Délmagyarország, 1970. március (60. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-28 / 74. szám
Tavalyról maradtak el járdák felújítása Utak és Hol van már a tavalyi hó — örvendeznek Villon mester mondatával a szegediek, s egyben, már kevésbé örvendezve, kérdik hozzá: s hol vannak a tavalyi útépítések? A válasz egyszerű, mert a tavalyi útépítések éppen hogy itt vannak, 1970-ben. Az I. kerületben nem kevesebb, mint: öt út-, illetve járdaépítés maradt el vagy maradt félbe tavaly év végén. Az ok: volt, ahol gázvezetéket építtettek, volt, amikor anyaghiány késleltette a munkát, vagy éppen a — nem korán, csak időben — december elején beköszöntött tél. A Táncsics Mihály utcában te fölszedték már tavaly a sokat szidott járda kövezetét, a százhuszonötezer forintos munkát azonban csak most fejezi majd be tavasszal a városgazdálkodási vállalat. A gázvezeték építése miatt nem tudták a majd másfél millió forintos költséggel készülő Török utcai útépítést elvégezni. A városgazdálkodási vállalat késlekedése miatt csak idén kerülhet sor a Teleki utca, a Töltés utca, a Szappanos utca és Lechner tér járdáinak felújítására, amelyekre összesen mintegy félmillió forintot szánt az I. kerület tanácsa. Tanult az elmúlt év rossz példájából a városgazdálkodási vállalat, már nem terveznek decemberre útépítést, úgy ígérik, hogy az utolsót is (novemberben a Zárda és a Szent Miklós utca járdaépítését) befejezik a várható félidőre. Az I. kerületben a két és félmillió forintos idei járdaépítési programban a két említett mellett szerepel még a Köröndi, a Csanádi, Teleki, Nemestakács, Alföldi, Déryné és a Radnóti utca valamint a Jobb fasor járdáinak korszerűsítése. A tavalyi gyakorlatnak megfelelően ebben az évben is az újszegedi pártszervezet, a népfront és a tanácstagok véleménye alapján jelölték ki, hogy Újszegeden hol épüljön járda. Ébredő határ Minden percet kihasználva dolgoznak a földeken Évszázadok óta nemcsak nagyon sok örömet szerzett, mutatott fel a szegedi táj, hanem nagyon sok gondot, szomorúságot is. A homokvidékeken, kezdve az intenzívebb kultúrák kialakításától, pár évtizeddel korábbig, bizony keserves volt a földművelők élete. A szeszélyes időjárás, a szélfújta homok, a bérlet, a mindennapi létért való küzdelem nyomorgatta őket. A fekete földi községekben ugyanezt tapasztalhattuk: a Tisza—Maros háromszögben gazdagon termett a zsíros, fekete föld, de adott bajt, gondot te eleget. Különösen tavasztájt, ha esősebb időszak járja, „felveti” a falvakat a belvíz. Ez a tavasz sem kényezteti el a mezőgazdaság dolgozóit, s már eddig ss igen komoly károkat okozott: elmaradtak a szántásokkal, késnek a primőrök, több ezer holdat „kimosott” az őszi vetésből, megdrágulnak a termelési költségek a nagyüzemekben. Hét elején kiderült az idő, mindenfelé benépesült a határ, azon igyekeztek, hogy megszüntessék az eddigi elmaradásokat. A kübekházi Sarló és Kalapács Termelőszövetkezetben az elmúlt esztendőt mérleghiánnyal zárták a tagok. S most sem jár jó világ a közös gazdaságra. 130 holdon kell kiszántaniuk az őszi búzót, takarmánygabonából pedig minden valószínűség szerint 70 holdat. Az átló kultúrákból az eddigi kiesés 1 millió 200 ezer forint. Lucernából te jelentős lesz a kiesés. A napos időt kihasználták, elvetettek 20 hold borsót, elduggattak 4 holdon fokhagymát. Munka bőven akadna, összesen 2 ezer 700 hold vár „tavaszi művelésre”, azonban mindössze 400 holdra tudnak erőgépekkel rámenni. Óvatos becslések szerint ez az esős, megkésett, szeszélyes tavasz 2, 2 és fél millió forintjába kerül a gazdaságnak. A szövetkezetiek nem csüggednek — bár a háztáji kertek primórtermesztésében ie jelentős károkat okozott a „vízözön” —, mihelyt az esőzések után a talaj engedi, azonnal megkezdik a munkát. Vigaszukra szolgál, hogy már elkészült a falu vízrendezési terve és ehhez ju idén némi támogatást is kapnak, így a munkák megkezdődnek. • A partosabb, homokosabb részeken a héten a csepergő eső ellenére sokan dolgoztak. A szőrégi fóliáskertekben serénykedtek az emberek, hogy minél hamarabb jelentkezhessenek a piacon a salátával. A szőlők, a gyümölcsösök benépesültek, a mórahalmi Haladás Szakszövetkezet szőlőjét is metszették. Más időben Gergely napkor már a krumplit vetette Ábrahám János — Mórahalom alatt lakik tanyájában —, most meg csak a vizet engedi le a földről, ahova majd a burgonya kerül. Baranyás Józsefet sem ijesztette meg a cseperésző eső, a domaszéki Béke