Délmagyarország, 1973. október (63. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-30 / 254. szám

a Mikor kapható lakbérkedvezmény? N. J. olvasónk korábbi lakását városrendezési okokból lebontották, s helyette másik lakást kapott. Az új lakás mo­dernebb, mint a régi, kis nyugdíjából a magasabb lakbért és az egyéb, ve­­le járó kiadásokat ne­hezen tudja fizetni. Kér­dezi: mint nyugdíjas az új lakbérből kaphat-e valamilyen kedvez­ményt, mivel nem tri­­olából cserélt lakást. Olvasónk által felvetett kérdést a 23/1972. (XII. 20.) ÉVM. számú rendelet szabá­lyozza. A rendelet módot és lehetőséget ad arra, hogy bi­zonyos esetekben az új lakás béréből a nyugdíjas bérlő engedményt kapjon. A ren­delet szerint az engedmény megadása csak lehetőség, amit az arra esetleg jogo­sult bérlőnek kifejezetten kérnie kell a bérbeadótól. A rendelkezés szerint az a bérlő kérhet a lakbérből en­gedményt, akinek a korábbi lakására fennállott lakásbér­leti jogviszonya valamely ha­tósági határozat alapján szűnt meg (kisajátítás, épü­letlebontás, a lakás közületi elhelyezés céljára történő igénybevétele stb.), s amen­­­nyiben helyette állami lakást kapott. A jogosultság csak akkor illeti meg, ha a lakás­­bérleti jogviszonya ezen újabb lakásra már 1971. jú­lius hó 1. napja után — az új lakásügyi rendelkezések életbe lépését követően — keletkezett. A rendelkezés szerint en­gedmény a lakbérből az em­lítetteken túl akkor adható, ha a bérlő nyugdíjas, illetve rendszeres ellátásban része­­sülő csökkent munkaképes­ségű, vagy keresőképtelen, és ez az állapota már ezen újabb lakásbérleti jogviszony keletkezésekor is megvolt, továbbá, ha korábbi lakása szükséglakás, komfort nél­küli, vagy félkomfortos volt, és annak lakbére a jelenle­ginél alacsonyabb volt Az engedmény legfeljebb a két lakbér közötti külön­bözet erejéig terjedhet, nem jár azonban akkor, ha a bér­lő korábbi lakása helyett, sa­ját kérelmére kapott maga­sabb komfortfokozatú lakást, vagy olyan kereső személy lakik vele együtt, aki a bér­lő halála esetén a lakásbér­leti jogviszony folytatására jogosult lenne. Olvasónk, ha a fenti fel­tételekkel rendelkezik, ter­jessze elő kérelmét a bérbe­adónak. Dr. V. M. BAZASSAO , I. kerület Szeged: Balázs József és He­gedűs Ibolya Margit, Megyeri látván és Oláh Eszter Erzsébet, Meloelatn Hasan és Bodoni Zsu­zsanna Mária, Csákvári Sándor és Tóta Mária, Ambrus László és Buliás Rózsa, Takács János és Szilágyi Ilona, Óvári Albert és Gyulai Zsuzsanna, Csányi István és Németh Zsuzsanna Mária, Fe­kete Zoltán és Csete Klára, Maklár László és Kósa Julianna Mária, Tóth Ferenc és Szárki­­szov Zsuzsanna. Süveg János Mihály és Boldizsár Margit, Becsky Balázs Attila és Csiky Eszter Mária, Novák Jenő és Gyuris Anna Mária házasságot kötöttek. I. kerület Szeged: Hajnal István és Len­gyel Erika. Udvarát Sándor és Bodor Mária Rozália. Varga »Jó­jáés István és Bálint Mária Ju­lianna. Tóth József és Kiss Má­ria Magdolna, Faragó József és Nagy Márta Magdolna. Papp