Délmagyarország, 1972. május (62. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-23 / 119. szám

4 Lakás életjáradékért„De szellemét ittk nem égeti meg K. J.-né swretné tudni, hogy mi a különbség a tar­tási és az életjáradék kö­zött A másik kérdése: az új lakásrendelkezések lehetővé teszik-e tartási vagy életjá­radéki szerződés alapján a lakás bérleti jogviszonyának megszerzését? A tartási szerződés általá­ban személyes szolgáltatások (mosás, takarítás, étkezés stb.) biztosítására irányul, amelyet az eltartó nyújt az eltartottnak valamilyen va­gyoni (általában ingatlan) fejébe. A szerződéssel az el­tartó a vagyon váromá­nyossá válik. Az élet­járadéki szerződés nem személyes szolgáltatást, ha­nem a szerződésben megha­tározott összeg rendszeres biztosítását jelenti a rászo­rulónak ingó, esetleg ingat­lan vagyon megszerzése fe­jében. A 7/1967. (II. 26.) Korm. sz. rendelet szerint a szerződés csak hatósági jóváhagyással érvényes. Az írásban megkö­tött szerződéseket az eltartott (örökhagyó) lakóhelye sze­rint illetékes városi, illetve kerületi hivatal igazgatási osztályához, községekben a végrehajtó bizottság titkárá­hoz kell jóváhagyás végett bemutatni. Az igazgatási osz­­­­tály a szerződés jóváhagyása előtt a helyszínen megvizs­gálja a szerződő felek körül­­­ményeit, felvilágosítást ad a felek jogairól és kötelezett­ségeiről. A rendelkezés szerint meg kell tagadni a szerződés jó­váhagyását, ha annak tartal­ma nem felel meg a Polgári Törvénykönyv rendelkezései­nek, vagy ha a szerződés nem tudná célját tartósan betölteni. A szerződés jóvá­hagyását megtagadó jogerős­­ határozat az illetékes járás­­bíróság előtt keresettel tá­madható meg. A szerződés módosítását, felbontását, megszüntetését és a tartási szerződés életjáradéki szerző­déssé történő átváltoztatását 30 napon belül az igazgatási osztálynak be kell jelenteni. A bejelentést az eltartó kö­teles megtenni. A szerződés teljesítését az igazgatási osz­tály rendszeresen ellenőrzi. Az ellenőrzést a felek köte­lesek tűrni, azt nem akadá­lyozhatják meg. A lakások elosztásáról és a lakásbérletről szóló 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. r. ad vá­laszt másik kérdésére. E rendelet szerint a bérlő ha­lála esetén az elhalt bérlő eltartója Ís folytathatja a lakásbérleti jogviszonyt. Te­hát tartási szerződést nem­csak ingatlan vagy ingó va­gyon fejében, hanem lakás­­bérleti jogviszony folytatása fejében is lehet kötni. E ren­delet 81. paragrafus (3) be­kezdése kimondja, hogy a tartási szerződés életjáradéki szerződéssé változtatása ese­tén is az eltartó jogosult a lakásbérleti jogviszony foly­tatására, ha a tartási szerző­dés jóváhagyásától a bérlő ha­láláig legalább hat hónap el­telt, az eltartó a bérlő halá­lakor legalább hat hónapja állandó jelleggel a lakásban lakott, továbbá a tartási kö­telezettségét teljesítette, il­letve az átváltoztatás után az életjáradékot rendszeresen fizette. Személyi tulajdonban álló lakás esetén az eltartó a bérleti jogviszonyt az előírt feltételek meglétekor is csak akkor folytathatja, ha a bér­beadó a tartási szerződés megkötéséhez hozzájárult. Ez a rendelkezés a lakásrende­let hatályba lépése előtt megkötött tartási szerződé­sekre nem vonatkozik. A tar­tási szerződés érvénytelensé­ge, felbontása vagy megszün­tetése a lakásbérleti jogvi­szony folytatását kizárja. Az elmondottak szerint akár tartási, akár életjáradé­ki szerződés alapján lakás­­bérleti