Délmagyarország, 1973. szeptember (63. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-28 / 227. szám

PÉNTEK, 1913. SZEPTEMBER 28. Pedagógiai bizottság ülése Ülést tartott tegnap, csü­törtökön délelőtt a Hazafias Népfront járási bizottsága mellett működő pedagógiai bizottság. Kriván­ Zoltán elő­terjesztése alapján 1973—74. évi munkatervét vitatta meg. Szolgáltatások, együ­tt­­működéssel Csütörtökön, Debrecenben tartotta ülését az Országos Szövetkezeti Tanács. Az ülé­sen részt vett Szabó István, a TOT, dr. Molnár Frigyes, a SZÖVOSZ és Rév Lajos, a­­ OKISZ elnöke. Az ülés napirendjén a szövetkezeti ágazatok együtt­működése szerepelt. A ta­nácskozás során kiemelték, hogy a külön-külön is je­lentős gazdasági-társadalmi tényezőnek számító szövet­kezeti ágazatok az egységes szövetkezet­politikai elvekre alapozott együttműködéssel jelentősen tovább növelhetik az erőforrásaikat. A felszó­lalók máris sok jó együtt­működési megoldásról szá­moltak be. Ezek főképpen a szolgáltatások fejlődésében, az áruválaszték bővítésében eredményesek. Pedagógusok kitüntetése Tegnap, csütörtökön dél­után bensőséges ünnepséget tartottak Szegeden, a megyei tanács székházában. A mű­velődésügyi miniszter által adományozott kitüntetéseket Hantos Mihály, a megyei ta­nács elnökhelyettese adta át a nyugállományba vonuló pedagógusoknak. Az­ esemé­nyen jelen volt a megyei pártbizottság képviseletében dr. Bagdi Sándor, valamint Ökrös János, a Pedagógus Szakszervezet megyei titká­ra is. Az Oktatásügy Kiváló Dol­gozója kitüntetést kapták: Bakonyi László tanár (Sze­ged, Madách u. általános is­kola), dr. Bordás Jánosné igazgatóhelyettes (Vásárhely, Kisegítő iskola), Fodor Al­­bertné igazgatóhelyettes (Új­­szentiván, általános iskola), Halmágyi Iván igazgató (Ma­kó, Széchenyi J. általános iskola), dr. Lakos János igaz­gató (Szentes, Kossuth téri általános iskola) és Surányi Lajos szakfelügyelő (Fábián­­sebestyén, általános iskola). Kiváló Dolgozó kitünte­tést kapott: Szombathelyi Jánosné hivatalsegéd (Csanytelek, általános isko­la). Miniszteri dicséretben ré­szesültek: Páger Lajos tanár (Szeged, Dózsa György álta­lános iskola) és Tömösi Emil tanár (Makó, József Attila gimnázium). Nők a fogyasztási szövetkezetekben A fogyasztási szövetkeze­­talokat többször is elmarasz­­tekben dolgozó nők élet- és fajták —, és orvoslást kér­nek az úgynevezett iskolatej­­problémákra is. Számos­ többségben föltehetően a ke­­reskedelem passzivitása ne­hezíti ennek a hasznos kez­deményezésnek a kibonta­kozását. Sok szó esett a to­vábbtanulásról, szakmai to­vábbképzésről. Nagyon sok­szor a családi körülmények is nehezítik, hogy a kereske­delemben dolgozó nők ké­pességeiknek megfelelő ké­pesítést szerezzenek, munkakörülményeiről tár­gyalt most tartott ülésén a MÉSZÖV nőbizottsága Sze­geden. A két előadó, Papp Györgyné és Komlódi Já­nosné alapos felmérések eredményeit összegezve ar­ról számolt be, hogy lénye­ges változás, egyértelmű ja­vulás tanúi vagyunk, de jó­pár szövetkezetben van még bőven javítanivaló. Egyik tényszerű megállapításuk például: azokban a funkci­ókban, ahol döntési jog is van, igen elenyésző