Délmagyarország, 1971. október (61. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-19 / 246. szám
4 Anyakönyvi hírek I. kerület Várasság: Berecz Árpád ,József Cs Kecskeméti-Kovics Klára, Varga József Js Gabura Zsuzsanna Mária, Krisztin-Német Jenő Imre is Kocsispéter Éva, Marta József is Nagy Zsuzsanna, Futó Imre és Winner Terézia, Szabó István is Hiró Éva Veronika, Hernádi Oydrgy és Kéhlesz Andala, Deák Endre is Aponyi Aranka Ilona, Horváth László is Baloga Zsuzsanna, Király Károly László is Nagy Ágnes, Takó József és Solti Klára Erzsébet, Balog Lajos és Kálmán Ilona, Belhanafi Ahmed Toufik és Krizsán Erzsébet, Szalai István és Matók Mária. dr. Tényi János Károly is Kun Irén, Borbély László is Németh Anna Mária házasságot kötöttek. Születés: Kiss Árpádnak és Masa Irénnek Attila Árpád, dr. Quist Patrick Kohlénak is dr. Walton Stella Estnek Kofl Dela, Kálmán Tibornak és Csókási Máriának Tibor, Apjok Istvánnak és Mártonod Erzsébetnek Tümnde Erzsébet, Verba Józsefnek is Dán Rózának Andrea Judit, Virágh Istvánnak és Kovács Erzsébetnek Melitta Katalin, Szúnyog Istvánnak és Csordás Arankának István, Fillüp Lászlónak és Nagygyörgy Ágnesnek Adrienn Ágnes. Adonyi Jenőnek és Takács Gabriellának Andrea, A Rostos Józsefnek és Benke Piroskának Róbert, Boscu Jánosnak és Ungl Ilonának Szilvia Ilona, Kerekes Ferencnek és Fodor Máriánnak Ferenc László, Molnár Sándornak és Katona Rózának Szilvia, Forster Gusztávnak és Huszta Rozáliának Gabriella, Szögi Bélának és Sárdi Rozáliának Tamás Péter, Födi Józsefnek és Vass Erzsébetnek Eszter, Temesi Tibornak és Nagy Évának Tibor, Pál Attilának és Krajkó Zsuzsannának Zoltán, Janurik Tamásnak és Menner Katalinnak Szabolcs, Horváth Mártonnak és Laczl Máriának Krisztina, Büky Kálmánnak és Tóth Máriának Zita. Halkó Pálnak és Dékány Erzsébetnek Gabriella Erzsébet, Sztrovecz Jánosnak és Farkas Irénnek Irén, Zádori Lajosnak és Rácz Viktóriának Judit. Tóth Mihálynak és Lázár Matildnak Mihály, Tombácz Sándornak és Volkovics Erzsébetnek Gabriella Erzsébet, Vincze Ferencnek és Bakró-Nagy Veronikának Veronika, Vén Ferencnek és Szabó Margitnak Zalán Ferenc, Kévés Pálnak és Lógó Rózsának Rózsa, Katona Józsefnek és Császár Emíliának Erika, Dómján Istvánnak és Husztik Máriának Péter, Pistrul Jenőnek és Kovács Ilonának Andrea Zsuzsanna, Tóth Sándornak és Körösi Ilonának Gábor Sándor. Lakatos Lászlónak és Vér Máriának László Gábor. Bozsó Jánosnak és Lázár Etelkának Edit nevű gyermekük született. Halálozás: Komáromi Józsefné Szabó Mária, Tanács István, Szekeres Sándorné Angela Olga, Pataki Antal Sándor, Jozó Ferencné Bellér Ilona, Lakos Antal, Baksa László, Balogh Ernőné Somogyi Eszter, Kozma Lajosné Rácz Anna, Kis-Német Jánosné Kátai Erzsébet, Papdi Antal, Fein Armin Rudolfné Grün Karolina, Gedey Andrásné Kiri Rozália, Horváth Ferencné Fülöp Anna, Szemző Aladárné Szemző Margit, Franyó István Imre, Vörös András, Bogyay Vilmos, Csarmaz Imréné Mucsi Jusztina, Pakli József, dr. Sándor Zsigmondné Pataki Mária Magdolna, Szűcs Józsefné Bene Etel, Fogas Imre, Kőszegi Vendel meghalt. n. KERÜLET Házasság: Bodor Rudolf Ferenc és Tokai Gabriella Etelka, Csabai János és Lipcsei Irén, Sánta Károly és Szekeres Mária, Csányi József és Bujdosó Julianna, Sallai János Mátyás és Deák Piroska házasságot kötöttek. Halálozás: Törzsi Jánosné Jósz Irén Mária, Babarczi István, Czirok Ferencné Száraz Erzsébet meghalt, III. KERÜLET Házasság: Szélpál Imre és Sziráki Klára, Kovács Ferenc és Sáti Mária Borbála, Kis-Szabó István és Zsikó Aranka, Balogh Ferenc és Kantó Mária házasságot kötöttek. Születés: