Délmagyarország, 1970. május (60. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-28 / 123. szám

A Szovjetunió segítsége a magyar árvíz­károsultaknak • Építőanyagot és élelmiszert küldenek Fock Jenő, a magyar forradalmi mun­kás-paraszt kormány elnöke fogadta F. J. Tyitovot, a Szovjetunió magyarországi nagykövetét, aki átadta A. Kosziginnek, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének Fock Jenőhöz küldött levelé­t, amely így szól: ,,A Magyar Népköztársaságot ért elemi csapással, az ország népgazdaságát és az északkelet-magyarországi lakosságot ért jelentős csapással kapcsolatban a Szov­jetunió kormánya és a magam nevében őszinte együttérzésemről biztosítom a Ma­gyar Népköztársaság kormányát és az egész baráti magyar népet Értesítem Önt, hogy a szovjet kormány határozatot hozott, melynek értelmében terilés nélküli segélyként építőanyagokat, élelmiszert és egyéb elsődleges szükségleti cikkeket bocsát az önök rendelkezésére. Egyidejűleg a szovjet Vöröskereszt és a Vörös Félhold társaságok szövetségének végrehajtó bizottsága élelmiszert és egyéb cikkeket küld Magyarországra. Eredményes küzdelmet kívánok a test­véri magyar népnek az elemi csapással vívott harcukban, kívánom az árvíz által okozott károk mielőbbi felszámolását. • — A TISZAI VÍZSZINT ELÉRTE AZ 1932-ES MAXIMUMOT Jól halad a védekezés — Továbbra is sok erőt követel a Maros A vízszint-emelkedéshez mérten a Tisza szegedi sza­kaszán, a jobb és a bal par­ton a szükségnek megfelelő ütemben halad a védekezési munka, figyelembe véve, hogy a Szolnoknál tartó, de még ott sem tetőző árhullám, az előre­jelzések szerint jú­nius elején ér Szegedhez. A szolnoki vízállás tegnap 890 centiméter volt, négy centi­méterrel kisebb az eddig mért maximumnál. Az ára­dás még ott is intenzív, vagyis a víz magassága jó­­val fölötte lesz az 1932-es maximumnak. Szegednél tegnap nem volt jelentős mértékű a Tisza emelkedése. Reggel 6 órakor 922 centimétert mértek és csak délben jelezte a víz­mérce az 1932-es maximu­mot, a 923 centimétert. A vízszint lassú emelkedése an­nak tulajdonítható, hogy a Marosnak figyelemre méltó az apadása. A makói vízmér­ce tegnap 520 centimétert mutatott. A Maros romániai szakaszán újabb kisebb ár­hullám van levonulóban, s várhatóan ez az árhullám el­sején ér Makó alá. A ko­rábbi híradástól eltérően ez az árhullám 510—520 centi­méter között tetőzik, amely körülbelül két napig tartja magát, „megáll”, de azt kö­vetően is lassú lesz az apa­dás. Tovább árad a Körös is, noha átmenetileg ott ked­vezőbb a helyzet, mert a szarvasi jelentés szerint a tegnapi vízállás 792 centi­méter volt, s ez a magasság lényegesen alatta van az ed­dig mért 849 centiméteres maximumnak. Ezeket a hidrológiai érté­keket alapul véve rendez­­kednek be az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatósághoz tar­tozó Tiszai-szakaszon Csong­­rádtól a jugoszláv—magyar határig, különös tekintettel az algyői szénhidrogén-me­dence és Szeged védelmére. Az óráról órára érkező je­lentések arról szólnak, hogy a Tisza védvonalai épek, erő­sek, aktív beavatkozásra nem került sor, jelentősebb szivárgást nem észleltek. Az újszegedi fővédvonal mű­szaki állapota is jó, szem­ben azokkal a hírekkel, ame­lyek az újszegediek körében aggodalmat váltottak ki. A Tisza—Maros torkolatánál horgonyzó, kövel és homok­kal megrakott uszályok lát­tán kerekítettek egyesek va­lótlan híresztelést. Ezek a megrakott­ vízi járművek ar­ra