számban találunk nőket, olyan mun­kakörben viszont, ahol a be­sorolási bér alacsony, ma már csak nőket lehet találni. A nőhatározat megjelené­se óta­­— állapították meg az előadók — csökkent a kü­lönbség nők és férfiak fize­tése között. Az aránytalan­ságok felszámolását először az egyedülálló gyermekes nők, sokgyermekes család­anyák és az alacsony fizeté­sű dolgozók esetében kezde­ményezték. A kollektív szer­ződés értelmében Kisteleken például a nyereségrészese­dés­­ fizetésekor a gyermek­­gondozási segély igénybe­vevőit ugyanúgy tekintik, mintha dolgoznának. Néhány szövetkezetben a gyermekek számától függően jutalom­­szabadságot­ kapnak az anyák, a terhes nőket pedig könnyebben végezhető mun­kára osztják be. A kisgyer­mekes anyák munkaidő vé­gén akkor is hazamehetnek, ha éppen áru érkezik a bolt­ba. Két évvel ezelőtt mind­ezek a könnyítések szinte ismeretlenek voltak a fo­gyasztási­­ szövetkezetekben. Kezdenek odafigyelni az idős hozzátartozót ellátó egyedül­­álló nők gondjaira is, őket igyekeznek a gyermekes anyákkal egyenrangúnak te­­kinteni. IVvendetes hogy az óvodát, tvUrsőíjei elhelyezés­­­­re nincsen panasz. Szóba került a kereskede­lem dolgozói és a vásárlók kapcsolata, a sokszor udva­riatlan kiszolgálás —itt a fia. H. D. Húsüzemek exportja A Komplex Külkereskedel­mi Vállalat a már korábban megkötött szerződések ér­telmében még az idén, és a jövő év elején különböző tel­jesítményű húsüzemeket, vá­góhidakat, marha- és ser­tésfeldolgozó-vonalakat szál­­lít a világ számos országá­ba, a tervezési munkákat a szakemberek ezekben a na­pokban fejezik be. A tervek szerint 1975-ben már termelni fog a Komp­lex két hatalmas húskombi­nátja a Vietnami Demok­ratikus Köztársaságban. Az ország húsellátásának javí­tása érdekében ezeket a húsfeldolgozókat nagy tel­jesítményűre tervezték. Egy­­egy ilyen kombinát kapa­citása napi ezer sertés, száz szarvasmarha, és mintegy 12—16 ezer baromfi feldol­gozása. A vágóhidat kiegé­szítő hűtőház 1500—2000 tonna hús tárolására lesz al­kalmas. A Komplex az év utolsó heteiben már leszállítja az első gépeket, gépsorokat az NDK-ba is. Karl-Marx- Stadt-ban, valamint az Ode­ra menti Frankfurtban fo­lyamatosan korszerűsítik a vágóhidakat, a kiegészítő üzemeket. Ehhez a nagysza­bású rekonstrukcióhoz szál­lít a magyar ipar szarvas­­marha- és sertésfeldolgozó­vonalakat és bélfeldolgozó üzemet. E nagy berendezéseket ex­portáló külkereskedelmi vál­lalatunk komplex húsfeldol­gozó üzemeket tervezett több fejlődő ország megrendelésé­re is, így elsősorban Irak és Irán számára. Mindkét or­szágba 1974-ben szállítják le a vágóhíd, a húsüzem, a hű­tőhöz és az állati hulladékot feldolgozó fehérjeüzem gé­peit. Kettős jubileumra készül a Tanárképző Főiskola Az idén, 1973-ban százéves a Szegedi Tanárképző Főis­kola, s ebben az évben ün­nepeljük az általános iskolai tanárképzés negyedszázados évfordulóját is. 1873. október 28-án a budai tanítóképző keretében indult meg a pol­gári iskolai tanárok képzése. Ugyanebben az esztendőben nyílt meg a polgári iskolai tanárképző intézet is. Ez a két­száz éve létesült intéz­mény a Szegedi Tanárképző