Jó­zsef és Sebők Julianna. Erdélyi Ferenc és Takács Magdolna, Fa­zekas Ferenc és Dezső Mária Julianna házasságot kötöttek. Algyő: Bodó Ferenc Antal és Vidács Rozália, Kőmíves Ferenc és Bakos Ilona, Vidács László és Orbán Erzsébet, Mihala Tibor és Varga Klára házasságot kö­töttek. m. kerület Szeged: Nacsa János és Dren­­kovics Piroska, Lázár László György és Susán Rozália házas­ságot kötöttek. Kiskundorozsma: Halasi Gyula és Csongrádi Etelka Jolán, Lévai Ferenc József és Molnár Gizella Házasságot kötöttek. SZÜLETÉS I. kerület Szeged: sümegi Istvánnak és Pál Anikó Máriának László, Czabal Ferencnek és Kocsis Mar­gitnak Edina, Kardos Jánosnak és Szító Mártának Katalin Ág­nes, Ligeti József és Schneider Etelkának Zoltán, Kormányos István és Fekete Franciskának Tibor, Krekuska István és Szél Máriának Tímea Tünde, Idul Jó­zsef és Isztorka Erzsébetnek Jó­zsef Antal, Czékus István János és Gyuris Anna Magdolnának Csaba, Tokár Ferenc és Szabó Mária Erikának Ferenc, Papp Tamás és Zahorán Valéria Ilo­nának Krisztina, Buha András László és Barna Rozália Piros­kának Mónika, Jakócs Károly és Proksza Gyöngyinek Gergely Péter, Nagy Sándor és Berta Hona Rozáliának Attila István, Horváth János és Molnár Mar­gitnak Edina, Anita, Apró Lajos és Bárányi Margit Lídiának Zol­tán Lajos, Nyári Zoltán Antal és Farkas Piroskának Zoltán, Scherer Ferenc és Varga Zsu­zsanna Erzsébetnek Katalin, Kiss Gyula László és Borbála Mária Magdolnának Gyula, dr. Szeszék Ferenc és Takács Eleonórának Balázs, Lévity Szve­­tozár és Adamov Evicának Gar­dens. Marton János Pál és Ab­raham Éva Máriának Gábor, Csuka Márton György és Bora­­hányi Erzsébetnek Beáta, Rá­­dóczy László és Bálint Zsuzsan­nának Mónika Ibolya, dr. Kor­­pásy István Béla és Kubinyi Anna Máriának Adrienn Eszter, Szűcs Lajos és Ball Erika Gi­zellának Krisztián, Szűcs Lajos és Ball Erika Gizellának Roland, Harangozó József és Kovács Évának Éva, Kopasz Ferenc és Simon Julianna Máriának Mó­nika Mária, Szamosi Ferenc Gás­pár és Blnkli Jolánnak Katalin, Makra György és Vágó Etelká­nak Katalin Emese, Simon Lász­ló és Dinnyés Ilonának László, Zsolt, Király István és Bozóki Editnek Mónika Viktória, Miklós Mátyás és Pusztai Magdolnának Tibor, Fekete László és Dér Ágnesnek Ágnes, Babuskov Du­gás ea Újvári Anna Ibolyának Csalás­­­ események Péter, Kovács László és Tóth Márta Veronikának József, Sza­­niszló-Varga József és Széll Ág­nesnek Attila, Tóth Sándor és Cságrány Rozália Margitnak Gá­bor László, Gyurik Imre és Gera Juliannának Erika Ilona, Tóth László és Györkei Viktória Évá­nak Attila László nevű gyermeke született. III. kerület Szeged: Török Antal és Szűcs Aranka Etelkának Edina, Révész Sándor és Albert Máriának Szil­via, Csiszár János és Csonka Katalinnak Attila, Katona István és Bata Etelka Erzsébetnek Klá­ra. Csordás Ferenc és Hegedűs Irénnek Ferenc, Gálfi Lajos és Bökönyi Zsuzsannának Zsuzsan­na, Harangozó István és Kun Ka­talin Teréziának Anita, Sebők József és Priváczki-Juhász Ju­ditnak