Délmagyarország, 1970. augusztus (60. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-02 / 180. szám

Külpolitikai REFLEKTOR Pontosan meghatározni egy-egy nemzetközi esemény külpolitikai értékét, kockázatos. Mert ugyan a jelenben, felismerve az adott körülményeket, belátható időn belül lehet következtetni a várható kimenetelre, de a közbeeső nem várt változások, fordulatok — negatív és pozitív vo­natkozásban — az adott helyzetet döntően megváltoztat­hatják. Tegyük mérlegre például az európai biztonság megteremtésének és a közel-keleti konfliktus kimenetelé­nek lehetőségeit. Jelenleg vajon e két eseménykomplexum közül melyik az „értékesebb” a nemzetközi porondon? A lehetőség adott Persze, nem lehet egyértelműen rávágni, hogy ez, vagy az, még közmondattal sem. Ha elemezzük, akkor látszatra a közel-keleti válság pillanatnyilag a hírügynök­ségek telexgépein, az újságok hasábjain, a rádiók, a te­levíziók kommentárjaiban nagyobb teret kap, mivel Nas­­­szer és még öt arab ország vezetője elfogadta a már eze­ken a hasábokon is ismertetett amerikai javaslatot. Ezt követően, a múlt pénteken, hosszadalmas habozás után, az izraeli kormány is az elfogadás mellett döntött. A jelentősége tehát kétségtelen ennek a remélhető — de egészében még nem lemérhető — változásnak, hogy ténylegesen elhallgatnak a Közel-Keleten a fegyverek és megkezdődnek a közvetett tárgyalások a régi ellenfelek között. Megoldható-e tehát békés úton a közel-keleti válság? Csak a lehetőség adott, s pillanatnyilag a diplomácia is­mét előtérbe került Izrael belső ellentmondásai, az arab országok újult ellentétei még bonyolultabbá tették a tér­ségben a konfliktusból kivezető utat. Túl sok ugyanis a kérdőjel. Mert ha mégis megsze­gik a három évvel ezelőtt tulajdonképpen már elfogadott tűzszünetet; ha Izrael a Biztonsági Tanács ismert határo­zatának megfelelően nem üríti ki a megszállt területeket; ha az amerikai kezdeményezést el nem fogadó arab or­szágok a békéltető folyamatot elutasítják stb. Előtérben az európai biztonság Mi itt, Európában élünk, Közel-Kelet az ott élők mondja — mondhatná csak az öreg földrész sorsáért ag­gódó egyik olvasónk Nem csak az agresszió ellen fellé­pő, a népek szabadsága, függetlensége iránt szükséges szo­lidaritás hiányzik ebből a gondolatból, hanem az előrelá­tás is. Mert most Európában ugyan hallgatnak a fegyve­rek, s ez nagy dolog, mert minden eddigi szörnyű és még szörnyűbb világháború innen indult ki. De nagyon sok f­egy­ver van Európában — a legtöbb a világon! Még ké­szenlétben álló, atommal felszerelhető rakéták is! Olyan veszélyeket rejtő arzenál, amely mellett az indokínai há­ború fegyverkészlete eltörpül. Két világrendszer áll itt — köztudottan — szemben! : a közeledésekről, a tárgyalásokról — NSZK—lengyel, szovjet—nyugatnémet, s a bécsi SALT-ról — csak rövid kommünikék jelentek meg. Tehát jóval kevesebb terje­delemben, mint Közel-Keletről. Pedig például a szovjet —amerikai megbeszélések a stratégiai fegyverek korláto­zásáról óriási horderejűek, bár itt nem leszerelésről van szó, csak egy esetleges megegyezésről a legpusztítóbb fegyverek csökkentésében. Előretört a szocialista világ kezdeményezte békés egy­más mellett élés gondolata, amely tetteket kíván. Re­­ménykeltőek a bécsi SALT-tárgyalások, amelyek hóna­pok óta tartanak, a már egyhetes Oromikó—Scheel ta­nácskozás a Kreml falai között szovjet—NSZK megegye­zéssel kecsegtet, az erőszakról való lemondás nemzetközi szerződésbe iktatásával. Lehet, hogy Európában soha többé nem lesz háború és az európai biztonság egy szerződésbe foglalt történelmi