Délmagyarország, 1970. szeptember (60. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-19 / 220. szám

SZOMBAT, 1910. SZEPTEMBER 19. Hazaérkezett Prágából Németh Károly Pénteken délután hazaér­kezett a budapesti pártbi­zottság küldöttsége, amely Németh Károlynak, az MSZMP Politikai Bizottsága póttagjának, a pártbizottság első titkárának vezetésével több napos látogatást tett a csehszlovák fővárosban. Timár Mátyás Olaszországba utazik Mario Zagari olasz külke­reskedelmi miniszter meghí­vására Timár Mátyás, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese hivatalos látogatásra a kö­zeljövőben Olaszországba­ utazik. Tordai Jenő külkereskedel­mi miniszterhelyettes olasz­­országi tartózkodása során megtekintette a Bariban ren­dezett 34. nemzetközi vásárt, s megnyitotta a vásár ma­gyar napját. A miniszterhe­lyettes Rómában megbeszé­lést folytatott dr. Renzo For­ma külkereskedelmi állam­titkárral, valamint az Olasz Kereskedelemfejlesztési Inté­zet vezetőivel. . Péksütemény futószalagon péksütemény született a moszkvai kísérleti sütőipari üzemben. Az új terméknek nem csupán formája, hanem íze is különbözik a szokásos orosz péksüteményektől. Rúd alakú, hossza 25, vastagsága 1 centi, súlya 10 deka, kaló­riatartalma viszont egy kiló kenyérével egyenértékű! Re­ceptje könnyen változtatha­tó, s így teához, főétkezés­hez alkalmas ízzel egyaránt előállítható. A gyártás 76 méter hosszú automata gép­soron történik: a gépsor óránkénti teljesítménye mint­egy 208 kiló. Átadta megbízó­­levelét az EAK új nagykövete Losonczi Pál, a Népköztárr­saság Elnöki Tanácsának el­­­­nöke pénteken fogadta Mo­­­­ustafa Ahmed Moukhtar­i rendkívüli és meghatalma­zott nagykövetet, az Egye­sült Arab Köztársaság új magyarországi nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. A megbízólevél átadása után a nagykövet bemutatta Losonczi Pálnak a kíséreté­ben megjelent M. F. Kamel nagykövetségi tanácsost, O. A. F. Haggag nagykövetségi harmadtitkárt, I. A. A. Des­­souky kulturális attasét és H. M. Anifi nagykövetségi attasét. Az Elnöki Tanács el­nöke szívélyesen elbeszélge­tett a nagykövettel, aki ez­után a Hősök terén megko­szorúzta a magyar hősök em­lékművét. Kétezer külföldi ösztöndíjas Szeged is sok vendégdiákot fogad fÉ Megkezdődött az új tanév a nemzetközi előkészítő in­tézetben is: az idén több mint 40 ország mintegy 500 fiatalja kezdte meg előkészí­tő jellegű tanulmányait az­zal a céllal, hogy egy év múlva hazánk különböző felsőoktatási intézményeiben magyar nyelven folytathas­sák a továbbtanulást. Az idei tanévben változat­lanul jelentős a szocialista országok fiataljainak érdek­lődése a magyar egyetemek iránt: a különböző szocia­lista országok a kölcsönös­ség jegyében képeznek ki diplomás szakembereket, el­sősorban azokon a fakultá­sokon, amelyek sajátosan specializáltak az adott or­szágban. Az előkészítő inté­zetbe most száz újabb ösz­töndíjas érkezett az euró­pai szocialista országokból, ugyanakkor 130 vietnami és 20 kubai diák is megkezdte felkészülését. A fejlődő or­szágok közül különösen a közel-keleti arab államok­ból: Szíriából, Jordániából, Libanonból, továbbá Szudán­ból, Nigériából és Bolíviá­ból fogadtunk nagyobb lét­számmal hallgatókat. A nemzetközi előkészítő intézetnek az elmúlt tanév­ben 550 külföldi hallgatója volt — közülük a tanév vé­gi záróvizsgák eredménye­ként most 440-en kezdhették meg az ország 26 felsőokta­tási intézményében tanulmá­nyaikat az első évfolyamon. Az idei államvizsgákon mintegy 30 ország 200 kül­földi diákja szerzett nálunk diplomát, elsősorban mérnö­ki, orvosi és közgazdász ok­levelet. A végzetteknek csaknem egyharmada „cum laude” fokozattal, illetve ki­­tünetéses vörös diplomával zárta tanulmányait. A Szegedi Orvostudományi Egyetemen összesen 93 kül­földi vendéghallgató tanul. Van köztük számos afrikai, közel-keleti országból szár­mazó diák, valamint vietna­mi és jugoszláv egyetemista. Ez utóbbiak