Délmagyarország, 1969. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-05 / 179. szám
A szőregi csata évfordulóján Világos előtt Temesvár, Temesvár előtt Szőreg. Ezek voltak az elbukó szabadságharc utolsó stációi. Utóvédharcok a rettenetes túlerővel szemben. Mégis jelképekké magasztosultak: a szabadság nemzetközi harcosainak összefogását szimbolizálják. A szőregi csatában a mieinken kívül lengyelek és olaszok is részt vettek. Dembinszki Henrik és Alessandro Monti légionáriusai a magyar honvédekkel együtt estek el Haynau özönlő seregeinek golyóitól. Akkor a zsarnokság győzött, de megőrzi a hősök emlékét Szőreg népe, mely újra szabad — ahogy Trencsényi-Waldapfel Imre antik mértékű emléksorai hirdetik a húsz éve fölavatott szőregi emlékművön. Az olasz szabadságharcosok között sokan voltak abból az ötszázból, akit 1848. október 5-én Kossuth Lajos tett szabaddá a szegedi várban viselt fogságukból. A vármaradványokon még mindig semmi nem őrzi az 1833-tól 1848-ig itt raboskodó karbonárik mártíriumát, a magyar szabadság későbbi nemzetközi harcosainak hősiességét és áldozatát. Nem szűrték meg kérni és sürgetni: helyezzünk el a Szegedi Ünnepi Hetek idején emléktáblát Szeged e nagy történelmi hagyománya, jelentős nemzetközi öröksége hirdetésére. S ideillik Palaszt Lászlónak ugyancsak a Délmagyarország hasábjain évekkel ezelőtt tett javaslata. A várban ugyanis — még az olaszok előtt, 1793 és 1800 között — a francia forradalom katonái is sínylődtek, és sokan elpusztultak. Az európai koalíció, a nemzetközi reakció ide zárta a francia köztársaság harcosait. Az ő emléküket sem hirdeti semmi. A Somogyi-könyvtári híradó 1968. áprilisi számában már a Palásti Lászlótól és Koltay-Kastner Jenőtől franciára, illetve olaszra fordított szöveget is közöltem. A szőregi csata évfordulója éppen az Ünnepi Hetekre esik. Kézenfekvő a javaslat: legalább a jövő évi jubileumkor avassuk föl az olasz és a francia foglyok emléktábláját, s kellő előzetes híradásásal vonzzuk ide, egyúttal az Ünnepi Hetek látnivalóira, a Játékokra is, az érdeklődő franciákat, olaszokat. Az ünnepet, s azután évenként a márványtábla előtti koszorúzást nemzetközi szabadságünneppé lehetne tenni Szegeden: francia, olasz, lengyel és magyar szabadsághősők emlékünnepévé. Videant consules! Péter László Petőfi kirgiz nyelven A kirgiz állami könyvkiadó Petőfi Sándor válogatott műveit új kiadásban készül közreadni, kirgiz nyelven. A Szovjetunió népeinek nyelvén ez lesz a 41. Petőfi-kiadás. A nagy magyar költő válogatott műveinek legutóbbi kirgiz kiadása 1957-ben jelent meg a köztársaság fővárosában, Frunzében, de gyorsan elkelt. A verseket Kubanics Akajev és Akun Amirov kirgiz költők ültették át. Az új kiadásban a korábbi fodításokon kívül helyet kapnak Akajev újabb műfodításai. Petőfi Sándor művei eddig a Szovjetunió népeinek 15 nyelvén körülbelül 750 ezer példányban kerültek kiadásra. L KERÜLET usiatsig: »•Gyulagi László es Boruenyi Mária urna, Varsa József es otun Pirosas, Javonta Géza Lajos és Lettem Erzsovet, ar. nosytsi Ferenc Alajos és Molnár itur lenne akiit, uondi Gyula és Go Do Erzsovet Katalin, Tóth András es Nógrádi Matild. t—sálii Imre es Jaita Dovica Irén. bertenyi Andor és Jods Edit Róza, lapdl István és Nemes Anna Mária, Khin Antal és Opra Margit Anna. Tapodó János István és Király