Tamás, Huszta Ferenc és Farkas Erzsébetnek Roland Ta­más, Fráter György és Kelsch Ágnesnek Ágnes Katalin, Vas István és Farka Mária Magdol­­nának Zsolt, Aradi Mihály és Paraei Teréziának Zsolti Fodor Dezső és Kara Ibolya Máriának Ibolya, Szabó Gyula és Szabó Mária Évának Attila, Tóth Mi­hály és Balogh Gizellának Árpád nevű gyermeke született. Szeged­i Schöszler Miklósné Bo­ros Rozália, Seifmann Józsefné Guttmann Gizella, Szabó Fe­­rencné Lux Mária, Veszelinov Jánosné Aczkov Vukoszava, Bi­­czók János, Ragym­a Jánosné Szilágyi Mária, Szaniszló János­né Török Erzsébet, Fekete Ro­zália, Árki Anna, dr. Krizsa Fe­renc, Mészáros Lajos, Kovács Imre, Heingl Ferencné Stand­halt Viktória, Császi Ferenc, Asztalos Antalné Németh Ju­lianna, Palotás András, Kalló Györgyné Szekeres Erzsébet meghalt. II. kerület Szeged: Király Pálné Gazdag Rozália, Bárkányi István meg­halt. Algyd: Karsai Ferenc, Pataki Istvánné Szép Mária meghalt. II. kerület Szeged: Pálinkó Péter Pál, Nyári Ferenc, Kálmán Jánosné Zombori Mária, Tari János, Tóth Mihály Lajos, Vecsernyés Im­­réné Klri Erzsébet, Sándor Já­nosné Tokodi Vilma, Nacsa György, Nagygéczi Andrásné Ábrahám­ Rozália meghalt. Kiskundorozsma: Nagypál Jó­zsefné Berkó Viktória, Rácz Fe­renc Szilveszter meghalt. HALÁLOZÁS I. kerület I KEDD, 1973. OKTÓBER 30. Lánc-lánc—hűtőlánc Megkérdeztem egyszer egy dán farmert, aki évente százezer darab rántani va­ló csirkét szállít, hogy mi­lyen sűrűn szoktak csirkét vágni saját fogyasztásra. Szinte megdöbbenve nézett rám: ugyan, kérem, az én feleségemnek ilyesmire nincs ideje, betelefonálok a szövetkezetbe. Azzal kinyi­tott egy hűtőszekrényt, ami akkora volt, hogy akár be­sétálhattam volna az ajta­ján. Ott sorakoztak tucat­szám a csirkék, a húsok, és minden, ami a háztartásban kell.­ ­ Később aztán a részlete­ket is megtudtam. A tanyá­kon lakó farmereknek ház­táji gazdaságuk nincs. A sa­ját fogyasztási szövetkeze­tük látja el őket minden szükségessel, mégpedig úgy, hogy a tanyák között kí­gyózó országúton időnként végigmegy egy kocsi, amely mindenhová leadja a meg­rendelt tételeket. Ahhoz, hogy „be lehessen telefonál­ni” a következők szüksége­sek: szakosított nagy hűtő­házak, ahol a feldolgozó üzemből kikerült árut tárol­ják. Kisebb hűtőházak, ahol már „keverik” az árut. Hű­tőautók e szállításhoz és mélyhűtő szekrények a ház­tartásokban. Ezt az egészet nevezik hű­­­tőláncnak. Arra törekszik minden civilizált nép, hogy ezt a láncot kiépítse. Hogy állunk vele mi pillanatnyilag? Hangsúlyozom, hogy pilla­natnyilag, mert hazánkban a fejlődés rendkívül erőtel­jes, a helyzet szinte hónap­ról hónapra javult A hűtőlánc legerősebb szeme nálunk a legelső lánc­szem. Egységes vállalati ke­zelésben van tíz hatalmas hűtőházunk, nagyobbrészt újak, modernek. Tavaly pél­dául kettő készült el. A mélyhűtésre váró áruk nagyüzemi előállítása erő­teljes. Természetesen van sok kisebb hűtőház is, köz­vetlenül a feldolgozó üze­mek, a kereskedelem, sőt ál­lami gazdaságok, termelőszö­­vetkezetek