Délmagyarország, 1970. május (60. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-26 / 121. szám

Szemlélődés a jobb parton Még nem vehetünk egészen búcsút a Marostól, de az eddiginél jobban oda kell figyelnünk a Tiszára. Tegnap délután elindultunk a jobb parton fölfelé, hogy a helyszínen tájékozódhassunk. Szegeden a már-már megszokott képet hagyjuk magunk mögött: változatlan erővel töltik a homokzsákokat, fóliával házasítva rakják a rakparti sétány mellvédjéhez, a Gyermekklinika előtt kövekkel töltik az uszályokat Tápén sem találunk semmi rendkívülit, legfeljebb azt, hogy a kompon még mindig költöznek családok a Maros—Tisza szögéből, a Rétről, a faluba, de közvetlen veszély ott sincs. Nem mi mondjuk, akiknek kedves minden a környéken, hanem a messziről idevetődött vízügyi szakemberek: erős a tisza gátja. Jólesik ez a megállapítás, de az intő példák és az előrejelzések nem tehetnek elbizakodottá bennünket Alig hagyjuk el Tápét, többszörös hosszú homokzsákfal koronázza a szemmel alig észrevehető kis mélyedéseknél a töltést Itt az olajmezőt védik az erősítéssel. Az algyői hídig mindenütt előkészületi munkákat látunk. Vezetik a villanyt, teherautók hordják a homokzsákokat, csomókba rakják, hogy kéznél legyen, ha netán kell. Bakson és Gyálaréten töltik homokkal a zsákokat. Algyőn a tanácsháza előtt halljuk, hogy a hangszóró a 16—60 év közötti férfiakat szólítja lapáttal felszerelve. Oláh Sándor tanácselnök megnyugtat, nincs veszélyben a falu. Éppen az előkészületi munkák időbeni elvégzésére kért embereket a vízügy. Annyi a baj csupán, hogy a munkára fogható algyői férfiak többsége szegedi üzemben dolgozik. Nagy a dilemma, hivatalos értesítést várnak a tanácsnál. Az előrelátás csak arra biztathat bennünket, hogy a gátjainkat védjük. A falu alatt kerek tavakban fakadó víz gyűlik. Szakemberek szerint ez nem jelent veszélyt ebben a helyzetben a faluban, sőt bizonyos ellennyomást szolgáltat az élő vízzel szemben. A hídon túl, az algyői főcsatorna torkolatánál érjük utol Négyessi Imre főmérnököt. Szemlére indul egészen A Maros áradása miatt több tankállomást, valamint 16 termelő olajkutat lezártak a szegedi szénhidrogén medencében, a Tisza—Maros közötti terület lelőhelyein. Amint Juratovics Aladár tegnap késő délután közölte, a helyzet némileg változott; mód nyílt arra, hogy 14 kutat újból termelésre fogjanak. Visszaszerelték a működtető villanymotorokat, műszereket, s ezután elindítják az olajtermelést. Az üzem azonban így sem adhatja az egy napra tervezett olajmennyiséget, hiszen továbbra is zárva marad a 9 Csongrádig. Szívesen csatlakoznánk hozzá, de jó szándékkal leint bennünket, azt látnánk följebb is, ami itt van. Rend, előkészület és nyugalom , Dombi János segédőrt nem magas hivatala, hanem régi gáton töltött szolgálata miatt kérdezzük, mi a véleménye a rábízott gátszakaszról. Megfontolt embernek látszik, úgy tűnik, nagyon szereti ezt a folyót. Nyoma sincs a hencegésnek, amikor azt mondja: — Bátran jöhet itt akár 1 méternél is magasabb áradás a mostanira, nem tehet kárt. Erős a gát. És bizakodók az emberek. H. D. A kapott tájékoztatás szerint a Nagyalföldi Kőolaj és Földgáztermelő Vállalat szegedi üzeme felkészült a különleges helyzetre. Esetleges elöntés nem érinti váratlanul a termelő üzemet. Részletes tervet dolgoztak ki a veszély esetére, arra, hogy milyen sorrendben zárják le a kutakat, helyezzék biztonságba a berendezéseket. A Tisza— Maros szögben egyébként 3 és fél méter hosszúságú acélcsövekkel jelölték meg