jogviszony szerezhető. Dr. V. M. Síelő fókavadászok Fotó: UPT — MTI—KS Finnország északi részén a befagyott tengeren — különös módon — jégsível vadásznak a fókákra. Izgalmasan érde­kes „ez a mesterség". KEDD, 1972. MÁJUS 29 6. IMépítélet ftpátfal­ván Bakócz Tamás és a fő­urak ultimátumából vég­érvényesen meggyőződött arról Dózsa, hogy az or­szág nemessége, és a ki­rály katonái nem a török, hanem a keresztes hadak el­len gyülekeznek. Megértette, az életre-halálra szóló harc immár kikerülhetetlen. Katonailag igen kedvező volt a keresztesekre nézve, hogy a fővezér elgondolásá­hoz híven, a békési és a bi­hari síkságot birtokolták. Olyan területi pozíció volt ez, ahonnan egyforma súl­­­lyal éreztethették hatásukat mind Buda, mind Erdély, mind pedig a török felé. E körzet stratégiai fontosságát hagyományosan ismerték az ország urai, hiszen számos vár tanúskodott kivételes szerepéről. Nagyvárad, Gyu­la, Csanád mellett olyan kulcserődök tartoztak ide, mint az erdélyi bejáratot őrző Lippa és Sólymos vá­ra. Mindehhez a stratégiai rendszer koronájaként tar­tozott Temesvár, amely felé Dózsa törekedett. Ha ezt el­foglalja, Budánál is fonto­sabb hadászati bázis jut a kereszteshadak kezére. Gazdaságilag és politikai­lag úgyszintén nagy jelentő­séggel bírt ez a terület Aki a magáénak mondhatta, az erkölcsileg nagy hatást gya­korolhatott az ország közvé­leményére. Itt könnyebben megoldhatták a gazdag ura­dalmak révén a hatalmas sereg ellátását. A keresztes hadak által megszállt országrész nem akármilyen birtokos úré volt. Valóságos kiskirály­ként élvezte a roppant vagyon előnyeit az a Ho­­henzollern György, akit ide­gen létére feltűnő kegyes­séggel pártfogolt II. Ulászló. Úgy vélte a magyar király, megteheti ezt unokaöccse kedvéért. A német Hohen­­zollern Györgyhöz adta fele­ségül Corvin János herceg özvegyét, Frangepán Beat­­rixot, s miután a hozomány­birtokos asszonyt rövidesen sírba kergették, György ölé­be hullott Magyarország egyik leghatalmasabb lati­fundiuma, így tehát György úr, a stettini, pomerániai, rügeni, ansbachi hercegi cím, illetve a brandenburgi és nürnbergi őrgrófság mellé megkaparintotta a magyar­­országi várak jelentős cso­portját, a Nagyalföld 251 mezővárosának és falujának tulajdonjogát. Ezért cselekedett Dózsa bölcsen, amikor hadaival be­bizonyította a legnagyobb urak sebezhetőségét. Ezért estek oly nagy pánikba az ellenpárt vezetői, amikor látták, hol kezdenek meg­szilárdulni a keresztesek pozíciói. Legfontosabb szán­dékuk az volt, hogy bármi áron megakadályozzák a pa­raszti seregek átkelését a Maroson, s ezzel elejét ve­gyék Csanád és Temesvár elestének. Csáky Miklós Csa­nádi püspök állt a nemesi had élén. Hozzá csatlako­zott ugyancsak tekintélyes erőkkel Báthori István te­­mesi gróf. Amikor Balogh István alvezér, Dózsa pa­rancsnoktársa a Maroshoz ért, hogy elfoglalja a rév­helyet és gázlókat keressen, a nemesek megverték a ke­reszteseket. Csáky és Báthori át­keltek a Maros jobb part­jára. Nagylakig üldözték a kereszteseket, de egyelőre beérvén a kezdeti diadallal, elfogadták Jaksics György gazdag szerb vendéglátását és nagy dinom-dánommal töltötték az éjszakát. Dó­zsa már másnap, május hu­­szonhetedikén hajnalban Nagylakra ért. Magá­hoz kapcsolta a megvert csapatrészek maradványait és mindjárt hozzálátott a Jaksics-féle, megerősített kúria ostromlásához. Tele­­hordatta rőzsével a várár­kot és rövid úton kifüstölte a védőket. Fordult a