Délmagyarország, 1972. december (62. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-19 / 298. szám

a Ki köteles a kerítést megépíteni ? P. S. szegedi olvasónk a szomszédos község területén hétvégi üdülőnek telket vá­sárolt. A szomszédokkal meg­állapodtak, hogy a telkeket bekerítik. A kerítés építésé­vel kapcsolatban nem tud­tak megegyezni, hogy ki, me­lyik oldalon köteles azt fel­építeni. Ezzel kapcsolatban azt kéri, ismertessük, hogy a rendelkezések szerint a telek tulajdonosának melyik olda­lon kell a kerítést megépí­teni? A kerítés építését kötele­zően az építésügyi hatóság külön határozatban, vagy pe­dig a telekre adott építési engedélyben írja elő. Arra vonatkozóan, hogy a telek­nek mely részét kell a tu­lajdonosnak bekeríteni, az általános szabályok a követ­kezők: A rendelkezések szerint a kerítésnek teljes egészében a telken kell állnia, befedése pedig csak a saját­ telek felé lejthet, ajtója kifelé nem nyílhat. A kerítésnek a te­lek minden határvonalán ál­talában 1,8—2 méter magas­nak kell lennie. A telek tulajdonosa a te­lek homlokvonalán, továbbá a közútról nézve a jobb ol­dali telekhatáron és a hátsó telekhatárnak ettől az oldal­­határtól számított fele hos­­­szan köteles a kerítést saját költségén elkészíteni és fenntartani. Két közút kö­zött fekvő építési telket a jobb oldal szempontjából olyannak kell tekinteni, mint­ha az a két közút között meg volna osztva. Oldalha­táron álló épület esetében a tulajdonos az oldalkerítést azon a telekhatáron köteles megépíteni és fenntartani, amelyen az épület áll. Az építésügyi hatóság már ki­alakult beépítés esetén — a helyi gyakorlatnak megfele­lően — az oldalkerítés meg­építésének és fenntartásának a kötelezettségét ettől elté­rően is megállapíthatja. Saroktelek esetében az építési telek homlokvonalai­val szemben fekvő mind­egyik telekhatár oldalhatár­nak számít. Ha az építési telek oldal­határa a szomszé­dos építési teleknek egyúttal a hátsó határa, akkor a hát­só telekhatár szabályát kell alkalmazni. Nyúlványos épí­tési telek esetén a nyúlvá­nyos telek és a visszamaradó telek közötti , az útvonal­lal párhuzamos közös te­lekhatáron álló kerítés meg­építésének és fenntartásának a kötelezettsége a visszama­radó telek tulajdonosát ter­heli. Előfordulhat, hogy egyér­telműen nem állapítható meg, hogy a kerítés megépí­tésének és fenntartásának a kötelezettsége kit terhel. Ilyenkor a helyi körülmé­nyek figyelembevételével az építésügyi hatóság dönt. Az építési telek tulajdono­sa a teleknek azon a hatá­rán, vagy a határnak olyan részén is létesíthet kerítést, amelyre nézve kötelezettsége nincs, de a "kerítésnek ezt a részét is csak saját telkén helyezheti el, s az így léte­sített kerítést bármikor megszüntetheti. Dr. V. M. Egészségügyi gép- és orvosi­­m­űszertechnikus-képzés Az Egészségügyi Minisz­térium Orvosi Műszerügyi Intézete, valamint a Kohó- és Gépipari Minisztérium személyzeti és oktatási fő­osztálya az 1973—74-es ok­tatási évtől egészségügyi gép- és orvosiműszekszak­­technikus-minősítő vizsgát és a minősítésre felkészítő tanfolyamot szervez a buda­pesti József Attila, illetőleg a pécsi Zipernovszky Károly gépészeti és finommechani­kai szakközépiskolában. A cél: speciális középfokú szakemberek képzése az egészségügyi intézmények­ben levő gyógyászati és vizsgálati berendezések szak­szerű üzemeltetésére, kezelé­sére és karbantartására; a berendezéseket kezelő dolgo­zók (orvos, asszisztens) szak­mai tájékoztatása. A képzés ideje alatt a résztvevőket megismertetik az orvosi gé­pek, műszerek és készülékek szerkezeti és működési elvé­vel, felhasználásuk területé­vel. Egyidejűleg