kezén. Sajnos, azonban a hűtőhá­zak fejlődését a lánc többi szemei nem követték azonos ütemben. A gond már a má­sodik lépcsőben kezdődik, a szállításnál. Országutakon látni magyar rendszámmal hűtőkamionokat, ezek azon­ban többnyire az exportcik­keket szállítják. Mert a­­ ha­zai fogyasztásra szánt áru­kat szállító hűtőautópark kicsi. Sajnos előfordul, hogy még húsárut is ponyvás te­herautón szállítanak, gon­dolván, hogy majd csak ki­bírja azt a kevés időt. A már csomagolt tejről jobb nem is beszélni. Az üzletek közötti szállí­tást úgynevezett termosz­gépkocsik végzik. A név is kifejezi, hogy ez egy hatal­mas doboz, kitűnő hőszige­teléssel, de hűtőberendezése nincs. Ha megrakják a do­bozt hűtött áruval, az el­méletileg hidegen marad addig, amíg az üzletbe ér. Csakhogy közben legalább húsz üzletnél megáll. Min­den helyen kinyitják az aj­tót, és az út végén a kocsiban levő, meg a külső levegő hőmérséklete alig különbö­zik. Ez a megoldás tehát nem tökéletes. Harmadik láncszem maga az üzlet, ahol a hűtött árut a vevőknek felkínálják. Itt a fejlődés valóban óriási. 1956- ban a boltokban még csak mintegy ezer darab hűtő­­szekrény volt — nem szá­molva persze azokat, ame­lyeket darabos jéggel kellett megrakni Ma már 50 ezer darab úgynevezett hűtőpult működik a boltokban, a tíz köbméteres hűtőkamrától a 600 literes hűtőszekrényig. Az üzletek felében a helyzet kielégítőnek mondható; egy alapos vizsgálat is csak 3 százaléknyi olyan boltot ta­lált, ahol semmiféle hűtőgép nem volt. A helyzet mégsem meg­nyugtató. A KÖJÁL igen szigorúan előírja, hogy pél­dául a húst és a tejet nem szabad ugyanabban a hűtő­­szekrényben tartani. Igen ám, de nincs mindenütt ket­tő. Az újabb hűtőszekrények beszerzésére a kereskede­lemnek kevés a pénze. Ha pedig lenne, gyakran nincs hely az üzletben, ahová be­állítják. Vagy — különösen vidéken — kimarad az áramszolgáltatás, s akkor be­melegszik a hűtőszekrény. Sokféle problémát kell még megoldanunk. 12! Az utolsó láncszem a ház­tartási hűtőszekrény. Kön­­­nyű szép számokkal dobá­lózni, mert ma már hazánk­ban 100 konyha közül 46-ban ott áll valamiféle hűtő­szerkezet. Évente negyed­­millió újat vásárolnak. Is­merkedjünk meg azonban néhány alapfogal­ommal. Nemzetközi megállapodás alapján ma már csillagok­kal jelölik a hűtőszekrénye­ket. Egy csillagos, amelynek mélyhűtő részében mínusz hat fok a hőmérséklet, két csillagos, ahol 12 fok, és há­rom csillagos, amely mínusz 18 fok alá hűt. Ez az igazi. A három csillagos rekesz­ben a mirelit áru hónapo­kig eltartható, sőt, ha a há­ziasszony júniusban berakja a kertben szedett málnát, akkor azt karácsonykor is feltálalhatja a családnak. A szakemberek panasz­kodnak, hogy a vevők álta­lában a kisebb frizsidereket veszik meg, mert arra gon­dolnak, hogy azt az egy zacskó tejet, csomag vajat, 20 deka parizert, vagy fél kilogramm húst el tudják he­lyezni a 40 literes szekrény­ben is. Igen ám, de a hűtő­gép új igényeket támaszt. A családfő például rájön, mi­lyen kellemes dolog az, hogy vacsora után, odahaza ki­nyit egy ajtót és kiszedi a finomra hűtött üveg söröket. És alig telik el egy kis idő, bebizonyosodik, hogy a hű­tőszekrény kicsi.