Délmagyarország, 1969. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-09 / 183. szám

a BÖV-ön Az egy hónap múlva nyíló Budapesti Őszi Vásárnak — a Belkereskedelmi Minisztérium illetékes főosztályának tájékoztatása szerint — az ipari vállalatok is nagy fontosságot tulajdonítanak, felismerve, hogy a belföldi termékeik kiállításával és árusításával igyekeznek kiérdemelni a hazai közönség elismerését. Ezt igazolja, hogy a tavalyinál több a kiállítók száma, s már most, az előkészületek idején megfelelőbb a kapcsolat az ipar és a kereskedelem között. A kereskedelem vállalatai a BŐV-ön egyaránt a második félévi még jobb ellátás érdekében elsősorban azonnali, vagy rövid határidőre vállalt üzletek kötésére törekednek, másrészt a jövő évi árukat szeretnék kiválasztani, előre „lökötni”. A BŐV igen fontos célja, hogy azok a bemutatott új termékek, amelyeket sorozatban gyártanak, a helyszínen kaphatók legyenek. Ez tavaly nem a legjobban sikerült. Az idén jobban megszervezik az árusítást, több bolt, kereskedelmi vállalat vesz részt a vásáron, önállóan és a termelők pavilonjaiban összesen ötezer négyzetméteres nagy üzletében több kiállító gyártmányait, főleg ruházati termékeket, vasműszaki árukat, tartós fogyasztási cikkeket árusít. A kereskedelem a háztartási vegyiárukról Bővülő választék, de... Nem túlzás, két évvel ezelőtt még feleannyi háztartási vegyi cikkből sem válogathattunk. Azóta — ebben nagy szerepe van az új gazdasági mechanizmusnak — nagyot változott a helyzet. Számos, hazánkban eddig teljesen ismeretlen, de célszerű vegyi cikk, sokféle mosó-, bútor- és padlóápoló szer került a pultokra. Olyannyira, hogy belőlük a háziasszony a megfelelő tájékoztatás nélkül már aligha tudja kiválasztani céljaihoz a legmegfelelőbbet. Fontossági sorrendet tartva, először vizsgáljuk meg a mosószereket. Négy gyár Jelenleg hazánkban négy vállalat: a Tiszamenti Vegyiművek, a Növényolajipari és Mosószergyártó Országos Vállalat, az Egyesült Vegyiművek és a Háztartásvegyipari Vállalat foglalkozik mosó-, illetve mosogatószerek készítésével. Termékeik közül körülbelül 40—50 féle szert hoznak forgalomba a háztartási boltok. Rögtön meg kell jegyezni, hogy e négy gyár között jótékony verseny indult a vevőkért. Ennek a versenynek köszönhető, hogy az idén szinte európai színvonalú mosó-, illetve mosogatószereket hoztak forgalomba. A Tiszamenti Vegyiművek „Tomi” mosószercsaládja több változatában pamut, len, vászon, gyapjú, műszál és selyem mosására alkalmas. Legkésőbb az „Extra” elnevezésű mosószer jelent meg, amely talán a legkitűnőbb valamennyi „Tomi”- mosópor között. Az új technológiával gyártott mosóporok tulajdonképpen már nem porok, hanem granulált szemcsézetűek, így jobban oldódnak, nem tapadnak össze. Szinte felsorolni sem lehet valamennyi mosószert, de említést érdemel az Egyesült Vegyiművek „Utra”-családja, a Kozmetikai és Háztartásvegyipari Vállalat „Gém” és „Komfort” mosószerei, valamint a kiváló minőségű Szuper Mosó 6. A Növényolajipari és Mosószergyártó Országos Vállalat termékei közül a legkedveltebb az „Optima” és a „Luna 68”. Ezeknek azonban van némi hátránya, mert aránylag magas hőmérsékletű, 70 fokos vízben fejtenek ki jó tisztító hatást. Figyelmet érdemel az elmúlt hónapban megjelent „Biopon”, amely biológiai enzimet tartalmaz, s mindenféle szerves összetételű szennyeződést, tehát zsírfoltot, gyümölcslét, vaj- és növényolajflekket stb. is „kivesz” a ruhából. Kétségtelen, hogy az új magyar mosószerek árban, minőségben kedvezőek a külföldi mosóporokhoz képest. Különösen az új, korszerű technológiával készített termékek mellett érdemes volna a nagykereskedelemnek