Délmagyarország, 1970. október (60. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-18 / 245. szám

\ VASÁRNAP, 1970. OKTÓBER 18. A szegedi járás kommunistáinak pártértekezlete Szombaton a szegedi Tiszaszálló koncerttermében tanácskoztak a szegedi járás kommunistáinak küldöttei, „Tovább a lenini úton” — e jelmondat fogadta a tanácskozásra érkező 194 küldöttet és a 26 meghívottat. Gruber János, a szegedi járási pártbizottság titkára megnyitója után a pártértekezlet megválasztotta az elnökséget, a munkabizottságok tagjait. A pártértekezlet elnöki tisztével Csupenszki Istvánt, a párt-végrehajtó bizottság tagját bízták meg, az elnökségbe pedig Komócsin Zoltánt, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, a Központi Bizottság titkárát választották — aki a vita során tolmácsolta a szegedi járás kommunistáinak a Központi Bizottság és Kádár János személyes üdvözletét —, továbbá Győri Imrét, az MSZMP Központi Bizottságának tagját, a Csongrád megyei pártbizottság első titkárát — aki szintén felszólalt a vitában —, Rózsa Istvánt, a megyei pártbizottság titkárát, dr. Kovács Józsefet, a szegedi járási pártbizottság első titkárát, Gruber Jánost, a járási pártbizottság titkárát, dr. Rózsa Józsefet, a mórahalmi pártbizottság titkárát, Varga Andrásnét, a Hazafias Népfront járási titkárát, Dobó József mórahalmi nyugdíjast, Farkas Istvánt, a szegedi járási tanács vb elnökét, Hegyvári Ferencné domaszéki pedagógust, Balán Miklós kisteleki tsz-párttitkárt, Tóth Szilveszterné országgyűlési képviselőt, zákányszéki tanácselnököt, dr. Ábrahám Antalt, a járási tanács vb elnökhelyettesét, Adók Istvánná algyői tsz-főkönyvelőt, Vass Vilmos gyálaréti tszpárttitkárt, Bodó Viola bordányi nyugdíjast, Kanalas Sándor deszki tsz-elnököt, Dudás Imre bordányi tsz-elnököt. A pártértekezlet a következő napirendet fogadta el: 1. Az MSZMP szegedi járási bizottságának beszámolója négyéves munkájáról. Előadó: dr. Kovács József. 2. Az MSZMP Központi Bizottsága kongresszusi irányelveiről és a Szervezeti Szabályzat módosításának tervezetéről szóló vitaindító beszámoló. Előadó: dr. Kovács József. 3. Együttes vita a két előterjesztés felett. 4. A pártbizottság tagjainak és a felsőbb pártértekezlet küldötteinek megválasztása. A pártértekezlet a fenti napirend szerint kezdte meg tanácskozását. A pártbizottság írásban kiküldött beszámolójához dr. Kovács József mondott vitaindító referátumot: szakszövetkezeti mozgalom lehetőségének jó kihasználása, a termelőszövetkezetek eredményesebb munkájának biztosítása. — Az alapszervezeteknél más munkamódszerre van szükség, mint a felettes pártszerveknél — állapította meg. — Az alapszervezeteknél elkerülhetetlen, hogy a pártmunka eszközeivel segítsék a konkrét termelést szolgáló munkát. A pártszervezetek, a kommunisták egyrészt serkentsék, másrészt legjobb tudásukkal segítsék a gazdasági feladatoknak, a párt gazdaságpolitikájának érvényesülését. A tsz-ek elnökei, szakemberei pedig igényeljék a pártalapszervezet segítő munkáját. A továbbiakban arról szólt, — s ez a kialakult munkamódszerre jellemző —, hogy elmarad a párthatározatok végrehajtása, nincs elég következetesség a hozott döntések végrehajtásában. Ez nemcsak az alapszervezetek gondja, a járási bizottság munkájára is áll. Az alapszervezeti taggyűlések