Délmagyarország, 1969. február (59. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-25 / 46. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! Y­A­R SZOCIALISTA M­U­N­K­ÁS SPÁRT LAPJA Júniusban Berlinben: Béke-világtalálkozó fiz Országos Béketanács alelnökének nyilatkozata Hazaérkezett Berlinből a júniusban sorra kerülő béke­világtalálkozó előkészítő bi­zottságának üléséről a ma­gyar delegáció. Vezetője, Pethő Tibor, az Országos Bé­ketanács alelnöke nyilatko­zott a megbeszélésről. A Húsz nemzetközi szer­vezet képviselői, 29 ország nemzeti szervezeteinek kül­döttei és más tekintélyes személyiségek vettek részt a tanácskozáson, akiknek kö­zös törekvésük a béke. Az ülés célja az volt, hogy összehívja és megszervezze alamennyi békeerő világ­­találkozóját, amelyet június 21-e és 24-e között Berlin­ben tartanak.­­■ A legkülönfélébb po­litikai és vallási nézetek kép­viselői ültek ezúttal a tár­gyalóasztalnál. Éppen ezért . .Jonosén nagy jelentősé­gű, hogy minden fontosabb kérdésben egyhangú határo­zatokat hoztak. Munkájuk befejezése után egyöntetű­en arra a megállapításra ju­tottak, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzetben szük­ség van a béke-világtalálko­zóra. A részvevők­ felhívással fordultak valamennyi nem­zeti és nemzetközi szerve­zethez, hogy közösen készít­sék elő a béke-világtalálko­zót. Egyidejűleg meghatároz­ták a nagyjelentőségűnek ígérkező esemény napirend­jét is és úgy döntöttek, hogy öt fő témával, Viet­nammal, az európai bizton­sággal, a Közel-Kelettel, a kolonializmus, neokolonializ­­mus és nemzeti függetlenség kérdéscsoportjával, valamint a leszereléssel foglalkoznak a világtalálkozó bizottságai­ban. Ezen kívül tervbe vet­ték, hogy munkacsoportokat állítanak fel, amelyekben az ifjúság, a nők, a szakszer­vezeti mozgalom, a külön­böző törvényhozó testületek képviselői foglalnak helyet, és cserélhetik ki gondolatai­kat az őket érintő és érdek­lő kérdésekről. A napirend tehát nem lesz zárt, vagy korlátozott. A bizottságok­ban és a munkacsoportok­ban minden olyan problémát megvitathatnak, amely fon­tos a béke megszilárdítása szempontjából. (MTI) f Szénsav érkezett Szabadkáról Átmenetileg drágulnak az üdítő italok A szódavíz ára változatlan Lapunk február 21-i szá­mában tájékoztattuk olva­sóinkat arról, hogy Szegeden is elfogyott a szénsavkészlet, s a szifonpatron után való­színűleg eltűnik egy időre az üzletekből az Anna-víz, a szénsavtartalmú üdítőital és a szódavíz is. A répcelaki robbanást követően a közel­múltban biztonsági okokból leállították a mihályi szén­savtermelő üzemet is. Az utánpótlás hiánya miatt az Anna Gyógyvíz, Üdítőital és Szikvízipari Vállalat szegedi üzemében is meg kellett volna szüntetni a termelést Lajos Menyhértné, a válla­lat igazgatója — mint meg­írtuk — Jugoszláviába uta­zott és tárgyalásokat folyta­tott szénsav sürgős beszerzé­sére a szabadkai testvérüzem­ből, amellyel régi kapcso­latot tartanak. Útja eredmé­nyes volt. Visszautazásával egyidőben teherautók szállí­tottak Szegedre szénsavat, amely nyolc napra elégsé­ges Szeged és Csongrád me­gye szódavíz ellátására Ilyenformán nem kellett le­állni a szegedi üzemnek. A külföldről beszerzett szénsav sokba került a vál­lalatnak. A