Garas Tibornak és Gáspár Máriának Gábor Tibor, Németh Györgynek és Filep Irénnek Andrea Gabriella, Vígh Lajosnak és Gulyás Ida Máriának Lajos István, Csúcs Istvánnak és Ördög Irénnek, Róbert István, Sipos Mihálynak és Szabó Matild Máriának Zsolt, Szrenka Tibornak és Gueth Évának Tibor. Bárdi Zoltánnak és Bognár Magdolnának Judit, Szekeres Józsefnek és Bálint Aranka Jolánnak Tünde Ágnes, Szűcs Istvánnak és Rajtik Juliannának Zsolt nevű gyermekük született. Halálozás: Szabó Józsefné Wolf Anasztázia, Csizmadia István, Molnár Lászlóné Kecskeméti Julianna, Boros Pálné Weltyn Mária, Szécsi István, Böjti Mihályné Horváth Terézia, Mezei Ferencné Zsiga Mária, Borbás Antalné Kispál Erzsébet meghalt. NAPI KISLEXIKON a gazdasági divatszavakról Az újságokban, a televízióban, a rádióban egyre többször találkozunk az idegen, legtöbbször angol eredetű gazdasági kifejezésekkel. Népszerűségük nő, előfordulásuk egyre gyakoribb, mert a mi gazdasági életünkben szintén szerepet kapnak az általuk jelölt forgalmak. 4 Licensz? Magyarul engedély, használati jog arra, hogy egy megvásárolt szabadalmaztatott terméket, vagy gyártási eljárást a vevő alkalmazzon. Hazánkban külkereskedelmi vállalat működik „Licencia” névvel, amely a külföldi találmányok, újdonságok megvásárlását teszi lehetővé hazánkban. Ilyen nagy jelentőségű találmány, illetve termék és gyártási eljárást vásároltunk a Mannesman cégtől, s ebből alakítottuk ki Győrben a Rába—MAN motorcsaládot. 4 Technológia? Ismertebb szó, vele jelölik a gyártási folyamatot, módszert. Azt, hogy a terméket milyen módszerrel készítik a nyersanyagból. A technológiát ugyanúgy adják-veszik ma már, világviszonylatban, mint bármilyen gépet, produktumot. A technológiát is védi a szerzői jog, illetve a szabadalmi törvény — ha azt a megfelelő eljárás során az illető államokban, területeken érvényes szabályok alapján bejegyzik. 4 Know-how? Legújabb keletű, s csak most ismertté váló angol eredetű szó, amely pontos fordításban azt jelenti: mit, hogyan? A gazdasági életben gyöttőfogalomként szerepel, egy-egy termék előállításának egész folyamatát felöleli. Azt mutatja meg, hogy valamilyen terméket miként és hogyan kell megcsinálni, a technológiát hogyan kell megszervezni, a terméket eladni stb. A know-how ugyanúgy az adásvétel tárgya, mint mondjuk a szabadalom. Közismert, hogy a második világháború után Japán vásárolta belőle a legtöbbet, többek között ennek köszönheti ipari fellendülését, fejlett technikáját is. KEDD, 1971. OKTÓBER 19. A gazdálkodási hibák—halmozva y Ismeretes, hogy az “• ország sok téeszében magasabb egyes munkáskategóriák keresete az országos bérszínvonalnál. De ha a magasabb bér nagyobb vállalati jövedelmet eredményez, vagyis a bevételből futja a magasabb bérre — az elvileg más, mint a Termálban, ahol például a tehenészek keresetét nem fedezi az álElhibázottnak bizonyult a Termál termelési profiljának megválasztása, és beruházásainak iránya, mert túl sok a kézi munka és kevés a gépesítés. Nagy területen folyik a téeszben szántóföldi növénytermesztés — kukorica, búza, kender, takarmány, lucerna stb. Ezeknek az alapvető és nyereséges termelési ágazatoknak a gépeit nem újították fel; a kukorica művelését nem gépesítették, hanem elterjesztették részes művelését... A mezőgazdasági termelés technikája szempontjából a Termál talán a szentesi körzet legelmaradottabb szövetkezete, mert gépei elhasználtak. A pénzt építőipari gépekbe befektették, s az építőipari részleget most felszámolják. Külföldi dollárkölcsönből épült a hollandi üvegház, amelyet áruval, szegfűvel