Délmagyarország, 1970. március (60. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-26 / 72. szám
A KISZ KB ülése Tegnap délelőtt összeült a KISZ Központi Bizottsága Tanácskoztak az MSZMP Központi Bizottságának az ifjúságpolitikával foglalkozó határozatáról, majd megemlékeztek hazánk felszabadulásának negyedszázados évfordulójáról. (MTI) KÜLDÖTTSÉGÜNK MOSZKVÁBAN. Felszabadulásunk közelgő ünnepe tiszteletére — mint jelentettük — magyar kulturális napok kezdődnek a Szovjetunióban. Ebből az alkalomból magyar delegáció utazott a Szovjetunióba. Képünkön: Furceva asszony, a Szovjetunió művelődésügyi minisztere fogadja a magyar küldöttséget. A miniszterasszony mellett Ilku Pál művelődésügyi miniszter A szálak összefutnak a „ pálya szélén” Az olajmező nemcsak fúrótornyokból áll. A medencében utat építenek, gépkocsikat vezetnek és javítanak, forgatják a tankállomások tolózárait, s még ki tudja mit nem csinálnak. Épül az új gázüzem is a szegedi medencében. S akik irányítják építését, azok tavaly brigádot szerveztek és elnyerték a szocialista címet. A brigád neve: Március 15. Tagjai: Szabó Árpád vegyészmérnök, Bardóczky András elektrotechnikus, Kondor Lajos építésztechnikus, Huszár Károly gépésztechnikus, Oláh Ernő mérésszabályzó technikus és dr. Selig Alfréd jogász, vámügyi előadó. Hogy miként verbuválódtak egy brigádba? Oláh Ernő mondja: — Több szakterületen, de azonos célzattal dolgozunk, munkánk során a szálak állandóan összefutnak, s hogy ne gubancolódjék a sok szál, azért vagyunk szocialista közösségben. Kiderül, hogy emberileg is nagy szükség volt a közeledésre, hiszen hatan hatféle vállalattól, az ország különböző részeiből kerültek a szegedi olajmedencébe. Szabó Peremartonból, Kondor a miskolci tervezőktől, Bárdóczky a szegedi kábelgyárból, Huszár a gázművektől, Oláh egy dunántúli kutatóintézettől érkezett. Most együvé tartozónak vallják magukat, s ha bárki is megkérdi, mi ennek a magyarázata, egyszerre mondják a választ: a szocialista brigád Hosszan mesélnek a francia gyártmányú gázüzem építésének helyzetéről. Az üzem berendezései lassan a helyükre kerülnek, az első ütem elektromos berendezéseinek munkálatait két héttl előbb elvégzik. Felelősséggel állítják, hogy június 30- ra a gázüzem technológiai szerelésével végeznek és megkezdődhet a próbaüzemelés. A brigád naplóját Bardóczky vezeti. Élethűen rögzítik a kis társasággal történt eseményeket, közügyeket és magánügyeket, ha egyáltalán ketté lehet ezeket választani egymástól. Indoklásuk nagyon is kézenfekvő: — Ahány felől jöttünk, annyiféle életritmust hoztunk magunkkal. Itt viszont mindenki azonos pályán halad. Rendezni kellett az emberi kapcsolatokat is, hiszen az visszahat a munkára, amelyben gátolhatjuk is egymást, de segíthetünk is egymáson. S bármelyik eset forduljon elő, egy közös ügy érzi meg azt — mondja Oláh Ernő. A naplóban értékelést böngészgetünk. Az építészet teljesítése 14 helyett 18 millió forint értékű munkavégzés, a gépészet a tervnek megfelelően teljesített, a villanyszerelés viszont háromszorosát végezte el az előirányzatnak. A brigádba tömörülést persze nem úgy értelmezik, hogy elnéznek egymás hibái felett, vagy csupán meghallgatják egymást, hanem vitatkozgatnak is, hogy valami előnyös dolgot csikarjanak ki a beruházások szövevényes útján. A brigádvezető tömören fogalmaz: — Mi ismerjük egyenként az egész beruházási vertikumot, s ki-ki a maga területén úgy irányít, hogy ne akadályokat gördítsen a másik elé, hanem zöld utat engedjen. Példázódnak, hogy a vasúti sorompóknál is megengedett lehet a 10 percen túli zárvatartás, de ha valami elintézhető 10 percen belül, akkor felesleges a szabályokhoz ragaszkodni. A mindennapi életükből sorakoztatnak „apróságokat”. Villamosvezetéket a terv megengedte volna, hogy csak ideiglenes megoldásokkal rakják le, de ők úgy határoztak, ha már így is, úgy is le kell