Délmagyarország, 1971. február (61. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-23 / 45. szám
2 Izrael válasza az EAK kezdeményezésére Nem hajlandó a teljes visszavonulásra Kairói értékelés - Tal Aviv határterve • Tel Aviv (UPI, AP, AFP, Reuter) Az izraeli kormány vasárnapi üléséről kiadott közlemény kifejti: „Jarring nagykövet eljuttatta az izraeli kormányhoz az 1971. február 15-i egyiptomi emlékirat tartalmát. Az izraeli kormány kedvezőnek tartja, miszerint az egyiptomi kormány kifejezte készségét, hogy békeszerződést kössön Izraellel. Az izraeli kormány hangot ad saját óhajának is, hogy részt vegyen az összes olyan témáról tartandó gyümölcsöző tárgyalásokon, amelyeknek a két ország békeszerződéséhez kell vezetniük. Az egyiptomi jegyzék rávilágít az egyiptomi és az izraeli álláspont közötti konkrét különbségekre, különösen arra a szakadékra, amely a határok és a menekültek kérdésében fennáll. Egyiptom például azt követeli, hogy az összes izraeli csapatokat vonják vissza a fegyverszüneti vonalakra, viszont Izraelnek az az álláspontja, hogy kész tárgyalni a fegyveres erők visszavonásáról biztonságos, szavatolt és elfogadott határokra, amelyeket békeszerződésben kell megvonni. Az izraeli kormány megismétli a parlament által is megerősített álláspontját, amely szerint Izrael nem vonul vissza az 1967. június 4-i fegyverszüneti vonalakra. Izrael úgy véli, hogy az érdekelt kormányok közötti tárgyalásokat Jarring nagykövet fennhatósága alatt kell fogatni a tanácskozást az egyiptomi és az izraeli álláspontról, azzal a céllal, hogy megegyezéses békeszerződést hozzanak tető alá az államok között. ■ Izrael ugyanakkor úgy véli, hogy a lényeges problémákat illetően nem szabad előzetes kötelezettségvállalásoktól függővé tenni a tárgyalásokat. Az izraeli kormány reméli, hogy Egyiptomtól pozitív választ kap, s hogy a két állam békeszerződésének megvalósítását célzó tárgyalásokon sikerül előrehaladást elérni. A miniszterelnök és a külügyminiszter felhatalmazást kapott arra, hogy Jarring nagykövetnek továbbítva az izraeli állásfoglalást, amely válasz az egyiptomi kormány emlékiratára.” • Kairó (MENA) Kairóban hivatalosan úgy értékelik az izraeli kormány vasárnapi közleményét, hogy Izrael nyíltan és kategorikusan elutasította Jarring javaslatát. Jeruzsálem (UPI, AFP, Reuter) A minisztertanácstól kapott felhatalmazása alapján Meir izraeli miniszterelnök és Ebran külügyminiszter hétfőn hozzálátott a legutóbbi egyiptomi békejavaslatokra adandó válasz részletes kidolgozásához. Jeruzsálemben azt mondják, hogy a Meir és Eban által megszövegezett dokumentum „kiegyensúlyozott” lesz, vagyis olyan, amely „lehetővé teszi majd a párbeszédet Egyiptommal”. Az AFP értesülése szerint azonban a Meir—Eban-okmány sem tér ki Izrael területi követeléseire, ezzel szemben részletezi a szabad hajózással és a Palesztinai menekültekkel kapcsolatos izraeli álláspontot. Nyilván a területi követelések „tartalékolása” az oka annak, hogy Jarring nem kap választ Izraeltől arra a kérdésre, hajlandó-e a zsidó állam a megszállt területeket kiüríteni. • New York (DPA) A Time magazin legújabb (hétfői) száma befolyásos izraeli körökre hivatkozva, ismerteti a békeszerződésben megvonandó közel-keleti határok Tel Aviv-i tervét. A lap szerint az alábbiak a visszavonulás „abszolút maximumát” tehát a minimális területi követeléseket jelentik: Sinai-félsziget: visszavonulás arra a vonalra, amely El-Aristól Sarm-el-Sejkig húzódik. Izrael ragaszkodik ahhoz, hogy csapatokat állomásoztasson a Tiran-szoros bejáratát ellenőrző erődben. A Jordán folyó nyugati partja: Izrael kész visszavonni csapatait az 1967. június 5-e előtti vonalakra — de csak az Allen-terv keretében. Ez a terv fegyvermentesítést irányoz elő egész Jordániára és félkatonai izraeli településláncolatot a Jordán-folyó mentén. Golan-magaslatok: