Délmagyarország, 1969. január (59. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-19 / 15. szám

Vita a falusi ifjúságról December S-án Mi lesz veled, falusi ifjúság? clmind viuiadító cikket közöltünk. Sok levél, számszerűst M érkezett azóta szerkesztőségünkbe, belőlük többször közöltünk összeállítást. Járásszerte élénk visszhangot váltott ki a parasztifjúsággal foglalkozó cikk, KISZ- szervezetekben, ifjúsági klubokban vitatkoznak róla. Felelősség önmagunkért Nekünk, akik a falusi ifjúság hivatásos vezetői vagyunk, időnként van olyan érzésünk, hogy az ifjúsággal kapcsolatos gondok csak nekünk gondok, és sokan, akiknek foglalkozniuk kellene e témával, nem csinálnak maguknak ezekből a kérdésekből problémát. Azután rájövünk, csinálhatnánk mi bármit, ha nem lennének a falun lelkes ifjúsági vezetők, tudatosan tevékenykedő felnőttek. A vitaindító cikk kérdésfeltevése: „Mi lesz veled, falusi ifjúság?” jogos. Sz. Lukács Imre nem azt várta, hogy csalhatatlan biztonsággal megjósolja valaki a falusi ifjúság jövőjét, hanem adjanak választ a jelen kérdéseire. A falusi ifjúság jövője olyan lesz, amilyenné az idősebb nemzedékkel együtt a mai fiatalok formálják, amilyen felelősséget éreznek saját jövőjük és az őket követő nemzedékek iránt. „Kettőn áll a vásár”: a felnőtteken, akiknek hivatása az ifjúság nevelése, akik ítéletet mondanak a fiatalokról, és a fiatalokon, akiknek bizonyítaniok kell, hogy nem herdálják el a forradalmat Sokféle vélemény hangzik el, józan, megfontolt, türelmetlenkedő, néha lemondó. Nyilatkoznak a fiatalok, ellenérvelnek, védik magukat vagy belenyugszanak a változtathatatlanba. Egy bizonyos: a falusi fiatalok formálásában jó úton járunk, csak talán egy kicsit lassan. A mi falusi fiatalságunk része a kialakulóban levő egységes szövetkezeti parasztságnak, tehát ugyanazokkal az erényekkel és hibákkal rendelkezik, mint osztálya, csak ezek megnyilvánulása az életkortól függően más formákban jelentkezik Lezser az a fiatal, aki 8—900 forint zsebpénzzel rendelkezik Beszéljünk csak az apjával, lehet, hogy ő még lezserebb! A fiatalok többsége nem ilyen. Nagyon keményen, becsületesen megdolgozik a fizetéséért és megbecsüli. Jóravaló ez az ifjúság, helytáll a tanulásban és a munkában. Gyakran szemére vetik az ifjúságnak, de különösen a falusi ifjúságnak, hogy nem ismeri a romantikát, nem tud lelkesedni, nem hajt végre magával ragadó tetteket Járásunk ifjúsági munkájában nem túl nagyok az eredmények De a falusi 18—20 évesek mikor tanulták volna meg, hogy mi az a forradalmi romantika és ki magyarázta meg nekik hogy mi a romantikus abban, amit csinálunk? Gonddal és nehézséggel teli időszakban — amikor a falu alapvető változáson, az átszervezésen ment keresztül — lettek ők KISZ korosztályúak. Ki ért rá néhány évvel ezelőtt párt-, gazdasági, állami vezetők, szülők közül „romantikázni”? Ez elmaradt, de sajnos ezzel együtt az is, hogy okos szóval mindent elmagyarázzunk a fiataloknak hogy megosztottuk volna velük a gondokat, kértük volna a segítségüket. Most számon kérjük tőlük a lelkesedést Előbb be kell pótolnunk azt amit elmulasztottunk, meg kell tanítani lelkesedni a fiatalokat Példamutatással, azzal, hogy sokat vagyunk közöttük, magyarázunk tanítjuk őket, s részt biztosítunk számukra abból, amit csinálunk Leraktuk a szocializmus alapjait Benne van ebben a falusi fiatalok munkája is, bár céltudatosabb irányítással még jobban benne lehetett volna. Újabb, fontos szakasz előtt állunk ne kövessük el még egyszer azt a hibát! Pártszervezeteink, állami, gazdasági, társadalmi szerveink vegyék számításba jobban