Délmagyarország, 1969. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-02 / 177. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A MAGYAR S­Z­O­C­I­A­L­IS­T­A M­U­N­K­Á­S­P­Á­R­T LAPJA Naponta tizenöt vagon őszibarack — Uborka­­dömping — Kezdődik a paradicsomszezon Az évi ötezer vagonos ka­pacitású Szegedi Konzerv­gyárban elérkeztek a fősze­zonhoz. A nap minden órájá­ban gyümölccsel megrakott vagonok gördülnek be a gyár kapuján. Csupán őszibarack­ból tizenöt vagon érkezik egyetlen nap alatt. A nagy tételnek számító zöldborsó feldolgozását be­fejezték és a tervezett 6X0 vagon helyett 853 vagon bor­só került üvegekbe. Jó ter­més volt az idén és a gyár azért emelte termelésének mennyiségét zöldborsóból, mert biztos értékesítési lehe­tősége van a hazai és a kül­földi piacon egyaránt. A sárgabarack is „lefu­tott”, összesen 210 vagon készterméket kínálhat a gyár vevőinek. Zömmel befőttnek rakták el a sárgabarckot, összesen 130 vagon készült belőle, míg 30—30 vagon pulpot (felezett kemény ba­rack) és velőt (ebből lesz a lekvárt, illetve 20 vagon alapanyagot (dzsemnek) ké­szítettek. Ez a mennyiség megfelel az elképzeléseknek, de ha megfelelő minőségű sárgabarckot kínálnak a ter­melők, a gyár nem zárkózik el a további feldolgozástól. Más a helyzet a zöldbab­bal. Nem termett annyi, mint amennyire a konzervgyár számított. Csak a másodve­tés segíthet, amelyet szep­temberben dolgoznának fel. Eddig 100 vagonra valót rak­tak üvegbe, de még 50—60 vagonnal szívesen eltenné­nek, mert erre is akad ve­vő. Szeged környékének híres és nagy mennyiségű gyümöl­csét, az őszibarackot másfél hete fogadja a konzervgyár. Naponta 13—15 vagonnal szállítanak a termelők, s ilyen tempót tart a gyár még körülbelül 3 hétig. Az erede­ti elképzeléseiket 15—20 szá­zalékkal tetézik, mivel igen jó termés van ebből a finom gyümölcsből. Az árak is kedvezőek, jól jár a feldol­gozó vállalat, de megtalálják számításaikat a termelők is. Úgy tervezik, hogy 350—380 vagon őszibarack-befőttet készítenek az idei szezonban, ennyit el tudnak adni, de en­nél többet már nehezen. Az uborka is szezonális cikk a gyárban, naponta 6 vagonnal dolgoznak fel, amely nagy mennyiséget je­lent. Úgy néz ki az uborka­front, hogy a gyár kötelezett­ségeinek eleget tud tenni, bár ha többet raknak el, azt is könnyen értékesíthetik, mert a savanyúság ugyan­csak keresett cikk a piacon. A paradicsomszezon ez­után kezdődik. A hét közepén indult a nagyobb mennyi­ségű gyártás, a gyári kapa­citásnak azonban csak 15 szá­zalékát terheli le a mostani mennyiség. Az igazi hajrá au­gusztus 10-e után kezdődik, amikor naponta 52 vagon pa­radicsomot várnak és dolgoz­nak fel. Panaszkodnak a gyár vezetői, hogy meggyből az idén nagyon keveset tudtak beszerezni, az elrakott men­­­nyiségnek akár a háromszo­rosát is vígan eladhatnák. Kár, hogy környezetünkben alig ültetnek meggyfát Bábolnára látogatott a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának küldöttsége A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának küldöttsége — élén Pjotr Mironovics Ma­­seroval, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa elnökségé­nek tagjával, az SZKP KB Politikai Bizottságának pót­tagjával, a Belorusz Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának első titkárával — pénteken a Bábolnai Állami Gazdaságba látogatott Tár­saságukban volt Pap János, az országgyűlés honvédelmi állandó bizottságának elnöke, a Veszprém megyei pártbi­zottság első titkára. A ven­dégeket dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezés­ügyi miniszter, Vass István­ná, az országgyűlés alelnöke, valamint a gazdaság több vezetője fogadta. Burgert Róbert, a Bábolnai Állami Gazdaság igazgatója rövid tájékoztatót tartott. A szov­jet vendégeket főként az üzemszervezési