­ ­ Azután arra is panaszkod­nak a szakemberek, hogy minálunk a háziasszonyok nem takarékoskodnak az idejükkel. Minden apró­­cseprő holmiért, mindennap leszaladnak a boltba. Ahe­lyett, hogy egész hétre be­vásárolnának, és ezt a hűtő­­szekrényben tárolnák. Ez kétségtelenül igaz. És erről megint eszembe jut a dán paraszt. Ugyanis. A két és fél, há­romezer forintos hűtőszek­rényeken csillagot általában hiába keresnénk. Ezek leg­följebb arra alkalmasak, hogy egyik napról a másikra tárolják az ételt. Régebben lehetett kapni három csilla­gos hűtőszekrényt, kevesebb mint ötezer forintért. Igaz, ennek a mélyhűtőrésze csak 12 és fél literes, de az is jó volna, ha lenne. Ám ennek gyártását beszüntették. Van tehát javítani valónk a hűtőlánc minden szemén. Örülünk az elért eredmé­nyeknek, és bízunk a továb­bi haladásban. f. a Pásztor Ferenc: Véletlenül katona 35.­­ — Nem mondtam, hogy bölcsebb vagyok, mint más, de én nem tűrném, hogy a menyasszonyom, aki majd hamarosan a harcostársam lesz, az higgyen a vallásnak. Jobban tennéd, ha megír­nád neki, hogy ilyeneket ne írjon neked, meg hogy ne jöjjön ide azzal a kereszttel. De ha er­re nem hajlandó, akkor a saját érdekedben sza­kítsd meg vele a kapcsolatot, mert másképpen nem lehetsz a DISZ-nek tagja. — Miért kellene nekem Ibit dobni? Jó nő, klassz, minden. Szeret is, küldje csomagot, tisz­teli anyámat. Már akkor is ismertem, amikor apám Yvryben dolgozta, mert Ibi apja is volt emigrációban, Brüsszelben. Ha akkor tudta ren­des lenni az ő apja, akkor miért nem jó most nekem lánya. Még azt sem tudom, milyen okos­ság, hogy ha Ibi hisz Istenben, akkor én ros­­­szabb vagyok, mint te? — Ne vitatkozzunk ezen. Beosztásomnál fog­va több eszem van, mint neked, ezt én jobban tudom és kész. Ajánlom, hogy szüntesd meg a kapitalista sajtót, hagyj fel az Ibiddel, és akkor nem is jelentem az ügyet! — Ide figyelj, te okos! Ha Ibi jár templom­ba, még nem szólok neki bele. De ha én adok neked írást, hogy nincs isten, akkor engem hagysz fenébe? Akkor nekem nem kell dobni Ibit. Nem tudta, hogy nevessen, vagy bosszankod­jon. Könnyű lehetne a választás, ha egy naiv, tudatlan emberrel vitatkozna. De maga is tud­ta, hogy Zsanót azért már megkenték minden­féle hájjal. Ismerte. Tudta róla, hogy egyféle­képpen gondolkodik azokkal, akik az őrs job­bik felét képviselik, csak egy kicsit nehézkes. — Te, Zsanó — mondta Muraközi —, te azt hiszed, hogy papírral elintézhetünk minden problémát? Ez nem papírügy! Nem érted miről van szó? Nekünk az a feladatunk, hogy meg­változtassuk az emberek gondolkodásmódját, életszemléletét. Lehet, hogy még nem vagyunk tökéletes emberek, biztosan nagyon sokat kell még tanulnunk, de akarjuk, siettessük a dolgo­kat. Utóvégre, te olyan családból származol, ahol a forradalmár szemlélet már gyermekkorodban