Délmagyarország, 1969. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-09 / 183. szám

egészségügy Megállt az idő „Nyáron, a szabadságolási idő alatt könnyebb lenne a szülőknek is, gyerekeknek is” — vélekedtem februárban, amikor megindult a Petőfi Sándor sugárúti bölcsőde fel­újítása. Nos, megkaptuk mindannyian, amit vártunk: gye­rekek, szülők, gondozónők — az újságíró. Itt a nyár, s ta­gadni sem lehet, hogy tatarozgatják a bölcsődét. A bökkenő csupán az, hogy június 30-án kellett volna átadni, de a határidő — mint annak idején a bölcsőde ingoványra épített fala — kissé elcsúszott. Szeptemberre. Ha jó matematikus lennék, most kiszámítanám, hány kilométerrel kell emiatt többet cipekednie a szülőknek, mennyi időt rabol el ez na­ponta tőlük, mennyi idegi fáradságot jelent gondozónők­nek, gyerekeknek egyaránt a három kisegítő bölcsőde zsú­foltsága. Nővérek vagy automaták Érdekes levelet hozott minap a posta­ írója, dr. S. I-né. Egyik cikkünkkel vitatkozva, néhány jogos vagy kevésbé jogos ellenvetés mellett azt a kijelentést is megkockáztatta, hogy „nincsenek rosszul fizetve az egészségügyiek, a fize­tésrendezésük szükségtelen”. Mindezt annak alapján állít­ja, hogy egy osztályos főnővér 2200 forintos havi jövedel­met vallott be neki beszélgetés közben. Könnyű lenne dr. S. I.-nénak okosan, hosszasan érvelve válaszolni, de talán meggyőzőbb lesz felhívni a figyelmét arra, hogy ország­szerte kórházi osztályokat kénytelenek bezárni már a nő­vérhiány miatt. Szegeden is beszélik, hogy már a gyermek­­klinika is szinte tragikus nővérhiánnyal küszködik. Való­színűleg nem azért, mert nincs szükség fizetésemelésre, és sok fontos szociális intézkedésre: egyetemi bölcsőde és óvoda, újabb és újabb nővérszállások létrehozására. Ha a levélírónk érveire hallgatunk, önkiszolgáló kórházakat kell létesíteni addig is, amíg a három műszakot, az 1300 forint kezdő fizetést, az albérletet zokszó nélkül vállaló nővér­automatákat feltalálják. Rendelők és hagyományok Mi is kell egy orvosi rendelőhöz: szoba, előtér, mellék­­helyiségek. Kissé hagyományos recept, de mintha jobbat ki sem lehetne találni. Hogy aztán az előtérben együtt vá­rakoznak a beteg emberek — és mondjuk — a nőgyógyá­szatra váró terhes anyák, az szintén hagyományos. Ilyenek a gyermekgyógyászati rendelők is, amelyeknek várójában téli időszakban egyszerre 25—30, vagy még több, kevésbé vagy jobban beteg gyerek zsúfolódik össze. Sőt, a legtöbb helyen, a várószobában egyszerre két rendelőhöz sorakoz­nak kicsik és nagyok. Az utóbbiak — ahogy panaszolja né­hány olvasónk — kissé keserűen betűzik a plakáton: leg­drágább kincsünk a gyermek. Mert arra kell gondolniuk az új házak modern rendelőknek is alkalmas, de üzletnek szánt földszintjét látva, hogy a drága szó, úgy látszik, vis­­­szanyerte eredeti, anyagiasabb értelmezését. Veress Miklós Vízpótlásra 280 millió köbméter vizet tárolunk Tavak, vízlépcsők Folyóink vizének 98 szá­zalékát importáljuk, kül­földről kapjuk, de sajnos, éppen nyáron rendelkezünk a legkevesebb vízzel, amikor a legnagyobb szükség lenne rá. A tavaszi vízbőségből (esetleg a nyár elejeiből) kell tehát tartalékolnunk az aszá­lyos, csapadékszegény év­szakra. Korábban elsősorban a folyók régi holtágaiban és természetes tavainkban gyűj­töttük a vizet. Az utóbbi egy évtizedben azonban a hegy- és dombvidéken, síkvidéken egyaránt csaknem száz nagy víztározó tó épült. Mezőgazdasági öntözésre már 123 tározó tartalékol vizet, összesen 79 millió köbmé­ternyit. Nemrégiben avattuk a békési duzzasztót, amely nyolcmillió köbméter vizet tart vissza a Körös medré­ben, s az idén további 23 