szállítás költsé­geit a vállalat fedezi. A szén­savkészlet beszerzésének ke­reskedelmi részét majd a külkereskedelmi vállalat bo­nyolítja le, s természetesen a továbbiakban annak is kell gondoskodnia, hogy a termelőüzemek ne kénysze­rüljenek leállásra. A kül­földről beszerzett szénsavval máris dolgoznak. A vállalat kénytelen felszámítani a megnövekedett költségeket. Az ebből a készletből „dúsí­tott” üdítőitalok üvegenkénti ára 10 fillérrel emelkedik. A szikv­a fogyasztói ára válto­zatlan. A másfél literes Anna­­víz 20 fillérrel, a félliteres és a 0,35 literes 10 fillérrel növekszik. Az üzemeknek szállított sósvíz védőital új, átmeneti ára megegyezik az Anna-vizével. A külföldről beszerzett szénsavkészlet egyelőre a jövő hét első napjáig ele­gendő. Koszorúzási­ ünnepség A szovjet hadsereg meg­alakulásának 51. évforduló­ja alkalmából Szegeden va­sárnap délelőtt koszorúzási ünnepséget tartottak. Kilenc órakor a Dugonics-temető­­ben a himnuszok elhangzá­sa után helyezték el a szov­jet hősök emlékművére az ideiglenesen hazánkban ál­lomásozó szovjet alakulatok és a szegedi fegyveres erők koszorúit, valamint a Haza­fias Népfront, az MSZBT és a KISZ közös koszorúját. A koszorúzás 10 órakor a Széchenyi téri hősi emlék­műnél folytatódott, ahol lo­bogó fáklyák között rótták le tiszteletüket a szovjet hadsereg, a helyi fegyveres erők és a három társadalmi szer­vezet képviselői. Az em­lékezés vörös szegfűs koszo­rúinak elhelyezése után az ünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget Cipőtalptól a hajkúráig Megszoktuk a zümmögő, dolgos háztartási gépeket, a kényelmet, mely azt a célt szolgálja, hogy munkában és magánéletben egész emberek maradhassunk. Ezért kapjuk fel fejünket minden olyan hírre, mely azt jelzi, hogy újabb gondot, idegességet vesz le a vállunkról valami­lyen újabb szolgáltató szö­vetkezet Az utóbbi tíz évben nagy fejlődésnek lehettünk szem­tanúi Ez idő alatt Csongrád megyében mintegy 100 mil­lió forinttal nőtt az elvég­zett szolgáltatások volume­ne, a Népi Ellenőrző Bizott- Fejlődnek-e a szolgáltatások? ság megállapítása szerint. Talán még több is lehetne — nem csak a bekövetke­zett árváltozások miatt —, ha nem lépne időnként köz­be a szakemberek vagy ép­pen az alkatrészek hiánya. Az új gazdasági szabályzók életbe léptetésével éppen az utóbbi évben vált néhány szolgáltatási ág — így a fod­rászat, mosás-vegytisztítás — gazdaságossá, de vannak még olyan ágak — cipőjaví­tás, textilruha —, melyek­ben az alacsony jövedelme­zőség munkaerő-hiányhoz is vezetett. Vasaló- és kávéfőző-tulaj­donosok százai bosszankod­nak néha azon, hogy az egy­két nap alatt elvégezhető javításból két-három hetes lesz. Az alkatrészhiány, ami a háztartási gépjavítás egyik — úgy látszik: kinőhetetlen — gyerekbetegsége, arra is visszavezethető, hogy egyre több típus kerül forgalomba, s ez az alkatrész-készletek­nek nemcsak mennyiségi, de minőségi változását is igé­nyelné. Rendkívül fontos lenne megtalálni végre a megoldást, hiszen a háztar­tások gépesítésének olyan korszakában vagyunk, ami­kor a gépek ára még túl ma­gas ahhoz, hogy minden ga­ranciális idő lejártával újabb, modernebb típusra cserélhessük be őket. Érde­kes, ezzel szemben a textil­ruha- és