Délmagyarország, 1970. május (60. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-30 / 125. szám

A Maros-toroktól a határig Nehéz most megállapítani a nagy víz láttán, meddig Maros és honnan Tisza. A gát sem árulkodik, mert egy­formán erős mindkettő. Tar­tok tőle, hogy csak én látom egyformának, hiszen a felszí­ni látszatból ítélek csupán, betérek hát szakvéleményért a 3-as számú gátbiztosi ház­ba. Vánkai László, a körzet védelmének helyettes veze­tője első szóra megnyugtat: stabilan állunk. Körútjáról érkezik vissza Németh Jó­zsef gátbiztos, ő mondja, jó­val kevesebb a szivárgás, mint 1967-ben volt. Igaz, hogy ez a kevesebb is kárt tesz a kertekben, de más ag­godalomra nincsen ok. Ma­gyarázatot is keresnek mind­járt, miként lehet, hogy ke­vesebb víz szökik át a men­tett oldalra, mint három év­vel ezelőtt, alacsonyabb víz­állásnál? Azért talán, mert az akkori áradás már eltöm­te a járatokat. Bekapcsoló­dik a beszélgetésbe a nyug­díjából visszatért, ismét tett­re kész Négyesei Imre egy­kori árvízi főmérnök is. Megállapodásra jutnak ha­mar: a Marosnál is az okoz­ta a gondot, hogy 1932 óta „alvó” töltést talált a víz, azért támadt olyan sok buz­gár. A gáton végig nyugodt munkával homokzsákokat raknak a víz várható emel­kedése elé. A legtöbbet mon­dó előrejelzést is meghajaz­­zák 60 centivel. A vastorony­nál dorozsmaiak, errébb ka­tonák. A Bertalan-emlékosz­­lopnál honvédségi úszó jár­műveket szerelnek össze, kővel töltik majd meg őket, hogy tartalékul szolgáljanak egyre gyarapodó társaikkal esetleges veszedelem idejé­re. A partfürdő lábas kabin­jaiba is beúszik már a víz, de a gát itt is biztos, to­vább folytatják hát a rá te­lepülő betonút alapozását. A hídon túl — lefelé haladva — hiányoznak a sorba ra­kott homokzsákok. Csomó­ban ugyan oda vannak már készítve, de nem volt még szükség árvízi szolgálatra ál­lítani őket. Gépek zaja jelzi, hogy a kenderipari vállalat partmenti gyárában tovább folyik a munka. Valahol a fűvészkerti lejáró tájékán szentmihályteleki emberek­kel találkoztam, ide jöttek füvet kaszálni, hogy jobban tapadjon a homokzsák , mert náluk azt mondják, elég erős a gát. Mehetek nyugodtan a ha­tárig, anélkül, hogy érdekes megjegyezni való akadna. Illetve dehogynem ! Van az, csak mi már egy kicsit át­programoztuk agyunkat a meglepetésekre. Hát az nem érdekes, hogy itt békés ka­szások kopaszítják a töltés lábát? Vagy az, hogy ott áll­nak a tiszaszigetiek az új­­szentiváni szivattyúnál? Víz­nézőbe jöttek, mert ma már el akarják végre kezdeni a fűszerpaprika ültetését a téesz földjén. Úgy tűnik, legkönnyebb a dolga a határig terjedő sza­kasz külön kis védelmi egy­ségének. Fakadó vizük ugyan nekik is van, de szorítógáz tartja féken. A ószentiváni szivattyúháznál, a tiszaszi­­geti csatornában buzgárt ész­leltek, de hamar megtalálták az ellenszerét, több vizet engedtek a csatornába, hogy sakkban tartsák. Sikerült is. Az egyik ásott kútban deré­kig ér a víz. A szokásostól eltérően úgy kell ezt érteni, hogy a talajszinttől fölfelé derékmagasságig. Homokzsá­kok övezik a kút káváját, hogy meg ne szökhessen. Azért nem jelent ez sem ve­szélyt a gátra, mert kris­tálytiszta a vize, és nem emelkedik tovább. H. D. Dolgozunk és védekezünk