Délmagyarország, 1973. augusztus (63. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-31 / 203. szám

Labdarúgó­táblázatok Meglepetések az MNK-ban Az 1973—74. évi labdarúgó MNK megyei harmadik for­dulójának visszavágó mér­kőzéseit hétközben játszot­ták. Az eredmények között több meglepetés akadt. A II. osztályú községi csapa­tok legtöbbje kitűnően sze­repelt, közülük továbbjutott a Tiszasziget, és­­ Árpád­ha­lom. Eredmények: Makói TVSE—Makói Spar­tacus 1:1 (továbbjutott az M. Spartacus), Tiszasziget—Do­­rozsma 1:0 (továbbjutó a Ti­szasziget), Szegedi Textilmű­vek—Sándorfalva 1:1 (to­vábbjutott a Sándorfalva), Szentesi Kinizsi—Hódmező­vásárhelyi Porcelán 5:1 (to­vábbjutott az Sz. Kinizsi), Röszke—Móravárosi Kinizsi 0:0 (továbbjutó a Kinizsi), Deszk—Szegedi KSZV SE 1:1 (a szegedi csapat ment to­vább), Szegedi DÉLÉP—Al­sóvárosi MÁV 1:2 (tovább­jutott az Alsóváros), Árpád­halom—Csongrádi SC 0:0 (ezzel a községi együttes került a következő forduló­ba). A kupamérkőzések követ­kező fordulójának időpont­ját, valamint az újabb sor­solást­ a Csongrád megyei Labdarúgó Szakszövetségben ma délután határozzák meg, illetve készítik el. Kosárlabda-gondokkal Ifjúságiak, serdülők A .1­! .ml / A ).Ut­alivil Rlt+ídra­vász (Apátfalva), Butyka (Szegedi AK), Bánfi (Sz. Dózsa), Keresztes (Makói TVSE), Janicsák (CSSC). Cserejátékos: Bárány (Sz. Vízmű), Nagyistók (CSSC), Balázs (Mindszenti, Rácz (SZEOL). Góllövő: Hágel­­mann (10. perc), Tisza (21. perc), Dudás (32. perc). A megyei ifiválogatott hétfőtől máig Szegeden ed­zőtáborozáson vesz részt- Négy játékos: Merlei (SZE­OL), Markovics (Alsóvárosi MÁV), Kolozsvári (SZEOL), Tóth (HÓDGÉP) könnyebben sérült, és tegnap ezért nem szerepelt, játékukra azonban számít a vezetőség. Az első területi mérkőzés az ifjúsá­gi és a serdülő válogatott­nak is szeptember 13-án, csütörtökön Szolnokon lesz, Szolnok megye válogatottjá­val. A SZEOL SC vezetősége a közelmúltban intéző bizott­sági ülésen tárgyalta az egyesü­let nagy múltú kosár­labda-szakosztályának hely­zetét, problémáit. Szakosz­tályvezetővé a korábbi évek csapatának néves játékosát, *l­. Merényi Kálmán­t­ nevez­tet ki. A dr. Faragó OCX-sel *dző, Fekete István mec-­­•sz­ertani előadó és dr. Me­­rényi Kálmán alkotta szak­­mai bizottság rövidesen fel­­m­éri a körülményeket, lehe­­tőségp^et. Nekik kell. állapot«»^ milyen főételek szükségeÁk­. i^v-ídéshez, a minél előbbi* *elöbbrelépés­­hez, hogy ismét NB I-es fér­fi kosárlabdacsapata legyen a SZEOL-nak. * Évekkel ezelőtt, pontosab­ban öt éve véget ért egy szép időszak Szeged kosár­labdasportjában. Az akkor még SZEAC néven szereplő férficsapat elbúcsúzott az el­ső osztálytól. Az egyesület­ben azóta sem rendeződött megnyugtatóan a sportág helyzete. De ugyanez el­mondható a város kosárlab­­daéletéről is! Az egyhelyben topogás, sőt a visszafejlődés szomorú jelei tapasztalhatók. Ezt igazolta az is, hogy a SZEOL 1972-re NB I-be ke­rült férfigárdája egyéves szereplés után, majdhogy­nem „érintés nélkül” ismét kiesett. Felszínre kerültek az elő­ző évek mulasztásai, az el­hanyagolt utánpótlás, a ne­velés hiányának kérdései. Bebizonyosodott, hogy az 1968 utáni őrségváltáskor a túlzott, megalapozatlanul gyors fiatalítás nem volt szerencsés. Az újbóli kieséssel tovább szaporodtak a szakosztály gondjai. Tavaly december­ben dr. Somfai Attila sokol­dalú elfoglaltsága miatt le­mondott szakosztályvezetői tisztségéről. (Ettől kezdve a szakosztálynak