kell majd visszafizetni. Ámde olyan kedvezőtlenek a visszafizetés feltételei, hogy a szegfűexport bevétele nem fedezi a termelés költségeit. Emellett az importált növényházak műszaki szempontból sem a legkorszerűbbek, nem a leggazdaságosabbak. A „korszerű” nyugati növényház voltaképpen csak kirakat, amely mögött elmaradott, kézi munkára épülő, költségesen termelő Az 1970 elején végrehajtott szanálás nem változtatott lényegesen a téesz helyzetén. Az állam nem tudott a teljes hiány pótlására 93 millió forintot adni egy rosszul gazdálkodó tsz-nek. Adósságainak nagy részét 1971 elején prolongálták, a legégetőbb fizetési kötelezettségek teljesítésére pedig 17 millió forintot adtak a lattenyésztés jövedelme. Más ágazat nyereségéből kellene ezt a ráfizetést fedezni, de ilyen „más ágazata” — amely rendszeres tiszta nyereséget adna — a Termálnak nincs. A magasabb bért a Termál ugyanis nem a nagyobb eredményből fizette (ami még elfogadható), hanem tulajdonképpen az államkasszából bújik növénytermesztő tsz meg. E helyzet megjavítása végett a téesznek most néhány millió forintért korszerű traktorokat és mezőgazdasági munkagépeket kellene vásárolnia, hogy az elterjedt kézi munkát nagy termelékenységű, viszonylag olcsóbb mechanikai munkával helyettesítse, s így megszabaduljon a béralap túlterhelésétől, és növelje a növénytermesztés jövedelmét. Összefoglalva: a Termál régi vezetői a gazdálkodási hibák sorozatát követték el, amelyeket csak azért nem nevezünk bűncselekményeknek, mert a Büntető Törvénykönyvben nem találhatók. Ezek: 1. Mammutszövetkezet létesítése. 2. A tsz-demokrácia és a belső ellenőrzés felszámolása. 3. A könyvelés rendetlensége, és az önelszámolás hiánya. 4. A jövedelem „fejése” az állami költségvetésből. 5. A beruházások túlfeszítése, miközben elorozták más tsz-ek elől a beruházási kereteket. 6. Magasabb bérek közvetve az államkasszából. 7. Elavult gazdaságszervezés (részes művelés, kézi munka), amelyet kirakatpolitikával lepleztek. Íme, ezek a legfontosabb gazdálkodási hibák, amelyek a téesz gazdálkodásának pénzügyi csődjéhez vezettek a költségvetésből. Ez az úgynevezett szanálás azt a kötelezettséget rótta a Termál kollektívájára, hogy 1971— 75 között évente 35 millió forintot fordítsanak a régi adósságok törlesztésére. (Csupán az évi kamatteher 12 millió forint.) Ma már egyöntetű az a vélemény, hogy ez a szanálási terv nem volt jó, végrehajtani nem lehet. A Termál 1971-ben is — amely jó év volt — mérleghiányos. 1971-ben a terv szerint már 25 millió forintot kellett volna törleszteniük. Csupán a béralaptúllépés meghaladja a 10 millió forintot, ezenkívül több mint tízmillió a bevételkiesés. A mérleghiány logikus. Ha a szanálás nem szünteti meg a veszteséget szülő gazdálkodási hibákat, akkor új veszteségek keletkeznek. A felsorolt hét gazdálkodási Általában borúlátóan ítélik meg a Termál 1971-es helyzetét és jövőjét. De nincs olyan helyzet, amelyből ne lenne kiút. A tsznek nagy a vagyona, vannak jó földjei, korszerű üzemágai (a hibridüzem, a növényházak), és hatalmas dolgozó kollektívája. Három olyan javaslattal vagy elképzeléssel találkoztunk, amely le akarja fektetni az egészséges, veszteségmentes további gazdálkodás alapjait. Az első, a jelenlegi, vezetők elgondolása: a hitelek visszafizetését el kell halasztani 10—20 évvel, és adjanak a tsz-nek újabb kölcsönt traktorok és mezőgazdasági gépek vásárlására. Vagyis: fizessék a veszteségeket ismét a költségvetésből. E javaslatnak több a hibája. Közülük itt csak egyre mutatunk rá: nem engedi meg a bérszínvonal leszállítását