a kutakat elöntés esetére, összesen 5 brigád — egyenként 25 fővel — áll készenlétben a veszély elhárítására, a mentésre, a brigádok kezében ott van a részletes utasítás, amelynek alapján késedelem nélkül cselekedhetnek. A Tisza és a Maros melletti területek különösen veszélyeztetett helyén azonban még ennél nagyobb biztonságra törekedtek. Az üzem a rendkívüli körülmények között mindent megtesz az olajtermelés folytatásáért, a vízügy szakemberei szervezetten biztosítják a körülményekhez képest nyugodt munkát. A szegedi kőolajfúrási üzem több kutatóberendezése dolgozott a Tisza—Maros háromszög területén, s ezek közül kettő befejezte a munkát. A többi berendezés félbehagyta a munkát, illetve biztonságba helyezték a félig lemélyített, kivizsgált kutakat. Mivel a fő tevékenységi terület az algyői mezőn van, a kutatók a termelővállalathoz hasonló feltételek között dolgoznak. Bt. : Újból működik 14 olajkút - Készültség az olajmezőn és számú több kút. tankaHomas és Pakadó vizek Algyön Töltéserosites a lapéi védővonalon Szeged játszóterein önfeledt vidámsággal rúgják a labdát, miközben a felnőttek végig a Maros és a Tisza gátjain gigászi küzdelmet vívnak a természet erejével , a vízzel. A vízzel, amely egyszer az életet, máskor pedig a pusztítást, egy emberöltő munkájának semmibe menését jelentheti. Nem dicsekedhetünk azzal, hogy az időjárás nagyon elkényeztetett mostanában bennünket. Közép-Európa vízgyűjtő medencéjének országaiban (Románia, Magyarország, Jugoszlávia) nagy gondot jelent az árvíz, az árvízveszély. Románia 39 megyéjéből 37-et sújtott az árvíz és a veszélynek még nincs vége. 726 ezer hektár földet elöntött a víz, miközben nagyrészt elpusztította a mezőgazdasági kultúrát, összeomlott 9300 ház, elpusztult 28 ezer számosállat, 265 ezer embert ki kellett telepíteni, számosan meghaltak. Jugoszlávia egy részén a vizárral küzdenek, miközben a tengerparton esik a hó. Földrengés és árvíz pusztít a Szovjetunió egyes területein is. Hazánkban több mint 34 ezer ember vívja hősies küzdelmét éjjel-nappal a Szamos, a Körös, a Tisza és a Maros gátjain. Nagy pusztítást végzett sajnos az árvíz Szabolcs-Szatmár megyében és most már nálunk is. Mi van jelenleg megyénkben? Az első árvízveszély a Maros mentén alakult ki május 21-re, amikor a vízmagasság elérte a 624 cm-t, túlhaladva az 1932-es magasságot. Veszélybe kerültek a Maros jobb partján levő községek és Makó város. A magyar és a szovjet hadsereg egységei, a rendőrség, a karhatalom, a munkásőrség, a felnőttek és fiatalok, a vízügy, a tanácsok dolgozói — egyszóval minden ember — éjjel-nappal, hideg esőben és sárban nagy elszántsággal védték a töltéseket. Ember és gép, élő és holt anyag — miyt a veszély legyőzését szolgálta. Mégis úgy tűnt ekkor, hogy minden hiába. A kedvezőtlen esős idő következtében a gépek órákon át nem tudták a védőeszközöket szállítani a gátak felázott talaján. A víz óráról órára emelkedett, a buzgárok száma és veszélyessége növekedett. Ilyen helyzetben a Megyei Árvízvédelmi Bizottság elemző, felelős vita után — május 21- én 6 óra körül — úgy döntött, hogy Makó és Maroslele lakosságát át kell telepíteni mindenekelőtt Hódmezővásárhelyre, majd Szentesre. Nehéz volt dönteni, mert mindenki tudta, hogy egy harmincezres város és több község teljes, vagy részleges kiürítése milyen nagy megrázkódtatást jelent a lakosság számára. Kiszakítani őket megszokott, otthoni környezetükből, idegen helyre szállásolni őket, otthagyni kisebb-nagyobb személyes vagyonukat — ez