a falusi ifjúságban rejlő erőket. A KISZ útján mozgósítsák a fiatalokat, hogy a felnőttekkel együttes tevékenység során ismerkedjenek meg a munkánkkal, adjanak konkrét feladatokat, kérjék számon, értékeljék azt. Anyagi erőink végesek nem a jogtalan igények kielégítése mellett kardoskodunk, de a falusi ifjúság igényei rohamosan növekednek, hiszen, ahogy a vita során kifejtették, jobban felszerelt művelődési otthonok kellenének javítani a szórakozás, a sportolás lehetőségeit Állami, gazdasági vezetőink akkor gondolkodnak jól, ha ebben a fiatalok falun tartásának, a mezőgazdaság munkaerő-utánpótlásának lehetőségeit látják A vita során központi helyet foglalt el a KISZ munkája. Ez helyes és természetes, hiszen a KISZ az ifjúság egyetlen politikai tömegszervezete, ahol a fiatalokról esik szó, a KISZ munkája is szóba kerül Nem helyes azonban ebből olyan következtetést levonni, hogy a KISZ-nek kizárólagos szerepe van az ifjúság nevelésében, és ahogyan többen gondolják, az ifjúság körében tapasztalható hibákért a KISZ felelőssé tehető. Jelentős és sajátos szerepet játszik az ifjúság körében, de csak az egyik a nevelési tényezők közül, megvannak a sajátos módszerei, amelyekkel tevékenykedik KISZ-szervezeteink munkájában vannak hiányosságok Vannak nehézségeink a szervezet tömegbefolyásának hatékonyságában, a szervezettségben, nem mindenütt találtuk még meg a megfelelő vezetőket, a programok nem mindenütt elég vonzóak Járásunk KISZ-szervezeteinek az a feladata, hogy vállaljanak nagyobb szerepet a fiatalok szocialista szellemű nevelésében, mozgósítsák a fiatalokat szocialista építésünk helyi feladatainak megoldására, munkálkodjanak a szabadidő célszerű, hasznos megszervezésén. Tudatos, tervszerű munkával erősítsék a szervezet kommunista és tömegszervezeti vonásait, igyekezzenek kiterjeszteni hatásukat a fiatalok legszélesebb tömegeire, s emeljék tagjaikkal szemben az erkölcsi, politikai követelményeket Teremtsék meg az igények és a lehetőségek legoptimálisabb összhangját, munkájukat differenciáltan végezzék a falusi ifjúság különböző rétegei között Alakítsanak ki aktív munkakapcsolatot a pártszervezetekkel, a különböző állami, gazdasági, társadalmi szervekkel, intézményekkel és a szülőkkel. A vitában kiderült, hogy felelős a társadalom, a KISZ stb. Egy dologról azonban nem szóltunk eléggé. Idézek Kádár elvtárs felszólalásából a KISZ VII. kongresszuminden egyes fiatal felel saját magáért. .* Szetei József, a KISZ szegedi járási bizottságának titkára ,,MMB”-VonalT Somogyi Károlyné felvétele Évtizedek óta kanyarog a kisvasút a szegedi homokvilágban. Szolgálja a tájat, a falusi embereket. Igaz, a buszjáratok egyre sűrűbben hálózzák be a távoleső falvakat, mégis sokan várják a „mini-vonatot”. Képünkön: hétköznap a rúzsai állomáson A Jó öreg Móricz Zsigmond is megírta, hogy a szegény emberek is tudnak igazán, szívből nevetni. Nemcsak sírószívás hallott a putriból, hanem szívből jövő kacagás is elég. A sándorfalvi nincstelenek, zsellérek, napszámosok, cselédemberek dalba rakták szomorúságukat, mindennapi életüket. Magam előtt látom most is dr. Péczeli Attila vásárhelyi népdalgyűjtő alakját, aki igen szívesen, sokat időzött a sándorfalviak között Hiszen a nagy szegedi árvíz után kialakult falu, ami akkoriban arról volt nevezetes, hogy homok, amerre szem ellát, sivár, száraz, sokszor aszályos, a jégnek is gyakran útjába esik. Nem volt ott élet, csak az elkeseredett Buki-csárda. Bizony népdalaiból, hagyományaiból keveset őrzött meg a falu, eltűnt a valamikor olyan híres sándorfalvi hímzés is. Néhány dal azonban még