rakni, akkor a végleges nyomvonalat használják és maradhat ott későbben is. Az építők az utat készítették, amelyről a brigádban konzultáltak a villanyszerelőkkel. A szerelők lefektették az út alá a végleges kábelt. Miért kelljen három hónap múlva feltörni az új utat. — Forintban nem nagy összeget takarítunk meg — mondja Bardóczky —, de sok kicsi sokra megy, s talán a mi komplex brigádunknak ez kutya kötelessége. A naplót lapozgatva sok mindent elárulnak önmagukról is. Olyan cselekedetekről, amelyeket egyébként nem emlegetnének. Oláh Ernő summázatát írom le utoljára: — A saját pénzünkkel gazdálkodunk, kötelességünk körültekintő munkát végezni. Mivel Szocialista címet kapott a brigádunk, a jobb munkavégzés természetes valami közöttünk. Az olajmező érdekes, sokrétű világ. A munka mindennapjaiban a szálak ezerféleképpen összefutnak, s Szabóék brigádja azon fáradozik, hogy azok a szálak ne keresztezzék egymást. Gazdack István Gazdag kulturális program a felszabadulási jubileumra Az idei tavasz jubileumi ünnepségeinek programját különösen gazdaggá teszik a tudomány, a kultúra és a művészetek munkásainak szép vállalkozásai. Április 4-e, a felszabadulás negyedszázados évfordulója és Lenin születési centenáriuma tiszteletére reprezentatív programot állítottak össze a művelődési intézmények. Ünnepi tudományos ülésszakokat, kiállításokat, műsorokat rendeznek. Ismertetésünk korántsem lehet teljes, mégis megpróbáljuk tájékoztatni olvasóinkat, milyen kulturális és művészeti programra számíthatnak az ünnepségsorozatban. Időrendben a Szegedi Tanárképző Főiskola művésztanárainak kiállításával kezdhetnénk a sort, amely már megnyílt és ma tekinthető meg utoljára a Petőfi Sándor Kollégiumban (Semmelweis u. 5.). Ma fejeződik be az MSZMP Csongrád megyei Bizottsága Oktatási Igazgatósága, a JATE, az Orvosegyetem és a Tanárképző Főiskola ünnepi tudományos ülésszaka, melynek témája: Lenin, a forradalmár. Pénteken délután 5 órakor kezdődik az MTA szegedi központjának programja. A víruskutatás 25 éve Magyarországon címmel dr. Ivanovics György akadémikus előadása hangzik el (Somogyi Béla u. 7. I. emelet). Már megkezdődött a felsőfokú oktatási intézmények művészeti fesztiválja, amelynek programja szombaton zárul. Színjátszó csoportok mutatkoznak be délelőtt 9—21 óráig az Auditórium Maximumban, irodalmi színpadi csoportok az aulában, vers- és prózamondók a Bartók Béla Művelődési Központban. A bemutatókat ugyanitt tartják, a díjakat szombaton este osztják ki. Az Orvosegyetem tudományos ünnepi ülése március 31-én, kedden 16 órakor lesz a Szemészeti Klinika előadótermében. Elsejétől harmadikéig tart a tudományos diákköri konferencia természettudományi szekciójának ülése. A díjkiosztás 3-án lesz a Központi Egyetem Aulájában. Ugyanezen a napon avatják kollégiummá az Irinyi-diákotthont. Április 5-ig a szegedi mozik új magyar filmeket vetítenek a felszabadulásról, március 26-án, ma jubileumi vetélkedő lesz az Ifjúsági Házban. 28—29-én ifjúsági klubtalálkozót rendeznek a Somogyi Könyvtár móravárosi fiókjában. Elsején ünnepi kiállítás nyílik az Egyetemi Könyvtárban és ugyanezen a napon 17 órakor nyitják meg a Móra Ferenc Múzeum kupolacsarnokában a Szeged városi tanács pannópályázatára érkezett tervek kiállítását. Április 2-án a Tömörkény István Gimnázium és Szakközépiskola zenész tanárai adnak hangversenyt és megnyitják az iskola jubileumi pályázatának és rajzversenyének anyagából összeállított kiállítást. Nagy és gazdag anyagból álló dokumentumkiállítás lesz a Horváth Mihály utcai képtárban Csongrád megye szabad 25 évéről. Ezt dr. Komócsin Mihály, a megyei pártbizottság titkára április 3-án délután 18 órakor nyitja meg ünnepélyesen. A számos ünnepi rendezvény közül megemlítjük még, hogy április 3-án itt vendégszerepel az NDK rádiójának gyermekkórusa Szegeden, április 4-én este 20 órakor Ember vigyázz! címmel a