megkapják a szükséges ismereteket az átvételi, üzemeltetési, hiba­­felismerési, valamint kar­bantartási feladatok szak­szerű és gazdaságos elvég­zéséhez, e munkák irányí­tásához és ellenőrzéséhez. Az említetteken kívül elméleti alapképzést biztosítanak számukra az adott műszer, orvosi gép alkalmazásával kapcsolatos egészségügyi is­meretekből. A technikusminősítő vizs­gára felkészítő tanfolyam 1973. október 1-én kezdődik. A vizsga időpontja első eset­ben 1974. október, november hó. A minősítői vizsgát ered­ményesen végzők okleveles egészségügyi gép- és orvosi­­műszer-technikusi képesítést nyernek. Azok, akik minősí­tő vizsgát nem kívánnak tenni (például orvos, mér­nök, asszisztens), de részt vesznek a tanfolyamon, erről látogatási jegyet, sikeres szakdolgozat készítése esetén bizonyítványt kapnak. Kü­lönbözeti vizsgára és tech­­nikusmi­nősítésre, valamint előkészítő tanfolyamra 1972. december 31-ig lehet jelent­kezni az intézmény vezető­jénél. Az érdeklődők részle­tes tájékoztatást az Egész­ségügyi Minisztérium Orvosi Műszerügyi Intézetében kap­hatnak (Budapest XII., Al­kotás utca 48., telefon: 152-483, vagy 155-043). I. KERÜLET Házasság: Nagy Károly Imre és dr. Simon Éva Mária, Megye­­ri István Illés és Gyömbér Etel Mária, Frank István József és Volford Ilona, dr. Szűcs József és Seehausen Sylvia Moon, Re­­keczky Károly és Kozma Zsu­zsanna, Ördög János és Vincze Ilona, Czoma Péter és Király­házi Erzsébet, Bálint Ferenc és I­áncs Mária Piroska házasságot kötöttek. Születés: Gajda Ferencnek és Hlka Évának Péter Gyula, Szabó Istvánnak és Márton An­nának Ervin, dr­­ Török László­nak és dr. Tápai Piroska Ró­zsának László Antal, Terhes Antalnak és Nagy Ágnesnek Ágnes Edit, Figler Györgynek és Sass Erzsébetnek Rita, Nagy Józsefnek és Böröcz Annának József Attila, Hegyi Balázsnak és Herke Erzsébetnek Erzsébet, Kakuszi Ferenc Györgynek és Lakó Judit Margitnak Gábor, Szávát Sándornak és Csendes Erzsébetnek Zoltán, Pap Ká­­rolynak és Kóródi Erzsébetnek Károly, Mészáros Ferencnek és Kaszab Erzsébet Juliannának Erika, Márton Bálint Józsefnek és Farkas Rozália Máriának Attila, Csóka Imrének és Seres Máriának Mónika Andrea, Var­sányi Ferencnek és E­lek Erzsé­bet Évának Csilla. Piros Zol­tánnak és Szabó Erikának Zol­tán nevű gyermekük született. Halálozás: Varga Károlyné Adámka Zsuzsanna, Kántor Lászlóné Nagy Piroska, Dán­osi Márta, dr. Árendás György István, dr. Mihálka Györgyné Szentirmay Gyöngyike, Tisza­­váry Miksáné Regdon Mária, Józó Jánosné ölel Rózái, Bozó­­ky Gyula, Gál Ferencné Sza­bó Viktória, Gárgyán József György, Balogh Ferenc, Jenei Sándor, Szűcs Gyula, Süli Sán­­dorné, Pécsi Julianna, Orosz­vári Hona, Lakatos Aranka­, Tóth István, Bodó Jánosné Ró­kai Mária, Tar Éva, Csala Jó­­zsefné Székely Julianna, dr. Molnár Beláné Vágó Margit, Földesi Sándorné M’rik Irén Anna, Csányi Illés meghalt, I. KERÜLET Házasság: Barta Sándor és Keczer Anna, Juhász János és Kasza Mária, M­ sley Sándor néni és Turai Márta Rozália, Bíró András és Kovács Aranka, Tonnantó László és Horga Er­zsébet, Kanász Arnád István és Orosz Olga. Poór István és Kockás Anna Ilona. Csanádi Sándor és Makai Mária házas­ságot kötöttek. Halálozás: Moldoványi Lász­­lóné Lanp­ng Róza. Szűcs Ká ■­rolyné Ladoczki Piroska. Zám­­bó József. Sulyok Terézia 1l­ dikó. Szűcs István. Kenye’­cs Jánosné Mol nár Katalin. Far­kas M'hályné Takáts Rozália meghalt. HI. KERÜLET Házasság: Löm­ncz Imre és peták Eszter. Nagy János és Halász Aranka házasságot kö­töttek. Születési dr. Dodoo Edward Anyakönyvi kirak Amanor és Palkó Anikó Anná­nak Edward, Török András Istvánnak és Fodré­sákinak László. Abrahám-Türes