szolgálnak, hogy a Tisza Szegednél, levő szakaszán szükség esetén bárhol idő­ben felhasználhatók legye­nek. A Tisza bal parti fő­védvonalán belül jelentkező fakadó vizek láttán sem kell aggodalmaskodni, mert ezek kisebb árhullámnál is je­­lenvalók. Terjedésüket ho­­m­okzsákos terheléssel aka­dályozzák meg. Ma, csütörtök reggel je­lentős létszámú honvédségi erők állnak készenlétben Szegednél a Tisza mindkét védvonala mentén. Kisebb egységeket figyelő-, járőr­­szolgálatra állítanak be, na­gyobb erőket viszont más, aktív munkára fognak. Je­lenleg a marosi védőgáta­kon, valamint a Szeged fö­lötti és alatti szakaszokon több mint 12 ezren dolgoz­nak az árvízvédelemben. Az Alsótiszavidéki Vízügyi Igaz­gatóság teljes apparátusa mellett az országból 8 víz­ügyi igazgatóság megerősí­tett árvízvédelmi készenléti osztagai is aktív védekezők ezeken a szakaszokon, a szükséges gépi, technikai fel­szerelésükkel. A Maroson, az úgynevezett 7-es védvonal mentén, honvédségi erők is nagyobb létszámban dolgoz­nak még mindig. A nagy buzgárcsoporttól lefelé, egy kilométernyire a jobb parton, mintegy 50 mé­teres szelvényben ék alakú átázás következett be, vagyis kisebb buzgárt fogtak el az árvízvédelmi osztagok. A kri­tikus szakaszon pátrialemez­zel és homokzsákos leterhe­léssel akadályozták meg a talaj további elvizesedését, illetve fojtották el a buzgár jelentkezését. Most már nyilvánvalóvá vált, s a talajminta vizsgá­lata is bizonyítja, hogy Fe­­rencszállásnál mi okozta a töltésláb megrcffikadását. A talaj heterogén összetételű, szikes. 6zódás, amely a nagy nyomás hatására a víztől „ki­púposodott”, „felhólyagoso­­dott”, vagyis a vízügyiek nyelvén szólva: a talaj nyi­­rószilárdsága gyenge volt. Ezen a részen ritka szer­kezetű talaj a víz hatására síkossá vált,é s e tulajdon­sága­ miatt nem bírta el a ránehezedő nyomást. A gyors beavatkozással ezt a kritikus pontot a szükséges mértékben megterhelték ho­mokzsákokkal, a víz felőli részén fólialepedőket húztak a búvárok, a védett oldalon pedig homokzsákokból ké­peztek ki valóságos borda­falat, amelynek közeit kő­vel rakták tele. Ez a véde­kezési módszer mindeddig kitűnően bevált, s azóta ez a szakasz bírja a ránehezedő terhelést. A védekezéshez újabb és újabb homokbányákat nyit­nak mind a Tiszán­túlon, mind a Tiszán innen és a Maros menti területeken. Az Alsótiszavidéki Vízügyi Igaz­gatóság az eddig már mun­kára fogott 33 nagy teljesít­ményű kotrógéphez még újabb nyolc gépet kért az Országos Vízügyi Hivataltól. Ilyen nagy teljesítményű kot­rók és földgyaluk dolgoznak a Maros mentén. A pihenőben levő tápéi pontonhíd elemeit katonák bo­csátják vízre, hogy szükség szerint — kővel, homokzsák­kal megrakva — felhasználhassák a Tisza jobb vagy bal oldali védőtöltésénél. Tegnap délután 28 darab ponton­stéget raktak vízre 60. évfolyam, 123. szám 1970. MÁJUS 28., CSÜTÖRTÖK Megjelenik hétfő kivéte­­lével mindennap, hétköz­nap 8. vasárnap 12 oldalon. ARA: 80 FILLER Dégen Imre Makón A tegnapi jó idő nagy­mértékben elősegítette a vé­delmi munkálatokat. Május 27-én, szerdán délelőtt meg­tekintette a munkálatokat Dégen Imre árvízvédelmi kormánybiztos is. (Felső ké­pünk bal oldalán). Tanács­kozott a szakemberekkel, akik közölték, hogy megfe­lelő erők és eszközök állnak rendelkezésre. A Szeged előtti védekezésben az 1150 méter hosszan húzódó kőfalat végig megerősí­tették már bordás módszerrel rakott homokzsákokkal. E mögött, a támfaltól a város felé