Otzella, dr. Stil* István és Czirok Zsuzsanna Margit. Brunner Gábor és Burghardt Anna. Szabó András és Tóháti Anna Ilona. Orosz János és Balogh Hedvig Katalin, Jenei Miklós Zoltán és Kabók Terézia Mária, Radics István és Rutai Gizella. Farkas Antal és Kovács Gizella, Kovács Károly és Zsótér Margit. Pálfi Zoltán József és Papp Gizella Mária házasságot kötöttek. Születés: Juhász Ferencnek és Blacsi Mariettának Szilvia, Ács Józsefnek és Nagy Máriának József. Surényi Róbertnek és Bíró Erzsébetnek Róbert Ákos. Nagy Zoltánnak és Kratkó Erzsébetnek Erzsébet. Póka Dezsőnek és Szekeres Mártának Jenő. Petó Zoltánnak és Kovács Borbálának Zoltán. Szögi Lajosnak és Szélpal Idának Imre István. Darabos Istvánnak és Fenyvesi Mártanak István Zsolt, Almosdi Andrásnak és Hideg Zsuzsannának András. Pál Józsefnek és Oláh Honának Beatrix. Vajda Antalnak és Török Ilonának József. Nagy Istvánnak és Miklós- Balog Honának Zsolt. Balázs Lászlónak és Szabó Klárának Gabriella, Zádori Ferencnek és Szekeres Etelkának Judit, Erdei Sándornak és Moravszki Évának Attila. Hegyi Ernőnek és Tábri Irénnek Ernő, Udvari Andrásnak és Kovács Juliannának Márta. Kiss Gyulának és Bőrbőly Máriának Gabriella. Weinhardt Jánosnak és Hirsch Máriának Járma. Rabi Jánosnak és Sümegi Idának Krisztina Ida. Maróth Istvánnak és Boros Ilonának Attila, Duró Józsefnek és s'nos Honának László. Filén Mikósnak és Vönekl Etelkának Éva rtvnbwví'*,*vén T'’sh**^> m Annának Marianna. Varr*' T^ar.lónaV én Kaara Adnának Tünde. Pa^n Inr^n»k Jr«* '■‘telVándr Pva. Vir** Tatvrfnnatsin Aitl Máriának Tl»w 7/kánv janinak én Vaurv K«* ♦altnnak r^ka Kntniin. TV**Anek fi* övydi MAHán«’* .ranVa AnikA ('ér do*****!'* én f^'ának T!*»»**r H'r F<if>*1c*« *m*«*>k és Mi'^l Mártának Tmr* Tanít. Fark**** fl »r** ^rr ”*V Aa *T'A‘*■ '".ksiba, pe.Te#««t- Aa «■*• TT»- -NaflM*«*' k én TT4s.4»*4 MfkA sin tr tallnnaT- Tű--’- TVM ■ 4a »«> 'nVannánaV T-nV dntátr fi* V1*F»*<ir *-*i» "rtkrmnk én P4n •*tán**1'én "»•V* v#«án*4irá«*1r *** ^nrt rí***-*** fi* 'i'Srtn Tr*'**' Ä*VÄe r^őórr»V At •*->">Vr,r*'^1r*v A«« c>*“ - sinna'- és né—-, Lajos, Tari Lászlónak és Hadi anyakönyvi hírek Házasság: Pécsi István és Dudás Mária, Csömör Lajos és Keserű Ilona, Matuszka Ferenc és Sorró Rozália, Redenczki József és Benarik Katalin, Talmácsi István Antal és Forrai Mária, Forrai Sándor és Czutor Aranka Anna. Spanberger György és Bálint. Iván Viktória, Bálint és Lóránthalmi Erzsébet házasságot kötöttek. Halálozás: Soós Lajos, Farkas Pál, Ördögh Andrásné Keresztes Mária, Lakatos Antal. Cseh Jánosné Pfeilmayer Julianna meghalt. in. KERÜLET Házasság: Tokodi János és Bárány Mária házasságot kötöttek. Születés: Fenyvesi Attilának és Holló Mártának Péter. Kribán .Cselnek és Szerencsés Fekete ionénak Zoltán Mihály Pollíka Rudolfnak és Nagy Éva Máriának Rudolf Zoltán, Kelemen István Lászlónak és Tapodi Irénnek László István. Benedek Bélának és Csengődi Erzsébetnek Beatrix Tünde, Wéber Miklósnak és Pásztor Katalin Máriának György, Ábrahám Sándornak és Halász Irénnek Zsuzsanna Piroska, Kalivoda Imre Gyulának és Horváth Máriának Imre, Vetró Ferenc Mihálynak és Szalai Irénnek Zsolt, Szanka Jánosnak és Budát Matildnak Krisztina Anna. Körmendi Sándornak és Vidéki Ilona Erzsébetnek Edit. Kiss Lászlónak és Piros Edit Olgának Edit. Fáskerti Imrének és Szabó Annának