fegyveres erők mitvészeti csoportjai tartanak bemutatót, 4—5-én ifjúsági klubok megyei vetélkedője lesz, 6-án pedig a Bartók Béla Művelődési Központban rendeznek műsort 19 órakor, Tavasz Magyarországon címmel. A programban április 7— 28-ig tart a 25 év a zeneművészetben című sorozat a JATE Collegium Artiumában, Mocsár Gábor Mindenki városa című drámájának eredeti bemutatóját április 11-re tűzte ki a Szegedi Nemzeti Színház. A JATE április 13—18 között rendezi meg a Lenin emlékének szóló tudományos ülésszakot. Megjegyezzük még, hogy az ünnepekre számos kiadvány is készült. Már megjelent Mocsár Gábor: Égő arany című könyve, a Magyarország felfedezése című sorozat első kötete; elkészül a Szeged Fotóalbum; közreadják Gaál Endre és Rácz János Válogatott munkásmozgalmi dokumentumok gyűjteményét az 1917—1919, illetve 1944—45-ös évekből. Fenyvesi István bibliográfiát állított össze Az orosz és a szovjet kultúra a szegedi lapokban 1944—1960 címmel. Az ünnepségek sorát gazdagítják a szegedi járás községei is. A kisteleki művelődési ház irodalmi színpada és énekkara például Szegeden vendégszerepel április 1-én, Zsombón 4-én fotókiállítás és kisfilmbemutató kezdődik. Kiskundorozsmán képzőművészeti kiállítást rendeznek, megnyitója 4-én lesz. Zákányszék rendezi 5-én az Ünnepelj velünk művészeti mozgalom járási bemutatóját, 19-én pedig Kisteleken meghívott irodalmi színpadok lépnek fel a Leninre emlékezünk ciann műsorban. Csak azt tudnám, miért nem csinálják jobban?!• háborgott ismerősöm, miután elsorolta panaszlistáját. Mondom: kik azok, akik nem csinálják jobban? „Hát az illetékesek” — vágja rá, s csodálkozva néz, hogy lehetne másokra is gondolni? Áruljuk már el, mi volt háborgásának fő tárgya. Az, hogy kertjében áll a talajvíz, mert a kertek alatt húzódó csatornát senki nem tisztítja ki. Senki! Megegyeztek a szomszédokkal, nem is nekik kell azt megcsinálni, hiszen azért van ennek a városnak, kerületnek felelős vezetősége, hogy gondoskodjanak a lakosságról. Érdemes lenne részletezni a beszélgetést, miként követett szó szót, de az igazság az, hogy kezdtem végülis nem a szóra figyelni, hanem a magatartást próbáltam elemezni. Lehet, valaki azt várja, hogy tulajdon kertjében megtisztítják helyette az árkot, megmentik kertjét a károktól? Hogy megássák háza előtt, a betemetődött utcai árkot, amely miatt most rongálódik, vizesedik a háza? S közben háborog, hogy „miért nem csinálják jobban a dolgokat. Nem ő. Mások. Azt írja egy külföldi lap: vicces emberek ezek a magyarok. Marseille után kiderült, hogy az a tizenegy nem, de akik a pálya szélén kiabálnak, azok aztán tudnak focizni. Nagyon értik. Mennyi írás jelent meg, mennyi drága munkaórát fecséreltünk mér arra, hogy elemeztük, ki miért nem csinálta jól, amit csinált, a pályán. Hovatovább az az ember érzése, hogy valóban katasztrofális hiba történt: Kovács 16 Józsefet, meg Krapancsák kartársat kellett volna a címeres mezbe öltöztetni! Válogatni nem tudunk a jobbnál jobb focizókból. De félre az iróniával. Ahogy a kártyapartnerek nem adják át első szóra a kibiceknek a lapot, az orvost bíráló se kapja csak úgy kezébe a szikét vagy az érfogót, mert nem lesz beteg, aki rájuk bízza a műtétet. A vakolókanalat is, meg a logarlécet is hagyjuk azok kezében, akik tudják, mire kell. A focit is az rúgja, aki trenírozott, meg matematikát is az tanítson, aki tudja, érti ezt a tudományt. Erre szót vesztegetni is felesleges lenne. S hogy szeretnénk ezt nem keményen, s minden kritikát visszautasítón mondani, annak is oka van. Nem is kicsi. Mert távol álljon tőlünk, hogy bárkitől is elvitassuk a kritika, az éber figyelem jogát; aki igazán szívén viseli dolgaink intézését, az szóljon, és ha valamit csak sejt, de bizonyosságot szeretne, hát kérdezzen. A jóindulatú kérdezőnek választ és felvilágosítást adni, uram bocsá’ szakmailag megmagyarázni dolgainkat — olyan