néhány éve kér­hetik felvételüket — na­gyobb csoportban — az egyetemre. A József Attila Tudomány­­egyetem külföldi diákjai el­sősorban vietnamiak. Össze­sen 23-an érkeztek a távoli országból, hogy a természet­­tudományi karon tanuljanak. Rajtuk kívül még 7 jugo­szláv hallgató — 6 TTK-s, 1 jogász — látogatja a JA­TE előadásait, szemináriu­mait. Valamennyi évfolyamon együttvéve mintegy 80 or­szágból csaknem 2 ezer kül­földi ösztöndíjas tanul ha­zánk egyetemein. Ugyanak­kor több mint 1800 magyar ösztöndíjas tanul külföldön, elsősorban a szocialista or­szágok egyetemein. Október közepén teszik közzé a Mű­velődésügyi Minisztérium idei pályázati felhívását, hogy középiskolásaink idejében megfontolhassák: kik kérik felvételüket arra a több mint 350 ösztöndíjas helyre, amely a következő tanévtől várja külföldön a magyar fiatalokat. napirenden a kongresszusi irányelvek A KISZ KB Ülése Az MSZMP kongresszusá­nak irányelveit vitatta meg pénteki ülésén a KISZ Köz­ponti Bizottsága. A tanács­kozáson — amelyen megje­lent és felszólalt Pallai Ár­pád, az MSZMP Központi Bizottságának titkára — dr. Horáth István, a KISZ Köz­ponti Bizottságának első tit­kára tartott vitaindító elő­adást. Utalt arra: a KISZ KB megtisztelő kötelességének tekinti, hogy a pártkongres­­­szust előkészítő okmányokat megvitassa és állásfoglalását eljuttassa az MSZMP Köz­ponti Bizottságához. A dokumentumokat a KISZ Központi Bizottsága elsősorban az ifjúság hely­zete, a KISZ feladatai és ér­dekei, valamint az MSZMP Központi Bizottsága ifjúság­politikai határozatának ér­vényesítése szempontjából értékelte. Megállapította, hogy a pártkongresszus tézi­sei össztársadalmi progra­mot fejeznek ki, ezért az ifjúság, a KISZ is teljes egészében magáénak vallja, képviseli és kész aktívan se­gíteni célkitűzéseinek meg­valósítását. A vitában fel­szólalók hangsúlyozták : fontos feladat, hogy az ifjú­sággal, s mindenekelőtt a KISZ-tagsággal megismertes­sék, megértessék a kong­resszusi irányelvek jelentő­ségét. Végezetül Kllisz László, a KISZ KB titkára szervezeti és személyi kérdésekről tar­tott tájékoztatót. ket, amelyeket a szüleik sokszor sá­­ját szájuktól megvonva küldözgetnek nekik. A mindennapi kenyér akkor válik értékessé és akkor kapja meg a megérdemelt megbecsülést, az „ál­dott­ kenyér" nevet, ha magunk dol­gozunk érte. Itt a szülőnek kell meg­tenni a kezdő lépéseket. Ezt kövesse az iskola és a társadalmi szükséglet. TERVEZÉS ÉS ELŐÍRÁS: Sokat és sok vonatkozásban használt szavak, esetenként jeligék. Használhatók és hasznosak, de csak akkor, ha a reáli­­ák az adottságok és a szükségletek tárgyilagos felmérésén alapulnak. Szükségesek is lehetnek, de nem min­denütt, nem mindig, és nem minden vonatkozásban. A tervezés ne legyen a cselekvés pótlója, elpalástolója, vagy megölője. Legyen reális, számol­jon a szükségletekkel, de a lehetősé­gekkel is. Vannak adottságok és kor­látozó tényezők. Azt csináljuk, amit tudunk, de úgy, hogy az érték le­gyen itthon és becsületet kapjon kül­földön. IRÁNYÍTÁS: Néhol szükséges, más­hol eltűrhető, nagyon sokszor feles­leges és szükségtelen. A helynek, a formának és az irányítónak a megvá­lasztása mérhetetlenül szükséges és kívánatos. A válogatásnál arra kell törekedni, hogy azok, akik megbízást kapnak az irányításra, olyanok le­gyenek, akik maguk is dolgoznak. Fő­leg tudományos vonalon sok a szük­ségtelen, indokolatlan és értelmetlen irányítás. Sok az írás, még több a beszéd, a legtöbb a „fogjuk meg és vigyétek”. Az alapproblémák számá­ra nagyobb szabadságot kell bizto­sítani. A gyakorlati problémákat csak akkor szabad nyakló nélkül fut­tatni, ha a megoldáshoz vezető utak megalapozottak és tudományosan jár­­hatóaknak bizonyultak. Elég sok baj volt a dunántúli citrom- és narancs­­ligetekkel, a gyapottal, a nagyobb ho­zamra kacsintgató tojásfehérje-cseré­vel, a kiszárított és porrá tört élő anyag újraélesztésével, az új növény- és állatfajok