László. Szűcs Bélának és Szekeres Irénnek Béla. Gyurgyi limainak és Antal Teréziának Antal. Adam Ferencnek és Forró Rozáliának Erika, Hódi Mihálynak és Maróti Irénnek Mihaiy, Nagy-György Istvánnak és Veres Rozáliának Emese Bernadett nevű gyermekük születet. Halálozás: Kucska Jánosné Farkas Hona, dr. Martonyi István, Gelencsér László, Kasziba András Antal, Szabó Istvánné Buják Erzsébet, Mészáros Ferencné Mucsi Terézia, Tóth József, Lénárt Ernő, Pásztor László, Kunszegi György, Melega Jánosné Pesznyik Julianna, Dózsa Margit Márta, Gank Fal. Kószó István, Szitkai Péter Pál Ágnesnek Imre, Kun Sándornak meghalt, és Fekete Piroskának Attila Kónya Józsefnek és Szabó Piroskának József Zoltán, Czeglédy Sándornak és Tempó Máriának Attila Szabolcs. Rókus Istvánnak , Biczók Etelka Gizellának Attila nevű gyermekük született. Halálozás: Takó mcsné Lidos Erzsébet, Barta Ferenc, Nyári Mihályné Szakál Julianna, Horváth István. Ónozó Erzsébet Tikviczki Antalné Rózsa Erzsébet. Herédi Sándor. Nyergos Sándor. Tvácska Istvánné Németh Julianna meghalt. II. KERÜLET O Alekszandr Tumanov: A Szovjetunió űrkutatási programja A kozmikus rendszerek egyre növekvő szerepét hangsúlyozó szovjet űrprogramban harmonikusan társul egymással mind az automaták, mind pedig a pilóták vezette űrhajók felhasználása. Az első szakaszban — 1957—1960-ig — a Szovjetunióban csupán automata készülékeket bocsátottak fel a Föld, a Föld körüli térség, a Hold és a messzi világűr tanulmányozása céljából. Az első szakasz Az 1957. október 4-én felbocsátott első műhold félméter átmérőjű gömb volt és körülbelül 84 kiló volt a súlya. A készülék és az áramforrás a hermetikusan zárt testben volt. A világ első szputnyikja nem rendelkezett stabilizátorrendszerrel, s a fedélzeti rádióadók jelzéseit a minden irányba tüskeszerűen meredező 3 méter hosszú antennák sugározták a Földre. Az űrtechnika legújabb vívmányai mellett az első szputnyik fellövése szerény eredménynek tűnhet. Azon a napon azonban első ízben sikerült leküzdeni a Föld vonzerejét, s az ember a szolgálatába fogta az égi mechanika törvényeit. Ezenkívül az első szputnyik számos egyedülálló tudományos adatot szolgáltatott. Az 1957. novemberében pályájára jtatott második szovjet műhold a világ első biológiai szputnyikja volt. A készülék, a Lajka kutya és az áramforrások összsúlya meghaladta az 500 kilogrammot. A szputnyikban két rádióadó, egy telemetrikus rendszer, programozó időszerkezet, napkisugárzást és kozmikus sugarakat vizsgáló tudományos műszerek voltak. A regeneráló és hőszabályozó rendszerek a kutya élettevékenységéhez szükséges feltételeket biztosították a fülkében. Ez a szputnyik 1958. április derekáig keringett pályáján. Az általa végzett mérések révén első ízben szereztek tudományos értesüléseket arról, milyen állapotban van az élő szervezet űrrepülés közben. A harmadik szovjet szputnyik a világon az első automata geofizikai állomás volt, s 1958. május 15-én lőtték fel pályájára. Méretei impozánsak voltak. Az 1327 kilogramm súlyú állomás hossza 3,5 méter volt. Számos tudományos és mérőműszerének a súlya majdnem elérte az egy tonnát. Ez a szputnyik széles körű programot teljesített: 220— 1880 kilométeres magasságban kutatta a Föld körüli kozmikus térséget. Többek között mérte a légkör felső rétegeinek nyomását és összetételét, a töltött