Főiskola jogelődje. A dátu­mok különös találkozása: egyszerre emlékezhetünk a tanárképző főiskola centená­riumára és ünnepelhetjük a szocialista tanárképzés 25. évfordulóját. Ennek a két jubileumnak jegyében talál­koznak Szegeden hazánk ta­nárképző intézményei októ­ber 5-én és 6-án. A kétna­pos ünnepségsorozaton részt vesz a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főisko­la, az egri Ho Si Minh Ta­nárképző Főiskola és a Pécsi Tanárképző Főiskola. A há­zigazda Szegedi Tanárképző Főiskola ezen az ünnepségen veszi fel a nagy szegedi költő, Juhász Gyula nevét. Az ünnepségsorozat kere­tében két kiállítás nyílik a Móra Ferenc Múzeum Hor­váth Mihály utcai Képtárá­ban. Október 5-én délután három órakor a földszinti teremben iskolatörténeti ki­állítást nyit meg dr. Simon Gyula, a Magyar Pedagógiai Társaság főtitkára. Az isko­latörténeti kiállítás — mint a bemutató rendezője és há­zigazdája. Bereczki Sándor tanszékvezető főiskolai do­cens elmondotta : eredeti dokumentumok, archív fo­tók, grafikonok, táblázatok, irattári anyagok, jegyző­könyvek segítségével bemu­tatja a száz éve indult pol­gári tanárképzés hetvenöt évét, és a szocialista tanár­képzés 25 évének dokumen­tumait is felsorakoztatja. Az ország mind a négy ta­nárképző intézménye képvi­selteti magát az iskolatörté­neti kiállításon, képet nyújt­va szűkebb környezetük sa­játosságairól is, így válik teljessé, országos méretűvé és jelentőségűvé a kiállítás. A kiállítás hűen tükrözi majd a felsőoktatási pedagógiai hagyományt, azt az utat, melyet a magyar tanárkép­zés az elmúlt száz esztendő alatt végigjárt. Kiemeli azt a különbséget, mely alapve­tően kettéválasztja a felsza­badulás előtti és az azóta eltelt időszak tanárképzési helyzetét. Ugyanakkor meg­mutatja a mai viszonyokat, s felvillantja a közeljövő néhány fontos feladatát. Ugyancsak október 5-én délután nyílik meg a Képtár két szintjén az a képzőmű­vészeti kiállítás, melyet Szabó G. László, a városi pártbizottság osztályvezetője nyit meg. A tárlaton bemu­tatják alkotásaikat a tanár­képző főiskolák rajz-művé­szettörténeti tanszékein ok­tató művésztanárok, s azok a volt hallgatók, akik a ta­nárképző főiskolákon vé­geztek, s ma már a hazai képzőművészet jelentős egyé­niségei, így ez a bemutató is országos megvilágítást kap. A kétnapos jubileumi ün­nepségsorozat vendége lesz dr. Polinszky Károly, a mű­velődésügyi miniszter helyet­tese, aki október ötödikén este a főiskola dísztermé­ben kormány- és miniszte­ri kitüntetéseket nyújt át. Ő lesz a szónoka október 6-án, a Szegedi Nemzeti Színház­ban megrendezésre kerülő díszünnepélynek is. Ezen az ünnepségen veszi fel a sze­gedi tanárképző intézmény Juhász Gyula nevét. Aznap délután a főiskolán ünnepi tanácsülésre kerül sor. A Szegedi Tanárképző Fő­iskola két reprezentatív ki­advánnyal tiszteleg a kettős jubileum előtt. Szép kivitel­ben látott napvilágot az az Almanach, mely a főiskola centenáriumi évkönyve. A hagyományos évkönyvtémá­kon túl­ közli Bereczki Sán­dor értékes tanulmányát A Tanárképző Főiskola 100 éves története címmel. A másik kiadvány egy most in­duló sorozat első darabja. A Szegedi