Délmagyarország, 1969. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-09 / 183. szám
egészségügy Megállt az idő „Nyáron, a szabadságolási idő alatt könnyebb lenne a szülőknek is, gyerekeknek is” — vélekedtem februárban, amikor megindult a Petőfi Sándor sugárúti bölcsőde felújítása. Nos, megkaptuk mindannyian, amit vártunk: gyerekek, szülők, gondozónők — az újságíró. Itt a nyár, s tagadni sem lehet, hogy tatarozgatják a bölcsődét. A bökkenő csupán az, hogy június 30-án kellett volna átadni, de a határidő — mint annak idején a bölcsőde ingoványra épített fala — kissé elcsúszott. Szeptemberre. Ha jó matematikus lennék, most kiszámítanám, hány kilométerrel kell emiatt többet cipekednie a szülőknek, mennyi időt rabol el ez naponta tőlük, mennyi idegi fáradságot jelent gondozónőknek, gyerekeknek egyaránt a három kisegítő bölcsőde zsúfoltsága. Nővérek vagy automaták Érdekes levelet hozott minap a posta írója, dr. S. I-né. Egyik cikkünkkel vitatkozva, néhány jogos vagy kevésbé jogos ellenvetés mellett azt a kijelentést is megkockáztatta, hogy „nincsenek rosszul fizetve az egészségügyiek, a fizetésrendezésük szükségtelen”. Mindezt annak alapján állítja, hogy egy osztályos főnővér 2200 forintos havi jövedelmet vallott be neki beszélgetés közben. Könnyű lenne dr. S. I.-nénak okosan, hosszasan érvelve válaszolni, de talán meggyőzőbb lesz felhívni a figyelmét arra, hogy országszerte kórházi osztályokat kénytelenek bezárni már a nővérhiány miatt. Szegeden is beszélik, hogy már a gyermekklinika is szinte tragikus nővérhiánnyal küszködik. Valószínűleg nem azért, mert nincs szükség fizetésemelésre, és sok fontos szociális intézkedésre: egyetemi bölcsőde és óvoda, újabb és újabb nővérszállások létrehozására. Ha a levélírónk érveire hallgatunk, önkiszolgáló kórházakat kell létesíteni addig is, amíg a három műszakot, az 1300 forint kezdő fizetést, az albérletet zokszó nélkül vállaló nővérautomatákat feltalálják. Rendelők és hagyományok Mi is kell egy orvosi rendelőhöz: szoba, előtér, mellékhelyiségek. Kissé hagyományos recept, de mintha jobbat ki sem lehetne találni. Hogy aztán az előtérben együtt várakoznak a beteg emberek — és mondjuk — a nőgyógyászatra váró terhes anyák, az szintén hagyományos. Ilyenek a gyermekgyógyászati rendelők is, amelyeknek várójában téli időszakban egyszerre 25—30, vagy még több, kevésbé vagy jobban beteg gyerek zsúfolódik össze. Sőt, a legtöbb helyen, a várószobában egyszerre két rendelőhöz sorakoznak kicsik és nagyok. Az utóbbiak — ahogy panaszolja néhány olvasónk — kissé keserűen betűzik a plakáton: legdrágább kincsünk a gyermek. Mert arra kell gondolniuk az új házak modern rendelőknek is alkalmas, de üzletnek szánt földszintjét látva, hogy a drága szó, úgy látszik, visszanyerte eredeti, anyagiasabb értelmezését. Veress Miklós Vízpótlásra 280 millió köbméter vizet tárolunk Tavak, vízlépcsők Folyóink vizének 98 százalékát importáljuk, külföldről kapjuk, de sajnos, éppen nyáron rendelkezünk a legkevesebb vízzel, amikor a legnagyobb szükség lenne rá. A tavaszi vízbőségből (esetleg a nyár elejeiből) kell tehát tartalékolnunk az aszályos, csapadékszegény évszakra. Korábban elsősorban a folyók régi holtágaiban és természetes tavainkban gyűjtöttük a vizet. Az utóbbi egy évtizedben azonban a hegy- és dombvidéken, síkvidéken egyaránt csaknem száz nagy víztározó tó épült. Mezőgazdasági öntözésre már 123 tározó tartalékol vizet, összesen 79 millió köbméternyit. Nemrégiben avattuk a békési duzzasztót, amely nyolcmillió köbméter vizet tart vissza a Körös medrében, s