augusztus közepéig nem volt vezető­je!) Ezután többen abba­hagyták a játékot, Láng Im­re pedig Bajára távozott játszani. A jelenlegi csapat a hetedik helyen áll az NB II-ben. Az együttest a ta­valy még juniorként játszók többsége alkotta, illetve al­kotta. Ugyanis miután az egyesület dr. Kisteleki And­rás orvosnak, a csapat kulcs­emberének nem tudott állást biztosítani (nem sportál­lást!), Székesfehérvárra tá­vozott. A napokban pedig Kertész József és Kertész Anikó jelentette be, hogy nem kívánnak a SZEOL-ban kosarazni. * Ilyen előzm­ények után ül­tünk le beszélgetni az új saarosztályvezetővel, dr. Merényi Kálmánnal. — A tavalyi évről azt tu­dom mondani, a játékosok nem értékelték kellően, mit is jelent NB I-ben játszani, nem úgy éltek a lehetősé­gekkel, ahogyan kellett vol­na. Hiányos tudásuk mel­lett hozzáállásuk sem volt kifogástalan. Persze ebben nemcsak ők a hibásak. — Hogy ma így néz ki Szegeden a kosárlabdázás, annak véleményem szerint fele-fele arányban objektív és szubjektív okai vannak. Súlyos gond az évek óta tartó teremhiány. Minden híreszteléssel szemben egyet­len terem van, a Rókusi Tornacsarnok (bár kifutóte­re annak sincs!), amelyben NB-s mérkőzéseket lehet rendezni. A meglevő többi te­rem tornaórák tartására, kezdő gyerekekkel való fog­lalkozásra alkalmas csupán. A másik nagy problémát a megfelelő tudású és kellő számú utánpótlás hiánya okozza. * A tapasztalatok valóban azt bizonyítják, szervezet­tebben, sokkal több gyerek­kel kellene foglalkozni ah­hoz, hogy legyen megfelelő utánpótlás. A nemrégen ha­zánkban járt „kosárlabda­országból” érkezett Richard Berg, az amerikai Long Is­land egyetem tanszékvezető­je a következőket mondta: „Játszani, játszani! Labdát gyerekek kezébe, és hagyják őket játszani!” — Igen, nekünk is ezt az utat kellene járni — folytat­ta a szakosztályvezető. — De hol, és ki adjon labdát a gyerekek kezébe? Igaz, nagyon szeretnénk szót érte­ni az általános iskolák test­nevelőivel, s remélem, sike­rül megegyeznünk, hogy tá­mogassák törekvéseinket. Nevelni, de igazolni is kel­lene. Csakhogy sajnos,­ Sze­gedre nem jönnek a játéko­sok, inkább elmennek. Azo­kat sem tudjuk megtartani, akik itt voltak, s ez lesúj­tó. Egyetemi bázisszerveink­nek, főleg az orvosegyetem­nek, jobban ki kellene hasz­nálni a törvényes lehetősé­geket. — Gondok, megoldásra váró feladatok, tervek soka­sága sorakozik előttünk. Rendezésükhöz idő kell, nem megy máról holnapra. Arra várfíi viszont, hogy valahogy majd csak lesz — nem lehet, és nem is sza­­bad. Ha azt akarjuk, hogy a kosárlabda Szegeden ismét a régi fényében csillogjon, sürgősen tennünk kell érte. Nem szavakkal, ígéretekkel — tettekkel! Gyü­rki Ernő A területi bajnokságra készülődő Csongrád megyei ifiválogatott és Csongrád megyei serdülő válogatott tegnap, csütörtökön edző­mérkőzést játszott egymás ellen Szegeden, a SZEOL- stadionban. Ifjúsági válogatott— Serdülő válogatott 3:0 (3:0) Vezette: Dienes (Makó). Ifjúságiak: Janiga (Szentesi Vízmű) , Rummel (HÓD­­GÉP), Fekete (Sz. Vízmű), Juhász (Szegedi Dózsa), Márta (SZEOL), Németh (Sz. Dózsa), Csapó (Sz. Víz­mű), Tisza (Csongrádi SC), Oláh (Szegedi VSE), Hágel­­mann (SZEOL), Dudás (Sz. Dózsa). Cserejátékos: Gábor (HÓDGÉP), Baróczi (Ma­kói Spartacus). Serdülők: Nagy (Sz. Dózsa) — Széll, Földeák, Matus, Hamza, Sipter (mind SZEOL), Szil­ Kiscsapatok eredményei n.