részecskék koncentrációját, a kozmikus kisugárzásba mágneses és elektromos mezőket, a meteorrészecskék áramlatát Az általa végzett mérések révén sikerült első ízben megállapítani a Föld radiációs öve külső zónájának jelenlétét Ezután automata állomásokat lőttek fel a Hold felé, ehhez el kellett érni a második űrsebességet E kísérletek eredményeképpen kidolgozták a fő rakéta-kozmikus komplexumrendszereket, értékes tudományos adatokhoz jutottak. Az ember fellövése elüti . A hatvanas évek elején új feladat született: biztosítani az ember űrrepülését. Akkorára a tudósok és mérnökök az automata rendszerek révén elegendő tapasztalatot szereztek a világűrkutatásban. Ám az új feladat — az ember űrrepülése — sokkal bonyolultabb volt. Ismét az automaták segítettek. A pilóta vezette űrhajó fellövésének megvalósításával kapcsolatos számos probléma még fehér folt volt a tudományban és a technikában. Aprólékosan meg kellett vizsgálni, milyen hatással vannak az emberre az űrrepülés következményei: a súlytalanság, a túlsúlyosság, a sugárzás, s az, hogy hoszabb időt kell eltöltenie a szűk fülkében. Ki kellett deríteni, folytathat-e az ember űrrepülés közben rendes élettevékenységet, tudományos-műszaki kutatásokat. 1960-ban és 1961 elején egy sorozat új autemarendszert — űrhajó-szputnyikokat bocsátottak fel. Ezeken kísérletezték ki azokat az aggregátorokat, amelyek az ember űrrepüléséhez szükségesek. Állatokon és különféle biológiai egyedeken tanulmányozták az űrrepülés körülményeinek hatását Kipróbálták az űrhajók automatikus tájoló rendszereit, ezek stabilizálását repülés közben, s a pályáról való letérést biztosító technikát. 1960. augusztusában első ízben sikerült az űrhajószputnyikot, a benne levő állattal visszahozni a Földre. Öt automatikus űrhajószputnyik kipróbálásának sikeres befejezése lehetővé tette, hogy a szovjet szakemberek előkészítsék és 1961 áprilisában megvalósítsák Jurij Gagarin történelmi jelentőségű űrrepülését. Kutatást végző szputnyikok Számos műholdat lőnek fel sokféle tudományos kutatás céljából. A Szovjetunióban erre a célra használják fel a Kozmosz-sorozat szputnyikjait. Az elsőt közülük 1962 márciusában lőtték fel, s számuk ma már csaknem eléri a 300-at. A szputnyik feladatának megfelelően aránylag kis súlyuk is lehet. Egyes szputnyikok konstrukciója egységesített, és csupán készülékeik különböznek egymástól. Az, hogy nem kerülnek sokba, részben ennek köszönhető, részben pedig annak, hogy kis kapacitású, sorozatgyártású rakétákat használnak fel erre a célra. A Kozmosz-sorozat tudományos célú szputnyikjai állandó őrséget tartanak a világűrben. Átkutatták a Föld körüli térséget, kutatást végeztek a Nap és a csillagok körül, tanulmányozták a Föld mágneses mezejét, légkörét, ionoszféráját, és sugárzási övezetét, a kozmikus kisugárzást és a meteorveszélyt A Föld körüli térség és a légkör különböző jelenségei, köztük a geomágneses viharok, sarki fény, szoros összefüggésben vannak a Napban lezajló folyamatokkal. Ezért fontos komplex kutatást végezni nagy számú és különböző pályákon keringő szputnyikokkal. A közeljövőben az ilyen szputnyikrendszerek állandóan működésben lesznek és segítenek az embereknek számos gyakorlati feladatot megoldani. T janicsárok (64.) — Szándékosan nem. — Látod, miért nem hiszed el, hogy az a másik sem