tragédiával felér, mint ahogy az is. Csak két választás volt: helyben hagyni a lakosságot, vagy kitelepíteni. Makó város felett 3—4 méter magas víz magasodott. Egy gátszakadás beláthatatlan következményeket okoz. Az ember iránti tisztelet és felelősség nevében a kitelepítés mellett kellett dönteni, mert nem tehettük az emberek tízezreinek életét kockára. Legdrágább az emberi élet, játszani ezzel — felelőtlenség. Számoltunk azzal is, telepítjük az embereket és a gátak között tudjuk tartani a vizet — mi lesz akkor? A válaszunk, hogy ez esetben kisebb hiba lesz a lakosság elköltöztetése, mintha otthagyjuk és kitesszük őket az árvíz pusztításának. Az előbbit a mi népünk megérti, de az utóbbit soha nem bocsátaná meg. Milyen vezetés az, amely nem számol kellően tízezrek életével? A döntés nyomán május 21—23 között mintegy 25 ezer embert kellett kitelepíteni. Ebből Hódmezővásárhelyre több mint 14 ezer ember került. Az áttelepülésnél mindenki vizsgázott: a kitelepítettek, a munkát irányítók, de azok is, akik az otthonukból kiszakítottakat befogadták. Az árvízveszély össztársadalmi üggyé lett. A gondok párosultak a megértéssel, a segíteni akarással. A gátakat védő, helyben maradt férfiak mondották: „nyugodtabbak vagyunk, mert családunkat biztonságbani tudjuk”. Velük értünk egyet és nem a kishitűekkel, a rémhírterjesztőkkel. A társadalom segítőkészsége sokoldalúan jelentkezik. Üzemek, hivatalok, tsz-ek dolgozói egymás után tesznek felajánlásokat az árvízkárosultak és veszélyeztetettek megsegítésére. Minden becsületes ember vállalni, osztozni akar közös gondjaink enyhítésében. Ez egyben mutatja népünk érettségét, fegyelmezettségét, humanitását. A jelenlegi helyzet is sok feladatot jelent: gondoskodni a kitelepített emberek ellátásáról és rendszeres tájékoztatásukról, megvédeni továbbra is a gátakat a szakadástól, biztosítani az otthagyott vagyonok védelmét, gondozni mind az elhajtott, mind a helyben maradt állatokat, folytatni a termelést az iparban és a mezőgazdaságban. Egy kicsit azok helyett is dolgozni kell, akiket jelenlegi helyzetünk a gátakra szólítottak. Mindenkinek megvan az össznépi erőfeszítést igénylő tennivalója. Csak így győzhetünk a természet erői felett. A vízvédelmi munkálatok során vigyázzunk az emberekre, az eszközökre, vegyük elejét bármilyen hanyagságnak, vagy pazarlásnak. A kitelepítettektől továbbra is fegyelmezett magatartást kérünk. Az áttelepülteket fogadó lakosságtól emberi megértést és segítőkészséget. A pártszervezetek és a többi politikai szervek legyenek a közhangulat egészséges formálói. A gátakat védő hadseregtől, a közerőktől lankadatlan erőfeszítést várunk, hogy továbbra is megvédhessük a településeket a vízáradattól. A karhatalom vigyázza a rendet és az otthagyott javakat. Lépjenek fel törvényeink szigorával az esetleges tolvajok, a rend, a fegyelem megbontóival szemben. A kormányzati és pártszervek nagy együttérzéssel kísérik figyelemmel népünk erőfeszítését és egymás után jelennek meg olyan rendelkezések, amelyekkel a károsultak helyzetén kívánnak segíteni. Csak az elismerés hangján szólhatunk arról az emberi és technikai segítségről, amelyet az ország más megyéi és városai nekünk nyújtottak. Az árvízveszély a Maros mentén valamelyest csökkent, de még nem múlt el. A víz apadása igen lassú, a töltések egyre jobban eláznak, a védekezés továbbra is intenzív, éber erőfeszítést igényel. Ezzel együtt a védekezést kiterjesztettük a Tisza gátjainak és a Tisza—Maros torkolatának védelmére. A Tisza