gyors kitenyésztésével. A világ fejlődött, mint Erasmus Dar­win írja, „kicsiny magból indult” és fokozatosan vált sokrétűvé. A fajok is fejlődnek és alakulnak, de ehhez idő kell és megfelelő környezet. Sajnos, ezen a területen világszerte sok a szö­veg, a mesemondás, és a jóslás. A fő ok pedig az, hogy helyenként sok a pénz és sokat fizetnek ezért, amiből a legtöbbször indokolatlanul újat és so­kat­ várnak. Túl merészek az elkép­zelések és megvalósulhatatlanok, sőt néha kegyetlenek a remények. Az első világháború végefelé tör­tént. Valaki, aki ma az egyik nagy külföldi egyetemen dolgozik, szemát­ültetéssel foglalkozott. Egyik patkány­nak a szemét kivette és a másikba helyezte át. Mivel úgy látszott, hogy az átültetett szem ély előadásokban és újságcikkekben adta közre, hogy a nem működő szem helyébe újat le­het ültetni. És most következett az, ami újra felépített egy elpusztult és eltemetett világot, és elpusztított és eltemetett egy újra felépített világot. Az egyik kórházban egy mindkét sze­mére vak katonának — mint már ha­szontalan és káros testeket — el akar­ták távolítani a szemeit. A katona nem engedte és a látás reményétől kipirult arccal azt mondta az orvos­nak, hogy a testvérbátyja olvasta az újságot, és felajánlotta az egyik sze­mét. Hány, immáron gyógyulásnak indu­ló seb maradt volna felszaggattatla­­nul, és hány hiábavaló reménysugár maradt volna elindítatlanul. ha a szemátültető megtanulta volna azt, hogy a látóhártya a központi ideg­­rendszerhez tartozik és az emlősök látó idegrostjai nem regenerálódnak. A SZOCIALISTA GONDOLKODÁS ALAPJA. Első és legfontosabb volna annak korai tudatosítása,­ hogy az úton, amelyen haladunk, mások is menetelnek, és a helyre azoknak is szükségük van. Ehhez kapcsolódik az együvétartozás érzése, az egymás munkájának a megbecsülése, a közös gond, a közös haszon, a közös szerze­mény, a tökéletesebbre, a jobbra, az emberibbre való törekvés, hit a jó­­szándékban és a becsületes törekvések tárgyilagos értékelése. A saját árnyé­kát senki nem lépheti át, de hát a világosság hol az egyik, hol a másik oldalról éri a csillagok felé tekintgető törzset. A választás nem mindig si­kerül. A nekem minden és másnak semmi nem a szocialista ember szem­lélete. Életemben sok szörnyűséget hallottam, de a legborzasztóbb volt a következő: — Budapest ostroma a pes­ti oldalon befejezéshez közeledett. A pincében, amelyben laktunk, a víz már elfogyóban volt. A vízcsapok nem működtek, csak a főcsapból le­hetett időnként vizet kapni, ez azon­ban kezdett már eresen megfogyat­­­­kozni. Egyre többen úgy határ­oztan, hogy nem fogunk m­os­akodni i­s legyen ivóvíz azok számára, akik csed­­­­legesen a más pincékben lakók közül is erre rászorulnak. Erre valaki, aki egyetemet végzett, és egy kicsit távol a hazai határoktól, ma is egyetemen működik, a következőket mondotta: „inkább nekem mosakodni, mint más­nak inni”. Ez volt a legborzalmasabb mondat, amit életemben hallottam. Ehhez magam csak annyit tettem hozzá, hogy ha életemben soha nem mosakodnák, a vizet akkor is annak adnám, aki­­ inni akar belőle. 3 Az Országos Nőtanács Ülése A Magyar Nők Országos Tanácsa pénteken az Or­szágház vadásztermében Er­dei Lászlónénak, a Nőta­nács elnökének bevezető előadása alapján megvitatta az MSZMP X. Kongresszusá­­nak irányelveit. Az ülésen részt vett és felszólalt Jakab Sándor, a Központi Bizott­ság osztályvezetője is. A tanácskozáson az Orszá­gos Nőtanács tagjain kívül részt vettek a különböző tár­sadalmi szervezetek — a Hazafias Népfront, a SZOT, a Vöröskereszt és a TOT — nőbizottságainak képviselői is. A felszólalók tolmácsol­ták a nőbizottságokban az irányelvekről országszerte folytatott eszmecserék, meg­beszélések tapasztalatait, a nők állásfoglalását, vélemé­nyét. A tanácsülés a nőtár­sadalom fórumaként egyet­értését nyilvánította az irányelvekkel és számos ér­tékes gondolattal, javaslattal és kezdeményezéssel