meggondolni, hogy megéri-e a méregdrága külföldi szereket importálni. Hiánycikk a fehérítő Úgy tűnik, a „Hipó-csata” újabb fordulatához érkezett. Egy időre eltűnt az üzletekből az olcsó üveges Hipó, és helyette félliteres, műanyag csomagolásban forgalomba hoztak egy újfajta, töményebb, de jóval drágább Hipó-vegyületet. Nemrég az újságok is megírták, hogy Dunántúlon több mint 8 forintért kívánta forgalomba hozni egy kisüzem az általa készített Hipót... Hasonló a helyzet a sok háziasszony által kedvelt VIM-mel, amely szintén „tűnőcskét” játszik — viszont megjelent a nálánál korszerűbb „Superdol”, ami viszont összehasonlíthatatlanul drágább elődjénél. Aki figyelmesen szemléli a boltok kirakatát, észreveszi, hogy több háztartási vegyi cikk, a bútorápoló, a padlófény szintén drágult. Ez érthetetlen, hiszen az ipar korszerűsítésének tulajdonképpen az lenne a célja, hogy a fejlettebb, hatékonyabb termékeket legalábbis hasonló áron, vagy olcsóbban készítse, mint az elavult termékeket. A helyzetet azonban a hiánycikkek is bonyolítják. A már említett Hipó mellett szinte alig lehet vásárolni másfajta korszerű optikai fehérítőt, kevés a háztartási fertőtlenítőszer stb. Korszerűtlen csomagolás A tulajdonképpen hízelgő képet legjobban az európai színvonalhoz legalább tíz esztendővel elmaradott csomagolástechnika rontja le. Sok mosópornak egyszerűen primitív doboza van, a szem I esés mosópor szóródik, a vevő sohasem kapja meg a teljes súlyú csomagot. Fehér hollónak számít a célszerű adagolószerkezet,akok nem zárnak, a betöltött vegyi anyag kiszárad, kocsonyásodik, folyik. Eltekintve a reklám lehetőségétől, sok háztartási szerre a minimális használati utasítást is elfelejtik rányomtatni, ez mind-mind csökkenti a jó hatásfokú használhatóságot. Matkó István Család nélküli öregek Az Úttörő tér 8. számú ház két szegedi városrész, Móraváros és Alsóváros öregeinek otthona. A szó valódi értelmében hazajárnak ide a magukra maradt öregek, akikről messzemenően gondoskodik a III. kerületi tanács. Az épület kialakítása, a szobák korszerű, kényelmes berendezése a társalgótól az ebédlőig több mint egymillió forintba került. Ebből 750 ezer forintot vállalt magára a kerületi tanács, a többit a társadalmi összefogás eredményezte. Az ecsetgyár, a Szegedi Építőipari Vállalat, a vasöntöde, a kábelgyár, az Alföldi Bútorgyár dolgozói társadalmi munkájukkal siettek létrehozni az öregek otthonát. Naponta 35—40 idős néni és bácsi találja meg itt kedves szórakozását. Itt kapnak minden délben ebédet, általában háromfogásos ételt. Ebéd után el-elidőznek, beszélgetnek, sakkoznak, kártyáznak, újságot olvasnak vagy a kiskönyvtár könyveit olvasgatják. A magukra maradottak, a családi gondozásban nem részesülők mellett ide járnak azok a nyugdíjasok is, akikről gondoskodik ugyan a család, de a maguk szórakozását csak itt találják meg, a velük egy idősek között. Mert ezek a kedves öregek nem járnak el a vendéglőbe, egyedül se szeretnek moziba menni, inkább itt nézik meg este a tévé műsorát. Ha pedig magyar nótákat sugároz a rádió, televízió, szinte egymást hívogatják a közös szórakozásra. Többségükben közsegélyesek látogatják az otthont, Benkő Julianna 58 éves Cserepes sori lakos is a napi vendégek közé tartozik. Hiszen mit is csinálna odahaza? Egyszár maga maradt, testvérei rég elmentek otthonról. Amikor vele beszélgettem, nem győzte dicsérni a társadalmi gondoskodást, hogy öreg napjaim mégsem maradt egyedül. Siet is viszonozni, meghálálni valamit e gondoskodásért. Mire a többi öreg belátogat, addigra megöntözi a kertet, felsöpri az udvart, a ház elejét. Nem kéri ezt tőle senki, de ő nem tud meglenni a hasznos