a bevételek adta lehetőségre, mert ha lecsökkentenék a virágüzem vagy az állattenyésztés dolgozóinak bérét 25 százalékkal, úgy a dolgozók kilépnének a Termálból. Ha viszont az eddigi béreket fizetik, akkor a béralapot túllépik , és veszteséges lesz ismét a gazdálkodás. A másik javaslat (helyi szervek vezetőinek elgondolása): olyan új vezetőket kell a tsz élére állítani, akik közgazdasági, szakmai és vezetési tapasztalataik alapján képesek a gazdasági rendcsinálásra. Ennek a javaslatnak is van egy nagy hibája: ilyen vezetőt nagyon nehéz találni, eddig nem is tudtak. (Hozzáértő emberek ugyanhibából a szanálás csak egyet, a hitelhalmozást küszöbölte ki. A veszteségek keletkezésének többi Inat forrása tovább buzog. Az irreális bérszínvonal, az önelszámolás hiánya, a részes művelés, a kézi munka, a veszteséges virágexport stb. nem szűnt meg. Vagyis a gazdálkodási hibák zöme megmaradt, és a veszteséget újratermelik. „Gyógyítás” helyett maga a szanálás is beteg volt, és nem nagyon törik magukat a Termál vezetésére.) A harmadik javaslat —■ ezt a szomszédos Árpád Tsz főkönyvelője, dr. Márton Sándor terjesztette elő a múlt évben végzett közös téeszvizsgálat alapján — a Termál Tsz-t fel kell oszlatni, vagyis ki kell gombolni a rosszul begombolt mellényt. E javaslat szerint az óriás Termálból a szomszédos — és igen jól gazdálkodó — tsz-hez csatolnák a megfelelő területeket, és egy tízezer holdas növendékállat-nevelő téeszközi önálló vállalatot hoznak létre. (Cserebökényben.) Megjegyzendő, hogy a Pénzügyminisztérium szakemberei tavasszal ez utóbbi javaslatot tartották a költségvetés szempontjából a legjobbnak. Mindenesetre a téesz feloszlatása megszüntetné az ismétlődő gazdálkodási hibákat és a veszteségeket, mert a szóban forgó négy téesz egészségesen gazdálkodik. Emellett — s talán ez a legfontosabb — megszűnik a Termál Tsz dolgozóinak mai létbizonytalansága, mert a szentesi Felszabadulás, a Május 1., az Árpád és az Alkotmány olyan téeszek, amelyek biztosítják tagjaik magas életszínvonalát. Elképzelhető, hogy valaki jobb javaslatot tesz. Természetesen a legjobb elgondolást kellene megvalósítani. De mindenképpen kívánatos egy olyan igazi szanálás, amely nemcsak a tüneteket kezeli, de a betegség okait is megszünteti. Lovas Márton Hét hiba Betegszanálás A szentesi Termál Tsz szanálása Három javaslat Emléküket őrzik az utcák 36. PÁLFY utca 1850-ben még két utca: a Tél utca délen csak a Szécsi utcáig ért, a mai Szabad sajtó utcán túli folytatása volt a Ralicka utca. Ez utóbbi nyilván azért kapta nevét, mert zsákutca volt. A Vízkor a Tél utcának már új neve volt: Szélpál utca. Ez is jellegzetes alsóvárosi vezetéknév, csakúgy mint a Víz után kapott mai név. Pálfy utca. A mai Pálfy és Szabad sajtó utca keresztezése táján állott 1817 óta Pálfy Sándor gyógykovács műhelye. Két fia, Pálfy János és Pálfy Balázs dolgozta ki 1859-ben a paprikaőrlés sajátos technológiáját. Ugyanebben az évben apjuk műhelyét vasöntödévé bővítték, 1871-ben pedig beköltöztetik Alsóvárosról e mostani TolomTn sugárútra (a mai Alstójavi Tó helyére), és itt gépgyárrá fejlesztették. A húszas években, miután a belvárosból szabályrendeletek kitiltották a levegőszennyező üzemeket, az akkori tulajdonos, Pálfy János fia, Pálfy Dániel (1871 —1928) ismét kivitte az Alsóvárosi temető mellé. Itt paprikamalmot is létesített, de tönkrement, és gyárát föl kellett számolnia. 