az idén további 23 új tóval és hatmillió köbméter vízzel gazdagodik víztározóink állománya, vízkincse. Tóépítkezéseinkből nem csupán az öntözés az egyedüli haszon, mert legalább ugyanilyen értéket jelent az üdülés és a vízisportok lehetőségének kiterjesztése is. Csaknem valamennyi tóba halakat telepítettek és most már a horgászok ügyeskednek a vízparton, próbálgatják türelmüket, szerencséjüket. Pécs közelében az orfűi víztározó partján üdülőtelep épült, a vendéglátóipar is berendezkedett, s nemcsak a fürdőzők, a horgászok és a csónakázók, hanem a vitorlássport szerelmesei is helyet kaptak a tavon. A legnagyobb változást azonban a második Tiszai vízilépcső hullámtéri tározója hozza. Négyszer akkora lesz, mint a Velencei-tó, s így a Balatonnál is vetélkedő üdülő- és vízisportéletre nyújt lehetőséget. Jelenleg vízpótlásra az ország különféle tározóiban összesen 280 millió köbméter vizet tartalékolunk, s ezt a vízkincsünket is csaknem megkétszerezi majd a Tisza II. vízilépcsőjének tengere. (MTI) Hatszáz kocsi 48 év alatt Szeged egyetlen kocsigyártójáról Az idős mester félretette az Esti Hírlap és a Képes Újság egy-egy számát. Mindegyik lapban bekeretezett egy hírt: hintót exportálunk Svájcba, a Szovjetunióba, az Egyesült Államokba ... Jóleső érzéssel olvasta e híreket a 62 éves Kovács János, Csongrád megye egyetlen dolgozó kocsiváltója. Talán fellendül a régi iparág, szükség lesz még a kihaló mesterség termékeire, hátha jelentkeznek új szakemberek a néhány főt számláló szakmába... A megjelölt hírek a szekrénybe kerülnek régi iratok, kitüntetések, árjegyzékek mellé. Az 1780-ban alapított Kölber testvérek kocsigyárának fényképpel illusztrált árjegyzékét mutatja a mester. — Régen sokat forgattuk ezt a kiadványt, Hodács János kocsigyártó hasonló katalógusát is. A megrendelő kiválasztotta a neki tetsző típust, esetleg módosítottuk az ízlésnek, az egyéni kívánalomnak megfelelően. Utoljára tavaly kellett elővennem a Kölber-féle füzetet. Egy gróf Károlyi Lászlóféle „magyar” kocsit készítettem saroglyával, aláfordulóval az egyik tsz-nek. Negyvennyolc évvel ezelőtt szegődtem el inasnak a szegedi Hodács János üzemébe, azóta mintegy hatszáz kocsit készítettem. Magam csináltam a szükséges vasmunkát, bognármunkát is... Az ország minden részéből jöttek megrendelők, vásárokra ríztuk a kész kocsikat. Magamnak soha nem készítettem egyet sem ... A Felhő utcai műhely cégtáblájára is rákerültek a kitüntetések, jelezvén, hogy az iparág kiváló mesteréhez tér be a megrendelő. — 1930-ban kaptam az első kitüntetést a segéd- és tanonckiállításon... Az idős mesternek szép emléke fűződik az 1947-es Szegedi Ipari Vásárhoz. — Az iparügyi miniszter sokáig álldogált a kiállított munkám mellett, nézegette a szakmai fogások minden rejtett megnyilvánulását, a „kritikus” helyeket. Elismerően nyilatkozott a kocsiról és azt mondta, hogy a szaktárstól fogadjam a gratulációt, mert ő is kocsigyártó családból származik és sokat forgolódott, tanult, dolgozott a műhelyben. Abban az évben kaptam meghívást a brazil fővárosba: vegyek részt kocsijaimmal az ottani kiállításon. A meghívóban fényképeket és árjegyzéket kértek tőlem. Aztán elmaradt az út... Sok volt a megrendelés, a SZAK is lekötötte időmet. Akkoriban én voltam a sportköri elnök. (SZAK—Fradi 3:2!) Így Brazíliában csak a tablók képviseltek. Ma már csak javításokat végez Kovács János, Kovács mesterlevele is van, így néha elkalandozik munkája: autórugók, alvázak kerülnek a műhelybe. A Közlekedési Múzeum kocsigyűjteményének összeállításához kérték