Izrael hajlandó nyugati irányba valamelyest visszavonulni, de ragaszkodik a hegygerinchez. Jeruzsálem: egész Jeruzsálem Izraelé maradna, a szent helyek szabad megközelítésének biztosításával. Újabb atomriasztás • Colorado Springs (UPI, AP) A washingtoni Fehér Ház agodalmát fejezte ki a hamis riadó miatt, amely szombaton — lapunkban is közöltük — „atomtámadásra”, figyelmeztette az Egyesült Államok lakosainak nagy részét. A Pentagon az üggyel kapcsolatban vizsgálatot indított , s vasárnap este a Colorado állami Echevenne hegység belsejében követték el a tévedést: a telexgépbe olyan szalagot fűztek, amelyen a nukleáris riadót elrendelő kódszámok voltak perforálva. A jelzések automatikusan kimentek az UPI és az AP hírügynökség belföldi szolgálatához, amelyek azonnal riadót jeleztek száz és száz rádióállomásnak. Sok rádiós szerkesztőségben hittek a riasztásnak és figyelmeztették hallgatóikat a „nukleáris támadásra”. Más rádióknál viszont nem, s hogy miért nem, az már külön kérdés, amire szintén vizsgálat, fog választ adni. f RÁDIÓTELEX Genf Gerard Smith, az amerikai fegyverzetellenőrzési és leszerelési hivatal igazgatója hétfőn Genfbe érkezett A genfi leszerelési értekezleten, amely öthónapos szünet után ma, kedden folytatja munkáját, Smith terjeszti elő az amerikai álláspontot. A keddi megnyitó ülés után az amerikai küldöttség vezetője sajtókonferenciát tart, majd még aznap este elutazik Genfből. Hanoi Haipongban meleg fogadtatásban részesítették a Szovjetunió segélyszállítmányát hozó Ho Si Minh nevű tengerjáró motoroshajót A szovjet hajó érkezésére összegyűlt tömeg a szovjetvietnami barátságot és szolidaritást éltette. Róma A Rómában tartózkodó Nguyen Thi Binh asszony a DIFK külügyminisztere folytatja tárgyalásait. Az Olasz Kommunista Párt és az Olasz Szocialista Párt vezetőivel folytatott szívélyes légkörű megbeszélés után hétfőn Binh asszony az Olasz Nőszövetség vezetőit kereste fel. A nőszövetség székházában lezajlott forró hangulatú ünnepség során Marisa Passigli, a nőszövetség elnöke átnyújtotta Binh asszonynak a szövetség aranyérmét. Hétfőn este Binh asszony találkozott az Olasz Dolgozók Katolikus Szövetségei (ACST) vezetőinek küldöttségével Moszkva Hétfőn a Kremlben, a kongresszusi palotában Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin, Nyikolaj Podgornij és más szovjet párt- és állami vezetők részvételével ünnepi gyűlésen emlékeztet meg arról, hogy Lenin rendelete alapján 50 évvel ezelőtt, 1921. február 22-én alakult meg az Állami Tervbizottság. London Sir Alec Douglas-Home brit külügyminiszter hétfőn az alsóházban bejelentette, hogy Anglia kész bizonyos fegyverfajtákat szállítani a Dél-afrikai Köztársaságnak. A miniszter elsősorban Westland-Wasp típusú helikopterekre utalt. Douglas Home bejelentését óriási felháborodás fogadta az ellenzéki padsorokban, míg a toryk üdvrivalgásban törtek ki. Bécs Bécsben február 19—21-ig megtartották az európai biztonság kérdésével foglalkozó tudományos konferenciát, amelyet a nemzetközi békeintézet szervezett. Az értekezleten első alkalommal vált lehetővé, hogy a szocialista és kapitalista országok neves tudósai komolyan és szakszerűen megvitassák az európai biztonság legfontosabb politikai, gazdasági és kulturális problémáit. Damaszkusz Ahmed el-Khatib, a Szíriai Arab Köztársaság ideiglenes államfője hétfőn este az újonnan kinevezett parlament első ülésén lemondott tisztségéről. Khatibot, aki az elmúlt év novemberében háromhónapos államfői megbízatást kapott, ugyanezen az ülésen a parlament elnökévé választották. Khatib lemondását követően — az alkotmány rendelkezései értelmében — Asszad tábornok, miniszterelnök látja el az államfői teendőket Hét hónap után otthon a Montevideo (AP, AFP) Az uruguayi Tupaanaro.erillák szabadon bocsátották Aloysio Dias Gomidét, a brazil nagykövetség konzulját, akit 