A szegedi iparvállalatok dolgozói e rendkívül nehéz helyzetben az emberi tisztes­ség, együttérzés és fegyelme­zettség legszebb példáját ad­ják. A termelés nem állhat meg. A termelőmunka fe­gyelmezett folytatása éppen annyira közügy, mint a gá­tak védelme. Kettős feladat hárul most ránk: védekezni az ár ellen, hogy termelni, élni tudjunk, s fegyelmezet­ten termelni, hogy védekezni tudjunk. Az iparvállalatok vezetői megnyugtató híreket adtak a termelés helyzetéről. A Kenderfonó és Szövőipari Vállalat vezérigazgatója, Tóth László elmondta, hogy nyolcszáz dolgozójuk hiány­zik. Körülbelül négyszázan a gyárakból indultak a gátak­ra, négyszázan pedig nem tudnak bejárni, hanem lakó­körzetükben vesznek részt az árvízvédelmi munkákban. Az elmúlt kilenc nap alatt a gyárak fonodáiban 96,5 szá­zalékra, a szövödékben pe­dig 85,3 százalékra teljesí­tették a termelési tervet. A legnagyobb nehézségek­kel az újszegedi központi gyár küszködik, mivel a legtöbb dolgozó onnan hiány­zik. Reménykednek azon­ban, hogy majd két plusz műszakkal „helyrehozzák” a termelés frontját. Szállítási kötelezettségeiknek eddig eleget tudtak tenni, s ha a következő időszakban érez­hető is lesz a május végi le­maradás, később mindent pótolnak. A szegedi textilművek munkásállományából 300-an hiányoznak, de a termelés eddig zavartalan volt, nincs lemaradásuk. Az alapanyag­­ellátás is zökkenőmentes, a készárut pedig soron kívül szállítják a budapesti gyá­rakba, további feldolgozásra. Hétfő óta harminc férfi dol­gozójuk állandóan a gátakon van, s tegnap nyolcvan tex­tilgyári munkás indult el műszak után a gyálaréti ho­mokbányába — mondta Móczán Lajos igazgató. A szegedi kábelgyárban változatlanul kielégítő a ter­melés menete, akik most be­járnak, azok kétszeres erő­feszítéssel igyekeznek helyt­állni a gépek mellett. Gyor­san eleget tettek az áram­szolgáltatás kérésének és több mint 200 kilométer hosszúságú kábelt készítettek, hogy a megáradt folyók gát­jait ki tudják világítani. Elmondta Kakuszi Géza igaz­gató, hogy a tavalyi 500 mil­lió forintos termelési ér­tékkel szemben az idén 620 milliót terveztek, de azt is felemelték később 680 milli­óra. Ezt a nagymérvű növe­kedést új gépek üzembehe­lyezésével és a gyártási struktúra átszervezésével, a termelékenység javításával kell elérniük. A kábelgyár jelenlegi ter­melési teljesítése körülbelül 95 százalékos. Partnereik rendben megkapják gyártmá­nyaikat, kivéve a Budapesti Híradástechnikai Gyárat, amelynek azért nem tudtak időben szállítani, mert a szegedi kábelgyár sem kap­ta meg a Pamutnyomóipari Vállalattól a megrendelt tex­tíliát, amelyet a kábelek szi­getelésénél használnak fel. A szegedi konzervgyár igazgatónője, dr. Ábrahám Antalné örömmel mon­dta, hogy a munkafegyelem, az összetartás minden elis­merést megérdemel. Húskon­zerveket, fagylaltot készíte­nek és kisebb üvegekbe rak­ják a tavaly tartósított be­főtteket. Várják az idei első zöldborsó-szállítmányokat, felkészültek, hogy a jövő hé­ten megkezdődik a borsó­szezon, amely más eszten­dőkben május 25-én szokott beköszönteni. A szegedi szénhidrogén-me­dencében sem állt meg a munka. Juratovics Aladár, az NKFV szegedi üzemének ve­zetője elmondta, hogy mind­össze négy napig álltak