új tó­val és hatmillió köbméter vízzel gazdagodik víztáro­zóink állománya, vízkin­cse. Tóépítkezéseinkből nem csupán az öntözés az egye­düli haszon, mert legalább ugyanilyen értéket jelent az üdülés és a vízisportok le­hetőségének kiterjesztése is. Csaknem valamennyi tóba halakat telepítettek és most már a horgászok ügyesked­nek a vízparton, próbálgat­ják türelmüket, szerencséjü­ket. Pécs közelében az orfűi víztározó partján üdülőtelep épült, a vendéglátóipar is berendezkedett, s nemcsak a fürdőzők, a horgászok és a csónakázók, hanem a vitor­lássport szerelmesei is he­lyet kaptak a tavon. A legnagyobb változást azonban a második Tiszai vízilépcső hullámtéri táro­zója hozza. Négyszer akkora lesz, mint a Velencei-tó, s így a Bala­tonnál is vetélkedő üdülő- és vízisportéletre nyújt le­hetőséget. Jelenleg vízpót­lásra az ország különféle tá­rozóiban összesen 280 millió köbméter vizet tartaléko­lunk, s ezt a vízkincsünket is csaknem megkétszerezi majd a Tisza II. vízilépcső­jének tengere. (MTI) Hatszáz kocsi 48 év alatt Szeged egyetlen kocsigyártójáról Az idős mester félretette az Esti Hírlap és a Képes Újság egy-egy számát. Mind­egyik lapban bekeretezett egy hírt: hintót exportálunk Svájcba, a Szovjetunióba, az Egyesült Államokba ... Jóleső érzéssel olvasta e híreket a 62 éves Kovács János, Csongrád megye egyetlen dolgozó kocsi­­­vál­tója. Talán fellendül a régi iparág, szükség lesz még a kihaló mesterség termékeire, hátha jelentkeznek új szak­emberek a néhány főt szám­láló szakmába... A megje­lölt hírek a szekrénybe ke­rülnek régi iratok, kitünteté­sek, árjegyzékek mellé. Az 1780-ban alapított Kölber testvérek kocsigyárának fényképpel illusztrált ár­jegyzékét mutatja a mester. — Régen sokat forgattuk ezt a kiadványt, Hodács Já­nos kocsigyártó hasonló ka­talógusát is. A megrendelő kiválasztotta a neki tetsző­­ típust, esetleg módosítottuk az ízlésnek, az egyéni kívá­nalomnak megfelelően. Utol­jára tavaly kellett előven­nem a Kölber-féle füzetet. Egy gróf Károlyi László­­féle „magyar” kocsit készí­tettem saroglyával, aláfor­­dulóval az egyik tsz-nek. Negyvennyolc évvel ezelőtt szegődtem el inasnak a sze­gedi Hodács János üzemébe, azóta mintegy hatszáz kocsit készítettem. Magam csinál­tam a szükséges vasmunkát, bognármunkát is... Az or­szág minden részéből jöttek megrendelők, vásárokra ríz­tuk a kész kocsikat. Magam­nak soha nem készítettem egyet sem ... A Felhő utcai műhely cég­táblájára is rákerültek a ki­tüntetések, jelezvén, hogy az iparág kiváló mesteréhez tér be a megrendelő. — 1930-ban kaptam az el­ső kitüntetést a segéd- és tanonckiállításon... Az idős mesternek szép emléke fűződik az 1947-es Szegedi Ipari Vásárhoz. — Az iparügyi miniszter sokáig álldogált a kiállított munkám mellett, nézegette a szakmai fogások minden rejtett megnyilvánulását, a „kritikus” helyeket. Elisme­rően nyilatkozott a kocsiról és azt mondta, hogy a szak­társtól fogadjam a gratulá­ciót, mert ő is kocsigyártó családból származik és sokat forgolódott, tanult, dolgozott a műhelyben. Abban az év­ben kaptam meghívást a brazil fővárosba: vegyek részt kocsijaimmal az ottani kiállításon. A meghívóban fényképeket és árjegyzéket kértek tőlem. Aztán elma­radt az út... Sok volt a megrendelés, a SZAK is le­kötötte időmet. Akkoriban én voltam a sportköri elnök. (SZAK—Fradi 3:2!) Így Bra­zíliában csak a tablók kép­viseltek. Ma már csak javításokat végez Kovács János, Kovács mesterlevele is van, így né­ha elkalandozik munkája: autórugók, alvázak kerülnek a műhelybe. A Közlekedési Múzeum kocsigyűjteményé­nek összeállításához kérték szakvéleményét, restaurátori