Antal­nak és Tanács Ilonának Ágo­ta. Csóti Miklósnak és Klap­­csik Valériának Zoltán, Tán­­czos Miklós Jánosnak és Szent­ágotai Ildikónak Ildikó, Ma­­tuska Józsefnek és Varga Ró­zsának József, Nádházy Al­­bertnek és Kovács Margit Ju­liannának Albert, Rácz Bélának és Simondán Ágnesnek Ágnes Irén, Rózsa Józsefnek és Szé­les Máriának József nevű gyer­mekük született. Halálozás: Hegyi János, Túr­ Józsefné Gombai Ilona, Papdi­ András, Hoff Ferenc, Magyar Istvánná Szarvas Anna, Kovács Jánosné Kurunczi Ilona, Gálzó Aranka, Nagygyörgy Imréné Visnyel Julianna, Báró Károly­­né Aradi Ágnes, Ludvig And­­­rásné Amár Irén, Hámori Sán­­dorné Schaffer Magdolna, Bor­bély Mária, Gyuris Gáborné Móra Julianna meghalt. KEDD, 1972. DECEMBER 1». indiánétól Szegedig Beszélgetés egy amerikai irodalomtörténésszel Magyarul beszél, adomá­­zik, érvel, kevesen veszik észre, hogy a szakállas fia­talember amerikai. Egyike azon keveseknek, akiket a lakhelyétől — N­ew­ Jersey — oly távoli ország irodal­ma vonz. Huszonnégy éves korában kezdett el magya­rul tanulni, s kitűnő taná­rainak köszönheti, hogy bir­tokában van nyelvünknek. Pedig Carl Erickson, ki most harmincéves korában jutott el Magyarországra, nem az idegenbe szakadt magyar családok valamelyi­kébe született bele, ősei své­dek voltak. — Első nagy irodalmi él­ménye? — Babits. Talán neki kö­szönhetem, hogy annyira megszerettem a magyar nyelvet, költészetet. Elsőnek az ő verseit fordítottam, kü­lönösen a Recitatív, a For­tissimo és a Cigány a sira­­lomházban kapott meg. Ro­konszervesnek találtam egyéniségét, gazdagnak a nyelvét, vonzónak költészete perspektíváját. — Babits kikhez vezette el? — A következő nagy élményem Karinthy Fri­gyes volt. Kissé puri­tán stílusa, mely oly tisz­ta és pontos, s az a mű­veit elmélyítő fölismerés, hogy az egyén és a külső valóság közötti küzdelem ábrázolása a fontos. Közel áll hozzám képzelete, sok­szor nincs közvetlen kapcso­lat a kinti, s belső valóság között. Jellemző példája en­nek az Utazás a koponyám körül, mely két rétegű alko­tás, sajátsága éppen az, hogy állandó mozgásban van az én a kettő között. Ez a Ka­­rinthy-probléma rendkívül közel áll a nyugati ember­hez, az amerikaihoz is. A nyugati civilizációban a sze­mélyes tapasztalatok csak kalandok lehetnek, mert annyira erős a tudomány, annyira hatalmában tart mindent a tárgyilagosság. Úgy érzem, ha Karinthy nem hal meg oly korán, ta­lán választ adhatott volna arra a kérdésre: lehet-e az ember ugyanakkor tudós is, meg író is. — A Kulturális Kapcsola­tok Intézetének meghívására július óta Budapesten, Deb­recenben, Szegeden tanul­mányozhatta irodalmunkat. Más hatású-e így, mint ami­kor odahaza olvasta íróink műveit? — Ez nem is lehet kér­dés. Annyira természetes. Itt jöttem rá arra, hogy a legjobb költészet, irodalom, kritika mindig a társada­lomról szól. Egyik meglepő élményem az, hogy más fény­ben látom az amerikai iro­dalmat is, tudomásul véve, hogy az én vakságom volt az oka: nem vettem észre ilyen értékeit eddig. A 30- as évek Amerikájában na­gyon erős volt a társadalom­középpontú szemlélet, a 40- es években ez jócskán meg­gyengült, az 50-es években már megkezdődtek a kísér­letek a szemlélet újraélesz­tésére — de lényegében még mindig csak az egyénnel vol­tak az írók elfoglalva. Olyan erős volt a fásultság, hogy az írók nem tudtak hova for­dulni. A 60-as években va­lami már kitört, sőt rob­bant: az egyén ismét kere­si szerepét a társadalomban. Ha nem találja, ha a társa­dalom nem ad neki értelmes munkát, akkor rájön, hogy a társadalom az értelmetlen, azt kell megváltoztatni. Ez, persze ilyen világosan még nem