határozatainak végrehajtása azonban talán jobban el van hanyagolva, mint a felettes pártszervek határozatai. Mindebből következik, hogy nagyobb gondot szükséges fordítani e kérdésre. A továbbiakban a vezetőségválasztó taggyűlések tapasztalatairól számolt be dr. Kovács József, majd ismertette a járás kommunistáinak véleményét a kongresszusi irányelvekről, a Szervezeti Szabályzat módosítási javaslatairól, a pártértekezlet elé tárva e két pártdokumentummal kapcsolatos állásfoglaláshoz a pártbizottság javaslatait. Dr. Kovács József: A gazdasági forradalom megvívása fontos feladatunk Referátuma elején a nemzetközi helyzet alakulásáról, pártunk és a Magyar Népköztársaság külpolitikájáról szólt, hangsúlyozva: e külpolitika következetes és szilárd. Méltatta a továbbiakban, hogy a járás lakossága helytállt az árvízveszély elleni küzdelem nehéz napjaiban. Köszönetet mondott a védekezésben, a lakosság ellátásában, a rend és fegyelem fenntartásában közreműködőknek. A járási pártbizottság maga mögött hagyott négy munkás esztendeje gonddal, problémával és felemelő eredményes munkával telt el — hangsúlyozta, majd szólt arról, hogy a szegedi járás gazdaságpolitikai kérdései közül ugyan az ipari tevékenység sem alábecsülendő, de meghatározó mégis a mezőgazdaság. A további gazdasági előrehaladás érdekében halaszthatatlan járási feladat a kialakult gazdálkodási rendszer felülvizsgálása és elemzése ahhoz, hogy a gazdaságok további fejlődéséhez irányt tudjanak mutatni. — Sürgős feladat — mondotta — a termelőszövetkezeti pártalapszervezetek munkamódszerének továbbfejlesztése. Szinte minden termelőszövetkezetben indokolt továbbfejleszteni a pártszervezetek elvi, politikai irányító, ellenőrző és értékelő munkáját. Az elvi irányító munka sok helyen csorbát szenved még és ez főleg a függetlenített párttitkár munkájára korlátozódik, amelynek gyakran nem elvi jellegű, hanem éppen gyakorlati szakmai jellege domborodik ki. Sőt, az sem ritkaság, hogy a függetlenített pártalapszervezeti titkár a termelőszövetkezet elnökének akarata szerint vezeti az alapszervezet munkáját. A továbbiakban arról szólt, hogy a párt vezető szerepének gyakorlati alkalmazásával több alapszervezetben baj van. Az egyik: az alapszervezet vezetősége arra való hivatkozással, hogy a pártnak a politikai vezetés a feladata, egyszerűen ráhagyja a fontos termelési, gazdasági kérdések megoldásával való küszködést a gazdasági vezetésre. A másik véglet: a pártszervezetek vezetőségei vagy az alapszervezetek titkárai apró részletkérdéseket is maguk akarnak megoldani. Ez a módszer leggyakrabban bizalmatlansággal telített, nem is vezet eredményre. Hangsúlyozta: mindkét véglet káros. Az alapszervezeteknek a pártmunka leghatékonyabb eszközével kell elősegíteniük a gazdasági feladatok megoldását. Nem feledkezhetnek meg arról, hogy forradalmi mozgalmunk jelenleg a mai társadalompolitikában a gazdasági forradalom sikeres megvívása. Ezen belül napjaink legforradalmibb feladata a szegedi járásnak a mezőgazdaság fejlesztése, növénytermelés, a szőlő-, gyümölcs- és zöldségtermelés korszerűsítése, az állattenyésztés fejlesztése, a Az elmúlt négy esztendőről, mely a szegedi járásban is jelentős változásokat hozott, nagyon reálisan, az eredmények és a sürgetően jelentkező tennivalók együttes