Délmagyarország, 1970. május (60. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-31 / 126. szám
Árvízműszakok A szegedi üzemek, vállalatok kollektívái újabb és újabb jelét adják segíteniakarásuknak. A szegedi öntöde dolgozói már a múlt vasárnap is az üzemben foglalatoskodtak, s most szabad szombat helyett ismét ötvenen vállaltak feladatot az öntödében. Árvízműszakot tartottak, hogy ezzel is segítsenek a rászorultaknak. A szegedi EMERGE Gumigyár teljes létszámmal, 940 emberrel dolgozott — szabad szombat helyett. A KISZ kezdeményezésére kivétel nélkül szinte mindenki jelentkezett, és elhatározták, hogy egynapi teljes munkabérüket, azaz 70 ezer forintot küldenek el a segélyalapra. Több dolgozó javasolta, hogy még egy szabad szombatot használjanak fel a rendkívüli munkára, mivel a 70 ezer forintot kevésnek tartják a károkhoz mérten. A Csongrád megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat szegedi vágóhídja és szegedi szalámiüzeme is rendes műszakot tartott tegnap, szombaton. Egynapi keresetüket ajánlották fel az árvízkárosultak megsegítésére. A Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalatnál — mint általában a konzervipari üzemekben — az ilyen szezonon kívüli időben minden szombat szabadnapnak számít. Ezúttal mégsem pihentek a paprikások, hiszen sok a kiesés a munkából, bőven van pótolnivaló. Az üzem legfontosabb részlegeiben szorgalmasan dolgoztak tegnap is. A Minőségi Cipőgyár szegedi gyárában a dolgozók már a múlt héten, 23-án sem tartottak szabad szombatot. Az árvízkárosultak megsegítésére ajánlották fel egynapi keresetüket, ezt a felajánlást váltották tettekre aznap az egyik műszak munkásai. Tegnap a másik műszakban dolgozók voltak soron a bajbajutottakért való munkálkodásban. A két szombaton összesen 50 ezer forintot teremtettek elő a nemes célra a cipőgyáriak. A napokban már hírt adtunk a jutaárugyáriak áldozatkész munkájáról. Most a vállalat dolgozói újabb módot találtak a segítésre. Az árvízvédekezésnél gondot okozott, hogy a fóliatekercsekkel csak 4 méter 20 centis töltésszakasz takarható el, a közel tízméteres vízmélység mellett. A KSZV központi gyárában, a Covema üzemrészben van egy szakaszosan működő hegesztőgép, amellyel a műanyagtermékek összehegesztését végzik. Az árvízvédelmi bizottság kérésére a vállalat műszaki főosztálya kis átalakítással ezt a gépet tette alkalmassá a fólia szélességének megduplázására. Ebből az „összevarrott”, 8 méter 40 centi széles fóliatakaróból szombat délig 3,2 kilométer hosszúságot készítettek el a Covema dolgozói. Éjjel-nappal, s ma, vasárnap is dolgoznak, ezzel is igen fontos segítséget adva a védekezéshez. A védekezésnél A gátak terheléséhez, a tíz mosások elhárításához nagy szükség van a kőre. Képünkön: uszályon érkezett követ raknak ki katonai egységek, hogy a veszélyeztetett részre továbbítsák Dupla fekete A szegedi emberek szívükbe zárták azokat a katona fiatalokat, akik itt segítenek a megáradt folyó partján. Igazán derék fiúk, tisztelet és becsület odaadó munkájukért. A Tisza-parti sétányon a rendet is őrzik. Nem szabad a vízpartra menni azoknak, akik nem vesznek részt a védekezésben. Ne zavarják a munkát, ne lábatlankodjanak. Három kislány figyeli a közgazdasági technikumnál serényen dolgozó honvédeket. Tanakodnak, hogyan mehetnének közelebb. Az őr figyelmezteti őket, hogy nem lehet tovább menniük. Kezükben táska, a táskából kőpalack kupakja látszik. A lányok zavarban vannak. A bátrabb megszólal: — Egy kis kávét hoztunk a katonáknak, ha elfogadnák. Az őr arca is barátságosabb lesz. Ez persze egészen más. A leányok leülnek a vadra, előszedik a csészéket és a cukrot. Egy-egy duplát kapnak a közelben dolgozó katonák. Az egyik fiú elmenőben mondja: — Kösz, lányok. Szia. — Szia. Hozunk máskor is, ha jól esik. — Aranyosak vagytok. G. I. VASÁRNAP, 1970. MÁJUS 31. Szolgálat után - szolgálat Második hete már, hogy a szokottnál jóval többször látni siető, szürke egyenruhás munkásőröket. Szolgálatot teljesítenek, segítenek az árvízvédelemben. A folyó miatt Makón a május 20-a körüli napokban volt a legnagyobb próbatétel. Már az első 24 órában a helybeli munkasorök segítségére siettek a szegediek, a szegedi járásiak, a csongrádiak, a szentesiek, a