fellelhető, gyűjtésekben megtalálható, vagy az idősebb emberek dalolják a szegénység örökös hangszere mellett a jóhora citerákkal . Megrakják a tüzet, s mégis elaluszik a szerelem, aki el «ÓM* Sándorfalvi lányok lerakott szoknyája Szeretem, szerelem, átka tavaszán, a földosztáskor a [zott gyötrelem, faluban 10 ezer 500 hold szántó és 1500 hold legelő Mert nem virágoztál került kiosztásra 600 család minden falevelén... között Annak idején a szegedi földekről, a jó zsíros vásárhelyi határból, meg a szatymazi kertekből kocsival hajtattak be a gazdák a sándorfalvi emberpiacra Le se szálltak az ülésről, máris körülfogták a szekeret, s kínálták magukat mert hogy 15 éves kortól egészen a magatehetetlen öregségig mindenki munkát kért, kívánt, hogy megélhessen. Délelőtt 10 órakor megérkezett a kisbíró, kidobálta, kihirdette a hirdetményeket A munkák dandárjában, nyáron, aratáskor, csépléskor utcahosszat kihaltak a házak, szekérkaravánok jöttek heteken át a távoli Vásárhelyről, hozták az aratórészt a cséplőrészt Nem volt az vidám világ. Bizonyítja az la. ham IM. A szegénység dalba szedte nótáit, s dalolta napközben a határban, pihenő estéken a citeraszó mellett ... Lányok, lányok, [sándorfalvi lányok, Mért nincs nektek lerakott lszoknyátok? Ha nincs néktek lerakott [szoknyátok, Nem is vagytok sándorfalvi lányok. Tisztelem a régi szeretőimet ... Mi tagadás, a régi világban a lányoknak nemcsak sok ruhájuk nem volt, de helyenként még sublót se nagyon akadt. Egy-két karták, vagy a szobában, a falba vert szögekre. Az intézőt, az uraságot se nagyon szívlelhették. 1918 telén Molnár István főjegyzőt többször megfenyegették, mire elhagyta a falut Ekkoriban kötött útilaput a talpára Marossy Pál uradalmi jószágigazgató is. A mindennapi élet apró gondját-baját is őrzik még a sándorfalvi nóták. .., Intéző úr, tudja maga ,mit csinál? Mért osztotta ki ezt a [büdös szalonnát? Vagy egye meg, vagy adja a kutyának, Ne ossza szét azt a szegény summásnak.. A szegénységtől mindig is elválaszthatatlan a tudatlanság, a babonák, a kuruzslók tonruhában futkostak jósze- világa. A mai öregek egy nénivel télen-nyáron, egy galy melyike még mindig ennék, valakoHy asszonyra, aki nem olyan régen szenderült át a másvilágra. Ő volt a faluban az utolsó javasasszony. Nagy hírre tett szert Dóczi „professzor úr”. A története a következő: fiatalabb korában szegényemberként élt, aztán beszegődött Korom Sándor nagygazdához. Megvakult , egyből megvilágosodott előtte, hogy könnyebben is élhet, elkezdett hát gyógyítani. Persze az önmaga bajára nem talált orvosságot s gyógyszert sem. A faluban kinevették az ő okosságát, különösen akkor, amikor a nagy fián segített. Ugyanis az öreg sok gyógyszert tartott magánál Egy alkalommal hazajött a fia Szegedéből a munkából, rosszul érezte magát — Nesze fiam, rajtam ez mindig segít — adott orvosságot neki. Reggelre megbolondult Mondanunk sem kell, Dóczi ..professzor úr” üldögélt többször is kuruzslás címén. Aztán elköltözött a balástyai tanyavilágba, s az elmaradott tanyasi emberekből alakította ki pacientúráját. A sándorfalviak kigúnyolták, kinevették, „kiutálták” a faluból, U h # Greenwiehtől keletre 20 fokkal A gargonyai tanyavilág Greenwiehtől keletre fekszik 20 fokikal A hosszúsági vonal ott metszi a pesti műutat, ahol a felsőgargonyai termelőszövetkezet központi majorja felé kell elfordulni. A kitaposott homokét mellett villany- és telefonvezeték húzódik Számolnak A szakemberek így mondják: a gargonyai vidék a termőhelyileg gyenge kategóriába tartozik. Csak állami támogatással lehet megoldani a tsz működését. A gyengébb