okmánnyá, valósággá válik?) összefüggések Lám,­ most az európai biztonság égető kérdései szo­rulnak előtérbe, ez lenne az­ értékesebb? Abban a pilla­natban, mihelyst ténylegesen megteremtődik és megszi­lárdul az európai biztonság és fennáll még a közel-keleti válság, akkor senki számára nem lesz közömbös, hogy az olajfák tövében csend honol vagy csatazaj. Minden ös­­­szefügg, kihat egymásra. Ezért most is, értékmérés nél­kül, közös érdek, hogy mindenütt — Indokínában szintén, bár arról most kevés szó esett — a békés megoldás­­ eset­leg kompromisszumokkal terhest erősebb, hangosabb le­gyen a fegyverek ropogásánál. Markovits Tibor Kambodzsai népi erők offenzívája % Phnom Pehn (AP, Reu­ter) A kambodzsai felszabadító erők nagyobb szabású offen­zívát indítottak Phnom Penhtől északra, amelynek célja a kormánycsapatok megerősített­ állásainak el­foglalása. A hírt a kambod­zsai kormány­hadsereg főpa­rancsnoksága jelentette be szombaton azzal, hogy a támadást „már régóta vár­ták­». Több súlyos támadás indult kulcsfontosságú pon­tokon. Szombaton a legfe­nyegetettebb­ hely a kormány részére Kom­pong Thom tar­tományi székhely környéke volt, 130 kilométerre észak­ra Phnom Penhtől, ahol mintegy két hónappal ez­előtt a Lon Nol-kormány két hadosztályát kerítették be a felszabadító erők. A felszabadító erők meg­támadták 65 kilométerre a fővárostól északkeletre a Skuon térségébe vezető fon­tos útvonalat. • Moszkva (TASZSZ) A postdami egyezmény megkötésének 25. évforduló­ja alkalmából A. Koszigin szovjet kormányfő üzenetet intézett Richard Nixon amerikai elnökhöz, Georges Pompidou francia köztársa­sági elnökhöz és Edward Heath angol miniszterelnök­höz. Az üzenetben Koszigin kijelenti: „A Szovjetunió változatlanul tartja magát a békeszerető és demokratikus potsdami elvekhez. Síkra­­száll az európai biztonság pilléreinek megszilárdításá­ért a széles körű nemzetkö­zi együttműködés kibonta­koztatásáért és e célból a megoldásra váró időszerű problémáknak egy összeuró­pai fórumon való megvitatá­sáért”. A szovjet minisztertanács elnöke a továbbiakban hang­súlyozza „Potsdami alapel­vei ma is a háború utáni európai békeberendezés alapját alkotják. Teljesítésük napjainkban a jelenlegi eu­rópai határok sérthetetlensé­gének és a második világ­háború, s az ezt követő fej­lődés eredményeképpen lét­rejött politikai realitásoknak­ az elismerését, az európai kontinens szilárd biztonságá­nak megteremtését jelenti”. Koszigin üzenete a potsdami évforduló alkalmául Nem is olyan nevetsége* Hét arab ország tanácskozik társaság. Szudán és Szíria külügy- és hadügyminiszte­rei vesznek részt az arab or­szágok Tripoliban tartandó értekezletén. A hétfőn kezdődő tanács­kozáson a résztvevők a kö­zel-keleti helyzet­ legújabb fejleményeit vitatják meg. Izrael szombaton ismét megsértette a Szuezi csator­na mentén létesített tűzszü­­neti vonalakat, jól­lehet, pén­teken bejelentette hogy hoz­zájárul a háromhónapos tűzszünet kihirdetéséhez. Kairóban hivatalosan közöl­ték: szombaton az izraeli hadsereg szárazföldi és légi erői a csatorna mentén levő egyiptomi állásokat támad­ták. Az egyiptomi légelhá­rító ütegek a támadókat el­űzték anélkül, hogy az egyiptomi állásokban káro­kat okozhattak volna. • New York (DPI. Reuter) Odd Bull norvég tábornok az ENSZ közel-keleti megfi­gyelő csoportjának parancs­noka átadta ezt a megbíza­tást volt helyettesének és utódjának Ensio Siilasvuo finn tábornoknak. Az érdeklődés homlokteré­be került ismét New York, az ENSZ székhelye, ahol Gunnar Jarring nagykövet a következő napok folyamán kísérletet tesz a közvetett