205 nappal előbb túszként ejtettek fogságba. • A szabadulás körülményeivel kapcsolatban a brazil nagykövetség nem nyilatkozik. Más diplomáciai források előzőleg elárulták, hogy a városi gerillaszervezet váltságdíjat kért és kapott. A Tupamaro szervezet, amely két év alatt hét emberrablást hajtott végre, hogy ennek révén foglyokat bocsáttasson szabadon, vagy pénzt szerezzen működéséhez, a Gomidével kapcsolatos alku fő feltételéül mindazonáltal azt szabta meg, hogy az uruguayi kormány adja vissza a korábban felfüggesztett alkotmányos jogokat. Ez részben megtörtént és huszonhárom órával később Gomide szabad volt. (A gerillák egyébként még mindig fogva tartják Geoffrey Jackson angol nagykövetet és Claude Fly amerikai segélyszolgálati tisztviselőt, mert a kormány nem teljesítette a szabadon bocsátási feltételeket.) A Rio de Janeiro-i repülőtéren hat gyermeke fogadta a 42 éves Dias Gomide rhontevideoi brazil konzult. Képünkön a diplomata és felesége. 1971. FEBRUAR 23. RED» Indokína A dél-vietnami intervenciósok súlyos veresége Laoszban • Vientiane (Reuter, UPI, AFP) A Laoszba behatolt délvietnami zsoldosok az elmúlt napokban súlyos veszteségeket szenvedtek és egy hét óta egyetlen kilométerrel sem jutottak előbbre. A különleges harci feladatokra kiképzett 39-es saigoni rohamzászlóaljat teljesen felmorzsolták és megfutamodásra kényszerítették a Patet Lao fegyveres erői. Az intervenciósok súlyos helyzetéről érkezett híreket hétfői sajtóértekezletén alátámasztotta a vientianei hadügyminisztérium szóvivője is. Beismerte, hogy a partizánok a hét végén Észak-Laoszban elfoglalták a királyi kormány négy előretolt állását és továbbra is nyomást gyakorolnak a Long Cheng-i támaszpont, a CIA laoszi hadműveleti központja ellen. A szóvivő szerint a népi erők által elfoglalt négy előretolt állás mindössze 160 kilométerre északra van Vientiane fővárostól. A laoszi hazafiak a királyi kormány Long Cheng közelében levő más támaszpontjait is ostromolják. Az amerikai hírügynökség egyértelműen leszögezi, hogy az amerikaiak és dél-vietnami bábjaik laoszi inváziója a népi erők heves ellenállása miatt megtorpant, s az inváziós programban „egyhetes lemaradás mutatkozik”. A kritikussá vált laoszi helyzet tanulmányozására hétfőn Creighton W. Abrams, az Egyesült Államok Dél-Vietnamban és Kambodzsában harcoló fegyveres erőinek parancsnoka megbeszélést tartott Ellsworth Bunkerrel, az Egyesült Államok saigoni nagykövetével és Thieu-vel, a dél-vietnami bábrezsim elnökével. Egy saigoni szóvivő a több mint egyórás konzultációról csak annyit mondott, hogy „Kambodzsáról, Laoszról és az egész indokínai program modernizálásáról” volt szó. # Hanoi (VNA) Amerikai repülőgépek február 17 és 21 között több alkalommal bombázták a VDK területén levő Vinh Linh város és Quang Binh tartomány térségét. Ezenkívül egyes észak-vietnami tartományok légterében felderítő repüléseket végeztek. A VDK légvédelme lelőtt két pilóta nélküli amerikai kémrepülőgépet. Phoumi Vongvichit, a Laoszi Hazafias Front főtitkára sürgős üznetet intézett a Szovjetunióhoz és Nagy- Britanniához, az 1962-es genfi értekezlet két társelnökéhez, tájékoztatva őket arról, hogy az Egyesült Államok felszólítására újabb thaiföldi csapatokat dobtak át laoszi területekre. Míg a laoszi határ mentén más thaiföldi csapatok állomásoznak, készen arra, hogy bármikor átlépjék a határt. Az üzenet arra kéri a Szovjetuniót és Nagy-Britanniát, hogy az Egyesült Államokat és Thaiföldet kötelezzék laoszi intervenciójuk beszüntetésére. Dél-Vietnamban észrevehetően növekszik a DNFF fegyveres erőinek nyomása az amerikai és a saigoni csapatokra. Hivatalosan közölték, hogy hétfőre virradóra a hazafias erők ötven amerikai és saigoni állás ellen intéztek támadást. Phnom Penh (Reuter, UPI) kambodzsai partizánok hétfőn, a Mekong folyó partján és Phnom Penh