szakvéleményét, restaurátori munkálatokat is felajánlottak, de nehéz elszakadni Szegedtől, és két év múlva már úgyis nyugdíjba vonul. Addig is dolgozik szakmájában, vizsgáztat a KIOSZ mestervizsgáztató bizottságában. Szerette volna, ha kocsigyártó is került volna a bizottság elé, de a szakma senkit nem csábított, még a divatos apróhirdetésre sem jelentkezett senki. Politzer Tamás Infravörös dohányszárító A tudomány és technika különböző területein széleskörűen felhasznált láthatatlan infravörös sugarak új alkalmazásra kerülnek a szovjet mezőgazdaságban. Szuhumiban, a „Grúztabak” tröszt kísérleti ipari berendezésében már néhány esztendeje infravörös sugarakkal szárítják a dohány. Szuhumiban az „Alasara” állami kiadóvállalat gondozásában megjelent Mihail Laszarejsvili agronómus tollából egy füzet az infravörös dohányszárításról. Az agronómus így nyilatkozott az APN tudósítójának: — Kísérleteink igazolják a nyers dohány új víztelenítési módszerének nagy hatékonyságát. Ez a módszer nemcsak a dohányszárítás idejének lényeges csökkentését teszi lehetővé valamennyi hagyományos szárítással szemben, hanem a dohány aromáját is megőrzi. A kísérletek eredményeiből kitűnt, hogy az új dohányszárítási módszernek nagy előnyei vannak. Míg a napon való szárítás rendszerint 16—18 napot vesz igénybe, addig infravörös sugarakkal a szárítás egész eljárása, a illesztéssel együtt másfél-két és fél napra csökken. Feliratok, utcakövek, blokkok Egy turistaút jegyzetfüzetéből Ügyes turista külföldön sem érzi idegennek magát. Ha más nyelven is beszélnek körülötte, ha a szokások különböznek is az otthonitól, alapvetően minden ismerős: az emberek, a házak, az élet. Minden ismerős? Útitársam oldalba bök az autóbuszban: — Nézd csak! Az autóbusz vezetőfülkéjének falára különböző feliratok vannak függesztve. Mint otthon. Csakhogy ez itt mind így kezdődik: „Bitte...”, kérem. Nálunk nem így kezdődik, viszont úgy fejeződik be, hogy: „... tilos!” Hát ez persze Lipcsében van, nem Szegeden. 27 Az NDK-ban már egyetlen villamoson sincs kalauz, mindenütt jegyváltó automaták működnek. A pestinél modernebbek , évekkel korábban szerelték fel őket. Ha az ember bedobja a pénzt, megtekeri a masina kurbliját, s máris kezében a jegy. A 29-es végállomásán Drezdában dolgozó magyar fiatalokkal szállunk fel a villamosra. Német ajkú helybeli nincs a láthatáron sem. — Kérek két 20 fillérest — mondja egy drezdai magyar. — Húsz pfennigest? — Nem, otthoni fillért. A két érmét bedobja, s máris tekeri a jegyváltót. Egymás után tizenhatszor. Akkor megállt. Nem barátunk, hanem a gép. Úgy látszik észrevette végre, hogy külföldi vendégei vannak! Feltűnő, hogy az NDK városaiban mennyivel kevesebb az aszfalt, mint nálunk, pedig több a szilárd burkolatú úttest. Kis kockakövet, betonlapot fektetnek le inkább aszfalt helyett, mégpedig úgy, hogy keverik őket. Az utca közepe például aszfaltos, két széle, a „leállósáv” kövezett. A járda széle kiskockaköves, belseje betonlapokból áll. Drezda főutcájának járdáját a különböző burkolóanyagok játéka szinte parkosítja. A látvány esztétikai örömöt okoz. A dekorativitás mellett azonban hasznos is lehet, ha nem fed mindent az egybe függő aszfalt: csőrepedésnél nem kell felcsákányozni az egészet, csak felszedik a köves részt, s máris hozzáférhetővé válik a hibás vezeték. Azt hiszem, a szegedi szakembereknek érdemes lenne utánanézni, hogy nem érné-e meg nálunk is ilyen módon burkolni az utcákat? Jártunk első osztályú vendéglőben és útszéli bódéban, sör mindenütt volt. Abban semmi meglepő nincs, hogy itt a legközönségesebb. 