beléd szívódott... — Énbelém? — nézett rá komolyan Zsanó. Néha nevetni kellett ezen a komolykodáson. — Én csak azt tudtam gyermekkoromban, hogy jobban kell félnem, mint a többi gyereknek. Meg azt tudtam, hogy fogaim elfáradtak, mindig ver­ték egymást a félelemtől. Mikor ház előtt elment német járőr, akkor mondtam esti imádságot automata mód. Ez volt forradalmár szemlélet? Lehet. — Zsanó, te viccet csinálsz az egészből, nem értelek — méltatlankodott Muraköz­. — Én nem voltam Párizsban, nem voltam, mert még gye­rek voltam. De a felszabadulás után, mióta az eszemet tudom, mindig azt tettem, amit a párt kért, utasított, vagy parancsolt nekem. Én most is azt teszem. Zsanó félrebillentette a fejét, de most valóban komolyan. Derékszíját meghúzogatta, ami nála annyit jelentett: tessék várni, most gondolkodom a dolgon. — Te, Mura, mit gondolsz! Én talán angyalok szónoklására jöttem ide? Ha nem gondolom ko­molyan kommunista program, azt hiszed nem csinálok valami buli? Sok lett volna mondani öreg Tóthnak, intézzen el? Nem sok! Inkább azt mondta: „Te, Zsanó, neked menni kell katona­­ságba. Az én fiam ne húzódja el attól, mi más­nak is kötelesség. Úgyse csináltál még semmi, amiből országnak haszna legyen. Most legalább leszel vigyázó a határra. Mert van ám miért őriz­ni határt. Filmes azután is lehetsz.”­ Ezt tudom is, Mura! Azt hiszed, hogy nem olvasom újságot, azt hiszed, nekem megy el minden fülem mel­lett? Nem alszom közben, míg emberek beszél­n­ek. Csak te hiszed, mert vagy nagyon buzgó, vagy olyan örökké mozgalmas ... — Azt hiszed, hogy magam miatt van? — pattant fel Muraközi, és vörös képpel hadoná­szott. — Nem magamért teszem. Én is szívesen aludnék, amíg írogatok, meg statisztikát készí­tek. Én is szívesen eljátszogatnék a lányokkal, amíg azután talpalok, hogy összehozzak egy kis kulturális életet. Talán magam miatt veszek­szem, meg rimánkodom, hogy engedjék el a lá­nyokat táncolni? Magam miatt teszem, hogy a kimenő alatt előadást tartok a falusiaknak? Nem! Hanem azért, hogy segítsenek nekünk a h­atár őrzésében. Csak ezt ti nem tudjátok, vagy nem értitek. Vagy azt gondolod, hogy otthon, a gyárban magam miatt dolgoztam reggeltől estig? Nem volt több a fizetésem, nem adtak ezért semmi külön pénzt, mert agitálni jártam, mert társadalmi munkában építettük a vasutat. Em­léklapot, azt adtak, jelvényt is kaptunk. És ha tudni akarod, én erre a jelvényre, meg emlék­lapra valóban büszke vagyok. Elég sok bajt, meg szegénységet, meg nyomort hozott a háború. Ide­je, hogy egyszer már mi is gazdag ország le­gyünk. Hát ezért dolgozom. Csak nektek nehéz a felfogásotok, lusták és közönyösek vagytok, ezért nem értitek meg, hogy lehet egy kicsivel többet is tenni a hazáért. Zsanó közben a vállai közé húzta a fejét, mint egy megszeppent gyerek. Pislogott, nem akart elhamarkodott véleményt mondani. — No, beszélj csak, nem félek a kemény sza­vaktól — biztatta Muraközi, egy kissé mártír arccal, mintha most szenvedne. (Folytatjuk,

Next