Tanárképző Főiskola tudományos diákköreinek ki­adványai című gyűjtemény az utóbbi néhány év legsi­kerültebb diákköri dolgoza­­tait adja közre. A tíz tudo­mányos dolgozatot tartalma­zó kiadvány ezentúl minden évben megjelenik. Húsz ország történészeinek tanácskozása A világ minden tájáról ér­kezett neves történészek és magyar kollégáik részvételé­vel kezdődött csütörtökön, tegnap nemzetközi tanácsko­zás Budapesten,­­ a Magyar Tudományos Akadémia vár­beli kongresszusi termében. A történészkonferencia té­mája: Kelet-Közép-Európa második világháborús his­toriográfiája. A mintegy 200 résztvevőt — köztük a má­sodik világháború története nemzetközi bizottságának elnökét, Henri Michel pro­fesszort, továbbá P. Zsilin akadémikust, J. Marjanovic professzort, a nemzetközi bi­zottság alelnökeit és M. G. Rochat professzor főtitkárt, valamint 19 külföldi ország küldötteit — Vass Henrik, a második világháború törté­nete magyar nemzeti bizott­ságának elnöke köszöntötte. Ezután a konferencia meg­kezdte munkáját. (MTI) T­űzoltó utca 25 Új filmek Színes magyar film. Ir­ta és rendezte: Szabó István. Operatőr: Sára Sándor. Zene: Tam­ássy Zilenkó. Főszereplők: Lucyna Winnicka, Békés Rita, Bálint András, Müller Péter, Szemes Mari, Kovács Károly, Erwin Geschonneck. Sohasem jártam még a tá­jékán sem a Tűzoltó utcá­nak. A ferencvárosi bérház lakóinak évtizedeken átívelő élete mely ma már tör­ténelem — sem lehetett sze­mélyes élményem. A kör­nyezettől térben, a történe­lem emberpróbáló pillana­taitól időben estem távol. Alkalom tehát a film, hogy olyan világról küldjön szá­momra üzeneteket, melyek távoliak, ismeretlenek vagy csak képzeletemben újra­­konstruáltak. Álmodni mind­annyian szoktunk. Hol hos­­­­­szú éjszakai órákon át gyöt­­rődve-kínlódva, hol ébren röppen el a képzelet. S ilyenkor felbukkannak a legrejtettebb mosolyok, a legtitkosabb szerelmek, az álmok különös optikáján új­­rarendeződik az egy­szer­velt való világ. Szabó Ist­ván nem először hívja segít­ségül filmjeiben az álmokat. A Ferencvárosban sorra dőlnek össze a régi bérhá­zak. Éjszaka is dolgoznak a bontódaruk, kotrógépek, om­lanak a falak, Robaj, porfel­­leg, s rekkenő fülledt nyári éjszaka. Álmodik a Tűzoltó utca 35. Álmodnak a lakók. Álmaikban ezen az éjsza­kán megelevenedik a múlt. De nem időrendben, nem a történelem szigorú és pontos törvényei szerint — s mégis igazul. Az álmok logikája szerint. Ez a lebontásra váró fe­rencvárosi ház a tegnap egy darabja. Át meg átszövi a múlt szövevényes pókháló­ja, minden lépcsőfokhoz fű­ződik valami történet, min­den kis szögletnek saját sorsa van. Ezen az éjsza­kán a történelem sűrűsödik az álmokba, ennek a hús­nak, ezeknek az emberek­nek sorsa, a háború zajához hasonló dübörgések közepette. Az álmok felszínre dobják az emlékeket, s az eltelt évek fénytörő lencséin át új megvilágítást kapnak: meg­kérdőjelezik vagy éppen igazolják a történelmi szi­tuációkban született döntése­ket, újra lejátszódnak a drá­mák, szerelmek, halálok. Szabó István lírai szürrea­lizmusa nagyszerű lehetősé­get teremtett az operatőr Sára Sándornak, ám a rész­letek elaprózása, a