Szakszövetkezet tagját, aki szántott, s borsó alá készítette a talajt. A Szegedi Állami Gazdaság a jó gazdaságok közé tartozik. Igen nagy területen rendezkedtek be szőlőtermesztésre. A héten sokan munkát találtak a kerezei telepítésen. Németh Vince lucerna fogasolásánál szagoskodott. Kissoron a Szgedi Állami Gazdaság mukásai mellett szakszövetkzeti tagokkal is találkoztun Nehéz, kedvezőtlen a tavai a földművelők reményei csak akkor válhatnak valóra, ha minden percet kihasználnak, „s idejében” befejezik a tavaszi munkákat. Sz. Lukács Imre Ábrahám János vizet enged le a földjéről Lucerna fogasolás Elhunyt Blaha Béla A Szakszervezetek Országos Tanácsának és a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének elnöksége mély fájdalommal közli, hogy Blaha Béla elvtárs, a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöke, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete elnökségének tagja hosszas betegség után március 27-én elhunyt. A Szakszervezetek Országos Tanácsa és a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének Központi Vezetősége Blaha Béla elvtársat saját halottjának tekinti. Temetésére a szakszervezeti mozgalom vezetőiből és a harcostársakból bizottság alakult. A temetés időpontjáról később történik intézkedés. * Blaha Béla 1913. október 29-én Hódoscsépányban született, bányászcsaládból. 1945 januárjától a bányászszakszervezet királdi csoportjának elnöke. 1946-tól az ózdi körzeti bányászszakszervezet titkára. 1948-tól a Borsod megyei pártbizottság ipari osztályvezetője, majd 1951- től a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára volt. 1967 januárjában választották meg a Szakszervezetek Országos Tanácsa elnökévé. Számos állami kitüntetés tulajdonosa. Érdemeinek elismeréseként 1965- ben a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével tüntette ki. Halálával igaz munkásszív szűnt meg dobogni. Élete a sokgyermekes bányászcsaládok nehéz sorsa volt Tizennégyen voltak testvérek, s mint közülük a legidősebbnek, neki kellett először megfognia a csákány nyelét. Harcos volt, következetes és elvhű, szerény és egyszerű. nagyon szerette az embereiket. a munkásság, a nép iránti felelősség- és kötelességérzet hatotta át. 1944 decemberében belépett a Magyar Kommunista Pártba. Kiemelkedő személyisége volt a társadalmi, a politikai közéletnek. Előszezon a Balatonnál A szokatlanul korai húsvét miatt az idén a megszokottnál előbb, már március 27-én megkezdődött az előszezon a Balaton déli partján. A Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat megnyitotta a siófoki Európa Szállót és Éttermet, a balatonszéplaki Touring Hotelt és a Piroska csárdát. Magyar—román mezőgazdasági együttműködés Dr. Gergely István mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes és Ion Moldovan román mezőgazdasági és erdészeti miniszterhelyettes pénteken a MÉM Váci utcai bemutatótermében aláírta a két ország szakminisztériumainak 1970. évi együttműködési munkatervét. Az aláírásnál ott volt dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, valamint Dumitru Turcus, a Román Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete. Felelősségvállalás Előfordul, hogy az emberek a reform lényegét bizonyos negatív jelenségekkel, a fogyasztói árak emelésével, a vállalati manipulációkkal, az egészségtelen munkaerő-vándorlással azonosítják. Ezek a vélemények egy dolgot félreérthetetlenül tükröznek: a reform kedvező hatásai többnyire még nem tapasztalhatók szembetűnően a munkahelyeken. Főként azért, mert az új követelményeknek megfelelően nem korszerűsítették a vállalat belső szervezetét, mechanizmusát. A műhelyek, az üzemek lényegében ugyanúgy dolgoznak, mint 3—4 évvel ezelőtt. De minek kellett volna változnia? A termelő részlegek ma is alapvetően végrehajtó szervezetek, s ritka kivételtől eltekintve nem állnak közvetlen kapcsolatban a megrendelőkkel, a lehetséges partnerekkel. A termelés technikája, a feladatok jellege sem változott észrevehetően az utóbbi esztendőkben. Ez is természetes. De az már kevésbé, hogy a termelés szervezetlensége, a vezetés színvonala is a régi. A kapkodásból, az anyaghiányból, a selejtgyártásból a fegyelmezetlenségből adódó károkért például ma sem felel senki, mintha legalábbis természeti csapásról lenne szó. Helyenként úgy is beszélnek a vezetők ezekről a hibákról, mint tőlük független objektív nehézségekről. A jól szervezett termelésnek, épen úgy, mint a lelkiismeretes, gondos