munkálatokat is felajánlot­tak, de nehéz elszakadni Szegedtől, és két év múlva már úgyis nyugdíjba vonul. Addig is dolgozik szakmá­jában, vizsgáztat a KIOSZ mestervizsgáztató bizottságá­ban. Szerette volna, ha ko­csigyártó is került volna a bizottság elé, de a szakma senkit nem csábított, még a divatos apróhirdetésre sem jelentkezett senki. Politzer Tamás Infravörös dohányszárító A tudomány és technika különböző területein széles­körűen felhasznált láthatat­lan infravörös sugarak új al­kalmazásra kerülnek a szov­jet mezőgazdaságban. Szuhu­­miban, a „Grúztabak” tröszt kísérleti ipari berendezésé­ben már néhány esztendeje infravörös sugarakkal szá­rítják a dohány. Szuhumiban az „Alasara” állami kiadóvállalat gondozá­sában megjelent Mihail Laszarejsvili agronómus tol­lából egy füzet az infravörös dohányszárításról. Az agronómus így nyilat­kozott az APN tudósítójá­nak: — Kísérleteink igazolják a nyers dohány új víztelenítési módszerének nagy haté­konyságát. Ez a módszer nemcsak a dohányszárítás idejének lényeges csökkenté­sét teszi lehetővé valamen­­­­nyi hagyományos szárítással szemben, hanem a dohány aromáját is megőrzi. A kísér­letek eredményeiből kitűnt, hogy az új dohányszárítási módszernek nagy előnyei vannak. Míg a napon való szárítás rendszerint 16—18 napot vesz igénybe, addig infravörös sugarakkal a szá­rítás egész eljárása, a il­lesztéssel együtt másfél-két és fél napra csökken. Feliratok, utcakövek, blokkok Egy turistaút jegyzetfüzetéből Ügyes turista külföldön sem érzi idegennek magát. Ha más nyelven is beszélnek körülötte, ha a szokások kü­lönböznek is az otthonitól, alapvetően minden ismerős: az emberek, a házak, az élet. Minden ismerős? Útitársam oldalba bök az autóbuszban: — Nézd csak! Az autóbusz vezetőfülké­jének falára különböző fel­iratok vannak függesztve. Mint otthon. Csakhogy ez itt mind így kezdődik: „Bit­te...”, kérem. Nálunk nem így kezdődik, viszont úgy fe­jeződik be, hogy: „... tilos!” Hát ez persze Lipcsében van, nem Szegeden. 27 Az NDK-ban már egyet­len villamoson sincs kalauz, mindenütt jegyváltó automa­ták működnek. A pestinél modernebbek , évekkel ko­rábban szerelték fel őket. Ha az ember bedobja a pénzt, megtekeri a masina kurbli­­ját, s máris kezében a jegy. A 29-es végállomásán Drezdában dolgozó magyar fiatalokkal szállunk fel a villamosra. Német ajkú hely­beli nincs a láthatáron sem. — Kérek két 20 fillérest — mondja egy drezdai ma­gyar. — Húsz pfennigest? — Nem, otthoni fillért. A két érmét bedobja, s máris tekeri a jegyváltót. Egymás után tizenhatszor. Akkor megállt. Nem bará­tunk, hanem a gép. Úgy lát­szik észrevette végre, hogy külföldi vendégei vannak! Feltűnő, hogy az NDK vá­rosaiban mennyivel kevesebb az aszfalt, mint nálunk, pe­dig több a szilárd burkola­tú úttest. Kis kockakövet, betonlapot fektetnek le in­kább aszfalt helyett, még­pedig úgy, hogy keverik őket. Az utca közepe például asz­faltos, két széle, a „leállósáv­” kövezett. A járda széle kis­kockaköves, belseje beton­lapokból áll. Drezda főutcá­jának járdáját a különböző burkolóanyagok játéka szin­te parkosítja. A látvány esz­tétikai örömöt okoz. A dekorativitás mellett azonban hasznos is lehet, ha nem fed mindent az egybe­­ függő aszfalt: csőrepedésnél nem kell felcsákányozni az egészet, csak felszedik a kö­ves részt, s máris hozzáfér­hetővé válik a hibás veze­ték. Azt hiszem, a szegedi szakembereknek érdemes lenne utánanézni, hogy nem érné-e meg nálunk is ilyen módon burkolni az utcákat? Jártunk első osztályú ven­déglőben és útszéli bódéban, sör mindenütt volt. Abban semmi meglepő nincs, hogy itt a legközönségesebb. 