fővárostól mindössze 20 kilométerrel délkeletre fekvő Koki városa közelében tüzet nyitottak a kambodzsai kormánykatonaság és délvietnami cinkosaik egyik lőszerszállító hajókaravánjára. Az egyik hajót elsüllyesztették, egy másikat súlyosan megrongáltak. A Reuter kambodzsai helyzetjelentése szerint a népi erők változatlanul ellenőrzésük alatt tartják a Phnom Penh-t Saigonnal összekötő 1. számú főútvonal Neak Leung közelében levő szakaszát. Élietek és képviselet Megint megpezsdült a közélet. Kiírták az országgyűlési és tanácsválasztásokat, dolgoznak a választási bizottságok, hamarosan gyűlésekre járunk. Teljesen érthető hát, hogy most többet beszélünk a parlamentről meg a tanácsokról, a képviselőkről és a tanácstagokról. Azok a tanulságok is előjönnek, amelyek a legutóbbi választásról maradtak ránk. Pesten hallottam például politikai körökben, hogy a legutóbbi képviselőválasztáskor négy-öt meghívást is kapott a pénzügyminiszter: vállalná el ott a jelöltséget. És nevettek a történeten, mert nem sok fantázia kell hozzá, hogy kitaláljuk, mi dolgozott a kapkodás mögött. Úgy gondolhatták, akik kiszőtték a tervet, ha megkaphatnák képviselőjüknek a pénzügyminisztert, aki az ország pénzesládáján ül, csak-csak vastagabb ereken buzogna oda az anyagi segítség. Nem kellene akkor osztályvezetőket meg egyéb minisztériumi hivatalnokokat győzködni ennek vagy annak a határtalan fontosságáról — szabadabb bejárás lenne az államkasszába. De még a hivatalnokok is igyekeznének, jobban ránéznének annak a tájnak a fejlődésére nehogy a miniszter nézzen rájuk bosszúsan. Lehetne kárhoztatni ezt a logikát, és ki lehetne mutatni elvi tarthatatlanságát, de minden kis történetnek van azért valami igazságmagva is. Hiszen, ha kórház kell valahová, akkor az egészségügyi miniszternél kopogtatnak; ha elavult az iskolahálózat, a művelődésügyi miniszternek is gondja az. A területi és egyéni választási elv pedig számtalan alkalmat kínál arra, hogy az ilyesmit meg is mondjuk meg is mutassuk, és a megoldást szorgosan sürgessük A politikai képviselet mellett ugyanis mind a választáson, mind a parlamenti és a tanácsi munkában szerepet kapott a személyiség és a területi érdek is. Tanúi lehettünk már a négy évvel ezelőtti választáson is, hogy a lakosság olyan jelölteket keresett, akik mindkét körben otthonosan mozognak. Olyanokat, akik az általános társadalmi érdek keretében akarnak és tudnak lendíteni a lakókörzeten is. De megfigyelhettük ennek nyomvonalait a parlamenti és a tanácsi munkában is. Egyre több felszólalásban és interpellációban éreztette hatását ez a kettős szemlélet. A Csongrád megyei képviselők is többször felléptek a parlamentben, vagy annak bizottságaiban olyan ügyben, amely nem ellenkezett semmiképpen az országos érdekkel, a központi akarattal de volt benne egy-egy hangsúlyos megyei vagy városi indíték is. Messze esik ez a gyakorlat attól, hogy mindenki „keresztapát” szeretne fogni magának odaföntről, de mindenképpen illusztrálja, hogy az egyéni választókerületi elv magában hordoz ilyen elvárást is. Helytállást bizonyos részérdekek ütközésekor; korrekt és okos érveket a terület valódi érdekeinek képviseletében. Nemcsak nagyban, kicsiben is megfigyelhetjük ugyanezt. Minden lakókörzetnek megvan a maga gondja, fájdalma. Lerongyolódott utak, öreg iskolák, avult csatornázás,’ korszerűtlen bolt, belvízjárás, tökéletlen közlekedés... — mindenütt fáj még valami. És ennek is kell szóvivő az általános érdekek mellett. Ezért semmi csodálkozni való nincs azon, ha a politikai képviselet garanciája mellett olyan tanácstagot szeretnének az emberek mindenütt, aki vállára veszi a körzet gondjait is. Aki úgy figyel a költségvetési arányokra, a fejlesztés területi elosztására a dolgok fontossági sorolására, hogy a jogosnál hátrább semmiképpen se kerülhessen az a terület, amely rábízta az érdekeit.