a Maros menti olajkutak, s 1500 tonna olajtermelés ma­radt el. Jelenleg a tervek­nek megfelelő mennyiségű kőolajat és földgázt szolgál­tatnak a feldolgozó iparnak és a fogyasztóknak. A szegedi olajbányászok közül százan a gátakon dol­goznak. A nem termelő kuta­kat biztonságosan lezárták, az értékesebb műszereket és berendezéseket pedig bizton­ságos helyre raktározták el. Az olajmedence beruházásai­nak munkái ezekben a na­pokban sem szünetelnek, bár az építési anyagok szállítá­sában van pótolni való. G. : Az ellennyom­­ó medence egyik szektora a Móra-parkban Vásárhelyen érettségiznek a makói diákok A Csongrád megyei tanács művelődésügyi osztályának rendelete szerint a makói középiskolák érettségiző osz­tályai számára a szóbeli érettségi vizsgákat — az ár­vízveszély miatt fennálló rendkívüli körülmények kö­vetkeztében — Hódmezővá­sárhelyen szervezik meg. A művelődésügyi osztály közlé­se szerint a József Attila Gimnázium IV/A osztálya június 8, 9 és 10-én a Petőfi Sándor általános iskolában, IV/B osztálya pedig június 2-án és 3-án a Bethlen Gábor Gimnáziumban érett­ségizik. A Juhász Gyula me­zőgazdasági szakközépiskola és gimnázium IV/A szakkö­zépiskolai osztálya június 4, 5, 6-án érettségizik a Kos­suth Zsuzsanna szakközép­­iskolában, IV/B gimnáziu­mi osztálya pedig június 9, 10 és 11-én a Petőfi Sán­dor általános iskolában. Tekintve, hogy a makói diákok közül e pillanatban Szegeden is igen sokan tar­tózkodnak, a közgazdasági technikum kéri érettségiző tanulóit, hogy jelenlegi cí­müket sürgősen közöljék is­kolájukkal. Az érettségi vizs­gák helyére és időpontjára az iskola igazgatóságától kapnak majd értesítést. Továbbra is fegyelmezetten Hosszú hetek óta tart a küzdelem a megáradt fo­lyókkal. A veszélyeztetett területek lakossága nagy figyelemmel várja az újabb és újabb híreket az árvíz­­védelem frontjáról. Csong­rád megye az egész ország segítségével az elmúlt más­fél héten hatalmas méretű védelmi munkálatokkal ki­védte a fenyegető marosi veszedelmet és gondosan felkészült az áradó Tisza elleni védekezésre is. A gá­takon folyó küzdelem mindnyájunk felelőssége és feladata. A megye lakos­sága megértette ezt a nagy felelősséget és feladatot, fe­gyelmezett, áldozatos ma­gatartásával meg is adja hozzá a megfelelő segítsé­get. Mindenki a maga he­lyén, Az árvízvédelem köz­katonájaként, a felelős ve­zetői posztokon, a termelő­munkában lelkiismeretesen, megfontoltan készült és ké­­szül a védelemre. Most mindenkit elsősor­ban a gátakon végzett munka érdekel. Ennek a küzdelemnek az eredmé­nyessége a következő na­pokban is nagymértékben függ attól, hogy a lakosság mennyire támogatja a ha­­déseit. A támogatás egyik lényeges eleme továbbra is a fegyelmezett magatartás, a különböző kósza híreszte­lések, az ellenőrizhetetlen forrásokból eredő rémhírek elutasítása. A lakosság ed­digi szilárd helytállását nem bonthatják meg fel­­felröppenő rémhírek, mert ez gyengíti a védelem ere­jét is. Az állami és az ár­­vízvédelmi hatóságok he­lyesen határozták meg a végrehajtandó feladatokat, és biztosították a végre­hajtásukhoz szükséges erő­ket és anyagi eszközöket. Ezt mindenki láthatta a Marcs menti védelmi mun­kálatok során is, amelynek eredményeként eddig sike­rült