cipőjavítást éppen az sorvasztja el, hogy a ja­vítási árak viszonylagos ma­gassága miatt érdemesebb újat vásárolni. Nem sok változás történt az elmúlt évben a mosás­­vegytisztításban, melynek 80 százaléka a tanácsi, 20 szá­zaléka a magánkisipar ke­zében van. Nemcsak hogy a modern gyorstisztító szalo­nok hiányoznak egyelőre, de — a lakosság meg-megújuló reklamációinak okaként — néha a korszerű műszaki és technikai feltételek is. Na­gyobb változást az hozhat, hogy ez év júliusától mű­ködni kezd az új szegedi Patyolat-üzem. A verseny egyelőre a ma­gánkisipar számára áll ked­vezőbben a méretes ruházati cikkek készítésében. Ennek az az oka, hogy a kisiparo­sok árai alacsonyabbak, s így — noha a konfekcióipar is csak az időnkénti nagy árleszállítások meglepetésé­vel rukkol ki jobbára — nem jelentett a vevők számára olyan nagy emelkedést az anyag és a készítés összára, mint a szövetkezeti és ta­nácsi ipar részlegeiben. Viccek és élcek az utóbbi két évben sokszor vették cél­ba a fodrászatot, mint olyan tevékenységet, melyet a fia­talok hajhóbortja kihalásra ítél. A valóságban a leghar­monikusabban — minimális áremeléssel, s egyre kedve­zőbb kereseti feltételekkel — a fodrászat, s a kozmetika alkalmazkodott az új hely­zethez. Nem véletlen, hogy a Szeged építészetének szen­zációját jelentő új Oskola utcai ház földszintjén éppen a fodrászok kapnak helyet. A szolgáltató tevékenység­gel foglalkozó szövetkezetek és kisiparosok egyre na­gyobb szerepet játszanak mindennapi életünkben. Nél­külük olykor-olykor csak robinsonjai vagyunk ennek a modern kornak, akik só­hajtva mossuk kézzel a ru­hát, az elromlott mosógép helyett. Munkájuk sok eset­ben nem gazdaságos, ha fo­rintokban mérjük. De min­denképpen az, ha megtaka­rított gondok, idegességek , a megtakarított percek ará­nyában számolunk. Igaz, hogy csak akkor, ha önma­guk is gondoskodnak arról, hogy munkájukat meg le­hessen becsülni. Veress Miklós KGST-ülés Szófiában Hétfőn dr. Bácskai Gyula professzor, a korróziós mű­szaki tudományos tanács el­nöke vezetésével magyar de­legáció utazott a KGST kor­róziós tanácsának szófiai ülé­sére. Az ülésszakon 10 té­mát vitatnak meg, s ezek kö­zül Magyarország 8-ban ér­dekelt. A magyar küldöttség ezen a tanácskozáson jelen­ti be, hogy részt vesz a fé­mek szállításánál, tárolásá­nál fellépő korrózió kutatá­sával foglalkozó nemzetközi munkabizottság tevékenysé­gében. 59. évfolyam, 46. szám 1969. FEBRUÁR 25., KEDD Megjelenik hétfő kivé­telével mindennap, hét­köznap 8, vasárnap 12 oldalon. ARA: 80 FILLER Tanulókból szakmunkások A fiatalok gyára­i így is mondják, s joggal, a Szegedi Textilművekre. Sok a fiatal, s köztük is szép számmal azok akik csak nemrég sajátították el a fonást, szövést, s lettek tanulókból szakmunkások. Márki Sarolta és Bókas Er­zsébet gyűrűs leszedők idén februárban váltak szakmun­kásokká. Ők is, akár a töb­biek, akik a hatalmas mun­kacsarnokba kerültek, s kezdték elsajátítani a szak­mát, ma már egyre gazda­godó gyakorlati tudással ren­delkeznek, amit jól kama­toztatnak. Hófehér pamutból nyújtott szalagot fűz Mária az előfonó gépbe be Huston* Sebesen forog az orsó: Király Erzsébet a gyík­osfonógé mellett Somogyi Károlyné képriportja

Next