túlbur­jánzó, zsúfolt szituációk né­hol elterelik a figyelmet a felszín alatt meghúzódó mé­lyebb tartalomról,­­a film igazi mondanivalójáról. Pe­dig az ötlet nagyszerű: ál­mokba költöztetni a valósá­got, más logikával vizsgálni a történelmet és önmagun­kat, Szabó azt vallatja-ku­­tatja, hogyan viselhetjük és vállalhatjuk ma tegnapi ma­gunkat. A film szereplői kö­zött jó néhány új arcot fe­dezhetünk fel. Az emlékeze­tes alakítások­­ közül is ki­emelkedik Békés Rita és Lucyna Winnicka játéka. T. fc. Színházi morzsák A Vízkereszt bemutatójá­val régi hiányt „pótolt” a színház a szegedi Shakes­­peare-repertoárban. Legutol­jára 1917. május 12-én mu­tatta be Almássy Endre tár­sulata Az előadás előtt ak­kor dr. Lugosi Döme szín­háztörténész tartott méltató bevezető előadást, majd a vígjáték — mely az akkori idény folyamán csupán há­rom előadást ért meg — főbb szerepeit Gömöry Vil­ma, Lendvai Lola, Hantos Irma, László Tivadar, Ma­­tány Antal, Szeghő Endre, Harsányi Miklós, Szilágyi Aladár, Solymossy Sándor és Ihász Lajos alakították. * A szabin nők elrablása azon darabok közé tartozik, mely Szegeden talán a leg­több előadást érte meg. Úgy­szólván valamennyi igazgató színre hozta a mindenkori legnépszerűbb művészével Rettegi Fridolin szerepében. Krecsányi igazgató 1900 már­ciusában Polgár Sándor, Bartal Gyula, Karmendy János ás Tával­yi Margit; Janovics Jenő 1902 decem­berében Borbély Sándor, fényért Mór, Leövey Leó és Hettyey Aranka; 1909 már­ciusában már a minden idők legkiválóbb Rettegi alakító­ja, Nyáray Antal főszerep­lésével, majd 181o-ben Ma­­kópé és 1914-ben Ahnásay Endre ugyancsak Nyáray Antal főszereplésével mu­tatta be a darabot. A többi szerepeket ekkor Baróthy Antal, Mezey Péter, Vára­­dy Aranka és Miklóssy Mar­git játszotta. 1933-ban Görög Sándor társulata Deréky Já­nos, Herczegh Vilmos, Ma­­rinkovics Sebő és Rásó Ida, míg végül a felszabadulás előtt utoljára Bánky Róbert társulata 1939-ben B. Szabó Gyula, Alszeghy Lajos, So­­mogyvári Rudolf és Gáspár Amália főszereplésével hoz­ta színre a kitűnő bohóza­tot Szegeden. * Ez alkalommal hadd em­lékezzünk meg A szabin nők megzenésítőjéről, Horváth Jenőről, aki a mostani be­mutató előtt alig egy hónap­pal halt meg. A szíve vitte el, mely minden egyes dalá­ban benne volt. Az ő dalait éneklik — ha nem is az ere­deti szöveggel. Dalaiban, slágereiben (nem beat és pop) a mai kor hangulatát szólaltatta meg, s mint ahogy egyik lapunk nekro­lógja megemlékezik róla, „dallamai úsztak a levegő­ben, egyszerre átformálódott a hangulat, megtelt szépség­gel, emberszeretettel, lírá­val és mindenek felett mu­zsikával­­,Horváth Jenő melódiáival együtt marad meg a közönség emlékezeté­ben, Jenő István Lengyel mezőgazdasági küldöttség Szegeden Antoni Pasko, a lengyel mezőgazdasági szövetkezetek országos szövetsége elnökének vezetésével mezőgazdasági szakemberekből álló delegáció tartózkodik hazánkban. A küldöttség kétnapos látogatásra a szövetkezetek területi szövetségének vendégeként Szegedre érkezett. A termelő­szövetkezetek életét tanulmányozzák, különösen a szak­szövetkezetek eredményei és problémái iránt érdeklődnek

Next