érett ott meg, de a mai amerikai ember cselekvései, gondolatai mögött is ott hú­zódik. — A magyar irodalom megismertetése vállalhat-e szerepet ennek a szemlélet­nek az erősítésében? — Vállalhatna, ha ismer­nék. Sajnos, a folyóiratok­ban elszórt fordításokra nem figyel fel eléggé az olvasó. Csak erős egyéniségeken ke­resztül lehetne fölhívni a fi­gyelmet a m­agyar irodalom­ra, a hátteret, a valóságot ezeknek segítségével lehet alkalmassá tenni az érdeklő­désre. Az a kevés ilyen jel­legű irodalomtörténet, ami van, túlzottan lírikus. Azt a szemléletet tükrözi, amelyet az idegenben élő, magyar származású írók érdekesnek vélnek, holott arra van szük­ség, hogy az amerikai szem­mel érdekesnek talált voná­sok révén szerettessék meg a magyar irodalmat. Ahhoz azonban, hogy ilyenhez akár én is eljussak, legalább tíz év kell, jártasságot kell sze­rezni a magyar irodalom­ban. — Tervei? — Az említett körülmé­nyek ezt meg is határozzák. Szeretnék egy olyan köny­vet írni — ehhez két év kell —, amelyben egy-egy író be­mutatását jó fordítások kö­vetik. Korábbi elképzelései­met korrigálva, ehhez a ma­gyar kritikát is segítségül kell hívnom, s bővítenem a megismertetendő írók körét, elsősorban azokkal az író­kritikusokkal, akik a legtöb­bet mondják a külső való­ságról is. Babits és Karinthy mellett elkezdtem Bálint György, Németh László, Sza­bó Dezső alkotásainak ta­­nulmányozását, és meg aka­rok mélyen ismerkedni Ve­­­res Péter és Illyés Gyula életművével is. Carl Ericksont egy ideig nem látják a szegedi könyv­tárak, most a budapestiek­ben folytatja irodalmunk ta­nulmányozását. Ám még visszatér, mert megszerette Szegedet, nyugalmát, barát­ságosságát. Az Indiánal egyetem hajdani hallgatója most már mindig munkában visz egy emléknyi Tisza-par­­tot, Dugonics teret. Ahová — reméli — lenézhet még a könyvtári ablakból. Veress Miklós Szöveg nélkül BERCZELI A. KIROW H­ullamsir 0 0000000000000000 146. — Szerintem a főkapitánynak is tudnia kell róla, de valószínűleg ő is szigorúan bizalmas utasítást kapott. Tehát beszélni nem fog. Fé­lek, hogy valami országosan elrendelt körö­zésről és nyomozásról van szó, amelynek ki tudja, mi van a hátterében. — Semmiről sem tudok. Csak a király ezüst­lakodalmáról. Lehet, hogy elővigyázatosság az egész, az Alföld ebből a szempontból nem ve­szélytelen, bár maga a nép aligha fogja bán­tani a fölszentelt királyt. Nem! Nekem ezt az ügyet a belügyminisztériumban kell valaho­gyan kiszimatolnom. — Aztán újra elgondol­kodott. — Nyugodj meg, Gábor, meglesz hoz­zá a megfelelő kapcslatom. Azért ott sem min­denki pecsovics — mosolyodott el. — De kü­lönben is, mint Szeged egyik képviselőjének, jo­gom és kötelességem megvédeni városom egyik neves polgárát, akit ártatlannak tartok már most, látatlanban. Sajnos, csak holnapután me­hetek vissza Pestre, egy kicsit körül kell néz­nem itthon is, a gyár sem működik nélkülem úgy, ahogy szeretném, bár az a Puskás rendes, megbízható ember, de még sokat kell tanulnia és tapasztalnia, hogy igazán értsen is a dol­gához. Ezeket a munkásokat nekem kell ki­nevelnem, mert a gépekhez is csak most kez­denek konyítani. Nyugodj meg, Gábor. Pintér Pista dolgát szívügyemnek tekintem, s hamaro­san vagy lejövök Szegedre, s akkor értesítelek, vagy írok, ha fönt nagyon leköt a politika. Egyébként a vízügyi bizottság fölötte pesszimis­ta, s félek, hogy nem alaptalanul. No, Isten ve­led, lehet, hogy még találkozunk. — Ezzel be­lekarolt, s kikísérte a kis fülkéből. — Ne ha­­ragudj, hogy nem tudok tovább foglalkozni ve­led, de valóban mindent fölül kell vizsgálnom, hogy nyugodt lélekkel elmehessek egy hétre, vagy csak néhány