kocka, ezúttal a keresztesek győz­tek, noha mind Báthori, mind Csáky elszántan har­colt. A lényegében sértet­len nemesi hadak egész na­pont át védekeztek, végül tönkreverésükkel fejeződött be a csata. Báthori csak nagy szerencsével tudott megmenekülni és Csáky Miklós is annak köszönhet­te egyelőre életben maradá­sát, hogy az erdőben, ahol folyt ellene a harc, hama­rabb beesteledett. Sikerült egérutat nyernie, Csanád vá­rába futott. De csak egyetlen éjszaká­ra tudta elodázni végzetét. Dózsa percnyi nyugalmat sem hagyott ellenfeleinek. Szívósan a sarkukban volt, még a nagylaki ütközet utá­ni éjszakán Csanád ellen vonult és nyomban meg­kezdte a püspöki erőd ostro­mát. A püspök reményte­lennek látta helyzetét, ezért bizalmasaival együtt csó­nakba szállt, hogy az éjsza­ka leple alatt fölevezzenek a Maroson az aradi hegyekig. Azonban mégis elfogták őket a keresztesek és fog­lyaikat megkötözve vitték Dózsa elé. Ekkor már számos nemest tartottak fogva Dózsa tá­borában. Többek között Ra­­vazdy Péter alispánt, de fő­képp a hatalmas urat, Te­­legdy István kincstartót, ak éppen a király sürgős üze­netével sietett volna Erdé­lyen át a moldvai oláh vaj­dához, hogy küldjön katonai segítséget a föllázadt jobbá­gyok ellen. Egyúttal ször­nyű hírek érkeztek a tábor­ba az elfogott keresztesek budai kivégzéséről. Így pél­dául tudták már a kereszte­sek azt is, hogy a Mezőtúr­ról Budára hurcolt paraszto­kat megnyúzták, eleven hú­sukat megsütötték. Az úri ítéletre népítélet­tel kívánt felelni Dózsa. Be akarta bizonyítani, hogy van bennük bátorság, az úri rémtettek megtorlá­sára. Csanád mellett, Apátfalván tartott nyil­vános ítélkezést. A környe­ző vidék jobbágyai hosszan elsorolták sérelmeiket. Ha­lál várt a keresztes tábor­ban fogva tartott valamen­­­nyi nemesre. Csáky Miklós Csanádi püspökön kezdték. Csontjait vasbuzogánnyal összetörték, majd fejjel le­felé karóba húzták. A többi urat is karóba húzták, mind egy szálig. Telegdy István kincstartót, a király diplo­matáját magas oszlopra kö­tözték és íjászok nyilazták le. Május 28-án történt ez, amikor a keresztes hadak népítélettel adták ellensége­ik tudtára, hogy elszánták magukat a legvégsőkre. GERENCSÉR MIKLÓS Következik: AZ ADOTT SZÓ I. KERÜLET Házasság: Mészáros István és Bangó Julianna, Montilka János és Urban Ilona, Rácz Miklós és Bertalan Margaretta, Horváth­ István és »étik Judit, sári Mi­­h­ály és Dávid Erzsébet, Soós László és Csrehlán Ágnes, Vida László és Eke Mária, Németh Gyula és Vetró Julianna, Zsir­­mon István és Tarján Zsu­zsanna, dr. Horváth Tamás és dr. Kővári Anna, Fodor János és Hezsó Zsuzsanna, Boldizsár Ferenc és Hopenthaler Ilona há­zasságot kötöttek. Születés: Raffael István és Ja­kab Ilonának Róbert, Rarlael István és Jakab Ilonának Tibor, Herczeg Józse és Koszó Évá­nak Tímea Tünde, Kerekes Sán­dor és Fialsz Teréziának Krisz­tina, Meiszter József és Bozsóki Annának József, Török László és Farkas Erzsébetnek László, Markó Ede és Szel Irmának Edi­na Rita, Lutus Antal és Frank Ilonának Aranka, Korom Fe­renc és Kis-Szabó Máriának Dó­ra, Kovács György és dr. Vadon Viktóriának Tamás, Bittó György és Csapó Olgának Renáta Mária, Gera Miklós és Almási Katalin­nak Miklós, Neukunft András és Dudás Rozáliának Péter Csa­ba, Bakodi Géza és Deák Er­zsébetnek Géza, Szita Attila Sán­dor és Pozdena Teréziának Sán­dor Attila, Kovács Bertalan és Hornyák Elvirának Atilla, Fe­renczi Pál és Bán Veronikának István, Ferenczi