módszerek, illetve a termelési eredmé­nyek érdekelték. A tájékoztató után a szov­jet küldöttek megtekintették a gazdaság több részlegét, s részt vettek egy lovasparádén is. A látogatás végeztével a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának küldöttsége vissza­utazott Budapestre. Szovjet kitüntetések magyar partizánoknak A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége a kö­zelmúltban magas kitünteté­seket adományozott azoknak a magyar partizánoknak, akik a nagy honvédő háború idején a brjanszki erdő el­lenálló osztagaiban küzdöt­tek. A Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsának hazánkban tartózkodó delegációja ma­gával hozta a kitüntetése­ket, pénteken a budapesti szovjet nagykövetségen Pjotr Mironovics Maserov átnyújtotta az egykori par­tizánoknak. Az ünnepélyes eseményen ott volt Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke és Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­jai, Cseterki Lajos, a Nép­­köztársaság Elnöki Tanácsá­nak titkára, Szilágyi Béla külügyminiszter-helyettes, Uszta Gyula altábornagy honvédelmi miniszter-he­lyettes, dr. Perjész László és Garai Róbert, az MSZMP Központi Bizottsága kül­ügyi osztályának helyettes vezetői, Pap János, az or­szággyűlés honvédelmi bi­zottságának elnöke és Gá­bor István, a Magyar Parti­zánszövetség főtitkára. Ott voltak az ideiglenesen ha­zánkban állomásozó szovjet csapatok parancsnokságának magasrangú képviselői is. A „Honvédelmi háború érdemrendje” első fokozatát kapta Hamburger László, Kende Béla, Major István és Földes Pál. Vörös csillag rendet kapott dr. Névai László, „Hősi helytállásért” érdemrendet kapott Foga­­rasi György és Fogarasi Ferenc. „Harci érdemekért” érdemérem kitüntetettje Kádár Vilmos és Lantos Sándor. A fasiszták elleni fegyveres harcban elesett dr. Gellén Istvánnak és Tánczos Istvánnak — in memóriám — a „Honvédő háború érdemrendje” má­sodik fokozatát adományoz­ták. Térinél az új betongyár Korszerű üzem építését fejezték be a Lábatlani Vas­betongyárban. Az új létesít­mény egy 20 méter magas és 10 méter átmérőjű impo­záns torony, amely lényegé­ben egy komplett beton­gyár. Magába foglalja a nyers- és készáruraktárt, a termelő berendezéseket, s egyúttal betontöltő állomás is. Az óriás hengerben több­féle előmegkevert betonfaj­tát közvetlen felhasználás­ra készítenek elő, s nyers állapotban — megfelelő kö­­tésgátló vegyszerekkel ke­verve — gépkocsikkal szál­lítják a megrendelőkhöz. Az üzemben évente 150 000 köbméter transzport-betont termelnek. (MTI) Új otthonban A Rózsa Ferenc sugárút 5. szám alatt elegáns ház áll. Földszintjén az újszegedi pártszervezet otthona. A ré­git — igen rossz állapotban volt — ősszel le kellett bon­tani. Januárban már alapoz­ták az új házat, s tegnap, pénteken át is adták rendel­tetésének. Ez a gyors és szép munka igen sok önzet­len társadalmi munkásnak, az I. kerületi tanácsnak — mely 500 ezer forinttal járult hozzá az építkezéshez —, a Beruházási Vállalatnak, s ta­lán régióként a tervező és kivitelező Csongrád megyei Építőipari Vállalatnak kö­szönhető. Az új pártház — az I. kerületben ez már a harmadik — az újszegedi népfront bizottságnak, a nő­tanácsnak és a Vöröskereszt­nek is otthont ad. Az avató alkalmából ren­dezett pártnapot Nitsinger Gyula, az új szegedi pártszer­vezet titkára nyitotta meg, majd az MSZMP Szeged vá­rosi végrehajtó bizottsága nevében dr. Ozvald Imre, a Szeged városi pártbizottság titkára adta át az öt helyi­ségből álló új létesítményt. Ezután a kommunista és munkáspártok moszkvai ta­nácskozásának­­ munkájáról, határozatairól és az ezekből eredő feladatokról tartott tá­jékoztatót a pártnap részt­vevőinek. Az avatóünnepségen részt vett dr. Varga Dezső, az MSZMP Csongrád megyei bi­zottságának