hódmezővásárhelyiek pedig a kitelepülők fogadásában, elhelyezésében működtek közre. Az utóbbi napokban Szeged gátjainak erősítésében, védelméért, a közrend és a fegyelem biztosításáért működnek együtt a munkásőrök a rendőri szervekkel, katonai alakulatokkal, a polgári hatósági szervekkel. S a helyzetről reális, megnyugtató felvilágosítást adnak a lakosságnak. Több százan összevont körzetekben, naponkénti váltással állnak készen arra, hogy azonnal segítsenek bárhol, ahol arra szükség adódik. A szegedi városi munkásőrség parancsnokságán a törzs tagjai tartanak szolgálatot, grafikonokon vezetik a Tisza és a Maros vízállását, amelyről óránként kapnak jelentést. Ennek alakulásától függ az elhatározás, hogy a különböző helyekre szétosztott erőknek rádión, telefonon milyen utasítást adjanak. Itt van együtt a szervezési csoport, amely az erők elosztásáról vezeti a nyilvántartást, gondoskodik a munkásőrök informálásáról. Itt van az ellátó csoport, amely a készültségben levő és szolgálatot teljesítő munkásőrök élelmezését, elszállásolását, tisztálkodási lehetőségeit intézi. S kint, a város egyik részén a készültségben levők szolgáló-pihenő váltással teljesítik feladataikat. Az utcákon is járőrszolgálatot teljesítenek. Sokan keresik, szólítják meg őket, és a kapott tájékoztatás után nyugodtabban térnek otthonaikba az emberek. Az üzemek, a munkahelyek sem feledkeznek el munkásőr dolgozóikról. A termelőmunkában pedig átszervezésekkel oldották meg a munkásőrök hiányát, s erről megnyugtató értesítéseket juttattak el a szolgálatban levő munkásőrökhöz. A szegedi járási munkásőrök parancsnoksága is állandó hírösszeköttetésben van a külvárosban és a közeli községekben készültségben álló, vagy a gátakon munkában levő munkásőrökkel. Például: egy szakasz munkásőr teljesít éjjel-nappal járőrszolgálatot a tápéi gátakon is. Algyőtől Szegedig. Nagíy Pál, Huczka István, Vincze Sándor, Török Antal helybeliek, ők 20-ától szinte állandóan talpon vannak, de a vész kezdetétől közöttük van Gáspár István szegedi munkáskásőr is és az odairányított szakasz többi tagja, a járás minden részéből valók. Éjjel és nappal odaadóan teljesítik kötelességüket a munkásőrök — tisztelet érte! Kondorosi János A munkásőrök hosszú szolgálata is a vízállás szerint alakul. Képünkön: a városi parancsnokságon Rácz József és Mándoki János vezeti a vízállás! grafikont 79 iskolai órákra A gyerekek szépen fésültek, több kislány hajában szalag. Óvodások és nagyobbak, az általános iskola VIII. osztályáig gyülekeznek. Délelőtti sétájukra, játékos órákra indulnak. A kisebbek kézen fogják egymást Itt, a hódmezővásárhelyi Béke szálló nagytermében, ahol szintén szükségotthona van a Maros elől menekített családoknak. Az anyákat nyugtatja, hogy velük a gyermekük. De mégis ott vibrál bennük a szorongás, hogy mi van, mi lesz a gátakon. Ebben a kimerítő, nehéz napokban a vásárhelyi emberek, a befogadó város vezetői mindent elkövetnek, hogy a menekítettek könnyebben viseljék a megpróbáltatásokat. Segítenek ebben a pedagógusok is, „órákat” adnak a gyerekeknek. A most készülő kis csoporttal Varga Lászlóné, a makói Bartók Béla iskola nevelője indul. Férje nyugdíjasként is beosztást kapott a védelemben Makón. Vásárhelyen van viszont Varga Lászlóné 80 éves édesanyja, két pólyás unokája is. — Nincs arra utasítás, hogy foglalkozzunk a gyerekekkel. De erre nem is kell! — mondja. — Nehéz a helyzet... — és szeme körbefogja a szükségszállást, a gyerekeket útjára bocsátó anyákat. Aztán a gyerekekhez szól: — Van már több pettyes labdánk is. Kádár Zsuzsikát, a kisiskolást kérdezem, hogy a szabálytalan órákat szereti-e? — Nagyon! — feleli, és örül, hogy már lesz pettyes labda is. — Beszéltél-e már azóta édesapáddal, hogy eljöttetek Makóról? — Igen, meglátogatott bennünket. — Apukád hol dolgozik? — Az Úttörő Tsz-ben. Közli a tanárnő, hogy a táncot, amit a gyerekek megtanulnak, bemutatják majd itt, ebben a hatalmas szükségszálláson a szülőknek. De már mennek, ki a parkba. Közel 15 ezer menekített, köztük több ezer gyerek tartózkodik Vásárhelyen, iskolákban, középületekben, családoknál. Az iskolák szállások, ezért nincs tanítás. A makói gyerekekkel a velük jött tanárok foglalkoznak, amennyire a körülmények engedik. A vásárhelyi tanácsházán Bíró József, a művelődésügyi osztály vezetője közli: a Petőfi Sándor Művelődési Otthonban a makói végzős középiskolások érettségire készülnek.