vezetésnek, felelősségvállalásnak megvan a maga sajátos mechanizmusa. S e kétféle mechanizmus szoros kapcsolatban is áll egymással, s közülük a vezetői hatáskörök és kötelezettségek rendezésének van meghatározó szerepe. Nevezetesen a vezetők között olyan munkamegosztásra van szükség, amelyben minden feladatnak van felelős gazdája. Tehát, ha valamilyen feladatot nem vagy rosszul végeznek el, akkor azért minden esetben valaki anyagilag, erkölcsileg, sőt, szükség szerint, büntetőjogilag is felel. A jól dolgozó szakembert és vezetőt pedig, a megérdemelt anyagi és társadalmi elismerés övezi. A jogokat és kötelességeket tehát mindenekelőtt a vezetés különböző lépcsőfokain kell rendezni, s ezt követően lehet csak a beosztottaktól is számonkérni. A fegyelmezetlenség, amelyre például oly sok vezető panaszkodik, nem annyira a társadalom „laza erkölcsi felfogásából", mint inkább az adott vezetés színvonalából következik. Mert ahol az egyenletes anyagellátás, a futószalag, a jól szervezett munka diktálja a termelés ritmusát, senki nem ér rá fegyelmezetlenkedni. S kedve sincs hozzá, ha anyagilag egyértelműen a jobb, a több munkában érdekelt. A vezetők felelősségét azonban nem szabad formálisan, mechanikusan értelmezni, ahogy ezt többnyire az elavult vállalati belső mechanizmusok teszik. Vagyis az érdemi munka végzése helyet nem szabad a vezetőket levelezés-, feljegyzésgyártásra, magyarázkodásra, „bőrpapírok” produkálására serkenteni. A felelősségáthárítás, a labdázók rendkívül kifinomult módszereivel csak akkor szakíthatunk, ha bátor kezdeményezésekre, kockázatvállalásra ösztönözzük a vezetőket. Ha olyan szellem és belső mechanizmus alakul ki, amelyben a vezetők nemcsak a megtett intézkedésekért felelnek. (Mert különben az, aki nem dolgozik, nem intézkedik, semmiért sem felel.) Hanem a meg nem tett intézkedésekből, a kihasználatlanul hagyott lehetőségekből származó kárért is felelnek. Anyagilag és erkölcsileg, sőt, szükség szerint büntetőjogilag is. A felelősség ilyen érdemi értelmezésére csak akkor van lehetőség, ha a vezetők joga és kötelessége a kockázatvállalás is. Vagyis esetenként olyankor is merjenek intézkedni, amikor a kínálkozó nagy előnyök nem tekinthetők 100 százalékosnak. Nem szabad tehát azt a vezetőt büntetni, aki körültekintő mérlegelés után az adott időpontban helyesen döntött, noha döntését az élet utólag nem igazolta. (Például azért, mert közben a közgazdasági feltételek előre nem látható módon változtak.) A kockázatvállalás lehetősége az aktivitást, mint fontos vezetői tulajdonságot hangsúlyozza, de semmiképpen nem jelentheti az érdemi felelősség ködösítését, vagy tompítását. Minden szempontból színvonalas és felelősségteljes munka teheti csak a széles dolgozó rétegek számára érzékelhetővé a reform eredményeit a mindennapok gyakorlatában, s nem utolsósorban az élet- és munkakörülmények fokozott javulásában. Kovács József Elüzem címet nyert a tízesztendős Szegedi Kábelgyár Fennállásának tizedik esztendejét kiemelkedő munkasikerrel köszöntötte a Szegedi Kábelgyár. 1969 évi eredményeivel elnyerte a megtisztelő élüzem címet, valamint a Magyar Kábel Művek munkaversenyében az első helyet szerezte meg. Ebből az alkalomból tegnap, pénteken ünnepséget rendeztek a gyárban. Az ünnepségen részt vett dr. Biczó György, a Szeged megyei jogú városi tanács vb elnöke és Horváth János, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának munkatársa is. Dr. Varga Dezső, az MSZMP Szeged városi bizottságának titkára mondott ünnepi beszédet. Megemlékezett hazánk felszabadulásának történelmi jelentőségéről és a gyár dolgozóinak elismerését fejezte ki a szép munkasiker, a tízesztendős üzemi évforduló alkalmából. Ezután Zentai Ernő, a Magyar Kábel Művek vezérigazgatója átnyújtotta az élüzem cím elnyerését tanúsító oklevelet és a vándorzászlót Kakuszi Gézának, a szegedi kábelgyár igazgatójának. A Szegedi Kábelgyár megalapításában, megszervezésében nyújtott tevékenységükért tizenhárman kaptak bronzplakettet, 33 dolgozó vezérigazgatói dicséretben részesült. Kiemelkedő munkájukért 65-en vették át a kiváló dolgozó jelvényt és oklevelet. Kitüntették a legjobb szocialista brigádokat. A gyár 380 dolgozója között 210 ezer forint pénzjutalmat osztottak szét. A vendégek gyári körsétán ismerkedtek meg az új berendezésekkel, csarnokkal, majd a kábelgyár tízéves fennállása alkalmából készített díszalbumot kaptak. SZOMBAT, 11970. MÁRCIUS 28. DÉLMAGYARORSZÁG 3