akarja szándékosan rosszul csinálni! Ha te elrontottál a télen abból a tíz plakátból kettőt, azt félredobtad, maradt nyolc. Senki sem tudja. De ha egy „fánkér”, éppen annyi erővel, amivel te egy plakátot elrontasz, elrontja a város oktatásügyét, azon ezren följajdulnak. Érted? Más a kivetülése a dolgoknak. Pedig csak éppen olyan pillanatnyi figyelmetlenségből csúszik be a hiba, akár a tied a plakátírásnál. — Te mindent megmagyarázol. — De nincs igazam? _ Nem egészen. Minek vállalja el az olyan ember a funkciót, akinek esze nincs hozzá, csak ambíciója? — Hol tanítják meg a funkcionáriust? Az orvost megtanítják, hogy kell a szikét megfogni. A funkcionáriust, csak elvekre lehet megtanítani. Azután a gyakorlatban realizálódik minden. Aki nem tudja a társadalmi szikét forgatni, ott is sebet ejt a gyógyító késsel, ahol ép a szervezet, pajtás. — Mindent megmagyarázol. — Nem szereted? Gyakoroljak önkritikát? — Inkább igyunk. És ki jön a helyedre? — Még nincs eldöntve. — Biztosan ide dugnak valamilyen leperzsölődött kádert. Jó lesz ennek a pöttöm városnak. Ide tesznek egy olyan ürgét, aki mindenhol lerobbant. Kétbalkezes szerencsétlent, akinek már sehol sem vették hasznát. De az ilyet menteni kell. Pár évig itt is ügyetlenkedik majd, azután elmegy valahová vállalatvezetőnek, s onnét ballag nyugdíjba. Egész életénél csak rontott, minden jó szándéka ellenére, mert akit egyszer kiemelünk, azt többet soha vissza nem ejthetjük, akkor sem, ha százszor bebizonyította, hogy eredeti, becsületes szakmája óta, noha tizenegy év eltelt, semmi nem ragadt rá, semmit nem tanult, csak örökké olyan helyeken ült, ahonnét hatalmi szóval intézik az ember ügyeit. — Hát, pajtás, te nem sokat változtál. — Ugye? — Szidod a tanáraidat, hogy előítéletek alapján álltak neki az emberekről alkotott vélekedésnek. Téged sem ismertek, de azért marha parasztnak tartottak. S te is előítéletek alapján vélekedel olyan emberről, aki majd jön, s nem tudunk róla semmit. — Ez látod, igaz. Mea culpa, mea culpa, mea maxima culpa. Persze, éppen eleget csalódtam ahhoz, hogy fenntartásokkal éljek. De majd meglátjuk. Ebéd után dicsekedjünk a maradékkal. Több az eljegyzés, mint a lakodalom. Többen dicsérik a fölkelő napot, mint a lenyugvót. — Néprajz! — Az. Méghozzá ide való. — Tudom. Azt senki sem várja, hogy borulj a nyakába. — Hát tőlem aztán várhatja is. — S ha véletlenül majd jól dolgozik? — Tartsa meg az isten. — Hajánál fogva. — Hajával együtt, de akkor sem picsipacsizunk. Az rontja el az embereket. A tömjén. Mert mi tudunk olyan ixikoll füstöt csapni, hogy hússzor akkora náció sem ér utol bennünket. Ebben aztán élen járunk. Némelyik ember ki sem látszik a dicséretek bodor felhőiből, amit alágyújtunk. — Na, látod, kettőn 611 a vásár. — De a hatalmon levőnek kellene belevizelni az áldozati tűzbe, amit sok esetben a pecsenyesütögetésre áhítozó csürhe csihol. A hatalmon levő bele tudna, ő van felül. Ha Rákost, mikor kezdték tömni hogy bölcs, meg drága, azt mondta volna: kuss legyen, akkor elhallgatnak. — De akkor másfelől kezdték volna. — Arra is azt kellett volna mondania: kuss! — Nem ilyen egyszerű az, pajtás! — De ilyen. Kicsi bölcsességgel kormányozzák a világot, megmondták már a rómaiak. — És a vezető tekintélye? — Szerintem az nem a hatalomból jön, hanem az eredményekből. (Folytatjuk.)