40 Pfenniges is Radeberger, de abban igen, hogy még ezt is megfelelően hűtik. Sok az utcákon az automa­ta. Ételt, italt adnak, édes­séget, cigarettát. (Az állomá­sokon nálunk is működnek más hasonlóak.) Ami ennél is jobban tetszett, az automa­tákba közhasználati cikkeket is elhelyeznek: szappant, mo­sószert, a kisbabák orrának tisztítására szolgáló tampont. Még a leggondosabb házi­asszony is megfeledkezik olykor egy-két szükséges hol­mi megvásárlásáról, de sem­mi baj, az automaták segít­ségével akár éjnek idején is beszerezhető jó néhány fon­­tos apróság. i*n Zeit ist Geld, az idő pénz, tartja a német közmondás! S hogy ezt figyelembe is ve­szik, tapasztalni minden üz­­letben, áruházban. A korw­fekcióosztályon a ruhákon levő gyári márkacédula nem­csak a méretről, az anyag minőségéről, a cikk áráról tá­jékoztat, hanem egyúttal blokk is. Az elárusító csak kézjegyével látja el, s már­is lehet menni a pénztárhoz! Még az aprócikkek osztá­­lyán sem ismerik a blokko­­lást. A pult végére kosara­kat, tálcákat tesznek, abból vesz el egyet-egyet minden vásárló, összeszedi bele, ami­re szüksége van, s a pénz­tárhoz lép vele. A pénztáros egyúttal be is csomagolja az árut. Időt takarít meg az­­, hogy a nagyobb üzletekben, például a drezdai Centrum* áruházban (ott is az a ne­­­ve) csomagmegőrző automa­tákat helyeztek el a bejárat közelében. Nem kell végig­ hurcolásznia a városon a holmit bevásárlás után, ha az embernek még másutt is van elintézni valója.* A külföldet járó legszíve* sebben hazahordana minden szépet és jót, amit látott, fi­ tapasztalatokkal könnyű dol* ga van, elférnek a jegyzet* füzetében. Abból írtam most ki az elmondottakat. Hátha akad köztük eltanulható. Fehér Kálmán Válaszol az illetékes Kívánatos vagy elengedhetetlen? Néhány megjegyzéssel el­látva közöltük Pintér Ferenc levelét június 23-i számunk Olvasóink írják rovatában. Levélírónk arról panaszko­dott, hogy a Búbosban nem engedték be nyakkendő nél­kül. Mivel nem ez az első eset, hogy a fullasztó ele­ganciát bírálják, megkockáz­tatjuk a kérdést: a ruha te­szi az embert, vagy a nyak­kendő? A Búbos Étterem vezető­sége válaszlevelében elné­zést kér a történtekért Pin­tér Ferenctől. Remélik, hogy hasonló eset nem fordul elő. Sajnos — írja az étte­rem üzletvezetője —, ven­dégkörünk összetétele miatt szükségessé vált, hogy zenés presszónkba a nem megfele­lő öltözékű, ápolatlan ven­dégeket ne engedjük be, a többi vendég nyugodt és kulturált szórakozásának biztosítása végett. Természetesen a hozzánk betérni kívánó Pintér Ferenc vendégünk elmarasztalását csupán a szolgálatban levő portás önkényes magatartá­sa, az üzletvezetői utasítás rossz értelmezése okozta. Ellentétben a cikk írójá­nak „szabály az szabály” véleményével, mi csupán a kulturált öltözéket követel­jük meg, amit természetesen nem csupán a nyakkendő viselése határoz meg, főleg nyáron. Ellenben vélemé­nyünk szerint, egy éjjeli szórakozó­helyen még az 1500 forintos ruhának és a 400 forintos cipőnek is kí­vánatos, ha nem is elenged­hetetlen kiegészítője a nyak­kendő. Idáig a levél, most már csak azt lenne jó tudni, hogy ez a bizonyos ruha­darab kívánatos-e, vagy csak elengedhetetlen? Szeged szobrai Bolyai Farkas (1775—1856) Bolyai János (1802—1860) (20.) Két matematikus zse­ni — apa és fia — emlékét őrzi a panteon mészőkom­­pozíciója, amelyet Gárdos László készített. Bolyai Farkas és Bolyai János alakját Szeged számára Kiss István szobrászművész is megmintázta: az ő bronzfi­gurái a József Attila Tudo­mányegyetem természettudo­mányi karának központi épületében állnak. SZOMBAT, 1969. AUGUSZTUS 9.DÉLMAGYARORSZÁG 7>

Next