gazda­gította a dokumentum vitá­ját. 1 + 22 Sebők Menyhért lakóháza összedőlt. Annyi volt a víz a szentesi Ürge soron, hogy az amúgy is gyönge épület megingott. A családfő, bár építőipari kubikosbrigád ve­zetője, nagyon elkeseredett és vele együtt szomorkodott az asszony és a két gyerek is. Kilátástalannak érezték helyzetüket a megrokkant ház tövében. Mindenre gon­doltak, csak arra nem, hogy a júliusban tönkrement ház helyett egy sokkal szebb emelkedik majd portájukon 44 nap múlva. Pedig így tör­tént. Sebők Menyhértéknek új házuk van Szentesen, az Ürge sor 3. szám alatt. A megáradt Tisza és Maros Ház elöntéssel fenyegette az or­szág déli részét, városokat, falvakat, tanyákat, gyárakat, iskolákat, kórházakat, vi­rágzó közös birtokokat. Az emberi összefogás és önfel­áldozás azonban megfékezte a támadó folyókat. A tölté­sek aljából víz szivárgott, a tavaszi mérhetetlen esőzés elöntötte az alacsonyabban fekvő területeket. Csongrád megyében és Szeged környé­kén két és fél ezer lakóház szorul emiatt újjáépítésre. Mit tesznek a vállalatok? Az építőmunkások? A leg­nagyobb építőipari vállalat, a DÉLÉP, a megye három városában 261 lakást épít fel éves tervén felül. Ma­kón 107, Hódmezővásárhe­lyen 98 és Szentesen 56 la­kás készül el soron kívül. A bérházak építését a kivitele­zők gyorsabban elvégzik, mint az általában megszo­kott. Mit jelent a gyorsított el­járás? Kertész Imre, a DÉL­ÉP munkatársa azt mondja, hogy soron kívül biztosítják ezekre az építkezésekre az anyagot és a munkaerőt. A tervező vállalat is soron kí­vül elkészíti a terveket, s hamarosan hozzálátnak a házak felépítéséhez. A ma­kóiak tavasszal beköltözhet­nek, de még a jövő eszten­dőben készen lesz a többi bérház is. A nagyvállalat persze nem csak ennyit tesz az árvíz- és belvízkárosultakért. A saját dolgozóik közül huszonket­­ten szenvedtek kárt, huszon­­­­­­«♦ lakóházat kell még fel­­leniük. Úgy határoztak, hogy a dolgozótársaik lakó­házait munkaidőn túl elkészí­tik. Részben társadalmi munkával, részben pedig szombati és vasárnapi mű­szakokkal és munkaidő után. Így készült el munkatársuk­nak, Sebők Menyhértnek is a lakóháza Szentesen, ame­lyet szeptember 8-án adtak át­­ a családnak. Magukon és másokon is segítenek Az alapozást­ a kárt szen­vedett Sebők és kubikos bri­gádja végezte el, majd jött tele a jóbarátok, a munka­társak. Plávecz Jenő építés­vezető kollektívája egy em­berként sietett építeni. Mé­száros Béla és 17 fős kőmű­ves-vegyes brigádja sokat tett azért, hogy 44 nap alatt készen állt a lakóház. Ki­vette a részét a munkából Takács János ácsbrigádja és Csendes Lajos festőbrigádja is, amely már elnyerte a szocialista címet. Amikor készen állt a családi ház a szobába virágcsokor került és boldogan koccintottak a Sebők család egészségére. A munkában és az életben ke­mény Sebők Menyhértnek elszorult a torka, s könnyek között mondta: — A legnagyobb boldogsá­got érzem most, amikor megköszönöm társaimnak és a vállalat vezetőinek a se­gítését. A többi ház is épül. Kis­­zomborban négy munkatár­sunk lakóházát kell felépí­teni. Ketten már fenn a fö­dém, egyet falaznak, a ne­gyediket alapozzák. Maros­­lelén Vörös József régi dol­gozótársuk házát kell újjá­építeni. Vörös szaktársunk­nak a két nagyfia is az építőipari vállalat dolgozó­ja. Kétszobás összkomfor­tos házuk már készen áll, lehet beköltözni. Ferencszál­­láson egy ház tető alatt van, s tető van már a szomszé­dos Klárafalván lakó mun­katárs új házán is. Ipacs Ba­lázs ugyan nyugdíjba vonult de a vállalati központ mun­kaügyi osztályának dolgozói mégis segítettek az otthon felépítésében. Algyőn öt épí­tőipari munkás házát építik fel, négy majdnem kérgen áll, egyet most kezdenek el. Tápén három házat, Zá­kányszéken egyet, Mindszen­ten egyet, Pusztaszeren egyet és Szentesen még ket­tőt kívánnak felépíteni a DÉLÉP dolgozói, hogy egyet­len kárt szenvedett munka­társuk családja se maradjon otthon nélkül. G. I.

Next