összegezésével ad számot a beszámoló. Felgyorsult a szegedi járás fejlődésének üteme az eljárás mezőgazdasága az 1966-os pártértekezlet óta egészségesen fejlődött. Különösen jelentős, hogy a tsztagság hangulata kielégítő, jó a termelési kedv, mind többen vesznek részt a közös munkában. Javult a mezőgazdaságban dolgozók élet- és munkakörülménye, s mind erőteljesebben bontakozik ki a tsz-demokrácia. Természeti adottságok tekintetében az országos és a megyei szint alatt marad a járás 274 ezer 486 holdnyi földterülete. Külön figyelmet, érdemel a szőlőterület. Még 1963-ban határozat született a szőlő- és gyümölcstermesztés fellendítésére, mely szerint, a járás gazdálkodási struktúráját átfogó terv alapján kell átalakítani. A tanulmányterv a gyenge homoki szántóterületeket szőlő- és gyümölcstelepítések céljára jelölte ki. A tervek szerint 1961-től az idei évig 9120 hold szőlőt és 8260 hold gyümölcsöst kellett volna telepíteni ! Ez a harmadik ötéves terv irányelveinek módosulása miatt nem valósult meg Szőlőt 3861 < holdon és gyümölcsöst 4426 holdon telepítettek. A fajtaösszetétel javítása érdekében indokolt lenne egy alaposan megtervezett és előkészített rekonstrukció, azonban a jelenlegi ösztönzők a tsz-eket erre nem serkentik. A szövetkezetek pedig saját erejüket elsősorban eszközellátottságuk javítására használják fel. A gyümölcsültetvényekkel is a szőlőhöz hasonlóan gondjaik vannak a gazdaságoknak. Kedvezőtlen a gyümölcsfajták összetétele. Ez pedig nem felel meg a kereskedelmi igényeknek. Kívánatos volna a meggy, a cseresznye és a bogyó6 gyümölcsök termesztése. A termőre fordult gyümölcsösök A szegedi járásban 16 szakszövetkezet gazdálkodik az átlagosnál gyengébb termőhelyi adottságok között. A szakszövetkezetek gazdálkodási eredményeit értékelve jelentős fejlődés tapasztalható, főleg a gazdasági reform hatására. Annak ellenére, hogy egyes ágazatok veszteségesek, vagyoni helyzetük 1966 évhez viszonyítva javult. A szakszövetkezetek közös és beruházott vagyona egy év alatt 5,5 százalékkal, a forgó vagyon 8 százalékkal és a tiszta vagyon 12 százalékkal emelkedett. A szakszövetkezetek közül azok fejlődtek erőteljesebben, amelyek felismerték a mezőgazdasági termelés mellett a melléküzemági tevékenységből adódó lehetőmúlt négy esztendőben. Különösen az utóbbi két évben mutatkozott meg ez a tendencia igen erőteljesen. Ismeretes: a járás természeti adottságai sokrétűek. Ebből is adódik az, hogy a járás gazdasági és társadalmi életét jó néhány ellentmondás feszíti meg, még ott sem hozták meg a várt jövedelmet, ahol mind a telepítés, mind az ápolás kifogástalan volt. A korszerűtlen termelés miatt gazdaságosság tekintetében a szövetkezetek nem versenyképesek. Ugyanakkor nem tudják megvásárolni a betakarításhoz szükséges válogató-, osztályozógépeket, amely a termelékenységet növelné, és az önköltséget csökkentené! Az állattenyésztés fejlesztése az utóbbi két esztendőben előtérbe került. Míg a szövetkezetekben az állatállomány mérsékelten fejlődik, addig a háztáji és egyéb gazdaságok állatállománya csökken. Az állattenyésztés üzemág súlya az üzemeken belül nem emelkedett és jövedelmezősége sem javult az elmúlt esztendőkben. Az alaptevékenység árbevételének 41 százaléka származott állattenyésztésből 1967-ben, 1968-ban 