munka nélkül. Sebők József Petőfi Sándor sugárúti lakos feleségével együtt napi vendége és kosztosa az otthonnak. Szintén közsegélyesek. Sebők bácsi favágó volt. Mint alkalmi munkás, sehol nem jelentették be a társadalmi biztosításba, így hát nem illeti meg nyugdíj, pedig egész életén át dolgozott. A tanácstól minden hónapban pontosan megkapják pénzbeli ellátmányukat, s évente a tüzelőt is. Gyerekük nincs, ketten vannak, szépen megöregedtek egymás mellett. Sebők bácsi iskolába nem járt, nem ért a betűvetéshez. A felesége olvasgat fel neki az újságból ebéd után. A III. kerületben sincs egyetlen öreg sem, akiről magáramaradottságában ne gondoskodnának intézményesen. A betegeknek minden délben hazahordják az ebédet. Pócsik Mihályné területi gondozónő időről időre benyit az ilyen öregekhez is. Bevásárol nekik a boltban, rendbe teszi a lakást, s bedobja a levelet a postaládába, amit az öreg, reszkető kezek írtak a vidéken lakó fiúnak, lánynak. A napló szerint az otthon öregei elutaztak Gyulára is a gondozónő kíséretében, ugyanígy Gyopárosra. Megnézték a cirkusz műsorát, voltak színházban, s a szabadtéri játékok több előadásán is. Hát így telnek napjaik. Hétköznapjukat ünnepek, örömök is tarkítják. Az otthon légköre igazán családias, s ezt maguk alakították ki — mindannyiuk örömére. L. F. Pihenő a teraszon ebéd után Somogyi Károlyné felvétele I I A másokért érzett felelősség — ez az, aminek szocialista társadalmunkban sok szép, minden eddigit felülmúló lehetősége nyílik. Mégis sok a beváltatlan ígéret: önzések, könnyelműségek, vétkes meggondolatlanságok, emberi gyöngeségek, és emberi ostobaságok veszélyeztetik mások testi vagy lelki épségét. A lelki nemesség és a rongyember-magatartás példái ezért kuszálódnak össze tapasztalatainkban. Találkozni olyan esetekkel, amelyek a jóérzésű dolgozókat bosszantják, sőt felháborítják. De felvetődik a kérdés: vajon nevelődnek-e ezen a felháborodáson, jó tanulságot vonnak-e le, adnak-e tovább a megbotránkozottak. Sajnos ép erkölcsi érzékű emberek is elbizonytalanodnak esetenként, hat rájuk a felelőtlenül egoista szemlélet. Nem egyszer hallani ilyen megnyilatkozást is: „hát nem neki van igaza? nem »lelkizik« semmin, nem törődik senkivel, csak a maga érdekét nézi.” Nos, éppen ezért érdemes, sőt szükséges a — maradjunk az ő szóhasználatuknál — „lelkizés” védelmében szót emelni. Mert ebben az értelemben a „lelkizés” felemlegetése a másokhoz — nem közelálló, esetleg idegen emberekhez — való érzelmi viszonyulást kérdőjelezi meg. S egyben kétségbe is vonja. Hisz a konzekvencia nem egyszer így alakul: nincs szükség a másokkal való törődésre nincs szükség semmiféle másokért-lelkesedésre, másokkal való együtt-aggódásra, s pláne nincs szükség mások óvására, segítésére. Mindenki boldoguljon, ahogyan bír, vallják hol fellengzősen, hol cinikusan. Ellentmondásra ingerlő megállapítások. S azért kell elsősorban vitázni velük, mert fedezéket nyújtanak, felmentést adnak a felelőtlenség rút kinövéseinek, alattomos hajtásainak. Ami az érzelmi szálak, a lélektől-lélekig velő kapcsolatok közül legelőbbrevaló, az az ember tisztelete. Hogy a másikban is önmagát, a maga embervoltát tudja becsülni, tisztelni. S hogy ebben már kimutatható az érzelmi töltés? Netán, hogy ez már „lelkizést” jelent? Végtére is élő, érző, hús-vér emberekről van szó, ne is legyen jellemző a gépszerű, rideg, bürokratikus viszonyulás. Elég baj, hogy helyenként mégis az. Szinte hallom az ellenvetést: jó-jó, de miért tereljük el a figyelmet az igazán felelőtlenekről a körülöttük élőkre? Természetesen ezt senki sem akarja. Sőt fokozni kívánjuk a figyelem éberségét. De ki is kell