlével meg lehet­­tünk elégedve. Zavaros volt viszont a kalkuláció, amely ráadásul a tavalyi árak sze­rint „állt össze” 1967 augusz­tusában. Pontatlan a hal­csarnok számlája. Nem tud­ni, olcsóbb vagy drágább potyát szállított-e aznap. Egy étlapot pedig olyannak találtunk mintha azt a KUKA-tartályból szedték volna elő. — Magukkal viszik az ét­lapot a vendégek — szabad­kozott a szolgálatos fizető­felszolgáló. — Hadd vigyék tegyék el emlékr­e, hogy máskor is visszataláljanak a csárdába, ha mindennel meg voltak elégedve — mondta Furka Lajos felügyelő. * azon­­nyomban átadott Juhász Jó­zsefnek, a halászati tsz el­nökének egy színes nyomá­sú étlap mintapéldányt egy balatoni csárdából. — Akár le is másolhat­ják, nem haragszunk meg érte — tette hozzá. Hat forint is pénz Legrosszabbul a csanádpa­­lotai fö­l­d­m­ű­vesszö­vetkezet Dugonics téri disznótoros csárdájában jártunk volna. A két féldeci konyakból 1 forint 56 fillér értékűt, tar­tott vissza a csaposlány, aki a kimérést, kiszolgálást so­hasem tanulta, s ide is kony­hai munkára vették fel. A két adag disznótorost is számolva, 38 forint 60 fil­lért kellett volna fizetnünk, Babiczki Gyula fizető-fel­szolgáló viszont tudatosan és lelkiismeretfurdalás nélkül 44 forint 60 fillért fizettetett velünk. Ennek az lett az eredménye, hogy a fizető­felszolgálót azonnal leszá­moltatta a felügyelő. Ebben a disznótoros csárdában to­vább egy percig sem dol­gozhat. A különös vendéglátásban e sorok írója is éhen és szom­j­an maradt. Felfrissí­tettük viszont a vendéglá­tás etikáját, amelyről sehol és semmikor sem szabad megfeledkezni. Jót is talál­tunk, s találhattunk volna bőven­­, de most e példák figyelmeztessenek: a vendé­geket vissza is kell várni! L. F. Válaszolnak VISSZAVESZIK A ROMLOTT TOJÁST Augusztus 4-i számunk­ban Záptojások címmel ad­tuk közre Tipity János pa­naszát. Az élelmiszer kis­kereskedelmi vállalat igaz­gatója, dr. Kúti Árpád vá­laszolt rá: „Nagyobb forgalmú bolt­jaink részére, beleértve a Gyapjas Pál utcai üzletein­ket is, a múlt években to­­jáslámpázókat szereltünk fel. Utasítottuk boltvezetőin­ket, hogy ezeket használják. Amennyiben ennek ellenére panasz merülne fel, a kifo­gásolt tojásokat minden mó­don cseréljék ki, illetve ez­ az illetékesek lenértékét fizessék vissza. Az említett panasz nem tér ki arra, hogy vásárlónk rekla­mált-e az üzletben. Ha igen, minden bizonnyal kártalanít­­ották volna.” ELTŰNTEK A KÁTYÚK Július 29-i számunkban tettük szóvá, hogy a Pető­fi Sándor sugárút, a Lenin körút és a Felső Tisza-part úttestjének egyes részein ve­­szélyes kátyúk vannak. Er­re az írásunkra az illetékes tettekkel válaszolt. A ve­szélyes kátyúkat azonnal megcsináltatta az I. kerületi tanács építési és közlekedési csoportja. Vasárnap, 1367. augusztus 13. DELEAAGYARORSZAG M

Next