Pál és Bán Veronikának Edit, Abrahai­ Im­re és Dlöss Margitnak Imre Alf­réd, Vas János és Koczkás Má­riának Csaba Attila, Celger Ti­bor és Szabó Ilonának Tibor Gá­bor, Szatmári András és Jozó Annának Tamás, Tarr Miklós és Szaniszl­ó Évának Zoltán, Somo­gyi Gyula és Szabó-Biczók Ani­kónak Zsolt Gyula, dr. Biró Balázs és dr. Szabó Irénnek Orsolya Barbara, Császár András és Csik Ibolyának Atilla, Forgó Lajos és Czékus Margitnak Zsolt, Kovács Pál és Kenecsey Évának Angl­ia Georgina. Forgó János és Figura Erzsébetnek Erika. Gajdács Géza és Zsiga Máriának Zsnk­ Szabó Sándor és Farsang Máriának Orsolya. Kocsis János és dr. Nagy Er­zsébetnek Zeltán, Dénes Lajos és Vidács Klárának Attila. Gál Sándor és Szfics Juliannának Edina. Szk­ovicza László és Ké­kes Máriának Tamás, qila Fe­renc és Deák Honának Csaba, Vörös Imre és Argyusi Magdol­nának Imre Gábor, Kalmár Bé­la és TilUnkó Veronikának Béla Jenő, Molnár Imre és Hegyi Erzsébetnek Mónika Katalin, zab­ovörgy és Varga Honának Ag­nes Csipa, Takács Lajos és sír Anyakönyvi hírek pos-Szabó Veronikának Veroni­ka nevű gyermeke született. Halálozás: Alpár Jenő, Horváth András, Kovács András, Tóth Lajos, Túri Sándor, Börcsök At­tila, Forrj Attila, dr. Balla Ist­ván, Székessy Lajos, Korai Sán­dorod Spang Margit, Milkovics Györgyné Madarász Mária, Pikail József, Varga Imrén­ Császár Piroska, Korda László, Winkler Hermanné Weisz Karolina, Ju­há­sz Tibor, Konya Mihályné Szekeres Mária, Janzsó József, Gila Katalin, Kiss Sándorné Ma­gyar Katalin, Szálkái Mihály meghaltak. II. KERÜLET Házasság: Gyulai Ferenc és Csizik Magdolna, Godó Zoltán és Révész Mária, Lengyel László István és Gábor Márta, Juhász András és Boros Julianna, Ke­lem­­en József és Galaácsi Eszter, Gulicska József és Nagy Gab­riella, Lepény András és Né­meth Magdolna, Kovács József Ignác és Bakró Katalin, Bakos Pál és Ábrahám Mária, Bara­bás Béla és Surján Zsuzsanna, Szabó János Ferenc és Seres Eszter, Hegykői György és Gera Éva, Kiszely Jenő és Miklós Ilo­na, Sánta István Imre és Méhes Etelka. Pető György és Török Jusztina Katalin, Doktor Lajos István és Sándor Margit Rozália, Tom­án Mihály és Csorba Kata­lin, Takács István és Nagy Má­rta, Jakab Pál László és Németh Magdolna, Dudás Béla László és Noszka Márta. Tóth Béla Ist­ván és Nagy Mária Magdolna, Tóth Dezső és Sínkó Mária há­zasságot kötöttek. Halálozás: Reisz Antal, Fohsz Miklós, Lud­víg Károly, Túri réterné Kovács Erzsébet, Baka­­csi Anna, Mazuirák János, Zen­tel Gyuláné Marschall Erzsébet, Faragó József meghaltak. III. KERÜLET Házasságkötés: Tanács Vince István és Bacsa Katalin házas­ságot kötöttek. Születés: Mocsai Zoltán Mi­hály és Vedres Zsuzsi­ménak Krisztina Zsófia, Vass János Fe­renc és Unghl Magdolnának Gabriella. Otott-Kovács István és Vígh Juliannának Róbert, Krisz­­a Antal és Kovács Honának ébert, Soós Mihály és Tóth- Nagy Emmának Sándor. Soós Mihálynak és Tóth-Nagy Emmá­nak István, Biacsi Mihály és Szabó Annának Tamás, Dsasztány Ferenc és Teleki Judit Máriának Ferenc, dr. Weszelovszky István és dr. Győrfi Mária Erzsébetnek Rita, Kocsmár Ferenc és Hege­dűs Mária Rozáliának Gábor Pé­ter, Gruics József és Komáromi Etelkának József, Pannonhalmi Antal és Sebők Klárának Antal, dr. Bácskai István és Bata Má­riának Judit, Erdei József Jakab és Tóth Mária Katalinnak László nevű gyermekük született. Halálozás:’ Ördög Sándorné Ba­log Anna, Varga Antal, Gábor Ferencné Öltük Mária, Kovács Ferencné