40 Pfenniges is Radeberger, de abban igen, hogy még ezt is megfelelően hűtik. Sok az utcákon az automata. Ételt, italt adnak, édességet, cigarettát. (Az állomásokon nálunk is működnek más hasonlóak.) Ami ennél is jobban tetszett, az automatákba közhasználati cikkeket is elhelyeznek: szappant, mosószert, a kisbabák orrának tisztítására szolgáló tampont. Még a leggondosabb háziasszony is megfeledkezik olykor egy-két szükséges holmi megvásárlásáról, de semmi baj, az automaták segítségével akár éjnek idején is beszerezhető jó néhány fontos apróság. i*n Zeit ist Geld, az idő pénz, tartja a német közmondás! S hogy ezt figyelembe is veszik, tapasztalni minden üzletben, áruházban. A korwfekcióosztályon a ruhákon levő gyári márkacédula nemcsak a méretről, az anyag minőségéről, a cikk áráról tájékoztat, hanem egyúttal blokk is. Az elárusító csak kézjegyével látja el, s máris lehet menni a pénztárhoz! Még az aprócikkek osztályán sem ismerik a blokkolást. A pult végére kosarakat, tálcákat tesznek, abból vesz el egyet-egyet minden vásárló, összeszedi bele, amire szüksége van, s a pénztárhoz lép vele. A pénztáros egyúttal be is csomagolja az árut. Időt takarít meg az, hogy a nagyobb üzletekben, például a drezdai Centrum* áruházban (ott is az a neve) csomagmegőrző automatákat helyeztek el a bejárat közelében. Nem kell végig hurcolásznia a városon a holmit bevásárlás után, ha az embernek még másutt is van elintézni valója.* A külföldet járó legszíve* sebben hazahordana minden szépet és jót, amit látott, fi tapasztalatokkal könnyű dol* ga van, elférnek a jegyzet* füzetében. Abból írtam most ki az elmondottakat. Hátha akad köztük eltanulható. Fehér Kálmán Válaszol az illetékes Kívánatos vagy elengedhetetlen? Néhány megjegyzéssel ellátva közöltük Pintér Ferenc levelét június 23-i számunk Olvasóink írják rovatában. Levélírónk arról panaszkodott, hogy a Búbosban nem engedték be nyakkendő nélkül. Mivel nem ez az első eset, hogy a fullasztó eleganciát bírálják, megkockáztatjuk a kérdést: a ruha teszi az embert, vagy a nyakkendő? A Búbos Étterem vezetősége válaszlevelében elnézést kér a történtekért Pintér Ferenctől. Remélik, hogy hasonló eset nem fordul elő. Sajnos — írja az étterem üzletvezetője —, vendégkörünk összetétele miatt szükségessé vált, hogy zenés presszónkba a nem megfelelő öltözékű, ápolatlan vendégeket ne engedjük be, a többi vendég nyugodt és kulturált szórakozásának biztosítása végett. Természetesen a hozzánk betérni kívánó Pintér Ferenc vendégünk elmarasztalását csupán a szolgálatban levő portás önkényes magatartása, az üzletvezetői utasítás rossz értelmezése okozta. Ellentétben a cikk írójának „szabály az szabály” véleményével, mi csupán a kulturált öltözéket követeljük meg, amit természetesen nem csupán a nyakkendő viselése határoz meg, főleg nyáron. Ellenben véleményünk szerint, egy éjjeli szórakozóhelyen még az 1500 forintos ruhának és a 400 forintos cipőnek is kívánatos, ha nem is elengedhetetlen kiegészítője a nyakkendő. Idáig a levél, most már csak azt lenne jó tudni, hogy ez a bizonyos ruhadarab kívánatos-e, vagy csak elengedhetetlen? Szeged szobrai Bolyai Farkas (1775—1856) Bolyai János (1802—1860) (20.) Két matematikus zseni — apa és fia — emlékét őrzi a panteon mészőkompozíciója, amelyet Gárdos László készített. Bolyai Farkas és Bolyai János alakját Szeged számára Kiss István szobrászművész is megmintázta: az ő bronzfigurái a József Attila Tudományegyetem természettudományi karának központi épületében állnak. SZOMBAT, 1969. AUGUSZTUS 9.DÉLMAGYARORSZÁG 7>