hozamú földekre is szükségünk van, nem lehet nélkülözni kevéske termését sem. A tagság azért megél. Aki közepes teljesítményt nyújt, az körülbelül 11—12 ezer forintot keres évente. S persze a háztáji. A szövetkezet irodájában meleg van. A könyvelők számolgatnak. Készülnek a zárszámadó közgyűlésre. Ez alighanem csak formalitás. Elmondják: azt, amit már úgyis tud mindenki. Legfeljebb a vezetőség újjáválasztása esemény. A tsz ugyanis havonta rendszeresen kifizeti a végzett munka ellenértékét. Az esetleges hátralékot pedig karácsony táján rendezik, s azt is kifizetik a tagságnak. A zárszámadó közgyűlésen nem osztanak pénzt Különösebb újdonságot se várnak az idei évtől. Ahogy mondják, maradnak a mezőgazdaság mellett Nem terveznek sem vasas üzemet sem pedig műanyagfeldolgozó csarnokot. Az állattenyésztés miatt a takarmány termelését forszírozzák. S várják, hogy termőre forduljon a szőlőjük, meg az őszibarackos tábla. Pogácsa... Az udvaron sietős emberek tűnnek fel. Csizma, kocsma, prémgalléros mikádó. Azt beszélik, hogy halálos gázolás ügyében nyomoznak a rendőrök. Hetekkel ezelőtt a balástyai faluvégen valamilyen autó elütött egy embert aztán tovább robogott, otthagyta áldozatát, aki meghalt. „Minden kocsit ellenőriznek.„Lelketlenség.” „Biztosan részeg volt az illető.” Mondják véleményüket A tsz vezetőit új munkatárs segíti. A napokban iktatták be státuszába ifjú jogászukat aki karácsonyra kapta meg diplomáját A csinos fiatalasszony maga sütötte pogácsával és albán pálinkával kínálta a gratulálókat A tanyában Átsétálok az útmenti tanyába. A kisebbikbe, amelynek udvarán fut át a keleti hosszúsági koordináta vonal, amely Greenwichtől éppen 20 fokra van. özvegy Juhász Mihályné lakik ebben a tanyában Ilona nevű lányával, aki gyári munkás Szegeden. Aprócska a ház, nádtetővel. A Fickó nevű kutya éktelenül ugat majd eltépi a láncát. Az öregasszony a szárkúpból cibál ki egy kévét- Az istálló tövében tyúkok gubbasztanak. Párbeszédünket folyamatosan írom le: — Dobok a jószágnak egy kis szálat, aztán bemegyünk a házba. — Milyen jószágnak? — Megmondjam? — Igen. — Szégyen a nép előtt de nekemkecskéim vannak. — Miért volna az szégyen? — Mert mindenki gyűlöli a kecskét A kecske a szegénység jele, még letagadni sem képes az ember a nyomorát — Úgy tudom, hogy egészséges a kecsketej. — Csak nyáron adnak tejet, április közepétől októberig — S télen? — Akkor hasas a kecske. — Csúfolják a kecskék miatt? — Úgy szembe nem hallottam. Nem is tudom. Rá vagyok utalva. — Milyen jövedelme van a néninek? —■A nyugdíjintézetből kapok 260 forintot. A szobában hordozhatót cserépkályha. Két ágy, egy szekrény, egy asztal és kék szék. A kályha középen van. Az asztalon hasra fektetett vekkeróra. Csak akkor jár, ha eldöntik. Új rádió, teleppel. — A villanyt miért nem vezették be, itt a hálózat a tanya mellett . Miből? Mondja meg, abból a kevéske pénzből? — A kis gidákkal mit csinálnak? — Eladjuk. — Hogyan telik a néni ideje? — Lassan, öregnek lassan, a fiatalnak gyorsan telik. Számlálom a napokat, meg kiabálok a Fickóra. — Tudja-e, merre van Anglia? — Ilyen nevet még nem hallottam. Az öregasszony hetvenöt éves. Szegényesen él a kis tanyán, este petróleumlámpát gyújt Rádióra éppen hetvenöt esztendőt várt Fiatal korában Pesten is járt. Azonkívül csak „Szegedébe” a rokonokhoz szokott utazni. Találhattam volna a keleti hosszúsági vonal mentén egy jól prosperáló nagygazdaságot és egy emeletes villát is, személyautóval. Az élet ilyen. Itt egy öregasszony él három kecskéjével... Ilyen is van a Greenwichtől számozott vonalak mellett . PMVag& fatvM .