—Apátfalva 0», SZVSE— Ifjúsági NB III: HÓDGÉP— Serdülő-bajnokság: Sz. Vízmű Apátfalva 15:1, O. Dózsa—Szen­tes 2:6. Kiskunfélegyháza—B. MÁV 3:1, Szarvas—Gyula 1:7, Sarkad—B. Agyagipar 3:2, Gyo­­ma—O. Kinizsi 1:0, SZAK—H. METRIPOND 2:1, Jánoshalma— Tiszaföldvár 9:0. Ifjúsági I. osz­­tály: M. Spartacus—Sándorfalva 0:3. Alsóváros—Tápé 3:0, DÉLÉP —Mindszent 4:2, Csongrád— Textiles 14 ú­. Szentes—Móravá­­ros 0:0, KSZV—MTVSE 6:2, Do­­rozsma—H. Porcelán 4:0. Tartalékbajnokság: SZEOL if­júsági—KSZV m. 2:2, DÉLÉP— Röszke 5:1, SZVSE ifjúsági—Al­sóváros 2:1, Sz. Postás—KSZVSE II. 0:9, Sz. Dózsa—SZVSE ifjú­­sági 5:1, SZAK—Sz. Dózsa ifjú­sági 1:1, Szentesi Vízmű—SZEOL ifjúsági 5:2, HODGEI»—H. MET­­RIPON» 2:0. SZEOL I. 0:3, SZAK—Sz. Dózsa 2:4, SZEOL I.—Sz. Vízmű I. 4:0. A Kistelek—HÓDGÉP mér­kőzés elmaradt, mert a kiste­leki csapat nem indult a baj­nokságban. M. Spartacus—Sán­dorfalva 3:1, DÉLÉP—Mindszent 1:3, Csongrád—Textiles 6:1, Szen­tesi Kinizsi—Móraváros 6á, KSZV SE—MTVSE 1:0, Dorozs­­ma—H. Porcelán 2:2. Értesítjük t. ügyfeleinket, hogy az Állami Biztosító Csongrád megyei Igazgatósága A MAI NAPTÓL KEZDVE ISMÉT A Szeged, Vörösmarty u. 7. sz. alatti székházában fogadja t. ügyfeleit Egyben felhívjuk t. ügyfeleink figyelmét arra, hogy a gépjárműkár-bejelentéseket továbbra is a Szeged, Kossuth Lajos sugárút 112. szám alatti kárfelvételi helyiségünkben lehet megtenni. Csatár kétségek között Imri István játszani szeretne Imri István, a SZEOL SC NB I-es labdarúgó csapatá­nak játékosa, úgy látszik, jó riportalany, hiszen gyakran felkeresik, s még évek múl­tával is szeretnek korábbi „dolgairól” cikkeket farag­ni. Állomásait nem írjuk le újból, mert már nem mon­danánk vele újat. Viszont szegedi tartózkodása vegyes érzelmeket kavart a szur­kolókban. Őróla terjedt el az a hír, hogy a „mentőasztal­ról igazoltak”. Labdarúgó berkekben köztudott volt játéktudása, ezért is kör­nyékezték meg szinte éven­ként a sportegyesületek. Amikor Szegedre hívták nem játszott zsákbamacskát­­, közölte, hogy porcleválá­­sa van. Megműtötték, az­után a kedvező orvosi vé­lemények alapján igazolták a SZEOL-hoz. Telt-múlt az idő, ő pedig erősítette a sé­rült lábat, gyógytornára járt, kerékpározott. Már-már já­tékra jelentkezett, amikor ismét szúrást érzett a tér­dében, most belső porc leválása lett. Ismét éter­szag vette körül, és vastag kötés került a térdére. Né­hány hónapon belül két porcműtét... Más az ő he­lyében „bedobta volna a törülközőt”. Mondjuk ki őszintén, ke­vesen voltak, akik hittek ab­ban, hogy még NB I-es mér­kőzésen pályára léphet. Sze­rencsére egyedül ő volt az, aki bízott a felgyógyulás­ban. És ismét elölről kezdett mindent. Harcolni rosszin­dulatú emberek ellen, küz­deni azért, hogy futballoz­hasson, s meghálálhassa a sze­gedi sportvezetők előlegezett bizalmát. A várva várt nap a Komló elleni találkozón jött el. Ve­reséget szenvedett ugyan a csapat, de Imri jól játszott. Ezt követte még két mér­kőzés — legutóbb Tatabá­nyán — ahol érzésem sze­rint nem lett volna szabad pályára küldeni. Aztán hos­­­szú szünet... Ette a tartalé­kok keserű kenyerét, és órá­kat ült a kispadon. Az új bajnoki szezon előtt aztán az előkészületi mérkőzéseken ismét az első csapatban játszhatott. Éppen a Honvéd elleni, nyitány előtti főpróbán, a Dózsa ellen léptek pályá­ra. Egy összecsapás, egy rossz lépés, és Imri lábára ismét súlyos gipszkötés ke­rült. Borsónagyságú csontda­rab vált le a bokájáról. Hogy elkeseredett ember lett, talán törvényszerű. Ezt azonban nemcsak