vízszintmagassága egész megyénk területén — Csongrádtól Szegedig — gyorsulóan emelkedik. Emiatt a Maros vízmagassága lassan csökken. A Tisza május 24-én huszonnégy óra alatt tíz centimétert nőtt, s eléri a 907 cm-t. A Maros ugyanezen idő alatt 6 centimétert apadt. A Tisza legmagasabb árhulláma még nem ért hozzánk. Éppen ezért elkészült Szeged árvédelmének terve, amelyet a Megyei Árvízvédelmi Bizottság egyeztetett saját tervével — figyelembe véve a Makó és környékén szerzett tapasztalatokat. Az árvízveszély leküzdésében baráti segítőkészség van a magyar, valamint román és jugoszláv vízügyi szervek között. Az időjárás eddig nem volt kedvező a védekezéshez. Tapasztalható helyenként a kifáradás jelei a gátak védői között is. Minden okunk megvan tehát, hogy további erőfeszítésre és helytállásra kérjük fel megyénk dolgozóit és minden olyan szervet, szervezetet, akik valamit is tehetnek az árvízveszély elhárításában. A gátak védelmét eddig sem adtuk fel és így lesz ez a jövőben is. Ilnlinon és a Maros jobb part oldani a KUIdján levő községekbe — ha a helyzet nem romlik — nem hosszú idő múlva meg lehet kezdeni a visszaköltöztetést. Ezt az illetékesek szervezetten megoldják. A kitelepített lakosság visszaköltöztetése a vízveszély alakulásának függvénye. Tekintettel arra, hogy a veszély nem múlott el, egyelőre nem lehet a lakosságnak visszaköltözni. Erről a hét végén már többet tudunk mondani. Nem volna jó, hogy egy idő előtti teljes visszaköltözés után ismét riadóztatni kellene a lakosságot. Nem szabad tízezreket meggondolatlanul rángatni. Ebben a kérdésben is nyugodt magatartást kérünk a kitelepítettektől. Sorsukkal felelősségünk tudatában törődünk. Hódmezővásárhely kórházában már megszülettek az első makói gyerekek. Az élet halad tovább feltartóztathatatlanul. És ez így van rendjén. Hemingway-vel együtt valljuk: ,,az ember nem arra született, hogy legyőzzék”. A testvérváros segítő felajánlása Szabadkai vezetők Szegeden A Maros magyar szakaszán az immár kilencedik napja tartó megfeszített árvízvédelmi harc, s újabban a Tisza makacs áradása Szeged felé fordítja az ország figyelmét. Szeged testvérvárosa, Szabadka lakossága is segítőkészségével fordul felénk a védekezés előkészítésében, noha a Tiszán levonuló árhullám komoly erőpróba elé állítja jugoszláv szomszédunkat is. Tegnap délelőtt Szabadka párt-, tanácsi és szakszervezeti vezetői felkeresték Sípos Gézát, az MSZMP Szeged városi bizottságának első titkárát. A jugoszláv testvérváros küldöttsége közvetlen segítséget ajánlott fel a szorongatott helyzetű Szegednek. Adott esetben gépjárműveket küldenek át a szállítás erősítésére, férőhelyeket biztosítanak, takarókról és más szükséges dolgokról gondoskodnak. Szabadka képviselőinek baráti segítségnyújtását szeretettel fogadta és megköszönte Szeged nevében Sípos Géza, és hozzátette, hogyha úgy hozná a szükség, a felajánlott segítséggel élni fogunk. Értesítés a makói érettségiző diákoknak A Csongrád megyei tanács vb művelődésügyi osztálya értesíti a makói középiskolák érettségi előtt álló tanulóit, hogy az érettségi szóbeli vizsgákat minden makói középiskola az eredetileg tervezett időben tartja meg. A tanulók készüljenek a vizsgákra és kísérjék figyelemmel a napi sajtót, ahol a vizsgák osztályonkénti helyéről és idejéről pontos tájékoztatás jelenik meg. A Hódmezővásárhelyre és Szentesre kitelepített érettségizők az illetékes városi művelődésügyi osztályon, a Makón és környékén tartózkodók pedig iskolájuk igazgatóságánál is érdeklődhetnek.