36,6 és tavaly pedig 34,7 százaléka. A fő probléma abban van, hogy az állattenyésztés nyeresége — a felvásárlási árak emelkedése ellenére! — egy év alatt 2 millió forinttal — azaz: 11 százalékkal — csökkent. Ebben a járásban — a sajátos természeti adottságokat figyelembe véve — az állati termékek mennyiségi és minőségi növelésének, az önköltség csökkentésének akadályát képezik azok a ,,hagyományos” állattartási és takarmányozási módszerek is, amelyek a kisüzemben megfeleltek, s ezeket a szövetkezetek — sok esetben — fenntartás nélkül alkalmazzák. A régi módszerekhez való ragaszkodás gátja az állatállomány létszámbeli és minőségi fejlődésének. Az állati termékek nagy tömegű és olcsó előállítása csak korszerű és céltudatos tenyésztési, takarmányozási módszerekkel érhető elségeket. A szakszövetkezetek gazdálkodásában sok pénzügyi és gazdaságpolitikai probléma merül fel. Különösen a munkacsúcsok időszakában munkaerőhiány jelentkezik. Nagyobb arányú, korszerű, komplex beruházások megvalósításához még a jelenlegi nagyarányú állami támogatást figyelembe véve sem rendelkeznek kellő mennyiségű pénzeszközzel. Több szakszövetkezet és termelőszövetkezet összefogva egyszerű társulás vagy közös vállalkozás formájában képes csak nagyüzemi létesítmény megvalósítására. A termelőszövetkezetek melléküzemági tevékenysége jelentősen növeli az összes termelési értéket. A helyenként tapasztalható túlzásoktól eltekintve helyes a kiegészítő tevékenység további fejlesztése, elsősorban a mezőgazdasági termeléssel összefüggő területeken. Igen sokan hagyják ott a tsz-eket és a városi iparban helyezkednek el. Ez is gondot okoz. Főleg a fiatalok hagyják ott a szövetkezetet, akik az öregek helyébe léphetnének. Az igaz, hogy a jelenlegi helyzetben a tsz-ek olyan munkakörülményekkel és jövedelmi viszonyokkal rendelkeznek, mely nem tudja az ipar vonzását ellensúlyozni. Ennek a feszültségnek a feloldása a termelési technika fejlesztésével és a gazdálkodási struktúra módosításával lehetséges. Állandó probléma a beruházások terén, hogy a kedvezőtlen termőhelyi adottságokkal rendelkező tsz-ek nem jutnak hitelhez. A beruházáshoz szükséges saját erővel nem rendelkeznek és így az állami támogatást nem tudják igénybe venni. A tsz-ek elmúlt négyévi gazdálkodását értékelve megállapítható: az elért eredmények szerények, de biztatóak. A termelési érték és az árbevétel dinamikus fejlődése, a termelési érték és a termelési költség arányának kedvezőbb alakulása, a mérleg szerinti veszteség csökkenése, a munkadíjazás színvonalának emelkedése azt igazolja, hogy a tsz-vezetők éltek a gazdaságirányítási rendszer adta lehetőségekkel. A járás ipara az elmúlt négy év alatt erőteljesen fejlődött. Az állami ipari üzemek 1965-ben 281 millió 852 ezer, tavaly pedig 346 millió 80 ezer forint termelési értéket állítottak elő. A dolgozók átlagkeresete ezidő alatt 1626 forintról 2024-re emelkedett. Az üzemek fejlesztették a technológiai eljárásokat és meggyorsították a gyártmányfejlesztést, de mindez csak kezdetnek tekinthető. A szőregi borpalackozó termékösszetételét tavaly bővítette. A tápéi hajójavító 1966-tól máig igen eredményesen tevékenykedett, melyet a MAHART vezetősége többször elismert. A sütőipari üzemek igen elhanyagoltak voltak 1966—67-ben. Ezt követően a