megmenteni Makót és a környező községeket. A megyei árvízvédelemnek ez a sikere sokban múlott a lakosság fegyelmezett ma­gatartásán. Az emberek megértették a kényszerű biztonságba való helyezés szükségességét, és a ható­ságok iránti bizalommal hajtották végre meghatá­rozott feladataikat. A Ma­ros mentén veszélyeztetett lakosság nagyszerű helytál­lása így megkönnyítette a védelem dolgát is. Most nagyon fontos, hogy mindenki a hivatalos fóru­moknak higgyen, és az eset­leges biztonsági intézkedé­seket maradéktalanul hajt­sa végre. Az árvízvédelmi figyelő- és jelzőszolgálat előrejelzései alapján eset­leg továbbra is sor kerül­het egyes települések, ut­cák, lakóházak lakosságá­nak kényszerű biztonságba helyezésére. Az erre vonat­kozó intézkedéseket a la­kosság időben, jó előre megtudja, lesz tehát ideje a szükséges előkészületek megtételére. Bár a Maros mentén sem szűnt meg még egészen a veszély, jelenleg a védelem v-i VI a * lova * oiiiiiuii w.* vékenykednek. A veszély tehát még korántsem mú­lott el. Ezért a lakosság minden erejével tegyen ele­get munkahelyi kötelezett­ségének — hiszen ezekben a nehéz napokban azok he­lyett is el kell végeznie a termelőmunkát, akik a gá­takon dolgoznak —, még akkor is, ha arról szerez tudomást, hogy lakhelye veszélyeztetetté vélt. Vál­laljon részt a védelem köz­munkálataiból, s eközben éberen őrködjön saját nyu­galma felett Leplezze le a rémhírterjesztőket és működjön közre a hatósá­gok és az illetékes szervek felvilágosító munkájában. Vöröskeresztes gyűjtőlap Az árvízkárosultak számára a lakosság pénzadományait a Minisztertanács megbízásából a Vöröskereszt gyűjti. A vöröskeresztes aktívák az itt bemutatott nyomtatott gyűj­­tőlappal keresik fel a lakásokat. Kérünk mindenkit, hogy csak erre a lapra fizesse be a segélyezésre szánt összeget, így az esetleges visszaélések elkerülhetők és a befizető biztos lehet abban, hogy pénzét valóban azok kapják meg, akiknek szánta Nem fertőzött a szegedi víz Minden ellenkező híreszte­lés dacára: a szegedi vízve­zetéki víz kifogástalan, iha­tó, semmiféle fertőző anya­got nem tartalmaz. Akik ve­zetéktörésről, coli-bacilus je­lenlétéről, vagy ehhez ha­sonlókról beszélnek, teljesen alaptalan hírt terjesztenek, rosszat tesznek vele maguk­nak és környezetüknek is. Felkerestük ebben az ügy­ben dr. Vetró Jánost, a Köz­egészségügyi és Járványügyi Állomás igazgatóját, aki nyo­matékosan hangsúlyozta, hogy csakúgy, mint mindig, ezekben a napokban is fo­lyamatosan ellenőrzik a sze­gedi ivóvizet, s abban a la­boratóriumi vizsgálatok sem­miféle elváltozást nem talál­tak, mert nincs is. A KÖ­JÁL nem adott ki sehol olyan utasítást, mely forralt víz fogyasztását javasolta volna, akik tehát ezt állítot­ták, tévedés áldozatául es­tek. Beszéltünk Szilléri László­val, a vízművek főmérnöké­vel is, aki szintén meglepe­téssel értesült a hamis hír­ről. Mint tájékoztatott, a vízműveknek — mivel még különben is messze a nyá­ri csúcsidőszak — nagy víz­­tartaléka van, jelenleg 32— 33 ezer köbméter a város na­pi fogyasztása, míg szükség esetén akár 46 ezer köbmé­ter vizet is tudnak szolgál­tatni. A város szennyvíz­­hálózata szintén megfelelően működik, a szennyvíz áteme­lése a Tiszába zavartalan.

Next