Kozogány Mária, Pető Jolán, Fogas Jánosné Echinger Erzsébet, Takács Mihály, Kiss István, Kálmán Péter, Papp Fe­renc, Kispéter Vilmosné Győri Rozália, Erdélyi József­né Szilá­gyi Ilona, Ökrös Margit Hona, Német Pál, Szirmai Gyuláné Gültig Hermina Róza, Szögi Im­­réné Ábrahám Mária meghaltak. Alighogy Ivan Ignatyevics az ud­varról kiért az utcára, máris erős ütést érzett az oldalbordái között. Megtántorodott, és csak homályosan hallotta egy fémtárgy csörömpölését az aszfalton. Mikor valamennyire magához tért, látta, hogy az aszfal­ton összevissza hajolva egy kerékpár feküdt, mellette pedig ijedt szeme­ket meresztve rá, fenékre huppan­va ott ült egy fiúcska. — Ej, te ördögfajzat! — kezdte fé­lelmetes hangján Ivan Ignatyevics. — Te alávaló gazember! Hogy meré­szelsz ilyet csinálni? Elütni egy bé­kés felnőttet?! — Bácsi kérem, én véletlenül... rebegte a bűntudattól reszkető fiúcs­ka. — Még hogy véletlenül!!! — dö­rögte még félelmetesebben, amikor észrevette, hogy oly nagy becsben tartott nadrágján hosszú szakadás éktelenkedik, két másik helyen pe­dig erős olajfolt terjeng. — Nem vé­letlen ez, hanem készakarva tetted! Ez garázdaság! Ahelyett, hogy ott­hon tanulnál vagy segítenél szüleid­nek, esztelen kerékpárversenyt ját­szol az utcán! Majd ellátom én most a bajodat. Fogod te tisztelni a járó­kelőket ! Ivan Ignatyevics mint haladó gon­dolkodású férfi, elvből ellene volt a testi fenyítésnek. Így hát nekiesett a kerékpárnak, és elkezdte taposni, földhöz verni. Most már nem sajnál­ta saját cipőjét sem. Kitaposva a küllőket, ronccsá hajlítva a kerékab­roncsot, kezébe vette a kormányt, és azt kezdte idomtalan idommá hajlít­­gatni. — Parancsolj — mondta megelé­gedéssel szemlélve saját lába és ke­ze munkáját. — Most pedig menj haza, és édes­apád is hadd osszon ki két nyakle­vest a kerékpárért. A fiúcska meg sem mert muk­kanni, csak szörnyülködve nézte hol az összevissza hajlított, taposott ke­rékpárt, mely ott feküdt az aszfalton, hol pedig a távolodó Ivan Ignatye­­vicset — Huligánkodás — dörmögte a még mindig lecsillapodatlan Ivan Ig­­natyevics. — Hogy elkanaszodnak a gyerekek! És a rendőrség ezt is el­tűri! Dúlt-fúlt még egy kis ideig ma­gában, azután pedig betért az üzlet­be, megvásárolta a napi szükségle­tet Közben egészen felderült, és jó hangulatban, mintha mi sem történt volna, elindult haza. Amikor a kulcsot megfordította a zárban, és kinyitotta a lakása ajta­ját, azonnal megütötte a fülét kislá­nya keserves sírása és felesége mér­ges hangja. „Na még csak ez hiányzott a bol­dogságomhoz” — gondolta bosszúsan Ivan Ignatyevics. — Itt biztos tör­tént valami. Hogy az ember még szabadnapján sem lehet nyugodt. Még akkor sem pihenheti ki magát nyugodtan!” — Mi van már veletek megint? — kérdezte jó hangosan, még át sem lépve a küszöböt. — Miért itatjátok az egereket? — Képzeld, Ványuska — panaszol­ta a szobából elősiető felesége —, Verácska odaadta a kerékpárját egy kisfiúnak a szomszéd házból, hadd kerékpározzon egy keveset. És kép­zeld: az utcán valami huligán izzó­­porrá zúzta a kerékpárt. — Mivé zúzta? — Izzó-porrá, de szó szerint — sírta a felesége. — Még a kormány­ra sem lehet ráismerni! Micsoda vandál erő kellett hozzá. De győ­ződj meg magad a dolgokról — mu­tatott a padlón heverő roncshalmaz­ra. És Ivan Ignatyevics látta, hogy neje igazat mondott. — Felháborító — dörmögte, nem túlságosan meggyőző hangon. — Éa a rendőrség ezt is eltűri? D. Smelev

Next