osztályvezetője, Korek József­né dr., az I. kerületi tanács elnökhelyet­tese, valamint a kerületi pártalapszervezetek több tit­kára is. Somogyi Károlyné felvétele Az első pártnap az új pártházban. Dr. Ozvald Imre tájékoztatóját mondja 59. évfolyam, 177. szám 1969. AUGUSZTUS 2„ SZOMBAT Megjelenik hétfő kivé­telével mindennap, hét­köznap 8, vasárnap 12 oldalon. ÁRA: 90 FILLÉR 1970. január 1-én: Kezdi működését az Interchim A Minisztertanács leg­utóbbi ülésén — mint je­lentettük — jóváhagyólag tudomásul vette, hogy július 17-én Moszkvában Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelor­szág, Magyarország, az NDK és a Szovjetunió aláírta az Interchim nemzetközi vegy­ipari ágazati együttműködé­si szervezet megalakításáról szóló egyezményt. A szer­vezet célja, hogy a tagorszá­gok számára gazdaságosab­bá tegye olyan vegyianyagok gyártását, illetve beszerzé­sét, amelyekből viszonylag kis mennyiség szükséges ugyan, de mégis nélkülözhe­tetlenek. A nagyobb men­­­nyiség gazdaságossá teszi a gyártást. A szervezet javas­latokat dolgoz majd ki a termelés kooperációjára, esetleg közös beruházásokra, később pedig kereskedelmi funkciókat is betölt. Közre­működik majd abban, hogy a tagországok egymásnak kölcsönösen szállítsanak a vegyipari cikkekből, s vál­lalja majd, hogy a tagor­szágok megbízásából fellép­jen más piacokon. Az egysé­ges fellépés a nyugati pia­con sok előnnyel járhat, sor kerülhet licencek be­szerzésére is. Az új szerve­zet 1970. január 1-én kezdi meg működését, s székhelye az NDK-ben Halle lesz. Száz lakos közül tizenhárom nyugdíjas Statisztika az idősek háztartásáról belül százezerrel emelkedett a nyugdíjasok száma. J Ezt azzal magyarázzák, hogy az 1950-es években nagy szám­ban munkát vállaltak" egy ré­sze az 1960-as esztendők ele­jére megszerezte a nyugdíj­hoz szükséges szolgálati időt és elérte a nyugdíjkorhatárt, továbbá, hogy akkortájt vonták be az idős mezőgaz­dasági termelőszövetkezeti tagokat a járadékellátásba. Azóta az évi átlagos növe­kedés 55 000-re mérséklődött A nyugdíjasok száma jelen­leg 1 320 000, ami az ország összes népességének 13 szá­zaléka. Jelenleg a nyugdíja­sok és járadékosok 47 száza­léka saját jogú munkás­alkalmazotti nyugdíjas, 28 százaléka tsz-járadékos és -nyugdíjas, a további 25 szá­zalék özvegyi nyugdíjban vagy árvaellátásban része­sül, illetve egyéb címen kap támogatást. A folyósított nyugdíjak és járadékok összege a múlt évben már meghaladta a tíz­­milliárd forintot. A nyugdíj azonban az ellátottak na­gyobb részénél nem jelenti az egyetlen jövedelmi for­rást. A legutóbbi széles kö­rű felmérés szerint például a nyugdíjasok és járadékosok közül körülbelül 650 000-ren olyan háztartásban élnek, ahol egy vagy több aktív ke­reső is van, mások rokoni tá­mogatásban részesülnek stb. A statisztikai adatok jól szemléltetik, hogyan gazdál­kodnak jövedelmükkel a nyugdíjasok. Egyrészt az alacsonyabb jövedelem, más­részt a család kis létszáma, illetve különleges összetétele a gazdálkodás sajátos mód­ját alakította ki. Például a nyugdíjasok jövedelmük na­gyobbik felét — átlag 61 százalékát — élelmezésre for­dítják, ugyanakkor a dolgo­zók háztartásaiban az ilyen kiadások a kereset kisebb hányadát — 44 százalékát — alkotják. Lakásuk fenntartá­sára a nyugdíjasok 12 száza­lékot, a dolgozók hét száza­lékot költenek. A nyugdíja­sok feleannyi pénzből ruház­­kodnak, mint a keresők, jö­vedelmüknek mindössze egy százalékát fordítják tartós fogyasztási cikkek vásárlásá­ra, míg a dolgozó családok­nál ugyanez a kiadás az ös­­­szes kereset 8 százaléka. Statisztikai elemzés ké­szült a nyugdíjasok helyze­téről. A számarányuk alaku­lását illetően — a közismert fokozatos növekedés mel­lett — legfigyelemreméltóbb adat, hogy 1960—64 között ugrásszerűen, évente körül­

Next