legújabb sérülése váltotta ki. Az aggódás, az együttérzés mindenkinek jólesik, mégis ez alkalommal szomorú arc­cal fogadott bennünket la­kásán. Beszélgetésünk során keserű mondatok törtek fel belőle. — Egy éven keresztül min­den támogatást, segítséget megkaptam Szegeden. Egy évig türelemmel várták, hogy felgyógyuljak. S mi­kor végre játszani kezd­tem, úgy érzem, valahogy ez a türelem egyszeriben meg­szakadt. Három mérkőzésen játszottam, ebből az utolsón szerintem is gyengén, de ... Ettől kezdve nem tudtam visszakerülni a csapatba. No, ez az, amit nem értek. Egy évig türelemmel vártak, s most, amikor játéklehetőség kellett volna, nem kaptam meg. Miért hoztak akkor ér­tem egy évig áldozatot? Ilyen műtét után játékba kell lendülnöm. A salgótar­jáni 0:5-nél is végig a kis­padon ültem. Igaz, a játék nem ment úgy, ahogy szerette volna Imri István. És a vezetőség is kezdett türelmetlen lenni. Ezt ő is érezte. Pedig ját­szani akart. S talán az aka­rat, a görcsös küzdelem miatt került újból a sérültek listá­jára. Amikor visszakérdez­tem, hogy mi lesz ezután, összeszorított fogakkal je­lentette ki: — Menni fog, játszani akarok — aztán gyorsan hoz­zátette: ezt már úgysem hi­szik el nekem. Nyomatékul Népsportot tesz elém. Azonnal tudom, mire gondol. A cím: „Lehet­­e hinni még Imrinek?” — Amikor megláttam, nem hittem el. Ez olyan eset volt, amikor egy újságíró leült jóindulatúan beszélget­ni egy labdarúgóval, aztán meg... Itt van például ez a mondat: „Imri hirhedt já­tékos pályafutása...” — idé­zi a mondatot. Leemeli a polcról az értelmező szó­tárt, és olvasni kezdi. Hír­hedt,­­ rosszhírű, csaló, ke­rítő, uszító, valamely rossz tulajdonsága vagy elítélen­dő cselekedete, viselkedése folytán általánosan ismert személy ... Azután így szól: Meg egyáltalán, kiket hite­getek, kiknek ígérgetek? Szó­val bántónak, sértőnek és igazságtalannak tartom ezt a véleményt, ami a legalapve­tőbbet, a tárgyilagosságot nélkülözi. Imri litván lábáról ma ve­szik le a gipszkötést. Egy kicsit ismét elölről kell kez­denie mindent. És ő ismét megpróbálja. S ne felejtse­nek el ehhez számára lehe­tőséget biztosítani, ha már ezt egy évig — játék nélkül is — megadták neki. Imri Istvánra a csapatnak ége­tően nagy szüksége van! Bagaméry László A MAN­ Szegedi Pályafenntartási Főnökség értesíti a lakosságot és a vasút mentén fekvő gazdaságokat hogy Szeged-Rókus pályaudvar— Hódmezővásárhely, Hódmezővásárhely—Makó, Újszeged—Mezőhegyes vonalakon 1973. szep­tember 3—7. között; Szeged-személypu.—Kiskun­félegyháza vonalán szeptember hó 17—21. kö­zött, a szegedi kisvasút vonalán szeptember hó 24—28. között vegyszeres gyomirtást végez Az alkalmazott vegyszer a kezdés napjától számított 30 napon belül emberi és állati szervezetre mérgező hatású. Ebben az időben a vasút területén legeltet­ni, a lekaszált füvet takarmányként felhasználni tilos! Az ebből eredő károkért a vasút felelősséget nem vállal! ) PÉNTEK, 1973. AUGUSZTUS 31. ÉRTESÍTJÜK A MEZŐGAZDASÁGI ÜZEMEKET hogy az őszi betakarí­tási és talajelőkészítési munkákban részt vevő gépek alkatrész-biztosítá­sa érdekében SZEPTEMBER 3-TÓL A MUNKÁK BEFEJEZÉSÉIG ügyeleti szolgálatot tartunk Ezen időponttól alkatrészraktárunknál hétfő—pénteki napokon 7 órától 18 óráig, szombaton 7 órától 17 óráig eszközöljük az őszi munkákban részt vevő gépekhez szükséges alkatrészek — csap­ágyak és műszaki áruk — kiadását. AGROKER VÁLLALAT, Szeged, Telefon: 11-569. t

Next