arab—izraeli tárgyalások tető alá hozására. • Kairó (MENA, AFP) Algéria, Irak, Jordánia Lí­bia az Egyesült Arab Köz­ A gerillák feltételei • Montevideo (Reuter, AFP) Az El Diario című uru­guayi lapban pénteken nyi­latkozattal jelentkezett a Tupamaros nevű gerillaszer­­vezet. A nyilatkozat közli az elrabolt amerikai és brazil diplomata szabadon bocsátá­­sának feltételeit. Feltételeik szerint a túsz­ként elrabolt két diplomatát politikai foglyok szabadon­­bocsátása fejében engedik haza, a foglyok névsorát a szervezet egy későbbi közle­ményben fogja ismertetni. A gerillák arról is tájékoz­tatnak, hogy az amerikai diplomata, a 49 éves Dan Mitrione elrablásakor egyik vállán m­e­gsebesült. A ge­rillák a lőtt sebet tökéletes ellátásban részesítették, így Mitrione állapota kielégítő. Mitrione egyébként az ame­rikai FBI ügynöke, 1969 óta teljesít különleges biztonsá­gi szolgálatot a montevideói amerikai diplomáciai képvi­seleten. Előzőleg Richmond rendőrfőnöke volt Indiana államban. A gerillák másik foglya, Dias Gomides brazil konzul, 1967 óta látja el hivatalát Montevideóban. A rendőrség széles körű hajtóvadászatot indított az elrablók után. Eddigi egyet­len támpontja, hogy 12 gép­kocsit megtalált a 16 lopott kocsi közül, amelyekkel az emberrablást végrehajtották. Megállapodás nélkül H­a valamit ennyien és éppen ilyen emberek tagadnak, mint Kitti­­kaphorn, Thieu, Lon Nol és Souvanna Phouma, akkor itt valamit el akarnak titkolni. Ez a négy férfiú, miután ér­tekezlet- és találkozódöm­­ping zajlott le Délkelet- Ázsiának az amerikaiak ál­tal ellenőrzött régióiban, Ka­­nuában kezdik kiáltani „Nem akarunk új katonai blokkot, nem is erről be­szélgettünk, sőt ez szóba sem jött.” Ezzel szemben a Délkelet- Ázsiában csatangoló több száz nyugati újságíró egy­behangzóan jelenti Bang­kokból, Phnom Penhből, Saigonból, sőt Vientianebol <4s, hogy az érdekelt kor­mányfők és külügyminiszte­rek különböző találkozóinak az elmúlt hetekben éppen ez volt a központi témá­ja. Különösen akkor váltak gyakoriakká az új blokk körüli híresztelések, amikor Bangkokban összeültek a dél­kelet-ázsiai külügymi­niszterek, hogy azután a Phnom Penh-i rezsimet el­viekben támogató, de egyéb­ként üres nyilatkozat alá­írása után látszólag dolgok végezetlenül szétszéledjenek. A bangkoki kommüniké­nek a négy ország „katonai együttműködése fokozásá­ról” szól az egyik passzu­sa. Ennek érdekében először Ky, majd Thieu sietett a thaiföldi fővárosba, utána pedig Thieu—Lon Nol-talál­­kozó zajlott le Nea Luong­­ban, kambodzsai területen. A Saigonba­ visszatérő Thieu így nyilatkozott: „A jelen pillanatban nem prak­tikus és nem szükségszerű létrehozni Dél-Vietnam, Thaiföld, Kambodzsa és Laosz katonai szövetségét.” A különböző, egymásnak is néhol ellentmondó hírek egybevetésekor arra a kö­vetkeztetésre kell jutnunk, hogy a négy kormány kép­viselői nem tudtak megálla­podni egymással egy délke­let-ázsiai katonai blokk lét­rehozásának kereteiben és formáiban. De mi az, amiben nem tudnak megegyezni? Min­denekelőtt az látszik kézen­fekvőnek, hogy ha ilyen blokk létrejön, abban a négy között szinte automati­kusan a legnagyobb katonai erőt képviselő saigoni rend­szeré a vezető szerep. Ezt természetesen a másik há­rom partner nem látná szí­vesen. A thaiföldi külügyminisz­ter kereken kijelentette, hogy hajlandó katonailag együttműködni Saigonnal, de csak korlátozott anyagi ke­retek között, hiszen kormá­nya máris 80 millió dollár­ral kénytelen költségvetését csökkenteni. Ezért egyelőre csupán arra vállalkozik, hogy 3000 khmer nemzetisé­gű thaiföldi katonát Kam­bodzsába