1932-ben fölparcellázták a gyár telkét, a mai Pálfy-telep utca őrzi az emlékét. Öccse, Pálfy József (1874—1944) 1897-től a Város szolgálatában állott, 1908—1918 közt árvaszéki ülnök, lö1H-ban országgyűlési képviselő, 1934-től az 1944. évi német megszállásig Szeged polgármestere. Az ő fia volt Pálfy György (1904—1970), a felszabadulás előtt városi tanácsnok, a felszabadulás után az első polgármester, később helyettes polgármester, majd főispán. PÁLFY-TELEP utca Az imént említettem, hogy Pálfy Dániel az 1920-as években gépgyárát az Alsóvárosi temető mellé telepítette a belvárosból. Ennek megszűnése után hívták ezt a területet Pálfy-telepnek, s a legújabb, 1970. évi térképen találkozunk először a telep helyén keletkezett utca nevével. Nem szerencsés név, mert összetéveszthető a Pálfy utcával. Meg kell változtatni. PETŐFI SÁNDOR SUGARÚT Nyomvonalát már látni Kultschmidt 1746. évi térképén. Az 1814. évi térképen olvassuk régi nevét is: Pétervári országút. 1830-ban Pétervári utca, 1844-ben már Szabadkai utca is előfordul, de azért egészen a Vízig legáltalánosabb neve a Pétervári országút, Pétervári utca. A középkori Város egyik legfontosabb útvonala volt: a Budát Péterváraddal összekötő főút. Pétervárad vagy Pétervár ma csupán az Újvidékkel szemben, a Duna magas partján álló váráról ismert. A középkorban nagy stratégiai jelentőségű erődítmény volt. A szegediek számára különlegesen fontos volt ez az út, mert a módos szegedi polgároknak Pétervárad mellett, Kamenicán szőleik voltak, s onnan ezen az útvonalon hozták ide a termést, a bort. Százötven éve a Pétervári országút a mai Kárász-háznál kezdődött, magában foglalta a mai Kárász utcát, majd a Dani utca egy részét, s úgy követte a mai sugárút nyomvonalát. A mai Vértanúk terén levő Pétervári kapunál (Pétenári sorompónál, Szabadkai kapunál) ért véget. A korábban jelentéktelen, a török kivonulása után újjátelepült és nagy mezővárossá nőtt Szabadka utóbb — mint láttuk — kezdte kiszorítani a 18. századtól szerepét vesztett Pétervárad nevét. Ezt tükrözi a 19. század névhasználatának ingadozása. A Víz után Szabadka közelsége győzött: Szabadkai sugárút lett belőle. De nem sokáig. Bekell Antalnak, a Szegedi Napló felelős szerkesztőjének, az érdemes szegedi novellistának indítványára a törvényhatósági bizottság 1899. szept. 20-i ülése elhatározta, hogy a Szabadkai sugárutat Petőfi Sándor sugárútnak nevezi el. A végrehajtással késedelmeskedtek, a Naplónak szóvá kellett tenni az új táblák hiányát. Az 1901. évi várostérképen olvasható először a mai név. Említettem már, hogy Petőfiről közvetlenül a Víz után, 1880-ban már neveztek el egy utcácskát Szegeden: az Arany János utcára és a Vörösmarty utcára merőleges Petőfi utcát. Ezt — a kettősség megszüntetésére — 1910-ben Bánffy Dezsőről akarták elnevezni, de a javaslat fölháborodást keltett, így abbamaradt. 1926-ban ez lett a Horthy Miklós utca, a fölszabadulás óta pedig Dózsa György utca. Petőfi Sándornak (1823—1849) érdemeit itt fölösleges méltatnom. Csak arra emlékeztetnék, hogy tíz évvel ezelőtt a Délmagyarország hasábjain érdekes vitát folytattam az azóta elhunyt kiváló Petőfi-kutatóval, Dienes Andrással: vajon igazak lehetnek-e azok a kortársi nyilatkozatok, mely szerint 1949 július elején Petőfi megfordult Szegeden? Én kétségbe vontam, Dienes hitelesnek tartotta a vallomásokat, ő volt az illetékesebb: hagytam magam meggyőzni. Egy okkal több, hogy Petőfi hagyományát Szegeden különösképpen ápoljuk. Szegedi kapcsolata még Számwald-Sláhel Gyulával, a szegedi születésű könyvárussal való barátsága (verset írt hozzá), s itt vár megvalósításra az a terv, melyet ő Arany Jánoshoz írott levelében jövendölt meg: szobra ott áll majd Dózsáé mellett. (Folytatjuk.) Péter László