- A makói tanárok, Búzás László, Pápai Antalné és a többiek gyámolítják a felkészülést • Néztem a játszótereket. Makói és vásárhelyi gyerekek rúgták a labdát, játszottak, fogócskáztak a napsütésben pedagógusok felügyeletével. A ligetben is „telt ház” volt. A három éven aluli makói kicsiket, édesanyjukat a közgazdasági technikum termeiben találhattuk. Ők sincsenek egyedül, velük vannak a gondozónők. A kicsik, édesanyjuk jól vannak, egészségesek. — A nehéz helyzethez képest — mondják itt is az anyák — a legjobban gondoskodnak rólunk... De mennénk már haza, csak múlna már el a vész! — tör fel belőlük a nagyon is érthető óhaj. • Nincs tanítás, mégis vizsga van itt, Hódmezővásárhelyen is. Az emberség, a megértés, a helytállás vizsgája. Minden percben osztályozni kell valamit. S minden osztályzat: kitűnő! Morvay Sándor NAPI KISLEXIKON a gátakról A Tisza gátjain jelenleg több ezer kilométer hosszan tart a küzdelem az áradás ellen. A gátakon, melyek mindkét parton útját állják a víznek, őrzik a termőföldeket, a városokat, a gyárakat. ~0 Milyen idősek a Tisza gátjai, s milyen hosszúak? Mint ismeretes, a Tiszát a 19. század második felében szabályozták és 3500 kilométer töltés építésével 4,4 millió katasztrális hold területet ármentesítettek. Jelenleg a gátak hossza meghaladja a 4 ezer kilométert . Miből van a gát? A jó gátat homokos agyagból készítik, mert ebből lehet legkönnyebben a legegyenletesebb tömörségű, legszilárdabb gátakat építeni. # Méretei? A szabályozás idején a tiszai gátak koronája egy méterrel volt magasabb az addig mért (1830—1845: 613 centiméter) legnagyobb víznél. Az 1879. évi szegedi nagy víz után a töltéseket megfejelték. A korona szélessége azóta általában 5—6 méter, magassága Szolnoktól délre az árvíz szintje fölött 1,5 méter. • Mi a holtgát és az élőgát? Még a legjobb töltés is megsínyli, ha hosszú évekig nem éri áradás. Szerkezete fellazul, vízáteresztő képessége megnövekszik. Az ilyen gátat mondják holtnak. Az élőgát elnevezés egyúttal a töltés jó minőségét is jelzi. 0 Árt vagy használ az árvíz a gátaknak? Az árvíz romboló hatása a víz magasságától, tartósságától és a hullámzás nagyságától függ Az árvíz átáztatja a gát belsejét. Bármilyen tömör is, miivel földből készül, átszivárog. A csekély átszivárgás azonban nem veszélyes, nem okoz gátcsuszamlást. 0 Hogy bírja ki a gát a nekifeszülő hatalmas víztömeget? Tévedés azt hinni, hogy minél szélesebb a víz felszíne, annál nagyobb a nyomás. „.. .A tengernyi víz láttára az ember eleintén megrémül, hirtelenében azt gondolva, hogy az a tengernyi víz mind a gátat nyomja, pedig annak csak egy kis része nyomul a gátra, amely olyan keskeny szalagot képez, hogy ha csak azt látná az ember, bizonyára kevésbé döbbenne meg, mint a tengernyi víz láttára, és inkább tudna bízni saját erejében és a védelem sikerében, ami minden körülmények között nélkülözhetetlenül szükséges.” (Péch József, Gátvédelem, 1892.) Izmokat feszítenek a súlyos homokzsákok. Fiatal, öreg, egyaránt kiveszi részét az árvízvédelmi munkálatokból, kézről kézre adják a homokfal elemeit. A sor közepén barázdált arcú férfi ingujjával itatja le terítékes homlokát. Munka közben mondja: — A tévét néztem az asszonnyal, amikor a híradóban megláttam a nagy vizet gondoltam, ennek fele sem tréfa, eljövök segíteni. Minden kézre szükség lehet. Egy rendőrnek mondtam el az utcán, mi járatban vagyok, és érdeklődtem, hol kell jelentkezni. A vízügyhöz küldött, ott kaptam utasítást. Budapestről utazott Szegedre Szabó Sándor. Nehezen árulta el, hogy 56 éves és tetőfedő segédmunkás a VIII. kerületben. Saját pénzén, szabadsága terhére jött segíteni két napra, de hozzátette: ha veszély van, marad tovább. A segítőkész ember 1955-ben Dunaföldvár mellett már dolgozott árvíznél — ugyancsak önként. Akkor a rádióból értesült a zabolátlan folyó fenyegetéséről. Még kérdezni akartam, de félbeszakított: — Bocsánat, dolgozni jöttem, nem fecsegni. Ugye nem haragszik? Ezzel megragadta a zsákot, és dolgozott tovább. A. S. „Nem fecsegni jöttem”