mintegy­ 5 méter szélességben építik meg a szorítógátat, amely az átszivárgó vízből képződő ellennyomó medencét tartja. A szorítógát építéséhez tegnap már hoz­zákezdtek a hajóállomás alatti szakaszon Zavartalan munka az üzemekben A szegedi vállalatok, hi­vatalok munkásai, tisztvise­lői napról napra bizonyíta­nak: ha kell, kétszer-há­­romszor annyit adnak a közért, mint a nyugodtabb időszakokban. Telefonon beszéltem Sponner Jenővel, a szegedi Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat szakszervezeti tit­kárával és Franyó Józseffel, a központi gyár igazgatójá­val: tőlük tudom, hogy a vállalat munkahelyeiről kö­rülbelül 750-en hiányoznak. A munkacsarnokok, a gépek mégsem csendesedtek el , akik a gyárban vannak, el­végzik a hiányzók munkáját is. Sőt a szegedi kenderfonó­gyárban szinte „csoda” tör­tént: a legutóbbi szombat éjszakai műszakban a hi­ányzások ellenére jobban és többet termeltek, mint hos­­­szú hónapokat tekintve bár­mikor 1970-ben! Miért? A kapott válaszokból kiderült ez is: az emberek fegyelme­zettebbek, felelősséget érez­nek a gyár iránt. A múlt hét végén az újszegedi köz­ponti gyárból a műszakok után azonnal 60 embert mozgósítottak a homokbá­nyákhoz, zsákot tölteni. Minden ellenvetés nélkül 60 helyett 7R-an jelentkeztek, s a műszak után reggelig se­­gítkeztek a védekezésben. A cérnázóban, s a többi üzemrészben hiányzanak az anyagmozgatók, a segéd­munkások. De a termelés nem állhat meg, s ezért Csiszár Géza főművezető és a többi művezető társa vál­lára emeli a terheket, el­végzi az anyagszállító mun­kás feladatait is ... S a többiek, Nyári Ferenc laka­tos, Papp Ferenc segédmun­kás, Joó Gyula újítási elő­adó, Csapó Mihály segéd­munkás, Zsombolyai János segédművezető, ha kell gon­dolkodás nélkül áll a hi­ányzók helyére. A­ szegedi kábelművekből 100 embert szólított el a rendkívüli kötelesség. De ez az üzem sem hagyhatja áll­ni gépeit, hiszen munkájára most kétszeresen szükség van. Kakuszi Géza igazgató mondta el, hogy a Maroshoz terven felül eddig 180 kilo­méter világítási kábelt gyár­tottak, s most újabb száz ki­­l­­­méterekre van szükség a Tiszánál... A kábelgyár valamennyi munkása, tiszt­viselője csak a feladatot né­zi, minden más ezután kö­vetkezik. A Szegedi Sütőipari Vál­lalat dolgozói is megfeszí­tett munkát végeznek, hogy pótolják a kitelepített Ma­ros menti helységek leállí­tott sütőüzemeinek munká­ját, s ellássák a Hódmező­vásárhelyre, Szentesre köl­töztetett lakosságot. A múlt héten volt olyan nap, hogy a szokásos kenyérmennyiség kétszerese fogyott el Hód­mezővásárhelyen. A Szegedi Adatforgalmi és Húsipari Vállalatnál szintén mindent megtesznek, hogy a megszokott, vagy an­nál nagyobb mennyiségű hús, hentesáru eljusson az üzletekbe. Az évi rendsze­res karbantartás után 26-án, kedden újból dolgozni kez­dett a szegedi vágóhíd. Míg itt szünetelt a munka, Hód­mezővásárhelyen ezer ser­tést vágtak le terven felül A nehéz időszakokban — gondolva a megnövekedett fogyasztásra —, a szalámi­gyár hentesüzeméből csak­nem 200 mázsa húst és hen­tesárut adtak terven felül a lakosságnak. A vállalatnak azonban nemcsak ellátásról, feldolgozásról kell gondos­kodnia. A veszélyeztetett te­rületről 3857 hízót, 570 mar­hát és 243 süldő malacot hoztak be a napokban. Amint Lobkovitz Sándor igazgatóhelyettestől megtud­tuk, a területeken éj,­rl-nap­­pal ügyeletet tartanak, hogy amennyiben szükséges, so­ron kívül adjanak ki hús­­készí­tményeket. M. L

Next