terjesztenünk! Minden ember személyében felelős a tetteiért. De nemcsak ő felelős. Érte is felelősek. S ő sem csak magáért felelős; ő is felelősséget kell, hogy érezzen másokért. A felelősség kérdése tehát, bármennyire egyéni, személyre szabott is, végsősoron — hatásában, következményeiben — a legközösségibb kérdések egyike. Kollektív ügy a maga személyes vonatkozásaival együtt. Ezért kiáltunk a felelőtlenség láttán. Akár arról van szó, hogy ittas vezető garázdálkodik a közutakon, akár arról, hogy egy üzemben drágának tartják a munkásvédelmi készültséget, hogy hajlamosak kifelejteni az új beruházásokból. De a hibás termékekben, a sok ezer hibával átadott épületekben, az összetöredezett autósztrádában éppúgy meglátjuk a felelőtlenséget, önzésből, az egyéni érdek abszolutizálásából fakad majdnem mindig, ezért kell a kollektíva sérelmének tekinteni. Az ember tiszteletét számonkérni azoktól, akik csak önmagukban látják a tiszitelnivalót, senkit másban nem akarják észrevenni. A hivatali kötelességen túl különösen nem. Ott nincsenek is szigorú szabályok a felelősségvállalásra. Az erkölcsi kódex csak a gondolatokban íródott még meg, ahány ember, annyiféleképpen. Van, akinek szeme elől elmosódnak az íratlan törvények (de hiszen írott regulák — a legtudottabbak is hányszor elmosódtak már!). Fehér foltok támadnak az íratlan kódexen, amiket ki kell tölteni.Úgy, hogy más meg ennek arányában jobban szívébe — agyába vési az etikai elveket? Példákon láthatjuk, hogy ez is ellensúlyoz, kilendíti a közöny állásából a mérleget. Hány és hány ember — példamutató, áldozatkész kommunisták, szocialista brigádtagok, lelkes fiatalok, s lélekben fiatal nyugdíjasok — vált és válik nálunk a szocialista emberség önkéntesévé. tól ellátott mosó- vágy tisz- agitátorává. Nem hivatalból, hanem meggyőződésüktől trtószeres flakon, a záróku vezérelve — milyen szépen mondja a költő: „az én vezérem bensőmből vezérel.” Vállalták a felelősséget másokért, mert gondjukat, bajukat, törekvéseiket szívük szerintinek, magukénak érezték. Az a nemes egyszerűség, ahogy például egy-egy konzervgyári szocialista brigád „családtagjául” fogad kívülálló dolgozókat, mert úgy érzi: szüksége van családias légkörre — meggyőző érv a szocialista tulajdonságok kiterjesedése mellett. Éppen ezt a kiterjedést sürgetjük itt és most, azt is hozzátéve, nem korrekt a munkamegosztás a felelősségvállalásban, amíg van, aki csak vállal, s akad, aki csak hárít Simai Mihály Ú Új betongyár A Mélyépítő Vállalat csupán néhány hvel ezelőtt avatta fel új létesítményét, az északpesti betongyárat, s máris újabb jelentős beruházás megvalósítására készül. Közvetlenül az új ipartelep mellett betoncsőgyárat létesít. Az építkezés a jövő hónapban megkezdődik. Az országban ez az új üzem lesz az első, amely nagy átmérőjű — 1000, 1250, 1500 milliméteres — beton csatornacsöveket gyárt, s ezzel megteremti a budapesti és vidéki főgyűjtő csatornák korszerű építésének nagyipari bázisát. Az új termékek ugyanis lényegesen meggyorsítják a csatornaépítést, mert az előregyártott csövek felhasználásával majdnem háromszor olyan termelékeny a munka, mint hagyományos módon, helyszíni betonozással. Az új gyár évente 50 000 méternyi előregyártott, nagyátmérőjű betoncsővel segíti majd az ország csatornázási programjának meggyorsitását. SZOMBAT, 1969. AUGUSZTUS 9. Dohányhír Országos dohánytermesztési tanácskozást rendeztek pénteken Nyíregyházán. Dohánytermeléssel és feldolgozással foglalkozó mezőgazdasági és ipari nagyüzemek vezető szakemberei gyakorlati bemutatókkal egybekötött tapasztalatcserén vitatták meg a fontos ipari növény termesztésének legjobb módszereit. (MTI)