napra is. Gábort, mikor kilépett a fülkéből, megint megcsapta az a száraz, poros, köhögtető leve­gő, mely előbb-utóbb megtámadja a tüdőt, s korai halált okoz. Bakay igyekezett embersége­sen bánni a munkásaival, a gyár mögött elte­rülő hatalmas kertben fákat ültettetett, a széles és hosszú tornác mellet, melyben a vastag kö­teleket sodorták, még tekepályát is berendezett számukra, hogy a pusztító munka után egy kicsit felüdüljenek. De a pozdorjatörekek csak szállingóztak, mikor a gépbe becsúsztatták a kévét, a por meg felhőzött, mihelyt a kések meg­kezdték a finomító tilolást. S nemcsak fér­fiak, nők is, fiatal lányok is dolgoztak itt, s es­te, ha végre hazamentek, nem győzték kifésülni a hajukból a kócot. * Gábort nem nyugtatta meg a képviselő ígé­rete, s elment volna szívesen Kelemen ügyvéd­hez is, ha nem gátolta volna meg e szándéká­ban Pintér Pista szüleinek féltése. Persze, az indóházban is megláthatta volna valaki a bi­lincsbe vert tanárt, s egy kisvárosban az ilyes­mi gyorsan terjed, még ha egyetlen személy, vagy akár egy gyerek volt is a szemtanú. De eddig még semmit sem hallott, s ő is elhatá­rozta, hogy csak Etelkának árulja el a szörnyű esetet, még saját szüleit sem avatja bele a ti­tokba, mert anyja is, Verőn is valahol mégis elszólja magát, s akkor már nem lehet gátat vetni a pletykának. Ettől függetlenül várta a saját elfogatását is, bár arról meg volt győ­ződve, hogy Pista nem szolgáltatja ki őt, még­ha kettéhasítják is. De ez nem vigasztalta, s nem csitította el egyre erősebben háborgó lel­kiismeretét. Etelka nem várta őt, s a meglepetés örömé­től úgy elpirult, mintha először látná. Egye­dül volt, mint rendesen, mert Richterék ilyen­kor az üzletben tartózkodtak, a leány pedig otthon tanult, vagy főzte az ebédet Ez utóbbira anyja kezdte ránevelni, tekintettel a közeli es­küvőre. A leány ezúttal éppen franciául ta­nult, írogatta ki a szavakat az olvasókönyvében előforduló versekből, főleg Musset-ből, s egy különös regényből, melyet Balzac írt és Sza­márbőr volt a címe. Lassan haladt előre, s a terjengős leíró részeknél el is csüggedt, de az­tán újra nekidurálta magát, s már jóval túl volt a felén. Szókincse egyre gyarapodott. Gábor megcsókolta őt, már úgy, mint egy ifjú férj, megdicsérte szorgalmát, s aztán elhá­rítva Etelka szerelmes közeledését, elmesélte neki Pintér Pista szerencsétlenségét. Etelka őszintén fájlalta az esetet, de lelke mélyén még­is annak örült, hogy nem Gábort tartóztatták le, mert ez — tekintettel állapotára — végzetes lehetett volna. Így meleg együttérzéssel sajnál­kozott, sopánkodott, s mert Gábor reménytele­nül csüggedt és keserű volt, vigasztalni kezdte, hízelgett neki, hozzásimult, s olyan vágyódás­sal vonta magához, hogy a fiú — bármilyen le­hangolt volt is a történtek miatt — nem tu­dott ellenállni a kísértésnek, vére forrni kez­dett, aztán megfeledkezve mindenről, Etelkát felkapta, átvitte a díványra, s megrészegülten borult föléje. De utána újra kikezdte a szerelmi izgalom­ban elnémított lelkiismeret, s mikor Etelka már rendbe hozta magát, s illedelmesen melléje ült, néha édesen kuncogva egyet-egyet, önmagát becsmérelve tört ki: — Lásd, milyen rongy vagyok. Pista ott szen­ved már a fogságban, én meg élem a mézes­heteimet. De elgyöngülök és mindenről megfe­ledkezem, ha a közeledben vagyok. Száz évig sem fogok betelni veled. — Ne is telj be soha, Gábor. Azt akarom, hogy mindig új és régi legyek. Aminthogy te is így hatsz rám. — Aztán lehunyta a szemét, s szenvedélyesen suttogta: — Alig várom már, hogy egy egész éjjelt és nappalt együtt töltsék el veled. Milyen jó lesz! (Folytatjuk.) J

Next