küldjön és 2000 fős kambodzsai kormánycsa­patot kiképzés céljából or­szágába beengedjen. Egyedül Souvanna Phou­ma jelentette ki egyértelmű­en az érdekelt kormányfők között, hogy Káosznak nem érdeke új katonai blokk lét­rehozása. S ugyancsak félreérthetet­len a Lon Nol-kormány ál­láspontja: elfogad bármit, nevezzék azt blokknak, „szent szövetségnek”, vagy akár az ördögnek, csak se­gítsen a puccsista rendszer­nek inmaradni. így hát a blokk létre­­­­hozásának egyelőre nagyobbak az akadá­lyai, mint a lehetőségei. De nem kétséges, hogy az Egye­sült Államok még koránt­sem adta fel a játszmát és mindent meg fog próbálni egy délkelet-ázsiai katonai szövetség létrehozására. Szabó L. István VASÁRNAP, 1970. AUGUSZTUS 8, Moszkvai tárgyalások • Moszkva (MTI) A Moszkvában folyó szov­jet—nyugatnémet tárgyalá­sok keretében szombaton délelőtt összeült a két kül­döttség tagjaiból álló mun­kacsoport. Délután 15 órá­tól pedig Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter mintegy kétórás megbeszé­lést tartott Walter Scheel nyugatnémet külügyminisz­terrel. Laoszi találkozó # Vientiane (Reuter, AFP) Szufanuvong hercegnek, a Laoszi Hazafias Front Párt­ja elnökének személyes kül­dötte, a laoszi fővárosba ér­kezett. A küldött, Saul­ Vongisak herceg, aki levelet hozott Souvanna Phouma miniszterelnöknek és — amint közölte — „konkrét kérdéseket” szándékozik megvitatni a laoszi kor­mányfővel. Ez egyébként a harmadik alkalom március óta, hogy üzenetváltásra került sor a két szembenálló laoszi poli­tikai irányzat vezetői között. Hercegek szerencséje # London (AP) Károly herceg és Fü­­löp herceg kishíján légi­­katasztrófa áldozata lett — jelentették be a Buc­kingham Palace-ban. A királyi légierő kétmoto­­ros gépével szálltak fel egy sussexi légitámasz­pontról; a gépet a trón­örökös vezette. Felszál­lás közben egy könnyű magángép keresztezte útjukat, a két gép kis­­híján összeütközött a levegőben. A hadügy­minisztérium bejelen­tette, hogy vizsgálatot indítanak az ügyben. Colombo kabinetet alakít? • Róma (DPI) Emilio Colombo szomba­ton befejezte az új kabinet megalakítására irányuló második — s a jelekből ítél­ve végső — tárgyalássoroza­tát. Szombaton újabb meg­beszélést tartott a tervezett középbal kormány három má­sik pártjával —■ a szocialis­ták­nak, szociáldemokraták­nak és republikánusoknak — a képviselőivel. Római politikai körökben az a vélemény alakult ki, hogy Colombo a legrövidebb időn belül felkeresi Saragat köztársasági elnököt és be­számol neki tárgyalásainak eredményeiről. RÓDIÚTELEX Moszkva Moszkvában »soviet—ro­mán megállapodást írtak alá vaskohászati létesítmények építéséről Romániában az 1971-től 1975-ig terjedő idő­szakban. Szófia Több mint egy hete tart a Todor Zelvkov vezette bolgár párt- és kormánykül­döttség kubai látogatása. Mi­közben a küldöttség folytatja a két nép barátságát de­monstráló körűtét a vidéken. Havannában bolgár—kubai kulturális megállapodást ír­tak alá a két kormány kép­viselői. A megállapodás fő­ként a rádió- és televízió­­műsorok cseréjéről, egymás politikai, kulturális és sport­életének az eddiginél jobb bemutatásáról, s a megfelelő intézmények együttműködé­sének fejlesztéséről gondos­kodik. Varsó Huszonhat évvel ezelőtt 1944. augusztus elsején in­dult meg a varsói felkelés. Hatvanhárom napon át küz­döttek a felkelők a német fasiszták tankjai és repülő­gépei ellen, de Varsót nem tudták felszabadítani. A hat­vanharmadik napon a felke­lés elbukott: 18 ezer felkelő halt meg, a sebesültek szá­ma hat és fél ezer volt. Var­só augusztus elsején a felke­lés halottaira emlékezett

Next