kisteleki, sándorfalvi, üllési és pusztamérges pékségekben rekonstrukciót hajtottak végre A szőregi Téglagyárban 1969 őszétől — szerény mértékben — elkezdődött egyes mukafolyamatok korszerűsítése. A teljes felújítás 1973— 74-ben fejeződik be. Munkaerőhiánnyal küzdenek. Megerősödtek a ktsz-ek is. Egyes ktsz-ek 1965—66-ban rosszul álltak pénzügyileg, de 1967 végére a pénzngvi tervf>rnsúly helyreállt. Nagyot lépett előre a szolgáltatási tevékenység terén az Első A járás területén egy 10 ezer 400 holdas állami gazdaság is gazdálkodik, melynek a szántóföldi növénytermesztés a jelentősebb üzemága, s a szőlő- és gyümölcstermesztés érdemel figyelmet. Kiterjedt üzemága még a haltenyésztés is. E gazdaság 1965-től tervét minden évben 2,3 millió forinttal túlteljesítette. A halmozott termelési érték 1965- höz viszonyítva 1969-ben 37,7 százalékkal növekedett. Jóllehet a gazdaság a kedvezőtlen adottságú állami gazdaságok közé tartozik. Összegezésül megállapítható: a tsz-ek gazdálkodása a III. ötéves tervidőszakban pozitív irányban haladt. Az előírt 13—15 százalékos termelésnövekedést a járás mezőgazdasága — jelentős állami dotációval — négy év alatt elérte. A jövő feladatai: a IV. ötéves tervben a többtermelés alapja a termelékenység javulása legyen. Törekedni kell a munkafolyamatok komplex gépesítésére. A jövedelmezőség emelése érdekében társulásokat és közös vállalatokat ésszerű létrehozni. Folytatni szükséges — lassúbb ütemben — a homokterületek hasznosítására készült terv keretében a szőlő- és gyümölcstelepítést. Fontos a hústermelés növelése, mind a háztáji, mind a közös gazdaságban. Segíteni szükséges a szövetkezetek kooperációját az állattenyésztés területén is. Szegedi Járási Rtsz, mely 19 községben, 19 szakmában, 86 helyen tart fenn üzemet. A háziipari szövetkezetek termelése számottevő, különösen a tápéi üzemben tapasztalható leggyorsabb fejlődés: termelésük 40 százalékát exportálják. Említésre méltó a sándorfalvi egység exportja is. Két jellemző adat: a háziipari szövetkezetek 1965-ben 15 millió 438 ezer, 1969-ben 31 millió 943 ezer forint értékű terméket állítottak elő. A lakosság ellátásáért az áfészek sokat tettek és tesznek. Helyesen valósult meg a kereskedelemben a párt és a kormány gazdaságpolitikája. A járás 9 áfészének összforgalma 1965-ben 539 millió 479 ezer, 1969-ben 733 millió 933 ezer forint volt, mely 36 százalékos növekedés. Ez a „felfutás” — a mai követelményeket figyelembe véve — kulturált körülményeket teremtett. Jobb az áruellátás, bővült a választék, de vannak még hiánycikkek is. Megvalósításra váró feladat: a fogyasztási szövetkezetek egymás közötti kooperációjának megteremtése. Nőtt az áfészek nyeresége: 1965-ben 19 millió 818 ezer, tavaly 32 millió 968 ezer forint volt. A dolgozók átlagkeresete 1477 forintról 1799-re nőtt ez idő alatt. A pártbizottság beszámolója Egészséges gazdasági fejlődés Javuló vagyoni helyzet Erőteljesebb iparosodás Növekvő életszínvonal A lakosság életszínvonala ebben a járásban is nőtt. A mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma 25 százalékkal csökkent. A fiatalok visszaáramlása a mezőgazdaságban lassú. A járásban 18 ezer 762-en járnak el lakóhelyükről dolgozni. Átlagban egy községből 625-en. De néhány községben ennél jóval töb(Folytatás a 4. oldalon.)