kötelesség, amely elől oktalanság elzárkózni. De csínján a megmondogatással: Hadd éljek egy személyes példával. Nagyon kedves tanárom kikérdezett mindannyiónkat, milyen pályát választunk, s évei tapasztalatán átszűrt tanácsokkal igyekezett segíteni, tanácsot adni. Azt valamennyiünk lelkére kötötte — akár orvos, tanár, szövőnő vagy bármi váljék is belőlünk —, hogy egy dologra mindig gondoljunk: egyetlen ember sem érthet mindenhez, tehát mások munkájának megítélésében a megfontoltság, a mértéktartás legyen vezércsillagunk. S a józan önítéleté: magam is teszek-e, tettem-e már annyi hasznosat, mint az, akiről felületesen, gyorsan mondom ki a véleményemet? Kemény követelmény, azt hiszem forróbb fejűen „nekihajtunk” mi egymásnak, mi „vicces magyarok.” Előbb kimondjuk gondolatainkat, mintsem azok valójában megszületnének, így aztán igaztalan megítéléseinknek se szeri, se száma. Szó sincs róla, hogy a gázszerelő mind nemtörődöm ember, hogy a hivatalban csak trafikálnak és nem dolgoznak, hogy a tanárok nem ismerik el gyerekeink zsenialitását és így tovább. Ilyen is van, meg ellenkezője is. Csakhogy nagyon egyszerű a hibát másokban keresni, jó magyar közmondások bizonyítják, hogy nem mai keletű hibánk ez. Mindig találunk „illetékest”, a munkát igen könnyedén, szinte elegánsan, fordulásból-kapásból átpasszoljuk. Pedig hát a „pálya szélén” beszélni lehet, hogy könnyű, de nem becsületes dolog. Közös bajainkra receptet mondani, s a dolgot annyiban hagyni nem tisztességes. Ezért bizony nem tarthatjuk magunkat sokra. De megragadni a kapanyelet, aztán gyerünk, mert a szomszédom érdeke is, de legalább annyira a magamé is — az igen! Példabeszédnek jó ez így? Hogy az életben nem így van ? Majd megtanuljuk, hogy így jó. Olyan ez, mint a fogfájás. Ha először csak akkor megyünk is a fogorvoshoz, ha már igen gyötör a fájdalom, másodszor már igyekszünk megelőzni a bajt. A munka „kiosztása” helyett — míg össze nem dől a ház — majd megtesszük azt a pár kapavágást. Talán már az első háznál is... P. Szőke Mária CSÜTÖRTÖK. ia?0L MÁRCIUS 26, DimmROPSzM 3 Megkezdődött az egyetemi fesztivál Stílszerű akkorddal indult az egyetemi és főiskolai színjátszó fesztivál tegnap esti nyitóünnepsége Szegeden, az Ady téri egyetem újjáépített Auditorium Maximumában. A Ságvári gimnázium kórusa a termet zsúfolásig megtöltő résztvevőkkel együtt énekelte a Gaudeamus igiturt. Dr. Kemenes Béla tanszékvezető egyetemi docens, a házigazda József Attila Tudományegyetem rektorhelyettese rövid beszédében üdvözölte az országos fesztivál 41 művészeti csoportjának közel 700 résztvevőjét, valamint a patronáló pártés állami szervek képviselőit, többek között a megyei pártbizottságtól megjelent dr. Koncz János oszrályvezetőt, Papp Gyulát, az m. j. városi tanács vb-elnökhelyettesét, Taksás Imrét, a KISZ KB munkatársát és az elnöki asztalnál helyet foglaló Hont Ferencet, a Színháztudományi Intézet nyugalmazott igazgatóját, a 12 tagú zsűri egyik elnökét. A felszabadulási jubileumnak és a Lenin-centenáriumnak tisztelgő fesztiválon arany, ezüst és bronz oklevelekkel minősítik a közreműködőket, s a legjobb rendezésért, összeállításért, valamint színészi teljesítményért a KISZ KB, az m. j. városi tanács vb és a JATE ajánlott fel különdíjakat. A hivatalos megnyitó után Bicskey Károly, a Szegedi Nemzeti Színház Jászai-díjas művésze a Hamlet színészmonológját mondta el, majd a Szegedi Egyetemi Színpad mutatta be Radnóti Miklós emlékműsorát „Készül le a völgybe a farkas” címmel, Padi István összeállításában, rendezésében. A szegediek műsora nagy sikert aratott. Ma reggel 9 órától kezdődnek a bemutatók. Az Auditorium Maximumban a színjátszók, a Dugonics téri központi egyetemi épületben az irodalmi színpadok, a Bartók Béla Művelődési Központban pedig a vers- és prózamondók lépnek zsűri és közönség elé , s a non stop programok estig tartanak. N. L